Dunántúli Napló, 1977. szeptember (34. évfolyam, 240-269. szám)
1977-09-12 / 251. szám
Tudósítóink ||||||É||i| Tudósítóink yétemíkMm Tudósítóink jetentik Tudósítóiak j&tpntik Befejeződtek Szigetváron a Zrínyi-emlékünnepsége Tamási: V ad kacsa vadászat (Folytatás az 1. oldalról) zennégy személyt tüntetett ki az érdemes társadalmi munkás címmel. Kilencen kaptak emléklapot. Napközben sport- és kulturális események szórakoztatták a szigetváriakat, este pedig impozáns záróünnepséget rendeztek. A belső várban gyülekeztek a közreműködők és nézők, fellobbantak az emléktü- zek, megszólalt a Himnusz. Az ünnepi szónok Bognár Zoltán, a városi tanács elnökhelyettese volt. „Nemzeti múltunkról, dicső hagyományainkról emlékezünk. Kegyelettel és nehéz szívvel tisztelgünk e vérrel áztatott vár falai között. Zrínyinek és a szigeti hősöknek nagyra értékelt hazaszeretete, tetteikben megnyilvánuló helytállása messzire világító példája a magyar nép függetlenségéért és szabadságáért folytatott évszázados harcának." Beszédének végén Jókai drámájából, a Szigetvári vértanúkból idézett: „Elszánva végső csepp vérem kiontani, én jó hazámért és a vár falából temetkező helyet csinálok, ahová búcsúra járnak az unokák tanulni honszeretetet és erényt.” Ezzel az idei Zrínyi-emlékünnepségek sorozata véget ért. Megkezdődött az őszi vad- kacsavadászat Tolna megyében. A Tamási Állami Gazdaság vadászterületére olasz sportvadászok érkeztek elsőként. A gazdaság, amelynek Fornádon van a központja, kisebb erdőket is magábafoglaló, tízezer hektáros területen vad- gazdálkodást is folytat. Főleg apróvadat tenyészt és gondoz, bár jól érzi magát erdőiben a szarvas és az őz is. Az idényre háromezer fácán és kétezer vadkacsa bérvadászatát,, továbbá ezernyolcszáz fácán élve befogását és háromezer vadkacsa pecsenyeként való értékesítését tervezi a gazdaság vezetősége. Az olasz vadászok az esti és hajnali „húzásokon” öt-hatszáz vadkacsát lőttek a halastavaknál. tAázaszászvár: Strad i va ri-sztori Vursli és ágyúlövés Vursli a javából! Színes bódék, kocátok között sétál a nép, turkál, célbalő, sört iszik és kiválóan érzi magát. Indul a körhinta: messzire repülnek a rajta ülők. Tizenegy méteres, hatalmas sugarú körben köröznek a fejek fölött. Egy lövés hat forint. Drága. — Valamikor egy forintért hármat lőhettem — mondom a céllövöldésnek, aki rögtön válaszol: — Az olaj ára is emelkedett ... Fakanalak tömege. A feliratok igen választékosak, kísértésbe is estem, hogy vegyek néhányat, elosztogatni. Tíz forint egy, tehát csak nézem és olvasgatom őket. „Szőke kislány add ide, anyukád is így tette", hirdeti az egyik fakanál, s eltűnődöm. „Jó kaját a tálba, szépasszonyt az ágyba” — így egy másik. S rögtön ezek után a kezembe kerül egy fakanál, lakonikus szöveg: „Pofa be!” Iszkolás. A sör-soron is nagy a tömeg. Van bőven szalon sör, termelői bor, sőt frissen szedett turbéki szőlőt is kapni. Ez igen! üres üveget kunyeráló gyerekek rajcsuroznak, ha kapnak, rohannak vattacukrot venni. Mert az is van, négy forint. Biztosan olajból van ez is. Egyetlen kolbászsütő árválkodik a sor végén, kérdem, jól megy-e a bolt? — A, semmi. Már nem is lesz. És legyint. Kezén pontosan öt aranygyűrűt számolok meg. Keressük a karavánszerájt. Némi útbaigazítás után meg is leljük, szép, vadonatúj deszkaajtaja van. Majd rá kéne írni, hogy itt van a karaván- szeráj, ha valaki a városba érkezik a karavánjával, tudja, hová kell mennie. Mi a kiállítást szerettük volna megnézni — igazán érdemes! Már a