Dunántúli Napló, 1977. október (34. évfolyam, 270-300. szám)

977-10-26 / 295. szám

6 Dunántúlt napló 1977. október 26., szerda Jogi tanácsadó Kovács Jánosné pécsi olvasónk kérdezi, hogy a névváltoztatásra * van-e lehetőség és hol kell kér­ni? Igen, van! A névváltoztatás iránti kérelmet a lakóhely sze­rint illetékes tanács anyakönyvi hivatalánál kell benyújtani az e célra rendszeresített nyomtat­ványon. A nyomtatványt a kér­déseknek megfelelően kell ki­tölteni. Meg kell jelölni, hogy az érdekelt a családi vagy az utónév — keresztnév — meg­változtatását kéri. Meg kell je­lölni a kérelmező családi és utónevét, családi állapotát, ál­landó lakhelyét, azoknak a sze­mélyeknek a családi és utóne­vét, akikre a névváltozás kiter­jesztését is kéri. A kérelemhez csatolni kell a kérelmező, valamint azoknak a személyeknek a születési és há­zassági anyakönyvi kivonatát, akiknek anyakönyvi bejegyzését a névváltozás érinti. T. I. kérdezi, hogy a bevonult tartalékos hadköteles élettársa is hozzátartozónak számít-e? Igen! Ha a bevonulást meg­előzően legalább egy éven át a bevonulttal együtt élt vagy ha az együttélésből gyermek származott és a bevonult az apaságot elismerte, vagy azt a bíróság jogerősen megállapí­totta. Tájékoztatásul elmondjuk még itt azt is, hogy hozzátartozó­nak számít a bevonult tartalé­kos hadköteles felesége, gyer­meke, örökbefogadott és nevelt gyermeke, gyermekének és örökbefogadott gyermekének leszármazottja, szülője, örökbe­fogadó és nevelőszülője, nagy­szülője, kiskorú testvére és munkaképtelen testvére, akinek a) eltartásáról a bevonulás előtt a tartalékos hadköteles gondoskodott, vagy b) tartási igénye a bevonu­lás után keletkezett, vagy c) a tartalékos hadkötelessel szemben fennálló tartási igényét bírósági határozat állapítja meg. Növényvédelmi tanácsadó , A legtöbb növényi betegség a lehullott leveleken telel át. A tavaszi kezdeti fertőzéseket a kórokozók áttelelő alakjai­nak megsemmisítésével most csökkenthetjük. Fák alatt a le­hullott leveleket Krezonit E 0,8 százalékos vagy Novenda 2 százalékos oldatával áztatás- szerűen permetezzük le. Az al­ma- és körtevarrasodás ellen a nagyobb gyümölcsösökben még ősz végén feltétlenül vé­gezzük el a Novenda vagy Krezonit E szeres permetezést. Az őszibarack, szilva, cse­resznye, meggy, kajszi, dió fertőzött leveleit gyűjtsük ösz- sze és semmisítsük meg. A mű­trágyák közül a foszfor, vala­mint a kálium hatóanyagúakat szórjuk ki és dolgozzuk be a talajba. A műtrágyánál óva­kodjunk a túladagolástól és az egyenetlen kiszórástól, mert nagy adagú műtrágyamennyi­ség károsodást okozhat. Táp­anyagarány helyes megválasz­tása miatt forduljunk szakem­berhez. A jelenleg forgalma­zott komplex műtrágyakeveíé- kek alkalmazását a kezdő ter­melőknek feltétlenül ajánljuk. A beteg, kiszáradt fákat vág­juk ki és lehetőleg még az ősz folyamán, a fagyok beállta előtt telepítsünk helyettük. Gyümölcsfacsemete vásárlá­sakor a fajtaazonosság mel­lett ügyeljünk a gyökérgolyva- és pajzstetűmentességre is. Amennyiben a fák ültetésekor cserebogárpajor vagy drótfé­reg fordul elő nagyobb meny- nyiségben, Basudin 5 G ta­lajba keverése ajánlatos. A kis gyümölcsfákat — amennyiben a kert nincs be­kerítve és külterületen van — nyúlrágás ellen papírral, mű­anyag fóliával vagy dróthálóval védjük. A kukoricaszárat, szal­mát bekötözéshez ne használ­juk, mert azzal kedvező búvó­helyet biztosítunk a kisebb rágcsálóknak. Dr. Frank József A szerkesztőség postájából S • • Önzetlenül segítettek A badacsonyi SZOT közpon­ti étterem dolgozói szeptember 17-én kollektív kiránduláson vettek részt Pécsen és környé­kén. A város, a táj és a tör­ténelmi nevezetességek, egy­szóval a látnivalók nagyon szépek voltak. Nem úgy az idő, ami eléggé zimankós volt a kirándulás napján. Ezen kí­vül megkeserítette a hazafelé tartó utunkat, hogy Szigetvár előtt körülbelül 10—12 kilomé­terrel elromlott az autóbusz és a szakadó esőben, sötétben az út mellett álltunk tanácsta­lanul asszonyokkal, gyermekek­kel. Ketten autóstoppal beju­tottunk Szigetvárra, ahol a MÁVAUT forgalom szolgálatte­vője segített rajtunk és az uta­sainkat busszal, a járművünket mentőkocsival behozatta Szi­getvárra. Az utasokat a vasút­állomásra szállították, ahol az esti és éjszakai szolgálatot tel­jesítő vasúti személyzet ember­ségből és segítőkészségből je­lesre vagy még inkább kivá­lóra vizsgázott. A vasúti forgalmista több­ször is meghívta a tapolcai vasútállomást, ahonnan közve­títették a kérésünket a busz felett diszponáló vállalat igaz­gatójának a hazaszállításunk­kal kapcsolatban. Ezen kívül a Rendszeresen ellenőrzik... A napokban levelet kaptam, melyben a levélíró többek kö­zött azt írja, hogy „Rendkívüli módon felháborító, hogy egy iskola kerítése így nézhet ki. Az oszlopokat kidöntötték .. Sajnos, ez valóban így van. „Még inkább az, hogy már nem is az első alkalom, hiszen évenként kell újra csináltat­nunk a .vandál' munka követ­kezményeit”. Még azt is írja, hogy ......sokan figyelik és men­n ek el nem éppen szó nélkül a kidöntött kerítés mellett”. örömmel olvastam, hogy többen is aggódnak a közös­ség tulajdonát képező értéke­kért. Az egyértelmű, hogy az iskola kerítésoszlopait csak szándékos rongálok dönthették ki. A kerítésdöntögetés-ügy- ben feljelentést tettem a rend­őrségnek ismeretlen rongálok ellen, s ígéretet kaptam, hogy iskolánk környékét éjszakán­ként rendszeresen ellenőrzik. Ami a kerítésoszlopok helyre- állítását illeti, intézkedtünk. Márkus József, a Radnóti Miklós Közgazdasági Szakközépiskola igazgatója Hulladék a hivatal körül A III. kerületi tanácsi hiva­tal szép épülete mögött van a földhivatal. Hivatali ügyben jártam arra és megdöbbenve néztem körül. A szemközti ol­dalon vállig érő gaz van. A be­járat előtt kocsirakománynak is sok, irattárból kiszórt papírtö­meg. Régen ott lehet, mert a papír beborítja a gazt, a jár­dát. A hivatalban dolgozók töb- bé-kevésbé kényszeredetten ad­nak felvilágosítást. Ilyen környe­zetben nem csodálom, az em­ber megkeseredik. Beszélünk városunk tisztaságáról, s ez itt mi? Nem lehetne minél előbb szebbé tenni ezt a környéket? L. M. Temessék be a gödröket! A II. kerületben lévő Pipacs, Fűz­fa és György utcát — az egyéb­ként is elhanyagolt bejárati szaka­szát — a Gázgyártó és Szolgál­tató Vállalat ez év márciusában felbontotta. A felbontott úttest miatt a területen lakók, illetve itteni ga­rázstulajdonosok, de a közületi jár­müvek is balesetveszélyes körülmé­nyek között, csak időnként elkorlá­tozott munkagödör mellett, részben gödrökben közlekednek. Ez az ál­datlan állapot az esős idő és a tél beálltával csak fokozódik. Kérjük az illetékesek sürgős intézkedéséti Perényi György szolgálatban lévő személyzet befűtötte a várótermet, pado­kat és asztalokat hoztak be a gyerekek és az asszonyok ré­szére, hogy egy kicsit pihen­hessenek az izgalomtól teli éj­szakában. Ezután egy ismerő­süket előkerítették, aki az el­romlott busz vezetőjét éjszaka elvitte Tapolcára, aki azután reggel háromnegyed hatra megérkezett egy. másik kocsi­val a bajba jutott kiránduló társaságért. önzetlen segítségük olyan jól esett