Dunántúli Napló, 1977. november (34. évfolyam, 301-329. szám)
1977-11-20 / 319. szám
2 Dunántúlt napló 1977. november 20., vasárnap A tudomány váljon termelőerővé Közgazdász- . avatás Pécsett Szombaton tartotta a Pécsi Tudományegyetem Közgazda- sági Kara oklevélosztó ünnepségét. Kilencvennyolc végzett diákot köszöntött dr, Hoóz István egyetemi tanár, rektorhelyettes. Or. Takács Béla egyetemi docens, a Közgazdasági Kar dékánja tartotta az ünnepi beszédet. Elmondta, a Kar határozott profillal rendelkezik, első sorban a vállalatok számára képez közgazdászokat, olyan szakembereket, akik hivatástudattal és elkötelezetten tesznek eleget feladataiknak. „Önökön is múlik — mondotta dr. Takács Béla — hogy a tudomány valóban termelő erővé váljék!" Az ünnepi beszéd után került sor a végzett közgazdászok eskütételére, majd az egyetem rektorhelyettese a két dékán s két tanszékvezető tanár jelenlétében átadta az okleveleket. Záró szavaiban azt kívánta dr. Hoóz István, hogy ne csak egyéni életükben kísérje szerencse a fiatal közgazdászokat, hanem váljék valóra az is, amit az imént megfogadtak: szolgálják hűen, becsülettel a Magyar Nép- köztársaságot és a közgazdaságtudomány ügyét. Az ünnepély a Himnusz hangjaival ért véget. Sz. Sz. Déligyümölcsszezon Október elején a banánnal indult a hazai déligyümölcs- szezon. Azóta, az érleléstől függően, hetenként folyamatoson kapnak az üzletek a kedvelt gyümölcsből, amely esetenként már a kirakatban is látható a 2,80 forintos jonatánalma társaságában. A DÉLKER megkapta az első 800 tonnás mandarinszállítmányt is Algériából, így újabb termékkel bővül a déli- gyümölcs-választák. A mandarint hétfőn Budapesten és vidéken egyidőben kezdik árusítani. Kis mennyiségben, jóformán csak kóstolóként, görög füge is forgalomba kerül. Az év végéig egyébként még több mint ezer tonna mandarin érkezésére számítanak. November végére várnak görög és spanyol narancsot, s rövidesen megjön az idei első kubai grape-fruitszállítmány is. Fejlődés, eredmények, gondok Várospolitikai nap Komlón Ha így fogalmazok: csütörtökön várospolitikai nap volt Komlón — egyáltalán nem túlozom el a dolog lényegét. A megyei tanácstagok komlói csoportja ugyanis arra szantn e napot, hogy a bányászváros életének időszerű kérdéseit vizsgálja. A folyamatban levő beruházások megtekintésével kezdődött a program. Szilvásban Morber János tanácselnök mutatta be a „kaláka-házakat", amelyek közül az egyik januárban, a másik 1978 közepén lesz beköltözhető. Mögöttük egy tízszintes, 124 lakásos ház első elemei kerültek a helyükre, emellett a következő ugyanilyen lakóház alapozásán dolgoztak a Tolna megyei építők. Lent a belvárosban sorra tűnnek el „ős-Komló" roskatag házai, helyükre lakóházak, üzletek kerülnek, s új nyomvonalra vezetik a Kossuth Lajos utcát. Az őszi verőfényben fehéren villog Komló legújabb büszkesége, az Úttörőház, amit a közeljövőben avatnak. Bent az úttörők már a birtokbavételen munkálkodnak. A közelben kerítés mögé rejtőzik még az ÁFÉSZ-áruház, aminek alapozása még idén elkészül. Komló mai képét jól jellemezte utóbb Vukicsevics Géza, a tanácstagi csoport elnöke: „A városban a hőskor óta nem volt olyan mozgás, mint az utóbbi években .. A tárgyalások első témája a város költségvetési gazdálkodása volt. A tanácselnök mindjárt az elején egy érdekes (és nyílván nemcsak komlói) problémát exponált: évről évre növekszik a város parkterülete, de a fenntartásra fordítható költségvetési rész változatlan. „Ha a társadalomnak nem olyan lenne a hozzáállása, mint amilyen, még kaszáltatni sem tudnánk ..." (Ami viszont a komlóiak dicsérete, hiszen példamutatóan sok mindent valósítanak meg társadalmi munkából.) És elhangzott az is, hogy sokszor bizony innen- onnan elcsípett pénzekkel kell „ügyeskedni”, de ezzel csak annyit lehet elérni, hogy a problémák másutt jelentkeznek. Mire dr. Dányi Pál megyei tanácselnökhelyettes — a tanácstagi csoport egyik tagja — arra