Dunántúli Napló, 1977. október (34. évfolyam, 270-300. szám)
977-10-09 / 278. szám
1977. OKTÓBER 9. BELPOLITIKA DN HÉTVÉGE 7. háxuk állnak« de*** Ismét egy negyedév végén vagyunk, előttünk a negyedik, a hajrás negyedik. Pécs idei lakásépítési tervének majdnem ötven srázalékát most kell teljesíteni. Végigjártuk a városban folyó lakásépitkezés^Jpt, hogy a látottak alcfpján próbáljunk képet alkotni: milyenek a tervteljesítés kilátásai. Kísérőig Berényi József, az UNIJítR műszaki előkészítés^ osztályának vezetője. f Lesz-e lakás a házakból az év végéig ? Mégis lesz év végi hajrá Mielőtt a részletekbe bocsátkoznánk, hadd összegezzük előre j látottakat egy sajnálatosan igaz megállapítással: állnak á házak — mert szinte valamennyi idei átadású ház szerkezete kész — és áil a be'ejező munka — mert kevés szakipari munkást látni az építkezéseken, illetve van, ahol viszonylag sokan dolgoznak, van, ahol senki. A kérdés erínek nyomán: hogyan lesz a hazakból ilyen körülmények kcizött lakás az év végére? íf is szorgos munka folyik. Az egyik átadása szeptember 30- án megkezdődött — lift nélkül, a másik kettő október végén esedékes. A Szabadság úton 45 lakás valóban kész. Itt egy eredményes műszaki átadási eljárás után költözhetnek is a lakók. Az üzletekre csak ezután kerül sor. A Bajcsy-Zsilinszky úton is a befejező szakaszban a lakásépítés — a házakat egyenként adják át a következő három hónapban —, de csak ezután indul az épületeket összekötő üzletsor építése. Lvov-Kertváros III. ütemében — a Sarohin tábornok útjától ba-térelemeket a panelüzemben készre szerelik, s a helyszínen csak a csatlakozásokat kell összekötni. Ezzel szemben a térelemek szereletlenül érkeznek, ami a befejező munkákkal járó gondokat növeli. Csináljunk ezekután egy kis számvetést. Pécs idei lakásterve szerint december végéig 1442 célcsoportos lakást kell használatba adni. Szeptember végéig ebből 756-ot adtak át (ide számítva azokat is, amelyeknek a műszaki átadását megkezdték). Ez az évi lakásmennyiség 52,4 százaléka. Az utolsó negyedévre maradt 686-ból 158 az októberi, 120 a novemberi és 408 (az éves terv 25 százaléka!) a decemberi. Aggasztóan nagy szám, amivel kapcsolatban Berényi József megjegyzi: „Nem biztos, hogy a BÉV rendelkezik 481 lakás egyszerre történő befejezéséhez elegendő szakipari kapacitással — ennyi ugyanis a nyugati Mecsek-ol- dalon épülő OTP-lakásokkal együtt a BÉV decemberi penzuma — hacsak nem tud valahonnan segítséget szerezni". A fenti megállapítással Nemeskéri Lászlóhoz, a Baranya megyei Állami Építőipari Vállalat igazgatójához fordultunk. A válasz: — Ami a város célcsoportos lakástervéből a negyedik negyedévben még ránk.» hárul, azt mindenképpen teljesítjük. Reményünk van rá, hogy a megyén kívüli vállalatoktól kapunk segítséget, amit a nyugati Mecsek-oldalon 72 OTP- lakás befejezésére használunk fel. Ha a várt segítségnyújtás különösen jól alakul, még 103 lakás átadását tudjuk ugyanott vállalni. Készülnek a Siklósi városrész panelházai A harmadik negyedév végén a város hat pontján folyt lakásépítés. A nyugati Mecsek-oldalon ott sorakoznak már a hófehér házak. Terv szerint ez év végén kell átadni ezeket. „Elvileg szépen be is lehetne fejezni — mondja kísérőnk —, a BÉV állítja is, hogy befejezi, de minthogy nem célcsoportos lakások, nem is nagyon erőltetjük (az OTP sem!), hiszen 408 állami lakást kell december végéig átadni ..." Ez azt jelenti egyébként, hogy a 408 nagyobbik része decemberben, s azon belül is a hónap második felében esedékes, tehát a hajrá hajrájában. A Szigeti városrész 9/111. ütemében, azaz a Xavér templom melletti tízemeleteseknél vagyunk. A házak készek, bent nyugatra — sincs különösebb probléma. Berényi József szerint megnézni sem érdemes. Ö tudja, hogy a helyzet itt nem ad okot aggodalomra. A Siklósi városrészben június elején volt az első emelés, szeptember végére pedig már öt kétszekciós ház „felállt". Itt 150 lakást kell átadni. Ottjártunkkor a kész házakban alig láttunk embert. Kísérőnk szerint három hónap alatt befejezhetők a házak, de kérdés, hogy egyszerre, amikor jön a nagy átadási döm- ping, kiszolgálható lesz-e a 150 lakás szakipari munkával. Ami egyébként — mint ismeretes — általánosan „hiánycikk”. Ezért is érthetetlen, amit e bejárás során megfigyelhettünk. Annakidején arról volt szó, hogy a fürdőszo— A negyedik negyedévben azért kell ilyen sok lakást átadnunk, mert a harmadik negyedévben 137 lakással maradtunk adósak. Az okok: át kellett adni a kertvárosi iskolát, a 400 fős kollégiumot, a baromfifeldolgozót, és embereink dolgoznak még Budapesten, 64 lakás befejezésén. Növelte a gondjainkat, hogy idén a szokásosnál lényegesen magasabb — 69 százalékos — a középmagas házak aránya: még mindig van nyolc olyan házunk, ahol a felvonószerelés el sem kezdődött. Nincs a középmagas házakhoz elegendő nyomásfokozó szivattyúnk, a hiány megszüntetésével minisztériumi szinten is foglalkoznak már. Hársfai István A nyugati Mecsek épülő házai Ófalui utcakép Jobb hely akadhat, szebb nemigen OFflLU Csodálatosán szép vidék. — Jobb helyet már találhattam volna - mondta később Pausch Antal — de szebbet aligha. így hát itt maradtam. Az út elég hosszú, tán tíz perc is beletelik, mire beérünk. Takaros házak sorakoznak, egykét kanyar után ott vagyunk a tanácsháza előtt. Picike ház, akár a falu. Legalábbis úgy képzelem, hogy ez egy picike falu, ahol makacs, szívósan él- nivágyó emberek laknak. Négy éve épült meg a kövesút, addig keserű volt az itteniek szájíze, nehéz volt az élet. Tanácselnök az nincs, titkár nincs, Müller Karolin van. — Én vagyok most a megbízott — mondja derűsen, csupa derű az egész asszony — rendben tartom a házat, befűtök, intézem a telefonokat, táviratokat . . Négyórás hivatalsegéd. A „Hivatal” elköltözött Mecsek- nádasdra. Április elsejétől kezdve közigazgatásilag Ófalu oda tartozik. — Mi volt a legutóbbi esemény a faluban? — Talán a Friedrich Adóm esküvője... A Pauschné is telefonált Nyugat-Németország- ba .. . Nézem a beszélgetésekről vezetett nyilvántartást, valóban. És nem is volt drága, hetvenhét forint. — Nagy lagzi volt? — Hát... Nem volt olyan nagy, de nem volt kicsi sem. Én voltam a szakácsuk. Leheltek kétszázan . . . — A menyasszony is ófalui? — A, nem, a lány vidéki. Me- csekjánosiból való. A fiatal pár itt telepedett le, a fiú szülőfalujában. Friedrich Adóm Hosszúheténybe jár naponta a motorjával, a munkát tehát ő is másutt kereste és találta meg. Lakatos a szakmája. A boltban nincsenek sokan, igaz, zárás előtt állunk. Ez amolyan falusi szokás, tizenegykor bezárnak a boltok, hogy délután megint kinyissanak egy kicsit. — Megyünk Pécsvóradra vásárolni — mondja Lencz Péter- né, a bolt vezetője. — Csak másfél éve vagyok itt boltos — közli, amikor a forgalom felől faggatom, meg, hogy milyen volt régen, az út- nélküli faluban boltosnak lenni - azelőtt a Gungl Jakab volt itt. — Most hol van? — Elköltözött Bonyhádra. Ott építkeztek. Abban az időben sokan elmentek, bizonytalan volt, megépül-e az út vagy sem? Építkeztek Pécsett, Bony- hádon, Pécsváradon, Hosszú- hetényben. Ki hova. Ha tíz éve kapta volna meg az utat ez a falu, még mindig több mint ezren laknák, (gy elment legalább a fele. — Jönnek-e vissza? Hosszú csönd, aztán megfontoltan válaszol: — Vannak, akik itt telepedtek meg. Fiatalok, idehozták az asszonyt. Három nevet említ. A kislánya az idén végzett