Dunántúli Napló, 1977. október (34. évfolyam, 270-300. szám)

977-10-24 / 293. szám

w ORA A NAGYVILÁGBAN Viták a genfi konferenciával Carter felvilágosításai Szadatnak Az AI Ahram című kairói napilap vasárnap közölte, hogy James Carter, az Egyesült Ál­lamok elnöke Hermann Eilts kairói amerikai nagykövet út­ján „bizonyos felvilágosítások­kal szolgált” Anvar Szádot egyiptomi államfőnek az ame­rikai-izraeli munkaokmánnyal kapcsolatban, mintegy válaszul azokra az észrevételekre, ame­lyeket az egyiptomi elnök Car- terhez intézett legutóbbi üzene­tében tett. A megbeszélésen az Egyesült Államok diplomatája állítólag újból megerősítette: Washing­tonnak az az elhatározott szán­déka, hogy folytatja a konzultá­ciókat mind az arab államok­kal, mind pedig Izraellel an­nak érdekében, hogy az ösz- szes érdekeltek számára elfo­gadható formulát találjanak a felújítandó genfi konferencia ügyrendjét és a palesztinai probléma megoldását illetően. . Az AI Ahram jelentése sze­rint Szadat és Eilts találkozója után Iszmail Fahmi egyiptomi miniszterelnök-helyettes, kül­ügyminiszter tárgyalt az ame­rikai diplomatával. Fahmi a PFSZ vezetőivel leg­utóbb folytatott eszmecseréi fé­nyében tájékoztatta a nagykö­vetet a palesztinai problémával kapcsolatos egyiptomi állás­pontról. * Az Al-Rai Al-Amm című ku­vaiti napilap vasárnap, mérték­adó forrásra hivatkozva azt ir­ta, hogy Andrew Young, az Egyesült Államok állandó ENSZ-képviselője nemrégiben New Yorkban tárgyalást folyta­tott Faruk Kaddumival, a Pa­lesztinai Felszabadítási Szerve­zet politikai osztályának veze­tőjével. A Reuter megjegyezte: ha a lap értesülése helytálló, akkor ez volt az eddigi leg­magasabb szintű találkozó az Egyesült Államok és a PFSZ tisztségviselői között. * Az Al-Arab című katari napi­lap vasárnap, illetékes da­maszkuszi körökre hivatkozva közölte, hogy Szíria hivatalo­san visszautasította a genfi közel-keleti békekonferencia felújításának ügyrendjére vo­natkozó amerikai—izraeli mun­kaokmányt. Szíria szerint az amerikai javaslatok erősen részrehajlók Izrael javára. Az Egyesült Államokban lá­togató körúton lévő Szaud Al- Fejszal herceg, szaud-arábiai külügyminiszter szombaton At­lantában méltatta a Közel-Ke­letre vonatkozó szovjet—ameri­kai közös nyilatkozatot, amely elismerte a palesztinai nép tör­vényes jogait. „Következéskép­pen — mondotta - a Paleszti­nai Felszabadítási Szervezet­nek, a palesztinai nép törvé­nyes képviselőjének részt kell vennie a genfi konferencián.” Folytatják a nyomozást Schleyer gyilkosai után Franciaországban, a svájci határ közelében folytatódik a nyomozás Schleyer gyilkosai után. A rendőrség igyekszik rekonstruálni annak a zöld Audi gépkocsinak az útvonalát, amelyben Schleyer holttestét megtalálták. A nyugatnémet közlekedés- ügyi minisztérium bejelentette: Arra kérte a spanyol hatósá­gokat, tegyék lehetővé, hogy nyugatnémet biztonsági szak­értők kiegészítő ellenőrzésnek vethessék alá Palma de Mallorca repülőterén az NSZK- ba tartó utasokat. Spanyol részről a kérdést elutasították. A minisztérium szóvivője beje­lentette: ha az elutasítás va­sárnap is érvényben marad, nyugatnémet gépek nem ve­hetnek fel utasokat Palma de Mallorcán és külföldi légifor­galmi vállalatok Palma-ból utasokat szállító gépei nem szállhatnak le az NSZK terü­letén. A minisztérium hasonló kiegészítő ellenőrzésre szólítot­ta fel a Lufthansa további 12, biztonsági szempontból „kriti­kusnak” minősített repülőtéren működő kirendeltségét. A