nekünk, hogy a helyszínen kifejezett köszönetünkön túl ez­úton is szeretnénk köszönetét mondani az állomás minden dolgozójának. Varga Kálmán Bolf Károlyné , egységvezető szb-titkár Badacsony Kóbor kutyák Bizonyára feltűnt a pécsiek­nek, hogy ismét sok a szabadon kóborló kutya Pécs utcáin. Urán­ban, Meszesen és Kertvárosban sokszor falkákba verődve futkos­nak az utcákon. Én személy sze­rint nagyon szeretem őket. De a gazdi nélküli ebek bizony sok­szor jelentek veszélyforrást. Az elmúlt héten a Meszesi Általá­nos Iskolával szemben egy óvo­dás korú kisfiút a járda szélé­ről lelökött két egymást kergető kóbor eb. Szerencse, hogy az ar­ra haladó Zsiguli vezetője ide­jében lefékezett. Néhány napja Kertvárosban harapott meg egy öreg nénit egy piszkos szőrű, fe­hér kuvasz. Legutóbb a busz­megállóban várakozott egyik ba­rátom. Arra sétált egy lompos farkú korcs. Barátom meg akarta simogatni, de a kutya félreér­tette a közeledést és belehara­pott a kezébe. Ez a néhány riasztó történet talán elég ahhoz, hogy az illetékesek újra foglal­kozzanak a kóbor kutyák problé­májával. Garaczi Imre A Pécsváradi út 23—25. sz. ház udvarán állt és működött sok éven át az eredetileg kerekes, majd nyomófogantyúsra átalakított kút. A szóbanforgó kutat egy ízben már megjavították, majd ennek eredménytelensége után a szivattyúját kicserélték. Saj­nos, ez sem bizonyult tartósnak, mert — amint a képen is lát­ható — egy ismeretlen tettes szétrombolta. A közelben van egy kertem, s rajtam kívül többeknek is van a környéken telke, kert­je. Mivel a vezetékes hálózatról való öntözés korlátozás alá esik, úgy vélem, ezt a forrásból táplálkozó kutat ideje volna ismét üzembe helyezni. Kadlicskó József, Pécs, Fekete gyémánt tér 18. Az illetékes válasza „Álljon meg a 30-as a Kossuth téren** A járat-jelzőtáblák készítése és az autóbuszokon való elhe­lyezése megtörténik. A 30-as járatunk útvonalát a tárgyi fel­tételek biztosítása, a Kürt ut­cai forduló átalakítása után, meghosszabbítottuk. A 30-as já­ratunk Kossuth téri megállítá­sát azonban nem tartjuk meg­oldhatónak. A Kossuth téri autóbuszmegálló ugyanis csak egy autóbusz egyidejű beállá­sát teszi lehetővé, több kocsi beállása véleményünk szerint forgalmi akadályt okozna. A 33, 34, 35 és 44-es jelzésű já­ratok jelenlegi és várható sű­rűsége, valamint a meglévő közlekedési viszonyok (lámpa­rendszer) mellett is előfordul­hat két autóbusz egyidejű ér­kezése, ezért egy újabb nagy járatsűrűséggel közlekedő járat megállítását továbbra sem ter­vezzük. > Laki Pál igazgatóhelyettes „Gondolatok a közlekedésről” Az új 6/A úton a Szalai András—Jókai utca és a Jó­zsef A. u.—Rét utca keresz­teződésében levő elektromos forgalomirányító berendezés létesítését a gyalogos forgalom tette indokolttá. A 6/A út elké­szülte után — annak építését négy szakaszban végzik — 11 jelzőlámpa üzemel majd. A csomópontok közelsége az ösz- szehangolt (zöld hullám) rend­szer bevezetését teszi indo­kolttá. összehangolt jelzés- rendszer esetén kijelölt gya­logátkelőhelyet csak lámpával irányítva szabad létesíteni. Az Abaligeti út és a Páfrány utca kereszteződéséhez a forgalom- irányító berendezést tervbe vettük, de a már túlterhelt cso­mópont átépítése is szükséges, mivel jelenlegi állapotában a forgalomirányító berendezés egyedül nem segítene a for­galom levezetésében. A cso­mópont átépítésekor a jelző­lámpa is telepítésre kerül. Kardos Imre, a pécsi közúti igazgatóság osztályvezetője „Nincs lehetőség parkolásra ” A Dunántúli Napló szeptem­ber 28-i számában megjelent fenti című