Dunántúli Napló, 1977. szeptember (34. évfolyam, 240-269. szám)

1977-09-20 / 259. szám

e Dunántúli napló 1977. szeptember 20., kedd I0^ßrny§ ■ «Ä Csak ülök... A Csak ülök és mesélek cí­mű Vitray-műsort dicsérni már- már nehezemre esik, dicsér­tem eleget, védtem is, elcsé­peltnek tűnhet a téma. Rá­adásul szemmel látható, hogy ez már nem is csak Vitray műsora, mellette összeková- csolódott egy — az eredmény­ből ítélve — nagyon tehetsé­ges és lelkes gárda, akiknek külön-külön a nevét sem tud­juk, nem jegyeztük még meg, marad tehát Vitray neve, ame­lyet viszont régről jól isme­rünk. Ilyenformán ha csakis az ő érdemének tekintjük a mű­sor kétségtelen sikerét, talán nem is vagyunk igazságosak. A siker kétségtelen, még ak­kor is, ha gyakorta vitákkal jár, sőt. Lehetetlen tehát el­menni a kérdés mellett: mi rejlik e mögött a siker mögött. Személyes varázs? A kuriózu­mok iránti vonzalmunk? Az ér­dekesség jogos várása? Biztos, hogy ez is, az is. Vitray (már megint. . .) kitűnő riporter, aki mellett a riport­alanyok olyan természetesség­gel, bizalommal és őszinteség­gel nyilatkoznak meg, hogy az ember elhűl: hogyan lehetsé­ges ez a lámpák, drótok, tech­nikai személyzet kereszttüzé­ben. Nyilván belőle árad az a ritka nyugalom és biztonság, amitől a megkérdezettek meg­hitt szobában érzik magukat, tudják, hogy problémáik való­ban érdeklik a szembenülőt, s ettől vallomásaik végtelenül egyszerűvé és őszintévé, tehát hitelessé válnak. De ami a műsor legfőbb értékét jelenti, azt leginkább egy ma diva­tos szóval fejezhetném ki: problémaérzékenység. Olyan kérdések, jelenségek kerülnek itt felszínre, amelyek mellett a hagyományos „lusta gondol­kodással" szépen el lehet s gyakran el is szoktak sétálni. Problémák, jelenségek, ame­lyek ritkán kerülnek be a je­lentések legfőbb pontjai közé, nehéz őket megtisztítani a rá­juk rakódott magyarázatoktól, s csak úgy érhetők tetten, mutathatók fel a maguk vilá­gosságában, ha a gondolko­dásnak azt a tiszta logikáját követjük és az élet totalitásá­nak azt a szemléletét vallhat­juk magunkénak, amely ezek­ből a műsorokból kivehető. Mindezt előrebocsátva a legutolsó Csak ülök . .. műsor­ról szólnék, amelyet maga a szerkesztő torzónak nevezett, nyilvánvaló okból. Elfogadhat­juk ezt a szerény meghatáro­zást, a lényeg akkor is meg­marad: a halálraítélt vesebete­gek egyetlen reményéről, a ve­seátültetésről volt szó, s ami jelen pillanatban e kérdésben fontos lehet, az mind benne volt a filmben. Lehetett volna benne sokféle magyarázat, részletezés, mellékvonal is, de minek. Rendkívüli ízléssel, visz- szafogottsággal, a szentimen- talizmus halovány árnya nél­kül, de drámai erővel mutat­kozott meg maga a gond. Emberek jelentek meg, kisebb- nagyobb örömeikkel és szoron­gásaikkal. Nem mint vesebete­gek, hanem mint emberek, olyanok, mint valamennyien va­gyunk, és csak ebben az egy­ben különböznek tőlünk — de mekkora ez a különbség! Er­re az cilap-a helyeződött rá a néhány, bölcsen szűkre fogott adat. Európa harmincadik ve­seátültetését magyarok csinál­ták. De azóta a világ több ezerszeresen túlszárnyalt ben­nünket. A műsor végén az elsötétülő képernyőn hatalmas világító kérdőjelek ugráltak. Lehet, hogy nekem eggyel több is. Mert az is eszembe jutott, hogy a riport Budapestet vette csak szemügyre — vajon mi lett vol­na az eredmény, ha vidéken is szétnéz . . . H. E. Tanulmányi