Dunántúli Napló, 1977. szeptember (34. évfolyam, 240-269. szám)

1977-09-27 / 266. szám

Dunántúlt napló 1977. szeptember 27., kedd Kényszerszünet a meszesi gimnáziumban Szünetel a tanítás Pécs leg­fiatalabb középiskolájában, a Dobó utcai gimnáziumban. Nem szüreten, egyéb munkán vannak a diákok, hanem ott­hon, mivel lehetetlen állapot alakult ki az épület szennyvíz­hálózatában. Veres János, az intézet párt­titkára és igazgatóhelyettese telefonhívására jártunk tegnap délelőtt a helyszínen: — Min­den tanévet hibás mosdókkal, vízvezetékkel, kiáradó szenny­vízcsatornákkal kezdtünk — panaszolták az iskola vezetői. — Ha szóltunk a kivitelező­nek, csak belekukkantottak a szennyvízaknába, s azt mond­ták, nem használjuk rendelte­tésszerűen a berendezést. Két hét társadalmi munka után a múlt héten megkezdtük volna a tanítást, de csak három órát taníthattunk naponta, olyan lehetetlen helyzet alakult ki az épületben. Végül lezártunk minden vízvezetéket, leállt a konyha, a fűtés is. Somogyi László, az iskola matematika— fizika szakos tanára múlt pén­tekre mozgósított néhány diákot, akik azóta kiásták a meghibásodott vezetékeket... Most aztán látható, hol a hiba. Mindig elfog a fölháboro- dás, amikor ilyen esetekben tanárok, diákok odaadásával, lelkesedésével kell valahol él­ni, azaz visszaélni. Tudniillik nem a tanár és a diák dolga a szennyvízelvezető és a mi­egymás kiásása. Ahogy körüljártuk a kritikus helyszíneket, a laikus szemlélő számára is kiderült, hogy nem a rendeltetéstől eltérő haszná­lat miatt állt be a hiba, s nem is egyedül a csatornázási problémák a baj okozói a meszesi gimnáziumban. Három helyszínen a süllyedő, mozgó, netán rosszul alapozott falak idéznek elő ijesztő repedése­ket, például a szolgálati lakás három helyiségében s az újon­nan kialakított büfénél, ahol gyanúsan dong a padlózat. Mindezt nem a pincegon­dokkal küszködő belváros va­lamelyik épületében, hanem a két éve átadott, új meszesi gimnáziumban láttuk. Ott- jártunkkor érkezett meg a be­ruházó UNIBER és a kivitele­ző Mecseki Szénbányák Építési tizemének képviselője is. Meg­ragadtuk az alkalmat, de hiá­ba kértünk szakvéleményt, a kivitelező képviselője elzárkó­zott a válaszadástól. Ez már egy következő cikk témája le­hetne, ezért kár is szaporítani a szót. De egy terjedő maga­tartással hadd állítsam szem­be azt a követelményt, hogy a közvélemény tájékoztatása nem kegy, nem szivesség, ha­nem kötelesség! Gállos Orsolya Minisztertanács mó- dositotta a közületi szervek gépjárműveiről szó­ló korábbi, 1969 óta ér- nyes rendeletét. A Magyar Közlöny 70. számában megjelent ren­delet kedvezőbb feltétele­ket teremt a közületek tu­lajdonában lévő autóbu­szok célszerű használatá­hoz. Az alaprendelet sze­rint ugyanis a vállalatok, üzemek, intézmények autó­buszukat csak munkás­szállításra, illetve egyéb üzemi célokra használhat­ták. Amennyiben a forgal­mi engedélytől eltérően másra, például iskolások, fiatalok, sportolók szállí­tására, vállalati kirándu­lásokra stb. vették igény­be a buszt, akkor — a befogadóképességtől füg'- gően — kilométerenként 2—6 forint térítést kellett fizetnie az üzembetartó­nak. A rendelet más kö­zületek részére is lehetővé tette a vállalati buszok igénybevételét, de csak az előírt térítés ellenében. Elengedték a közületi autóbuszok használatával járó többletköltségeket Miután ez az anyagi korlá­tozás növelte oz üzemeltetők költségét, nem szívesen vál­laltak ilyen fuvarozási felada­tokat. A mostani rendelet ezt az üzemi költségeken felüli anyagi terhet érvénytelenítette azzal, hogy elengedi a térítés fizetését. Y­Az alaprendelet kiadásától eltelt években a közületek tu­lajdonában lévő autóbuszállo­mány jelentősen bővült, szá­muk 1000—1200-ról 7000— 7500-ra