Dunántúli Napló, 1977. szeptember (34. évfolyam, 240-269. szám)
1977-09-13 / 252. szám
1977. szeptember 13., kedd Dunántúli napló 3 Gyarak — tauíranyítassal (3.) I# ii I ii ii /ii ff f Kölcsönös függőség A mohácsi módszert az egész selyemipar átvette 1,4 millió forint óvoda- és bölcsödeépítésre II A Mohácsi Selyemgyár szövögépterme Huszonkét évvel ezelőtt vált országos ipari nagyvállalattá a Magyar Selyempiari Vállalat, tíz gyáregységgel és egy országos központtal. A három legnagyobb között - létszám és termelés tekintetében is - ott van a mohácsi szövőgyár. Hogyan .találkozik, vagy éppen ütközik a helyi, illetve vállalati érdek, elegendő-e a meglévő önállóság, s azzal hogyan élnek? Ezekről folyik a beszélgetés Sense Jánossal, a gyáregység igazgatójával. ft gyáregység | IMI fteive HU — Hol a helye egy gyáregységnek a vállalat egészében, milyen elvek, szabályok szerint dolgoznak? — A vállalat megalakulásakor a vezérigazgatóság a gyá- rakkcl közösen kidolgozta a szervezeti és működési szabályzatot, amely meghatározta a vállalat egészének és az egyes gyáraknak tevékenységét, egészen műhely-szintig. Nagyvállalati szinten határoznak az anyagbeszerzésről, az értékesítésről, a gyáregységek cikkprofiljáról és ott döntenek az éves bérfejlesztésről. — Tehát gyakorlatilag minden a központtól függ . . . — Inkább úgy fogalmaznék, hogy a függőségi viszony kölcsönös. Egy elhibázott központi döntés nyomán a gyárak nem tudnak eredményt felmutatni, viszont a leghasznosabb elképzelés is megbukhat az alsóbb szinten, ha rossz a végrehajtás. — Volt már arra példa, hogy a gyáregységek vétója következtében megváltoztattak egy központi döntést? — Igen. Mondok egy példát. Az egyik év tervezett termelési értékénél olyan magasra tette a mércét a vállalat vezetése, hogy csak a minőség rovására lehetett volna teljesíteni. A gyáregységek vezetői kifejtették ezzel kapcsolatos véleményüket, ennek következtében maradt az eredeti terv. . i ft vidék hangja — Milyen lórumok állnak rendelkezésre a vélemények egyeztetésére? — Többféle, különböző feladatra orientált bizottság működik vállalati szinten. így például a terv-, a szervezési, a gyártmányfejlesztési, a közgazdasági, a műszaki bizottság. Ezek tagjai között vannak a gyáregységek vezető szakemberei is. Évente egy-kétszer tart ülést az igazgató tanács. — Hogyan jutnak el vállalati szintre a helyi öiletek, javaslatok?,- Ismét két példával válaszolnék. A termelékenység színvonalának egyik meghatározója a gépek üzembiztossága. A mohácsi gyárban dolgozták ki a szövőgéppark gépszínvonal- ellenőrzési rendszerét. E rendszer nagyabb megbízhatóságot, A felmérések, statisztikák szerint a táppénzes fegyelem szilárdítására 1976-ban hozott kormányintézkedések hatására a táppénzfronton kedvező tendenciák alakultak ki. A receptírás igen jelentős része alól felszabadított orvosok több időt fordíthatnak betegeik kivizsgálására, gyógyítására, és jobban gondoskodhatnak arról is, hogy az arra rászorulók mentesüljenek a munka alól, de a betegállomány lehetőségével ne élhessenek vissza a dologkerülők. Eredményesnek bizonyult az a törekvés is, hogy minél több üzemorvos kapjon jogot táppénzes állományba vételre, mivel ezek az orvosok ismerik legjobban betegeiket, a helyi körülményeket. Az alaposabb vizsgálatok és a fokozott ellenőrzés eredménye, hogy az 1975. évi 6,1-ről tavaly 5.7 százalékra csökkent a táppénzesek aránya, s megközelítően ugyanez a folyamat tapasztalható, ha az első félévek statisztikáját hasonlítjuk kisebb élőmunka ráfordítást eredményez. A mi módszerünket bevezették az egész vállalatnál, akárcsak a DH munkarendszert, amelyet a soproni és a mohácsi gyárban kísérleteztek ki. Egyébként a kollektív szerződések módosításánál a gyári dolgozók javaslatait figyelembe veszik, azok kilencven százalékát fel is használják.