Dunántúli Napló, 1977. október (34. évfolyam, 270-300. szám)

977-10-17 / 286. szám

Ttídósitéink fehntik m TüMsitmjik jelen tik gi : Tudósítóin k: jelentik ;|g |§| Felső­szentmárton: Önkéntes vasárnapi műszak Nem ismernek lehetetlent a felsőszentmórtoniak. Évekkel ezelőtt társadalmi összefogás­sal építettek iskolát, óvodát, s most ismét azon fáradoznak, hogy a község kisdiákjai jobb körülmények közé kerülhesse­nek. Vagy negyvenen fogtak szerszámot — tsz-tagok és ipa­ri üzemben dolgozók - a hét végén, idősek és fiatalok: szombaton megásták az isko­laépülethez simuló, majdani napközi alapjait, tegnap pe­dig már talicskaszám nyelte a betont a fundamentum. — Négy teremmel bővítjük az iskolánkat, ezzel áttérhetnek az egyműszakos oktatásra - mondja Győri Pálné tanácsel­nök, a munka szervezője. - így a gverekek ellátása is megol­dódik, a tantermekben délutá­nonként a napközisek lesznek. Ha megépül a konyha, az ét­kezéssel sem lesz gond. Egy nemrég véqzett felmérés sze­rint a kisdiákok eqy része rendszertelenül étkezik, mert a szülők korán mennek és későn érkeznek. Az építkezéshez szük- séqes pénz jelentős részét a költséqvelésből biztosítják. A felsőbb szervek méltányolták a tavasszal tartott falugyűlés ké­rését, engedélyezték az épít­kezést: egymillió forint áll ren­delkezésünkre. a hiányzó össze­get a társadalmi összefogás pótolja. Vukovics Mátyás, Szkrajcsics József és Kutasi József ácsok a zsaludeszkákat szabják. — Még az idén tető alá akarjuk hozni az épületet. Gyermektelen vagyok, nem is a tsz-ben dolqozom, de azért eljöttem, mert tudom, hogy szükséq van a munkámra — mondja Vukovics Mátyás. Középkorú férfi karikázik el a téglahalmok mellett. A tsz- elnök utánaszól. A kerékpárt a villanyoszlophoz támasztja, cso­magtartóján futballcipő. — Vánczel Benedek vagyok — mutatkozik be akkurátuson. — Tegnap kiástuk az alapo­kat, ma a futballcsapat ügyeit intézem. Délután Püspökbóly- ba mennek a fiúk játszani. Forgalom az öreq iskola ta­taiból bontott téglákat. Azt re­mélem, hogy valamelyikbe csak beleéqették az évszámot, de nem találok egyet sem. A felsőszentmórtoniak szerint a nyáron lebontott, málladozó épület vagy száz esztendős le­hetett. Ezt is társadalmi mun­kában végezték, csakúgy, mint az építést csinálják. S. Gy. □hétfői „ Lukács-napi búcsú A hatszóznyolcvanhárom lel­ket számláló Zengővárkonyban a háziasszonyok valószí­nűleg komolyan veszik a ha­gyományos Lukács-napi búcsút, egész délelőtt sütnek, főznek, hogy ünnepi ebéddel várhas­sák hívott és hívatlan vendé­geiket. Tény, hogy a búcsú délelőttjén csak a parányi mű­velődési ház zsúfolt, a bazá- rosok sátrait nem döntögeti tömeg, így a rábeszélő ké­pességükből is ízelítőt adhat­nak — eredménnyel. Hja, az egyéni meggyőzés mód­szerével gyűlnek a forintok, fogynak a csecsebecsék ... A hegyek és erdők közé ékelt faluban délelőtt tízkor kezdődött a hivatalos prog­ram, a helyi népi együttes ve­zetője, Töttös Sándor mél­tatta Fülep Lajos érde­meit, majd a tanács, a helyi tánccsoport és a pécsváradi művelődési ház képviselői ko- szorúzták meg a művészettör­ténész márvány emléktábláját. A következő esemény hírére Pécsről is sokan jöttek: vár- konyi népviseletből és tárgyi emlékekből nyílott kiállítás, a felbecsülhetetlen értékű anya- aot öt család adta össze. Megtalálható itt: vonószék, várkonyi szűr, melyet utoljára