Dunántúli Napló, 1977. október (34. évfolyam, 270-300. szám)
977-10-16 / 285. szám
1977. OKTÓBER 16. TÁRSADALOMPOLITIKA DN HÉTVÉGE 5. Több mint százezer pár mondta ki a boldogító igent Tavaly hazánkban több mint százezer pár mondta ki a boldogító igent. Érdemes megjegyezni, hogy a házasságok többsége nem a szerelem évszakában köttetett. A tavaszt, „fejhosszal" megelőzi a nyár, a július és az augusztus. E két hónapban több mint 20 ezer házasságot kötöttek. Szociológiai felmérések szerint fokozatosan későbbre kerül a házasságok időpontja, s napjainkban a huszonévesek korcsoportjában nő leginkább a házasságra lépők száma. Érdekes megfigyelés, hogy csökken a jegyesség ceremóniájának jelentősége. Inkább régebben volt szerepe, amikor a lányos háznak szüksége volt a kapcsolat biztonságának ilyen külső „demonstrálására”. A karikagyűrűnek az volt egykor a hivatása, hogy a lánytól más férfiak közeledését elhárítsa. És az is, hogy hírül adja a lányoknak: a jegygyűrűt viselő férfi udvarlóként már nem jöhet szóba. A társadalom általában a jegyességet mindig nagyon komolyan vette. Egyes országokban felbontását büntette is, ha elfogadható okok nélkül bontotta fel valaki. Napjainkban viszont szűnőben van a házasság ilyenfajta társadalmi szabályozása, sőt, mind gyakoribb, hogy eljegyzés nélkül házasodnak a fiatalok. A házasságkötés ünnepi külsőségeiben még jóval nagyobb a hagyományok szerepe. A fiatalok többnyire engednek a család igényeinek, hiszen ekkor szorosak a szülői házhoz fűződő kötelékek. A házassági ceremónia tehát sokkal inkább a szülők, mint ■a fiatalok felfogását és szemléletét tükrözi. Családi „hagyomány" érvényesül abban, hogy hány vendéget hívnak az esküvőre, hogyan bonyolítják le a lakodalmat, vagy hogy hova mennek a fiatalok nászúira. A városi szokások már távolodnak a tradícióktól. Mind gyakoribb, hogy csak a két család és a legszűkebb baráti kör, a legközelebbi rokonság van együtt. A szerényebb külsőségekkel zajló esküvőnek és lakodalomnak — vagy inkább ünnepi ebédnek, vacsorának — az „alkalom" ad különös fényt. Falun viszont változatlanul nagy közösség előtt zajlik az esemény. Mindenki „kitesz magáért", s a lakodalom hatalmas költséggel, nemegyszer a családok anyagi helyzetéhez mérten aránytalan áldozattal jár. „Átalakult" a nászút korábbi funkciója, bár a szexuális összehangolódós szempontjából változatlanul fontos sza- kcsza a házaséletnek, ma már inkább az a jelentősége, hogy módjuk van a fiataloknak lélektanilag feldolgozni az esküvő élményét. A válóok: elhidegülés Hazánk a válások számát tekintve a világranglista élvonalában áll. Ebben a nyugtalanítóan „előkelő” pozícióban 1976 megerősített bennünket: tavaly több mint 26 ezer házasságot bontottak fel. Kiterjedt pszichológiai vizsgálatok kutatják: milyen lelki folyamatok játszanak főszerepet a válásokban. A bontóperekben legtöbbször felhozott „elhidegülés" csak másodlagos tünete a már megelőzően kiélesedő érdek- ellentéteknek. Az ilyen ellentét — meghökkentő kifejezés napjainkban, az önkéntes, szerelem alapján megkötött házasságok nagyarányú térhódítása idején. Maguk a házastársak sem ismerik el, hogy legtöbbször ez áll a háttérben. Közelebbről a „férfi szerepek" és „női szerepek” hagyományos felfogása váltja ki ez elhidegülést, a csalódottságot és kiábrándulást. A dolgozó nő számára a háztartás terhének egyedüli viselése súlyos többletteher. Köztudott, hogy a társadalom fokozódó támogatásával korántsem tart még lépést a családi terhek megosztása. Ám a dolgozó nő ma már többet vár és keveHázasságok, válások