Dunántúli Napló, 1977. november (34. évfolyam, 301-329. szám)

1977-11-22 / 321. szám

e Dunántúli napló 1977. november 22., kedd ÍHMNM •' rovat Vásári kalandozásom (II.) Művészet a vásárban A vasár régóta vonzza a művé­szetet. Nem szégyellhet! magát ma sem. Sok a festmény. Az egyik ha­lomra ki is írták: „Valódi festmé­nyek!" Kellett ez a kiírási A vásár­ló a pénzéért ne kapjon bóvlit! Találkoztam a gombolyagot gurigá- ló három cicával is. Elmélyedten szemléltem: — Tetszik? — kérdi a sokszoknyás elárusító asszonyság. — Borzasztóan! — mondom két­értelműen. — Háromszázötvenért viheti I — ajánlgatja. Egy helyen láttam őszinte kritikát is, itt csak egy halom keretet raktak ki. Az áruk is ugyanannyi volt, mint­ha a kép is bennük lett volna. A műkincsekkel amúgy meggyűlt a bajom. Egy elég mord ábrázatú, harsányhangú árus kinálgatja remek­műveit. Kézbe veszek egy arabos- törökös mintájú vázát. Elég nehéz, valami fémből van. — Mi ez? — kérdem. — Maga azt sem tudja mi ez? Minek jár az ilyen a vásárba?! Ha az értelmes ember kézbevesz valamit, akkor tudja micsoda, de manapság mindenki idejön, és kérdez minden­féle marhaságot! Mit gondol, van nekem annyi időm, hogy értetlen em­bereknek kifejtsem, hogy ami a kezé­ben van az mi? Iqy tovább. Vaqy negyedórája me­séli a kettőnk között fönnálló értel­mi különbséget. Megunom: — Mester! Amit itt összehadrikált, a negyede alatt elmondhatta volna, mi ez a műkincs? Ki vele! — Olyan keleti izé! — Köszönöm, hogy seg'tett! Vilá­gosan látok már. Mennyiért veszte­geti? — Háromezer-ötszáz! — Van képe! Gondoljon a mohácsi vé«rre! Azt is ők okozták! Ezzel el is menekülök a keleti izé elől. Ezután találkoztam, ha nem is a leqszebb, de legizgalmasabb művé­szi termékkel. Olyasféle volt, mint valami olaj- nyomat. de vászonra célszerűsitve. Oldalt két kép. Az egyikben örömmel ismertem föl Ferencz Jóskát, az is­tennek se boldogult, megboldogult apostoli királyunkat, a legbalfácá- nabb HabsHurgot. akinek rövid idő alatt sikerült elherdálnia mindazt, amit a többi Habsburg évszázadok alatt összeizélt . . . szóval házasodott. A másik oldalon egy hetvkeképű, rátarti fiatal katonatiszt páválkodott, akiben — az árus világosított föl — Vilmo« c*á*zárt tisztelhettem, fiatal korából. Már akkor is tenyérbemászó képe volt. A műremek alapján egy esett áb­rázatú katona fényképe volt található. A kép tetején a felirat: „ÖH SZŰZ MARIA! SEGÍTS A GYŐZELEMHEZ!". Alatta meq a jámbor óhaj: ,»OLTAL­MAZD MEG VITÉZ HARCZ ... (A töb­bi nem volt kivehető.) Mindez alig* ha segített szegény magyarunkon. Túl­ságosan rossz társaságba keveredett. Nyugodjék békében I — Honnan ásta ezt ki? — Régi a házunk, a padláson talál­tam. Hátha . . . — Mondja! őszintén! Van remé­nye? - kérdem. — Hát . . . Tárja szét a karját. Lát­hatólag még belőle is hiányzott a vá'árban elengedhetetlen hit. Itt árulták a másik izgalmat is. Ez ke*::ö volt. Két hatalmas sárkány, túli- piros hosszú, és rettentően ronda. —Ehhez képest a kerti törpe! . . . — mondom — Mi ez? Egy kastélyból kaptam a háború után. — Remélem a kastélyt lerombolták. Mennyiért kótyavetyéli? — Horganylemezt Kétszáz éves! Da­rabja kettőezer-ötszáz. — Megéri I — mondom — és ráadá­sul horganylemez! Hihetetlen! — Pedig azl Nem gipsz! Valódi hor­gany! Nem sokat tudok a horganylemez­ről, de az az