Dunántúli Napló, 1977. október (34. évfolyam, 270-300. szám)

977-10-12 / 281. szám

2 Dunántúlt napló 1977. október 12., szerda Az angol LIAR és a PIRAMIS együttes A pécsi könnyűzenei évad kiemelkedő eseményeként az angol LIAR és a budapesti PI­RAMIS együttes adott koncer­tet. Közel négyezer fiatal (fő­ként teenager) hard-rock ked­velő lehetett élő „szurkolója" a két együttes kiváló játéká­nak. A Sportcsarnok falai őszinte lelkesedésből fakadó hangorkónt „halhattak”. És az együttesek hálásak voltak a „szívélyes" fogadtatásért. A fiatal LIAR együttest még Angliában is alig ismerik, de a szakemberek máris a „jövő nagy ágyúinak” tartják őket. És joggal. Biztos hangszertudá­suk, változatos hangszerelésük, közérthető, dallamos „nótáik” (s ez nagyon lényeges) a mű­faj legjobbiaihoz mérhetők. A vokális szólamok, a dinamikai arányok (náluk ilyen is van) jól alátámasztják és kiemelik a szólóénekes fontos szerepét. Meglepően jó a dallamvezeté­sük de sosem a keménység rovására, ami a rockzenében elég szokatlan. Játékuk nem vész el a pozőrség, az erősítők adta hanghatások káoszában. Mindvégig zene tud maradni, szárnyalni képes. A PIRAMIS együttes játék­stílusa más. A cél mégis azo­nos: jó zenét játszani a közön­ségnek. Nálunk már ők a „nagy ágyúk". Nyugodtan mondhatjuk: a PIRAMIS a ma zenekara. Előadásmódjuk sok­színűsége a hangszerelési öt­letek kimeríthetetlen tárából táplálkozik. Meglepő harmó­niai, ritmikai és tempó fordu­lataik nem öncélúak. Mindig előre viszik a dallam vonalát. Repertoárjuk a mai értelemben vett lírai daloktól (Ha volna két- életem; Szállj fel magasra) a progresszív zenekari darabokon keresztül (A fénylő piramisok árnyékában) a legkeményebb rock muzsikáig (Becsület) min­dent maqában foglal. Az egész műsornak, azon belül egy-egy számnak is olyan megkompo­nált hangulati kerete van, amely spontán fakaszt elisme­rő üvöltést a rajongókban. Bornemissza Géza Teljesítették vállalásukat A Mecseki Szénbányák Va­sas-bányaüzemében október 11-gyei teljesült az időarányos szakmai terv fölötti 22 286 tonna szén kitermelése. Ezzel a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulója tiszteletére tett éves 22 000 tonnás többlet-felajánlást tel­jesítették. Ez év elejétől októ­ber 11-ig Vasas-bányaüzemben 271 516 tonna szenet termel­tek. KORSZERŰ ALKOTÁSOK Megnyílt Geljér Brúnó István kiállítása Gyorsaság és minőség a 60. évforduló tiszteletére A Gagarin-brigád helytállása Több mintegy hónappal megelőzték a határidőt A gyerekek gyakran játsza­doznak a gondolattal: mi len­ne, ha az emberek játékbaba nagyságúak lennének, vagy ha a játékautó akkorára nőne, mint az igazi. Itt, a komlót Carbon Könnyűipari Vállalat konfekcióüzemében is valami ilyesféle van, góliátméretek- ben; sok-sok varrógép, s mind nagyobb, mint amit a hétköz­Fiatal művészek, alkotók né­pes csoportja él Pécsett. Leg­főbb céljuk az, hogy korszerű alkotásaikkal legyenek haszná­ra a társadalomnak. Megbe­csült hírük ma mór túljut a város határain, gyakran a kül­földet is megjárják kiállítása­ik. Gellér Brúnó Istvánról tud­nunk kell, hogy ennek a mun­kaközösségnek egyik sokat al­kotó tagja. Ami bennünket most itt körülvesz, két és fél esztendő eredménye — mon­dotta Martyn Ferenc, Kossuth- díjas festőművész Gellér Brúnó István kiállításának ünnepélyes megnyitóján tegnap este Pé­csett, a Színház téri kiállítóte­remben. A mester elmondta még, hogy Gellér utoljára 1975-ben állított ki Pécsett, a Janus Pannonius