figyelmeztetett, hogy sokkal jobban kell a költségvetési gazdálkodás eredményességére törekedni, s hogy a kiadási arányok megállapítása a tanács dolga, de Tájékozódás, mérleg a jelenről ennek minden pozitív és negatív hatásával számolni kell. Garamvölgyi János, a Mecseki Szénbányák igazgatója továbbment: a társadalmi segítésben már nincs tartalék, ezért a tanácsnak azon kellene gondolkodnia, hogy álljt mondjon — legalábbis egy időre — az üzemeltetés nehézségeit növelő beruházásoknál?. A város üzemeltetésében nem állhat be színvonalcsökkenés, de ha a mai szintet tartani lehet, már az is eredmény. Az ötödik ötéves terv időarányos teljesítéséről Nagy Ferenc tanácselnökhelyettes számolt be. „A határidőkkel van a legtöbb problémánk — mondta. — A tárgyalásokon mindenki a módosítást akarja elérni”. Idei lakástervét teljesíti Komló, de a tavalyi lemaradást sem idén, sem jövőre nem tudja behozni, ezért 1979-ben várható a bányászvárosban a legtömegesebb lakásátadás. Az építőipari kapacitás az éves ütemezésnek megfelelően rendelkezésre áll, szűk kereszt- metszet főleg a mélyépítési tervezésnél és kivitelezésnél mutatkozik, s ennek kedvezőtlen kihatásával számolni kell. „Az ÁFÉSZ-áruház 1980 közepén kész lesz, jövőre elkezdik a színház- és hangversenyterem építését, s úgy néz ki, az AFIT-szerviz építése is kimozdult a holtpontról, folyamatban van a bíróságügyészség beruházásának előkészítése, akárcsak a gyógypedagógiai intézeté és nevelőotthoné. Ezután hosszú, kemény vitában tekintették át a megyei tanácstagok Komló 1978-as költségvetésének és fejlesztési alapjának javaslatát. Este a kökönyös-keleti párthelyiségben találkoztak a komlóiak a város vezetőivel és a megyei tanácstagokkal. A problémákat nem kerülgető, őszinte beszélgetés tanúja lehettem. Hangot kapott az utóbbi évek legnagyobb komlói sérelme: a területi besorolás. A „részleges" középfokú központ. Jazbinsek Vilmos országgyűlési képviselő mondta erre, hogy elismerték: hiba történt, de a településhálózat- fejlesztési koncepció felülvizsgálata folyamatban van ... Aztán feltűnő volt hallani, hogy a tanácselnöktől azt kérik számon: ígérete ellenére miért hagyatta abba a kökönyösi fák ritkító kivágását, mert ott a túltengő faállomány már az életet zavarja. Szóvá tették azt is, milyen gondot jelent, hogy nincs egy nyilvános telefon a környéken. Az elnök nem titkolta: egyelőre nem is lesz, hiszen nincs a városban egyetlen szabad vonal, de ha bővül a központ, ide is jut állomás. A találkozó jó légkörét egy „apróság" határozta meg. Valahogy egész véletlenül éop e napon bitumenezték le a Fürst Sándor utcai iskola udvarát. Az egyik résztvevő nem is hagyta ezt szó nélkül: „Minél gyakrabban rendezzünk ilyen összejövetelt, akkor majd hamarabb rendeződnek a dolgaink . .." Hársfai István Egy év után a mohácsi székgyárban Két kárpitozott bútor között a földre Á miniszterrel teljes mértékben egyetértünk Egy évvel ezelőtt avatták ünnepélyesen a mohácsi székgyárat. Vajon mire vitte azóta Baranya könnyűiparának e korszerű. exportképes üzeme? A hét közepén ez a kérdés vezetett el bennünket Mohácsra. Tegyük hozzá, éppen jó időben, rá egy napra hallhattuk a kereskedelmi ellátásról és tervekről a belkereskedelmi miniszter tájékoztatóját, amelynek most amolyan széljegyzetéül szolgálhat a Szék- és KárpitosGázszerelők vetélkedője Az előtérben hatan ülnek az asztalnál, beszélgetnek, egyikük egy szakkönyvet búj —ők már túl vannak a kétnapos Szakma Ifjú Mestere pénteki gyakorlati és elméleti feladatain, sőt, a mai speciális szakmai kérdéseken is. Reil Miklós pécsi pb-szerelő is a szakmai „bibliát" lapozgatja, elmon- dott-e mindent és jól válo- szolt-e az ugratás kérdésekre is. — Mit húztál? — A ther- moelemes ionizációs égésbiztosítót. — Tudtad? — A munkámban csak a thermoelektro- mos égésbiztosítóval dolgozom, úgy érzem, az utóbbi is jól ment. Nagyon izgultam. Most versenyzek másodszor, tavaly, a második