lis­tán egyebek között Istanbul, Tripoli, Algír és Bombay is sze­repel. FOKVÁROS: Szombaton este a fokvárosi Groote Schuur kórházban újabb szívátültetést hajtott végre a Christian Ber­nard professzor vezette sebész­csoport. Egy, a klinikai halál állapotába került mesztic nő szívét ültették ót egy fehérbőrű nőbe. A donor egészséges szí­vét — kisegítő izomként — egyszerűen rákapcsolták a pá­ciens beteg szívére. LONDON: Nagy-Britan- niában vasárnap áttértek a téli időszámításra: hajnalban az óramutatókat egy órával visszaállították. Az EIVRT Pécsi Elektronikai Gyára György-akna és Felsőmalom utcai üzemeibe felvételre keres: automatikában jártas villanyszerelőket, gépbeállító lakatos, mechanikai műszerész, elektroműszerész szakmunkásokat. Kettő- és háromműszakos foglalkoztatás. Vidéki dolgozók részére IBUSZ-lakást biztosit. Jelentkezés: Pécs, Felsőmalom u. 13., munkaügy. % + MOSZKVA: Joszip Broz Tito, a JKSZ elnöke, Jugoszlá­via államfője Leonyid Brezs- nyevnek, az SZKP KB főtitkárá­nak, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnöksége elnökének küldött táviratban hangsúlyoz­ta, hogy a Szovjetunió új al­kotmányának elfogadása olyan esemény, amelynek különös je­lentősége van a Szovjetunió további mindenolddlú fejlődé­se szempontjából. A táviratban Tito meggyőződésének adott kifejezést, hogy a Szovjetunió és Jugoszlávia baráti kapcso­latai és együttműködése a jö­vőben is sikeresen fejlődnek és tovább mélyülnek a kölcsönös érdekeknek megfelelően, a bé­ke, a szocializmus és a hala­dás érdekében. + MAPUTO: Szombaton Mo- zambik fővárosában, Maputó- ban öt halálos áldozatot kö­vetelt és tetemes anyagi kárt okozott a rendkivüli erejű szél­vihar és a jégeső. Több mint száz ember megsebesült, több ezren hajléktalanná váltak. A város területére tyúktojás nagyságú, olykor tiz centiméter hosszú és 500 gramm súlyú jégdarabok zúdultak. ♦ WASHINGTON: Szomba­ton negyedik hetébe lépett az Egyesült Államok 50 ezer kikö­tőmunkásának sztrájkja. A ki­kötőmunkások október 1-e óta nem hajlandók ki- és berakni a konténer-hajókat, mert a konténer-forgalom kiszélesítése mindinkább tömeges elbocsá­tásokhoz vezet. Eredménytele­nek maradtak a hajózási vál­lalkozókkal a hét végén foly­tatott tárgyalások is. + ADDISZ ABEBA: Etiópiá­ban kivégeztek 8 ellenlorradal- márt miután hadbírósági el­járás során halálra Ítélték őket és az államfő helybenhagyta az ítéletet — közölték hivata­losan Addisz Abebában. A nyolc személyt ellenforradalmi tevékenység, szervezett gyilkos­ságban való aktiv részvétel, a forradalom aláásására irányuló merényletek, fosztogatás, ma­gán- és köztulajdon elleni bűncselekmények vádjával Ítél­ték el. Disszonáns hangok Az európai biztonság és együttműködés kérdéseivel fog lalkozó belgrádi találkozót ál tálában véve tárgyilagos lég kör jellemzi. Ezektől a törekvésektől disz- szonáns módon tér el az ame­rikai diplomaták számos kije lentése. Noha Goldberg, az Egyesült Államok küldöttségé nek vezetője nemegyszer azt hangoztatta, hogy a fórumon el akarja kerülni a felesleges vitát, a látványos konfrontáció­kat, ő maga és a delegáció tagjai is többízben megenged ték maguknak, hogy előadáso kot tartsanák arról: hogyan kell más országiknak kezelniük saját belügyeiket. Válaszában számos résztvevő nyugodt hangnemben, meggyőző érvek­kel bizonyította be az ilyen jellegű felszólalások megala­pozatlan és kilátástalan vol tát. Az amerikai diplomaták szűnni nem akaró kísérletei arra, hogy a