Dunántúli Napló, 1977. október (34. évfolyam, 270-300. szám)

977-10-25 / 294. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek! Nem várnak a szárító napra A Pécsi Keményítőgyárban hatmillió forintos beruházással építenek szárítóegységet az exportra kerülő termékeik részére. Budapestre érkezett dr. Willibald A múltat idézzük a mai rohanó világban Pahr Púja Frigyes külügyminiszter meghívására hétfőn hivatalos látogatásra Budapestre érkezett dr. Willibald Pahr, az Osztrák Köztársaság szövetségi külügy­minisztere. A magyar külügyminiszter a nap folyamán rezidenciáján fel­kereste az osztrák diplomácia vezetőjét, s tiszteletére vacso­rát adott a Külügyminisztérium vendégházában. A vacsorán részt vett Polinsz- ky Károly oktatási miniszter, Ró­nai Rudolf, a Kulturális Kapcso­latok Intézetének elnöke, Nagy János külügyminiszter-helyettes, s a Külügyminisztérium több vezető munkatársa. Részt vetlek a vacsorán az osztrák külügy­miniszter kíséretének tagjai is. A szívélyes, baráti hangula­tú vacsorán Púja Frigyes és dr. Willibald Pahr pohárköszöntőt mondott. Brezsnyo v -Bourges találkozó Leonyid Brezsnyev hétfőn a Kremlben fogadta Bourges francia hadügyminisztert, aki hivatalos látogatáson tartózko­dik a Szovjetunióban. Hétfőn Moszkvában közle­ményt adtak ki a francia had­ügyminiszter ötnapos hivatalos látogatásáról, mely többek között hangsúlyozta, hogy az 1977. június 22-én Rambouil- let-ban Leonyid Brezsnyev és Valéry Giscard d'Estaing által aláírt, a nemzetközi feszültség enyhítéséről szóló közös szov­jet—francia nyilatkozat szelle­mében mindkét ország hitet tesz az enyhülési politika mel­lett. Ülést tartott az országgyűlés kulturális bizottsága A várható igényekhez mér­ten kis alapterületűek a fővá­rosban most épülő közösségi, kulturális létesítmények — így foglalt állást hétfői ülésén az országgyűlés kulturális bizott­sága. Az Ortutay Gyula elnök­letével a XVIII. kerületi Rózsa Ferenc művelődési házban tartott tanácskozáson részt vett Raffai Sarolta és Inokai János, az országgyűlés alelnöke, va­lamint Boros Sándor kulturális miniszterhelyettes. Az országgyűlés kulturális bizottságának vitájában felszó­lalt Benjámin László, Varga Zsigmond, Mándics Mihály, Ká­li Ferenc, Géczi János, Németh István, Gyurkó László, Petro- vics Emil, Király István, Sólyo- mi Gyuláné, Bánáti Gézáné, Palásti Józsefné, Csendes Bé- láné képviselő, valamint Inokai János, az országgyűlés alelnö­ke, Salamon Hugóné, a bizott­ság titkára, valamint Peják Emil, a XVIII. kerületi pártbi­zottság első titkára is. A Baranya megyei Tanács ülésének elnöksége Tervszerű műemlékvédelem wnmmnmm^mmmnaBmBmnm mám Nagy vállalkozások A Baranya megyei műemlék- védelem helyzetéről és távlati feladatairól Takács Gyula ta­nácselnök-helyettes terjesztett jelentést a tanácsülés elé. Meg­állapította: Baranya abban a helyzetben van, hogy a múlt örökségéből legtöbbet őrző me­gyét egyike, s ez ró ránk meg­különböztetett felelősséget nem­zeti értékeink védelmében. A távlati terv nagy vállalkozása az a felmérő munka, amellyel karakteres város- és faluképein­ket jelöltük ki, s kiválasztjuk a XX. század építészeti anyagá­ból is környezetünk védelmet érdemlő értékeit — beleértve A csövek lefektetése igényli a legnagyobb szakértelmet. A kü­lönleges vasbeton csövekre ötven év a garancia. — Gregorics felv. — * > Egy nap a víztávvezeték Tegnap délelőtt Pécsett, a Fegyveres Erők Klubjában ülé­sezett Baranya megye Tanácsa. Részt vett az ülésen dr. Ábrahám Kálmán építésügyi és város- fejlesztési miniszter, flocz Jó­zsef, a Baranya megyei Párt- bizottság titkára, dr. Fülep Fe­renc, a Magyar Nemzeti Mú­zeum főigazgatója, Mendele Ferenc, az Országos Műemléki Felügyelőség igazgatóhelyette­se, vaalmint a megye ország- gyűlési képviselői. Horváth Lajos tanácselnök megemlékezett a két ülésszak között elhunyt Bruck Józsefről, a pécsi járási tanácshivatal el­nökéről, aki 24 éven át volt a megyei tanács tagja. A tanácsülés tárgyalt a mű­emlékvédelem távlati feladatai­ról, meghallgatta és tudomá­sul vette a végrehajtó bizott­ság, az egészségügyi osztály, valamint az egészségügyi és szociálpolitikai bizottság mun­kájáról szóló beszámolót, irány­elveket fogadott el a tanács­tagok testületi és választókerü­leti munkájának fejlesztésére, elfogadta Dittrich József, dr. Szikszói Petronella és Vértes Ti­bor lemondását megyei tanács­tagságukról, majd Pirisi Jánost felmentette a szigetvári járási tanácshivatal elnöki tisztéből és a pécsi járási tanácshivatal el­nökévé nevezte ki, egyidejűleg Nagyváradi Gézát, a magyar­teleki Vörös Október Tsz elnö­két a szigetvári járási tanács­hivatal elnökévé nevezte ki. Végezetül egy interpelláció hangzott el: Berta Pál, a so- mogyhatvani iskola-autóbusz­járat elmaradását tette szóvá. Dr. Ábra hám Kálmán építésügyi és városfejlesztési miniszter a Baranya megyei Tanács ülésén természetesen az agrár- és ipa­ri építészet emlékeit, valamint a munkásmozgalmi emlékhe­lyeket is. Felsorolta a legfon­tosabb feladatokat, amelyek­hez az ÉVM és az OMF kiemelt segítségét kérte. A jelentés összefoglaló képet ad a baranyai műemlékvéde­lem eredményeiről és jelenlegi helyzetéről, s részletesen meg­határozza a feladatokat korok és építési periódusok szerint. A jelentés igen fontos melléklete a Baranya megye mai ismere­teinket összegező részletes mű­emlékjegyzéke és a műemlék- védelem fontosabb területi ten­nivalóit rögzítő irányelvek. A vitában elsőként dr. Görcs László, a műemléki albizottság elnöke szólalt fel, s azt fejte­gette, hogy az ifjúság nevelé­sében milyen fontos szerepük van a munkásmozgalmi emlé­keknek, ezért azok megjelölését és védelmét sürgette. Rámuta­tott arra, hogy bátortalanok vagyunk gyönyörű műemlékeink propagálásában, holott ezek fotói díszíthetnék iskoláinkat, közintézményeinket — ha kap­hatók lennének. Dr. Fülep Ferenc, a Nemzeti Múzeum főigazgatója a távlati koncepcióban meghatározott feladatok nagyságát mérlegel­ve mondta: súlyozni kell azo­kat, s a sorrendet aszerint kell meghatározni, ahogy azt az objektumok állapota diktálja. Egyetlen kritérium lehet: a pusztulás megállítása. E tekin­tetben is elsőbbséget kell él­veznie a festett római sírkam­ráknak, amelyekről a 30-as években készült fotókat a mai állapotokkal összehasonlítva is látni: az utolsó percekben va­gyunk. „Néhány év múlva már nem lesz mit megvédeni, s Pécs és az ország páratlan mű­emlékkel lesz szegényebb” — jelentette ki. Dr. Diófási Lajos a mező- gazdasági emlékek megmenté­sének fontosságára hívta fel a (Folytatás a 2. oldalon) építői között A napi munka koronája a csőfektetés Minden pécsi megérzi, ha akadozik a vízellátás Mohács felől, a Dunáról. Nem mindegy, hogy az idő és korrózió meg­viselte acél-vezetéket mikor vált­ja fel az üzembiztos, vasbeton csővezeték, mely 36 kilométer hosszú, az OVIBER csaknem kétmilliárdos beruházásában és a DÉLVIÉP kivitelezésében épül tavasztól, özembe helyezé­se 1982-ben várható. Kati Rafael művezető sorolja az emlékezetes időpontokat és adatokat: Április 1-én vágott neki a dózer és május 29-én már az első csövet helyeztük el. Eddig megmozgattunk 40— 45 ezer köbméter földet, ami­nek csak háromnegyedét temet­ték vissza az erőgépek, a töb­bivel töltünk az épülő műtár­gyak körül. Az eddigi árok h ősz- sza 4700 méter, de ebből 4300 méteren föld-lepel alatt a cső­hálózat, sőt 1800 méteren a nyomáspróba is sikerrel zárult. A nagy pontosságot igénylő munka elvégzésére szövetkezett ember és gép. Oszög-pusztáról startoltak és most tartanak Szentkút-pusztánál. Elöl, méte­res karók között hátrafelé ara­szol a lánctalpas markoló, a nyomvonal tengelyében: 2-3 méter mélyre hasít le fémkar­maival és 4—6 méteres sávban rakja ki a homokot. Utána kö­vetkeznek — kellő távolságban — a kubikos brigádok: mintegy félszázan ásóval, lapáttal egyengetnek, faragják a rézsű­ket, keményítik az ágyazatot Az „első-vonalbéliek" vezetője Mező Miklós: Kékesdről, Erzsé­betről járunk ide hatan, és egybetartozunk már lassan hat éve. Nem unalmas ez, csak ko­moly fizikum, türelem nélkül aligha megy. Jó, hogy csövet teszünk le és műtárgyakat épí­tünk, felráz az egyhangúság­ból. Könnyít a modern gép­lánc, de az eső azt is kiveri ve­lünk együtt. S ekkor nem vár­hatjuk meg a szárító napot, ha­nem beszórjuk finom cement­porral a csövek végét, mert nedvesen aligha bújtathatjuk össze azokat. A legizgalmasabb esemény, amikor a csövet fektetik: a na­pi megfeszített szorgalomra ez ad koronát. Tegnap a 860.-at helyezték el, rekordidő alatt. Siklósi József darukezelő és Kovács László egyensúlyoztatta még az árokparton az öt méter hosszú, egy méter átmérőjű, majdnem négy tonnás csövet. Középen kötözték át acéldrót­tal és így buktatták le a gödör­be, ahol Mező Miklós és Gu­lyás Sándor a cső nyakára húz­ták fel a vastag gumigyűrűt, ami szigetel, enyhíti a rezgést, a nyomást és a feszítést. A passzításnál egy millimétert sem tévedhetnek, ezért Mucsi Ist­ván egy dörzskővel minden bütyköt eltávolít a tok belsejé­ből. A vonóköteles emelőket Linder Adóm és Vörös János kezelte és közben irányban tar­tották a beton-kolosszust. Egy másik brigád a mohácsi út mellett, Szentkútpuszta alatt most mélyíti a tíz méter mély aknát, ahonnan átpréselik kompresszorral a védő acél­köpenyt és bányászati úton fej­tik ki a talajt a „beton-kígyók­nak.” Csak itt állítanak fel tö­résjelzőt épp az út forgalma miatt, bár minden cső feszített vasbetonból készült és speciá­lis vasrács-hálózata révén a legnagyobb nyomásnak, terhe­lésnek is ellenáll: a garancia szerint ötven évig. Csuti J. Az MSZMP Baranya megyei Bizottságának lapja Dunántúli napló XXXIV. évfolyam, 294. szám 1977. október 25., kedd Ára: 80 fillér

Next

/
Oldalképek
Tartalom