Dunántúli Napló, 1977. szeptember (34. évfolyam, 240-269. szám)
1977-09-04 / 243. szám
Világ proletárjai, egyesüljetek! Dunántúli naniö XXXIV. évfolyam, 243. szám 1977. szeptember 4.,-vasárnap Ara: 1,20 Ft Az MSZMP Baranya megyei Bizottságának lapja Rangot, gépeket, jó szerencsét! sem lehet pontosabban fogalmazni, mint fél évszázada Széchenyi- akna avatásán mondották: ha az istenadta geográfiai alakulás középpontba állította a pécsi bányászatot, akkor a józan ész, a megfontolás amellett szól, hogy a föld kincse innen kiáradjon. Ezt támogatni kell céltudatos közgazdasági politikával. Az egykori szónok nem is sejthette, hogy az az istenadta geográfiai alakulás nemcsak az értékes feketeszénnel, hanem a nyugati Mecsekben a jövő évezred legfontosabb energiahordozójával, az uránnal is megajándékozta szőkébb hazánkat. A józan ész, a megfontolás bizonyára ötven esztendő előtt is helyénvaló volt, most azonban, amikor az energiaszükséglet évtizedenként megkétszereződik, amikor az ismert energiahordozók rohamosan fogynak, különösen indokolt. A Magyar Szocialista Munkáspárt XI. kongresszusa megfogalmazta, hogy hazánk ásványkincseinek kiaknázása legfontosabb kötelességeink közé tartozik. Természetesnek vehető, hogy megkülönböztetett megbecsülést kell nyújtani azoknak, akik a meleg, sötét, poros munkahelyeken úrrá lesznek az elemeken. Milyen legyen az emlitett különleges helyzet? Még a bányász megyének számító Baranyában is sokszor elhangzik a kérdés, különösen amikor a 25 ezres hűségjutalmakról esik szó. Az aknamélyítő Horváth István tíz esztendeje a petőci akna mélyítése közben az 1000 méteres aknában lezúduló víz alatt, fúrókalapácsok fülsiketítő zajában, a testre tapadó kaucsukruha béklyóiban társaival együtt nap mint nap alig várta a műszak végét. Felfele a bödönben forró fürdőről, meleg ágyról álmodoztak, zúgó hóviharban értek felszínre. A váltócsapat nem tudott a Mecsek hóborította útjaival megbirkózni. A pihenésre vágyó bányászok néhány percig melengették kezüket, aztán indultak a bö- dönhöz, újabb nyolc órát az aknában dolgoztak. A Kos- suth-bányai Kovácsi József aknász 100 bányászt vezetett ki a lángtengerben úszó bányából. Heten elmaradtak . . . Tízezer bónyászlakás, a munkás átlagkereseteket kél- szerte meghaladó bér, maxi-_ mális anyagi és szellemi befektetés a bányák gépesítésére — úgy véljük tisztességes elismerése a különlegesen nehéz munkának. De nem minden. A Mecsekben az istenadta geográfiai alakulás valóban értékes kincseket Tejt magába, de nagyon drágán hagyja kiáramlani. A szén- termelés gépesítésére a legutóbbi időkig nem találtak megfelelő berendezéseket. Országos átlagban 60 százalék a géppel jövesztett szén aránya, míg a falrakodást 80 százalékban gépek 'végzik. A Mecsekben lényegesen alacsonyabb ez a szint. Az elmúlt évtizedben a fejtések komplex gépesítésére több berendezést is kipróbállak, a mecseki széntelepülések azonban sokáig kivetették magukból a gépeket. A legutolsó időkben* bevezetett sűrítettlevegős robbantás, az önjáró ASCS és SZOW fejtésbiztosító berendezés ik ígéretes kísérletek. Az ötletes bányászok régebben csákánnyal, fejszével és a fával a csigaszerűen tekergő telepeket is követték a bányatérségekkel. Nem hisszük, hogy a kiválóan képzett műszakiak, a ma is eszes, ügyes és hivatásukat szerető bányászok most már rohamosabb tempóban ne tudnák tovább léptetni a botladozó berendezéseket. Nyolc esztendő alatt talán kétszáz riportot, cikket is írtam bányászokról. Visszagondolva egyszer sem szerepelt ez a szó, hogy hivatás. Lakás, magas kereset, jó munkakörülmények. Elég lenne ez? Évekkel ezelőtt megkérdeztem bányászokat: önök miért nem adják bányásznak fiaikat? Legtöbben ezeket sorolták fel, ezeket hiányolták. S a rangot. A méltóságot. Csak kevés piszkosabb munka van, csak kevésszer tud a bányász fejét felemelve egyenes derékkal járni a föld mélyében, a halk szónak ott semmi értelme, nincs a világon munkahely, ahol jobban meg léhet szomjazni. A bányász élete harmadát ilyen körülmények között tölti, ezért voltak mindig a bányászok azok, akik a politn- kai harcban, a gazdaság újraindításában, a társadalmi munkában újból és újból élen jártak. | ívatás és rang. Csaknem azonos fogalmak. A bányászoknak ma is megvan a rangjuk, sajnos: ők sem mindig érzik, sajnos mi sem adunk erről elég gyakran tanúbizonyságot. Nehéz megfogalmazni miként is lehetne visszaadni az elveszett rangot, az elveszett érzést, hogy a bányászat valóban hivatás. Komlón a vájártanulók most díszegyenruhát kapnak. Kitűnő ötlet! Igaz, ma nem szeretnek az emberek egyenruhában járni, az olyan egyenruha 'azonban, amely azt sugallja, hogy viselője a legnehezebb munkát végzi, amelyhez különleges akarat, erő, ész és jószerencse kell, s amiért megkülönböztetett megbecsülést élvez a társadalomtól, ma is vonzó lehet. A józan ész, a megfontolás amellett szól, hogy a föld kincse kiáradjon, s amellett, hogy rangját, hivatását visz- szaadjuk mindazoknak, akik ezért dolgoznak. Lombosi Jenő A tartalomból ARANYAT TALÁLTUNK! A repülőgép műszerei felmondták a szolgálatot? PÉCSI SZERZŐK ÚJ MÜVEI TIZENHÁROM ÓRÁS NONSTOP MŰSOR Disco, divatbemutató, színészek és újságírók labdarúgó mérkőzése JEGYAUTOMATAK VALAMENNYI PÉCSI BUSZON 27. bányászt nap A csertetői emlékünnepség Erb János felvétele Ünnepségek Pécsett és Knmlén Dr. Kapolyi László nehézipari miniszter- helyettes ünnepi megemlékezése Csertetőn Szombaton folytatódott a bányásznapi megemlékezések sora, melynek ünnepi eseményein részt vettek a 27. bányásznap alkalmából Baranyába érkezett külföldi testvérvál- lalatok delegációi is. Délelőtt a Mecseki Ércbányászati Vállalat IV-es bányaüzemében tartottak ünnepséget. Délután Komlón a vájártanulók formaruha avatójára, majd a Bá- nyászemlékparkban koszorúzásra került sor. Este a pécsi bányászmártírokra emlékezve a csertetői bányászemlékműnél koszorúztak, itt dr. Kapolyi László nehézipari miniszterhelyettes mondott ünnepi beszédet. Fúvószenére ébredtek tegnap reggel Újmecsekalja lakói. A Mecseki Ércbányászati Vállalat zenekara a hagyományokhoz híven így köszöntötte a városrész, bányászait. A szabadszombat ellenére kilenc órakor zsúfolt autóbuszok indultak Petőc- re, a IV-es bányaüzembe, ahol ünnepséget tartottak és kitüntetéseket adtak át. Az ünnepséget az esti órákig tartó gazdag sport- és kultúrprogram követte. A délelőtt, folyamán a Mecseki Szénbányák Vállalat több bányaüzemében is ünnepi megemlékezéseket tartottak. Komlón kora reggel repülőgépről szórt röpcédulák köszöntötték a bányászokat, s ezzel a feketeszén városában is kezdetét vette az ünneplések sora. Délután az 501. sz. Csiz- mazia Gyula Ipari Szakmunkásképző Intézetben a vájártanulók formaruha avató ünnepségére került sop két évtizedes szünet után újból egyenruhához juttatták az iskolában tanuló több mint hatvan növendéket.. A bányászegyenruha hagyományait őrző, szilvakék formaruhában felsorakozó növendékek előtt Nagy József igazgató és Lázár László, a Mecseki Szénbányák KISZ Bizottságának titkára köszöntötte a növendékeket. Az intézet fennállása óta több mint tízezren szereztek itt szakmunkás oklevelet, többségében vájárok, közülük többen a párt, az állami intézmények, a gazdasági egységek vezetői lettek, a legmagasabb állami kitüntetések birtokába jutottak. Az ünnepi beszédekben kiemelten hangsúlyozták, hogy a bányászok társadalma nagy és erős közösség, ide bekerülni egyre nagyobb rangot jelent, az új egyenruha viselése méltóságot, hosszú évtizedekre biztos anyagi biztonságot jelent. A kökönyösi ünnepség után röviddel a bányászemlékműnél Komló város állami és társadalmi vezetői, a Mecseki Szénbányák képviselői koszorút helyeztek el, majd a Lenin téren népi együttesek műsorával, rangos fővárosi művészek közreműködésével, tűzijátékkal, utcabállal folytatódott a bányásznapi ünnepség. Este nyolc órakor került sor a csertetői ünnepi megemlékezésre és koszorúzásra. A Bányász himnusz hangjai után dr. Schwarcz József, a Mecseki Szénbányák pártbizottságának titkára köszöntötte a fáklyákkal és lampionokkal érkező pécsiek ezreit, a külföldi és a ... IL * Komlói vájártanulók az új egyenruhában Dárdai a PMSC egyenlítő gólját lövi a Dunaújváros elleni labdarúgó mérkőzésen. (Tudósítás a 8. oldalon) Arató László felvételei hazai társ- és testvér vállalatok képviselőit, a megjelent vezetőket és vendégeket, köztük dr. Nagy Józsefet, az MSZMP KB tagját, a megyei pártbizottság első titkárát, dr. Kapolyi László nehézipari miniszterhelyettest, Nguyen Chan vietnami bánya- és energiaügyi minisztert, Lukács Jánost, az MSZMP Pécs városi Bizottságának első titkárát, Horváth Lajos megyei tanácselnököt és Czente Gyulát, Pécs város tanácselnökét. Dr. Kapolyi László tartott ünnepi megemlékezést. A miniszterhelyettes felidézte a pécsi bányászok szervezkedését és harcait, a bányászsztrájkok, majd a felszabadulás utáni széncsaták emlékét. Szólt a bányászat helyzetéről, feladatairól. — Elhatározott cél a termelés olyan mértékű fejlesztése — mondta a miniszterhelyettes- hogy a nyolcvanas évek közepére 40 százalékkal növekedjék a Dunai Vasműbe szállított kokszszén koncentrátum. Lehetséges azonban, hogy ezt a célt már 1982-re teljesíteni kell. Ez egyfelől a mélyművelé- ses szénbányák termelésének mintegy negyedmillió tonnával való növelését, másfelől az európai színvonalú szénelőkészítés további korszerűsítését igényli. A kokszszén-szükség- let várható alakulása a mecseki széntermelés további növelésére is alapot adhat. Reális változat lehet, hogy 1990 körül a jelenleginek dupláját szállítják kokszszénből Dunaújvárosba. Ez a nyersszén-termelés jelenlegi szintjének csaknem másfélszeresére való emelését jelentené. Ilyen mértékű fejlesztésre alapot nyújt a mecseki hatalmas szénvagyón. Fekete- szénvagyonunk nagyobb termelést is lehetővé tenne mint a bemutatott koncepciók, azonban egy ilyen fejlesztési célt még sokoldalú vizsgálatokkal és mérlegeléssel kell tisztázni. — A mecseki bányászok számtalan csatát vívtak, korábban a tőke elnyomó hatalma ellen, a természet erői ellen, s végül is e csatákból győztesen kerültek ki. Megköszönve eddigi eredményes munkájukat, szeretném kifejezni meggyőződésemet, hogy napjaink és a jövő feladataival is megbirkóznak — mondta végezetül dr. Kapolyi László, erőt, egészséget, jó szerencsét kívánva a mecseki bányászoknak. Az ünnepi beszéd után a bányász emlékmű talapzatán sorra elhelyezték a kegyelet és a megemlékezés koszorúit. Az ünnepség az Internacionálé hangjaival, majd színpompás tűzijátékkal fejeződött be.
