Dunántúli Napló, 1977. november (34. évfolyam, 301-329. szám)
1977-11-16 / 315. szám
Az MSZMP Baranya megyei Bizottságának lapja Exportálni kell! A külkereskedelemről sajátos hiedelmek is élnek a köz- gondolkodásban. Ez abban a bíráló észrevételben összegezhető, amely így hangzik:„mindent kivisznek". Első hallásra tökéletesen megfelel a józan észnek az a feltevés, hogy hasznunkra válik, ha termékeinket magunk fogyasztjuk el; következésképp: megrövidít bennünket minden határon túlra igyekvő áruszállítmány. A valóság azonban ennek pontosan az ellenkezője: az export vagy nem export hamleti kérdésében nem dönthetünk tetszésünk szerint, mert a külföldi értékesítés gazdaságunk működésének, fejlődésének létkérdése! Nemzeti megélhetésünk feltétele — egyszerűsítéssel szólva — az, hogy anyagot, energiát, félkészterméket vásárolunk, ebből okosan-gondosan szervezett munkával jól eladható termékeket gyártunk, s e vásárlás, eladás árkülönbözetéből élünk. Elkerültehetlen, hogy mindezt néhány ténnyel is ábrázoljuk. A gazdaságunkban felhasznált vas 96 százaléka — érc, nyersvas és hengerelt áru alakjában —, behozatalból származik; teljes egészében importáljuk a termeléshez szükséges foszfort, ként, káliumot, nátriumot, horganyt, gyapotot, kaucsukot, az ipari fa 70 százalékát, a felhasznált cement ötödét, a nitrogén-műtrágya negyedét. Mindehhez járul még, hogy a fejlődésünkhöz szükséges beruházási javaknak mintegy az ötödé, a fogyasztási cikkek egytizede, a gépgyártás alkatrészeinek 30 százaléka szintén külföldről származik. Mindezt — és még sok mást — külföldön vásároljuk, ám a beszerzéskor természetesen fizetni is kell. Fizetni pedig exporttal, jól értékesíthető árutömeggel lehet. Mondani sem kell, mennyire életbevágó érdekeink fűződnek ahhoz, hogy mennyit kell fizetnünk a behozatalért, illetve mennyit kapunk áruinkért — ez az a bizonyos bűvös „cserearány", amit annyit hallunk emlegetni mostanában. Anélkül, hogy ezúttal a világgazdasági változásokat részletesen ábrázolnánk, csak annyit rögzítünk, hogy a cserearány az utóbbi években roppant mértékben hátrányunkra változott — a korábbinál sokkal többet kell fizetnünk a behozatalért, miközben mi csak kevésbé növelt árat kapunk kivitelünkért. S ez a hátrányunkra módosult ár- különbözet azt jelenti, hogy az idei első félév zárásakor külkereskedelmi forgalmunk egyenlege 26 milliárd forintos deficitet mutatott. Ilyen körülmények között természetesen még nyomasztóbban ellenkezik érdekeinkkel a bevezetőben említett hiedelem, amely a „mindent kivisz- nek” álláspontban össze- gezödik. Olyannyira igaz ez, hogy célszerű egyértelműen szólnunk arról is: vajon hi- ba-e, vajon bírálandó magatartás-e, ha a vállalat bizonyos, itthon is szükséges termékeket kizárólag exportra állít elő? Megeshet ugyanis, hogy sokkal előnyösebb a népgazdaságnak, ha az adott terméket jó áron exportálja és a hazai igényeket behozatallal elégíti ki. A lényeg tehát végül is az, hogy az egyszerűsített és általánosítható hiedelmek nem segítenek eligazodni a külkereskedelem rejtelmeiben. Csupán egy állítást hangsúlyozhatunk akár általánosítható egyértelműséggel is: exportálni kell. 1978-ban 3,5 milliárdos program Növekvő építési ütem Pakson Pakson az ötödik télnek néznek elébe az atomerőmű építői, szerelői. A felkészülésről és a legközelebbi feladatokról Nagy Zoltán létesítményi főmérnök adott tájékoztatást. Elmondotta: nagyon gondosan készülnek a következő hónapokra, hogy a hideg ellenére jól haladjon a munka, mert az idei 1,7 milliárd helyett jövőre több mint három és félmilliárd forint értéket kell megvalósítani, annyit amennyi több év együttes feladata volt eddig. Az atomerőmű építés méretei, különleges feladatai a szokottól eltérőt kívánnak a téli felkészülésben is. Épül a gőztávvezeték, ami meleget szállít a hőközpontból a monumentális üzemi főépületbe. Belül ideiglenes nagy elosztóhálózat létesül ventillátorokkal, hogy a fűtést mindig oda irányítsák, ahol éppen dolgoznak. Ezek az intézkedések nemcsak az emberek egészségének védelmét szolgálják a Duna melletti metsző hidegben, hanem a rendkívül szigorú technológiai előírások is megkövetelik, elsősorban a kényes hegesztési, betonozási munkák. Nagyszámú, természetes szellőzés nélküli betonhelyiségben különböző technológiai berendezéseket kell elhelyezni. Ezekben az úgynevezett „boxokban” a fűtésen kívül a szellőztetést is biztosítani kell, hogy a munka közben keletkező káros gázok eltávozzanak. Nagy Zoltán hangsúlyozta, a téli munka meghatározó a jövő évi program teljesítéséhez. Egyik nagy gond a „kritikus úton" lévő nukleáris részek építése, szerelése. Ezt olyan ütemben kell végezni 1978-ban, hogy a következő két esztendő elegendő idő legyen a befejezési munkákra. A beruházáson rendszeresen egyeztetik az építészeti készültséget, illetve a nukleáris berendezések szállítását. A Szovjetunióval folyó szállítási tárgyalások kedvezően haladnak. 1978-tól folyamatosan érkeznek a nukleáris részhez tartozó nagyberendezések, például a 160 tonna súlyfmegha- ladó gőzgenerátorok, kerinLengyel szakmunkásokat várnak gető szivattyúk. A nemzetközi kooperációs szállítások keretében Csehszlovákiából reaktorberendezések, különféle hővédelmi, nukleáris védelmi pajzsok várhatók, az NDK-ból 125 és 250 tonna teherbírású, táv- irányítással működő daruk érkeznek. A különleges feladatok sorába tartozik a hermetikus térség kialakítása, amilyen Magyarországon még nem készült. A helyszínen beemelésre várnak a 10—20 tonna súly közötti acélcellák, a tökéletesen zárt térség elemei. Rendkívül igényes munkát követel a cellák összekötésére szolgáló hegesztési varratok készítése. Minden milliméterét vizsgálják, ellenőrzik, hogy a hegesztés felületén keresztül a legcsekélyebb gázszivárgás se forduljon elő. öt-hatezer méterre tehető az ilyen hegesztési varrat. Ehhez több száz magasan minősített szakmunkásra van szükség. A hazai hegesztőkön kívül lengyel dolgozókat is várnak a közel jövőben. Hné Benzinszennyeződés a Dunán Tegnap délelőtt Szászba- lombatta térségében mintegy 200—300 tonna benzin ömlött a Dunába; egy jugoszláv tankhajó valószínűleg léket kapott. A benzin a Duna felszínén ösz- szefüggö felülettel déli irányba vonul, ma ér baranyai területre. A vízi rendőrség, a dél-dunántúli igazgatóság szakemberei és a tűzoltóság fokozott felügyeletet tartanak. A vízügyi szakemberektől kapott tájékoztatás szerint Pécs ivóvízellátása nincs veszélyeztetve, mivel a benzin könnyebb fajsúlyú. Pécs részére a vizet a Duna mélyebben fekvő folyásából nyerik. Megkezdődött a termelés a pécsi baromfifeldolgozóban A szép szavak, az ünnepélyes pillanatok, a szalagvag- dosás ezúttal elmaradt. Ezt ugyanis tavaly ilyenkorra tervezték. Most tehát sehogy sem illett volna. Végül is azonban minden tervezői, szerelői és építői „húzd meg, ereszd meg!”-nek egyszer vége szakad — a megye legújabb élelmiszeripari létesítményében, a pécsi baromlileldogozóban tegnap megkezdődött a termelés. Reggel hat óra előtt futott be a villányi termelőszövetkezet csirkeszállítmánya, ezt követően, amolyan bemelegítésként megindították a feldolgozó vonalat. Kétórányi melegjáratás, majd a kényszerű áramszünet után fél tízkor a kint várakozó teherautóból megindult befelé a csirkehad. Izgalmas pillanatok, amint megjelent, majd továbbkígyózott a baromfi a hosszú, kacs- karingós szállítópályán, egyik tisztítóhelyiségből a másikba, ahol aztán tettrekész lányok és asszonyok serege várta, no meg az ott csetlő-botló szerelők, akik igencsak kíváncsiak voltak munkájuk eredményére. Az első szállítmány útját mi is végigkísértük, s közben alaposan körülnéztünk a 272 millió forintba kerülő feldolgozóban. — Gyönyörű és korszerű baromfifeldolgozóval