sebbet tűr el házastársától, mint régen. A sokat emlegetett elhidegülés kiváltó oka a házassághoz fűződő, különböző várakozások be nem teljesülése, általában kielégületlenség. Nagyon gyakran szexuális alkalmazkodási nehézségek, zavarok húzódnak meg a látszólag más formában jélentekző — pénzügyi, gyermeknevelési — problémák hátterében. Egyik vagy másik házastársa magatartását már akkor válási szándék „irányíthatja", amikor neki erről még jószerével fogalma sincs. A családi viták, nézeteltérések önmagukban még nem feltétlenül vezetnek elhidegülés- hez. Nehézség akkor támad, ha a konfliktust megkerülik, és az érzelmi feszültséget más téren vezetik le, miközben a viszály igazi oka változatlanul megmarad. Pedig a házastársi kapcsolatok szempontjából ez rendkívül veszélyes. Általában az elégedetlen partner „visszalép", azaz átmenetileg megvonja érzelmei egy részét a másiktól. S minthogy a nemi kapcsolat a legintimebb társas viszony, érthető, hogy az érzelmi fenntartások először itt jelentkeznek, s okoznak zavarokat. Frigiditáshoz, impotenciához, házasságtöréshez vezethetnek. A szerelmi „kitérésekkel" párhuzamosan a meghitt beszélgetések, a kölcsönös figyelmesség, a gyengédség apró megnyilvánulásai. Előbb-utóbb aztán valamelyikük megemlíti, szóbahozza a válás lehetőségét. A kényszeredettség és a fenyegetés csak növeli a belső feszültséget, amely előbb- utóbb kirobban, s akkor a válásnak már semmi sem állhatja útját. A tapasztalatok szerint nao- jainkban többnyire a nők kérik az új szerelem jogán a házasságuk felbontását. De rendszerint olyan együttélés megszüntetését kívánják, amelyben már elviselhetetlennek érzik helyzetüket: a férj magára hagyta őket a munka, a háztartás, a család ellátásának gondjaiban. Az új, reményteljes kapcsolat e gondok megszűnését vagy legalábbis enyhülését ígéri. Ha ilyen kapcsolat már létrejött, akkor szánja rá magát a döntő lépésre. A bírósági tapasztalatok szerint tehát nem az ok nélküli hűtlenség szaporítja a válási statisztikát. A perekben ugyanis a „megcsalt férj" többnyire hangsúlyozza: kész megbocsátani felesége hűtlenségét, csak térjen visz- sza hozzá. A férj valójában tisztában van — be sem vallott — „bűnével”, amely a feleség elhidegülését okozta. Gyakori „vendégek" a bíróságokon az alaptalanul, a beteges féltékenységtől üldözött feleségek, illetve férjek. A gyötrő féltékenység általában a változás korában uralkodik el a nőkön. A vonzerő elvesztésétől rettegő, önbizalmában megrendült feleség „jelenetei" előbb-utóbb váláshoz vezetnek. A betegessé váló férfiúi szerelemféltésnek mások a mozgatórugói. A sokszor gyűlöletbe átcsapó szeretet hátterében gyakran neurotikus alkat, esetleges szakmai sikertelenség, rossz idegállapot áll. Számtalan eset példázza, hogy több évtizedes házasságokat dönthet romba a gyermek, aki igyekszik a maga oldalára állítani a szülők valamelyikét. A szülők „megosztása" rendszerint egymás iránti gyűlölködéssel, válással, nem egy esetben a „szívtelen" szülő kiüldözésével zárul. Frigy;harmadszor A közhit szerint, ha valaki újraházasodik, jobban, alaposabban mérlegel minden körülményt, mielőtt az anyakönyvvezető elé lépne. Nos, a felmérések eredményei nem ezt mutatják. A másodszor is elvált férjek egynyolcadánál, a feleségek egyhetesénél a házasságkötéskor is fennálló okok miatt jutott válságba a családi élet. Az elváltak háromnegyed része 5 éven belül újraházasodik. Ha figyelembe vesszük, hogy napjainkban a két-hároméves, illetve a héttízéves házasságok bomlanak fel a legnagyobb gyakorisággal, többségben a harmincnegyven