Dunántúli Napló, 1977. október (34. évfolyam, 270-300. szám)
977-10-01 / 270. szám
e Dunántúli napló 1977. október 1., szombat Szombati beszélgetés ROPOLi LÁSZLÓ E lőszed egy köteg régi újságot, közöttük egy vasárnapi példányt, 1946. szeptember 22. keltezéssel. Beleolvasunk a címekbe: „Megszűnik a pécsi internálótábor..." „Várospolitikai akciónk sikere: hétfőn már hordják a szemetet...” „Minden búját elfelejti, ha meghallgatja Orbán Sándort, a nóták királyát a Sopianae sörözőben ...” - „Népbírósági expedíció a komlói bánya mélyén, ahol a bírósági elnök bányász, a jegyző lapátol és a népügyésznek majd letörik a dereka ..." — „Mérséklődő nyugati, észak-nyugati szél, felhőátvonulások, több helyen zóporeső, a hőmérséklet süly- lyed ...” — Miért gyűjti a lapokat? — Csak azokat a példinyo- kat raktam el, amelyekhez valamilyen személyes emlékem fűződik. Például, amikor a Dunántúli Napló elérte az öt- venezres, később a hetvenötezres példányszámot, aztán egyikben egy gyermeknapi fotó jelent meg, Inke lányomról, aki akkor méq óvodás volt, de jelent meg kép rólam is, fiamról is . .. — Inke már szintén nyomdász . . . — Igen, de a nagyobbik fiam is, a Laci, ő most Szombathelyen dolgozik, aztán a kisebbik, a Zoli itt kezdte a szakmát a Pécsi Szikra Nyomdában, most ugyanott művezető. . De még van több nyomdász is a rokonságban. Ropoii László, a Pécsi Szikra Nyomda volt mettőre itt lakik családjával a csendes kis Igló utcában, kétemeletes, frissen tatarozott bérházban. A „mettőr” francia kifejezés: nyomdai tördelő, aki a már kiszedett hasábokat oldalakká alakítja, tördeli.- Mikor kezdte a szakmát? — Nagyon régen. Harminc- háromban felvettek inasnak és négy év után kaptam meg a segédlevelet. A Perczel utcában volt a munkahelyem, a „Dunántúli Egyetemi KönyvkiEzentúl folyamatosan gyarapítják a közművelődési könyvtárak könyv- állományát. A művelődéspolitikai irányelveknek, s az olvasók igényeinek megfelelően szervezik meg a könyvellátását. Amint a Kulturális Minisztérium képzőművészeti és közgyűjteményi főosztályán elmondták: a könyvtárellátó tavaly 154,5 millió forint értékű könyvet szállított a könyvtáraknak, míg 1955-ben csupán 18 millió forintnyi forgalmat bonyolított le. adó és Nyomda Rt”-nél. Ennek jogutódja lett végül is a Pécsi Szikra Nyomda. — Tehát első és egyetlen munkahelye volt... — Igen. Negyvenöt év után most mentem nyugdíjba. Mindkét tenyerének éle vörös, hámlik a bőr róla. — Mi baja a kezének? — Az orvosok azt mondják, nincs összefüggésben az ólom okozta ártalmakkal, de én mégis arra gyanakszom. Ha negyvenöt éven át ólommal dolgozik az ember, gondolom, valamiképpen nyomot hagy. — Sokféle munkát végzett a nyomdában, mégis, melyiket tartja legszebbnek? A kiadói főigazgatóság tavaly enyhítette a könyvtárgjc gondjait: a könyvértékesitési vállalat soronki- vül több mint tízmillió forint értékű könyvvel növelte ez évi készletét és elővásárlási jogot kapott a kiskereskedelmi vállalatok előtt. Az egyik termelőszövetkezet könyvkötő üzemével megállapodott 500 000 könyv kötésére. Az intézkedések eredményeként ez év első felében a rendeléseknek már csak 4,4 százalékát nem teljesítette. — Én a lapkészítést szerettem, azt csináltam már 1945 óta. Érdekes, változatos és persze felelősségteljes is. — A lap előállítása végül is közös munka. Mi a véleménye az újságírókról? Belesüpped a fotelbe, elgondolkozva issza kávéját, aztán egy kis iróniával a hangjában válaszol: — Mondjam, hogy örökké veszekedtünk? Az újságírók panaszkodtak a nyomdahibákért vagy mert - ez még a korábbi években volt — húzni kellett az anyagból, pontosabban szólva, ólomsorokat kellett kidobni, mert hosszú volt a cikk vagy a riport. Az oldalakat nem lehet nyújtani, mint a rétestésztát. Az