szabadság, szabadnap A továbbtanuló dolgozók kedvezményeiről A munkaidő-beosztás nem akadályozhatja a foglalkozásokon való részvételt Szeptember a tanévkezdés ideje. Gyermekeink mellett dolgozóink közül is számosán kezdik meg, illetve folytatják tanulmányaikat. Megszaporod­nak a továbbtanuló dolgozó­kat megillető kedvezmények után érdeklődők. Az alábbi­akban a legfontosabb és leg­többet kérdezett kedvezmé­nyekről adunk tájékoztatást. A legfontosabb rendelkezé­sek közé tartozik, hogy az alsó-, közép- vagy felsőfokú oktatási intézmény esti vagy levelező tagozatán tanulmá­nyokat folytató dolgozó nem foglalkoztatható olyan munka­idő-beosztásban, illetőleg nem kötelezhető olyan mértékű éj­szakai és túlmunkára, amely őt a kötelező foglalkozásokra és vizsgákra történő felkészü­lésben, illetőleg az azokon való aktív részvételben aka­dályozza. Az általános iskola esti és levelező tagozatán, illetve ál­talános iskolai tanfolyamon, valamint a gimnázium esti ta­gozatán tanulókat HAT, a gimnázium levelező tago­zatán és a szakközépiskola esti tagozatán tanulókat T I Z, a szakközépiskola levelező tagozatán tanulókat TIZEN­ÖT MUNKANAP tanul­mányi szabadság illeti meg minden tanévben. Az érettségi vizsgára való felkészüléshez HAT munka­nap külön szabadság jár. A szakmunkásbizonyítványt szakmunkásképző tanfolyamon vagy egyéni tanulás útján megszerző dolgozót a szak­munkásvizsgára történő felké­szüléshez HAT munkanap ta­nulmányi szabadság illeti meg. Az általános iskola esti és levelező tagozatán, valamint általános iskolai tanfolyamon tanuló dolgozónak — ha nem biztosítható számára olyan munkaidőbeosztás, hogy g kö­telező iskolai foglalkozás kez­detére odaérkezhessen — en­gedélyezni kell, hogy a napi munkaidő befejezése előtt ab­bahagyhassa a munkát; ez a munkaidőkedvezmény tanítási naponként legfeljebb EGY óra lehet. A felsőfokú oktatási intéz­mény levelező tagozatán ta­nulók számára az oktatási in­tézmény által előírt kötelező foglalkozáson való részvételre SZABADNAP jár. Ennek mértéke nem haladhatja meg tanévenként a) műszaki, mezőgazdasági, természettudományi és idegen nyelvű szakképzés esetén a HARMINC, b) egyéb szakképzés esetén négy évet el nem érő tanide­jű képzésnél a TIZENNYOLC munkanapot. A felsőfokú oktatási intéz­ményben tanulók tanulmányi szabadságának mértéke tan­évenként a) négy évet el nem érő tanidejű képzés esetén esti tagozaton TIZENÖT, levelező tagozaton HUSZONEGY mun­kanap, b) négyéves és azt megha­ladó tanidejű képzés esetén esti tagozaton HUSZONEGY, . levelező tagozaton HUSZON­HÉT munkanap. A felsőfokú oktatási intéz­ményben folytatott tanulmá­nyok esetén mind az esti, mind a levelező tagoza­ton tanulókat a szakdol­gozat vagy diplomaterv elké­szítéséhez, valamint az állam­vizsgára való felkészüléshez megilleti a tanulmányok folya­mán összesen — négy évet el nem érő tan­idejű képzés esetén T I - ZENÖT munkanap, — a négyéves és ezt meghaladó tanidejű társadalomtudo­mányi szakképzés esetén HUSZONEGY, műszaki, me­zőgazdasági, természettu­dományi és idegen nyelvű szakképzés esetén pedig HARMINCHÁROM munka­nap külön tanulmányi sza­badság. A Marxizmus—Leninizmus Esti Egyetem általános és sza­kosított tagozatain és a Poli­tikai Főiskolán továbbtanuló dolgozót a négyéves és azt meghaladó tanidejű képzés szerint illetik meg a tanulmá­nyi kedvezmények. A tanulmányi kedvezmények megállapításánál a felsőfokú oktatási intézmények megfele­lő nappali tagozatára elő­írt tanidőt kell alapul venni. Itt kell ismertetni azon ren­delkezést is, hogy a felsőfokú oktatási intézmények előkészí­tő tanfolyamán részt vevő szakmunkásokat, akiknek a tanfolyamra történő felvételét a vállalat javasolja, a felvételi vizsgára való felkészüléshez HAT munkanap külön tanul­mányi szabadság illeti meg. A felsőfokú oktatási intéz­ményekben tanuló dolgozót a tanulmányi kedvezmények tel­jes tartamára átlagkereset il­leti meg, ha a) a munkakörére jogsza­bály vagy kollektív szerződés által előírt szakképzettséget szerzi meg, vagy b) a nappali tagozatos kép­zés befejezéseként előírt esti vagy levelező tagozatos kép­zésben vesz részt, vagy c) a vállalattal tanulmányi szerződést kötött (Mt. V. 15. §). A Marxizmus—Leninizmus Esti Egyetem általános és sza­kosított tagozatain, valamint a Politikai Főiskolán tanulókat úgy kell tekinteni, mint akik a munkakörükre előírt szak- képzettséget szerzik meg. A most ismertetett eseteken kívül is megilleti a dolgozót esti tagozaton tanulás esetén ugyanolyan mértékű kedvez­mény, mintha a gimnázium esti tagozatán, illetőleg leve­lező tagozat esetén, mint­ha a gimnázium levele- lező tagozatán tanulna. Az ezt meghaladó időre a mun­kaidő-kedvezmény, illetőleg ta­nulmányi szabadság nem fize­tett szabad időként jár. Lehetőséget ad a a jogsza­bály arra, hogy a vállalat rendkívüli méltánylást érdemlő esetben egyéni ebirálás alap­ján a fentebb írt térítést rész­ben vagy egészben akkor is megadja a dolgozónak, ha az ismertetett feltételeknek nem felel meg. fftat otthon alma Nyolcvan éve született Tamási Áron Már életében is a mesék nyelvén lehetett volna szólni róla: volt egyszer, hét határon is túl, erdők között egy kicsi falu, abban meg egy csillag­szemű fiúcska, aki felnöveked­vén útnak indult, hogy megbir­kózzon a sokfejű sárkánnyal. S feleletet keressen az Ábe­lek nagy kérdésére: mi célra is vagyunk a világon? A sárkánnyal megbirkózni a mesében se nagyon sikerül — a levágott fejek helyett újak nőnek, duplán - a nagy em­beri kérdésre azonban végle­gesnek tetsző választ adott Ta­mási Áron: „Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne.” Farkaslakán, Erdélyben szü­letett, 80 esztendővel ezelőtt. Bejárva a nagyvilágot, odatért vissza kedves szülőföldjére. Az volt az utolsó kívánsága: szü­lőfalujában temessék el. Teste már ott pihen, közel a Hargi­tához, s a szőke Nyikóhoz, arccal keletnek, a Csiki párna felé fordulva. Sírja már jelkép: az otthont keresők és a szé­pet óhajtók búcsújáró helye. Sírjából is életet üzen és hitet. A bizakodás irodalma az övé. Teremtett, szép, holdasfényű világ. Székelyek világa. Énekelnek a havasok, és a vizek mesét csobognak. A ju­hok hátán járni tanul a fény, Énlaka felett meg lehajtott fejjel elaludt — a Firtos lova hátán - a gondviselés. A férfiak - akiket ábrázolt - szíjasok, kemények, arcuk a bronzzal tartja a rokonságot. Az asszonyi szemekben fény­ből nyílik a virág. Semmin sem csodálkoznak; mindenre, ünyakönyu PÉCS SZÜLETTEK Vén Gábor, Popecz Marietta, Mol­nár Zsolt, Pirisa Csaba, Brandt Szil­via, Stéger Patricia, Németh Péter, Vörös Mónika, Benács Balázs, Szabó Andrea, Lakatos Klára, Korosecz Tamás, Steiner Csilla, Berta Nóra, Priskin Dóra, Szerdahelyi Timea, Orosz Judit, Aparácz Szilvia, Var­ga Renáta, Keserű Gábor, Hertbert Viktória, Nagy Hajnalka, Böhl Za­Autótípusok Liener György első, hasonló című könyve 1958-ban került az olvasó elé. A hazai ma­gángépkocsik száma ekkor alig haladta meg a 7600 da­rabot. A mostani hatodik kö­tet megjelenése idején ez a szám 600 ezer fölé emelke­dett. Az első kötet példány­száma 7100 volt, a jelenlegié 72 600. 1958 szinte a háború utáni magyar automobilizmus születési éve, 1977 a lendüle­tes fejlődésé. A magánautó akkoriban csaknem ideológiai kérdés volt, ma életforma . . . A kötet címe szerény, mert nemcsak az autóról szól, ha­nem az emberről is, aki meg­alkotta. Az „Autótechnika cso­dái" című fejezet is sokkal több, mint az autó fejlődéstör­ténete. A műszaki megoldások mögött ismét ott oz ember: értelmével, találékonyságával, makacs elszántságával. Nap­jaink autójáig az első „alig- mozgó"-tól persze hosszú az út. Sok úttörő neve merült a feledés homályába, de útkere­sésük eredményei a ma gép­kocsiján is megtalálhatók. A könyvnek ez a része a felfede­zés izgalmát kínálja az olva­sónak és olyan ismeretanya­got, amely sok vonatkozásban forrásmunkának tekinthető. Is­merősebb témával foglalkozik az „Évtizedünk autói” című részlet, bár itt sem hiányoznak a kevésbé ismert érdekességek. Például a mának és egy 1963- ban folytatott kerekasztal-be- szélgetésnek a szembesítése. Annak idején öt nagy angol autógyár vezető mérnökei fej­tették ki nézeteiket a követ­kező évtized autóiról, és ko­rántsem egységesen. Mi ma­radt meg, mi bukott el az ak­kori elképzelésekből? Egy tény, hogy akkor senki sem tartotta fontosnak az autók passzív biztonságáról beszélni. Néhány év múltán viszont ez a biztonság az autógyártás homlokterébe került. Az erre irányuló kísérletek ma is foly­tatódnak és az autógyártás legköltségesebb befektetését jelentik. A kísérletek műhely­titkairól lebbenti fel a fáty­lat a „Bábuk és emberek” cí­met viselő fejezet. A KGST autógyártásáról ad számot „Egy lendületes grafi­kon” címmel a következő rész. Miért nem gyárt Magyaror­szág személyautót? Erre a -so­kat vitatott kérdésre keres vá­laszt a „Made in Hungary" c. fejezet. A „Jellegek és kategó­riák” című oldalak gyakorlati példákkcl mutatják be az au­tóépítés jellemző vonásait az európai, az amerikai és a ja­pán autógyártás tükrében. A „Változó szerkezetek” cím is jelzi, hogy ebben a fejezet­ben konstrukciós megoldások­kal köthetünk közelebbi isme­retséget. Elsősorban a moto­rokkal, a fejlesztés irányaival és azokkal a törekvésekkel, amelyek a szigorú környezet- védelmi előírásokat kielégítő hajtóművek gyártására irá­nyulnak. Természetesen nem hiányzik a kocsi más, nem ke­vésbé fontos szerkezeti ele­meinek a bemutatása sem. Külön fejezet foglalkozik a ko­csiszekrény formáival. Miként találkozik az esztétika a ked­vező aerodinamikai fórmával — ezt szemléltetik ezek az oldalak. A verseny- és sport­autók világába vezet a követ­kező részlet, amelyben számos technikai érdekességgel és fi­gyelmet érdemlő megállapítás­sal találkozhatunk. A könyv tí­pusismertetéssel zárul. Mintegy 100 modell műszaki adatairól nyújt tájékoztatást. Az „Autótípusok" tartalma gazdag, szerkesztése kitűnő. Ám ez nem egyetlen erénye. A közvetlen, közérthető hang­vétellel a műszaki irodalom követésre méltó műfaját alkot­ta meg a szerző. Nem kisebb érdeme, hogy hiánypótló mun­ka. Épp ezért tanulságos ol­vasmány. Azok számára, akik csak mostanában barátkoznak az autóval és azoknak is, akik már évtizedek óta az automo­bilizmus lelkes hívei. Búsbarna László lant, Halmágyi Rita, Fürj Erika, Vér Antal, Kiefer Beatrix, Földvári Éva, Kudlimann Zsolt, Vörös Dalma, Ga­rami Roland, Gaál Brigitta, Kosa Péter, Szabó Eszter, Péntek Boglár­ka, Mihálkó Gábor, Havasi Viktor, Harth Klaudia. HÁZASSÁGOT KÖTÖTTEK Antal Sándor és Reining Erzsébet, Kiffer Ádám és Hohmann Anna, Varga Emil és Kis-Gadó Katalin, Nagy József és Hantosi Margit, Somlai Ferenc és Keserű Anna, Ka­rács László és Porkoláb Ágnes, Tú­rós András és Stuiber Zsuzsanna, Perger Antal és Polozgai Lívia, Sas István és Farkas Zsuzsanna Mária, Skoda 'Imre és Mikus Magdolna Margit, Petes István és Varga Ag­nes, Horváth György és Gyúrok Ka­talin, Jakabovics Béla László és Sza- lavári Ágnes, Nagy György János és Peczelák Terézia, Zsömle Károly és Odor Mária Erzsébet, Varga László József és György Margit Erzsébet, Fodor István és Tóth Julianna Erzsé­bet, Kojkov Nikolaj Sztefanov és Magyar Erika, Várhidi Tamás és Pap Margit. Szegényi József és Kő­vári Ibolya, Arnold Károly János és Reichardt Éva. mindig kész a lelkűk, és a tes­tük, örömre és csalódásra egyaránt. Bár a homlokuk bal- ladás, szájuk derűsebb dalra igazodik: Majd megszáll a Nyárád ... Szerelem és hűség vigyázza őket. Elég ez a meg­maradásukhoz; a szerelmesek a veszedelem hidegében is úgy bújnak egymáshoz, „mint hold­világon a virág.” Tudják, akár­milyen nagy bánat is szakad a szívre, szeretni kell, s helyt kell állni a történelem alatt is. Csupa erő, fiatalság ez a vadrózsa szépségű világ, Ábe­lekkel, népi hősökkel benépe­sítve. Még a járásúk is tava- szias, szinte suhogva járnak, erő és selyem van a kopogá­sukban. Azt példázzák, hogyan kell élni minden időben, még a setétségben is: sugarasan, csillagoson. Vagyonban, hata­lomban bármilyen aprók is, emberségben lehetnek hatal­masok. Annyira nem lehet le­szorítani az embert, hogy az emberségét feladja. Emberek maradnak minden időben: „Aki embernek hitvány, ma­gyarnak nem alkalmas" — mondja egyik novellabeli em­bere. A magyar itt olyasmit jelent, mint Ady verseiben: szépet és emberit. Mikor em­berei szinte derékroppanásig küzdenek sorsuk sárkányával, akkor is, mintha azt monda­nák legényes mozdulattal: já­ték ez, megy az élet tovább. Tamási Áron erdélyi íróként teremtette meg tündéri világát. Életműve, teremtett világa iro­dalmunk egyik legszebb feje­zete. Remekei olyan tetőket jelentenek, ahonnan messzire látni, vissza a múltba, s egy­ben a jövőt jelentő emberség térés mezőire is. A legnagyobb dolgok egyikét cselekedte: mű­be örökített egy világot, fé­nyeivel, rezdüléseivel, s egy történelmi sorsfordulóhoz érke­zett népcsoportot, — mielőtt még mássá lehetne — átadott a művészet halhatatlanságá­nak. Máig, s talán mindörök­ké úgy látjuk Erdély székely magyarjait, ahogy ő rajzolta: balladásan, ünnepi fénnyel a homlokukon, még a „pokol tölcsérében” is mosolyogva. Felbecsülhetetlenül nagy Ta­mási Áron cselekedete: egy né­pet kötött be olvasói, egy nemzet szívébe. Művészete mindenütt örökség, ahol az Ábelek igazát vallják. Kitép- hetetlenül. örökre. C. M. Ismét kapható a Tenkesalja ÁFÉSZ beremendi vasboltjában O KERTITOX KISTRAKTOR O műanyag bordázott viztömlő ‘/2 és % O poliészter hullámlemez O 30x30x1,25 zártprofil redőnyacél O 10x10 mm négyzetvas Cím: Beremend, Kossuth u. 86. Telefon: 112

Next

/
Oldalképek
Tartalom