érzésem, hogy az eresz- csatorna is abból készül. (Lehet, hogy annak az ára is rövidesen emelke­dik?) Eqy ismerős fiatalasszony nagy mé­retű, tekintélyes képpel iszkol. A kép háttal kifelé van. — Mit vett? Egy Rembrandtot? — kérdem. — Hát azért azt nem! — és kifelé fordítja. — Nem volt ai! — ..Rövid az élet, hosszú a művé­szeti" - mondja a latin. Szöllősy Kálmán Tranzisztoros, nagyképernyös tv Még az év végéig, várhatóan ka­rácsony előtt az üzletekbe kerül az Orion gyár új televízió-családjának alapkészüléke, az AT 961-es típus, Uranus néven. Ez lesz a magyar ipar első teljesen tranzisztorizált, nagyképernyős készüléke, ilyen meg­oldással eddig csak a hordozható és minitévéket gyártották. A teljesen tranzisztorizált Uranus villamosener­gia fogyasztása mintegy a fele az ed­digi Orion-gyártmányokénak és hi­balehetőségei is lényegesen kiseb­bek. Az AT 961 és az azt követő, később forgalomba kerülő sensoros és luxus kivitelű típusok modul-ele­mekből épülnek föl, ilymódon a szer­vizek a hibás alkatrészt elemenként kiemelhetik, és a javítás idejére pó­tolhatják. Ismerjük meg rendeleteinket A lakosság borforgalmi Magyar internacionalisták nyomában (I.) adóztatásának egyszerűsítése A módosítás célja és előnyei A lakosság borforgalmi adó fizetési kötelezettségét az 1971. január 1-től érvényes rendelkezések szabályozták. Ezeket a rendelkezéseket mó­dosította a szeptemberben megjelent minisztertanácsi, va­lamint az október hónapban megjelent pénzügyminiszteri rendelet. A módosítás alapvető célja az adó bejelentésével, megál­lapításával és ellenőrzésével kapcsolatos eljárás egyszerű­sítése volt. Az adminisztráció csökkentése mellett fontos ér­dek fűződik ahhoz is, hogy az új szabályok a termelőket sző­lőtelepítésre, felújításra, vala­mint terméshozamaik növelésé­re ösztönözzék. Az adó megállapítása Az említett célkitűzéseknek megfelelő, az 1978. január 1- től életbe lépő konkrét intéz­kedések a következők: Az 1978. évtől kezdődően a borforgalmi adót a tanácsok szakigazgatási szervei a ter­melők 1972—1976. évi borter­mésének egyévi átlaga alap­ján állapítják meg. Ez az adó mindaddig változatlan marad, amíg a szőlőterület nagyságá­ban bekövetkező változás (sző­lőtelepítés, -vásárlás, -eladás stb.) miatt az adóhatóság azt nem módosítja. A korábbi szabályozás sze­rint a borforgalmi adót — az átalány alapján adózás kivé­telével — az előző évben ténylegesen előállított és be­jelentett bor mennyiségének megfelelően kellett fizetni. Azok a termelők, akik az eddi­gi rendelkezések alapján adó­ótalánnyal adóztak, a borfor­galmi adót a továbbiakban is az átalány megállapításánál alapul vett bormennyiség fi­gyelembe vételével fizetik. Űj hangdobozok változatlan áron A közeljövő hazai hír­adástechnikai választékát bővíti majd az Orion saját fejlesztésű három új hang­doboza. A 25, 35 és 60 wattos hangdobozok a leg­korszerűbb műszaki szintet képviselik, hi-fi-rendsze- rűek és az eddigi típusok­nál modernebb formájúak. Bár a gyár korábbi hang­dobozainál többet tudnak, fogyasztói áruk változatlan marad. Karácsonyig a HS 100-as és a HS 400-as, azaz a 25 és 60 wattos hangdobozok kerülnek for­galomba, a harmadik új típus csak a jövő évben lesz kapható. Az átlagtermés alapján tör­ténő adózással összefüggésben az új rendelet megszüntette a termelők évenkénti