belgrádi találko­zót a nyílt összecsapások szín­terévé tegyék, csak árthatnak a nemzetközi enyhülés folya­matának, ez pedig ellentmond az európai országok érdekei­nek, állapítják meg a Pravda tudósítói. ♦ + BUDAPEST: Vasárnap el­utazott hazánkból a Román Kommunista Párt Központi Párt­kollégiumának küldöttsége, amely a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Ellenőrző Bizottságának meghivására Va­sile Dancosnak, a pártkollé­gium tagjának, a Máramaros megyei Pártbizottság titkárá­nak vezetésével október 17. és 23. között látogatást tett ha­zánkban. A küldöttséget fo­gadta Brutyá János, a Központi Ellenőrző Bizottság elnöke. A román vendégeket a Ferihegyi repülőtéren Venéczi János, a KEB titkára búcsúztatta. Jelen volt Victor Bolojan, az RSZK budapesti nagykövete. Európa több városában szélsőséges csoportok megmozdulásokat szerveztek Baader és társainak halála miatt. Képünkön: Párizs­ban a Mercedes cég irodáját nagy erejű robbanás rongálta meg. (Telefotó—AP—MTI—KS) Őszi és téli divatbemutató r a Centrum Áruházban 1977. október 27-én délután 3 órakor CENTRUM ÁRUHÁZ A VAROS KÖZPONTJÁBAN! Az indiánok jövője Egy nép a helyét keresi A hivatalos adatok szerint Latin-Amerikában ma har­mincmillió indián él, ez kö­rülbelül a népesség tíz szá­zalékát jelenti. A szám bi­zonytalan, hiszen a népszám­lálások még ma sem tudták felmérni az őserdők rejtett zugait és az Andok kis in­dián településeit. Továbbá azért is, mert az indiánok kö­zül a törzsi szervezetben élő­ket foglalja magába, az el- vándoroltakról csak durva becsléseket vett figyelembe, és a népszámlálási adatok­ból nem tűnik ki a félvérek száma sem. A legtöbb indián, a lakos­ság 70 százaléka, Bolíviában él, de Peruban, Brazíliában, Guatemalában és Mexikó­ban is meghatározó jellegű az indiánok súlya a népessé­gen belül. Latin-Amerika in­dián közösségei 309 különbö­ző nyelvet beszélnek, népraj- zilag és éghajlati szempont­ból is differenciáltak. Ezeket a különbségeket a világ egyik legszebb és leggazda­gabb antropológiai múzeu­ma — a Mexikói Nemzeti Antropológiai Múzeum — többezer négyzetmétert elfog­laló gyűjteménye mutatja be. Felvetődik a kérdés, hogy egységes egészként lehet-e kezelni az indiánok társadal­mi és gazdasági problémáit? A válasz: igen, hiszen az egyes indián közösségek életformájában, társadajmi és gazdasági helyzetében sok az azonos vonás. A termelőerők fejlődési foka megegyező. Az indiánok általában törzsi szervezetben élnek, amelyek létszáma 50—500 fő (kivételt képeznek a pampákon, élő indiánok, ahol 50 ezer főt számláló nagy törzsek is van­nak), és nagy a törzsi hagyo­mányok hasonlósága is. Gazdasági-termelési viszo­nyaikat az áru- és pénzvi­szonyokkal „fertőzött" natu­rális gazdálkodás jellemzi. Az indián települések a fo­lyóvölgyekben, vagy a tavak mentén találhatók. A férfiak vadásznak, halásznak, gyűj­tögetnek, a nők az állatte­nyésztést és a mezőgazdasá­gi termelés kezdeti formáit, s a háziipart űzik. Pucallpá- ban (Peru) az indiánok által látogatott piac olyan, mint a régi amerikai filmeken. Mint­ha megállt volna az idő! Az indián asszonyok fő beszer­zési cikke a só, a cocalevél, az alkohol, a petróleum és a bádogbögre. Az indiánok többsége a pénz csereértékét még nem érzi: árviszonyaik kialakításában a termékek sajátos hasznosságát mérle­gelik. A civilizáció egyes vív­mányai ma már az indián számára is kézenfekvőek. San Ramonba (Peru) például az indiánok a legmodernebb sportrepülőgépeken szállítják