Pécsett, a kereskedelmiben. Ott mosolyog mellette, arról faggatom, hogy ha férjhez megy, itt marad-e? Ez még nincs eldöntve. A férjhezmenés az már igen, csakhogy a fiú bátaszékiy azt nem tudják még, hogy ő jön-e Ófaluba, vagy a kislány megy el Bátaszékre? Mindegy lenne? Pausch Antalnak nem ez a véleménye. A faluban két magánkisiparos van, egy asztalos és egy faesztergályos. Pausch Antal az utóbbi szép szakmát műveli, otthon is találjuk a Petőfi utcai házban. — Sokkal több a munkám, mint azelőtt. Aki meg akar rendelni valamit, eljön. Nem gondolkodik, van jó út. — Az elvándorlás megszűnt? — Talán nem egészen állt le, de csillapodott. A fiatalok erősen meggondolják, maradja- nak-e. A kisgyerekeknek nem túl jó itt. Az én idősebbik lá- nyomék itt laknak, itt építkeztek, de már megbánták. A férje Pécsváradon dolgozik, a lányom Bonyhádon. A kisebbik unokám most három éves, annak idején egymaga lesz elsőosztályos Ófalun. Jó ez? Aligha. Aztán délben valakinek otthon kell lenni, ebédet adni a gyereknek, mert délben még az óvodának is vége van . . . — Szóval nem jó itt Ófalun... — Nem erről van szó. Ha az út nem épül meg, az ittlevők- nek talán a negyven százaléka sem él itt. Más a baj. Van már utunk, de félem azt, hogy ugyanaz lesz, mint Nyugat-Né- melországban. Azelőtt többet törődtek egymással az emberek, tudtak egymás bújáról, bajáról, most meg mintha idegenek lennének. Mindenki elmegy regqel, a maga dolgával törődik. Ez énnekem ott kint nagyon nem tetszett. Itt sem. Jóval barátságosabb volt ez a falu, mint most. Már nem érnek rá az emberek egymással beszélgetni sem. Pausch Antal nincs munka híján. Komoly állami megrendelése van, alig győzi. Megkérdezem : — Ezzel a szakmával jobb helyet is találhatott volna . . . Miért maradt? — Jobb helyet igaz, találhattam volna - mondja szülőfalujáról az ítéletet -, de szebbet aligha. Ezért hát maradtam. Hein Károly a volt ófalui tanácselnök. Új hivatalában találom, Mecseknádasdon. Adatokra, érzésekre vagyok kíváncsi. Meséljen a múlt. — Bizonytalanok voltak itt az emberek. Költsenek-e a házra, építkezzenek-e? Érdemes? Nem tudták. Aztán négy éve megépült az út. Ez volt a két- századik bekötőút az országban. Adatok, amelyek közül valami nem stimmel. Tizenhat éve harminckét pár ló volt a faluban. Ma talán húsz autó, jó- néhány motor. Egy traktor is akad magánkézen, sőt, még Az esztergályosmester munka közben egyetlen paci is található. Tizenhat éve még hetven hízott bikát adtak le Ófaluból, ezeken kívül még vagy negyven hízott üszőt is. Két kocsi tejet szállítottak naponta Cikóra. Most talán, ha tíz állatot leadnak. Hat tehén van, a csarnokba viszik . . . — Épp mostanában szóltak, hogy megszüntetik a tejátvételt októberben. Nem jönnek érte. — Ennek vajon mi lesz a hatása? Hallgat. Mindketten tudjuk, hogy meg fognak szabadulni a tehéntől Ófaluban a gazdák. — Viszont nagyon jó levegő van. Bárhova be lehet járni, kilenc buszjáratunk van naponta. Pécs egy óra. Még aludni is megéri hazajárni, a jó levegőre. Nyugaton ez már bevett szokás, hogy az emberek igyekeznek otthagyni a várost. A dombok mögött, a lapu- levélszagú erdők karéjában él egy falu. Ez már másféle élet. Hogy jó-e, eldönti az idő. Egy kicsit odébb, ahol a szarvasok orgonáinak szeptember elején az ezüstkérgű bükkösben, szép lassan halódik a Meszesvölgy, harminc házból igyekeznek elköltözni az emberek. Még odébb, Zsibrik is félholt, fele háza már lakatlan. Jónevű vadas vidék ez, rezervátum is van, az elhagyott házakat majd birtokba veszik a kecses mozgású őzek, halkléptű szarvasok, s esténként majd elhallik szavuk a nyitott ófalui ablakokba, amelyek mögött a jó levegőn alusznak az emberek. Kampis Péter