utóbbi években azonban könnyebb a tördelés, mert az olvasószerkesztők már elég pontosan berajzolják a „tükröt”, amelynek alapján összeáll az oldal. Egyébként jó érzés nekem is, hogy olyan szerkesztőkkel dolgoztam együtt annakidején, mint Kat- kó István, aztán Koppányi György, Ónodi György, Bertha Bulcsú, Lázár Ervin, Thiery Árpád, akiknek ma országos nevük van. — Igaz, hogy az olvasószerkesztőknek van a legiondább kézírása? — Hát mond valamit. Van is ilyen szólás-mondás, hogy az olvasószerkesztő kézírását senki sem tudta elolvasni, csak a gyógyszerész, aki orvosságot adott ki rá ... Ropoii László délután kezdte a munkát, volt egy kopott, nyúzott aktatáskája, abban hozta a vacsoráját, a doboz cigarettát, kipakolta, föltette a kávét, előkészítette az ilyenolyan csészéket, az első főzetet kiosztotta a gépszedőknek, a másodikra este nyolc körül már mi vártunk, akik be-be- tévedtünk a terembe. Egy egész doboz cigarettát is elszívott, mire letelt a műszak, ami persze mindig bizonytalan volt, lehetett este tíz óra, de akár éjfél is, attól függően, hogy a későn érkezett hazai vagy külföldi események mennyire „úsztatták el” a lapot. — Elég gyakran megvártam az első újságot, amit kidobott a gép, bár ez nem volt kötelességem, de időm volt bőven. — Évtizedeken keresztül örökké délutáni műszakban dolgozott. Ezt kevesen vállalják ... — Lehet. De hát ez a lapmunka. Délután háromkor, négykor kezdtük a műszakot, éjfél után keveredtem haza, másnap újra kezdődött minden elölről. Moziba csak vasárnaponként jutottam el, volt rá eset, hogy egymás után három filmet is megnéztem. Tévéműsort keveset láttam, most már, hogy nyugdíjba mentem, erre is lesz idő. De inkább a megszokás kényszerít a készülék elé, mert még ma sem tudtam átállni egy új életformára: este képtelen vagyok éjfél előtt elaludni, nappal pedig . . . szóval nehezen megy. — Kertje vagy szőlője van-e? — Nincs. De mit is kezdtem volna vele, ha több mint harminc éven át délután dolgoztait!? Meg nem is értek a kertészkedéshez. Mikor tanultam volna meg? Most olvasgatok, néha be-besétálok a városba vagy az orvoshoz és kész. • - Barátaival, volt munkatársaival találkozik-e? — Nem nagyon. A legközvetlenebb munkatársaim vagy most is dolgoznak, vagy már nyugdíjasok, nehéz összejönni velük. N ézem Ropoii László kitüntetéseit, Kiváló Dolgozó jelvény, oklevelek, sztahanovista oklevelek, ní- vódíj-plakett bőrtokban. És régi fényképek, nyomdászok, nyomdai munkásnők régi diva- tú kalapban, fejkendőben, a férfiak is feszes fehér ingben, nyakkendősen ... Ezen a képen Ropoii László még mint kisinas szorult a sor végére. Szótlanul ülünk egy ideig, aztán megint mondja, talán csak úgy magában inkább, hogy milyen nehezen tud „átállni”, hogy esténként képtelen elaludni... Rab Ferenc Fotó: Seres Éva Gyarapítják a könyvtárak könyvállományát Tovább fokozódik az árukereslet a lőtt vadféleségek után Megkezdődlek az őszi nagyvadászatok Megyénk vadásztársaságai ez évben 15 százalékkal nagyobb nagyvadkilövési tervet irányoztak elő. Ez elsősorban a nagyvadállomány szabályozása érdekében történt. Ugyanakkor nagyobb bevételi forrást biztosít a vadásztársaságok részére, mivel a lőtt vad értékesítés volumene is növekszik. Vadásztársaságaink pénzbevételét tovább növeli a MAVAD új árrendszere, amely október 1-től az I. osztályú szarvasért 50 Ft-ot, a vaddisznóért 45 Ft-ot, az őzért 65 Ft- ot fizet kilogrammonként. Ezenkívül továbbra is biztosítja a lőtt vad romlásmentes értékesítése érdekében meghatározott költségtérítést. Ezek az árak exportminőségre vonatkoznak, és szigorúbbak lettek a minőségi előírások. A lőtt nagyvadnál elsőrendű követelmény a szenynyezésmentes szép küllem és a szakszerű zsigerelés. A II. osztályú lőtt vad árak lényegesen alacsonyabbak az I. osztályúnál. Apróvad vonatkozásában az őszi vadászatok legnagyobb élményét a fácán vadászata jelenti. Ez a vadászat az, melyen megyénk minden vadásza részt vehet. Ez évben e területen is tovább növeltük a kilövési tervet, mely szerint 38 ezer fácánt kell vadászainknak terítékre hozni. Ebből az értékesítésre tervezett mennyiség 13 ezer db. Apróvad-féleségek- ből a fácán az egyetlen lőttvadunk, melyből értékesítést végzünk. A lőtt fácán ára is tovább emelkedett és költségtérítéssel együtt 72 Ft-ot fizet a MAVAD a fácánkakas darabjáért. A MÉM által kiadott vadászati idényben ez évben engedélyezi először a fácántyúk lövését is, ahol a mesterséges tenyésztés következtében az állományszabályozás érdekében erre szükség van. A fácántyúk felvásárlási ára 35 Ft/db. Ebből vadásztársaságaink értékesítést ez évben nem terveztek. A fácánkilövési terv teljesí-, téséhez legfontosabb alapkövetelmény a fácánvadászatok szakszerű szervezése és az eredményesség növelése. A felemelt kilövési tervek teljesítése és az újonnan bevezetett lőttvad-értékesítés árrendszere ez évben biztosíthatja, hogy vadásztársaságaink éves pénzbevételüket 10 millió Ft fölé növelhetik. Ez további bővített alapot képez vadgazdálkodásunk jövőbeni programjához, elsősorban a második fácánprogram 1978. évi végrehajtásához. Farkas János Zenei világnap — zenei világhét Penderecki: Lukács-passiójának pécsi bemutatója elé Minden hangversenyévad nyitánya, az október Magyar- országon a kortárszene jegyében telik. A zenei világnap alkalmából ma felhangzó Dohná- nyi-koncert után itt, Pécsett, de még a budapesti művészeti hetek egyik legrangosabb koncerteseménye Krzysztof Penderecki lengyel zeneszerző Lukácspassiójának előadása lesz vasárnap este. Egy ilyen hatalmas méretű, megrázó mű megszólaltatásara nem minden nap nyílik lehetőség, hiszen előadói apparátusa (szoprán-, bariton- és basszusszóló, narrátor, gyermekkar, hármas vegyeskar és zenekar) nemcsak méreteiben hatalmas, hanem olyan előadói felkészültségű együttes jelenlétét feltételezi, mely teljesen jártas korunk zenéje, sem könnyűnek, sem közérthetőnek mondható stílusában. A ma avantgarde-nak mondott zene kialakulásának egyik legfontosabb bölcsője a lengyel zeneszerzés az 50-es évek második felében. Ezt a korszakot Penderecki és Lutoslawski neve fémjelzi. Az ő munkásságuk nyomán alakult ki egy olyan zenei nyelvezet, mely a mai zenében szinte már általánosnak mondható. Miről is van szó? A dallam, ritmus, harmónia hagyományos értelmezése már a század elején megváltozott. A zeneszerzők a teljes hangkészletet, a körülöttünk hangzó világ szinte valamennyi effektusát a zenei-művészi kifejezés szolgálatába állították. Ez az újat akarás, a teljeset birtoklás vágya egyáltalán nem e századi jelenség csupán, hanem történelmi tradíció, mely a zenetörténeti változásokban bármely korszakot elemezve kiderül. Csakhogy az emberiségnek soha ekkora ismeretanyag még nem volt birtokában, mint éppen e században, és soha ilyen mértékű megrázkódtatások sem érték az emberiséget mint most. A tudományos felfedezések szinte beláthatatlan és ezért ijesztő távlatokat nyitnak elénk, és a második világháború, az atombomba megjelenése óta a földön az emberiség egy új, közös „élménynyel" gyarapodott, a félelemmel. Logikus tehát, hogy az átlagnál mindig sokkalta érzékenyebb alkotóművészek a hagyományos zenei nyelvtől eltérő módon reagálnak a hagyományostól nagyon is eltérő életérzésekre. Logikus az is, hogy ez új stílus egyik kialakító iskolája éppen Lengyel- ország. A zenei fejlődés történelmi tendenciái létünk tükrében alakult, tehát a ma még sokaknak idegen, de mégis igaz és valós kifejezésmóddá. A művészet általában, igy a zene is kilép a csak díszítés, csak