gyarapodott. Ennek a nagy szállítási kapacitásnak egy része főleg a hétvégeken kihasználatlanul vesztegelt, vagy csak drágán volt igénybe vehető. Időközben néhány olyan rendelkezés — például az ifjúsági törvény, a közmű- v velődési törvény, szabad szom­bat stb. — jelent meg, ame­lyek nyomán megnövekedtelcaz utazási igények. A Volán vál­lalatok azonban kapacitás hiá­nyában nem képesek ezt ki­elégíteni, az iskolák, az üze­mek különjárati buszmegrende­léseit százával kénytelenek visszautasítani. A mostani rendelkezés meg­teremti a lehetőséget a közü­leti autóbuszok több célú igénybevételére, kapacitásuk jobb kihasználására, a sze­mélyszállító járműhiány csök­kentésére. A rendelet — amely október 1-én lép hatályba — egyben ismételten és véglegesen vá­laszt ad az országgyűlés nyári ülésszakán interpellált Sarudi Sándor Hajdú-Bihar megyei képviselőnek, aki éppen az is­kolák és az ifjúsági szerveze­tek utazásait megdrágító térí­tés eltörlésére kért intézkedést. Megemlékezés a fegyveres erők napjáról Kiváló munkásőrök kitüntetése Kettős ünepségre került sor vasárnap a Munkásőrség me­gyei parancsnokságán. Először a Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelme 60. évfor­dulója tiszteletére szervezett emlékverseny megyei döntőjét rendezték meg nyolc vetélkedő raj részvételével. A győzelmet a Mecseki Szénbányák Stein­metz Miklósról elnevezett zász­lóaljának raja szerezte meg, másodikak a komlóiak, harma­dikok a pécsiek lettek. A verse­nyen részt vett Barta Gyula, a Munkásőrség országos parancs­nokának helyettese, a megyei, a járási, városi pártbizottságok, tömegszervezetek képviselői, munkásőrparancsnokok. A győz­tes rajt Papp Árpád országos parancsnok díszparancsban kö­szöntötte és egyhetes szovjet utazással jutalmazta. A fegyveres erők napjáról Sári Ferenc, a Pécs városi, já­rási munkásőrszázad parancs­noka emlékezett meg, majd Valkai József megyei parancs­nok kitüntetéseket nyújtott át. Az országos parancsnok a Ha­za Szolgálatáért Érdemérem arany fokozatával tüntette ki Kulcsár Sándort, a szigetvári járási század parancsnokát, ezüst fokozattal: dr. Orbán Ist­ván megyei szakcsoportvezetőt, Cserti József pécsi munkásőrt, Kamper Ignácot, a Mecseki Szénbányák zászlóaljának mun­kásőrét, bronz fokozattal: Per­gő József szigetvári szakaszpa- rancsnok-helyettest, Herczeg Lajos pécsi rajparancsnokot, Péterlalvi István sásdi munkás­őrt, Weisz László pécsi tartalé­kos munkásőrt. Munkásőr Em­lékjelvény kitüntetést kapta Ve­rier János, Zobák bánya párt­titkára, Neiczer József, a szent- lászlói tsz elnöke, Nyári Gyula, a sásdi általános iskola igaz­gatója. Többen részesültek pénz- és tárgyjutalomban. A megjelenteket és kitüntetette­ket Rózsahegyi István, a megyei pártbizottság osztályvezetője köszöntötte. M. E. Tenkes-túra Siklóson Vasárnap a Tenkes Túra első napján a dolgozó fiatalok 8- 10 fős csapatai versenyeztek a kupáért. Huszonhárom csapat sorakozott reggel a sportpá­lyán, ott tartott a pécsi sport­bolt kiállítást és ott várakoztak a határőrkutyák, Csinos, Aliz és Dorog is, kísérőiekkel. Az ünnepélyes megnyitón - részt vett Piti Zoltán, a KISZ Ba­ranya megyei Bizottságának mb. első titkára, Horváth Alajos, az MSZMP Siklós városi Bizott­ságának első titkára, Kutnyán- szky Géza, a megyei pártbizott­ság munkatársa, Mórocz János alezredes, az MHSZ mb. megyei titkára, Gulyás József, a Mun­kásőrség Siklós városi-járási parancsnoka, Bogyó Gyula, a Járási Sportfelügyelőség veze­tője és Gertner Árpád, az MHSZ járási-városi titkára a meghirdető szervek nevében, valamint dr. Sági Tibor, a Sik­lós városi tanács és dr. Kránicz Árpád, a járási hivatal elnök- helyettesei — Németh Antal a KISZ Siklós városi-járási Bizott­ságának titkára és Muhi And­rás határőr alezredes mondott beszédet. A kutyás bemutató és tíz fekvőtámasz után a csapatok nekiindultak három útvonalon a 8 kilométeres, öt elméleti-gya­korlati állomással „tűzdelt" tú­róra. Tájolóval és térképpel a kezükben, ebédrevalóval a há­tizsákban, fáradtan érkeztek célba, a csarnótai kőbánya fölötti katlanba. Itt bográcsos főzőverseny várta őket. A kora délutáni légiparádén ejtőernyős és műrepülő bemutató szóra­koztatta a résztvevőket. A főzőversenyt a siklósi nép­frontosok, míg az összetettet, tehát a Tenkes Kupát a siklósi Kesztyűgyár „Lenin” KlSZ-alap- szervezelének csapata nyerte. 2. a siklósi népfrontos, 3. a má- riagyűdi kiszesek csapata lett. A XIII. Tenkes Túra tegnap a diákok versenyével fejeződött be. te énjébe batolek, hogy kellemesen hassak Ifjú boltosok dél-dunántúli Szekér Gyula Ivano-Frankovszkban Dr. Szekér Gyula, a Minisz­tertanács elnökhelyettese hét­főn háromnapos látogatásra Ivano-Frankovszka, szovjet Uk­rajna területi székhelyére, a KGST közös beruházásában megvalósuló orenburgi gázve­zeték magyar kivitelezésben épülő V. szakaszának központ­jába érkezett. A Minisztertanács elnökhe­lyettesét dr. Simon Pál nehéz­ipari miniszter. Kovács Antal, az MSZMP KB osztályvezetője és Marjai József, haz.ánk moszkvai nagykövete is elkí­sérte. Megtekintették a magyar ki­vitelezésben épülő létesítmé­nyeket. vetélkedője Idejét múlta a „Tessék parancsolni!”? — Milyen az idegállapota, milyen a természete? Ezt már akkor felmérem, amikor belép az üzletbe a vevő és amikor először kérdez. Villanásnyi időn belül az énjébe kell hatolnom, hogy kellemesen hassak rá, hogy természetességemet ne tartsa modorroságnak — ma­gyarázza Fehér Imre 28 éves fiatalember, aki 13 éve ad el Lentiben, az ÁFÉSZ ruházati áruházában. Ö is egyik részt­vevője a hétfőn Komlón kez­dődött dél-dunántúli boltos­vetélkedőnek, amire a Ki mi­nek mestere versenymozgalom keretében került sor. A kétna­pos vetélkedőre 39 fiatal bolti eladó érkezett Baranya, So­mogy, Tolna és Zala megyé­ből. A ruházati és a cipőszak­mában adnak számot tudásuk­ról. Majd így folytatja: — Ha ideges vagyok, mert adódik ilyen is, akkor mást kérek A VIT-re készül Havanna Milyenek a kubai gyerekek? — Szerények, kedvesek, ba­rátságosak és vidámak — mondja Kóczián Erzsébet, a pécsi úttörőház igazgatója. Nemrég tért vissza Kubából, ahol öt magyar gyermekkel négy hétig a kubai úttörők vendégszeretetét élvezte. — Varaderóban, az idén fel­avatott „Július 26” nemzetközi úttörőtáborban voltunk ezerkét­száz pajtással együtt bábeli nyelvzavarban, tíz európai, hat afrikai, tizennégy amerikai or­szág és a házigazda kubai gyerekek közös nyelve a ba­rátság, a tengeri fürdőzés, a dal, a tánc volt. Egy keskeny földnyelven épült a tábor, szép kilátással az Atlanti-óceánra és a Mexikói öbölre, Csillebérc nagyságú, jól ellátott. — Hogy jutott Kubába? — Az országos úttörővezetői tanács tagjaként. A vezetők­nek konferenciát tartottak a Négy hét Kubában Gyermekélet a szigeten „Mit tesz a kormány a gyer­mekek életéért?" — témakör­ben, a moszkvai gyermekfeszti­vál, „Hogy mindig ragyogjon a Nap” jelmondata jegyében. — És mit tapasztalt? — A beszélgetések során megtudtam többek között, hogy Jamaikában nincs gyermek- szervezet, Mexikóban is csak három hónapja alakult meg három nagyvárosban, és nem az iskolában, hanem parkok­ban „úttörőznek” a gyerekek. Találkoztunk a Kubában élő Uruguay-i és chilei emigrán­sok gyermekeivel, megvitattuk a finn, lengyel, bolgár, szov­jet, cseh, román és mongol vezetőkkel is szövetségeseink életét. Aztán a kubaiak. —Itt jöttem rá, hogy a kubaiak miért gyakorolnak olyan ha­tást a latin-amerikai országok­ra — felszámolták az analfa­betizmust, nehéz gazdasági körülmények között is mindent megadnak a gyermekeknek. A tábor is példa rá, mely a szünidő leteltével üdültetési és iskolai feladatokat lát el. — Élmények? — Először voltunk ilyen nagy távolságra és a tengeren túl. Hamar megszoktuk a szokatlan meleget, és nem tudtunk be­telni a dús, ezerszínű növé­nyekkel. A fürdőzés, foglalko­zások és a zászló fel- és le­vonások, na és a nemzeti napok töltötték ki napjainkat. Volt lengyel nap, megemlékeztünk a kubai nemzeti ünnepről, a kontinensek napján mi a len­gyelekkel és finnekkel közösen külön is megszerveztük Európa napját, kiállítással, találkozók­kal és kultúrműsorokkal. A mie­ink népviseleti ruhában tán­coltak, énekeltek — nagy si­kerrel. Kirándulni is elvitték: jártunk a Matanzas cseppkő­barlangban, a Cardenas nád- cukorgyárban, a Disznó-öböl­nél, a Mártírok Múzeumánál, a 14 000 gyermeket befogadó Marti táborvárosban és elju­tottam Havannába is. Ott a Forradalmi Múzeum, a Lenin- parkban épülő Ottörőpalota fogott meg. És még egy: min­denütt VIT-emblémák. Havan­na már a XI. VIT lázában ég. Murányi László meg, hogy szolgáljon ki, mert visszafeleselni nem akarok és elvemet nem adom fel, hogy mindent a vevőért. Danes Gyöngyi még csak egy éve dolgozik eladóként Kaposváron, az Ady utcában levő 107-es számú férficipő- boltban. Gyerekként is von­zotta a pálya, igaz akkor még nagyobb hatással volt rá a csillogó árusokaság. Példaképe Huszár József né, régi boltos, akiben azt szerette, hogy gyor­san teremt kapcsolatot a leg­kedvesebben és a legudva­riasabban: — Teli idegességgel, rizikó­val ez a mesterség, de a fe­szültségemet, ha „felcukkol­tak", azzal vezetem le, hogy elmegyek a raktárba csoma­golni. Sajnos, a velem egyko- rúak körében nem általános szokás, szemlélet a törődés, a figyelmesség. Sok fiatal kollé­gám ráhagyja az érdeklődő emberre, vegyen, amit akar. Horváth Magdolna a nagy­atádi ÁFÉSZ ruházati boltjá­ban harmadik éve eladó. Elő­re köszön, amit nem restell. Arra törekszik, hogy állandó vevőket nyerjen meg magá­nak, mert velük könnyebben tud így foglalkozni, vagyis ízlésüket, igényüket teljesen fi­gyelembe veszi. Példaképe nem volt és szerinte ezen a pályán lehetetlen ilyet találni. — Szívből csinálom a mun­kámat, mégis kimerülök. Jó lenne, ha több műszak lenne és így nem úszna el egy nap csak a kemény munkára. Nem használom a „Tessék paran­csolni" udvariassági formát, mert olyan érzést vált ki ben­nem, mintha szolga lennék. Szebb a „Tessék kérni. Tessék választani. Mit kíván?” — ki­fejezés. A verseny tegnap gyakorlati résszel kezdődött és ekkor bizonyíthatta be az összes in­duló, hogy milyen alapos em­berismeretből, lélektanból, mekkora a türelme, hiszen a valóságban „vizsgáztak”, a komlói Csille Áruházban dol­goztak egy napot. Csuti J. Beremend határőr­község Vasárnap délelőtt határ­őrközséggé avatták Bere- mendet. Az építők sport­pályáján tartott ünnepi nagygyűlés elnökségében foglalt helyet Kovacsevics Márk, az MSZMP Siklós járási Bizottságának első titkára, Fehér Lajos alez­redes, a Határőrség Or­szágos Parancsnokságának képviselője, Krasznai An­tal, a Hazafias Népfront Baranya megyei Bizottsá­gának titkára, Piti Zoltán, a KISZ Baranya megyei Bizottságának megbizott első titkára és dr. Szabó József, a nagyközség or­szággyűlési képviselője. Ünnepi beszédet Megya- szai József, az MSZMP Baranya megyei Bizottsá­gának osztályvezetője mondott. Kiemelte, hogy a beremendi dolgozók ön­kéntes vállalása, amit ál­lamhatárunk biztonságos őrizete érdekében tettek, a szocialista hazafiság konkrét megnyilvánulása. Az ünnepi beszédet kö­vetően Gerencsér József ezredes, a Határőrség pé­csi körzeti parancsnoka átadta a határőrközség megtisztelő címet bizonyító oklevelet Szüllő Lászlónak, a Beremendi Nagyközségi Tanács elnökének.

Next

/
Oldalképek
Tartalom