csoportban végeztem. Remélem, most is sikeEredményes Húsz éires Lahti és Pécs testvérvárosi kapcsolata Az elmúlt év őszén volt 20 éve. hogy Lahti és Pécs testvérvárosi együttműködésre lépett. A kapcsolatok két évtizedes jubileumát tavaly szeptemberben mindkét városban színes eseménysorozattal ünnepelték. Lahti városában azonban nem húszéves, hanem régibb keletű a Magyarország iránti érdeklődés. Az ötvenes évek elején több lahti polgár járt turistaként hazánkban és ennek nyomán Finnországban felélénkült az érdeklődés Magyarország iránt. A Helsinkiben központilag létrehozott Finn— Magyar Társaság megalakulása utón 1952-ben Lahtiban is megalakították alapszervezetüket. Tagjai főleg pedagógusok, diákok, munkások, ügyvédek, művészek voltak. Az alapszervezet első elnöke Óla Johansson színművész lett, akinek legutóbbi szerepe Nádi Péter alakjának megformálása volt Illyés Gyula október 21- én, Lahtiban bemutatott Dániel az övéi között c. színművében. A testvérvárosi kapcsolatfelvétele óta jelentősen kiszélesedett a társaság tevékenysége. Vezetői és aktivistái kezdeményezői és szervezői a kóruscseréknek, a kölcsönös kiállításoknak, közreműködnek az odaérkező pécsi művészeti együttesek, sportolók programjának lebonyolításában. 1967 óta háromévenként megrendezik a barátsági hetet, amelynek eddigi eseményein a legkülönbözőbb társadalmi rétegekhez tartozók vettek részt és bizonyították a békére törekvők egységét. Rendszeresek a társaság által szervezett isme- retterejsztő előadások a magyar történelemről, kultúráról, a magyar tájakról. 1973 óta állandó magyar nyelvtanfolyamot is szerveznek. A társaságba számosán kérik felvételüket azok a fiatalok és felnőttek, akik kulturális vagy sportküldöttség tagjaként vagy mint turisták jártak Magyarországon. Az alapszervezet jelenlegi elnöke Ahti Lammin- mőki közgazdász, aki egyúttal a városi tanács testvérvárosi bizottságának is elnöke. A jubileumi évre gazdag programot állítottak össze: Ady-matiné, Balatinecz Márta pécsi előadóművész hangversenye, finn nyelvtanfolyam magyar hallgatók számára, Ady-kiállítás stb. A 25 éves évforduló tiszteletére — az Egyesült Papírgyárak Rt. kai- polai üzeme segítségével — kétnyelvű újságot adtak ki. Ebben beszámolnak a két és fél évtizedes tevékenységről, a kölcsönös látogatásokról és a legfrissebb lahti „magyar" eseményekről, mint pl. a Dániel bemutatása a lahti kisszínhóz- ban, a Nevelők Háza Kamarakórusa vendéghangversenyére. A lapban többek között dr. Matusek Tivadar, hazánk finnországi nagykövete, Kalervo Aattela megbízott polgármester és Vöinö Kaukonen professzor, a Finn—Magyar Társaság elnöke köszönti a lahti alapszervezetet. A jubileum fő ünnepségét szombat este rendezték meg a koncertház nagytermében magasrangú vendégek részvételével. Az ünnepi köszöntők után néhány Pécsett is ismert együttes és előadóművész — a Lottila iskola gyermekkórusa, Yrjö Leppönen szólóénekes — adtt műsort, majd dr. Gombár Endre irodalomtörténész és műfordító Ady Endréről tartott előadást, őt pedig a Sebő- együttes követte népdalfeldolgozásaival. — ghj — rül. . . Lusztig András a városi gázszolgáltató javító-szerelője a Dél-dunántúli Gázgyártó és Szolgáltató Vállalat valameny- nyi SZIM-vetélkedőjén indult, ez a negyedik versenye. — Egyben utolsó is, mert jövőre betöltőm a 30. évemet és nem indulhatok — mondja. — Most mi volt a legnehezebb? — A mai, mert a közvetlen munkánkon kívül itt mindent kell tudnunk a gázokkal, a berendezésekkel, a biztonságtechnikával kapcsolatban. — Mennyi idő alatt készültél fel? — Tulajdonképpen egész évben tanulunk, tanfolyamokon, szakkönyveket bújva, rendszeres önképzéssel dresszirozunk. Thébesz Károly Székesfehérvárról jött, az ottani üzemegységnél javító-szerelő szakmunkás. Ö is „öregnek" számít, ez a 4. versenye. — Jó ez a verseny, szolgáltató iparban dolgozunk, a lakosságnál nem vallhatunk szégyent. Nálunk tárgyalni, beszélni is tudni kell. Csak az a