holmijaikat a városba, de méq mindig a csillogó üveg­gyöngyök jelentik számukra a legnagyobb ajándékot. Sajnos, a legtöbb latin­amerikai kormány „elfelejt­kezik” az indián-problémák­ról. A közöny rendkívül ve­szélyes, mert az indián-kérdés nem oldódik meg önmagától, s az indiánokat fenyegető veszély két oldalról is jelent­kezik. Az indiánok törzsi szervezetét és elosztási viszo­nyait az áru-pénzviszonyok gyors térhódítása felbontja, megjelenik az indián közös­ségben is a kizsákmányolás. Az indiánokat elzavarják lak­helyeikről, felégetik az erdő­ket, a pampákon nagyüzemi álattenyésztést vagy mező- gazdasági termelést folytatva szűkítik az indiánok életterét. Az új telepesek behurcolják a tuberkulózist és más töme­gesen pusztító betegségeket, amelyek megtizedelik a la­kosságot. Ez tapasztalható az észak-perui olajvezeték építésénél vagy a brazíliai erdőkben épülő országutak mentén. A polgári kutatók többsége elismeri ugyan a kipusztulás veszélyét, de rendszerint a modern technikát okolja a tőkés termelési viszonyok he­Az indiánok között ma is erősen élnek a népi hagyo­mányok. Képünkön: „Kis Farkas”, a Cheyenne indiánok főnöke, törzse jellegzetes ru­házatában. lyeít. Pedig nem az a baj, hogy az indiánok képtelenek befogadni az új technikát, a civilizációt, hanem hogy hiá­nyoznak az ehhez szükséges feltételek. Az új hatások fel­készületlenül érik őket, ami együtt jár a pusztulás ször­nyű következményeivel. Van olyan szélsőséges, fa­siszta jellegű koncepció is, amely szerint Latin-Amerika gazdasági elmaradottságá­nak egyik oka, hogy magas a gazdaságban haszontalan indián népesség száma. Ha nem is mondja ki nyíltan, de úgy véli, hogy az indiánok kipusztulását nem kell meg­gátolni, sőt! E felfogást azonban egész Latin-Ameri­kában elvetik a józanul gondolkozó emberek és igye­keznek — a társadalmi kor­látok ellenére is — humánus kiutat keresni. A törzsi közösségből „ki emelkedett" indián, félvér gyakran megtagadja azt a közösséget, amelyből jött. Egy értelmiségi munkakörben dolgozó indián barátom ke­sernyésen jegyezte meg: egy út van — az indiánoknak fel kell szívódniuk a latin-ameri­kai népességben, elsősorban a criollik (a latin-amerikai spanyol származék között), s el kell tűnniük, mint ahoqy kihaltak az inkák és más ősi népek. A rezervátum hason­latos az állatkerthez. „Akkor inkább jöjjön a pusztulás" — mondta. Találkozhatunk az indián szeoamilizmussal is, amely valamiféle független indián államot tűz ki célul. A me­xikói szeparatisták törekvése például provokatív jellegű a kormánnyal szemben, ami az országban élő 2,5 millió in­dián helyzetét nem könnyíti. A latin-amerikai marxisták szerint az első feladat a tár­sadalmi viszonyok alapvető átalakítása, a társadalmi ha­ladást fenyegető jobboldali veszély elhárítása. Ezt köve­tően érvényesíteni lehet a marxista nemzetiségi politika elvét az Indián probléma megoldására is. A marxista nemzetiségi politika jó irány­tű, de a követendő útvonalat már „helyi terepen" úgy kell meghatározni, és elérni a célt, hoay az indiánok a társada­lom egyenrangú tagjaiként — történelmi, nemzeti hagyo­mányaikat megőrizve és fel­virágoztatva — integrálódja­nak. Az indiánok ősi hagyomá­nyait napjainkban a kipusztu­lás veszélye fenyegeti és ha Latin-Amerikában nem követ­kezik be e téren alapvető vál­tozás, akkor a következő év­ezredben már valóban csak a múzeumokban lehet meg­találni az Újvilág őslakóinak nyomait. Iván Mihály

Next

/
Oldalképek
Tartalom