Dunántúli Napló, 1977. október (34. évfolyam, 270-300. szám)

977-10-16 / 285. szám

1977. október 16., vasárnap Dunántúli napló 3 „Ahogyan a napfényes idő különbözik a sötét éjszakától, úgy különbözik Lvovcsina mai élete a sötét múlttól” Az októberi eszmék diadalmaskodtak Beszélgetés T. D. Tyelisevszkij elvtárssal, Lvov Terület Tanácsának elnökével Hazánk, így megyénk la­kossága is, ezekben a napok­ban különösen nagy figyelem­mel fordul a Szovjetunió felé. Nagy érdeklődést váltott ki az alkotmánytervezet országos vi­tája, annak elfogadása, az a nagyszabású készülődés, mely a Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelme 60. év­fordulója megünneplését előzi meg. Ezekről beszélgettünk Tyimo- lej Dmitrovics Tyelisevszkij elv­társsal, Lvov Terület Tanácsa elnökével, aki az elmúlt héten tanácsi küldöttség élén járt Baranya megyében. Elsőként azt kérdeztük meg, hogyan fo­gadták Lvov terület lakói az új alkotmány tervezetét, mily módon vettek részt annak vi­tájában, mit tesznek az elfo­gadott alkotmány további meg­értetése érdekében?- Az új alkotmányt a Nagy Októberi Szocialista Forrada­lom győzelme 60. évfordulójá­nak előestéjén fogadtuk el. Ez nem egyszerűen két törté­nelmi jelentőségű esemény egybeesése az ország történe­tében. A közöttük lévő kapcso­lat igen mély. Az új alkotmány tulajdonképpen nem más, mint országunk hatvan éves fejlő­désének összegzése. Arról ta­núskodik, hogy az októberi esz­mék diadalmaskodtak, az élet minden területén megvalósul­tak! Minden szovjet ember lel­ke mélyén büszke arra, hogy ilyen nagy történelmi esemé­nyek szemtanúja és aktiv ré­szese lehet. A Lvov terület és Nyugat- Ukrajna lakosai számára ket­tős örömet jelentett ez az ese­mény, hiszen történelmük so­rán először vehettek részt egy szocialista típusú alkotmány megvitatásában. Éppen ezért érthető az az öröm és lelke­sedés, ahogyan Lvov terület la­kói megvitatták az új alkot­mány tervezetét. Kifejeződött ebben dolgozóink feltétlen hű­sége a párthoz, a kormányhoz. Több mint egymillió-hatszáz­ezer ember, tehát Lvov terület szinte teljes munkaképes la­kossága, vett részt a tervezet vitájában, közülük kilencven- ezren tettek észrevételeket, ja­vaslatokat. Területünk minden egyes lakosa nyugodtan kije­lentheti, hogy a szovjet néppel eqyütt részese a szovjet állam új alaptörvénye megalkotásá­nak. A közeli napokban orszá­gunk minden lakója újra meg­vitatja a Szovjetunió most el­fogadott új alkotmányát. Ezzel eqyidőben minden köztársa­ságban kidolgozzák saját al­kotmányukat is. Az ukrán nép decemberig vitatja meg annak az új alkotmánynak a terveze­tét, amelv deklarálja azokat az eredményeket, melyeket az Ukrán Szocialista Szövetséges Köztársaság népe a szovjet ha­talom évei alatt elért.- Visszatekintve ezekre az évekre, a forradalom győzelme 60. évfordulóján, hogyan ösz- szegezheti azt az utat, fejlő­dést, melyet Lvov terület ért el?- Harmincnyolc évvel ez­előtt, ugyanilyen októberi na­pon a Ivovi főutcán Nyugat- Ukrajna munkás és paraszt­küldötteinek százai tartottak a Ivovi központi színház épüle­te felé, hogy valóra váltsák azt, ami évszázados vágyuk volt: újraegyesülésüket Ukrajna töb­bi területeivel! Elfogadták az egyesülésről szóló határozatot, mely a Szovjetunió alkotmá­nyának szerves részévé vált. Ma, amikor a forradalom győ­zelme 60. évfordulója megün­neplésére készülünk, a terület dolgozói újra és újra vissza­emlékeznek erre a felejthetet­len