Dunántúli Napló, 1977. november (34. évfolyam, 301-329. szám)

1977-11-14 / 313. szám

„Ma nem tudom a leckét, mert összeérnek a görbéim” Korona­krónika Kalandregénybe illő utazások Veres Péter írta jó tíz évvel ezelőtt: „Hol van most? Úgy tudjuk, Amerikában. Sajnos, semmi csoda nem történik vele, pedig elvégre is, ez a miénk, ha már nem szent is .. A történelmet faggató, s a történelemmel perelő munkájá­ban Veres Péter Kálti Márkkal mondatja ki: Bajor Ottó men­jen a fenébe, de a korona, a királyi hatalom szimbóluma szent, akárkinek van a fején, vagy akárcsak a nyeregkápá­ján. Tudni kell azt, hogy 1301. augusztus 27-én a megkoroná­zott Vencel a királyi díszeket Csehországba viszi. Később Ottó bajor fejedelem javára le­mond, s átadja neki a koronát. Ottó fortélyosan akarta be­csempészni a koronát a párt­harcok dúlta Magyarországra. „Ellenségeitől való félelmében esztergályos mesterséggel egy csobolyóba rejtette.” A csobo- lyót a nyeregkápára kötötte, s elvesztette. Hosszas keresés után talált rá. Kálti Márk így vélekedik: „Csodálatos eset, el nem hallgatandó csoda! Mit értsek ugyanis a korona elvesz­tésén, hacsak nem azt, hogy a herceg nem viselhette élete fogytáig a koronát, hanem el­veszítette a fejéről is a koro­nát, meg a becsületét is? Mit jelent, hogy senki sem találta meg, hanem csak azok, akik vitték? Csak azt, hogy Pannó­nia nem veszítheti el angyal­adta koronáját." * A Magyar Távirati Iroda no­vember 5-én közli: „Az Egye­sült Államok Külügyminisztériu­mának szóvivője Washington­ban bejelentette, hogy a ma­gyar koronát és a koronázási ékszereket visszaszolgáltatják Magya rországnak.” A Magyar Távirati Irodát ille­tékes helyen felhatalmazták an­nak közlésére, hogy a Magyar Népköztársaság és az Egyesült Államok kormánya között tár­gyalások folynak a magyar ko­rona és a koronázási ékszerek visszaszolgáltatásának időpont­járól és ezzel összefüggő egyéb részletkérdésekről." István király legendája sze­rint a koronázást végző főpap a bevezető imák után megkér­dezte a koronázásra egybegyűlt közönséget, hogy akarják-e a királyukká Istvánt. A magyarok és az idegen papok lelkes he­lyeslése után. 1000 karácso­nyán István fejedelmet királlyá kiáltják ki. A főpap szentelt olajjal felkeni, majd fejére he­lyezi a koronát. Az első és az utolsó magyar koronázás között 916 év telt el. Az államalapító, a nemzetsége­ket nemzetté egyesítő Istvánt a nép akarata avatta nagy pom­pa közepette Székesfehérvárott királlyá, ott ahol „a magyarság egyeteme is képviselve lehetett”. Az utolsó magyar királykoroná­záskor készült fotókon jól lát­ható, hogy Károly fején félre­csúszott és imbolygott a koro­na, mert — hiába csináltak kü­lön bélést — nagy volt neki. A győztes ismerete nélkül még ja­vában zajlott az I. világhábo­rú, bár akkor még — 1916. de­cember 30-án — sehol sem volt Magyarország földjén ellensé­ges hadsereg. Az egyébként szerény körülmények között megesett koronázás utáni ha­gyományos kardvágás színhe­lye a Szent György tér volt, itt emeltek dombot, az ország 63 megyéjéből hozott földből. A mai magyar korona két ré­sze azoknak a kétirányú kap­□hétfői A legenda szerint azóta áll ferdén a kereszt a koronán, amióta Ottó nyeregkápájáról az út porába Hullott a királyi éket rejtő csobolyó... csőlátóknak az emlékét őrzi, amelyek az Árpád-kori magyar­ságot egyrészt nyugathoz, Ró­mához, másrészt kelethez, Bi­zánchoz fűzték. István kérésé­re II. Szilveszter pápa „a ke­resztény egyháznak tett nagy szolgálataiért" az ezredik év március 27-én kelt kísérő leve­lével küldött a magyar fejede­lemnek koronát. Ez drágakö­vekkel kirakott, s két, kereszt­ben álló aranypántból állt. Kül­ső felületét nyolc apostol zo­máncozott képe borította. A pá­pától kapott