gyarapodott Egyelőre napi 2-3 ezer baromfi, jövőre óránként 4 ezer A kereskedelem szerint a hét elején nem kell friss csirke A MEGYESZER pécsi üzemében évente ezer kétszáz kaputelefont készítenek az építőipar szamara, amely negyvenezer lakás felszereléséhez elegendő Gregorics felvétele Pécs és Baranya, ezzel együtt az ország gazdasága. Egyelőre az ún. melegpróbák mennek, ami eltart három-négy hétig. Addig az esetleges hibák kijönnek, intézkedhetnek kijavításukról. Tegnap kétezer csirkét vágtak, ma háromezret, a héten ösz- szesen 16—18 ezret, a jövő héttől kezdve még többet — fokozatosan fut fel a termelés. A kapacitás ugyanis ennél lényegesen nagyobb, ha teljes teljesítménnyel dolgoznak, óránként négyezer csirkét vágnak, egy műszakban tehát 32 ezret. A feldolgozó a jövő év áprilisáig egy műszakban dolgozik — az egy műszak létszámra egyébként 350 fő —, s csak azon túl két műszakban. Áprilisban kezdődik ugyanis a pecsenyekacsa szezon, amikor lesz elegendő vágnivaló. Amint Kincses Tibor igazgató vázolta, a 10 termelőszövetkezet, 3 állami gazdaság és a Baromfifeldolgozó Vállalatok Trösztje közös vállalkozásában működő feldolgozó jövőre 1550 vagonnyi baromfi szállítására kötött szerződést taggazdaságaival és partnereivel. Ebből Pécs, tekintettel a pecsenyekacsa-feldolgozás okozta munkacsúcsokra, 1200 vagonnyit képes jövőre feldolgozni, a többit 200—300 vagonnyi baj romfit Zalaegerszegen, az ottani hasonló közös vállalattal együttműködve dolgozzák fel. Az 1550 vagonnyi termelésből 600—700 vagonnyi a csirke, a többi pecsenyekacsa, liba — és a szép dollárbevételekkel kecsegtető májliba, hála a korábban beindított és eredményesnek ígérkező megyei libaprogramnak —, ezenkívül pulyka és — nyúl. Igen, a pécsi baromfifeldolgozóban, a kombinált feldolgozó pályának köszönhetően nyulat is vágnak, ami így sokkal gazdaságosabb exportcikk. Végre! Nem a külföld húz le két bőrt is az eddigi élve kiszállított nyulainkról. Emellett a baromfifeldolgozónak még úgy is jól jön a nyúl, hogy megfelelő rugalmasságot biztosít a kapacitások egyenletes kihasználásában. A fejlesztések további lépcsőjében egyébként szeretnének még egy nyúl- és libavágó vonalat beállítani, hogy ezek feldolgozását is folyamatossá tehessék. Ha ez is meglesz, s a feldolgozó teljes kapacitással működik, Pécsett évi 2000 vagonnyi baromfit vágnak le, ami termelési értékben is tekintélyes teljesítmény, évi 800 millió — 1 milliárd forint. Ugyanakkor gondoskodnak a hulladék feldolgozásáról is. Százmillió forintos költséggel, olasz technológiai berendezésekkel hulladékfeldolgozót létesítenek. Építését a tanácsi építők a jövő év első felében kezdik, s 1979- ben lép üzembe. Az innen kikerülő értékes húslisztet a tag- szövetkezetek takarmánykeverőibe szállítják. A pécsi baromfifeldolgozóban egyelőre egész csirkéket csomagolnak, csak a melegüzemi próbák után szeletelik a baromfit és nyújtják a háziasszonyok által hőn áhított választékot. Meglepő viszont, hogy az élelmiszerkereskedelem nem rendelt ezekből a csirkékből, mondván, hét elején nem kell a friss csirke az üzletekben. Holott ezt a fogyasztói szokást a kényszerűség alakította ki, s ezt most éppen a kereskedelemnek kellene áttörnie. A baromfifeldolgozó egyébként saját szaküzleteket is szeretne nyitni, egyet a majdani fedettpiacon, a másikat is Pécsett, amennyiben erre megfelelő üzlethelyiséget biztosít a város. Mindenek felett pedig hangsúlyozzák: a pécsi baromfifeldolgozó elsősorban Pécs és Baranya fogyasztói igényeit igyekszik maximálisan kielégíteni amellett, hogy természetesen exportra is vállalkozik. (Miklósvári) A képen: A szerelők érdeklődve figyelik munkájuk eredményét a szalagok mellett Erb János felvétele Világ proletárjai, egyesüljetek! Dunántúli napló XXXIV. évfolyam, 315. szám 1977. november 16., szerda Ára: 80 fillér Rég várt pillanat
