Dunántúli Napló, 1977. szeptember (34. évfolyam, 240-269. szám)
1977-09-22 / 261. szám
e Dunántúli napló 1977. szeptember 22., csütörtök II formaterueiés nem luxus I Funkció és esztétika A kép előterében látható „Sofia 31" típusú hordozható tv-készülék nem konstrukciós újdonságként került lencsevégre, hanem a bulgáriai ipari formatervező központ munkatársainak egyik első alkotásaként. Világszerte egyre inkább tudatára ébrednek az ipari és kereskedelmi szakemberek, hogy a formatervezők közreműködése nélkül nem lehet teljes a gyártmányfejlesztés. A szakszerűen tervezett ipari termék mindenkor praktikusabb a használó számára és sokkal tetszetősebb is. Tehát az áru nagyobb keresletre számíthat. A gyártmánytervező nem azonos a formatervezővel, de egymás tevékenységét ki kell egészíteniük. Az ipari forma- tervezéskor nem az elavult, esetenként gyenge minőségű, korszerűtlenül előállított áru „felruházásáról", „kozmetikázásáról” van szó, hanem a tartalom és a forma, a funkció és az esztétika összhangjáról. Egyáltalán nem mindegy, hogy otthonunkban, munkahelyünkön milyen tárgyak, berendezések között élünk, s nem lehet közömbös, hogy az évente megjelenő sok-sok ezer új termék milyen köntösben jut el a felhasználóhoz, a fogyasztóhoz. Bizonyított tény, hogy szívesebben dolgozik az ember egy tetszetős, praktikus formájú és kezelésű szerszámgéppel, mint például egy „kiszolgált” masinával. Az egyébként lélekölő háztartási munkához is szívesebben hozzáfog az ember a jól kézhez álló porszívóval, konyhagéppel stb. Biztonsági követelmények szabják meg Bulgáriában épül a „Kozlodu j" atomerőmű Hol épülhet atomerőmű? Tv-jegyzet Portréfilm Fülep Lajosról 1970-ben bekövetkezett halála óta mintha többet emlegetnék, idézgetnék, mint annak előtte. Szinte divattá lett különféle alkalmakkor, a művészet, a filozófia vagy a magyarság kérdéseinek taglalásakor Fülep Lajost citálni. Nem mintha sok nála különb gondolkodót találhatnánk századunk magyar szellemtörténetében, Fülep mostani reneszánsza mégis figyelemre méltó. Megnyilvánul benne a lezárult életmű iránti őszinte érdeklődés, az intellektuális pletykára szomjazókat izgatja híresen nehéz természete, szigora és könyörtelensége. S végül kezünkbe vehetjük egyre- másra megjelenő művészetelméleti, filozófiai munkáit, melyekből nemcsak a szaktudós, a művészettörténész, de minden gondolkodó ember bőven profitálhat. Óriási feladatot vállalt magára Olasz Ferenc rendező és a szakértőként közreműködő Fülep-tanítvány, Németh Lajos művészettörténész, amikor nekilátott e tiszteletre méltó és kissé reménytelen feladat, a portréfilm megalkotásához. Nem tudom, készített-e annak idején a televízió olyan nagyobb lélegzetű beszélgetést Füleppel, mint amilyenekből e generációnak több óriását megismerhettük. Örzi-e arcát, gesztusait, szigorúan figyelmeztető kézmozdulatát, sommás ítéleteit a celluloid-szalag? Mert megidézni Fülepet kevés a szemtanúk, barátok, hivők és tanítványok szava. Pedig Olasz Ferenc minden ma rendelkezésre álló adalékot felsorakoztatott: képi változatosságban kevéssé bővelkedő filmje a gondolatok gazdagságával szögezte nézőit a képernyő elé. Németh Lajos hitető tanítványi elfogultsággal és kegyelettel elénk vázolt Fü- lep-életrajzából a felsorakozó tények éreztették a századforduló nemzedékének máig ható sugárzását, azokét a szellemekét, akiknek mai kultúránk megalapozását köszönheti a magyarság. Azután lelkipásztorukra emlékeztek a zengővár- konyiak, akik Fülep Lajos szigorú értelmezése szerint élték, szenvedték meg e szó valódi jelentését. Lanyhult a film ereje az utolsó harmadnál, amikor szellemi gyermekei, költők és művészettörténészek próbálták szavakba önteni a rójuk gyakorolt hatást. De talán éppen ez lesz a legfőbb ösztönzés arra, hogy leemeljük munkáit a könyvespolcról, magunkévá tegyük szellemi és erkölcsi igényességét, szigorát, értéktiszteletét. Gállos Orsolya Világszerte épülnek az atomerőművek, mert az egyre növekvő energiaszükséglet másként már nem elégíthető ki. Nagy gondot okoz azonban rendszerint az atomerőmű helyének a kiválasztása. A széntüzelésű erőműveket — ha van rá lehetőség — a bánya, az olajtüzelésűeket a finomítók mellé építik, a tüzelőanyag szállításának a költsége így a legkisebb. Arra is törekednek, hogy a villamos energiát se kelljen nagy távolságra szállítani: lehetőleg ott történjék a termelése, ahol legnagyobb fogyasztói vannak. És mivel az erőműben nagyon sok vízre van szükség, a telepítést a vízkészletek is befolyásolják. Egy atomerőmű évi tüzelőanyagigénye mindössze néhány vagonnyi, így szállítási költsége elhanyagolhatóan kicsi. Ennek ellenére mégsem könnyebb egy atomerőmű helyének kijelölése, mint egy hagyományosénak: különböző biztonsági követelményeket keTl ugyanis kielégíteni. Az atomerőmű vízigénye nagyobb, mint a hagyományosé, közel másfélszerese a szén-, vagy olajtüzelésűeknek. Legjobb megoldás az erőmű friss vízzel való hűtése, ez azonban csak ott oldható meg, ahol nagy vízhozamú folyó áll rendelkezésre, nehogy a visszavezetett hűtővíz „hőszennyezésé- vel” elpusztítsa a víz élővilágát. Az atomerőmű építését megelőzően a telephely környezetében meteorológiai és hidrológiai megfigyeléseket végeznek. Ezeknek az adottságoknak az ismeretében kiszámítható, hogy az erőműből kibocsátott radioaktív szennyeződés miként oszlik el a légkörben, a talajban és a vízfolyásokban. Kedvező, ha a telephelyen ritka a szélcsend, kevés a szélmentes napok száma. Vizsgálják a telephely tektonikai szerkezetét is. összegyűjtik a múltbeli földrengések adatait, hogy következtethessenek a jövőben várható földmozgások előfordulásának a valószínűségére. Az atomerőműben keletkező radioaktív anyagokat gondosan összegyűjtik, s besűrítik, s általában az erőmű területén levő radioaktív temetőbe viszik. Ha mód van rá, az erőmű helyét úgy választják meg, hogy körülötte nagyobb település ne legyen. A magyar tudomány a rcképcsa rnoká bői Bemutatjuk Berend Iván akadémikust D itka és valószínűleg ** örömteli érzés egyetemi tanár számára diákjai között oly népszerűnek lenni, hogy a hallgatók egymás közti beszélgetéseikben csak keresztnevén emlegessék. Nos, Berend T. Iván majd egy évtizede élvezheti már a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemen ezt a népszerűséget, melyhez hasonlót az egyetem történetében tán csak rek- torságban elődje és mestere, „Zsiga bácsi”, azaz Pach Zsigmond Pál akadémikus ért el annak idején. Berend T. Iván 1930-ban született, Budapesten. Már egyetemi tanulmányait is „rendhagyó” módon végezte: először két évig a köz- gazdasági egyetem hallgatója volt, majd „váltott": átment az Eötvös Loránd Tudományegyetemre, egyszerre tette le két év vizsgáit, és egyszakos történészként diplomázott. Egyetemi doktori címét viszont ismét csak a „közgázon” szerezte meg, ahol már diákkorában dolgozott a gazdaságtörténeti tanszéken, munkatársaival és barátaival, Ránki György- gyel és Szuhay Miklóssal együtt. Itt már „múltja" volt, hiszen az egyetem „hőskorában”, 1950-ben, másodéves hallgatóként státusszal, akkor komolynak számító 600 forint havi fizetéssel dolgozott a tanszéken, mint könyvtárkezelő — sőt: hallgatóként vizsgáztatott is. Életében, pályáján, szinte mindent egy lépéssel korábban tett, mint az elvárható. 16 évesen már helyezett volt az országos történelmi tanulmányi versenyen, érettségi előtt az egyetem gazdaságtörténeti szakkörében dolgozott. Ez a „megelőzés" később is folytatódott: 1953-ban jelentkezett aspi- ranturára. Nem fogadták el. „Korai még" — mondták. Nem is jelentkezett többé. Úgy vélte: egyedül is fel tud készülni kandidátusi címe megszerzésére. Ránki Györggyel, állandó szerző- „ikerpárjával” már utolsó egyetemi évükben készen voltak első könyvükkel, az 1955-ben megjelent „Magyar ipar 1900—1914” című kötettel. Ez a XX. század magyar gazdaságtörténetével foglalkozó legelső munkák egyike volt. Mi inspirálta e sajátos szakterületre? Pach Zsigmond Pál, a Történettudományi Intézet akkori igazgatóhelyettese vonta be a két diákot az intézet akkor létrehozott nagy munkaközösségébe, amelynek célja: a polgári történetírástól eltérő módszerekkel, közös munkával feltárni a XIX. és a XX. század magyar gazdaságtörténetét. Hogy, hogy nem, a közös munkából nem sok lett, de Berend T. Ivánt és Ránki Györgyöt ez a megbízás hozta végleg össze. Már 19501958-ban védte meg kandidátusi címét. Témája: Magyarország gyáripara, 1933— 1944 között. Ez is közös munka volt, Berend T. Iván az 1938—1944 közötti időszakból védett, a „másik feléből” pedig Ránki György. 1960-ban jelent meg „Magyarország a német fasizmus életterében” című harmadik könyvük, s a három munkáért együtt kapták meg 1961-ben a Kossuth-díjat. 1963-ban védte meg Berend T. Iván akadémiai doktori értekezését, amely az újjáépítéssel és a nagytőke ellen 1945—1948 között vívott harccal foglalkozott. A Magyar Tudományos Akadémia 1973-ban választotta levelező tagjává. Székfoglaló témája: A vállalatfejlesztés útjai és sajátosságai a XX. századi magyar iparban. Ez a téma gyár iparban. Időközben egyetemi pályája is egyenletesen ívelt: 1959-ben a közgazdaságtudományi egyetem általános közgazdaságtudományi karán dékánhelyettessé, majd az 1962—1965-ös ciklusra dékánná választották. Egyetemi tanári címet 1964-ben kapott, 1967-ben lett a gazdaságtörténeti tanszék vezetője. 1973-ban kezdte meg első hároméves rektori ciklusát, most már a másodikban tölti be az egyetem rektori tisztét. Min dolgozik most? Inkább dolgoznak. A szerzőpáros már egy évtizede kiterjesztette „működési területét”: nemcsak a magyar, hanem a nemzetközi gazdaságtörténet izgalmas fejezeteit kutatják. Közép- és Ke- let-Európa XIX—XX. századi gazdaságtörténetét taglaló kötetük 1969-ben jelent meg. Nagy nemzetközi visszhangot váltott ki, már két amerikai kiadásban is megjelent, rövidesen napvilágot lát a japán és az olasz kiadás is. Nemcsak a módszer, a tudományos szemléletmód is új Berend T. Ivánnál. Erre utal az MTA májusi közgyűlésén tartott vitaindítója: a „Mai gazdaságpolitikánk — történeti összefüggésben" című előadásában többek között arra a következtetésre jutott, hogy a gazdaság- politika a mai helyzetben csak akkor tud a jövőre felkészülni, ha az infrastruktúra fejlesztésében, irányításivállalkozási feltételekben, és nem utolsósorban az oktatáspolitikában is megalapozza a rugalmas gazdasági reagálás alapjait. Nem lehet úgy nézni: mennyit tud „juttatni" a gazdaság az oktatásnak, mert egész jövő gazdaságpolitikánk attól is függ, hogy az oktatáspolitika, az oktatási rendszer a rugalmassághoz kellő szellemi kapacitást biztosít-e. E téma összefüggéseit az MTA közoktatási bizottságában évek óta végzett munkájával, a középiskolai reform előkészítése során kutatta. Emellett elnöke a Magyar Történelmi Társulatnak, mintegy tíz éve vesz részt a gyakorlati gazdaságpolitikai munkában, és komoly nemzetközi tisztséget is betölt: a Béke-világtanács elnökségének tagjává választották. I lyen hatalmas munka, • sokirányú elfoglaltság mellett magánemberként van-e különösebb kedvtelése, hobbyja? A munkája. És mintha családi élete is ezt igazolná: felesége politikai gazdaságtan és történelem szakos tanár, nagyobbik lánya egyetemi hallgatóként szakdolgozati témájául a gazdasági fejlettség és az oktatási rendszerek összefüggését választotta, de már ötödik általánosba járó kisebbik lánya is különleges tanári dicséretet kapott kedvenc tárgyából, a történelemből. Hiába, a példa ragadós ... Szatmári Jenő István