- Nincs rivalizálás a gyárössze. 1975 első felében a dolgozóknak 6,3, 1977 első hat hónapjában pedig 5,8 százaléka volt táppénzes állományban. E néhány tized százalékos csökkenésnek is nagy a jelentősége, mert egyetlen tized százalékos táppénzes állomány 4200 ember munkából való kiválását jelenti. Az 1975 első fele óta elért 0,5 százalékos csökkenés tehát azt fejezi ki, hogy az idei első félévben 21 ezerrel kevesebb volt a beteg vagy álbeteg, mint két évvel ezelőtt, ennyivel több embert vonhattak be a termelő munkába. Ez év január elseje óta a vállalati nyereségből kell fizetni a 3 napnál nem hosszabb időre járó táppénzt. Viszonylag nem nagy összegről van szó, tavaly például az évi 6 milliárd forint körüli táppénzből nem egészen 100 milliót fizettek a vállalatok, erkölcsileg azonban mindenképpen fokozta a gazdasági vezetők és a vállalati, társadalmi szervezetek felelősségét a kormányhatározat. egységek között beruházásoknál és a bérfejlesztésnél?- Az effajta érdekellentétek elkerülhetetlenek. Különösen, ami a bérezést illeti. A főváros és a vidék közötti megkülönböztetés fáj legjobban a vidéki gyáraknak. A kispesti „Adria" gyárban például magasabb a bérszínvonal, mint a hasonló nagyságrendű mohácsiban. Bár ez is érthető, mert ha nem konkurrálnának a környék ipari üzemeinek béreivel, nem kapnának munkaerőt.- Bármilyen tárcához, bármilyen vállalathoz tartozik egy gyáregység, egy adott környezet sajátos körülményei között kell megállnia a helyét. Milyen a gyár kapcsolata Moháccsal?- A közismerten szűkös munkaerőhelyzet nálunk is gondokat okoz. Ami a város segítését illeti, mi vagyunk az ütközőpont. Hozzánk futnak be a helyi igények, és velünk közli a központ azt, hogy mit adhatunk. Ez ügyben egyébként azt hiszem, nem lehet panasz a vállalatra. A jelen tervidőszakban 1,4 millió forinttal segítjük a várost az óvoda és a bölcsőde építésben, 1,5 millió forinttal járulunk hozzá a gyár körzetében épülő központi üzemi konyha létesítéséhez. Szocialista brigádjaink, a város vezetése által is elismert, nagyarányú társadalmi munkákkal járultak hozzá a várospolitikai célok megvalósításához. Kurucz Gyula Csökkent a táppénzesek állománya fis első keityérkeresö napok Tetszik a munkám ■ Ilés Erzsébetnek három hó“ nappal ezelőtt még tankönyv és ceruza volt a kezében, most pedig forrasztópáka. Még diákként nyaralt, pár napja pedig már dolgozó nő a Sopiana Gépgyárban.- Komlón végeztem a Kun Béla Gimnáziumban - mondja. - Komlóról járok be, mindennap négykor kelek, hogy a fél ötkor induló buszt elérhessem. Az első napok nagyon nehezek voltak. A munka tetszik, rádiócsöveket szerelek és forrasztok, de még nagyon sok hibát követek el. A gyakorlottabb munkások naponta 330 darabot is el tudnak készíteni, én eddig csak 40-50- et. Ma jó napom van, először sikerült a 100 darabot elérni. Hogy milyen érzés iskola helyett dolgozni?... Furcsa, de jó. Mennyi kíváncsiság, szorongó félelem, öröm és izgalom előzi meg azt a percet, amikor az ember elhagyva az iskolapadot, először áll munkába, immár felnőttként. Vége a nyaralásnak, és most nem egy új tanév, hanem egy egészen új, eddig ismeretlen valami kezdődött azoknak az érettségizett fiataloknak a számára, akik nem tanulnak tovább. Viszonylag könnyebb annak, aki az iskolaév befejezésével határozott elképzeléssel indul, már eldöntötte, mit szeretne csinálni. Nagyon sok azonban azoknak a száma, akik tanácstalanok. A Pólyaválasztási Tanácsadó Intézet szerteágazó munkájának egyik fontos feladata, hogy segítse ezeket a bizonytalankodókat. Jobbágy Mária és Glück Mária a Pályaválasztási Tanácsadó Intézet segítségével kerültek a Kesztyűgyárba. Mindketten most kezdték a munkát, mindketten statisztikával foglalkozó adminisztrátorok. Jobbágy Mária: — A Nagy Lajos Gimnáziumban végeztem, nem tudtam pontosan, mit akarok. Mikor a munkavállalási tájékoztatón felolvasták a különböző munkalehetőségeket, mindjárt úgy éreztem, ez az, amit szeretnék. Az utolsó „szabad” napjaimon féltem, egy káosz volt bennem, hogy jaj, mi lesz velem? Az első pár nap elfogódottsága már elmúlt, jól érzem magam, tetszik a munkám. Glück Mária: — A Komarov Gimnázium német tagozatán végeztem. A soproni Nemzetiségi Óvónőképzőbe jelentkeztem, nem vettek fel. Az első napok számomra itt nagyon nehezek voltak. Ez a sok-sok számadat, azt hittem sohasem fogom megtanulni. A kollégák nagyon segítettek abban, hogy gyorsan közéjük tartozónak érezzem magam. Egy valami hiányzik még. A gimnáziumban KISZ-titkár voltam. Szeretnék most is dolgozni az ifjúsági szervezetben, de eddig még nem sikerült az itteniekkel megtalálni a kapcsolatot. A Pályaválasztási Tanácsadó Intézet az idei évben összesen 441 fiúnak és 563 lánynak biztosított állást. Október 1-ig még várják azoknak a segítséget kérőknek a jelentkezését, akiket nem vettek fel az egyetemekre, és eddig még nem helyezkedtek el. Munkájuk sikerességét bizonyítja, hogy köszönőlevelek sokaságát kapják azoktól, akiket kellő körültekintés után a képességüknek, hajlamuknak leginkább megfelelő munkához segítették hozzá. Sarok Zsuzsa Kevesebb lesz a kerülőút P écs hetvenes éveire a közművek városméretű építése és felújítása a jellemző. E széles körű tevékenységgel együtt született meg az ún. koordináció igénye, vagyis az, hogy a különböző munkák lehetőleg összehangoltan, nem túl nagy időkülönbséggel bonyolódjanak. Tudjuk, hogy e munkák összehangolásának rengeteg a buktatója. A következmény pedig: a sokat emlegetett koordináció esetenkénti csődje. Ez a csőd nemcsak a lakosságot idegesíti, hanem legalább eny- nyire azokat is, akik egy nevetséges banánhéjon látják elcsúszni korábbi ígéretüket. A pécsi városi tanács e heti ülése elé rendelettervezetet terjesztenek ezzel a címmel: ,,A' közterületeken folyó munkák és közterület- foglalások összehangolásának szabályozása”. Előzmények nélküli úttörő kezdeményezésről van szó, s talán ezzel magyarázható, hogy az 1971-ben megfogalmazott gondolat csak most realizálódott. Tény, hogy a tanácsok még sehol sem kísérelték meg a területükön folyó különféle munkákat rendelet segítségével szabályozni. A tervezet olvastán azonban hiányérzetünk támad, s hadd kezdjük mindjárt ezzel. A címmel ellentétben a tervezet túlzottan közműközpontú, ami nem lenne boj akkor, ha a közterületeket csupán a közműmunkák miatt foglalnák el tartósan. A közutakat azonban gyakran elfoglalják — nem kis időre, hanem hosszú hónapokra! — építkezések, épületfelújítások miatt is. Tulajdonképpen ezek az igazi, hosszan tartó közterületfoglalások, amelyeket igen komolyan kellene megrend- szabályozni. Minthogy nem vagyunk már „itthonülő" nemzet, valamennyiünknek van idevágó külföldi tapasztalatunk, amelyeket el is sorolunk az unalomig látott pécsi palán- kok tövében. Hallottunk csodálatos szervezésekről, három nap alatt megépített magas házakról és más csodákról. Én most csak a magam személyes és már megírt szliveni tapasztalatát adnám ismét közre: láttam a város belterületén 9—10 emeletes lakóházakat építeni úgy, hogy a járdán — ahol még a fát sem vágták ki! — nyugodtan lehetett járkálni. Mi az egyszerűbb megoldást vállaljuk, hiszen az utca az mindig kitűnő és rendelkezésre álló felvonulási terület. Köztudottan rengeteg elfogadható (?) magyarázat van arra, miért van ez így, s hogy miért nem lehet rendet teremteni. Nekem az tetszett legjobban, amit pár éve a téma kapcsán hallottam, hogy ti. „bármilyen megszorítást is akarnánk tenni, legfeljebb az lenne, hogy a kivitelező viszszalépne; ezt pedig nem akarhatjuk". Lehet, hogy emiatt kerüli ki a szóban- forgó rendelettervezet is ezt a „kényes” kérdést? Dehát akkor törődjünk ebbe bele és adott esetben szó nélkül vegyük tudomásul az építkezés, felújítás miatti meghatározatlan ideig tartó közterületfoglalást? Mint tettük az I BUSZ-fel ú jításná I, a Széchenyi tér 6. felújításánál, s tesszük most a Széchenyi köz esetében (az Asztalos kollégium alagsorában folyó képtárépítés miatt), ami ugyancsak illetékes vélemény szerint nem okoz gondot (?), s tenni fogjuk néhány hónap múlva, amikor megkezdik az Elefántos tömb felújítását... A tanács elé terjesztett tervezetben egyetlen szerény mondat utal arra, hogy a rendeletet a fent leírtakra is érthetjük. Imigyen szól: „Közterületfoglalás: a közterület rendeltetésétől eltérő célú használata". Ez kevés. Főleg ha látjuk, hogy a felszín alatt folyó munkákkal kapcsolatos leírásokat és magát a koordinációt milyen gondos precizitással fogalmazták meg. Ha tévednénk és e rendelettervezet nem vonatkozik mindarra, amit fentebb leírtunk, akkor célszerűbb lenne a címét (ami így megtévesztő) a szöveghez igazítva egyértelművé tenni és az itt nem szabályozott közterületfoglalásokat más rendeletben szabályozni. Bár ugyanarról a témáról két rendelet... Vitatkozásra késztet a rendelettervezet még egy ponton. Az ún. vegyes rendelkezésekben 3 ezer forint pénzbírságot helyez kilátásba a rendelet ellen vétőknek. Vajon ez az összeg bír-e elegendő visszatartó erővel egy vállalatra nézve? Mert aligha lehet vitás, hogy az ilyen szabálysértési bírságot a vállalat fogja „lenyelni", s nem a ténylegesen felelős személy. Persze, egy tanácsi rendelet nem avatkozhat be egy vállalat belügyeibe (esetleg csak o hatáskörébe tartozó vállalatoknál), de ajánlhat. Pl. azt, hogy a bírságot a vállalat a személy szerint felelősre (legyen az az igazgató, vagy a közvetlen munkahelyi vezető) hárítsa át. E me észrevételünk mellett is nagy jelentőségűnek tartjuk a rendelettervezetet, amely a gazdának azt a törekvését fejezi ki, hogy végre rendet teremtsen a portáján. Ha csak annyi haszna lesz, hogy kevesebb lesz a zűrzavar a közutakon, a különböző munkák időben közelebb kerülnek egymáshoz és rövidebb ideig kell kerülő utakon bo- lyonganunk, akkor már elmondhatjuk: érdemes volt megtenni ezt a kezdeményező lépést és ajánlhatjuk másoknak is. Hársfai István 20 százalékos árengedmény Őszi OFO TÉRT -vásár Az Ofotért a fényképezési időszak meghosszabbítása és a házi laborálás további népszerűsítése érdekében az idén is megrendezi hagyományos őszi vásárát. A szeptember 13-tól 30-ig tartó akcióban fényképezőgépeket, villanólámpákat, filmvetítőket, nagyítógépeket és egyéb fotó- és optikai cikkeket hoznak forgalomba 20 százalékos árengedménnyel. Ugyancsak 20 százalékkal olcsóbban kínálják a Forte fekete-fehér és színes fotópapírokat, valamint többféle írásvetítőt és episzkópot. A vásár idején mintegy 110 millió forint értékű fotócikk kerül forgalomba engedményes áron. A kedvezményes akcióban az Ofotért-szakboltokon kívül részt vesznek az áruházak, a megyei iparcikk-kiskereskedelmi vállalatok és az ÁFÉSZ-ek kijelölt boltjai is.