eseményre. Az idősebbek még vissza tudják idézni, hogy milyen volt Lvov városának és egész Ga­líciának képe 1939 szeptem­bere előtt. Elmaradottság, írás- tudatlanság, negyvenezer mun­kanélküli, kézműipar jellemez­te területünket a burzsoá Len­gyelország fennhatósága alatt. A parasztság húsz százaléka földnélküli volt, 40 százalékuk kevesebb, mint egy hektár föld­területtel rendelkezett. Az el­maradottság, az éhínség, a jogfosztotlság arra kényszerí­tette az emberek tízezreit, hogy a tengeren túl keressenek ma­guknak új életlehetőséget. En­nek az időszaknak rettenete­sen szomorú a statisztikája, a Robbantássorozat kezdődik Pécs határában a hatos fő- közlekedési útnak a megye- székhelyről kivezető pécs— barcsi szakasza mentén októ­ber 20-án. Az első robbantási fejezet október 27-ig tart, majd november 3-án folytatódik 11- ig. Hetente három-négy alka­lommal és naponta négy eset­ben reggel nyolctól délután négyig robbantanak. Egy-egy robbantás 5—5 percig zajlik. A kitűzött nyomvonalon, a Zse- be-dombon, vagyis a 203- és 205-ös kilométerkő közötti da­rabkában, ahol a Mátraaljai Szénbányák gáz- és olajveze­téképítő üzeme megkezdi az ÁFOR dunántúli termékvezeté­kének a bevezetését a pécsi ÁFOR-telepre nehéz, sziklás, köves, kemény terepen, ezért kerül sor az ilyenfajta talaj­lazításra. Ez a Dombóvár és Pécs között vezető csővezeték utolsó része és a hatos úttal háború előtti húsz évben 300 ezer munkaképes ember ván­dorolt ki Nyugat-Ukrajnából! Ahogyan a napfényes idő különbözik a sötét éjszakától, úgy különbözik Lvovcsina mai élete a sötét múlttól. Kivirá­goztak, megváltoztak városa­ink, falvaink, hatalmas fejlő­désen ment keresztül Lvov te­rület ipara és mezőgazdasá­ga, kulturális és tudományos élete, alapvetően mások az emberek életkörülményei. Egy ilyen rövid beszélgetés kereté­ben csak megemlíteni lehet mindazt, amiről népünknek az évforduló alkalmából számot adhatunk. Mégis hadd szóljak arról, hogy Lvov terület ipari termelése a háború előtti szín­vonalnak ötvenkétszeresére emelkedett. Újjáépítettünk, fejlesztettünk kétszáz üzemet, gyárat. Jelentősen fejlődött szén- és kénbányászatunk, új iparágak jöttek létre, mint az elektromos ipar, autór és au­tódarugyártás, vegyipar, üveg- és rádiógyártás. Termékeink a területünk határain túl is jól ismertek, iparunk elidegeníthe­tetlen része az össznépgazda­párhuzamosan fut egyes sza­kaszain. A veszélyeztetett övezetben lakókat és dolgozókat időben értesítik a biztonsági őrök és minden robbantás előtt lezár­ják átmenetileg a hatos utat, és előreláthatóan 5—10—15 percig szünetel alkalmanként a forgalom. Csakis a 203 és 205 kilométerkő közötti vonal­ról van szó, csak ez a veszé­lyeztetett útvonal. Amikor a robbanóanyagot kezdik elhe­lyezni, akkor háromszori meg­szakítással 1—1 percig tartó szirénahang búg fel. A 10b- bantás kezdetét ötször megis­mételt 1 percig tartó folyama­tos és egy rövid szirénahang jelzi. A robbantás befejezése után két percen át megszakí­tás nélkül szirénáznak. Gépjár­művezetők, a határban dolgo­zók, a kirándulók fokozott fi­gyelemmel és óvatossággal közlekedjenek, járjanak. sági rendszernek. Minden je­lentős ipari központtal szoros kapcsolatban állunk. A Ivovi autóbuszok gyártásában pél­dául az ország hatszáz üzeme vesz részt valamilyen formá­ban. Büszkék vagyunk arra, hogy többek között a moszk­vai, leningrádi, szaratovi ta­pasztalatokat egybegyűjtve ná­lunk dolgozták