várbéli állandó kiállításon is találtunk nagyon szép török miniatúrákat, amik csodálatosan szépen, az eredeti után vannak kiszínezve, de ezek, amik itt a Török szemmel című kiállításon láthatók, hát egyszerűen csodálatosak. Isztambulban, a szultáni udvarban volt a festőműhely, ott alkották ezek-az ismeretlen művészek, a gazdasági igazgatóval a nyakukon. Azok határozták, szabták meg, mennyi aranyat használhatnak fel a mi- niatúrák elkészítéséhez, témától függött. A lényegesebb témák színesebbek, díszesebbek voltak. A legeslegcifrábbak természetesen azok, amelyeken a szultán őfelsége is rajta volt. Érdekes. Magyar várak ostromáról, főemberek cselekedeteiről szólnak ezek a több száz éves képek. Tanulhatnak komponálni a maiak, azt hiszem. • A belső vár épületében a Ti- nódi-kórus pályafutását kísérhetik végig, ezt a küzdelmes és szép száz évet. Érdemes böngészgetni a százéves színlapok között. „Nagy Ária és Recitativo ... énekli dr. Feren- czyné Tibor Lóri úrnő, zongorán kísér Preusz Adolf úr.” Szép lehetett. Talán csak ez szebb: „Magyar Nóták. Zongorán játszó Törköly László úr, kir. járásbíró.” Nofene. Vass Irmuska úrleány szaval, Szabolcska Mihály költeménye nyeri a fődíjat, szóval valahogy éppúgy történtek a dolgok, mint mindig. • A kiszáradt várárok partján katonák hessegetik el a kíváncsi gyerekeket. Néhány perc múlva lőnek — pontosabban robbantanak. Egy órakor egyet, hét órakor hetet. Könnyű kiszámolni, pontosan huszonnyolc egykilós töltet puffanásai idézik az egykori mozsárágyúk hangját. Ennyi trotillal egy jó robbantómester az egész török tábort a levegőbe röpíthette volna — elmélkedik az egyik kiskatona. Itt már nincs kanóc és fojtás, de van másodpercjelzős kvarcóra és .visszaszámlálás. Megremeg a levegő, röpködnek a falevelek, kis tölcsérek keletkeznek az árokban. A közelben egy kisgyerek sírvafa- kad, valakinek kiesik a kezéből a sörösüveg ... A becsvágyó Szulejmán maradványai török földbe kerültek. A robbanások hangja nem jut túl Szigetvár határán... K. P. A háború utáni időkben egy duplafedelű zsebóráért kapta cserébe egy katonától a hegedűt Sipos János. Akkor még legényember volt, a hattagú zenekarban ő vitte a prímet. Aztán bekerült a bányába dolgozni, elnehezült a keze és a család se nagyon biztatta a játékra. Négy gyereket nevelt fel, annyit, ahány húr feszül a szárazfán. Utoljára májusban, a Pisti fia lakodalmán szólaltatta meg a hangszert. A szerkesztőségnek a legidősebb bányászfiú, János írta a levelet. „Arra lennénk kíváncsiak, hogy valóban egy híres Stradivári hegedű van-e birtokunkban, mert ez a felirat van benne: Antonius Stradivarius Cremonensis, Faciebat Anno 1736." Vajon valóban a két Stradivári híres műhelyéből került-e ki a hegedű, amely szinte megfizethetetlen értékű, ha vaa színházban Folynak az új évad előkészületei a Kaposvári Csíki Gergely' Színházban. Az évad első két bemutatójának, Csehov Ivanov c. drámájának és Szirmai: Mágnás Miska című operettjének próbáival párhuzamosan az előző évad három sikeres prózai darabjának felújító prólódi. Nézegetjük a száraz fenyőfából készült domború fedelet, a jávorfa hátlapot, a félhengerszerű nyakat. Lottóról, szerencséről, nagy pénzekről folyik a szó. Lakás a gyerekeknek, meg Zsiguli; városba költözne a nagylány, és arra is futná a pénzből, hogy János bácsi vegyen magának egy szép új hegedűt. A hírlapíró nem hegedűszakértő. De már egyszer végigjárta egy „Stradivárival” a zenészeket és múzeumokat. Ugyanilyen feliratú kis nyomtatvány volt abba is ragasztva. A cremonai mester emlékére Kassán készítették, megért vagy 300—400 forintot. .. Persze álmokat, reményeket széttörni hálátlan dolog. így hát az a megállapodás születik, hogy ezt a Stradivárit is elviszik majd a múzeumba: ítéljenek a szakemberek... E. A. báit is megtartották az elmúlt hetekben. Osztrovszkij: Erdő, Rostand: Cyránó és Okudzsa- va: Nerszi, avagy Sipov kalandjai c. darabjait ezen a héten rögzíti a Magyar Televízió a Kaposvári Csíki Gergely művészeinek előadásában. Kaposvár: Tvmfelvétel Makár — Donátus Fogalmam sincs arról, hogy Evlia Cselebi török világutazó hány pécsi szőlőskertben járt a XVII. században, de nekem az a három is elég volt, ahova hívatlanul betoppantam a szeptemberi vasárnapon. Tévedés He essék nem a maká- ri, donátusi nedű ártott meg; hanem az, ahogy a pécsi borról „meséltek” a gazdák. Cseporán György szerint a török időkben legalább hatezer szőlőskertje volt a városnak, a legjobb borok akkor is Aranyhegyen, DaindolElősziireten a pécsi szőlöskerteta ban, Donátuson és a Makár- hegyen termettek. — Mikor apám vagy húsz évvel ezelőtt megvette a szőlőt, elöregedett, legalább ötven éves tőkék adták a termést. Azóta áttértünk a kordonművelésre: idén fordult termőre, de a „köztest" még meghagytuk. Óborral kínál, olaszrizling- gel. Zöldes-sárga, keserűmandula ízre emlékeztető nedűvel. Karnyújtásnyira tűnnek az egykori repülőtéren épült középmagas házak. Ide már nem csap fel a benzinszag, a motorok búgása ... Barla Zsigmond a donátusi templommal szemben azzal fogad, hogy nem vár tovább a rizlingszilvánival. Éppen kádat mos, mikor betoppanok. A szőlőt apjától örökölte, a háromholdas területen öt tulajdonos osztozik. — A múlt héten negyedszer igliztem, a lovat a fuvarostól kértem. Azt hiszem a napokban leszedjük a rizlingszilvánit. A szárazság nem használ neki. A Barla-féle szőlőtől alig egy kilométerre egy valamikori juhásztanyára vetődöm. Lugosi Péter bácsi szerint az ezernyolcszázas évek elején itt még birkanyáj legelt. (?) A ház úgy tűnik igazolja a feltételezést: hetven centis vályogfalak, s a gerendák szerkezete is az egykori zsupp- fedélre utal. — Ma kezdtük az előszü- retet. A rizlingszilváni tizennyolc cukorfokos. Nincs értelme tovább várni. Nézze! Van aki országjárásra megy, én meg ide járok a családdal. Nyugodt vagyok, mert úgy érzem, a fiamba beleivódott a szőlő szeretete. Én apámtól örököltem, öt évtizede mindenem ez a kilencszáz egynéhány négyszögöl; most már ő folytassa tovább ... Salamon Gyula sjmonfa: Elárvereztek egy malmot Megroggyant a kémény, mintha egy kicsit pityókás lenne; hiányoznak az ablaktokok; a moha vastagon benőtte a tetőcserepeket. A szúette gerendák a szél járására beszédes hangokat hallatnak; darabokban hever szerte-szét a koptató; a rozsdás mérlegen megsárgult iratok, köztük: a „Vómőrlési bárcakönyv". „Simonfa Községi Közös Tanácsa 1977. szeptember 11-én délelőtt 9 órakor nyilvános árverés útján bontásra eladja a kezelésében lévő malomépületet. Gyülekezés a helyszínen.” így szólt a hirdetés, amely Somogyba invitált bennünket és azokat, akik vasárnap délelőtt malmot akartak venni. Kilenc óra előtt néhány perccel már a vöröstéglás házban méregették a vétel tárgyát, a malom előtt parkoló, sok vihart látott Warsawa, a terepjáró Zaporo- zsec, és egy reklámcímkékkel agyonragasztott Polski Fiat gazdái. Volt, aki azt számolta, hány tégla van egy sorban, más a gerendákat kopogtatta, a gyerekek pedig a mérleg mellett leragadt súlyokkal birkóztak. A tanácselnök, Schlitt János nem hozott magával kalapácsot. Hiányzik a dobogó is, Simonfa tanácsi vezetője még sohasem vezetett árverést. A jó gazda figyelő szemeivel végignézi a múlt századi épület minden zegétzugát, felméri még egyszer, hogy mi az, amit a tanács még hasznosítani tud a malomból. A bőszénfai területen lévő épület helyén a távolsági buszok garázsát kívánják megépíteni Éppen ezért a malom leendő új tulajdonosának még ebben az esztendőben le kell bontani az épületet. Pontban 9 órakor megkezdődik az árverés. A licitálók még mindig számolgatnak, 80—100 ezer téglára becsülik a kinyerhető építőanyag számát. A kikiáltási ár 20 000 forint. Egy kéz emelkedik a .magasba — tartom. — Húszezerötszáz — szólal meg a mellettem álló fejkendős, kötényes asszonyság. Először, másodszor — hu- szonkétezer — veri feljebb az árat az első jelentkező. A tanácselnök nem jut szóhoz, mert az érdeklődők szép számú csoportjában vita támad. Nem értjük nyelvüket, csak a gesztusokból, az arcjátékból következtetünk a tartalomra. Régi ismerősök a vevők, sok házat elbontottak már Pécsett és Baranyában. És ahogy az régi ismerősök között lenni szokott, meg is állapodnak 23 000 forintnál. Azután már senki se vág a tanácselnök szavaiba — először, másodszor, harmadszor (most kellene lecsattannia a kalapácsnak, hogy leüttessen a végösszeg). Kolompár Lajos már hozza is a személyi igazolványát, készpénzben fizet. A bőszénfaiak, akik csendes szemlélőként voltak tanúi az eseményeknek, még beszélgetnek Farkas Györgyről és Szabó Laci bácsiról, az utolsó molnárokról, akik Bőszénfán finomlisztté őrölték a kenyérmagvakat. Erdős Ákos Szekszárd: Kiállítási nézőcsúcs Szekszárdon kimagasló sikert aratott a városi hivatásos tűzoltóság ötvenéves jubileuma alkalmából rehndezett kiállítás. A Babits Mihály Művelődési Központban most zárult látványos kiállítást, amely nemcsak a szekszárdi és megyebeli tűzoltóság történetébe, munkájába, fejlődésébe nyújtott bepillantást, hanem igen hasznos tanácsokkal is szolgált a tűzesetek megelőzésére, tizenhétezren tekintették meg két hét alatt. Ez látogatási nézőcsúcs a megyei művelődési ház több száz eddigi kiállításának sorában. B.L. y;nkovcí Különdíj a mohácsi táncosoknak (Munkatársunk telefonjelentése.) Tegnap rendezték meg a XII. Vinkovci folklórszemlét. A második legnagyobb jugoszláviai folklórrendezvényt az Eszéktől délre fekvő Vinkovci városban szervezik meg évente. Az idei szemle volt a legnagyobb az eddigiek közül, közel tízezer néző tapsolta végig a Vinkoci Dinamo-stadionban 42 együttes felvonulását és bemutatóját. Többek között San Fran- ciscóból, Oslóból és Koppenhágából, jöttek táncművészeti szakemberek a rendkívül érdekes szemlére. A rendezvényre egyébként egyetlen külföldi együttest hívtak csak meg: a mohácsi Bartók Béla Művelődési Ház délszláv táncosait. A közel egymilliós jugoszláviai magyarságot két nemzetiségi együttes képviselte: a szerém- ségi Rózsa Sándor és a nagy- becskerely_Petőfi Sándor tánc- együttes. A mohácsiak szombaton este Ótok községben adtak műsort. A tegnapi felvonulást és a nagy bemutatót Xénia Orli- csics, a zágrábi televízió legnépszerűbb bemondónője konferálta végig. A mohácsik nagy örömére bejelentette: a 42 együttesből négy kapott külön- díjat, s az egyik a mohácsi délszláv táncegyüttes. A kitüntető elismerés indoklása: a felvonuláson eredeti népviseletben jelentek meg, és magas színvonalon mutatták be az eredeti mohácsi, sokac lakodalmast. A díjakat nem rangsorolták. F. D. /
