Dunántúli Napló, 1977. október (34. évfolyam, 270-300. szám)

977-10-25 / 294. szám

© Dunántúli napló 1977. október 25., kedd •• Ünnepi könyv­kiadványok A Magvető Könyvkiadó több új kötettel köszönti a Nagy Ok­tóberi Szocialista Forradalom 60. évfordulóját, s ünnepi ki­adványokkal készül az Ady- centenáriumra is. A napokban került a köny­vesboltokba Vlagyimir Maja­kovszkij Roszta című kötete, amely azoknak az agitációs plakátoknak a sokaságából kö­zöl válogatást — színes repro­dukciókat —, amelyek a polgár- háború és a hadikommunizmus 2 esztendeje alatt üzletek abla­kaiban, pályaudvarokon, piaco­kon jelentek meg, tájékoztattak, tömegeket mozgósítottak. Túl­nyomó többségükhöz a költő ír­ta a szövegel, a verset, a csasz- tuskarigmust, sokat ő maga raj­zolt. A NOSZF 60. évfordulójára a közeljövőben jelenik meg a „77 vers Leninről” című össze­állítás, Csala Károly szerkesz­tésében. E költemények szer­zőit a proletariátus nagy veze­tőjének személyisége, tetteinek, gondolatainak ereje ihlette. A Magvető Zsebkönyvtár so­rozatban látott napvilágot az a kötet, amely Lukács György Le­ninről szótő tanulmányait fog­lalja össze. Az Ady-centenárium alkalmá­ból a Gyorsuló idő sorozatban adja közre a kiadó Lukács Györgynek Ady Endréről szóló elemzéseit. Lukács már 1909- ben publikált elemzést a köl­tőről és évtizedek múlva ismét foglalkoztatta az Ady-problema- tika. flnvakönvv PÉCS SZÜLETTEK Darázsi Róbert, Kelemen Balázs, Gulyás Judit, Kovács Agnes, Szerem- lei Andrea, Antal Mónika, Forintos Ferenc, Forintos Tamás, Kovács Zsolt, 8aumann Teréz, Konrád János, Kon­rad Krisztina, Barthal Balázs, Szántó Erika, Barta Anita, Ságod! Edina, Pálfi Eszter, Kovács Tamás, Hekker Hajnalka, Durucz Nikoletta, Kisender Bernadett, Szántó Zsuzsanna, Simon Brigitta, Halasi László, Mesterfalvi Brigitta, Papp Erika, Grina Balázs, Böröcz Szilvia, Páll Leona. MEGHALTAK Pál János, Farkas Gézáné Kiss Katalin, Kovács Pálné Vajda Mária, Barát Béláné Rittinger Katalin, Lem­bach Alajos, Molnár Rezsőné Sik­kinger Mária, Högl Lajosné Banka Éva, Halász Ferencné Győr Margit, Wiedemann Jánosné Bercsi Borbála, Izsa Nándorné Téglás Mária, Papp Lajos, Kapitány Józsefné Bach Má­ria, Lőry Pál, Gergics Mihály, Schmidt Józsefné Bíró Mária, Dorogi Gábor, Farkas Terézia Szokodi Fe­renc, dr. Kászonyi István, Bernáth Mária, Németh János, Henézi József­né Gadanecz Margit, Bohnjat Pál, Gelencsér Kálmán, Hrubi Józsefné Háy Gertrud, Tóth Károly, Jandó Vincéné Bízó Rozália. v ^mei|9k mer §f jogszabályokat A munkaerő-közvetítés A munkaügyi miniszter 7/1976. (IV. 10.) MŰM sz. rendelete szabályozza a munkaerő közvetítését, szervezetten történő elhe­lyezését és toborzását. A rendelet felhatalmazza a megyei (fővárosi) tanács elnökét, hogy adott terü­leten kötelező munkaerő- közvetítést rendelhessen el. E felhatalmazás alapján a Baranya megyei Tanács elnöke 4/1976. sz. utasítá­sával 1977. január 1-i ha­tállyal Pécs város terüle­tére kiterjedően is szabá­lyozta a kötelező munka­erő-közvetítést. A szabályozás elsődleges célja az volt, hogy a munka­erő-gazdálkodás tervszerűsége, hatékonysága és összehangolt­sága fokozódjék. Ma már köz­ismert tény, hogy az elkövet­kezendő 15 évben szűkös mun­kaerőforrásokból lehet csak pótolni a munkából kiesőket, illetve igen mérsékelten emel­kedik a munkavállalók száma. A népgazdasági tervekben megfogalmazott termelési és fejlesztési célkitűzéseket haté­konyabb munkával, s ehhez kapcsolódóan az újonnan mun­kába lépők és munkahelyet változtatók tervszerűbb elosz­tásával, irányításával lehet va­lóra váltani. E fontos célkitűzések össze­hangolásában van fontos sze­repe a munkaerő-közvetítés­nek, s a végrehajtó szervek­nek. Kik végzik a kötelező munka­erő-közvetítést? A kötelező munkaerő-közve­títést a munkáltatók székhe­lye, illetve telephelye szerint illetékes tanácsok szakigazga­tási szervei 'látják el. Kivételt képez a bedolgozói munkavállalás, amikor a köz­vetített dolgozó lakóhelye sze­rint illetékes tanácsi szerv vég­zi a közvetítést. Kikre terjed ki a közvetítés hatálya? A megye és a város terüle­tén minden munkáltatóra, il­letve velük munkaviszonyt (te­hát pl. nem szövetkezeti tag­sági viszonyt) létesítő dolgozó­ra kötelező a munkaerő-köz­vetítés a tanácselnöki utasí­tásban foglalt megszorítások­kal és kivételekkel. Kötelező közvetítés nélkül alkalmaznak dolgozókat a kö­vetkező munkáltatók, illetve szervek: fegyveres erők, fegyveres testületek, rendészeti szervek, társadalmi szervezetek, minisz­tériumok, országos hatáskörű irányító szervek. Egyetlen munkáltatónál sem kell közvetíteni a magasabb vezető állású és a jogszabály alapján pályázat útján mun­kát vállaló dolgozókat. A továbbiakban a kötelező közvetítés szabályait két cso­portra lehet osztani a követ­kezők szerint: a szabályok egyrésze mun­kakörökre, másik része pedig személyekre vonatkozik. A következő munkakörökben csak kötelező közvetítéssel al­kalmazhatók munkavállalók: — valamennyi szakképzettsé­get nem igénylő munkakör — csökkent munkaképességű­ek részére alkalmas mun- körök (ezek körét a válla­lati munkahelyi jegyzékek szabják meg) — bedolgozói munkahelyek — a szakképzettséget igénylő munkakörök közül a helyi sajátosságoknak megfelelő­en városonként különböző szakmák esnek a közvetítés hatálya alá, így Pécsett gépi forgácsoló (esztergá­lyos, marós, köszörűs), gép­kezelő (diesel-mozdonysze- relő, építőgép-szerelő, gép­lakatos, mezőgazdasági gépszerelő, vasúti jármű­szerelő), vas- és fémszer­kezeti lakatos. A közvetítés szabályainak személyekre vonatkozó része a következő munkavállalókat érinti: — azokat a szakmunkásbizo­nyítványt szerző fiatalokat, akik nem a gyakorlati ok­tatásukat biztosító munkál­tatóknál létesítenek munka- viszonyt; — azokat a dolgozókat, akik­nek munkaviszonya „kilé­pett" bejegyzéssel szűnt meg; — azokat, akik egy éven be­lül harmadik vágy további munkaviszonyba lépnek, ha e munkaviszonyaikat fel­mondással szüntették meg. ­A végrehajtás során értel­mezésbeli problémák adódhat­nak abból, hogyan deríthető ki, hogy valaki felmondással szün- tette-e meg a munkaviszonyát vagy a munkáltató mondott-e fel. A vállalat, illetve a taná­csi munkaügyi szervek csak abban az esetben minősítik a munkakönyv „munkaviszony megszűnt” bejegyzését a dol­gozó számára kedvezően, ha hitelt érdemlően tudja bizo­nyítani — felmondó levéllel, határozott időre szóló munka- szerződés lejártával stb. — a munkaviszony rajta kívül álló okok miatti megszűnését. Kik mentesülnek helyileg a közvetítés hatálya alól? A munkaügyi miniszteri ren­delet felhatalmazása alapján a megyei (fővárosi) tanács el­nöke részben vagy egészben mentesítheti a munkáltatókat a kötelező közvetítés hatálya alól. Baranya megyében és Pé­csett is mentesülnek minden­nemű közvetítés alól az ál­lamigazgatási szervek, az egészségügyi és szociális, az oktatási, a közművelődési és egyéb kulturális intézmények. A vállalatok közül 11 jelenleg teljesen mentesített népgazda­sági fontossága és a munka­erő-vándorlás nagyságrendje miatt. 13 vállalatot részlegesen mentesített a megyei tanács elnöke, s ez a mentesség a „kilépett" munkakönyvi be- jegyzésűek, valamint az egy éven belül harmadik vagy to­vábbi munkaviszonyba lépők szabad felvételét biztosítja az említett vállalatok számára. Hogyan kell lebonyolítani a munkaerő közvetítését? A munkaerő-közvetítést az erre a célra rendszeresített közvetítő lappal, ingyenesen végzik a közvetítő tanácsi szervek. A munkáltatók az il­letékes tanácsi szerveknek be­jelentett munkaerő-igényük alapján számíthatnak csak ar­ra, hogy közvetítési igényeiket kielégítik. A munkáltató és a dolgozó előzetes megállapo­dása alapján a munkát vál­lalni szándékozó dolgozó ügy- félfogadási időben a közvetí­tő szervnél kérhet, illetve enél- kül is, a közvetítő szerv aján­latára kaphat közvetítő lapot. A munkaerő-közvetítést kérő személyi igazolványát, ha pe­dig a munkaviszonyra vonat­kozó szabályok alapján csak munkakönyvvel létesíthet mun­kaviszonyt, munkakönyvét is köteles felmutatni. Fontos tudnivaló, hogy a kötelező munkaerő-közvetítés esetén a közvetítés nélkül lé­tesített munkaviszony érvényte­len. Természetesen ez az ér­vénytelenség nem érinti az or­voslására megállapított szabá­lyok alkalmazását, a Munka Törvénykönyvének erre vonat­kozó rendelkezéseit. Eszerint a munkaviszonyt azonnali hatály- lyal meg kell szüntetni, ha a felek vagy a közérdek sérel­me nélkül nem lehet az ér­vénytelenséget rövid időn be­lül orvosolni. Ha a vállalat idézte elő az érvénytelenség okát (közvetítő lap nélkül alkalmazta), a mun­kaviszony azonnali hatállyal történő megszüntetésekor kö­teles a dolgozót az érvényes jogszabályok alapján kártala­nítani. Dr. Kárpáti Júlia Pécs megyei város Tanácsa V. B. munkaügyi osztály vezetője rendszeréről Mentesítést kérhet a munkáltató TCdMO/yta/tfN cRdvAt Két történet A nögyűlölő gombaárus Szeretem a piacot. A minap is ott járok. Nálunk mindenki szereti a gombát. Egy öreg bá­csika rokonszenves, a gombá­ja is. Kérdem: — Mennyiért ad egy kupa­cot? — Tíz forint. — Sok! öt — mondom lako­nikusan. — Vigye! Veszek két kupacát, amíg el­rakom, egy ott álldogáló asz- szonytárs is odalép, és megkér­di, mennyiért kap ő is. — Tízért — mondja következe­tesen a bácsika. Az asszonytárs felhördül: — Ennek a férfinak ötért ad­ta ! — Az más! Az férfi! Maga nő! Nőnek ötért nem adok! Nem adta az Istennek se. Vagy odahaza a mamával volt baja, vagy általában a női vá­sárlókkal. Ebben igaza lehet. Az asszonytárs csinos volt, a dolgot tehát úgy oldottuk meg, hogy én még kértem két kupa­cot, azután átadtam. Ez ellen az öregnek sem volt kifogása. Újlaita csábitóeszköz. Áll mellettem a buszban két kislány. Feltehetőleg egyete­mista, vagy főiskolás diáklá­nyok, csinosak, csicsergők. — Ez az az óra? — kérdi az egyik. — Ez. Csak ránéz az órás, és azt mondja: „Száz forint." — Száz forint! Mit gondol? Teszek még hozzá kettőt, és ve­szek egy újat. — Én megcsinálom magának ingyen. A névnapjára. — Nem is most van a név­napom I — Akkor vegye úgy, hogy elő­re adom, a névnapjára. Egye fene! elfogadtam. — Ahogy csinálta, elkezdett beszélni, hogy kíváncsi va- gyok-e az óra szerkezetére? Menjek el a lakására, ott meg­mutatja. A boltban nehezen tudja megmutatni a szerkeze­tet. Kénytelen voltam elnevetni magam. Ezt életemben először hallottam. Mi mindennel nem csaltak már föl nőt! Bélyeg­gyűjteménnyel, gyufacímkével, hanglemezparádéval, pajzán képekkel, de hogy egy nyo­morult vekker is csáberő lehes­sen, arra gondolni sem mer­tem. — Fölmentéi? — kérdi aggódva a másik. — Jutott eszembe! Épp az óra szerkezetére vagyok kíváncsi! Jól sejtettem. Abban nem vol­tam biztos, hogy a fickó csak az óra szerkezetét akarla-e mu­togatni, vagy