még a néhai bíró viselt, színe- hagyott, fakult fényképek, 1915-ből egy hattyúnyakúra faragott tambura, a házi ke­nyérsütés és kenderfeldolgozás valamennyi kelléke, fabölcső, köcsögök és tálak, petróleum lámpák, zsírmécses; kalendá­rium 1866-ból és 1877-ből, 1882-ből közönséges isten- tiszteletre való csatos énekes­könyv, imakönyv, zsoltár, vő­félykönyv rigmusokkal, kendők, várkonyi szőttesek és háromró­zsás, háromleveles kézihímzés, fiatalok és öregek köznapi és ünnepi viselete, „csölömpös tű" díszítésű fékötő és a szín­padon egy parasztszoba teljes hozomány-berendezéssel, na meg a hpjdani Gyöngyösbok­réta táncegyüttes és a férfi dalárda serlegei, a mai Szekszárdi Mezőgazdászok vándorgyűlése Szekszárdon két napon át tartotta VII. országos vándor- gyűlését a TIT Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Választmánya. Az első napon a mintegy 200 résztvevőből rendkívüli vissz­hangon váltott ki dr. Sós Gá­bor államtitkárnak, a TIT el­nökének a műszaki tudomá­nyos eredmények mezőgazda­ságbeli, élelmiszeriparbeli és erdőgazdálkodási elterjesztésé­ről tartott vitaindító előadása. A tanácskozáson beszámoltak az új műszaki, tudományos eredmények, vívmányok Bara­nya és Tolna megyei felhasz­nálásának tapasztalatairól is. A második napi, dr. Lénárth Lajos elnökletével tartott ta­együttes oklevelei. • Akit érde­kel, egy héten át megtekint­heti délelőtt tíztől délután ha­tig. Alig egy óra elteltével há­romszázan gyönyörködtek a vár­konyi múlt népi értékeiben. öreg néni — maga is nép­viseletben — korholja a ha­gyományőrző kiállítás szerve­zőjét, Töttös Sándort. „Hoz­zám miért nem jöttek el? Van nekem ennél jobb tilolóm, meg rokkám is, szívesen elhoz­tam volna.” „Jó, de hol állí­tanánk ki?" — válaszolja visz- sza kérdezve. A céllövöldések, a labdado­báló, a halászó és a bazáro- sok előveszik az elemózsiát, a házakban is csörömpölnek a kanalak, eljött az ebédidő. Négytagú vándor cigányzene- kar — három idősebb hege­dűvel, és egy fiatalabb há- romhúros nagybőgővel — be­be tér az udvarokba és húz­za, húzza a nótát, meg az üve­get és a száját is, ha nem fi­zetik meg eléggé a házimuzsi­kát. Délután háromtól a tánc- együttes utcai felvonulásával kezdődött az igazi búcsú, mely este hattól bállá terebélyese­dett a hamisítatlan mulat­ság és jókedv jegyében. Murányi László Baia: Több az angolna Hálóban az idei nyíltvízi hal­fogási terv - jelentették az or­szág legnagyobb halászati szö­vetkezetéből, a bajai Új Élet Htsz-ből. Sőt, nemcsak háló­ban, hanem már a telelő ta­vakban várják a halak a keres­kedelmet. A szövetkezet mun­kája igen fontos, hiszen az ötödik ötéves terv feladata, hogy az ország haltermelése 46 százalékkal növekedjék. A ba- jaiak ennek érdekében már ed­dig is igen sokat tettek: idei nyíltvízi halfogási tervük - ösz- szesen 140 tonna hal - meg­szerzése mellett javították a minőségi halpk arányát is. A tavalyinál tíz százalékkal több angolnát és süllőt tenyésztet­tek, illetve fogtak ki. Ezek a halak a legfinomabb csemegé­nek számítanak a halkedvelők számára. Megkezdődött a lehalászás a holtágakból is. Négy holtág összesen 149 hektáros víztükrű területén az idén több ivadékot helyeztek el, javították a takar­mányozást és rendezték a víz­medert. A gyorsabb, pontosabb takarmányozás végett kishajó­kat vásároltak. Mindezek ered­ményeképpen a holtágakból is a tervezettnél több halra szá­mítanak. F. D. Kővágószöllős: Lakodalom előtti rozmaringkötözés Nagyszerű élményben volt részük azoknak, akik vasárnap elmentek a kővágószöllősi Mű­velődési Házba, s megnézték a pécsszabolcsi „Hagyomány- őrző népi együttes” teljes estét betöltő műsorát. Mostani mű­soruk egy teljesen új arculatát mutatta be az együttesnek. Fel­dolgozták és előadták a lako­dalom előtti rozmaringkötözést. Majd a saját feldolgozású ha­gyományos „Baranyai lakodal­mas" következett, és az azt kö­vető másnapos összeláncolt vendégsereg „begyűjtése". A műsort saját zenekaruk, vala­mint Hegyi Győző és rezes ban­dája kisérte. Dicséret illeti az est minden szereplőjét, akik odaadó lelke­sedéssel mindent megtettek azért, hogy minél jobb hangu­latot teremtsenek a közönség tőrében — s a zúgó vastaps minden bizonnyal azt jelezte, Hogy ez sikerült is. Az élmény­számba menő kiváló énekes, láncos produkcióért külön ki kell emelni a két szólistát: Mészáros Józsefné „mennyasz- szonyt", és Gyarmati Lajos „vő­legényt". Bizony, hogy a szinte teljesen önerőből hat éve mű­ködő — Fábián János vezette — pécsszabolcsfalui „hagyo­mányőrzők" több figyelmet ér­demelnének. J. F. T. nácskozáson egyebek közt azt hangsúlyozták, hogy az agrár- szakemberek még jobban vál­laljanak részt a falusi ismeret- terjesztésben, s a házikert tu­lajdonosok szakmai tanácsadá­sában is. Rámutattak arra, mi­lyen fontos, hogy növekedjék az agrárszakemberek közéleti szerepe a műszaki, tudományos ismeretterjesztésben. Egyúttal visszautasították a mezőgazda- sági szakemberek típusának két utóbbi filmben — (a Mindent a mamáért, valamint a Veri az ördög a feleségét című) — eltorzított butykosos ábrázolá­sát. — A magyar agrárértelmi­ség a hivatása magaslatán áll, s még kirívó esetekkel sem le­het találkozni! — hangsúlyoz­ta például dr. Lancz Endre igazgató főállatorvos, a TIT Fejér megyei szervezetének el­nöke. A vándorgyűlésen dr. Soós Gábor államtitkár elisme­réssel szólt a Magyar Televí­zió és Rádió — különösen a falurádió — valamint a szak­sajtó kitűnő ismeretterjesztő munkájáról, segítségéről. A szakmai ismeretbővítés köve­tendő példájaként hívták fel a figyelmet a Tolna megyében — éppen a TIT megyei szer­vezete elnökének, dr. Kováts Jenő igazgató főállatorvos ve­zetésével és kezdeményezésére készített és nemzetközi díjat nyert állategészségügyi színes szemléltető filmre. A jól sike­rült vándorgyűlés befejezése­ként a jelképes pásztor ván­dorbotot a házigazda Tolna megyeiek átadták a Békés me­gyeieknek, mivel a Vili. ván­dorgyűlést Békéscsabán tartják két év múlva. Ballabás László Zalaegerszeg: Dél-dunántúli népművészeti hét Tegnap egy jólsikerült egész­napos göcseji túrával végétért a Vili. dél-dunántúli népművé­szeti hét zalai programsoro­zata. A négynapos rendezvény beváltotta a hozzá fűzött remé­nyeket: színesség, gazdagság, de ugyanakkor alapos elméle­ti felkészültség is jellemezte az egyes programokat. A népi gyermekjátékok és a közoktatás, közművelődés témakörében le­zajlott tudományos tanácsko­zások elsősorban a gyermek- játékoknak a munkára, a kö­zösségi életre való nevelés­ben betöltött szerepét hang­súlyozták. Baranya, Somogy, Tolna és Zala megyék gyer­mek- és felnőtt csoportjainak bemutatói pedig zsúfolt néző­terek előtt zajlottak le, érthe­tő, ma már a népművészet, a hagyományok ápolása nem csu­A Baranya megyei Állami Építőipari Vállalat felvételre keres: □ karbantartó vizvezetékszerelőt, □ autóvillamossági szerelőt, □ vasesztergályost, □ vasszerkezeti festőt, □ raktári segédmunkásokat. Jelentkezés: Pécs, Szántó Kovács János u. 1. Munkaerő-gazdálkodás A Dunántúli Talajjavító és Talajvédelmi Vállalat felvételre keres • KOTRÓMESTER. T—100-AS ERÖGEPVEZETÖ, VONTATÓVEZETŐ, T—174 WEIMAR RAKODÓGEPKEZELÖ, AUTÓFÉNYEZŐ, GYENGEÁRAMÚ VILLANYSZERELŐ munkakörbe dolgozókat. • JELENTKEZÉS: Szigetvár, Dencsházai u. 1. Munkaügyi osztály. pán a szakemberek feladata. Nagy sikert arattak a hosszú- hetényi, a buzsáki s a zalai népi együttesek, a táncosok, a páva körök és a citerások is. A népművészet ma is élő kul­túra, ezt bizonyítja a hét egyik rangos kiállítása is, a Zalai kismesterségek című, melyet a Göcseji Múzeumban nyitottak meg. A göcseji fazekasság, a horvát és zalai bútorkészítés, a zalai, valamint a délszláv textiliák motívumait ma is fel­lelhetjük dísz- és használati tárgyainkon. A résztvevők s nem utolsósorban a gyerekek legemlékezetesebb élménye azonban minden valószínűség szerint a dél-dunántúli népi gyermekjátékok kiállítása és a játékok készítésének bemutató­ja marad, melyet a fiatal nép­művészek stúdiója rendezett. K. G. Decs: Szövőverseny Hét tájegység szövetkezeti fiatal szövőinek országos verse­nyét rendezték meg két napon át a Tolna megyei Decsen az elmúlt hét végén. Az egyéni kategóriában Va­sas Sándorné (Heves), a csa­patversenyben a Hevesi Nép- művészeti Háziipari Szövetkezet szerezte meg az elsőséget. Az egyéniben a tótkomlósi Lóczi Istvánná második, a szécsényi Fiikor Boldizsárné harmadik, a hevesi Faragó Tiborné negye dik, a decsi Orbán Jánosné ötödik lett. Csapatversenyben második a tótkomlósi szövetke­zet, harmadik a decsi Sárközi Népi Iparművészeti Szövetkezet lett. Nagykanizsa: Vetélkedő brigádok A Szakszervezetek Zala me­gyei Tanácsa, a Megyei Mozi­üzemi Vállalat, a Hazafias Népfront Zala megyei Titkár­sága, valamint a megyei műve­lődési központ 60 év a szocia­lizmus útján címmel brigádve­télkedőt hirdetett az októberi forradalom 60. évfordulója tisz­teletére. A megye különböző üzemeiből 300 szocialista bri­gád nevezett be a vetélkedőre. Az üzemi, vállalati döntőket többhelyütt megtartották már. Sőt: szombaton délután Nagy­kanizsán a városi döntőt is megrendezték. A döntőn 26 brigád 5—5 fős csapatokkal indult, mégpedig a Hevesi Sándor Művelődési Központ nagyszámú nézőközön­sége előtt. A nonstop — egész délutánt betöltő versenyen — o kollektívák számot adtak a Szovjetunió történelméből, az SZKP dicső múltjából, a test­véri ország gazdasági, kulturá­lis életéből; zenéjének, képző- művészetének, irodalmának, sportjának ismeretéből. A legjobb helyezést elért csa­patok díjazásához a város üze­mei is hozzájárultak. A 6000 forintból kétezret az első helye­zett csapat kapott, emellett a 14 legjobb helyezett kollektíva teljesítményét könyvvásárlási utalványokkal honorálták. Az első négy csapat jogot szerzett arra, hogy a november 7-i me­gyei döntőn Nagykanizsa vá­ros színeiben rajtoljon. Sorrend­ben a következő brigádokról van szó: Bolyai János (Építő­gépgyártó Vállalat), Joliot Cu­rie (Dunántúli Kőolajipari Gép­gyár), Hamburger Jenő (Építő­gépgyártó Vállalat) és Zrínyi Ilona (16. sz. Volán Vállalat). B. L. M. J.

Next

/
Oldalképek
Tartalom