baj, hogy a főszezonban vetélkedünk, rengeteg a munka, nem jut annyi idő a felkészülésre. — Mit jelent számotokra ez a verseny? Egymásra néznek, majd tanácstalanul rám. — Hogy érted? — kérdi egyikük. — Szakmai, erkölcsi és anyagi szempontból .. . Hát, egyszóval: sokat. Az utóbbi öt évben rohamos fejlődésen ment át a szakma, ezt utol kell érni, fel kell frissíteni a tudnivalókat és meg kell tanulnunk az újat, töviről hegyire. A társalgóban a háromtagú zsűri előtt az utolsó felelő mondja, mondja a „tételét". A DDGÁZ harkányi üdülőjében Háda Sándor műszaki igazgatóhelyettes ismertette az eredményt: I. Werner László — jutalma 1200 forint. 2. Fitos István, Kerner Imre, Lusztig András és Papp Gábor, és 3. osztályú minősítést hatan értek el. A SZIM-verseny 11 résztvevőjét a DDGAZ 10 ezer forinttal jutalmazta. M. L. ipari Vállalat mohácsi gyárának termelési hullámvölgye. Mohácson két helyen folyik a termelés, az új gyárban székeket gyártanak, a régiben kárpitozott bútorokat. Tavaly 100 ezer széket gyártottak, az idén már december elsején meglesz a terv, a 180 ezer darab, jövőre pedig már 280 ezer darab szép formájú szék kerül le a szalagokról. Ennek van és lesz is piaca, exportra, főként a tőkés külpiacokra szállítanak. Az igaz, nem tudták benépesíteni mind a két műszakot, a második műszakból 70— 80 dolgozó, a szükséges létszám fele hiányzik, azonban a gyár vezetői dicséretesen igyekszenek minden szállal magukhoz kötni a munkaerőt. Akf egyszer átlépte a gyár kapuját, nemigen kívánkozik el, amit bizonyít, hogy az elvándorlás mértéke kicsiny, ha itt a többi mohácsi üzemhez képest a keresetek nem is magasabbak, de tiszta, szép és érdekes munkahely, melyet mellesleg 160 ipari tanuló is jövendő munkahelyéül választott. Az új székgyárra, leszámítva a létszámgondokat, a kitöltetlen második műszakot, nem vetődik különösebben árnyék, a termelés, ha a kívánatosnál lassabban is, fokozatosan felfut. Ami viszont nem kis főfájást okoz, a kárpitozott bútorok piaca. Évente 15—16 ezer garnitúrát készítenek, s tudni kell, ezekben van a naqyobb nyereség, nem a székekben. S most csap be a derült éqből a villámcsapás: év elején a BÚTORÉRT a mohácsiak anyavállalatának, a Szék- és Kárpitos- ipari Vállalatnak 60 millió forintnyi idei szállításra szóló rendelést mondott fel, amibőt 20 millió esett Mohácsra. Az első félévben valósággal leültek, át kellett csoportosítaniuk az embereket, de még így is 7 milliós termeléskiesésük volL Jóllehet, a második félévben némileg megélénkült a bútorpiac, az év első felében kiesett termelést a kárpitozott bútorokból már lehetetlen behozni. Ezzel együtt ugrott o nyereség, ami épp most hiányzik a leqjobban, hiszen az új gyár éoitésére kapott hiteleket vissza is kell fizetni. Annak megítélésére, hogy a bútoripari rekonstrukció talán túlontúl is jól sikerült, s most feleslegekkel küszködünk, innen nem vállalkozhatunk. Azt viszont mindenképpen furcsálljuk, hoqy úqvszólvón egyetlen cég, a BÚTORÉRT orszóqolja a magyar bútorpiacot, rajta keresztül adhatják el a gyárak termékeiket a kiskereskedelemnek és a bútoráruházaknak. Megpróbálkozhatnának közvetlenül is? Talán kisebb tételekkel igen, ámbár akkor a „renitens" qyór vagy vállalat könnyen összerúghatia a port a BÚTORÉRT-tel, amelynek versenyt támaszt, s könnyű kitalálni, esetleg ki húzná a rövideb- bet — a gyárak kizárólag a BÚTORÉRT-től várhatnak nagyobb tételekre megrendelést. Az általános iskolások is tudják, ezt nevezik monopolhelyzetnek. • Mit is mondott pénteki tájékoztatójában a kelkereskedelmi miniszter? Javítani kell a kereskedelmi munkán. Elsőrendű feladat a lakossági igények pontosabb felmérése, mert a hibás prognosztizálás rombolja a szerződéses fegyelmet, az ipar és a kereskedelem közötti kapcsolatokat. Majd később megjegyezte, el kell érni, hogy a gyárak és az üzletek között a legrövidebb legyen az út. Mi a miniszterrel teljes mértékben egyetértünk. Miklósvári Zoltán