a szórakoztatás köréből, és az igazságokat művészileg meghatározott módon, a művészet elvontnak tűnő nyelvén, mégis sokkal konkrétabban tárja elénk. Mozart zenéje a kellemes hangzáson túl egyáltalán nem érthetőbb a ma za- bolázatlannak és disszonánsnak mondott zenéjénél. Ha egy jól hangzó harmóniához, hár- mashangzathoz egy oda nem illő negyedik hangot teszünk, disszonancia keletkezik. Ha azonban a rendelkezésünkre álló valamennyi (12) hangot egyszerre megszólaltatjuk, ez a disszonancia megszűnik, hiszen a harmónia átalakul hangszínné. Cluster-(hangfürt) technikának mondjuk ezt a lehetőségét a zenei kifejezésnek, és ennek egyik legfontosabb kidolgozója éppen Penderecki. Az énekhang (negyedhangos eltérések), a zenekari hangszerek, különösen a vonósok hagyományostól eltérő használata megannyi új hangzásélményt ígér Penderecki művében, és a hangzó zenei anyagban új összefüggések felismerésére késztet. Formailag a Lukács-passió a bachi kétrészes passióformára utal. Szövegét a szerző válogatta össze az evangéliumból és latin himnuszokból. A kölni rádió felkérésére készült 1963-65-ben. Ősbemutatója a münsteri katedrális fennállásának hatszázéves évfordulóján volt 1966. március 30-án. Kircsi László cKdMO/yTa/<rN cRovAt Extra túró Csodálatos világban élünk, tele vagyunk különlegességekkel. Az áruk azelőtt csak áruk voltak. Jók, vagy rosszak. Ma azonban nem kell őket ki se próbálnunk, meg se kóstolnunk, elvégzik ők helyettünk is saját maguk. így tudtam meg, hogy a mosószer luxus vagy star, a zsilettpenge a figarót is helyettesíti és super. A nadrágtartó rómeó, és a szappan önmagáról elárulja, hogy príma. Nincsenek kétségeink. Az ételneműek se tudnak titkot tartani. A darált hús különleges, a sertéssült, az uborka csemege, a citromszörp márka. Azt hittem, ezen a téren nem érhet már meglepetés, de mikor a minap az egyik boltba járok, látok valami juhsajtszerű fehér tömböt. Megkérdezem : — Ott, az a túrószerű, micsoda? — Extra túró! — hangzik határozottan. Nem szeretem a titkokat, szeretek azonnal a nyitjára rájönni, kérdem tehát tovább. — Az meg mi? Ilyet eddig még nem hallottam. — Extra módon készítik! — nyilatkoztatják ki. Kinyilatkoztatásokat nem szoktam firtatni, hátha baj lesz belőle, és azt hiszik, hogy kételkedem, máshol próbálkoztam hát. — Mi az az extra túró? — kérdem a másik boltban. — Az mi?! — kérdezték vissza két helyen. A harmadikon valami olyasfélét nyöszmögtek, hogy Szegeden van egy gyár, az hetente küld túrót, és az friss. A kétely azonnal rágni kezdett: — Akkor, ami nem extra, az nem friss? Ezt nem vállalták, ők ilyet nem mondtak, ez az én megállapításom. Most itt vergődöm a bizonytalanságban, nem tudom, mi az extra túró? Arra gondolok, hogy a tehén extra marha, vagy aki veszi, az az extra? Segítsenek eldönteni! Szöllösy Kálmán I00 vagon csipkebogyó Jó volt az idei csipkebogyótermés; a Herbáriánál begyűjtött mennyiség meghaladja a 100 vagont, 40 százalékkal több a tavalyinál. Az idén 500-ról 800 forirtnra emelték a mákgubó mázsánkénti átvételi árát; ennek nyomán különösen a háztáji termelésből származó felvásárlás lendült fel. Az idei jó kamillatermésből 620 ezer kiló száraz kamilla származott, a tavalyi 170 ezer kilóval szemben, ami az évi átlagos 500 ezer kilóhoz képest elenyésző volt. Átlagon felüli termés volt most bodza- és hársfavirágból is. A Herbária számításai szerint 1977-ben a gyógy- és fűszernövények értékesítéséből körülbelül .350 millió, ipari termelésből 341 millió forint, export-szállításokból pedig 4,1 millió dollár bevételre van kilátás. A Herbária rendszeresen bővíti a választékot. Legfrisebb újdonságai: a bodzavirágból készülő samba- szörp, a gyermekeknek szánt teakeverék és a csipke elnevezésű porított tea.