még óratörténeti előadást is tartott volna-e? A legény később észre tér­hetett, ahogy hallottam, mert az autóját kezdte már emleget­ni, de csak Talleyranddal vá­laszolhatok, az első ajánlat több mint bűn, hiba volt. Az illető nem nagyon ismer­heti a nőket. Esküdött volna meg rá, hogy csak nyugodtan menjen föl a kislány, nem akar semmit. Erre egy nő esetleg még fölmehet, mert jellemző a nők logikájára, hogy az eszük­be $e jut, ha nem akar sem­mit, akkor miért menjen föl? Ha meg akar, akkor jobb az utcán maradni. Szóval pórul járt a farkas, nem ette meg Piroskát. Szöllősy Kálmán Tímár Ede: Csillagosok, katooák... Emlékmű Uljanovszkban Magas obeliszk áll a város szívében, a Volga partján. Előtte mindig tűz lobog. Az obeliszk körül internacionalis­ták alusszák örök álmukat. Éle­tüket adták a szovjethata­lomért, a város felszabadítá­sáért. Ma Uljanovszk, régen Szimbirszk. Szimbirszkben szü­letett Vladimir lljics Uljanov — Lenin. 1918. szeptember 2-án a szovjetek összoroszországi Köz­ponti Végrehajtó Bizottsága határozatot hozott, amelyben Szovjet-Oroszországot katonai táborrá nyilvánították. A belső ellenforradalmi erők és a velük szövetséges inter­venciós csapatok gyűrűbe fog­ták a fiatal szovjet köztársa­ságot. A Volga menti harctéren ek­kor mintegy 10 000 magyar vöröskatona küzdött a szovjet­hatalomért. A fehérek kezdeti sikerei után a Vörös Hadsereg táma­dásba lendült. Szimbirszk fel­szabadításának feladatát az 1. hadsereg kapta. A hadsereg penzai hadosztálya délről, az inzai hadosztály pedig nyu­gatról indult a város felé. G. Gaj szimbirszki „vashad- osztálya” mérte a főcsapást északnyugat irányból a fehé­rekre. Átkarolták az ellenfor­radalmárok védelmét és 1918. szeptember 11-én bekerítették Szimbirszket. Másnap már felszabadították a várost, a börtönből 1500 politikai foglyot — köztük in­ternacionalistákat — szabadí­tottak ki. A „vashadosztály" kezébe került a fehérgárdisták tüzérsége. Szimbirszk felszabadításának fontos hadászati jelentősége volt. Különösen a Volga-híd jelentett sokat, hiszen a fehé­rek ezen az úton haladtak vol­na leggyorsabban Moszkva felé. A Szimbirszk felszabadítá­sáért és a Volga-híd elfogla­lásáért vívott véres harcokban különösen kitűnt az internacio­nalista ezred, amelynek pa­rancsnoka Jaroslav Castek cseh forradalmár, helyettese pedig a magyar Varga Gyula And­rás volt. Varga Gyula András 1890. március 24-én Budapesten szü­letett. Hadapródiskolát végzett, 1910-ben zászlósi rendfokozatot kapott. A 26. ezredben szol­gált, amikor kitört a világhá­ború. A szerb frontra került, ahol megsebesült. 1915 ele­jén — felgyógyulása után — az orosz frontra vezényelték. Főhadnagyi rendfokozatot ért el, s a 26. ezred 3. zászlóalját vezényelte. Varga jó viszonyba került a legénységgel, s ami­kor besúgókat helyeztek a zászlóaljához, az emberei mel­lé állt. Végeztek a besúgókkal, s a büntetésükre kirendelt csa­patok szorításából kitörve, át­mentek az orosz csapatokhoz. Varga Gyula András később cári börtönbe került, s ott is­merkedett meg forradalmá­rokkal. 