Dunántúli Napló, 1977. október (34. évfolyam, 270-300. szám)

977-10-30 / 299. szám

1977. OKTÓBER 30. MŰSORAJÁNLAT DN HÉTVÉGE II. Richter hangversenye A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulójára való emlékezés, a tiszteletadás jegyében készülnek a Pécsi Stúdió három nyelvű, ünnepet idéző műsorai. Minden ünnepi eseményen ott lesznek a stúdió mikrofonjai, és a DÉLDUNÁN­TÚLI HÍRADÓ — a stúdió leg­jelentősebb, leghallgatottabb műsora. Több más műsor is köszönti az ünnepet. Szombaton 18.10- kor Lvov rádiójának hangulatos szignálja csendül fel, majd az ÜDVÖZLET LVOVBÓL című összeállítás bemutatja a test- vérferület lakóinak életét, elért eredményeiket. Vasárnap a Pécsi Rádió nagy gonddal összegyűjtött, őr­zött és becsben tartott hang- archívumából azok a muzeális értékű felvételek szólalnak meg, amelyeken szovjet vendé­geink nyilatkozatait, Baranyá­ban járt világhírű szólisták és művészegyüttesek koncertjeit örökítették meg. Érdekesség­ként említjük Osztrovszkij öz­vegyének nyilatkozatát, Rajkin pécsi fellépését, vagy Szvja- toszlav Richter pécsi hangver­senyét. E felvételek között vá­logatnak a stúdió munkatársai közül azok, akik maguk is jár­tak a Szovjetunió különböző ájain. Bemutató: csütörtökön Csak az igazat! három tagja egy új tv-játékban Egy filmrendezőnek is lehet­nek kínos pillanatai. Gaál Ist­ván a Sodrásban, meg annyi más szép film alkotója a múlt ősszel igen-igen mentegetőzve hívta fel Pásztor Erzsi művész­nőt: — Elvállalna egy filmszere- pet? — Ha jó! — De ... szóval, egy na­gyon csúnya nőt kellene elját­szania. Nagyon el kell csúnyi- tania saját magát. .. — Hát . . . Küldje el a for­gatókönyvet! Ez egy éve történt és Pász­tor Erzsi most már egy nagy szereppel a háta mögött me­séli a történetet, s azt hajto­gatja: életem talán legszebb filmszerepe. ____ — Gaál István fél óra múl­va elküldte a forgatókönyvet — emlékezik vissza — én mind­járt elolvastam és végigbőg­tem. Persze, hogy elvállaltam. A jövő héten, csütörtökön délután háromnegyed ötkor sugározza a televízió a Na­ponta két vonat című darabot, melyet Gorkij: Unalmukban cí­mű novellája alapján forgat­tak. A történet egy eldugott határállomáson játszódik, ahol naponként csak két személy- vonat zakatol át. Ott dolgozik Gomozov, a váltóőr és Arina, az állomásfőnök csúf szolgá­ja. Kettőjük között furcsa sze­relmi kapcsolat alakul, amit persze hamar felfedez a többi vasutas is. Mivel nincs más dolguk, gúnyolják a „szerel­meseket”. Gomozov letagad mindent, a megalázott Arina pedig öngyilkos lesz. — Zetorok húztak bennün­ket a sártengerben — meséli Pásztor Erzsi — olyan kietlen hatású vidéket választott a helyszínnek Gaál István. A leg­nagyobb élmény persze Arina .színészi megfogalmazása volt. Hiszen ez a nő alig szól va­lamit, amolyan hallgatag, fa­nő. Ezt a szerepet Gaál — ahogy később mondta —olyan színésznőre akarta bízni, aki szó helyett az arcával játssza el Arina néma szenvedését. A filmes smink kegyetlen eszközeivel elcsúfított Pásztor Erzsi erős színészegyéniségén valóban átsüt Arina belső vi­lága, s a filmes szakmában méltán beszélnek erről az ala­kításáról felsőfokban. A Na­ponta két vonat-ban máskülön­ben a Pécsi Nemzeti Színház három tagja játszik: Pásztor Erzsi mellett Huszár László és Fekete András is. Utóbbi egy­szer már nagyon a nézőkbe vésett egy Gorkij-alakot, az Ellenségek Jakimovját, a láza­dó gyilkos forradalmárt. — Nagyon emberi, nagyon igaz ez a mostani szerepem is — mondja, — egy vátlóőr alakja. Igen jó anyag, hiszen Gorkij írta, úgy hogy egy szí­nésznek van mit játszania benne. F. D. Koncz Zsuzsa népszerűsége Végh Antal új műve Az a negyvenötös jégzajlás, amelyről a címadó kisregény szól, nemcsak egy hi­dat sodor el a Szamoson, de egy lírai szépségű szerelem tragédiába fordulásá­nak is okozója. Zsuzska és Bálint a há­ború megpróbáltatásai • közben találnak egymásra, tiszta és őszinte szerelem éb­red szívükben, azonban csak lopva talál­kozhatnak, mert Zsuzska már férjes asz- szony, a falusi református pap felesége. A falu előtt kapcsolatuk nem maradhat titokban, Bálint egyre többet őrlődik a sorsuk miatt, végül az egymásra torlódó problémák elől öngyilkosságba menekül, a zajló Szamosba öli magát. A kisregény mellé még tizenkét elbe­szélést válogatott a kötetbe Végh Antal eddigi munkáiból. Az író kitűnően ismeri a mai falu világát, történeteinek jelentős része azokról a fiatalokról szól, akik egy alapjaiban megváltozott közösségben keresik boldogulásukat. K. S. Másfél évtizede még ő kért autogramot. Akkor készült el ugyanis első rádiófelvétele, a „Kérek egy autogramot". Azóta népszerűsége semmit sem csök­kent, pályája még most is tö­retlenül ível felfelé. Mi a véle­ménye erről magának Koncz Zsuzsának? — kérdezzük pécsi koncertje előtt. — Azt hiszem, ez azért van, mert nagyon komolyan veszem, amit csinálok, csak így van ér­telme. Külön öröm, hogy nem­csak a tizenéves korosztály tölti meg egy-egy estén a nézőteret, és ez kötelez. — Azt mondják önről, hogy maximalista. — Ha valaki azt csinálja, amit szeret, annak kötelessége munkájában maximálisát nyúj­tani. — Nagy feltűnést keltett ön­álló verslemeze... — Nagyon szeretem a verse­ket. Majd minden nagylemeze­men volt egy-két megzenésített klasszikus vers. Az idők folya­mán összegyűlt jónéhány olyan költemény, melyeket szerettem volna elénekelni, Szörényiék ze­néjével. A gondolat az ötödik nagylemez után született, s így jött létre a „Kertész leszek”. Kár lenne elhallgatni, hogy voltak, akiknek nem tetszett ez a vállalkozás, szentségtörésnek tartották József Attilát vagy Adyt popzenével. Természetesen mindenkinek más az ízlése, mindenkinek lehet véleménye. — Mai költők? — Én Bródy Jánost is költő­nek tartom, ebből a szempont­ból az ő versei teljesen kielégí­tenek. — A könnyűzene világában először köszönthetünk az ön személyében Liszt-díjas mű­vészt ... — Ez az elismerés az egész műfaj és a szakma szempontjá­ból nagyon fontos állomás. Azt jelenti, hogy értékelhetőnek tartják, amit csinálunk. Bizta­tást és reményt ad arra, hogy végre megszülethet talán a műfaj saját újságja, s létrejön Budapesten egy állandó kon­certterem, enyhítve ezzel fellé­pési gondjainkon. Mindez azt mutatja, hogy figyelnek ránk. Ami engem illet, a kitüntetés­nek nagyon örültem, de most is ugyanaz vagyok, aki voltam. T. Simon István Pásztor Erzsi a Naponta két vonat Arinájának szerepében Kende Tamás felvétele Illyés mono­drámák bemutatója Négy színész a szorítóban. Ilyenkor, premier tájékán na­gyon igaz ez az ökölvívó kife- Huszár László jezés: szorul a színész szive a szerepformálás belső önözésé­től és szorít neki mindenki, aki szereti. Sokszoros a szorító han­gulat most/hiszen négy művész készül kivételes nagyságú fel­adatra. Illyés Gyula: Csak az igazat! című két monodrámá­ból álló darabját rendezi Nóg­rádi Róbert és a kettős szerep- osztás révén négy színész gyür- kőzik a hatalmas feladattal. Sokszínűsége mellett mind a négynek megvan a maga leg­erősebb alapvonása: Győry Emilnek a poézis, Huszár Lász­lónak a mély humánum, Faludi Lászlónak a kétsikú játékkultú- ^ rát biztosító groteszk képesség, Vallói Péternek az intellektuali- tás. Mégis .. . Kell az egész színészi eszköztár, hiszen egye­dül állnak a színpadon és egy- szál fizikai jelenlétükkel kell el- , lenfeleiket, másokat is behozni az előadásba — pszichológiai- Győry Emil lag. Nógrádi Róbert, aki a csu­pán kétszereplős korábbi lllyés- drámával, a Testvérekkel is iga­zolta: súlyos gondolatkötegek- ből, a szöveg viszonylag kevés „külső” mozgalmasságából ki­vetítette a belső mozgásokat és gazdag szövegfolyammal is be­hozta a színpad örök kellékét: a jelenidejűséget. Megnyílik a Spotszínház Labancz Borbála estje Hétfőn, október 31-én, este 7 órakor nyílik meg a Pécsi Nemzeti Színház stúdiószínhá­za; a Spotszínház, mégpedik a Doktor Sándor Művelődési Központ alagsorában. A spot máskülönben színpadi lámpát jelent. Ezzel a színházat szere­tő pécsi közönség, valamint a színházvezetés régi vágya telje­sül. Elsősorban ugyanis olyan darabokat, előadói esteket le­het majd itt bemutatni, ame­lyek — jellegüknél fogva — intim légkört, a néző közelsé­gét igénylik. Mindössze 50 fő foglalhat helyet a nézőtéren, s ez a közönség minden bizony- nyai főként a nagyszínház törzsközönségéből tevődik majd össze. Ugyanakkor az új „szín­ház" egyel több pódiumot biz­tosít a pécsi művészek rangos előadói estjeinek is. Tovább itt mutatja be kamara-jellegű elő­adásait a Pécsi Amatőr Szín­pad. Antigoné A Spotszínház nyitóelő­adása Labancz Borbála önálló estje lesz, amelyet Illyés Gyu­la műveiből állított össze, NEM FELEDHETEM SOHA, HON­NAN JÖTTEM címmel. — Miért éppen Illyés Gyulát választotta? — Abban a szerencsés hely­zetben vagyok — mondta a művésznő —, hogy nemcsak a műveit, hanem —lévén a szín­ház házi szerzője — őt magát, az embert is megismerhettem. Mind művei, mind emberi egyé­nisége nagyon hatott rám. Úgy érzem, hogy Illyés mindig azt írta le, amit érzett, soha nem szépített. Tette mindezt nagy felelősséggel, őszintén, a job­bítás szándékával. — Mit hallhatunk az esten? — Illyés Gyula munkásságá­ból ezúttal a költészeté a fő­szerep. Azokat a verseit válo­gattam össze, amelyek bennem visszhangra találtak, melyek­kel azonosulni tudtam. T. S. I. November 3-án, este hét órakor mutatja be a nagymúltú, rangos Pécsi Irodalmi Színpad Szophoklész: Antigoné című tra­gédiáját Trencsényi-Waldapfel Imre fordításában. Az előadás­hoz Kircsi László szerzett zenét, Pinczehelyi Sándor tervezett díszletet, s a bemutató zenei munkatársa: Kertész Attila, ren­dezője Bagossy László. Jelenet az előadásból. Máté Rita (Antigoné) és Markó Ferenc (Haimon) Dr. Lajos László felvétele Faludi László Vallói Péter Vörös László felvételei Podium Naponta két vonat A Pécsi Nemzeti Színház

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom