Dunántúli Napló, 1977. október (34. évfolyam, 270-300. szám)
977-10-12 / 281. szám
2 Dunántúlt napló 1977. október 12., szerda Az angol LIAR és a PIRAMIS együttes A pécsi könnyűzenei évad kiemelkedő eseményeként az angol LIAR és a budapesti PIRAMIS együttes adott koncertet. Közel négyezer fiatal (főként teenager) hard-rock kedvelő lehetett élő „szurkolója" a két együttes kiváló játékának. A Sportcsarnok falai őszinte lelkesedésből fakadó hangorkónt „halhattak”. És az együttesek hálásak voltak a „szívélyes" fogadtatásért. A fiatal LIAR együttest még Angliában is alig ismerik, de a szakemberek máris a „jövő nagy ágyúinak” tartják őket. És joggal. Biztos hangszertudásuk, változatos hangszerelésük, közérthető, dallamos „nótáik” (s ez nagyon lényeges) a műfaj legjobbiaihoz mérhetők. A vokális szólamok, a dinamikai arányok (náluk ilyen is van) jól alátámasztják és kiemelik a szólóénekes fontos szerepét. Meglepően jó a dallamvezetésük de sosem a keménység rovására, ami a rockzenében elég szokatlan. Játékuk nem vész el a pozőrség, az erősítők adta hanghatások káoszában. Mindvégig zene tud maradni, szárnyalni képes. A PIRAMIS együttes játékstílusa más. A cél mégis azonos: jó zenét játszani a közönségnek. Nálunk már ők a „nagy ágyúk". Nyugodtan mondhatjuk: a PIRAMIS a ma zenekara. Előadásmódjuk sokszínűsége a hangszerelési ötletek kimeríthetetlen tárából táplálkozik. Meglepő harmóniai, ritmikai és tempó fordulataik nem öncélúak. Mindig előre viszik a dallam vonalát. Repertoárjuk a mai értelemben vett lírai daloktól (Ha volna két- életem; Szállj fel magasra) a progresszív zenekari darabokon keresztül (A fénylő piramisok árnyékában) a legkeményebb rock muzsikáig (Becsület) mindent maqában foglal. Az egész műsornak, azon belül egy-egy számnak is olyan megkomponált hangulati kerete van, amely spontán fakaszt elismerő üvöltést a rajongókban. Bornemissza Géza Teljesítették vállalásukat A Mecseki Szénbányák Vasas-bányaüzemében október 11-gyei teljesült az időarányos szakmai terv fölötti 22 286 tonna szén kitermelése. Ezzel a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulója tiszteletére tett éves 22 000 tonnás többlet-felajánlást teljesítették. Ez év elejétől október 11-ig Vasas-bányaüzemben 271 516 tonna szenet termeltek. KORSZERŰ ALKOTÁSOK Megnyílt Geljér Brúnó István kiállítása Gyorsaság és minőség a 60. évforduló tiszteletére A Gagarin-brigád helytállása Több mintegy hónappal megelőzték a határidőt A gyerekek gyakran játszadoznak a gondolattal: mi lenne, ha az emberek játékbaba nagyságúak lennének, vagy ha a játékautó akkorára nőne, mint az igazi. Itt, a komlót Carbon Könnyűipari Vállalat konfekcióüzemében is valami ilyesféle van, góliátméretek- ben; sok-sok varrógép, s mind nagyobb, mint amit a hétközFiatal művészek, alkotók népes csoportja él Pécsett. Legfőbb céljuk az, hogy korszerű alkotásaikkal legyenek hasznára a társadalomnak. Megbecsült hírük ma mór túljut a város határain, gyakran a külföldet is megjárják kiállításaik. Gellér Brúnó Istvánról tudnunk kell, hogy ennek a munkaközösségnek egyik sokat alkotó tagja. Ami bennünket most itt körülvesz, két és fél esztendő eredménye — mondotta Martyn Ferenc, Kossuth- díjas festőművész Gellér Brúnó István kiállításának ünnepélyes megnyitóján tegnap este Pécsett, a Színház téri kiállítóteremben. A mester elmondta még, hogy Gellér utoljára 1975-ben állított ki Pécsett, a Janus Pannonius Múzeum Rákóczi úti helyiségében. Megemlékezett azokról a személyes élményeiről is, amelyek Gellér Brúnó Istvánhoz fűzik, majd megnyitotta a tárlatot. Ezután zeneszóm következett, Kircsi László és Varga Márta közreműködésével. A nyitóünnepségen — a város művészeti életének vezető személyiségei között — megjelent Bocz József, az MSZMP Baranya megyei Bizottságának és Szentirányi József, az MSZMP Pécs városi Bizottságának titkára. A kiállítást október 30-ig tekinthetik meg az érdeklődők. „Tiszta udvar — rendes ház” Miért jönnek házhoz a vöröskeresztesek? Felhivólapok ezreit kezdték meg feladni és kihordani Pécsett, a Vöröskereszt városi szervezetének aktivistái. A lapok tartalmazzák többek között a most megkezdődött értékelési rendszer területeit, szempontjait. Orvosi körzetenként' 12—16 társadalmi aktíva egy hónap alatt a város lakosságának közel nyolcvan százalékához jut el. Délutánonként, esténként keresik fel a lakóházakat, ahol az épület, a lépcsőhöz, az udvar tisztaságát ellenőrzik, továbbá megvizsgálják a közegészségügyi viszonyokat. Egyes esetekben kellő szaktanáccsal látják el a lakókat. Az elmúlt húsz év tapasztalatai alapján a legtöbb gondot a parkok rongálása, az állattartási szabály be nem tartása, valamint a közös helyiségek (lépcsőház) használata okozta. Komoly probléma merült még fel a helytelen trágyakezelés miatt. Néhány területen éppen a „trágyának köszönhető", hogy a viz olyan mértékben káli- és nitrátfertőzött, hogy ivóvíznek már nem alkalmas. A most kezdődő akció hasonló jellegű kezdeményezés, mint a falukban még ma is élő „Tiszta udvar, rendes ház”. Az ilyen feliratú táblákat egy jól dolgozó család vagy kollektíva példamutató munkájának elismeréseként adják ki. Pécsett már csak itt-ott lehet látni táblát, elsősorban a Budai városrész környékén. Talán ösztönző hatása lehetne az ilyen jellegű erkölcsi megjutal- mazás az egyes közösségekre azért, hogy otthonuk és környezete minél kulturáltabb legyen. Így közlekedünk mi mm Öregek a zebrán Legyünk türelemmel irántuk Idős emberek hete a közlekedésben — ez kampány, de voltaképpen minden hét az... Tegnapi közlekedési őrjáratunkon újból meggyőződhettünk arról, hogy háromféle idős ember létezik. Egyikük körültekintő, kellőképpen óvatos, figyel és okosan számít, egyszóval közlekedik, másikuk túlzottan óvatos, aggályoskodik, ezért aztán nem tudja kiszámítani útvonalát, időben és térben rosszul tájékozódik, tétova ... A harmadik tipus a közlekedés szempontjából a legveszedelmesebb: aki csak A környező országok magyar nyelvű irodalmának, illetve részleteinek bemutatását tűzte ki egyik céljául a pécsi Ifjúsági Ház pódiuma. Ebben az évben itt járt Danyi Magdolna és Fülöp Gábor Újvidékről, valamint Balogh Edgár Kolozsvárról. Hétfőn este a szlovákiai magyar irodalom két képviselője, Cselényi László és Varcta Imre költő találkozott a fiatalokkal. Az est házigazdájának szerepét Szakolczay Lajos, az Új írás munkatársa vállalta. A szlovákiai magyar irodalom regionális keretek között keletkezett, s a húszas évek elején az irodalmi és kulturális élet szegényes, szórványos jellegű volt. Az értelmiség többsége Magyarországra költözött, a kommunista, szocialista íróktól megtagadták az állam- polgárságot és egy részüket kiutasították a köztársaság területéről. A fejlődés másik akadályát jelentette, hogy a csehszlovákiai .magyar irodalom nem rendelkezett olyan hagyományokkal, mint például az erdélyi. A színvonalasabb irodalom fellendülését segítették elő a Bécsen keresztül Csehszlovákiába érkező magyar politikai emigránsok, akik közé különböző világnézetű Írók és publicisták is tartoztak. Ök adták ki Csehszlovákiában a magyar nyelvű Tűz című kulturális folyóiratot. Ezután több napilap, folyóirat jelent meg, így a Fábry Zoltán szerkesztette, már kommunista szellemű művelődéspolitikai folyóirat, Az Út is. És utalhatunk a Sarló mozgalomra is. amelyet a haladó fiatal értelmiségek tekintettek sajátjuknak. A felszabadulás előtti években a fasizmus és a bur- zsoá nacionalizmus elnémította Szlovákiában a magyar irodalmat. A nyitrai Híd Kiadóvállalat ugyan megjelented a Híd Albumait, de rövidesen ezt is betiltották. Változást csak a felszabadulás hozott magával. Megalakult a Csemadok, majd az Új Szó. A legifjabb költőnemzedék tagjai az 1958-as „Fiatal szlovákiai magyar költők" című antológiával mutatkoznak be. Köztük volt Cselényi László is, aki ma a Madách Könyv- és Lapkiadó Vállalat propagandistája és már 1960-ban érettségi tételként is szerepelt. Azóta megjelent a Keselylábú csikókorom és az Erők cimű verseskötete. A harmadik, 2 ezer soros összefüggések (Versek egy elképzelt szöveghez) már készülőben van, valószínűleg jövőre vehetik majd kézbe az olvasók. A kötet már teljesen új arcát mutatja a költőnek, aki a magyar költészet nyomdokain indul és hároméves párizsi tartózkodása is hozzájárult ahhoz, hogy képes legyen újítani. Vannak akik ezért avantgardistának tartják. Célja, hogy jó költészetet adjon át olvasóinak — válaszolta az egyik kérdésre. Az Irodalmi Szemle egyik szerkesztője, Varga Imre még csak 27 éves. Öt az Egyszemű éjszaka cimű antológiából ismerhették meg, később megjelent a Crusoe- szaltók cimű kötete. — Szeretem a kacskarin- gós utakat, mig elérek a célhoz. Minél több oldalról szeretném látni a világot. A költészet nekem nemcsak irodalmi kérdés, hanem létérdek. A költőnek a maga körül lévő teret kell kitágítania úgy, hogy ő is jól érezze magát benne — mondta a beszélgetés befejezésekor Varga Imre. B. A. a célját nézi, se jobbra, se balra nem tekint, megy az úttesten át, megy árkon-bokron, körötte fékek csikorognak, autók csúsznak keresztbe az úton, egymásba ütközve . .. Zebrák. Figyeljük a legmagasabb pécsi épület előtt, a szemerkélő esőben, hogyan kelnek át az idősebbek az utca túlsó oldalára. Egy óra hosszat néztük, és meg kell mondani, hogy nagyszerű tapasztalatokat szereztünk. Tegnap itt — de városszerte — csupa szabályosan közlekedő idős emberrel találkoztunk. Lehetséges, hogy megtanultak valamit, amit évekkel ezelőtt még nem tudtak? Megtanulták volna, hogy az úttestre való lelé- pés előtt nézzenek széjjel? Mert valamennyiüknek ez volt a legelső dolga. Álltak a kinyitott esernyő alatt, megnézték, közeledik-e autó jobbfe- lől, balfelől. Csak akkor léptek le kivétel nélkül, amikor meggyőződtek az átkelés biztonságáról. öröm volt nézni őket. Sőt. Láttunk nagymamát és nagypapát is, akik kézen fogva vezették át a kisunokát a zebrán, szüntelenül, magyarázva, hogyan szabályos. Ez viszont megérdemel még egy külön mondatot. Azt szokták mondogatni, hogy egy öreg ember valóságos istencsapása a közlekedésben. De ez így egyáltalán nem igaz. Láttunk vagánykodó fiatalokat, apró, de veszélyes manőverekkel szabálytalankodó ifjakat, akik állítólag nem jelentenek veszélyt az úttesten közlekedő autósokra. És magukra. Tegnap sok mindent láttunk, szabálytalankodó autósokat is, csak éppen szabálytalankodó öregeket nem. Éppen ezért fokozottan kell rájuk vigyázni. Nem fürgék már, az átkelés sok esetben bonyolult manővert jelent a számukra. Csak egy kis türelem kérdése az egész ...- kp napi ember otthon megszokott. Az üzem egyik szalagján dolgozik a huszonkilenc-fős Gagarin aranykoszorús szocialista brigád, huszonkilenc lány és asszony. A műszakváltás zsibongó csivitelésében beszélgetek a brigádvezetővel, Balogh Józsefnével, valamint Szabó Líviával és Zsolnai Évával. — Milyen felajánlást tettek a Nagy Októberi Szocialista Forradalom hatvanadik évfordulójára? — Brigádunk a szalagon a Szovjetunióba szállítandó farmeröltönyöket készíti — mondja a brigádvezetőnő. — Januárban felajánlottuk, hogy jelentősen javítani fogjuk a minőséget, valamint hogy az exportterméket határidő előtt szállítjuk. — Mindkét felajánlásunk sikerrel járt — folytatja Zsolnai Éva. — A kimutatások szerint november végétől már a jövő évi munkát végezzük, vagyis több mint egy hónappal megelőztük a határidőt. A minőség is jelentősen javult, tavaly még kilencvenöt, idén már kilencvenkilenc százalékban hibátlan öltönyöket gyártunk. — A legtöbb minőségi hiba a tűzésnél fordul elő — veszi át a szót Szabó Lívia. — A fölső szál vastag, az alsó vékonyabb, így könnyen tönkremegy a tűzés. Javítani ugyan lehet, de ez mindenképp idő- veszteség, s ekkor már nem tudjuk hozni a teljesítményt. A norma százötvenhat darab, s százhetvennégyet vonjuk meg. Hogy ez sikerüljön, ahhoz az kell, hogy figyeljünk egymás munkájára. Mindhárman régóta dolgoznak a szakmában, illetve a Carbonnál. A brigádvezető tizenegy éve, Szabó Lívia hat, Zsolnai Éva pedig hét éve. Maga a brigád is régi, bár jelenlegi formájában csak három éve áll fenn, azonban már az egyesítés előtt is működött. A felajánlás nem egyszeri feliángolás volt, hisz csak ezen a héten ilyen egyéb programjuk van: közös mozi, társadalmi munka a sporttelepnél, vasárnap pedig ugyanez az egyik brigádtagnál, kukorica- törés. — Januárban tettük a felajánlást — meséli Baloghné — a zobákiak felhívása megjelent az újságban, felolvasták az üzemben, s már ekkor elhatároztuk: csatlakozunk. Brigádgyűlést tartottunk, megbeszéltük a dolgot, s egyhangú szavazással döntöttünk. Utána tudtuk meg, hogy az üzemnek mind a négy brigádja velünk együtt csatlakozott a felhíváshoz. Azért vállaltuk az említett két dolgot, mert úgy érezzük, még a felajánlás nélkül is egyre többet és egyre jobb minőségű árut kell termelnünk. A piacon egyre nagyobbak a követelmények. Szántó Péter Nívódíjasok Már hagyományosan az idén is nívódíjjal jutalmazta a Tolna megyei és a Szekszárdi Városi Tanács a színtársulattal nem rendelkező megye székhelyén rendszeresen vendégszereplő színházakat és művészeiket az elmúlt évadban látott kiemelkedő bemutatójukért^ teljesítményükért, illetve alakításukért. A Kecskeméti Katona József Színház színművészei közül Gábor Miklós, Sára Bernadette és Simor Ottó, a Pécsi Nemzeti Színház művészei sorából Holl István, Mester István, Pákozdy János, Vallai Péter színművész, illetve Sik Ferenc rendező és Vata Emil díszlettervező kapott nivódijat. A nézők szavazatai szerinti közönségdijat a Pécsi Nemzeti Színház nyerte el Illyés Gyula: Dániel az övéi között cimű színművé« nek kiváló bemutatásáért. Szlovákiai maavar kliitnk bemutatkozás; IH-PODIUM