1917 augusztusában Penzában a szervezkedő szo­ciáldemokratákhoz csatlakozott, októberben pedig már Julius Castekkel együtt irányította a szovjethatalomért küzdeni kész hadifoglyokat. Kuznyeckben és Szaratovban is harcolt. Több osztagból 1918 augusztusában alapították meg a nemzetközi ezredüket, amely aztán a „vas­hadosztály" kötelékében küz­dött a fehérek ellen. A felszabadított Szimbirszk városparancsnokává Casteket nevezték ki. Az internaciona­lista ezred parancsnokságát Varga Gyula András vette át. 1918. augusztus 30-án Moszkvában Lenint egy gyári gyűlésen az eszerek mérgezett lövedékekkel megsebesítették. A Szimbirszke bevonuló vö­röskatonák táviratot küldtek a betegágyában fekvő Leninnek: „Drága Vlagyimir lljics! Az ön szülővárosának elfoglalása — válasz az ön egyik sebére, a másodikra a válasz Szamara lesz." Lenin örült a vöröskatonák táviratának és így válaszolt: „Szimbirszknek, szülőváro­somnak bevétele a legjobb gyógyír sebeimre. A frisesség és az erő nagyszerű érzése tölt el. Köszöntőm a vöröska­tonákat a győzelem alkalmá­ból, és valamennyi dolgozó nevében köszönetét mondok áldozatkészségükért.” A fehéreknek sikerült vissza­foglalniuk a Volga bal partját. 1918. szeptember 16-ón pedig megpróbálkoztak a híd meg­szerzésével is. A hidat a fehérek elől me­nekülők tömege lepte el. Gaj, a „vashadosztály” pa­rancsnoka Varga Gyula András ezredét vetette harcba. Varga mindjárt riadóztatta Serfőző József századát és a hídon ellentámadásba lendül­tek. Gaj így emlékezett vissza a híd védelmére: „A fehérek gyilkos tüzében az ezred rettenthetetlen pa­rancsnoka Varga elvtárs ma­roknyi vitézzel nemcsak meg­tartotta az átkelőhelyet, ha­nem még több géppuskát is zsákmányolt a túlsó partról, a fehérektől.” Heves csata tombolt. A fe­hérek másnap páncélvonatot vetettek be Varga katonái el­len. Varga parancsára közel engedték magukhoz a fehér gyalogságot, majd hirtelen géppuskákkal lőtték őket. A fehérek meginogtak, s dühük­ben ágyúkból gyújtólövédékek- kel lőtték Szimbirszket. Áttörni azonban nem voltak képesek. Támadásuk kudarcba fulladt. 1918. szeptember 25-én a „vashadosztály" két oldalról át­karolta a fehéreket. A fehér tiszti ezredek parancsnoka, Kappel tábornok menekülni kényszerült. Szeptember 28-án a Szov­jet-Köztársaság Forradalmi Katonai Tanácsa átadta a „vashadosztálynak” a Közpon­ti Bizottság kitüntető díszzász­laját. A szimbirszki harcokban Var­ga Gyula Andrást légnyomás érte. Ám harcolt tovább Sziz- rany, majd Szamara felszaba­dításáért. Nemzetközi egysége élén október 7-én vonult be Sza­marába. Pihenőre azonban nem jutott idő. Csapajev dan­dárjának megsegítésére kel­lett sietniük. A tél folyamán — gyakran dermesztő fagyban, metsző szélben, kevés élelemmel, hiá­nyos felszereléssel — a had­osztály rövid négy hónap alatt mintegy 800 kilométert haladt előre. Elszánt, hősies harcuk nyomán helyreállt az összeköt­tetés Oroszország és Turkesz- tán között. Ezekben a harcok­ban Varga Gyula András ve­zette a hadosztály támadó csoportját. A nemzetköziek élén Varga Gyula András tovább folytatta hadiútját. Orenburg, Orszk, Troick, majd a Bajmak kör­nyéki harcokban Bredanov és Fagyejev ezredesek fehérgár­dista csapatait zúzták szét. Az 1. hadsereg parancsnoki posztját Tuhacsevszkijtől a „vashadosztály" parancsnoka, Gaj vette át. Ö írta: a „fel­sorolt ragyogó győzelmek után Dutov tábornok hadserege vég­leg felbomlott. Megkezdődött az ellenséges alakulatok foko­zott átállása oldalunkra. Vala­mennyi fent nevezett hadmű­veletben Varga elvtárs mint a Munkás—Paraszt Vörös Had­sereg érdemes és bátor pa­rancsnoka harcolt.” Varga Gyula András még sok más csatában, dicsőséges harcban vett részt, újabb és újabb sebeket kapott. Kerülte azonban a kórházakat, s amint mozdulni tudott ismét és me­gint csatasorba állt. Dandár­parancsnok lett, majd szolgált a Vörös Hadsereg vezérkará­ban. 1947-ben tért haza. Kormá­nyunk altábornaggyá léptette elő. 1959-ben hunyt el, a Ke­repesi temető munkásmozgalmi pantheonjában helyezték örök nyugalomra. «

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom