Dunántúli Napló, 1977. október (34. évfolyam, 270-300. szám)
977-10-20 / 289. szám
1977. október 20., csütörtök Dunántúli napló 5 Megválaszolandó kérdések Találkozó a túsz-dráma után. Képünkön a Lufthansa-gép elleni terrorakció két főszereplője: Wischnewski államminiszter és Ulrich Wegener, a gépet sikerrel megrohamozó kommandóegység vezetője. Megölték Schleyert Hogyan haltak meg a terroristák? Bonnban hivatalosan közzétették a Lufthansa-túszok keddi kiszabadításának részleteit. Ugyanakkor egyre szaporodnak a tisztázatlan kérdések a Baader—Meinhof csoport tagjainak halálával kapcsolatban. Werner Maihofer nyugatnémet belügyminiszter és Hans Jürgen Wischnewski államminiszter sajtóértekezletén vázolta a múlt csütörtökön eltérített repülőgép útjának és annak az akciónak a részleteit, amelyek során a Szomáliái Mogadishu repülőterén keddre virradó éjjel a nyugatnémet határőrség különleges akciócsoportja megrohamozta a Boeing 737-est és kiszabadította az utasokat. Wischnewski, aki péntek éjféltől személyesen tárgyalt a géprablókkal és a gépeltérítés színhelyéül szolgáló országok kormányaival, elmondotta, hogy teljes felhatalmazást kapott az NSZK kormányától a belátása szerinti cselekvésre. Utalt arra, hogy Szomália három okból engedélyezte, hogy területén idegen fegyveres egységek lépjenek akcióba: elsősorban emberiességi okokból, másodsorban arra a „hosszú évek óta tartó gyümölcsöző együttműködésre” való tekintettel, amely a Szomáliái és a nyugatnémet rendőrség között kialakult, végül azért, mert a terroristák semmilyen vonatkozásban nem voltak hajlandók engedni a hatóságok kéréseinek. Szomáliái részről háromszor is szabad elvonulást ajánlottak fel a géprablóknak, ha szabadon bocsátják valamennyi túszukat. A tárgyalások utolsó óráiban Wischnewski „félrevezető” információkat közölt a légikalózokkal, azért, hogy az ultimátum határidejét ismét kitolják és az éjszaka beálltával lehetővé tegyék az akciócsoport zavartalan működését. Tűzharcban Maihofer belügyminiszter részletesen ismertette az akció lefolyását. A katonai pontossággal megtervezett és végrehajtott roham jóval hevesebb küzdelemmel járt. Mint ahogy az első jelentésekből kitűnt, az egyik terroristának tűzharc közben két kézigránátot is sikerült élesíteni, az egyik több utason ejtett lábsebeket. Maihofer nem volt hajlandó válaszolni arra, hogy brit biztonsági szakemberek közvetlen vettek-e részt az akcióban. (A támadásnál használt fénygránátokkal az NSZK még nem rendelkezik, valamennyi brit gyártmányú.) Hasonlóképpen válasz nélkül maradt az a kérdés, milyen konkrét ígéreteket tett a bonni kormány Szomáliának arra az esetre, ha hozzájárulását adja az akció lebonyolításához. A stuttgart-stammheimi börtönben kedd reggel holtan talált három nyugatnémet terrorista ügyvédjei nem sokkal a sajtóértekezlet előtt találkoztak az újságírókkal. Egyikük Gudrun Ensslin védelmét korábban ellátó Schilly számos olyan nyitott kérdést vetett fel, amely legalábbis megkérdőjelezi a hatóságok által nyilvánosságra hozott öngyilkosság-elméletet. Az ügyvéd utalt a boncolás első megállapításaira: eszerint Baadert olyan lövés ölte meg, amely hátul, a tarkóján hatolt be és a golyó a homlokán át távozott. Schilly felvetette: hogyan juthatott a három terrorista közül kettő lőfegyver birtokába, amikor cellájukat naponta ellenőrizték, és az újonnan elfogadott törvény, a látogatási tilalom értelmében a börtönhatóságokon kívül a foglyokkal szeptember 6-a óta senki sem érintkezhetett. Az öngyilkossági kísérletek egyetlen túlélőjét még nem tudták kihallgatni, mert szerdára virradó éjjel szívműtétet hajtottak rajta végre. Öngyilkosság? A stuttgart-stammheimi börtönben történtek számos homályos vonatkozása a hatóságok részéről egyelőre megválaszolatlan marad. Miközben a tartomány kereszténydemokrata miniszterelnöke, Filbinger „gyors és alapos” vizsgálatot ígért, máris bejelentették, hogy a nemzetközi orvosszakértőcsoport „leghamarabb nyolc napon belül" hozza nyilvánosságra a boncolás eredményét. Az ügyvédeknek — a hivatalból kirendelt védőknek — ugyan megengedték, hogy a boncolásnál jelen legyenek, de megtagadták azt a kérésüket, hogy az első adandó alkalommal beszélhessenek az életben maradt terroristanővel. Athénban, Rómában, Madridban kedden szélsőbaloldali csoportok tüntettek a Baader— Meinhof-csoport börtönben ön- gyilkosságot elkövetett tagjai mellett. A rendőrség minden esetben beavatkozott. Rómában a tüntetők az NSZK nagykövetségének épületébe próbáltak betörni, ezt megelőzően pedig összetűzések voltak a Lufthansa római irodája előtt. A Liberation című párizsi lap szerkesztőségéhez szerda délután közleményt juttatott el a Hanns-Martin Schleyert elrabló „vörös hadsereg frakció Siegfried Hausner kommandója". Ez bejelenti, hogy Schleyert megölték és holttestét Mulhouse kelet-franciaországi városban találhatja meg a rendőrség egy bad-homburgi rendszámú zöld Audi gépkocsiban. Mulhouse-ban a rendőrség hivatalosan bejelentette, hogy a zöld Audi-kocsiban megtalálták Hanns-Martin Schleyer- nek, a nyugatnémet gyáriparosok országos szövetsége elnökének holttestét. A NAGYVILÁGBAN + NICOSIA: Rauf Denktas, a ciprusi török közösség vezetője szerdán Ankarába utazott, hogy megbeszéléseket folytasson Demirel miniszterelnökkel és Caglayangil külügyminiszterrel. Elutazása előtt Denktas újságíróknak elmondotta, hogy Caglayangil Ankarában tájékoztatja őt a ciprusi problémáról, az ENSZ-ben folytatott tárgyalásairól. Denktas hangsúlyozta, hogy látogatása „a rendszeres kapcsolatok részét képezi”. ♦ WASHINGTON: Fred Múl - ley angol hadügyminisztert szerdán munkaebéden fogadta Washingtonban amemkai kollégája, Harold Brown. Mulle y ezt megelőzően tárgyalt a Pentagon vezetőivel. A brit hadügyminiszter újságírók kérdéseire válaszolva nem volt hajlandó nyilatkozni a neutronfegyver európai rendszeresítésével kapcsolatos véleményéről. Arra hivatkozott, hogy a NATO „egyelőre tanulmányozza a kérdést". + MADRID: Szerdán délelőtt Adolfo Suarez spanyol miniszterelnök megkezdte az Európai Gazdasági Közösség országaiban körutazása második szakaszát. A spanyol miniszterelnök azért keresi fel a közös piaci tagországok kormányfőit, hogy elnyerje támogatásukat a spanyol belépési kérelemhez. ♦ NEW YORK: Kurt Waldheim ENSZ-főtitkár élesen elítélte a légikalózkodást. Kijelentette, hogy a Lufthansa-gép elrablása és utasainak túszúl tartása újból bizonyítja, hogy mielőbb hatékony intézkedésekre van szükség a nemzetközi terrorizmus elleni harcban. Waldheim ezzel kapcsolatban emlékeztetett arra, hogy az ENSZ-közgyűlés jelenlegi ülésszaka napirendjére tűzte a terrorizmus és a túszok ejtése elleni küzdelem kérdéseit. ♦ JOHANNESBURG: A délafrikai apartheid-kormányzat szerdán betiltotta az ország két legnagyobb példányszámú lapját és számos diákszervezetet. James Kruger igazság-, és börtönügyi miniszter már hónapok óta hadjáratot folytat a rendőrség tevékenységét támadó újságokkal szemben és most végül elérte, hogy a cenzúra megakadályozza a két legnagyobb példányszámú, különösen Johannesburg négerek lakta elővárosában, Sowetó- ban olvasott lapok megjelenését. A betiltott újságok a minisztert tették felelőssé Steve Biko néger polgárjogi vezető szeptemberben történt titokzatos haláláért. + DACCA: A bangladesi hadsereg és légierő 37 tagját halálra ítélték és kivégezték — jelentette be a daccai hadügyminisztérium. Az indoklás szerint valamennyien részt vettek a hónap elején kirobbant sikertelen államcsinykí- sérletben. További 20 vádlottat életfogytiglani börtönbüntetésre ítéltek. A perek folytatódnak. ♦ WASHINGTON: Az Egyesült Államok hatóságai továbbra is menedéket adnak a két Brazinszkasznak — az apának és a fiúnak —, akik hét esztendővel ezelőtt a Szovjetunió területén súlyos bűncselekményt követtek el: lőfegyvert alkalmazva Batumi és Szuhu- mi között hatalmukba kerítettek egy AN-24 típusú repülőgépet, meggyilkoltak egy légikísérőt és megsebesítve a pilótákat, törökországi leszállásra kényszerítették őket. Az amerikai hatóságok a gyakorlatban védelmükbe vették a ma is szabadlábon lévő gyilkosokat, csupán formális vizsgálatot indítva ellenük, azon c címen, hogy megsértették a bevándorlási törvényt, amikor „jogtalanul” utaztak az Egyesült Államokba. + KAIRÓ: Iszmail Fahmi egyiptomi miniszterelnök-helyettes és külügyminiszter szerdán beszámolt az egyiptomi nemzetgyűlés nemzetbiztonsági, arab és külügyi bizottságában az elmúlt hetekben a közel-keleti válság megoldásáról Washingtonban és New Yorkban folytatott megbeszéléseiről. Egyúttal ismertette az egyiptomi kormánynak az amerikai-izraeli „munkaokmányra" adott válaszát, amelyet szerdán nyújtottak át az Egyesült Államok kairói nagykövetének. + BRÜSSZEL: Francois-Xa- vier Ortoli, a Közös Piac gazdasági és pénzügyi kérdésekkel foglalkozó alelnöke szerdán sajtóértekezleten ismertette a közösség gazdasági helyzetéről szóló jelentést és a legközelebbi jövőre vonatkozó teendőket. A jelenlegi helyzetet az jellemzi — mondotta —, hogy 1978-ra a brutto termelés növekedése nem haladja meg a 3,5 százalékot, s ez nagyon kevés ahhoz, hogy javítani lehessen a súlyos munkanélküliségen. A Közös Piac országaiban az aktív dolgozók 5,6 százaléka munkanélküli. ♦ SZIMFEROPOL: A Szovjetunió és Magyarország asií- rofizikusai egyezményt kötöttek a közös kutatások kiszélesítéséről. A megegyezés értelmében az új, 11 évig tartó naptevékenységi ciklust együttesen fogják megfigyelni: szovjet részről a Krímben, magyar részről pedig az MTA Debreceni Napfizikai Obszervatóriumában. A megfigyeléseket azonos időben végzik majd el. Az így kapott adatok egybevetése elő fogja mozdítani a megfigyelt jelenségek jobb megértését. + VARSÓ A Lengyel Államtanács október 21-re összehívta a szejm ülését. A parlamenti tanácskozás napirendjén szerepel többek között a kormány tájékoztatása a LEMP KB 9. plénumán hozott határozat végrehajtásának programjáról, az egyéni gazdálkodók és családtagjaik nyugdíj- rendszerének bevezetéséről szóló tervezet, valamint a szejm bel- és igazságügyi bizottságának beszámolója a nyári amnesztiarendeletről. Hatvan év — hatvan kép A Komszomolról elnevezett hajó árut szállított az élethalálharcot vívó Spanyol Köztársaságnak. A szovjet nép a számára is nehéz időkben sem feledkezett meg internacionalista kötelességéről. A békés élet, a gazdasági fejlődés rohamos temp.óját megtörte a második világháború. 1939. szeptember elsején a hitleri Németország lerohanta Lengyelországot, két évvel később Viitszegő módon rátámadt a Szovjetunióra. A Vörös téri díszszemle akkor sem maradt el, amikor a front alig több mint 20 kilométernyire — Himki falu határában — húzódott Moszkvától. Az egységek a díszszemléről egyenesen a frontra meneteltek. Holen ly i n Csermk . ■ Baszlajev emlékezései 28. Millió ilyen lány nő fel és lesz felnőtt. És milliók beszélnek a cuccokról, a mini-, a midi- és a maxiszoknyákról, kilencre járnak dolgozni és hatkor végeznek, moziba járnak és kávéházban üldögélnek, ügyetlenül táncolnak, és nem főznek túl jól. Annyi baj legyen, lesz majd helyette más. Elképzelte, hogy fog Natas- kának telefonálni, ha hazaérkezik, és az egész lakás azt fogja hallgatni, hogyan üdvözli az ünnep alkalmából. A lakásukban egy magányos öregember is lakik. Minden este gratulál valakinek a születésnapjára. A lényegesebb dátumokat egy nagy raktárosi könyvbe jegyezte be. Megbízható, mindenre emlékező barát ez az öregember. A szeme fáj, az orvosok eltiltották a tévézéstől és a mozitól. Az öreg minden este leül a telefon mellé a raktárosi könyvvel, és gratulál valakinek. Lehetséges, hogy úgy van: „ha nem vagy biztos a dolgodban — ne vedd meg”. De hisz ő nem kételkedett, inkább benne kezdtek kételkedni. Egy emelkedő következett, talán a leghosszabb az egész útvonalon. Szemjon sebességet váltott és hallgatta a motorzúgást. A motor egyenletesen, nehezen dolgozott. Az emelkedő csúcsán ismét sebességet váltott, most lefelé ereszkedett. Egy kanyar következett, itt meglátott egy személyautót, meg négy embert. Az egyik világító rendőrbotot emelt a magasba. A lejtő még nem ért véget, szabálysértés lenne itt megállni, ezt még az újdonsült sofőrök is tudják. Lemegyek a lejtő végéig, és majd ott megállók — határozott Szemjon, de a rendőrbotos férfi még közelebb lépett az út széléhez. Nem lehetett kikerülni, annál is kevésbé, mert a másik három egymástól néhány lépésre állva, az egész utat elzárta. Terpeszállásban álltak, mint a külföldi filmekben a rendőrök. A bot fénysávjai figyelmeztetően villogtak, és Szemjon fékezni kezdett. A botos férfi rendőrsapkát és harmattól csillogó köpenyt viselt. — Nyisd ki az ajtót — utasította a rendőr. Szemjon meglátta a századosi rangjelzést a vóll-lapján. — Az iratokat, a menetlevelet, a kulcsot! — követelte a százados. A kulcs vajon miért kell neki, töprengett Szemjon, de azért odanyújtotta az igazolványát, a menetlevelet és a kulcsot is. A sokéves sofőri munka közben megtanulta, hogy rendőrtől nem szokás kérdezni. Három rendőr gyorsan végigment a buszon és szemügyre vette az utasokat. Az egyikőjük visszajött, a vezetőfülke mellett megállt, a másik kettő meg az iratokat kezdte ellenőrizni. Keresnek valakit. Lehet, hogy megszökött egy bűnöző. Az esti újságban mindig elolvasta a bűneseteket. Melyik utasról lehet szó, törte a fejét. Talán a kövér férfi, a tanárnő szomszédja? De rögtön el is szégyellte magát, amiért rosszat gondolt egy emberről, pusztán azért, mert az is mérnök-jelvényt visel, mint az a másik férfi. — Elnézést, de . . . szólt megütközve egy asszony az utasok közül. — Hallgasson! — parancsolt rá az egyik. Lehet, hogy akit köröznek, fegyvert visel. És ha lövöldözni kezd? Szemjon elhatározta, hogy figyelmezteti a századost. A fülkénél álló rendőr miatt nem láthatta, mi történik az utastérben. Megpróbált megfordulni, de a százados nyomban ráripakodott: (Folytatjuk.)