ki a minőségi termelés komplex rendszerét. Jelentősen fejlődött területünk mezőgazdasága is, a gépesí­tés, a kemÍ7Ólás cpT'*'<»nével megnövekedtek a terméshoza­mok. Kulturális életünk fejlődésé­re jellemző, hogy területünkön 12 felsőoktatási intézmény mű­ködik, ezekben 120 ezren ta­nulnak, 10 ezer tudományos munkatársunk van, akiknek je­lentős része magas tudomá­nyos fokozatokkal rendelkezik, A lakosság életkörülményeinek fejlesztésére nagy figyelmet fordítunk. Ezt bizonyítja, hogy területünkön évente 450 ezer négyzetméter területnyi lakást, 15 ezer új iskolai férőhelyet, 40 különböző gyermekintéz­ményt adunk át. Nagy figyel­met fordítunk az egészségügyi ellátás, a kereskedelem, a szolgáltatások fejlesztésére is.- Baranya megyei tartózko­dásuk lehetőséget adott arra, hogy ismételten áttekintsék és megerősítsék a két megye együttműködéseit, testvérkap­csolatait. Kérjük, hogy mondja el erről véleményét! — Először is köszönetét sze­retnék mondani azért a bará­ti, testvéri fogadtatásért, mely­ben bennünket itt Baranyában részesítettek. Hosszú évek óta a barátság és az együttműkö­dés szálai fűzik egybe Lvov terület és Baranya megye la­kóit. Ezek mind jobban széle­sednek, meqnyilvánulásaival egyaránt találkozhatunk az iparban, a mezőgazdasáqban, a kulturális életben. Szoros barátság és együttműködés jött létre bányászaink, üzemi munkásaink, borászati szakem­bereink, könnyűipari dolgozó­ink, tudományos kutatóink, felsőoktatási intézményeink hallgatói között. A különböző mozgalmi szervek, az ifjúsági szövetségek kapcsplatai is egyre szélesebbek. Ezt az együttműködést nagyra érté­kelik és segítik mind két me­gyében a pártszervezetek, a tanácsok. A közeli jövőben aláírjuk a két meqye közötti újabb együtt­működési szerződést, melynek tartalmáról látogatásunk al­kalmával a megyei pártbizott- sáq és a megyei tanács veze­tőivel tanácskoztunk. Ez a köl­csönös látogatások rendszerén túl, tovább kívánja szélesíteni az ipar, a mezőgazdaság, a kultúra terén a két megye vá­rosai között a testvérkapcso­latokat. A Nagy Októberi Szo­cialista. Forradalom 60. évfor­dulója Ivovi ünnepségeire meghívtuk Baranya megye ve­zetőit. örömünkre szolgál, hogy ezt dr. Nagy József, a Megyei Pártbizottság első titkára és Horváth Lajos, a megyei tanács elnöke elfogadta. Népeink közötti barátság le­hetővé teszi, hogy közösen oldjuk meg feladatainkat, őszintén szóljunk gondjaink­ról, kicseréljük tapasztalatain­kat, örüljünk egymás eredmé­nyeinek. Mi biztosak vagyunk abban, hogy mint eddig is, a jövőben éppen úgy a két me­gye együttműködése eredmé­nyes hozzájárulás lehet a két ország kapcsolatainak erősö­déséhez, szélesítéséhez. Mitzki Ervin A Ivovi Elektrongyár üdülőjének csónakázó tava Vigyázat, robbantás a 6-os át mellett! Bekötik Pécsre a Dunántúli olajtermék-vezetéket T alálkozások Szabó Mátyással Nemcsak egy tér és az emléktábla marad meg Szabó Mátyásból... Belémsajdult az elmúlás szomorúsága. Sffibó Mátyás unokája, a három esztende­je elhunyt bólyi termelőszö­vetkezeti elnök tiszteletére rendezett ünnepségen igazán meghatóan mondta el ver­seit. Tiszta gyermekhangját hallgatva azonban nem vol­tam képes felidézni öregap­jának arcát. Párás ablak­üvegen keresztül tűnt elő ősz feje, az emlékezetem szerinti mély barázdák el­mosódtak, amúgyis csendes hangja halk suttogásként hatott. Az Országház folyosóján beszélgettünk. Akkor, hét éve is nehéz gazdasági esz­tendő várt ránk. Szabó Má­tyás 64 esztendős volt, pi­henésről hallani sem akart, arról beszélt, hogy a beru­házások fékezése ebben a helyzetben természetes köte­lességünk, további gyarapo­dásunknak ez egyáltalán nem lehet gátja. A kislány szaval... Kölcsey jut eszembe: „Ré­gi kor árnya felé visszame­rengeni mit ér...?" Termé­szetesen konokul kell men­nünk előre, hasznos magunk elé is nézni, annyi minden­ben botolhatunk meg, még­is messze előre kell tekin­tenünk, és ebben bármilyen furcsán hangzik is, a Szánó Mátyások sokat segíthetnek. Sietünk, hajtjuk életünket, makacsul kapaszkodunk az előttünk rohanó tennivalók­ba, csak ritkán állunk meg, hogy meghallgassuk elődein­ket, néha egy utcát, teret elnevezünk róluk, aztán ro­hanunk tovább. Hány egyko­rú barátunk, munkatársunk toporog tanácstalanul körü­löttünk, az obsit egyszeriben érdektelenné teszi, amit elő­ző nap még figyelmesen hallgattunk. A föld örökre magába zárja a tapasztala­tokat, a tudást, amelyet egy-egy tartalmas élet fel­halmozott, s amelyért ne­künk újra meg kell küzde- nünk. Első dolgunk átrendez­ni az öreg szobáját. Kidob­ni a régi / bútorokat, kiszel­lőztetni régi korok árnyát. Ostobaság. A Szabó Mátyások sok korszerű gazdaságot hagy­tak ránk, az ő kitüntetése » ma is jó ajánlólevélnek szá­mítanak. A bólyi Szabó Má­tyás vezetésével 17-szer tün­tették ki a nagyközség ter­melőszövetkezetét. Ö maga a „Mezőgazdaság kiváló dolgozója”, a „Szocialista munkáért érdemrend”, a „Munka érdemrend bronz­fokozata”, a Magyar Nép- köztársaság Állami Díjának tulajdonosa. A bólyiak kegyelettel, okosan tekintenek vissza. Szabó Mátyás 1931-ben vé­gezte el a Nagykállói Me­zőgazdasági Szakiskolát, a gyakorlati ismereteket 17 éves kora óta a hajdú—ba- gosi törpebirtokon küszköd­ve szerezte meg. Megsárgult gazdászbizonyítványában szálkás betűs bejegyzés: „Szabó Mátyás mint szor­galmas, megbízható jó gaz­da, mindenkinek ajánltatik”. Negyven esztendős volt, amikor Bolyban 10 hold földdel új életet kezdett. Negyvenöt évesen újból, de most a szocialista nagyüze­met keresve gyalogmunkás­ként a bólyi „Árpád” terme­lőszövetkezet tagja lett. öt- venesztendős, amikor a nagy­község 2200 hektáros terme­lőszövetkezetének elnökévé választják, eszét, szorgalmát, erejét nem kímélve dolgo­zott a gazdaságban, . től haláláig országgyűlési képviselőként is. A kétkerekűn kivitt egy­szer az istenáldotta bólyi határba, a pejkó könnyedén galoppozott a dűlőutakon. Szabó Mátyás a kétezredik esztendőről beszélt: .Nekünk nemcsak az ám a köteles­ségünk, hogy magunknak megtermeljük a kenyeret, ezen a földön olyan termést kell elérni, amiből az ezred­fordulón más országok la­kóinak is jut”. Jó ügyet szolgálnak mind­azok, akik a mások által összegyűjtött tudást átörö­kítik és azok is, akik kegye­lettel őrzik elődeik emlékét. Bolyban sem csak egy tér, az emléktábla marad meg Szabó Mátyásból. Az orszá­gos hírű, korszerűen gazdál­kodó mezőgazdasági üzem magán viseli keze munkáját. Nyolcesztendős fiam meg­kérdezte tőlem, mi lesz két­ezerben. Ekkor sajdult be­lém először az elmúlás szo­morúsága, ami persze az élet rendje. Ha azt kíván­juk, hogy gyermekeink meg­valósítsák terveinket, hogy kegyelettel gondoljanak ránk, ha békés, termékeny öregkort kívánunk magunk­nak, mutassuk meg nekik, hogy mi is megbecsüljük azokat, akik előttünk dolgoz­tak. Éltükben, holtukban . . . Lombosi Jenő

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom