Dunántúli Napló, 1977. október (34. évfolyam, 270-300. szám)

977-10-09 / 278. szám

1977. OKTÓBER 9. BELPOLITIKA DN HÉTVÉGE 7. háxuk állnak« de*** Ismét egy negyedév vé­gén vagyunk, előttünk a negyedik, a hajrás negye­dik. Pécs idei lakásépítési tervének majdnem ötven srázalékát most kell tel­jesíteni. Végigjártuk a városban folyó lakásépitkezés^Jpt, hogy a látottak alcfpján próbáljunk képet alkotni: milyenek a tervteljesítés kilátásai. Kísérőig Berényi József, az UNIJítR műsza­ki előkészítés^ osztályának vezetője. f Lesz-e lakás a házakból az év végéig ? Mégis lesz év végi hajrá Mielőtt a részletekbe bo­csátkoznánk, hadd összegez­zük előre j látottakat egy saj­nálatosan igaz megállapítás­sal: állnak á házak — mert szinte valamennyi idei átadású ház szerkezete kész — és áil a be'ejező munka — mert ke­vés szakipari munkást látni az építkezéseken, illetve van, ahol viszonylag sokan dolgoz­nak, van, ahol senki. A kérdés erínek nyomán: hogyan lesz a hazakból ilyen körülmények kcizött lakás az év végére? íf is szorgos munka folyik. Az egyik átadása szeptember 30- án megkezdődött — lift nél­kül, a másik kettő október vé­gén esedékes. A Szabadság úton 45 lakás valóban kész. Itt egy eredmé­nyes műszaki átadási eljárás után költözhetnek is a lakók. Az üzletekre csak ezután kerül sor. A Bajcsy-Zsilinszky úton is a befejező szakaszban a lakás­építés — a házakat egyenként adják át a következő három hónapban —, de csak ezután indul az épületeket összekötő üzletsor építése. Lvov-Kertváros III. ütemében — a Sarohin tábornok útjától ba-térelemeket a panelüzem­ben készre szerelik, s a hely­színen csak a csatlakozásokat kell összekötni. Ezzel szemben a térelemek szereletlenül ér­keznek, ami a befejező mun­kákkal járó gondokat növeli. Csináljunk ezekután egy kis számvetést. Pécs idei lakás­terve szerint december végéig 1442 célcsoportos lakást kell használatba adni. Szeptember végéig ebből 756-ot adtak át (ide számítva azokat is, ame­lyeknek a műszaki átadását megkezdték). Ez az évi lakás­mennyiség 52,4 százaléka. Az utolsó negyedévre maradt 686-ból 158 az októberi, 120 a novemberi és 408 (az éves terv 25 százaléka!) a decem­beri. Aggasztóan nagy szám, amivel kapcsolatban Berényi József megjegyzi: „Nem biz­tos, hogy a BÉV rendelkezik 481 lakás egyszerre történő befejezéséhez elegendő szak­ipari kapacitással — ennyi ugyanis a nyugati Mecsek-ol- dalon épülő OTP-lakásokkal együtt a BÉV decemberi pen­zuma — hacsak nem tud va­lahonnan segítséget szerezni". A fenti megállapítással Ne­meskéri Lászlóhoz, a Baranya megyei Állami Építőipari Vál­lalat igazgatójához fordultunk. A válasz: — Ami a város célcsoportos lakástervéből a negyedik ne­gyedévben még ránk.» hárul, azt mindenképpen teljesítjük. Reményünk van rá, hogy a megyén kívüli vállalatoktól ka­punk segítséget, amit a nyu­gati Mecsek-oldalon 72 OTP- lakás befejezésére használunk fel. Ha a várt segítségnyújtás különösen jól alakul, még 103 lakás átadását tudjuk ugyan­ott vállalni. Készülnek a Siklósi városrész panelházai A harmadik negyedév végén a város hat pontján folyt la­kásépítés. A nyugati Mecsek-oldalon ott sorakoznak már a hófehér házak. Terv szerint ez év vé­gén kell átadni ezeket. „Elvi­leg szépen be is lehetne fe­jezni — mondja kísérőnk —, a BÉV állítja is, hogy befejezi, de minthogy nem célcsoportos lakások, nem is nagyon eről­tetjük (az OTP sem!), hiszen 408 állami lakást kell decem­ber végéig átadni ..." Ez azt jelenti egyébként, hogy a 408 nagyobbik része decemberben, s azon belül is a hónap má­sodik felében esedékes, tehát a hajrá hajrájában. A Szigeti városrész 9/111. üte­mében, azaz a Xavér templom melletti tízemeleteseknél va­gyunk. A házak készek, bent nyugatra — sincs különösebb