Dunántúli Napló, 1977. szeptember (34. évfolyam, 240-269. szám)

1977-09-11 / 250. szám

1977. szeptember 11., vasárnap Dunántúli napló 3 MEDDIG 1ERJE9 0 TERVEZD „SZDBUDSÁGR”’ Kölcsönös fegyelmet a beruházásoknál! Az átadási határidőit legyenek reálisak Az együttműködési szerző­dés ne csak papír legyen tij típusú panellakások a Petőfi utca és a Nagy Jenő utca ke­reszteződésénél A beruházás, a beruházási helyzet fogalmával gyakran ta­lálkozik az újságolvasó. Ha­táridő előtt készült el egy lé­tesítmény, vagy jóval utána, több volt-e a költség a ter­vezettnél vagy netán kevesebb? Évente a megye sok-sok vá­rosában vagy községében többféle új létesítmény készül el vagy épül, és bárki tud jó példát is és rosszat is. S hogy a jó példák vannak-e több­séggel, vagy a kevésbé jók, — ez már fontos politikai-gaz­dasági kérdés. A Baranya megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága 1977. áprilisában több intézkedést hozott a beruházási tevékeny­ség javítása érdekében. Ezek egyike volt, hogy — fi- gyelembevéve a kedvező pé­csi tapasztalatokat- — a me­gye más városaiban és közsé­gekben folyó beruházásokat is tekintsék át az érdekeltek és a helyben meg nem oldható gondokban megyei szinten te­gyük meg a szükséges intéz­kedéseket. A megye városaiban és köz­ségekben folyó beruházások csaknem teljeskörű áttekintése (városonként és járásonként) júniusban megtörtént. A koor­dinációs megbeszélések részt­vevői érezhették, a megyei, a városi és a járási pártbizott­ságok segítő és ellenőrző szándékú részvételét. Ennek is köszönhető, hogy a vitás kér­dések egy részében helyben kialakulhatott az egyeztetett álláspont. A városi és a járási koordináció alkalmával nyitva maradt és saját hatáskörben meg nem oldható problémák megoldásához pedig a koor­dinációs megbeszélések részt­vevői 39 esetben a megyei szervek segítségét kérték. Ezek egy része általános jellegű in­tézkedést igényel. A beruházói magatartás leg­főbb hiányossága továbbra is az, hogy a pénzügyi feltéte­lekkel összhangban nem álló naturális célokat határoznak meg, illetve próbálnak megva­lósítani, s ha ehhez kevés az előirányzott pénz, akkor az ár­növekedést hibáztatják. Ez el­fogadhatatlan. Az építőipari termékek árai nem emelked­tek olyan mértékben, mint a költségek. S míg az árnöve­kedés az árpolitikai intézke­dések következménye, addig a költségnövekedésben benne vannak azok a pénzügyi felté­telekkel összhangban nem ál­ló álmok, amelyeket a beru­házók vagy a tervezők — ese­tenként közösen — vetnek pa­pírra és fogadnak el. Még mindig nem kielégítő a szerződéskötési fegyelem. Elég sokszor esett már szó er­ről a kérdésről a Dunántúli Naplóban is. Ügy látszik, hogy a szerződéses fegyelem javítá­sához fűződő népgazdasági ér­dek figyelmen kívül hagyásá­val a szerződéskötés a rész­érdekeket képviselők kezében taktikai tényező. A szerződés- kötés körüli viták elhúzódása akadályozója a tervszerű gaz­daságszervező munkának. A szerződésben vállalt köte­lezettségek határidőre való tel­jesítése sem jellemző. Elég sokszor szóltunk már arról, hogy egy-egy beruházás nem valósult meg a szerződés sze­rinti határidőre. Azt hiszem, az­zal tudnánk előbbrelépni, ha határidőcsúszások esetén min­den beruházó a népgazdaság­nak vagy az adott szervezet­nek okozott kárt figyelembe- véve megállapítaná a mulasz­tók felelősségének mértékét is. A beruházásokban érdekelt szervezetek vezetői bizonyára nagyobb figyelmet fordítaná­nak arra, hogy a kötelezett­ségek teljesíthetőségét már a vállaláskor megfelelően mérle­geljék, azután pedig gondos­kodjanak arról, hogy a vál­lalt kötelezettségek teljesítésé­nek feltételeit az általuk irá­nyított szervezeten belül meg­teremtsék. A megyei, városi, járási és községi vezetőknek pedig azt kell elősegíteniök, hogy a feltételek hiányában erőn felüli kötelezettséget ne kényszerüljenek vállalni a ter­vezők, illetve a kivitelezők. Ál­talános érvénnyel azt mond­hatnám, hogy számoljon min­denki jobban a realitásokkal, amikor kötelezettséget vállal, még akkor is, ha a realitás kedvezőtlen. Az új szigetvári iskola A beruházásban közreműkö­dők gyakran nyilatkoznak ar­ról, hogy ők mindent megtet­tek, de az „objektív nehézsé­gek" .... Több nagyobb léte­sítményre „együttműködési megállapodás"-t is aláírtak. Ezek egy része menetközben jól segítette a partnereket a munkában. Egyes beruházások megvalósításának folyamatát tekintve azonban az embernek az az érzése támad, mintha nem a létesítmények megvaló­sítására fogtak volna össze. Az együttműködési megállapodá­sok „társadalmi értékét" nö­velni kell! — ez fogalmazódik meg a koordinációs munká­val kapcsolatban szerzett isme­retek alapján. Jó lenne, ha az együttműködési megállapodá­sokat az aláírók elővennék az irattárból és először saját ma­guk vonnák le a megfelelő következtetéseket. Az általunk levonható következtetések is többfélék lehetnek. Egyet ki­emelve: az együttműködési megállapodásról ne akkor szól­junk elismerően, amikor ünne­pélyesen aláírják, hanem ak­kor, amikor teljesítették a szankció nélkül (?), „becsszó­ra" vállalt kötelezettségeket. A koordinációs értekezlete­ken elhangzott észrevételekés a megyei szintű intézkedést igénylő problémák között fel­tűnően sok volt a tervezők munkájával és magatartásával kapcsolatos észrevétel. A ter­vezői kapacitás szűkösnek bi­zonyult, a generál- és társ- szervezői kapcsolatok nem min­denben kielégítőek, a szakha­tósági követelmények érvénye­sítése a tervező munka során nem kielégítő, a tervezők a beruházó által megjelölt pénz­ügyi feltételeket figyelmen kí­vül hagyják. (Pedig a „terve­ző szabadsága” erre nem ter­jed ki.) Persze az is igaz, hogy ez ideig nem sok tervdokumen­tációt adott vissza a beruhá­zó a fenti követelmények fi­gyelmen kívül hagyása miatt. Sokat segítene beruházási gondjaink csökkentésében, ha több létesítmény épülne típus­terv szerint. Szervezettebben és eredményesebben kell foglal­kozni a típustervekkel: beszer­zésükkel és adaptálásukkal egyaránt. A beruházásokat tárgyaló ér­tekezletek tapasztalatai bebizo­nyították; — helyes, ha a beruházó­nak, a tervezőnek, a ki­vitelezőnek és más köz­reműködőnek egy asztal mellett közvetlenül kell információt adnia a so­ron következő feladatok meghatározása érdeké­ben, vagy éppen magya­rázkodnia kell. Ez a mód­szer nem teszi lehetővé a rögtönzést, amiről né­hány közreműködőnek — éppen gazdasági szerve­ző munkánk eredménye­sebbé tétele érdekében — ideje lenne leszoknia, — ha a beruházási tevé­kenység időszerű kérdé­sei viszonylag egyidöben kerülnek napirendre a vá­rosokban és á járások­ban, akkor eredménye­sebben tudunk a megyei szintű intézkedést igény­lő feladatokkal foglalkoz­ni. A beruházási munkában ter­mészetesen nemcsak gondok, hanem eredmények is vannak. A leírtak szükségszerűen a kedvezőtlen jelenségekkel fog­lalkoznak. Szükségszerűen, mert olyan értekezletek tapasz­talataiból következtek, ame­lyeknek feladata volt a gon­dokat számba venni, tisztázni és megoldást találni. S ezt kell tennünk állandóan, ha eredményeket akarunk. Dr. Dányi Pál Sívilágbajnokság 250000 látogatóval Lahti bemutatkozik a világnak Lakóházépítési kiállítás Testvérvárosunk küldöttsége Pécsett — Lahti bemutatkozik a világnak. Két eszközt is találtunk, amivel a népek közvéleménye elé lépünk: a sivilágbajnokság a té­len és a lakóház-kiállítás a jövő nyáron. Büszkék va­gyunk a síparadicsomra, amit 25 millió márkáért teremtettünk, és a kiállí­tásra, amelynek tervezésé­ben Finnország egész épi- tészgárdája részt vesz — mondotta Markku Ahtela Lahti városkormányzatának elnöke. Testvérvárosunk kormányza­tának — a képviselőtestület 11 tagú bizottságának — öt fős küldöttsége baráti látoga­táson a héten Pécsett tartóz­kodott. A két város vezetői át­tekintették Pécs és Lahti kap­csolatait és megállapodtak a továbblépés újabb formáiban. Markku Ahtela, a Lahti Bank igazgatója, a küldöttség veze­tője tegnap fogadta a sajtó képviselőit. 1500 lakás évente — Elnök úr! Egy éve jártam Lahtiban, csodáltam az önök vállalkozó szellemét, fejlődésü­ket, a racionális probléma­megközelítést és a szívósságot, ahogy keresztülviszik, amit el­határoztak. Mi történt az el­múlt évben? — Mint Finnországban min­denütt, Lahtiban is egy csomó gazdasági problémával küszkö­dünk. Többek között a munka- nélküliséggel. Törekvésünk az, hogy ezeket a problémákat elimináljuk és biztosítsuk a vá­ros fejlődését. Az világos, hogy ilyen gazdasági helyzetben nagy távlatú tervezésre lehe­tőségünk nincsen. De például a lakásépítés programját nem vagyunk hajlandók csökkente­ni. Célunkét, évi 1500 lakást, biztosítani tudjuk. S ha a ma­gánvállalkozást is figyelembe vesszük, akkor bizonyos élén­külés jelei a gazdaságban is észlelhetők már. ön az év legjelentősebb produktumát kérdi. Ez a sí­stadion kiteljesítése. Nem ta­gadjuk, erre büszkék vagyunk. Igaz, az állam is benne volt a költségek 60 százalékával. A finn állam nem szokott ilyen bőkezű lenni, de ezzel a be­ruházással Lahti Finnország legjelentősebb téli sportköz­pontjává fejlesztette magát. Építettünk egy 250 lakást magában foglaló olimpiai fa­lut is, ahol 600 sízőt tudunk elhelyezni. Javarészt bérház külsejű, de vannak családi ház típusú lakások is. A vb után, jövő nyárig, még építünk csa­ládi házakat bemutató jelleg­gel, és lakóházkiállítást ren­dezünk. Mivel itt mindenben a legmodernebbet kívánjuk be­mutatni, egész Finnország 'részt vesz a tervezésében. Büszkék vagyunk iparunkra — A város lejlődésének alapja a gazdaság, elsősorban az ipar. Olvastuk, hogy a ma­gyar miniszterelnök júniusi lá­togatása során nagy elisme­réssel szólt az önök iparáról. — Nagyon büszkék vagyunk arra, hogy Lázár miniszterel­nök úr Lahtit programjába ik­tatta, és örülünk, hogy pozi­tív képet alkotott. Lahti igen nagy mértékben exportra termel. Vezetünk a bútoriparban, jelentős az elekt­rotechnikai és papírfeldolgozó iparunk. Igen fontos, hogy bő­vüljenek kapcsolataink. S miért ne Magyarországgal is?! Mi bátran kínáljuk termékeinket, mert amit iparunk készít, az kifogástalan. A város, mint olyan, ipari vállalatokkal nem rendelkezik. Közvetlenül nem veszünk részt az ipar fejlesztésében, de minthogy érdekünkben áll, hogy ipari üzemek létesüljenek, mert az adó nagy része onnan adódik, a területet bérbe ad­juk a vállalkozóknak. A válla­latok vezetőivel rendszeresen összeülünk, tájékoztatjuk egy­mást, hogy a gazdasági élet­be lendületet vigyünk. Sok szállal — önökben a januárban megválasztott új városvezetést köszönthetjtük Pécsett. Milyen programmal lépett az új veze­tés a lahtiak elé? Más szavak­kal: testvérvárosunk lakossága az ezredfordulóra a mostani 95 ezerről 150 ezerre nő. Ho­gyan képesek lépést tartani az infrastruktúrában ilyen tempó­val? — A lélekszám nem követi az elképzelt ütemet, és a la­kosság az ezredfordulóra nem fogja elérni a várt számot. Nem tartjuk tragédiának, hogy a robbanás nem következett be, mert a szerényebb fejlődés minőségi megoldást tesz lehe­tővé. Nagy programjaink nincse­nek. ötéves tervekkel dolgo­zunk, de annak minden évét megnézzük. Felmérjük a vár­ható fejlődés mértékét, és a város felkészül, hogy az infra­struktúra alkalmas legyen min­denki kiszolgálására. A lélek­szám emelkedésétől nem fé­lünk, mert bőven van be nem épített terület. Ez az új lakó­terület azonban távol van, és a közművesítés költségei ma­gasak. De a leglényegesebb közművek közül a szennyvíz- és az erőműkapacitás olyan, hogy sokkal nagyobb nagyság­rendet is képes ellátni. Ivóvíz- problémánk — minthogy szin­te vízre épültünk — nincs. Finnország legmodernebb kórházát az elmúlt években mi építettük fel. Férőhelyünk ele­gendő, bár bizonyos műtétek­re most is hosszasan kell vár­ni. Iskolákban sem az a fel­adatunk, hogy a férőhelyek számát bővítsük, hanem a mi­nőségre törekedhetünk. Például a lakóházkiállí*tás kapcsán egy alsótagozatos általános iskolát is építünk. — Minden városvezetés arra törekszik, hogy sajátos rendez­vényekkel is hírnevet szerezzen, vonzást gyakoroljon és kultu­rális kisugárzást bizositson az országra, örülünk, hogy Lahti- ról egyre többet hallunk és olvasunk. — Mi sok szállal akarunk benne lenni a kulturális élet­ben. Szabadjon említenem a nemzetközi író-szemináriumot, ezt az idén rendeztük. Bien- nálé formájában plakát-világ-' kiállítást tervezünk. És törjük fejünket azokon az eszközö­kön, amelyekkel Lqhtit ismert­té tehetjük. Egyik ilyen lehető­ség a testvérvárosokkal való együttműködés. Vendégszerető nép vagyunk és az a törek­vésünk, hogy látogatóink gaz­dag élményekkel térhessenek haza. — A télen, mint már emlí­tettük, Lahtit fogjuk nézni min­den este a tévében. Hogyan készültek fel a sivilágbajnok- ságra, mire számíthatunk? — Természetes, hogy Lahti nagy tervekkel néz a vb elé, és igyekszünk azt a magunk javára is kihasználni és elő­nyös képet adni magunkról. Ezer újságíró fogadására ké­szültünk fel és a legkorsze­rűbb munkafeltételeket, a leg­változatosabb programokat biztosítjuk számukra. 250 000 látogatót várunk. A világbaj­nokságot Urho Kekkonen el­nök nyitja meg, aki mint ma- gánémber mindvégig részt vesz a versenyen. Maga a létesít­mény 90 és 70 méteres ugró­sáncaival, edzőtermeivel, étter­meivel — ígérem — méltó lesz az eseményhez. Új formák — Elnök úr! Mi szívből örü­lünk, hogy évről évre többen jönnek hozzánk. Baráti kapcso­lataink két évtizedesek. A tech­nika és az anyagi lehetőségek lehetővé teszik, hogy sokolda­lúbb kapcsolatokat teremthes­sünk. Önök milyen lépéseket szorgalmaznak? — Delegációnknak módjá­ban állt Pécs város vezetőivel hivatalos tárgyalásokat folytat­ni és több új együttműködési formáról is szó esett. Nagy örömmel fogadtuk a javaslato­kat. Szeretnénk az együttmű­ködésbe minél nagyobb szá­mú csoportokat bevonni. Ha több alkalom jut a megismer­kedéshez, sok előítéletet sike­rül megszüntetni. Nagyon lé­nyegesnek tartom a két város építészei és városrendezői kö­zötti kapcsolatot. A PTV-nél tett látogatásunk során ugyan­is kiderült, hogy tudunk mit nyújtani Pécsnek, de mi is ta­lálunk átültetésre érdemes dol­gokat. Azoktól a lahtiaktól, akik ko­rábban itt jártak, csak jót hal­lottunk. Amit tapasztaltunk, meghaladta elképzelésünket, úgyhogy összeesküvést szőt­tünk: magánemberként újból visszatérünk. Báling József Markku Ahtela, a finn küldöttség vezetője

Next

/
Oldalképek
Tartalom