korona (corona la­tina) első Géza uralkodásának idején egy abroncsszerű alsó résszel (corona graeca) bővült. A görög korona VII. (Dukász) Mihály császártól való. A kons­tantinápolyi császári műhelyben készült. A két koronát III. Béla idejében másfél milliméteres aranyszögekkel egyesítették. Mindkét részt drágakövek dí­szítik. Az alsó pántról kilenc aranylánc csüng le, levélképbe foglalt ékkövekkel. A korona sú­lya 2056 gramm. A korona és a koronázások állandó tartozéka a jogar, a palást és az országalma. A jogar hegyikristály fejében három oroszlán metszet képe látható. Hossza körülbelül egy láb, aranyozott ezüst nyelét aranysodrony díszíti. A gömb átmérője hét centiméter, felső részéről aranyláncok függenek le, végükön kis golyókkal. A ko­ronázási palást egyidős a ko­ronával és a jogarral. Eredeti­leg harang alakú miseruha, melyet felirata szerint István ki­rály és Gizella királyné ajándé­kozott a székesfehérvári Bazili­kának. A bizánci bíborselyemre arany- és ezüstfonalakkal hím­zett jelenetsorok a Magyaror­szágra betört II. Konrád német császár fölött aratott győzelem emlékére a Te Deum gondolat­körét ábrázolják. A miseruhát a XII. század végén felmetszet­ték és palásttá alakították. Az országalma a koronázási jelvé­nyek legfiatalabb darabja. A kettős kereszttel díszített ara­nyozott ezüstgomb a XIV. szá­zad első felében készülhetett. * A magyarság sorsforduló ese­ményei mindig mozgásba hoz­ták, helyváltoztatásra késztették a koronát. A szabadságharc alatt, 1848. december 30-án „a honvédelmi bizottság megha­gyásából Bónis Sámuel képvi­selő rendeletet kapott, hogy mint országos biztos, Örményi Ferenc koronaőrrel egyetértö- leg, vagy nélküle, a koronát és a koronázási jelvényeket Deb­recenbe, vagy oda, ahová majd tanácsosnak látszik, elszállítsa”. A korona Budán volt, a Duna éppen beállt. A legszüksége­sebb gyalogközlekedést az épü­lő Lánchíd bonyolította le. De a híd még nem készült el: Bó­nis üveges hintája alkalmi pal­lókon kelt át, benne a kincse­ket tartalmazó ládával. A kísé­retül kirendelt 24 gránátos (aki­ket az átkelés előtt újból feles­kettek) szinte ölben vitte át a hídon a becses rakományt fuva­rozó kocsit. Ezután Szolnokra, majd Debrecenbe vonatozik (először vasúton!) az országbí­ró szimbólum. A fegyverletétel után Szemere Bertalan hadügyminiszter Orso- ván ássa el a királyi ékeket rej­tő ládát, egy lakatlan házban. Két segítője Grimmel és Ház­mán miniszteri tanácsos volt. Szemerének tetszett az a gyen­gédség, hogy nem kérdezték tőle, mit rejt a láda — írja ké­sőbb. Hogy az ásás nyomát el­tüntessék, tüzet gyújtottak, de az álcázással nem voltak meg­elégedve. Másnap kiásták a kincset és egy közeli füzesben rejtették el. A terepet lerajzol­ták, a környező fákon jeleket hagytak. A titkos kamarilla emberei csak négy évvel később buk­kantak Szemere akciójának nyo­maira. 1853. szeptember 6-án reggel 8 órakor a kutató ásó egy rozsdás ládába ütközött. A korona, a jogar és az alma sér­tetlen volt. A palást megnyir- kosodott, megsínylette a szoká­sos évi szellőztetések elmaradá­sát. A koronát hadigőzös vitte Budára. 14 év múlva kerül ismét ref­lektorfénybe a korona. Ferenc József 1867-es megkoronázásá­nak fényes ünnepségei egyaránt szolgálták a feledtetést és a bizalomkeltést. Károly király emlékezetes vesszőfutása után a korona több mint két évtizedig nyuga­lomban őriztetett a felújított ki­rályi vár páncélszobájában. Szá- lasi úgy határozott, ha mene­külnie kell, a királyi koronát magával viszi, mivel véleménye szerint „a Szentkorona és az államfő elválaszthatatlanok egymástól...” Intézkedésére a koronát a kőszegi városi szikla­óvóhelyre vitték, onnan Velem- be, majd tovább Mattseebe. Szálasinak az volt a parancsa, mint