probléma. Berényi József sze­rint megnézni sem érdemes. Ö tudja, hogy a helyzet itt nem ad okot aggodalomra. A Siklósi városrészben jú­nius elején volt az első eme­lés, szeptember végére pedig már öt kétszekciós ház „fel­állt". Itt 150 lakást kell átad­ni. Ottjártunkkor a kész há­zakban alig láttunk embert. Kísérőnk szerint három hónap alatt befejezhetők a házak, de kérdés, hogy egyszerre, ami­kor jön a nagy átadási döm- ping, kiszolgálható lesz-e a 150 lakás szakipari munkával. Ami egyébként — mint isme­retes — általánosan „hiány­cikk”. Ezért is érthetetlen, amit e bejárás során megfi­gyelhettünk. Annakidején ar­ról volt szó, hogy a fürdőszo­— A negyedik negyedévben azért kell ilyen sok lakást át­adnunk, mert a harmadik ne­gyedévben 137 lakással ma­radtunk adósak. Az okok: át kellett adni a kertvárosi isko­lát, a 400 fős kollégiumot, a baromfifeldolgozót, és embe­reink dolgoznak még Buda­pesten, 64 lakás befejezésén. Növelte a gondjainkat, hogy idén a szokásosnál lényegesen magasabb — 69 százalékos — a középmagas házak aránya: még mindig van nyolc olyan házunk, ahol a felvonószerelés el sem kezdődött. Nincs a kö­zépmagas házakhoz elegendő nyomásfokozó szivattyúnk, a hiány megszüntetésével minisz­tériumi szinten is foglalkoznak már. Hársfai István A nyugati Mecsek épülő házai Ófalui utcakép Jobb hely akadhat, szebb nemigen OFflLU Csodálatosán szép vidék. — Jobb helyet már találhat­tam volna - mondta később Pausch Antal — de szebbet aligha. így hát itt maradtam. Az út elég hosszú, tán tíz perc is beletelik, mire beérünk. Takaros házak sorakoznak, egy­két kanyar után ott vagyunk a tanácsháza előtt. Picike ház, akár a falu. Legalábbis úgy képzelem, hogy ez egy picike falu, ahol makacs, szívósan él- nivágyó emberek laknak. Négy éve épült meg a kövesút, addig keserű volt az itteniek szájíze, nehéz volt az élet. Tanácselnök az nincs, titkár nincs, Müller Karolin van. — Én vagyok most a megbí­zott — mondja derűsen, csupa derű az egész asszony — rend­ben tartom a házat, befűtök, intézem a telefonokat, távirato­kat . . Négyórás hivatalsegéd. A „Hivatal” elköltözött Mecsek- nádasdra. Április elsejétől kezdve közigazgatásilag Ófalu oda tartozik. — Mi volt a legutóbbi ese­mény a faluban? — Talán a Friedrich Adóm esküvője... A Pauschné is te­lefonált Nyugat-Németország- ba .. . Nézem a beszélgetésekről vezetett nyilvántartást, való­ban. És nem is volt drága, hetvenhét forint. — Nagy lagzi volt? — Hát... Nem volt olyan nagy, de nem volt kicsi sem. Én voltam a szakácsuk. Lehel­tek kétszázan . . . — A menyasszony is ófalui? — A, nem, a lány vidéki. Me- csekjánosiból való. A fiatal pár itt telepedett le, a fiú szülőfalujában. Friedrich Adóm Hosszúheténybe jár na­ponta a motorjával, a munkát tehát ő is másutt kereste és találta meg. Lakatos a szak­mája. A boltban nincsenek sokan, igaz, zárás előtt állunk. Ez amolyan falusi szokás, tizen­egykor bezárnak a boltok, hogy délután megint kinyissanak egy kicsit. — Megyünk Pécsvóradra vá­sárolni — mondja Lencz Péter- né, a bolt vezetője. — Csak másfél éve vagyok itt boltos — közli, amikor a forga­lom felől faggatom, meg, hogy milyen volt régen, az út- nélküli faluban boltosnak len­ni - azelőtt a Gungl Jakab volt itt. — Most hol van? — Elköltözött Bonyhádra. Ott építkeztek. Abban az időben sokan elmentek, bizonytalan volt, megépül-e az út vagy sem? Építkeztek Pécsett, Bony- hádon, Pécsváradon, Hosszú- hetényben. Ki hova. Ha tíz éve kapta volna meg az utat ez a falu, még mindig több mint ez­ren laknák, (gy elment leg­alább a fele. — Jönnek-e vissza? Hosszú csönd, aztán meg­fontoltan válaszol: — Vannak, akik itt teleped­tek meg. Fiatalok, idehozták az asszonyt. Három nevet említ. A kislánya az idén végzett Pécsett, a kereskedelmiben. Ott mosolyog mellette, arról faggatom, hogy ha férjhez megy, itt marad-e? Ez még nincs eldöntve. A férjhezmenés az már igen, csakhogy a fiú bátaszékiy azt nem tudják még, hogy ő jön-e Ófaluba, vagy a kislány megy el Bátaszékre? Mindegy lenne? Pausch Antalnak nem ez a véleménye. A faluban két ma­gánkisiparos van, egy asztalos és egy faesztergályos. Pausch Antal az utóbbi szép szakmát műveli, otthon is találjuk a Pe­tőfi utcai házban. — Sokkal több a munkám, mint azelőtt. Aki meg akar rendelni valamit, eljön. Nem gondolkodik, van jó út. — Az elvándorlás megszűnt? — Talán nem egészen állt le, de csillapodott. A fiatalok erő­sen meggondolják, maradja- nak-e. A kisgyerekeknek nem túl jó itt. Az én idősebbik lá- nyomék itt laknak, itt építkez­tek, de már megbánták. A fér­je Pécsváradon dolgozik, a lá­nyom Bonyhádon. A kisebbik unokám most három éves, an­nak idején egymaga lesz el­sőosztályos Ófalun. Jó ez? Alig­ha. Aztán délben valakinek otthon kell lenni, ebédet adni a gyereknek, mert délben még az óvodának is vége van . . . — Szóval nem jó itt Ófalun... — Nem erről van szó. Ha az út nem épül meg, az ittlevők- nek talán a negyven százaléka sem él itt. Más a baj. Van már utunk, de félem azt, hogy ugyanaz lesz, mint Nyugat-Né- melországban. Azelőtt többet törődtek egymással az embe­rek, tudtak egymás bújáról, bajáról, most meg mintha ide­genek lennének. Mindenki el­megy regqel, a maga dolgá­val törődik. Ez énnekem ott kint nagyon nem tetszett. Itt sem. Jóval barátságosabb volt ez a falu, mint most. Már nem érnek rá az emberek egymás­sal beszélgetni sem. Pausch Antal nincs munka híján. Komoly állami megren­delése van, alig győzi. Meg­kérdezem : — Ezzel a szakmával jobb helyet is találhatott volna . . . Miért maradt? — Jobb helyet igaz, találhat­tam volna - mondja szülőfa­lujáról az ítéletet -, de szeb­bet aligha. Ezért hát marad­tam. Hein Károly a volt ófalui ta­nácselnök. Új hivatalában ta­lálom, Mecseknádasdon. Ada­tokra, érzésekre vagyok kíván­csi. Meséljen a múlt. — Bizonytalanok voltak itt az emberek. Költsenek-e a ház­ra, építkezzenek-e? Érdemes? Nem tudták. Aztán négy éve megépült az út. Ez volt a két- századik bekötőút az ország­ban. Adatok, amelyek közül vala­mi nem stimmel. Tizenhat éve harminckét pár ló volt a falu­ban. Ma talán húsz autó, jó- néhány motor. Egy traktor is akad magánkézen, sőt, még Az esztergályosmester munka közben egyetlen paci is található. Ti­zenhat éve még hetven hízott bikát adtak le Ófaluból, eze­ken kívül még vagy negyven hízott üszőt is. Két kocsi tejet szállítottak naponta Cikóra. Most talán, ha tíz állatot lead­nak. Hat tehén van, a csarnok­ba viszik . . . — Épp mostanában szóltak, hogy megszüntetik a tejátvételt októberben. Nem jönnek érte. — Ennek vajon mi lesz a ha­tása? Hallgat. Mindketten tudjuk, hogy meg fognak szabadulni a tehéntől Ófaluban a gazdák. — Viszont nagyon jó levegő van. Bárhova be lehet járni, kilenc buszjáratunk van na­ponta. Pécs egy óra. Még aludni is megéri hazajárni, a jó levegőre. Nyugaton ez már bevett szokás, hogy az embe­rek igyekeznek otthagyni a vá­rost. A dombok mögött, a lapu- levélszagú erdők karéjában él egy falu. Ez már másféle élet. Hogy jó-e, eldönti az idő. Egy kicsit odébb, ahol a szarvasok orgonáinak szeptember elején az ezüstkérgű bükkösben, szép lassan halódik a Meszesvölgy, harminc házból igyekeznek el­költözni az emberek. Még odébb, Zsibrik is félholt, fele háza már lakatlan. Jónevű va­das vidék ez, rezervátum is van, az elhagyott házakat majd birtokba veszik a kecses moz­gású őzek, halkléptű szarvasok, s esténként majd elhallik sza­vuk a nyitott ófalui ablakok­ba, amelyek mögött a jó leve­gőn alusznak az emberek. Kampis Péter

Next

/
Oldalképek
Tartalom