levéllel kapcsolatban értesítjük a járművezetőket, hogy a Verseny utcában a ha­zai NB l-es labdarúgó-mérkő­zések idejére a PVSK sportte­lepét nyugati irányból a Pos­tás-pályáig, keleti irányból a Laskó utcáig lehet személygép­kocsival megközelíteni. Kaluczky László rendőr ezredes, kapitányságvezető Tímár Ede: Csillagosok, katonák... Tollal és fegyverrel a forradalomért „Ligeti elvtárs ma a Vojnszkaja ulícán, a magyar pártszervezet vezetőségi ülésén rendkívüli bejelentést tett: a magyar nyelvű lap kiadására megkaptuk az engedélyt!... Boldog vagyok. Lapot nyom­tatni Omszk és egész Szibéria forradalmas magyarjainak oly gyönyörű feladat, hogy ennél szebbről nem is álmodhattam volna.” — 1918. január 5-i dátummal így írt Devecska Kálmán nyomdász a naplójá­ban az omszki „Forradalom” című magyar kommunista új­ság megszületéséről. Az omszki magyar hadifog­lyok forradalmi szervezkedését támogatták a helyi bolsevikok. A hadifoglyok szervezkedésé­nek élén Ligeti Károly és Ra- binovics József állt, akik ta­pasztalt, jól felkészült mun­kásmozgalmi vezetők voltak. Ligeti Károly 1890. decem­ber 8-án Kiskőrösön született. Édesapja kovács volt. Vasmun­kás lett ő is, majd később tisztviselő. Verseket írt. Belé­pett a szociáldemokrata párt­ba és a vasasok szakszerveze­tébe. A háborút megelőzően a Népszavánál külső munka­társként dolgozott. Amikor be­hívták a hadseregbe, először a balkáni frontra került. Nem kívánt harcolni, a fogságot vá­lasztotta. A szerbek azonban egy fogolycsere alkalmából visszaadták. A 30. honvéd gya­logezred kötelékében az orosz frontra vezényelték. Mint tar­talékos tiszt, szakaszparancsno­ki beosztást kapott. Az első adandó alkalommal szakaszá­val együtt átment a fronton. Először az ivanovo—voz- nyeszenszki hadifogolytábor­ban élt. Hamarosan kapcsola­tot teremtett a bolsevikokkal. Az 1917. május elsejei tünte­tésen a forradalmi érzelmű ha­difoglyok nevében beszédet mondott. Omszkba 1917 őszén szállították át. Itt a hadifog­lyok szervezkedésének az élé­re került. 1918 elején az omszki hadi­foglyok Nemzetközi Szociálde­mokrata Pártja (1918 májusá­tól Kommunista Párt) elnökévé választották. Ligeti és Rabinovics helye­sen ismerték fel, hogy a ma­gyar hadifoglyok szervezésében, a szocialista forradalom mellé való állításukhoz az egyik leg­eredményesebb eszköz az új­ság lehet. így került sor 1918. február 10-én az omszki „For­radalom” című lap első szá­mának kiadására. A lap első számát más híján barna cso­magolópapírra nyomtatták. A lap vezércikkében az Omszki Munkás-, Katona- és Parasztküldöttek Szovjetjét köszöntötte. „Csatlakozunk Önökhöz, ott leszünk a forradalom vártáján, s ha kell, védelmezni fogjuk minden ellenséggel szemben... Mélységesen átérezzük, hogy az orosz forradalom elbuká­sával elbukna az egész pro- letáriátus és ezért életünket is odaadjuk érte, ha kell" — írta egyebek között a vezércikkben Ligeti Károly. Ligeti elévülhetetlen érde­mei közé tartozik, hogy ma­gyarra fordította a Kommunis­ta Kiáltványt, s azt a „Forra­dalom” 1918. március 24. és május 26. között megjelent számaiban folytatásokban kö­zölte. Ily módon a magyar ha­difoglyok tízezrei ismerkedtek meg a Kommunista Kiáltvány­nyal. S ennek nem kevés ré­sze volt abban, hogy Szibériá­ban a magyar hadifoglyok kö­zül oly sokan álltak a bolse­vikok mellé és léptek be a Vö­rös Hadseregbe. A hadifoglyok mind Omszk- ban, mind más szibériai vidé­keken nagy örömmel fogadták a „Forradalom" című újságot. Ez a lap végtelenül sokat je­lentett számukra. „Nap mint nap érkeztek hozzánk levelek a legtávolab­bi táborokból is: üdvözlik la­punkat és bennünket — mind­azokat, akiknek nevét a lap hasábjain olvassák — személy szerint is köszöntenek" — írta naplójában Devecska Kálmán. A lap működésére, történe­tére azonban szervezett ellen- forradalmi támadás tett tragi­kus pontot. A lázadók 1918. május 25- én Marjanovkánál ütköztek meg az omszki szovjet alaku­lataival. A szovjet csapatok kö­telékében az internacionalis­ták osztagát Ligeti Károly ve­zette. A szovjet csapatok sú­lyos vereséget szenvedek. 