Dunántúli Napló, 1977. október (34. évfolyam, 270-300. szám)
977-10-16 / 285. szám
DN HÉTVÉGE 10. KÖZGAZDASÁGI ÉLET 1977. OKTÓBER 16. Táj&koztafcáis első kézből Világgazdasági árrobbanás, romló külkereskedelmi cserearányok — évente több tízmilliárdos árveszteségek, egyensúlyzavarok a magyar gazdaságban. A Magyar Nemzeti Bank a kormány jóváhagyásával az ötödik ötéves terv időszakára 45 milliárd forint hitelkeretet irányoz elő kifejezetten jól jövedelmező, exportnövelő fejlesztésekre. Kik kaptak a 45 milliárdból? A fejlesztések hatása mutatko- zik-e már, összességében milyen eredményeket várhatunk a 45 milliárdos befektetéstől? Ezekre a kérdésekre első kézből kaphattunk választ, a héten a Magyar Közgazdasági Társaság rendezvényén — dr. Csernok Attila, a Magyar Nemzeti Bank elnökhelyettese nagy érdeklődéssel kísért előadásán. Meg nem ébredtünk fel Új időszámítás van 1973— 75 óta a világgazdaságban, ebből adódnak ismert gondjaink. Ámbár — jegyezte meg a bankszakember —, még most sem ébredtünk fel egészen, nem érezzük eléggé a világpiaci váltás méreteit, az árveszteségeket éppen a vállalatok nem érzékelik, holott a cserearányok kedvezőbbé tétele legfőképpen az ő munkájuktól függ. A cserearányromlás évente milliárd forintokat, nemzeti jövedelmünk növekményét elvitte. Stratégiánk: az ötödik ötéves tervidőszakban, a tartalékok feltárásával, fokozatosan állítjuk helyre a gazdasági egyensúlyt, hogy megóvjuk gazdaságunkat a drasztikus beavatkozástól. Eközben külföldi hitelekre támaszkodunk. Nemzetközi hitelpolitikánk szoros összhangban van a belföldi hitelezéssel. Hírünk a nemzetközi bankkörökben jó. Két fontos körülmény, ami számukra gazdaságpolitikánkban megnyugtató, s hitelképességünket alátámasztja. Külkereskedelmi mérleghiányunkat nem a tőkés import drasztikus csökkentésével kívánjuk helyrebillenteni, hanem az exportKik kaptak a negyvenöt milliárdból? Dr. Csernok Attila, a Magyar Nemzeti Bank elnökhelyettese az exportösztönző hitelekről irányzatú fejlesztést vállaljuk. S hogy ezeket a hiteleket kivétel nélkül az ipar és a mezőgazdaság modernizálására fordítjuk, a tőke tehát bekerül a termelő szférába. Az ipari struktúra korszerűsítése jegyében ezt a célt szolgálja a meghirdetett 45 milliárd forintos exportösztönző hitelkeret. Tőkés kereskedelmi kapcsolataink távlati stratégiájáról van itt szó: a fejlesztések a nemzetközi munkamegosztásba való hatékonyabb bekapcsolódásunkat jelentik. Nem minden gond nélkül. Diszkriminatív korlátok is állnak előttünk. A másik oldalon: termékeink minősége, korszerűsége, vállalataink szállítási készsége és a szállítások ütemessége csak részben felel meg a világpiac követelményeinek. Sok még a javítani való. De a gazdasági növekedés kellő ütemét a hatodik ötéves terv időszakában csak akkor tudjuk biztosítani, egyúttal elkerülni, hogy életszínvonalunk csökkenjen, ha sokkal hatékonyabb szinten kapcsolódunk be a nemzetközi munkamegosztásba. Milyen jelentőséget tulajdonítsunk a 45 milliárdos hitelkeretnek? Kellő mértéktartással szemléljük. A 45 milliárd forint az ipar és a mezőgazdaság ötödik ötéves tervi ösz- szes beruházásainak 8—10 százalékát képviseli. Nem csodaszer — tabletta, amit beadunk a magyar gazdaságnak, s öt év múlva kijön belőle a külkereskedelmi egyensúly. De elbagatellizálni sem szabad, öt év alatt meg akarjuk kétszerezni tőkés exportunkat, s az exportnövekmény 30 —40 százalékát ezektől a befektetésektől várjuk. Mindemellett az akció, beleágyazva beruházási politikánkba, mintegy kisugározta az általános követelményeket a népgazdaság többi területére. A Magyar Nemzeti Bank a hitelbírálatok során a 45 milliárdból a mai napig 42 milliárd forintot ítélt oda a vállalatoknak. Csak a jövedelmező exportot ígérő fejlesztésekre adtak hitelt. A 42 milliárd forint háromnegyedét a feldolgozó ipar kapta, 10—10 százalékát a kohászat és a mezőgazdaság, 5 százalékát a közlekedés. A feldolgozó iparon belül a legtöbbet két ágazat kapta: a hitelekből a gépipar 31 százalékkal, az élelmiszeripar 22 százalékkal részesedik. A tőkés külkereskedelem szempontjából mindkettő gyenge pontunk volt. Fejlesztéseik a termékek magasabb szintű feldolgozottságát célozzák. A könnyűipar részesedése szerény, ennek magyarázata, hogy a szocialista országok irányában nagy az elkötelezettsége, a tőkés export erőteljes növelésére nem tud vállalkozni. A Magyar Nemzeti Bank az igényelt hitelek egy részét már folyósította, illetve a következő években folyósítja. A fejlesztések 1979—80—Í81-ben fejeződnek be, 1982 a teljes felfutás éve. A fejlesztések eredményeként 1980-ban már 800 —900 millió dollárnyi exportot várunk. Ennek a felét, 450— 500 millió dollárt 16 — gépipari, vegyipari és kohászati — nagyvállalatnak kell hoznia. segeben kedvező kép Az eddigi tapasztalatok?* Dr. Csernok Attila összességében kedvezőnek ítéli meg. A beruházások megtérülési ideje sokkal kedvezőbb, az eddigi 5 év helyett átlagosan két és fél év. A bank folyamatosan ellenőrzi a pénz felhasználását. Az eddigi tapasztalatok: a vállalatok 80—85 százalékban teljesítik a vállalt kötelezettségüket. Persze itt is kiütköznek egész beruházási gyakorlatunk fogyatékosságai — a beruházások gyenge előkészítettsége, az építőipari kapacitáshiány stb. így e beruházások összességében néhány hónapot csúsznak. Az összkép azonban a fogyatékosságok ellenére is kedvező. Az első év tervezett hozama meglepő mértékben teljesül, a legnagyobb beruházások jó ütemben haladnak. A hitelkeretek ezzel természetesen nem merültek ki. A bank a meglévő kapacitások átállítását célzó, építést lehetőleg nem igénylő, a jól jövedelmező és gyorsan megtérülő beruházásokat készséggel pénzeli. Mellesleg, ez a biztatás jó időben hangzik el Baranyában, ahol is sajnálattal kell megállapítanunk, az exportfejlesztést célzó hitelek iránti kezdeti lelkesedés lelohadt, a vállalkozói kedv megcsappant. Miklósvári Zoltán A szabályzó módosítások tükrében A szegényebb és a gazdagabb tsz-ek jövedelme Vannak szegényebb, s vannak gazdagabb termelőszövetkezetek. A köztük lévő indokolatlan jövedelemkülönbségeket mérséklendő, 1976-ban új szabályzók léptek életbe. Vajon hozott-e eredményeket az intézkedés? Ezt vizsgálta 55 dél-dunántúli tsz-ben a PM Bevételi Főigazgatóság Pécsi Területi Igazgatósága. Cikkünk szerzője, az igazgatóság közgazdásza e vizsgálatok tapasztalatait összegzi. Az 1976-ban bevezetett új szabályozó rendszer egyik fontos célkitűzése az volt, hogy mérsékelje az eltérő adottságok között gazdálkodó tsz-ekben meglevő jövedelemkülönbségeket, korlátozza a személyes jövedelmek túlzott, feszültségeket okozó differenciálódását. E célkitűzések elérése érdekében elsősorban az adó- és támogatási rendszert kellett továbbfejleszteni. így többek között például csökkent a rosszabb és nőtt a jobb földeken gazdálkodó üzemek földadója, és az új jövedelemadó-rendszer is a jövedelmekkel arányos elvonást kívánta biztosítani. Egyrészt a szabályozó rendszer egyes hatásainak nyomon- kísérésére, másrészt ehhez kapcsolódóan a jövedelemkülönbségek elemzése céljából a PM Bevételi Főigazgatóság Pécsi Területi Igazgatósága a déldunántúli megyékben több mint ötven vizsgálatot végzett. E vizsgálatok alapján megállapítottuk, hogy 1976-ban a tsz-ek termelése erősebben, a személyes jövedelmek mérsékeltebben, de valamelyest tovább differenciálódtak. Tehát az egyes termelőszövetkezetek közötti különbségek az elmúlt évben általában nem csökkentek. Ennek okait kutatva megállapítható, hogy a szabálymódosítás egyértelműen a differenciálódás csökkentése, az 1976. évi kedvezőtlen — és az egyes üzemeket szélsőségesen érintő — időjárás azonban annak elmélyülése irányába hatott. A kép teljességéhez azonban hozzátartozik, hogy a differenciálódás mellett 1976-ban nivellálódási tendenciák is érvényesültek, ami elsősorban abban mutatkozott meg, hogy számos, korábban gyengébben gazdálkodó üzem az átlagosnál gyorsabban fejlődött. Mivel a tsz-ekben foglalkoztatottak jövedelmi helyzetét a közös gazdaságok termelési, pénzügyi eredményei határozzák meg, erről is szót kell ejteni. 1976-ban a vizsgált 55 dél-dunántúli tsz közül 22-nél csökkent, 33-nál pedig nőtt a szövetkezeti bruttó jövedelem. A termelés, illetve a bruttó jövedelem csökkenésének egyik fő oka a tsz-ek háromnegyedében a termelési költségek emelkedése volt. E mellett a termelési volumen csökkenése, illetve a szabályozó rendsier módosítása a tsz:ek mintegy felénél szerepelt az eredmény- csökkenést előidéző tényezők között. (A termelési volumen visszaesését több helyütt az alacsony kukoricatermés idézte elő.) A termelésnövelést elért közös gazdaságok túlnyomó többségénél a termelési volumen emelkedése és mintegy felénél az árszínvonal növekedése jelölhető meg az eredményjavulás egyik tényezőjeként. Ezen túlmenően egyes tsz-ek gazdálkodásának hatékonyságát számottevően javította a termelési szerkezet kedvező változása, valamint a veszteséges ágazatok felszámolása. És most lássuk, hol csökkent és hol nőtt a szövetkezeti bruttó jövedelem? A 22 jövedelem- csökkenéssel érintett tsz kizárólag az alacsonyabb termelési színvonalú (60 ezer forint alatti egy főre jutó bruttó jövedelmű) üzemek közül került ki. Ugyanakkor a magasabb szinten gazdálkodók növelni tudták termelésüket, ami arra vezethető vissza, hogy ezek az üzemek — a gyengébbekhez viszonyítva — sokkal stabilabbak; a szóban forgó közös gazdaságokban ugyanis nemcsak a föld jobb, hanem az anyagi, technikai és személyi tényezők valamennyi eleme is kedvezőbb. A termelés differenciálódására Baranyában számos példát találunk. Közülük csak egyet emelnék ki. Míg a magas egy főre jutó bruttó jövedelemmel rendelkező lippói tsz- ben a bruttó jövedelem 43 százalékkal nőtt, addig a viszony- laa szerényebb termelési színvonalú szigetvári Zrínyi tsz-ben 26 százalékkal csökkent. A vizsgált tsz-ek adataiból azonban az is kitűnik, hogy a differenciálódás mellett nivellálódási tendenciák is érvényesültek. Így több, a korábbi években megtorpant, illetve viszonylag lassabban fejlődött tsz (például a siklósi és a kétújfalui tsz) 1976-ban „nagyobb sebességre kapcsolt '. A siklósi tsz bruttó jövedelme például 69 százalékkal nőtt, a kétújfalui tsz-é pedig megduplázódott. A közös gazdaságok eredményei után nézzük, miként alakult a tagok keresete, személyes jövedelme. Az egy főre jutó havi személyes jövedelem a vizsgált tsz-ekben 1976-ban 3084 forintot tett ki, ami 4 százalékkal volt maqasabb az előző évinél. Az átlag mögé nézve azonban megállapítható, hogy a személyes jövedelmek az egyes tsz-ek között tovább differenciálódtak, másrészt azonban számos, korábban gyengébben fizető nagyüzem megkezdte a felzárkózást a jól gazdálkodó üzemek közé. Lássunk erre is példát! Ha a tsz- ek közül kiragadjuk azt a 26- ot, ahol egy tag az átlagosnál kevesebbet keresett, úgy megállapíthatjuk, hogy 8 tsz- nél csökkent a személyes jövedelem, de ugyanennyinél több mint 6 százalékkal nőtt. Tehát az alacsonyabb jövedelemszínvonalú tsz-ek csaknem egy- harmada közeledett a jó tsz- ek kereseti szintjéhez, ugyan- ennyien viszont hátrányos helyzetbe kerültek, mivel a személyes jövedelem csökkenése következett be. Vajon Baranyában a vizsgált 15 tsz-ben miként alakultak a keresetek? A kép az előzőeknél kedvezőbb, egyértelműen c kereseti különbségek csökkenéséről tanúskodik. Az alacsonyabb kereseti színvonalú (3000 forint alatti) tsz-ekben a személyes jövedelem nagyobb mértékben emelkedett, mint a magas jövedelemszintű üzemekben. 1976-ban a kétújfalui tsz-ben 16 százalékkal, a siklósiban 13 százalékkal nőtt az egy főre jutó havi átlagos személyi jövedelem, de a tsz- ekben a jövedelemszínvonal még így sem éri el a 3000 forintot. Ugyanakkor a 3500 forint feletti jövedelemszínvonallal rendelkező lippói, sombere- ki és beremendi tsz-ekben a jövedelem 3 százalék körüli összeggel emelkedett. A fentiekből kitűnik, az egyes tsz-ek közötti kereseti, jövedelmi különbségek napjainkban is számottevőek. Éppen ezért az indokolatlan jövedelemkülönbségek mérséklésének kérdését továbbra is napirenden kell tartani. Dr. Gál József közgazdász Külföldi lapszemle A külföldi turistákra vonatkozó kötelező forintátváltás megszüntetésével foglalkozik az NSZK-ban megjelenő Süddeutsche Zeitung, melynek cikkéből minden kommentár nélkül idézünk. A lap az intézkedés valószínű okát abban a törekvésben látja, hogy kevesebb bürokráciával több turistát csalogassanak az országba Nyugatról. A nyugati turista már most előnyöket élvez Magyarországon, A kötelező forintátváltás megszüntetéséről olyanokat, amelyeket a legtöbb szocialista ország még nem nyújt. Segítőkész könnyítés, hogy meghatározott mennyiségű forintot a beutazó magával vihet, ami az első kiadásokra elég. Hogy a beváltási árfolyam Nyugaton mintegy 20 százalékkal kedvezőbb, mint Magyarországon, egy további kellemetesség. Itt azonban meglepetést okoz, hogy olyan magasra, mint a forintot, egyetlen más szocialista ország valutáját sem értékelik. A forint nemzetközi vásárlóértéke megközelíti a Budapesten meghatározott értéket, s a szabad konvertibilitástól nincs mész- sze. Ezek azt mutatják, hogy a magyarok messze jutottak gazdaságukkal, amit külkereskedelmük is bizonyít. A vállalatok elzárkóznak a matematikai modellek elől A matematikai modellek, módszerek egyre nagyobb szerepet kapnak gazdaságunkban. A matematikai közgazdászok kutatási eredményeit felhasználják a központi tervezésben a hosszú, a közép- és a rövidtávú tervek készítésénél. Igen jelentős a szerepük a munkaerő, az életszínvonal tervezésben, a területi koncepciók kialakításában, a nemzetközi kapcsolatok és a külkereskedelmi forgalom tervezésében, a pénz- és bankügyletek területén. A népgazdaság különböző ágazataiban e módszerek segítségével mérik fel a különböző igényeket, felhasználják a termelés és a beruházások ütemezésére, a szállítási, a telepítési, a raktározási, az ágazati és vállalati gazdaságossági problémák megoldására. Minderről bőven volt szó a VII. országos operációkutatási konferencián, amelyet a héten rendeztek Pécsett. Az alábbiakban Ganczer Sándor miniszterhelyettes, az Országos Vezetőképző Központ igazgatója előadásának főbb gondolatait ismertetjük. A matematikai közgazdaság- tan és az operációkutatás világszerte gyorsan fejlődő tudományág. A hazai fejlődés iránya megfelel a nemzetközi tendenciáknak, az utóbbi években Magyarországon is dinamikusan fejlődik a matematikai-közgazdaságtan: egyes területeken megfigyelhető, hogy a hazai kutatóink d nemzetközi fejlődés élvonalában állnak. Hazánkban és a többi szocialista országban a matematikai-közgazdasági módszereket mind jobban felhasználják a népgazdasági problémák komplex matematikai elemzésére. A figyelemre méltó eredmények ellenére azonban nem egyszer alábecsülik a matematikai-közgazdaságtan adta lehetőségeket. A matematikai-közgazdasági kutatások jelentősen elősegíthetik az elektronikus számítógépek hatékony alkalmazását is. A kidolgozott módszerek és modellek széles körű elterjesztése terén bőven van tennivalónk. A matematikai-közgazdaság fejlesztésének fő irányát többek között a kutatás gyengén fejlett területei határozzák meg. Jobban előtérbe kell, hogy kerüljön a problémaorientált szemlélet, a tényleges gondok megoldását elősegítő speciális módszerek kialakítása. Következésképp a matematikai-közgazdasági kutatásnak a tényleges hazai közgazda- sági problémák reális felméréséből kell kiindulnia. Ez o problémaorientált szemlélet a magyar matematikai-közgazdasági kutatásra mindig is jellemző volt, de az előrelépés érdekében általánosabbá kell tenni. A matematikai közgazdászoknak a fő figyelmet tehát az operációkutatási módszerek hatékony számítástechnikai realizálását biztosító alkalmazott kutatásra, a matematikai-közgazdasági tevékenység eredményeinek gyakorlati alkalmazását elősegítő információs rendszerek megszervezésére kell fordítaniuk. Az ilyen irányú kutatást főként azok a vállalati és ágazati vezetők igénylik, akik nehezen vagy egyáltalán nem tudják megértetni az új módszerekkel szembeni ellenállást. Az előrelépést számos szubjektív és objektív ok nehezíti. Az eddigi tapasztalatok szerint a különböző intézmények, vállalatok, a számítástechnikai központi fejlesztési program megvalósítása közben főként az ügyviteli adatfeldolgozásra, legjobb esetben a statisztikai információkra helyezték a súlyt. A matematikai módszerek alkalmazása, az irányítási, tervezési modellek bizonyos mértékben háttérbe szorultak. Ez komoly gátja a matematikai módszerek elterjesztésének, a számítógépek hatékony alkalmazásának. A Minisztertanács ez évben megjelent határozata várhatóan megszünteti a mostani helytelen gyakorlatot. S. Gy.