év közötti korosztály tagjai találkoznak az új pár- választás kérdésével. Ez pedig — a pszichológusok véleménye szerint — még ideális életkor, hiszen ekkorra már a nő is, a férfi is megfelelő pszichés érettséggel kezdhet új életet. Negyven éven felül viszont a válás-új- raházasodás már több veszéllyel jár: ekkor kezdődik a „változás időszaka", amely a rossz házasságban élőknél könnyen kiválthatja azt a ies- ti-lelki elbizonytalanodást, amelyet a „kapuzárás előtti pánik"-nak szoktak nevezni. A partnerváltoztatás ebben az életkorban már azt jelenti, hogy hosszú ideje természetessé vált, mélyen bevésődött szokásokat kell feladni, s helyükbe újakat kialakítani. Az új életközösség sikerét nagyban veszélyezteti, ha valaki nem klpes az első házasság tapasztalatait önmagában leszűrni, illetve a válás okozta megrázkódtatás negatív utóhatásaitól megszabadulni. Ilyen esetben félő ugyanis, hogy személyisége nem érettebbé válik, hanem neurotikusán eltorzul. Kísérteties hasonlóság figyelhető meg sokszor a régi és az új házasság hibái között. Még akkor is, ha az érintettek tudatosan törekszenek arra, hogy második házasságuk lényegesen különbözzön az elsőtől. A pszichológusok ezt azzal magyarázzák, hogy az első mélyen átélt szerelem élményének „ismétlődési kényszere" a hozzá hasonló partnernél nyilvánul meg a legerősebben. Tények sokasága igazolja, hogy gyermekkel az új házasság kimenetele meglehetősen kétséges. Olykor viharos gyorsasággal, pór hónap alatt tönkremennek házasságok, ha a nevelőszülő1' „nem jön ki" a gyerekkel. Ugyanígy általában zátonyra fut az előző lakásából' „kiszorult" férj, vagy feleség anyagi megfontolásokból kötött új házassága, helyesebben „beházasodás". Külöivö- sen akkor, ha annakidején maga okeftta első házasságának megromlását, s helytelen életvitelével új életkörülményei között sem képes leszámolni. A válások számának emelkedése sokak véleménye szerint a házasság intézményének válságát jelenti. Ennek azonban olyan „apróság" is ellene mond, hogy — a statisztikák szerint — a házasság soha nem volt olyan népszerű, mint napjainkban. Jogrendszerünk megfelelően védi a házasság és a család intézményét, az állam milliókat költ erre a célra. A tapasztalatok szerint feltétlenül nagyobb nyomatékot kell adnunk a válni szándékozók felelősségének. Tavaly több mint 43 ezer válóper indult meg: az esetek egy- harmadában azonban a bontókeresetből nem lett ítélet. Az érintettek ugyanis felelőtlenül »szánták el magukat a döntő lépésre. Nincs recept Recept vagy valamiféle mindig és mindenre alkalmazható szabály a JÓ HÁZASSÁGRA nincs. A házasélettel járó konfliktusok áthidalására izon- ban nagyon is hatásos orvosságaink vannak. Legfontosabb a család sorsáért vállalt felelősségérzet, a házastárs megbecsülése, nem utolsósorban pedig saját gyöngéink belátása, leküzdése. Győri Margit Törvénysértés nem történt „x 1 -nek volt szép fizetése, lakása, családja, de kapzsi, harácsoló szenvedélye, a „semmi sem elég" életmódja miatt oda került, ahova az ilyen út egyenesen vezet...” Izgalmas kis társasjáték is kikerekedne, ha valaki feltenné a kérdést: ki hány nevet tudna az X helyébe írni? Ha a csalás vagy sikkasztás kiderül, a bíróság a megfelelő paragrafusok szerint meghozza ítéletét. De játszható ám egy másik társasjáték is ebben a témában. Nevezetesen: „Y- nak van szép fizetése, családja, lakása, autója, nyaralója is, — de vagyonát nem tisztességes munkával, hanem- ügyeskedéssel szerezte és gyarapítja ma is..." A társasjátékban az győz, aki az „X" helyére több konkrét nevet tud behelyettesíteni! Hát, kérem, lehet fogni a ceruzát és írni a neveket! De hogyan élnek meg nálunk az ügyeskedők, miként lehet, hogy sokan többet vesznek ki a közös pénztárcából, mint amennyi munkájuk után megilletné őket? Több vállalatnál, intézménynél nincs pontosan rögzítve a munkaköri kötelesség! Ez a hiányosság, — minősíthetjük hibának is —, lehetőséget ad az úgynevezett kiskapuk megkeresésére és megtalálására! Vannak, akik ezen a „kiskapun” ki-bejárva gyarapodnak. Ha valaki megkérdezi őket: a lelkiismerete nem ágaskodik a végzett munka értékét jóval meghaladó anyagi juttatás ellen? - Könnyen azt a választ kaphatja: „Kérem, én semmi jogtalan dolgot nem csináltam, a paragrafust, a jogot nem sértettem meg". Ahol a munkaköri kötelesség nincs pontosan körülhatárolva, ott „kézenfekvő" a védekezés: „Nincs pontosan körülhatárolt munkaköri leíráson, tehát jogilag rendben lévőnek találtam és felvettem az összeget". A jog módot és lehetőséget ad a munkaidőn belüli másodállás gyakorlására. Kétségtelen, hogy jó ez a rendelkezés, és a másodállásban dolgozók eredményes munkát végezhetnek, tevékenységükre szükség van. De amikor kéz kezet mos alapon — „én leszek nálad másodállásban, te pedig nálam" — kerül betöltésre, már kimerítik az ügyeskedés fogalmát, sőt netán ennél többet is. A kérdés: jogilag „megfogható-e” ez a kölcsönös foglalkoztatás? Esetleg visszafizethető-e a már felvett összeg? No, természetesen igen, ha fehéren- feketén bebizonyosodik a manipulációi De nem mindig kizáróan „feketében vagy fehérben" jelentkeznek a dolgok. „Aki közel van a tűzhöz, jobban melegszik" — mondja a közmondás. Például az eladó ugyancsak közel van az áruhoz, — s ha az eladó jó ismerőse valakinek, vagy valakiknek, az ismerős köny- nyebben, gyorsabban hozzájuthat „hiánycikkekhez" is. „De kérem én annak adom el az árutj aki kéri, — mi kivetni valót találnak ebben jogilag?" - mondja az eladó. így leegyszerűsítve a dolgot — valóban úgy tűnik: jogilag rendben van! De ha évek során rendszeresen csak „jóismerőseinek" juttat a hiánycikkes áruból, az már kifogásolható erkölcsileg is, jogilag is. Bzonyítani azonban nem könnyű, de nem is lehetetlen. Néhány ügyeskedő eladó pedig „csuko- gathatja-nyitogathatja a kiskaput" — miközben természetesen maga felé is hajlik a keze ... üzletelnek a gépkocsi kiutalással. „Z" családtagjai, rokonai nevére rendszeresen befizet autóra, a kiutalásokat aztán nem kis felárral árusítja . . . „Lehet a társasjátékot folytatni és „Z" helyett a konkrét neveket írni... Talán telek, lakás és egyéb témákban sem lenne eredménytelen a társasjáték. A tisztességes, becsületes munkával elért anyagi gyarapodást társadalmunk elismeri. Aki többet tesz a kosárba, többet is vehet ki belőle. (gy van rendjén és ez is jellemzi szocialista társadalmunk egészét. Sajnos sokan kijátszva a jogot, azaz az állam által kötelezővé tett magatartási szabályokat - manipulációkkal jutnak meg nem érdemelt anyagi előnyökhöz. Sokszor úgy, hogy „jogilag” talán nem is „megfoghatók • • •" N émely esetben ha netán a jogot nem is, de a társadalom erkölcsi normáit feltétlen sérti a „kiskapuzás”. Van feladat: erősíteni azt a közszellemet, amely idejében figyelmeztet ha jogilag, vagy „csak” erkölcsileg kifogásolható cselekményt tapasztal. A „figyelmeztetéshez” munkahelyi és munkahelyen kívüli fórum van elég. Használni kell mind a társadalom, mind az „illetők” érdekében. Garay Ferenc Nyomják az „e hetit Az Állami Nyomdában a lottószelvényekből tizenöt milliót gyártanak. Nyomás után gondosan ellenőrzik a lottószelvényeket.