termésbeje­lentési kötelezettségét, vala­mint a borkészletek helyszíni ellenőrzését. Már az 1977. évi bortermést sem kell bejelente­ni. A továbbiakban csak azok­nak a termelőknek kell beje­lentést tenni, — akiknek szőlőterülete eladás, vétel, új tele­pítés stb. folytán növe­kedett vagy csökkent, — akik szőlöértékesítés- röl bor előállítására vagy bor előállításáról szőlőértékesítésre tér­nek át, — akik vásárolt, kapott vagy egyéb címen meg­szerzett szőlőből bort állítanak elő. A korábbi szabályozás sze­rint a bortermelőknek borter­mésükről évenként bejelentést kellett tenni, amelynek helyes­ségét az adóhatóság a hely­színen ellenőrizte. Az újabb rendelkezések jelentős köny- nyítést jelentenek mind a ter­melőknek, mind az adóappa­rátusnak. Adófizetés 50 literen felül A módosító rendelet terme­lőnként csak az évi 50 litert elérő bor előállítására ír elő adófizetési kötelezettséget. Te­hát annak a termelőnek, aki­nek évi bortermése nem éri el az 50 litert, bejelentést nem kell tennie és borforgalmi adót sem kell fizetnie. Az eddigi szabályozás sze­rint már a legkisebb italmeny- nyiség is adóköteles volt. Az intézkedés igen sok állampol­gárt érint, akiknél a fizetendő adó nem állt arányban az adó megállapításával járó admi­nisztrációval. Az új szabályok azáltal ösz­tönzik a termelőket a szőlő új­ratelepítésére, felújítására, va­lamint terméshozamaik emelé­sére, hogy — oz új telepítésű, vala­mint felújított (legalább 25%-of elérő tőke- hiány-pótlású) szőlő- területen előállított bor után a telepítés évétől számított nyolc évig nem kell adózni, — az 1972—1976. évek átlagánál magasabb hozamok nem esnek adó alá. Természetesen az átlag alapján törté­nő adózás azt is je­lenti, hogy a követke­ző években az átlagos­nál kisebb termés ese­tén is meg kell fizetni az átlag szerinti adót. Azoknak a termelőknek az adóját, akiknek szőlőterületét az év folyamán természeti csa­pás (jégeső, fagy, belvíz stb.) érte, az adóhatóság a kár mértékének megfelelő mérték­ben mérsékli vagy elonger'i. Az új rendelkezések a leg­kisebb adóköteles bormennyi­séget is meghatározzák. Ez a mennyiség általában 250 liter bor vagy must. Annál a ter­melőnél azonban, akinek adó­alapja az évi 500 litert nem haladja meg, legkisebb adó­köteles italmennyiségként az 1972—1976. években kedvez­ményesen adózott bor (must) mennyiségének egyévi átlagát veszik figyelembe. Az adó mórtóke Az adó mértékére és az adó­fizetés módjára, illetőleg ide­jére vonatkozó rendelkezések változatlanok maradtak. A bor­forgalmi adó általános tétele 8 forint, családonként — 250 literig — 1,50 forintos kedvez­ményes tételű adót kell fizet­ni. Az adó első részlete már­cius hó 15. napjáig, a máso­dik részlet szeptember hó 15. napjáig fizethető adópótlék mentesen. Az állami, szövetkezeti fel­vásárló szerveknek eladott bor utón a jövőben sem kell adót fizetni a termelőnek. Még egy lényeges, a terme­lők érdekeit szolgáló intézke­dés: az állami, szövetkezeti felvásárló szervek a termelők­től megvett ital után kiállított átvételi bizonylatot (vételi jegyet) közvetlenül küldik meg az adóhatóságoknak, az ál­lampolgárokat ezzel kapcso­latban bemutatási kötelezett­ség a jövőben nem terheli. Dr. Nagy Ferenc, Pécs megyei város Tanácsa V. B. pénzügyi osztálya vezetője Az Orvosírók Világszövetsége XXII. kongresszusa (U.M.E.M.) Az Orvosirók Világszövetsége igyekszik kongresszusait kellemes környezetben rendezni. Az 1977. szep­tember végén San Remóban tartott XXII. világkongresszus biztosította az olasz „Riviéra dei Fiori" (virágos part) kora őszi hangulatában a természeti szépségeket, kulturált tör­ténelmi patinát. A világkongresszus jelleget Hawaii­ból, Indonéziából és Brazíliából ér­kezett, valamint kisszámú, de igen aktív szocialista államokból jött or­vosirók képviselték a túlnyomórészt európai, főleg olasz résztvevők mel­lett. A kongresszus helyszíne a San Remó-i kaszinó volt. Tágas helyiségei, folyosói lehetőséget adtak a kong­resszusokon s talán az orvosiróknál még fokozott mértékben jelentős, személyes beszélgetésekre, ismerke­désre, vitára. Valójában egész San Remó, élén Francisco Bronda profesz- szorral voltak vendéglátóink. A kongresszus témája megfelelt a helyi adottságoknak; foglalkozott a liguriai tengerpart klímájával, ter­mészeti szépségeinek, adottságainak hatásával a gyógyításra, az emberi természetre „testre és lélekre” egy­aránt. E komplex téma megfelelt az orvosirók beállítottságának, akiknek biológiai alapképzettségükhöz az or­vos hivatás gyakorlásán kívül irodal­mi tevékenység járul, amely nem­csak az egyéni ambíciók és hajla­mok kiélését jelenti, hanem a gyó­gyító munkához is értékes többletet ad. Az előadások konkréten utaltak az írókra és művészekre, müvekre, amelyeknek köze volt San Remó- hoz. Valaha itt üdülő és alkotó írók, művészek az itt fogant művek egyaránt szerepeltek és az így ki­alakult kép mutatta a Ligur ten­gerpart legszebb helyeinek jelen­tőségét, nemcsak üdülés, hanem a szellemi élet szempontjából is. A kongresszus program-tervezete közölte, hogy a témában csak iro­dalmi nívójú és történelmi doku- mentális jellegű anyagot fogad el. Ezzel elejét vette a sokszor kísértő, túlzottan szubjektív jellegű olyan írá­soknak, amelyek „parttalan költői- ség" ingoványos talajára vezethet­nek témában, fogalmazásban és időbeosztásban egyaránt. Az elő­adásokat követő vitákban azonban megnyilvánult „latin szellem", szín és élénkség megadta az irodalom­nak is a maga részét. Bár az elő­adások túlnyomó részét a házigaz­dák tartották, angol és francia nyel­vű előadások színezték és élénkítet­ték a képet, kultúr-dokumentummal járulva a témához. A program értékes és fontos része volt a találkozás az Olasz Orvos­történelmi Társaság tagjaival. Olasz­országban is szoros együttműködést tart fenn az orvosirók és az orvos­történészek társasága. Különösen ér­dekesnek bizonyult a téma: az abortus története. E kérdés Olasz­országban lényegesen más problé­mákat tartalmaz, mint nálunk. A pre­cízen kidolgozott előadások részle­tes képet adtak nemcsak a problé­ma itáliai múltjáról, jelenéről, je­lentőségéről, hanem vázolták annak helyzetét a világ különböző tájain és társadalmaiban, államainál. Rend­kívül érdekesek és élénkek voltak az előadásokat követő viták. A kongresszus baráti hangulatát fokozta két kirándulás. Az egyik egy nagy kaktusz-telepre, inkább egzo­tikumával hatott. A másik az Olasz Alpok tengerparti nyúlványai közé vezetett. E sajátságos vad vidék nem hasonlít a svájci völgyek idillikus tájaira és nem éri el az Alpok leg­magasabb csúcsainak fenségét, de a hegycsúcsokra épített terméskő épü­letek komplexuma