Múzeum Rá­kóczi úti helyiségében. Meg­emlékezett azokról a szemé­lyes élményeiről is, amelyek Gellér Brúnó Istvánhoz fűzik, majd megnyitotta a tárlatot. Ezután zeneszóm következett, Kircsi László és Varga Márta közreműködésével. A nyitóünnepségen — a vá­ros művészeti életének vezető személyiségei között — megje­lent Bocz József, az MSZMP Baranya megyei Bizottságának és Szentirányi József, az MSZMP Pécs városi Bizottsá­gának titkára. A kiállítást október 30-ig te­kinthetik meg az érdeklődők. „Tiszta udvar — rendes ház” Miért jönnek házhoz a vöröskeresztesek? Felhivólapok ezreit kezdték meg feladni és kihordani Pé­csett, a Vöröskereszt városi szervezetének aktivistái. A la­pok tartalmazzák többek között a most megkezdődött értéke­lési rendszer területeit, szem­pontjait. Orvosi körzetenként' 12—16 társadalmi aktíva egy hónap alatt a város lakossá­gának közel nyolcvan százalé­kához jut el. Délutánonként, esténként keresik fel a lakóházakat, ahol az épület, a lépcsőhöz, az udvar tisztaságát ellenőrzik, továbbá megvizsgálják a köz­egészségügyi viszonyokat. Egyes esetekben kellő szakta­náccsal látják el a lakókat. Az elmúlt húsz év tapaszta­latai alapján a legtöbb gon­dot a parkok rongálása, az állattartási szabály be nem tar­tása, valamint a közös helyi­ségek (lépcsőház) használata okozta. Komoly probléma me­rült még fel a helytelen trá­gyakezelés miatt. Néhány te­rületen éppen a „trágyának köszönhető", hogy a viz olyan mértékben káli- és nitrátfertő­zött, hogy ivóvíznek már nem alkalmas. A most kezdődő akció ha­sonló jellegű kezdeményezés, mint a falukban még ma is élő „Tiszta udvar, rendes ház”. Az ilyen feliratú táblákat egy jól dolgozó család vagy kol­lektíva példamutató munkájá­nak elismeréseként adják ki. Pécsett már csak itt-ott lehet látni táblát, elsősorban a Bu­dai városrész környékén. Talán ösztönző hatása lehetne az ilyen jellegű erkölcsi megjutal- mazás az egyes közösségekre azért, hogy otthonuk és kör­nyezete minél kulturáltabb le­gyen. Így közlekedünk mi mm Öregek a zebrán Legyünk türelemmel irántuk Idős emberek hete a közleke­désben — ez kampány, de voltaképpen minden hét az... Tegnapi közlekedési őrjára­tunkon újból meggyőződhet­tünk arról, hogy háromféle idős ember létezik. Egyikük körültekintő, kellőképpen óva­tos, figyel és okosan számít, egyszóval közlekedik, másikuk túlzottan óvatos, aggályosko­dik, ezért aztán nem tudja ki­számítani útvonalát, időben és térben rosszul tájékozódik, té­tova ... A harmadik tipus a közlekedés szempontjából a legveszedelmesebb: aki csak A környező országok ma­gyar nyelvű irodalmának, illetve részleteinek bemuta­tását tűzte ki egyik céljául a pécsi Ifjúsági Ház pódiu­ma. Ebben az évben itt járt Danyi Magdolna és Fülöp Gábor Újvidékről, valamint Balogh Edgár Kolozsvárról. Hétfőn este a szlovákiai ma­gyar irodalom két képvise­lője, Cselényi László és Varcta Imre költő találko­zott a fiatalokkal. Az est házigazdájának szerepét Szakolczay Lajos, az Új írás munkatársa vállalta. A szlovákiai magyar iro­dalom regionális keretek kö­zött keletkezett, s a húszas évek elején az irodalmi és kulturális élet szegényes, szórványos jellegű volt. Az értelmiség többsége Ma­gyarországra költözött, a kommunista, szocialista írók­tól megtagadták az állam- polgárságot és egy részüket kiutasították a köztársaság területéről. A fejlődés má­sik akadályát jelentette, hogy a csehszlovákiai .ma­gyar irodalom nem rendel­kezett olyan hagyományok­kal, mint például az erdélyi. A színvonalasabb irodalom fellendülését segítették elő a Bécsen keresztül Csehszlová­kiába érkező magyar politi­kai emigránsok, akik közé különböző világnézetű Írók és publicisták is tartoztak. Ök adták ki Csehszlovákiá­ban a magyar nyelvű Tűz című kulturális folyóiratot. Ezután több napilap, folyó­irat jelent meg, így a Fábry Zoltán szerkesztette, már kommunista szellemű műve­lődéspolitikai folyóirat, Az Út is. És utalhatunk a Sarló mozgalomra is. amelyet a haladó fiatal értelmiségek tekintettek sajátjuknak. A felszabadulás előtti években a fasizmus és a bur- zsoá nacionalizmus elnémí­totta Szlovákiában a magyar irodalmat. A nyitrai Híd Kiadóvállalat ugyan megje­lented a Híd Albumait, de rövidesen ezt is betiltották. Változást csak a felszabadu­lás hozott magával. Meg­alakult a Csemadok, majd az Új Szó. A legifjabb költőnemzedék tagjai az 1958-as „Fiatal szlovákiai magyar költők" cí­mű antológiával mutatkoz­nak be. Köztük volt Cselé­nyi László is, aki ma a Ma­dách Könyv- és Lapkiadó Vállalat propagandistája és már 1960-ban érettségi té­telként is szerepelt. Azóta megjelent a Keselylábú csi­kókorom és az Erők cimű verseskötete. A harmadik, 2 ezer soros összefüggések (Versek egy elképzelt szö­veghez) már készülőben van, valószínűleg jövőre vehetik majd kézbe az olvasók. A kötet már teljesen új arcát mutatja a költőnek, aki a magyar költészet nyomdokain indul és hároméves párizsi tartózkodása is hozzájárult ahhoz, hogy képes legyen újítani. Vannak akik ezért avantgardistának tartják. Cél­ja, hogy jó költészetet adjon át olvasóinak — válaszolta az egyik kérdésre. Az Irodalmi Szemle egyik szerkesztője, Varga Imre még csak 27 éves. Öt az Egyszemű éjszaka cimű an­tológiából ismerhették meg, később megjelent a Crusoe- szaltók cimű kötete. — Szeretem a kacskarin- gós utakat, mig elérek a célhoz. Minél több oldalról szeretném látni a világot. A költészet nekem nemcsak irodalmi kérdés, hanem lét­érdek. A költőnek a maga körül lévő teret kell kitágí­tania úgy, hogy ő is jól érez­ze magát benne — mondta a beszélgetés befejezésekor Varga Imre. B. A. a célját nézi, se jobbra, se balra nem tekint, megy az út­testen át, megy árkon-bokron, körötte fékek csikorognak, autók csúsznak keresztbe az úton, egymásba ütközve . .. Zebrák. Figyeljük a legma­gasabb pécsi épület előtt, a szemerkélő esőben, hogyan kelnek át az idősebbek az ut­ca túlsó oldalára. Egy óra hosszat néztük, és meg kell mondani, hogy nagyszerű ta­pasztalatokat szereztünk. Teg­nap itt — de városszerte — csupa szabályosan közlekedő idős emberrel találkoztunk. Le­hetséges, hogy megtanultak va­lamit, amit évekkel ezelőtt még nem tudtak? Megtanulták vol­na, hogy az úttestre való lelé- pés előtt nézzenek széjjel? Mert valamennyiüknek ez volt a legelső dolga. Álltak a ki­nyitott esernyő alatt, megnéz­ték, közeledik-e autó jobbfe- lől, balfelől. Csak akkor léptek le kivétel nélkül, amikor meg­győződtek az átkelés bizton­ságáról. öröm volt nézni őket. Sőt. Láttunk nagymamát és nagypapát is, akik kézen fog­va vezették át a kisunokát a zebrán, szüntelenül, magyaráz­va, hogyan szabályos. Ez viszont megérdemel még egy külön mondatot. Azt szok­ták mondogatni, hogy egy öreg ember valóságos istencsapása a közlekedésben. De ez így egyáltalán nem igaz. Láttunk vagánykodó fiatalokat, apró, de veszélyes manőverekkel szabálytalankodó ifjakat, akik állítólag nem jelentenek ve­szélyt az úttesten közlekedő autósokra. És magukra. Teg­nap sok mindent láttunk, sza­bálytalankodó autósokat is, csak éppen szabálytalankodó öregeket nem. Éppen ezért fokozottan kell rájuk vigyázni. Nem fürgék már, az átkelés sok esetben bonyolult manővert jelent a számukra. Csak egy kis türe­lem kérdése az egész ...- kp ­napi ember otthon megszokott. Az üzem egyik szalagján dolgozik a huszonkilenc-fős Gagarin aranykoszorús szocia­lista brigád, huszonkilenc lány és asszony. A műszakváltás zsibongó csivitelésében beszél­getek a brigádvezetővel, Ba­logh Józsefnével, valamint Sza­bó Líviával és Zsolnai Évával. — Milyen felajánlást tettek a Nagy Októberi Szocialista Forradalom hatvanadik évfor­dulójára? — Brigádunk a szalagon a Szovjetunióba szállítandó far­meröltönyöket készíti — mond­ja a brigádvezetőnő. — Ja­nuárban felajánlottuk, hogy jelentősen javítani fogjuk a minőséget, valamint hogy az exportterméket határidő előtt szállítjuk. — Mindkét felajánlásunk si­kerrel járt — folytatja Zsolnai Éva. — A kimutatások szerint november végétől már a jövő évi munkát végezzük, vagyis több mint egy hónappal meg­előztük a határidőt. A minőség is jelentősen javult, tavaly még kilencvenöt, idén már kilenc­venkilenc százalékban hibátlan öltönyöket gyártunk. — A legtöbb minőségi hiba a tűzésnél fordul elő — veszi át a szót Szabó Lívia. — A fölső szál vastag, az alsó vé­konyabb, így könnyen tönkre­megy a tűzés. Javítani ugyan lehet, de ez mindenképp idő- veszteség, s ekkor már nem tudjuk hozni a teljesítményt. A norma százötvenhat darab, s százhetvennégyet vonjuk meg. Hogy ez sikerüljön, ah­hoz az kell, hogy figyeljünk egymás munkájára. Mindhárman régóta dolgoz­nak a szakmában, illetve a Carbonnál. A brigádvezető ti­zenegy éve, Szabó Lívia hat, Zsolnai Éva pedig hét éve. Maga a brigád is régi, bár jelenlegi formájában csak há­rom éve áll fenn, azonban már az egyesítés előtt is működött. A felajánlás nem egyszeri feliángolás volt, hisz csak ezen a héten ilyen egyéb program­juk van: közös mozi, társadal­mi munka a sporttelepnél, va­sárnap pedig ugyanez az egyik brigádtagnál, kukorica- törés. — Januárban tettük a fel­ajánlást — meséli Baloghné — a zobákiak felhívása meg­jelent az újságban, felolvas­ták az üzemben, s már ekkor elhatároztuk: csatlakozunk. Bri­gádgyűlést tartottunk, megbe­széltük a dolgot, s egyhangú szavazással döntöttünk. Utána tudtuk meg, hogy az üzemnek mind a négy brigádja velünk együtt csatlakozott a felhívás­hoz. Azért vállaltuk az emlí­tett két dolgot, mert úgy érez­zük, még a felajánlás nélkül is egyre többet és egyre jobb minőségű árut kell termelnünk. A piacon egyre nagyobbak a követelmények. Szántó Péter Nívódíjasok Már hagyományosan az idén is nívódíjjal jutalmazta a Tolna megyei és a Szekszárdi Városi Tanács a színtársulattal nem rendelkező me­gye székhelyén rendszeresen vendég­szereplő színházakat és művészei­ket az elmúlt évadban látott ki­emelkedő bemutatójukért^ teljesít­ményükért, illetve alakításukért. A Kecskeméti Katona József Színház színművészei közül Gábor Miklós, Sára Bernadette és Simor Ottó, a Pécsi Nemzeti Színház művészei so­rából Holl István, Mester István, Pákozdy János, Vallai Péter szín­művész, illetve Sik Ferenc rendező és Vata Emil díszlettervező kapott nivódijat. A nézők szavazatai sze­rinti közönségdijat a Pécsi Nemzeti Színház nyerte el Illyés Gyula: Dá­niel az övéi között cimű színművé« nek kiváló bemutatásáért. Szlovákiai maavar kliitnk bemutatkozás; IH-PODIUM

Next

/
Oldalképek
Tartalom