azt Gömbös Ernő, a nem­zetvezető szárnysegéde elmond­ta, hogy halála esetén öt évig tartsák a korona hollétét titok­ban, s ha akkor nem a nemzeti szocialisták kormányozzák Ma­gyarországot, a koronát át kell adni megőrzésre a Német Biro­dalom Führerének. Szálasi méltatlankodva jegyzi fel naplójába 1945. július 9-én, hogy a tehergépkocsi, amelyen a korona és a koronázási ék­szerek voltak, eltűnt: nyilván az amerikaiak szállították el. * A korona most hazakerül. Haza, elvégre is, ez a miénk. Erdős Ákos Mit ér az önfegyelem, ha a bioritmusok elárulják a jövőt Nem kellenek a jósok, a csil­lagok állásait vizslató kései sá­mán-utódok: aki jövőjébe akar látni, maga is megteheti, csak figyelje bio-ritmusai váltakozá­sát. Az effajta magunkba-figye- lés divattá vált immár 5—6 hó­napja, bár az egyéni múlt- és jövő-faggatás idejétmúlt vál­tozatának feltámadása még nem tetőzik. A bio-ritmusok megfigyelésének hódol fiatal és idős, beteg és egészséges, nő és férfi, nincs kiváltságos réteg, mely magáénak vallhat­ja ezt a furcsa hobbyt. Igen, hobby, mert az időtöltés egyik kedvenc formája, társaságokat toboroz, segítőket, akik mások születési és egyéb életadatai­nak az egybevetésével kiszámít­ják a szubjektív múlt és jelen kritikus napjainak előfordulá­sát, a rossz kedv, a letargia, a fizikai gyengeség, a lelki krízis, szellemi fásultság elkö­vetkező óráit. Sokan elhiszik és Elterjedt, mint a tiki-taki a kritikus időpont eljövetelekor maguktól „megsemmisülnek” — mármint a munka, a kitartás, a szívósság, a rendszeretet szá­mára. Lelkileg gyengülnek el, akaratilag lesznek bizonytala­nok. Aki jövőjébe lát, az meg­ijed attól és könnyen hisz a végzetben, élete delerminált- ságában, amit a saját maga bio-ritmus világa hoz létre, pontosabban vált ki. Nem egy diák védekezik így napjainkban: „Bocsánat, ma mély hullámba kerültem, ijesz­tően összeérnek a görbéim.” Elég csak ennyi és a tanár is megtorpan: maga is bioritmus- szakértő, legalábbis úgy érzi, mivel a magáét megismerte. És elmarad a feleitetés. Ha kell az igazolás, előszedi féltve-őr- zött kimutatáspapirját a nebu­ló, melyen hosszú „idő-tengely" fekszik és háromféle színusz­A halottlátásért adót kell fi­zetni és nem is keveset. Putnok (Borsod megye), Nagyközség Tanácsa 65 000 forint jövede­lemadót rótt ki Keleti Józsefné Putnok, Fürdő utca 26. szám alatti lakosra. Fellebbezések és pereskedések után jogerős sé vált a határozat, így Keleti né Vécsei Jolán havi 3000 fo rintos részletekben törleszti a jövedelemadó és a községfej lesztési hozzájárulás hátralékát A. halottlátó asszony lakását könnyű megtalálni. A falu ap raja-nagyja ismeri a frissen va költ, jólétet sugárzó házat, ami előtt gyakran tucatnyi autó parkol és hosszú sorokban vá rakoznak a híradásra, a min denfelől összesereglett klien sek. A csengetésre fejkendős pirospozsgás arcú, alacsony tisztatekintetű nő nyit ajtót, A konyha felől húsleves illatát hozza a huzat. — A jósnőt keresem — mon­dom. Sértődött hangon kapom a választ: — Itt nem lakik semmiféle jósnő. Aztán a kérdésre bizalmatla­nul magyarázza a házigazda, hogy ő csak halottlátással fog­lalkozik. — Igen, elnézést a rossz fo­galmazásért, én a halottlátót keresem, ha lenne szíves fo­gadni. — Szombaton nincs látásom — mondja és már zárná is be az ajtót. A lakásába nem is invitál be, s mikor megtudja, hogy messziről jöttem, a küszöb másik oldalán ragad még pár perc­re. Elmondja, hogy rontásban, babonában, feltámadásban nem hisz, csak arra van ké­pessége, hogy halottakkal be­szélgessen. Huszonegy éves korában egyszer három napra rosszul lett, és akkor jött meg a látása. Azóta 25 év telt el és Vécsei Jolánka ország-, sőt külföldszerte is hires lett. Nem ígér senkinek semmit, pénzt nem