Dunántúli Napló, 1977. szeptember (34. évfolyam, 240-269. szám)
1977-09-15 / 254. szám
6 Dunántúli napló 1977. szeptember 15., csütörtök Ösí és mai mongol kultúra Ősi és mai mongol kultúra címmel kiállítás nyílt -Budapesten a Műcsarnokban. Képeink a kiállításon készültek. Németh Ernő felvételei Puncag-Oszor: Rituális maszk, XIX. század Ismeretlen művésztől (XX. század): Díszes részlet Cerenhü A.: (sz. 1931): A mongol nép vezérének, Geoshuu D.: Oroszlán, 1974. egy késtartóból D. Szuhebatornak arcképe, 1971. Libajegyek, boszorkák» rontások Dudás Juli könyve Még a lakásba is berepülnek i Tolvaj madarak Móricz Zsigmond Pécsett Az író halálának 35. évfordulójára — A könyvem legalább olyan közel áll hozzám, mint állnak képeim — mondja Vankóné Dudás Juli. Egyedülálló vállalkozás a Pest megyei Múzeumok Igazgatóságáé. A Stúdia Comita- tensia — Tanulmányok Pest megye múzeumaiból — évkönyvsorozatában jelentette meg Vankóné Dudás Juli „Falum Galgamácsa" című könyvét. A szöveget gondozó, az előszót író I. Sándor Ildikó találóan jegyzi meg: egy olyan paraszti életírás ez, amely „átélve, belülről fakadóan rögzíti, mindig derűs optimizmussal azt, amit a kutatók csak kívülről tudnak megközelíteni. Ahogy rajzai hitelesek és for- rásértékűek, írásai irodalmi szintű munkák is egyben.” — Amióta az eszemet tudom, mindig lejegyezgettem azt, amit szüleimtől és másoktól hallottam — mondja Dudás Juli. — Különös gyermekkorom, életem volt. Amikor születtem, ötvenévesek voltak a szüleim, s nekem úgy kellett sírnom, nevetnem, ahogy ők engedték. Engem babonával gyógyítottak. Barátnőimet ci- comázták, más világ volt viszont az én környezetem. Enni, inni nálunk mindig volt mit, de nekem nem vásároltak cifra ruhát. „Á Julókám, nem nézik a cifra tányért, hanem csak azt, hogy mi van benne" — szokta mondani apám. Apám, aki 70 éves volt, amikor én férjhez mentem; aki 86 éves korában az utolsó dióért is felment a fára; aki 95 évig élt. Mindezt és sok mindent, életemet, falum szokásait, a gyógyításokat, a rontásokat, a boszorkákat, a babonákat, a lidérceket nem lehetett volna nem megírni. Dudás Juló megírta. Két vastag füzetet írt tele és úgy, hogy elkezdte az elején és a végére csak rátette a pontot. Nem alcímezett, nem jelölt feA Tolna megyei Épitőanyagipari Vállalat 7100 Szekszárd, Marx Károly út 11. MEGVÉTELRE KERES: 6 db 30 tonna befogadó- képességű CEMENTSILOT, 1 db T 174 Weimar típusú RAKODÓGÉPET üzemképes állapotban. Ajánlatokat a fenti címre . kérjük küldeni. Ügyintézőnk: Dinnyés István Telex: 14-302 Telefon: 12-283 jezeteket, alfejezeteket, csupán csak írt, írt. Amit kellett, jó érzékkel megtette helyette a szerkesztői ceruza. Különösen érdekesek a libajegyei. Mácsán a kis libák talpát ollóval megjegyezték, amikor még nem vérzett és nem fájt nekik, hogy el ne vesszenek. Dudás Juli 17 libajegyet ír le, és 12-t rajzol le könyvében. „Két lába hasogatott; bal lába hasogatott; jobb lába hasogatott, bal lába csipkés; jobbon belső hasított, balon belső csipkés ...” Könyvének lapjait boszorkák, rontó asszonyok, lidércek népesítik be. „1838-ban leégett az egész falu, csak hét ház maradt meg. Azt az utcát még ma is Hétházsornak hívják ... Egy kuruzsló asszony füstölte a tehenét az istállóba n gyógyítás céljából, vagy razsbálkodott vele, hogy több tejet adjon ... Nem vigyázott, leesett a parázs a szemétlapátról . ..” „Zagykó szomszéd elmesélte, hogy lehetett szerezni olyan tudományt, amivel az ördöggel cimborálhatott. Náluk szokott meghálni egy ócskarongyos, az véletlenül megvett valahol a rongyaival egy lidércet.. Szénakaszálásról, forgatásról, mezei munkákról, részes aratásról, udvarlásról, leány- főtáncról, öreglányokról, csínytevésekről, a fonóról, a stafé- rungról szól a könyv. „Édesanyám 1896-ban ment férjhez, neki már háromfiókos sublótja volt, nem tulipános ládája: szoknyát sokat kapott, posztószoknyája is volt; szivárványos posztó, zöld posztó, kék, apróvirágú posztó. Bordó posztó volt a menyasz- szonyi szoknyája ...” Páratlanul csodás, szép képet fest Dudás Juló az édesapjáról, aki „hős” volt. Újra és újra visszatér a könyv lapjain alakja, akitől „még a koldus is dalolva távozott". Rendkívül erős ember volt, nagyon szerette az igazságot. „Nagy bajúszt viselt szegény, akkora jégcsap fagyott rá, mint egy szörpös üveg, és Szt. György nap előtt minden gyíkot, amit meg tudott fogni, áteresztett a kezein, hogy hasznos legyen a keze . ..” Százhetven Dudás Juli kép, rajz illusztrálja a könyvet. Rajzairól így ír: „Minden gyönyörömet benne találtam, őszinte szívből mondom ...” Miként lányát, unokáját, szextettel simogatja könyvét és így vall magáról: — Úgy látom, örömet szerzek munkáimmal az embereknek. Azt szeretném, ha minél többen részesülhetnének ebből az örömből. Deregán Gábor Ausztrália egyes vidékein a bennszülöttek rendszeresen átkutatják az ott élő különféle cserényépítő madarak fészkeit, ami egészen jól jövedelmez. Ezek a vakmerő madarak ugyanis nemegyszer a nyitott ablakon át is behatolnak a lakásokba és válogatás nélkül magukkal viszik a csillogó tárgyakat, sokszor értékes darabokat is. De nem kell olyan messzire menni. Ki ne ismerné a tolvaj szarkáról szóló hazai történeteket? Való igaz, hogy a szarka tulajdonképpen közeli rokonságban áll az említett cserényépítő madarakkal. Mintha a kleptománia családi vonás lenne, a varjúfélék többsége — tehát nemcsak a szarka — hagyományosan tolvaj népség. Tiszteletbeli helyet foglal el ebben a társaságban maga a nagy holló is, pedig erről az „előkelő" megjelenésű madárról az ember nem is tételezné fel az effajta „kisiklásokat”. A holló még kapzsi is: családjának több más tagjához hasonlóan az a szenvedélye, hogy az ösz- szelopkodott holmit elrejtse. Az állatok viselkedését hosz- szú időn át tanulmányozó kutatók szerint a madarak „klep- tomániájának" nyilván több oka van. Kétségkívül sok esetben az élelemszerzés ösztönének káros szenvedéllyé vált, tévútra tért, elfajult változatával van dolgunk. A csillogó tárgyak igéző hatása ugyanis könnyen megmagyarázható azzal a vonzerővel, amit e madarakra a színes külsejű bogarak gyakorolnak. De a madár nyilván a legcsillogóbb pénzdarabról is hamar megállapítja, hogy semmi köze sincs a bogarakhoz, mégis megtartja és gondosan elrejti azt. Ez a titokzatos, készletek felhalmozására irányuló ösztön valamennyi varjúféle közös jellemvonása. A képen a szemfüles fotóriporter ritka pillanatot örökített meg: tolvajlás közben rajtakapta a varjút. H armincöt évvel ezelőtt, 1942. szeptember 4-én Budapesten örökre lehunyta szemét Móricz Zsigmond, a legnagyobb magyar realista regényíró. A Szatmár megyei Tiszacsécsén 1879-ben született. A családi hagyomány szerint június 29-én, Pé- ter-Pál napján, a keresztlevél szerint viszont július 2-án látta meg a napvilágot. Bár az Alföld szerelmese volt, többször is megfordult Baranya megye községeiben, valamint Pécsett és annak környékén. Mi volt az, ami Móricz Zsig- mondot Pécsett érdekelte? Az ormánsági egyke mellett, a Janus Pannonius Társaság irodalmi tevékenysége, a pécsi szegénytelep, a színes pécsi országos vásár, a rácvárosi iskola, az egyetemi ifjúság falukutató munkája, a pécsi Sándor-féle téglaégetési módszer, Pécs történelmi múltja, műemlékeinek sokasága, múzeumainak gazdagsága, a pel- lérdi fiatalok tánca vonzotta a Mecsek alján elterülő városba. ötvenéves volt, amikor a Janus Pannonius Társaság meghívására 1934. december 12-én Pécsre érkezett. Este 6 órakor részt vett a mai Kulich Gyula utcai, egykori vármegyeháza villanyfényben úszó, faburkolatos dísztermében a Társaság irodalmi estjén. A műsor utolsó számaként Móricz az „Éjjeli szállás" című egyik novelláját olvasta fel. A közönség lelkesen ünnepelte, amikor bevezető szavaiban bejelentette: lassan jubileumának 25. évfordulójához érkezik, mégis a fiatal, a kezdő Móricz Zsigmond elbeszélését olvassa fel. Novellája olyan nagy sikert aratott, hogy a közönség tapsa a felolvasást többször is megszakította. Az irodalmi est után Móricz Zsigmond még 6 napot töltött Pécsett, hogy megismerje a város úgynevezett „szociális” intézményeit, idegenforgalmát, főleg pedig a 150 éves török megszállás emlékeit. Megjelent a Pécsi Nemzeti Színházban is, ahol éppen a „Légy jó mindhalálig" című színdarabját adták elő Vasza- ry Piri vendégfelléptével. Pécsi élményeiről a „Pesti Napló” 1934. december 23-i számában: „Pécsen nincs koldus" főcím és „A szociális intézmények városa” alcímmel számolt be az olvasóközönségnek. Móricz Zsigmond figyelemmel kísérte a Pécsi Tudomány- egyetem ifjú falukutatóinak munkáját. „Az utóbbi időben — írta Móricz — három vidéki egyetemen, Szegeden, Debrecenben és Pécsett találkoztam az egyetemi ifjúságnak egy-egy rétegével, amelyet joggal nevezhetnek reform- nemzedéknek: ezeknek az összejövetelein örömmel láttam, hogy ez az érett ifjúság izzó és intenzív munkát folytat már abban az irányban, hogy megismerje a falut.” — A pécsi egyetemi ifjak megküldték neki minden olyan cikket, könyvet, amely a falukutatással, Baranya és Pécs város szociális problémáival foglalkozott. Móriczot mindennél jobban érdekelte az egyke társadalompolitikai oka. Szembeszállt, vitatkozott mindazokkal, akik ezt a komoly nemzeti problémát látszatintézkedésekkel próbálták megoldani. így vitába szállott Fabinyi Tiha- mérrel, a Horthy-rendszer rosszemlékű pénzügyminiszterével, Pécs akkori képviselőjével is. Fabinyi ugyanis a „Pécsi Napló” 1938. január 19-i számában úgy nyilatkozott, hogy az egykés területet épp úgy le kell zárni, „mint a járványok, emberi, vagy állati betegségek esetén a veszélyeztetett területet.” Móricz Zsigmond örömmel vette, amikor Pécsről, Sándor Károly mérnök a saját téglagyártási szabadalmáról levélben számolt be neki. écsi tartózkodását fel- használta arra is, hogy megismerje a város „szociális" intézményeit. Ellátogatott a pécsi szegénytelepre (Horthy-telep), amelyről a „Pesti Napló” 1938. január 30-i számába?) „Szociális közigazgatás" és a „Kelet Népe” 1940. augusztus 1-i számában „Országjárás” címmel írt cikket. Elragadtatással nyilatkozott a pécsi szegények önellátási rendszeréről, amelyet itt honosítottak meg és Szatmár megyében fejlesztettek tovább. „Két várost ismerek — mondotta egyik pécsi nyilatkozatában — ahol valami békés légkör fogadja az embert, nincs egyenetlenség, baj, támadás, panama, s ez Pécs és Kecskemét. Jó bennük élni." Csak a pécsi munkásság, bá- nyászság, a gyárak, üzemek dolgozói tudták, hogy mennyi „baj” volt az 1938—40-es években Pécsett, bérfeszültség, osztályelnyomás, nyomorult munkáslakás, sztrájk, csendőrterror ... Pusztai József TÉLI TAROLÁSRA burgonyaés vöröshagymavásárlási akció Holland desirae 4,70 Ft/kg Vöröshagyma 6,— Ft/kg RENDELÉSFELVÉTEL: boltjaiban, a város minden részén O TÉRÍTÉSMENTES HÁZHOZ SZÁLLÍTÁS!