164 vörösgárdista esett el. Ligeti Károly az ütközetből tért visz- sza a városba, hogy a „Forra­dalom” hasábjain harcra szó­lítsa a magyar hadifoglyokat. „Minden pillanatban beáll­hat a veszély, mindnyájunk fel- koncolása — s épp ezért a legmesszebbmenő önvéde­lemre kell elhatározni magun­kat. Lenni vagy nem lenni — ez most a kérdés. A szovjet a központi szervezetnek 1000 da­rab puskát bocsátott rendel­kezésére. Ezt az 1000 darab puskát fel kell használnunk, ha meg akarjuk menteni az orosz forradalmat, amely a mi szö­vetségesünk — a mi eljöven­dő forradalmunk egyetlen tá­masza. Elvtársak! A pártveze­tőség fegyverbe szólít benne­teket!" — írta cikkében, a „Forradalom" utolsó számá­ban Ligeti Károly. Ligeti osztagot szervezett, amelyben a magyarok mellett románok, németek, osztrákok és horvátok fogtak fegyvert a szovjethatalomért. Az osztag az Omszktól keleti irányban kialakult frontra indult és Ta- tarszktól lendült támadásba Novonyikolajevszk felé. Siker­rel harcoltak, felszabadították Karacsi, Barabinszk és Kainszk vasútállomásokat. Közben azon­ban az ellenforradalmi erők Omszktól nyugatra áttörték a frontot és 1918. június 7-én megszállták a várost. Ligeti Károly nemzetközi osz­tagát a bekerítés veszélye fe­nyegette. Ezt kerülendő északi irányba indultak. Mezei uta­kon meneteltek. Dmitrij Pavlo- vics Krivosejkin — ma nyug­díjas könyvelő — annak ide­jén Ligeti osztagában harcolt. Így emlékezett meg az esemé­nyekről. „Osztagom elhagyta a vas­útvonalat. Az osztagban 120 magyar és 40 vörösgárdista volt. Néhányon csatlakoztak hozzánk a permi osztagból is. Parancsnokunk egy magyar kommunista, Ligeti volt.” „De hogyan meneküljünk, amikor körül vagyunk zárva? Kosuljban fehér csehek. Ta- tarszkban fehér kozákok. Egy­szóval, mire felocsúdtunk, ben­ne voltunk a pácban." Ligeti gyűlést rendelt el és kijelentette: „Folytatni fogjuk a harcot, megpróbálunk áttör­ni a mieinkhez, a Vörös Had­sereghez!" Az áttörésre két lehetőség kínálkozott. Az egyik, bevonul­ni messze a sűrű tajgába, vagy Kartasevo falunál kijutni az Irtis folyóhoz, átkelni és Tyumenybe menni. Ligeti ez utóbbi megoldás mellett dön­tött. Iránytű és térkép nélkül meneteltek, homokpusztán, majd mocsáron át. Később kétfelé osztották az osztagot. Az a csoport azonban, ame­lyet Ligeti vezetett tovább. Kartasevónál csapdába esett. Kénytelenek voltak megadni magukat a túlerőnek. Az 1. számú szibériai fehérgárdista tiszti büntetőosztag fogságába kerültek. Ligetit a fehérek ér­tékes túszként hajóra vitték. Tobolszk alatt a hajó tüzérségi párbajba keveredett. Ligeti súlyosan megsebesült, s a to- bolszki kórház fogolyrészlegé­be szállították. Később innen átvitték az omszki börtönbe. A fehérek kémelhárítása meg­próbálta rávenni Ligetit, hogy álljon át melléjük. Tekintélyé­vel befolyásolhatná a magyaro­kat, hogy szüntessék be a fe­hérek elleni harcot. Ligeti hű maradt eszméihez, a forrada­lom ügyéhez. Kolcsak fehérgárdistái Ligeti Károlyt 1919. június 2-án vé­gezték ki az omszki börtön­ben.

Next

/
Oldalképek
Tartalom