kér szolgálataiért (ha ad­nak, természetesen elfogadja), büntetve nem volt. Adót azóta fizet, amióta első férje „mikor érezte, hogy elszakad a cérna”. A halott­látásért adót kell fizetni bejelentette a tanácson, hogy az asszony tízezreket keres. Az újságírókat nem szereti, ha töb­bet akarok tudni, forduljak Moldován Domokoshoz, aki fil­met csinál róla — mondja. Hol­nap sem ér rá, és holnapután sem. A szomszédok, mintha csak sürgős teendőik lennének, kint nyüzsögnek az udvarokon. Ők készségesen beszélgetnek az idegennel. Keletinét nagyon nem szeretik. Pedig soha nem tett nekik semmi rosszat, talán csak az a baj, hogy Jolánká- nak szebb háza, több pénze van, mint nekik. Moldován Domokos, a nép­hit, a népi babonák, a „tudo­mányos emberek" kiváló isme­rője, a napokban fejezi be Vé­csei Jolán portréfilmjének for­gatását. Televízió—MAFILM kö­zös produkció, 60 perc, színes. Legutóbbi hasonló témájú film­jével (szerelmi varázslások) Mis- kolctól Londonig, tucatnyi díjat, elismerést nyert el. Elmondja, hogy hosszú hó­napok után sikerült csak a főszereplő engedélyét megsze­rezni a filmhez. Jolánka néni minden forgatás után megnézi a musztert (vágatlan nyersanya­got). A film címe: A halottlátásért adót kell fizetni... Erdős Á. görbe hasogatja. A görbék', a bioritmus-hullámok a születés pillanatában gyűrűznek ki: a 33 napos, vagyis ennyi idő alatt hullámhegyet és -völgyet meg­ívelő a „szellemi hullám”. Ami­kor először, majd másodszor is áthalad az „idő-tengelyen”, akkor kihagy és szórt az agy, megbénul a fantázia. Az „érzel­mi” 28 napos és a tengelyt átvágva csalódás, fájdalom, megbánás éri a személyt, érzel­mi élete kegyetlenül viharos. A „fizikai görbe” 23 napos és már majdnem végelgyengülést okoz kritikus hajlataival. Ha netán egy helyen, egy pontban mindhárom görbe metszi a ten­gelyt, akkor még a halál is be­állhat. Ijesztő méreteket öltő ön-ku­tatással állunk szemben és könnyen választják azok, akik amúgy is akaratgyengék, befo­lyásolhatók, ingatcgok hangu­latilag és jellemileg is. Nem hiszem, hogy a munkapadok­hoz is betörhet az ilyen én-vizs­gálat, bár bizonyos tudomá­nyos alapja van a bioritmus­megfigyelésnek még egyéni szinten is. De értelmezése in­kább a pszichológusok felada­ta. Terjedése laikus körökben már olyan méretű, és gátlás­talan, mint hajdan a tiki-taki népszerűsége. A~megkérdezettek így reagál­tak: Mit tudom én, de hallot­tam, meg a tévé is mutatta ... Én szabadságot kérek, ha két görbém egy helyen találkozik, lehet, hogy túl se élem ... Ügy érzem, hogy fatalistává váltam és a félelem, a szoron­gás belém magyarázza a rosz- szat, amire ijedten készülök is, ahelyett, hogy elkerülném ... Édes, bizarr szédülés, játszás önmagam félig-ismert jövőjé­vel... Akadnak rossz nap­jaim, heteim is, hogy mikor köszöntenek be, nem figyelem, de erős akarattal, önfegyelem­mel kivédhető, tűrhetővé szelí­díthető a legtöbb lelki, hangu­lati nehézség .. . Nem nevetséges ez a hobby. Ahol számítógépek is működ­nek, ott beprogramozzák az elmúlt, összes évet és pillana­tok alatt összeáll a görbe­rendszer. Akit mélyebben érde­kel, lapozza fel az Interpress Magazin 1977. 5. és a Magyar- ország 1977. október 16-i szá­mát. Figyelmeztet arra is e szo­kás, hogy az önfegyelemről, az önnevelésről és az igazi önis­meretről nem mondhat le egy ember sem, még az objektív- nek és legyőzhetetlennek tűnő, bioritmusok javára sem. Csuti János Az EIVRT Pécsi Elektronikai Gyára György-aknai üzemébe felvételre keres női dolgozókat: O fénycső-bakelit, O elektroncső alkatrész gyártására és szerelésére. Kettő- és háromműszakos foglalkoztatás. Vidéki dolgozók részére IBUSZ-lakást biztosítunk. Jelentkezés: Pécs, Felsőmalom u. 13., munkaügy.

Next

/
Oldalképek
Tartalom