szinte várszerüen összefüggő tömböt alkot, bár egysze­rű hegylakók otthona — sziklákra ragasztott „emberfészkek". Sorsuk hasonló a mi kihaló falvainkhoz, megismerésük találkozás a múlttal. Triórában, a legjellegzetesebb hegyi faluban vendéglátó professzorunk Bronda szülőfalujában vezette bará­tait a gyermekévei emlékei között. Úgy éreztük, hogy az U. M. E. M. San Remó-i kongresszusa elérte cél­ját. A résztvevők számára maradan­dó élményt, újabb baráti közeledést jelentett, aktivizálta, megerősítette az Olasz Orvosirók Társaságának tevé­kenységét, ezzel hozzájárult az U. M. E. M. munkájának teljesebbé tételéhez. Konkoly Thege Aladár dr. Vörös magyarok Szeptember derekán Szibé­riában már igazi ősz volt. Az ezüstfehér törzsű nyárfák lomb­jai sárgultak, s hullottak a le­velek, Nappal még 20 Celsius- fok fölé emelkedett a hőmérő higanyszála, de hajnalban már fagypont alá süllyedt. Négy kollégámmal szeltük Szibéria légi útjait. Alattunk órákon át hatalmas gabona­táblák szabályos négyszögei és téglalapjai tűntek tova, ame­lyeket olykor ritkás nyárfaer­dők tagoltak. A repülőterek óriásiak, s míg a főépület elé gurulunk, végigtekinthetjük a legkülönbözőbb nagyságú re­pülőgépeket a kétfedeles „te- vé”-tői a legmodernebb IL—62- es gépekig. Egy-egy repülőtér váróterme kisebb népvándorlás képét mutatja. Olyan irdatlan távolságok, amelyek Szibériát jellemzik, ma már szinte elkép­zelhetetlenek repülőgépek nél­kül. A távoli Szibéria települé­seit egykor csak több hónapi utazással lehetett elérni, ké­sőbb vasúttal is hetekbe tel­lett, míg célba értek az uta­zók. A modern szuperszonikus repülőgépeknek ez csupán né­hány óra. S ahogy a technika behatol Szibéria mérhetetlen térségeibe, úgy hódítja el a szovjet ember a zordon termé­szettől az „alvó föld" meg­A szobor tövében nyugszik ti­zenhárom vörös magyar annyi kincsét, a Szibir szó ugyanis „alvó földet" jelent. Kollégáimmal 10 napon át magyar internacionalisták nyo­mában jártunk azzal a céllal, hogy felkeressük azokat a he­lyeket, ahol harcoltak, majd a békés építőmunka évei alatt dolgoztak. Az is érdekelt ben­nünket, mi történt az elmúlt évtizedekben, ezen az akkor még fejlődésben elmaradt te­rületen. Omszk, Ligeti Károly utca Radiscsev, a dekabristák, a száműzött lengyel felkelők s a száműzött bolsevikok hozták ide magukkal a civilizáció és kultúra megannyi értékét. S míg alig több mint fél évszázada kőszén- és aranybányászat, fém­ipar és a nemes prémek jelen­tették a gazdaságot, a pat- riarchiális társadalmi viszonyok között élő emberek 85 százalé­ka írástudatlan volt, s huszon­ötezer ember jutott egy fel­cserre. Szibéria földjén a szov­jet hatalom csak 1922-ben Kol- csak leverésével győzött, s eb­ben a hadifoglyokból lett úgy­nevezett vörös magyarok is je­lentős szerepet játszottak. Omszki barátainkkal első utunk a forradalmárok terére vezetett. A nagy emlékmű mel­lett kedves szibériai fenyőktől és szomorúfűzekből övezetien gránitból faragott szobor áll, alatta fiatal költő sorai, ami nyers fordításban körülbelül így hangzik: Bár más tájak neveltek bennetek. Hálásan őrzi az emlékezet, Szovjet-Oroszország óv és vigyáz Mint anya a legkedvesebb fiát. Egyébként a szobor tövében nyugszik tizenhárom vörös ma­gyar, a fehérgárdistók végez­ték ki őket 1918 júniusában. Az emlékműre friss virág kerül leróva kegyeletünket a hősök előtt. Az emlékhelyet egyébként egy sor piros muskátli, a ma­gyar földnek is e kedves virága díszíti. Az omszkiak nem felejtették el a vörös magyarok, Ligeti Károly, Somogyi József, Rabi- novics József és mások nevét, emlékét. Omszk központjában o területi pártbizottság és a te­rületi végrehajtó bizottság szék­háza melletti utca Ligeti Ká­roly nevét viseli. Boros Béla (Következik: A szovjet népek családjában). Illiililli SZÜLETÉSEK: Palógyi Gergely, Tóth Éva, Kopun Ildikó, Berta Krisztina, Schönberger Henrietta, Kovács Zsa­nett, Garamvári Zoltán, Martinecz Katalin, Neszmély Rita, Volf Zol­tán, Cséry Csanád, Györkö Antal, Horváth József, Balázs Adorján, Schubert Miklós, Lippai Tibor, Krkkos Péter, Gyulay László, Martin Adóm, Kosteleczky Sándor, Szabó Andrea, Ferencz Gyula, Béla Bá­lint, Perger Lívia, Csonka Gergő, Ferenc Norbert, Nagy Gábor, Mi- hádák Éva, Takács Annamária, Fe­kete Géza, Novákovics Tamás, Brá- zay Bernadett, Úri Éva, Nagy Attila, Szentirmai Péter, Istenes Brigitta, Horváth Tamás, Pozsgai Luca, Lippai Zsófia, Kovács Árpád, Perényi Vero­nika, Szilveszter Diána, Szabó Attila, Nyers Zoltán, Katona Andrea, Far­kas Beáta, Törzsök Tamás, Sturcz János, Apáti Anita, Timár Krisztián, Szilvási Anikó, Szeckler Szabolcs, Légrádi Anita, Nagy Norbert, Hu­nyadi László, Horváth Krisztián, Ge­lencsér Attila, Pozsgai Adrienn, Hor­váth Bálint, Lángi Krisztina, Cabeza Inés, Görög Zoltán, Csörsz Zoltán, Csörsz Andrea, Nyúl Norbert, Szűcs Ildikó, Murányi László, Sashalmi Magdolna, Szinder Ivett, Szigeti Adrienn, Zsubla Gábor. HÁZASSÁGOT KÖTÖTTEK: Ifjú Miklós és Schrempf Edit, Móri Ferencés Séta Ilona, Albert János és Neidling Ju­lianna, Szuprics Tamás és Szabó Magdolna, Sárkány János és Kosa Erika, Bogárdi-Mészöly Kálmán és Sebök Agnes, Visontai Zoltán és Kardos Ibolya, Budai Sándor és Böckös Sarolta, Wigand János és Zábory Éva, Budenik Tibor és. Fa­ragó Erzsébet, Hordós János és Németh Elvira, Pfaff József és Tóth Piroska, Molnár Gábor és Kapitány Jolán. HALÁLESETEK: Tancsik József, lm hoff János, Simon János, Ottó Já- nosné Peti Julianna, Császár János, Hamvas Sándor, Szabó Jánosné De­li Rozália, Adorján Lajosné Antal Margit, Rózsavölgyi Konrádné Kul­csár Éva, Stohl Ernöné Dorer Rozá­lia, Danyi László, Velenczei János, Schillinger Jánosné Imhoff Erzsébet. Blazsekovics János, Káptalan István­ná Gaál Anna, Móricz István, Bak- lics Ignácné, Kovács Julianna, Lacz- kovich Miklós, Kóbor János, Kinder Zsolt, Péter Gergely, Szíjártó Béla, Tóth Lajos, Vörös János, Kresz An talné Tauberger Ilona, Lóki István­ná Csányi Ilona, Orbán Béla, He­gedűs Ferenc, Szilvágyi László, Pléh Orsolya, Nett Józsefné Steiner Ka­talin, Jurisics Gyuláné Balatonyi Ka­talin, Pattantyús János, Reményi Gyula, Dudás Jenő, Böhle Ferencné Schilli Magdolna, Horváth János, Albrecht Ferencné Harka Mária, Ka­rácsonyi Károly, Molnár Sándor, Sándor Lajos, Ténich Zoltán, Perger Timót, Fábián Gábor, Reisz József, Hamvas János, Perczel Aladárné Horváth Jolán, Csire Józsefné Győr Margit, Sütő Sándor, Kádas-Tar Já­nosné Takács Julianna, Berke Já­nosné, Szabó Julianna, Frol József, Labudek Ferencné Kyvir Paula, Tábori Józsefné Rausch Erzsébet, Farkas Lajosné Szalay Mária, Zengő Ferenc.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom