Dunántúli Napló, 1977. szeptember (34. évfolyam, 240-269. szám)

1977-09-16 / 255. szám

1977. szeptember 16., péntek Dunántúli napló 3 A íj Hatékonyság ütfa i {TJ Ajánlás az iskolai H a évente tízezer új cikk kerül — fel­használói és fogyasztói — forgalomba, az még min­dig csak az összesen gyártott árufajták egy, igen, nem tévedés, egy százaléka, mivel az or­szágban a különböző ter­mékek száma körülbelül egymillió. Persze, van olyan terület — igy a ru­házati ipar — ahol három esztendő alatt a teljes gyártmányválaszték kicse­rélődik, s olyan is, mint például a szénbányászat, a malomipar, ahol az áru- összetétel nagyon lassan változik. Egyaránt igaz minden nép- gazdasági termelőterületre, hogy gyorsan növekszik a tu­dományos kutatás, a műszaki fejlődés jelentősége. A párt XI. kongresszusának határoza­ta ezt így rögzítette: „A tár­sadalmi termelés hatékonysá­gának erőteljesebb növelése megköveteli, hogy a termelési szerkezetet tovább korszerűsít­sük, a tudományos-technikai forradalom vívmányainak át­gondolt, következetesebb al­kalmazásával az anyagi-tech­nikai bázis fejlődését meg­gyorsítsuk, új technológiákat vezessünk be, a belső és kül­ső erőforrásokat jobban fel­használjuk, javítsuk a jöve­delmezőséget". Nehéz feladat lenne ma az iparban olyan terméket talál­ni, amelyhez valamilyen for­mában a tudományos kutatás­nak, gyakorlati alkalmazásá­nak nincs köze. A szintetikus műszálak különböző fajtái, a számjegyvezérlésű' fémmeg­munkáló-gépek éppúgy kuta­tók és gyártmányszerkesztők seregének tevékenységét sű­rítik, mint az új gyógyszerek, az Ikarus 200-as autóbusz családja. A kutatás, fejlesztés és a termelés összefüggése természetszerűen magával hoz­za, mind szorosabbá kell vál­nia fejlesztők és előállítók kapcsolatának. Ami nemcsak úgy igaz, hogy napjainkban már termelőüzemek sokaságá­nak van szerződése_ kutató- és fejlesztő intézetekkel, hanem úgy is, hogy a kutatók, a konstruktőrök „másodállásá­nak” színhelye az üzem, a műhely lesz. Ami esetleg szo­katlan, de egyre inkább el­engedhetetlen. Végül is jogos igény, a szülő ott legyen gyer­meke felnőtté érésénél...! Világszerte terjed az a mód­szer, hogy a fejlesztők a ter­mék, az eljárás üzemszerű elő­állításánál, alkalmazásánál vállalják a művezetést, azaz a tömeggyártás első lépései­nél ők az irányítók. Nemcsak a felelősség — helyes — értel­mezése ez, hanem nélkülözhe­tetlen tapasztalati forrás! Egyrészt a kialakított termék, módszer értékeiről, hibáiról a sorozatgyártásban — ami egé­szen más, mint a laboratóriu­mi előállítás, próba, s nem azonosítható az ún. kísérleti szériával sem —, másrészt e tapasztalati lehetőség fontos ismeretekkel szolgál a további fejlesztéshez. Azt, hogy a képzési felada­tok jelentős terheket rónak a társadalomra — s ezeket vál­lalnia kell, éppen a későbbi kamatok érdekében —, bizo­nyítja: a felsőfokú oktatásban az egy hallgatóra jutó költ­ségvetési kiadás 19 ezer forint volt 1960-ban, s 35 ezer 1975^ ben. Napjainkban összesen 56 felsőfokú tanintézet bocsát ki kapuin végzett szakembere­ket, többségüket természettu­dományos képzettséggel. Más­fél évtized alatt 5628-ról 24 276-ra nőtt ez e helyeken egy esztendőben oklevelet szerzők tábora. Más területre tekintve: 1975-ben a nemzeti jövedelem 3,46 százalékát tet­ték ki a kutatási ráfordítások, összegszerűen ez 13,9 milliárd forint, s hogy a léptéket ér­zékeltessük, leírjuk: 1960-ban a kutatási kiadásokra még csak 2,3 milliárd forint jutott. Nagy befektetések megtérü­léséről van szó tehát, s hatal­mas a sereg is, mely ezen szorgoskodik. A népgazdaság különböző kutatóhelyein ősz­Konstruktőrök a műhelyben • Megtérülő befektetések • „Másodállás” az üzemben, műhelyben szesen 81 ezer ember tevé­kenykedik, s 1975-ben csupán ezekről a területekről 1647 ta­lálmányt jelentettek be. Fej­lesztés és termelés szoros ösz- szefonódása a gazdasági nö­vekedés bizonyos határa után —, amit hazánk már átlépett — nem csupán kívánalma, ha­nem feltétele a haladásnak. Nélkülözhetetlen feltétel, s nemcsak átfogó méretekben, hanem helyben egy-egy ter­melőegységnél is. "A fejlesztők teendőiket azonban csak akkor tudják igazán sikeresen megvalósíta­ni, ha tudatosan és követke­zetesen vállalják az üzem-, műhelybeii „másodállást". Azaz nem ismeretlenként ala­kítják emberek tíz- és százez­reinek holnapi munkafelada­tát, hanem fölkészítik erre őket, s ugyanakkor — mert van mit! — maguk is tanul­nak a gyakorlati tapasztala­tokból. Lázár Gábor Következik: A VALÓBAN KEDVES VEVŐ szülői munka­közösségnek A HNF keretében működő szülői munkaközösségekre is jelentős feladat hárul az ok­tatási évad megkezdésével. A feladatokat és a feladatok megoldását segítő ajánláso­kat a HNF Országos Tanácsa „Ajánlás az iskolai szülői munkaközösségeknek az 1977/ 78. tanév feladatairól" címmel füzet formájában elkészítette és kiadta. A kiadványt a HNF megyei szervezete rövid időn belül eljuttatja az iskolai szü­lői munkaközösségeknek. A kiadványban szó esik többek között az iskola, a család és az ifjúsági szervezetek kapcso­latáról, a nevelés és oktatás új tanterveiről. E nélkül nem kerekedik ki az egész Takács Ferenc Radics László Pfund László Feladatvállalás a szakmai Minden munkának megvan­nak a maga szépségei, de gondjai is. Mi termelésben dolgozunk, örülünk, ha fel­adatainkat sikerrel oldhatjuk meg. Eddig — ha többször nyomasztó gondokkal kellett is megbirkóznunk — úrrá tudtunk lenni a nehézségeken. Mint szoktuk mondani: hoztuk a ter­vet és még a pluszt is. Ha valaki becsületesen elvégzi na­pi munkáját, az eleget tett a szakmai követelményeknek. És nem lebecsülendő. De a szak­mai feladatok megoldásán fe­lül is vállalni —, ez már újabb erőfeszítést kíván. Röviden ennyiben foglalható össze az „általános része” an­nak a beszélgetésnek, amely­ben Pfund László technikus, Radics László lakatos és Ta­kács Ferenc lakatos voltak a partnereim. Mindhárman az Építőgépgyártó Vállalat dolgo­zói. Párttagok. PFUND LÁSZLÓ: — Nevezhetjük aprómunká­nak is azoknak a feladatok­nak egy jelentős részét, ame­lyeket pártmegbízatás kereté­ben végzek. Szakmai muríkám- hoz tartozik a gyártmányok komplex műszaki előkészítése, anyag- és időnorma meghatá­rozása, a szerszámigény bizto­sítása. Gyárunk termelésének jelentős része exportot képez. Például az NSZK-ba 35 és 50 tonnás cementsilókat gyártot­tunk. Jelenleg Csehszlovákiá­nak készítünk mintegy 15 mil­lió forintos értékben födém- és válaszfalsablonokat. Több házgyárnak is dolgozunk, a solymári téglagyár rekonstruk­ciójában is jelentős feladato­kat vállaltunk. Ha szakmai munkámban ki­zárólag csak a munkaköri kö­telességemet végezném, a fel­adatok megoldásához ez ke­munkán vésnek bizonyulna. Pluszt is kell vállalni és nem szabad mere­ven elhatárolni, hogy ezt és ezt elvégezni kötelesség, mert munkakörömhöz tartozik, ezt és ezt viszont már nem kívánhat­ják tőlem. Különösen hozzánk, párttagokhoz nem illik az ilyes­féle munkastílus. Az előbb ap­rómunkának neveztem ezeket a plusz tevékenységeket, de nélkülük nem kerekedik ki az egész. Igyekszem korrepetálással se­gíteni szakmunkástanulóinkat. A gyári szakmai továbbképző tanfolyamon fizikát tanítok. Kö­telességem? — Én annak tar­tom. RADICS LÁSZLÓ: — Még csak két éve vagyok párttag, pártmunkámat a KISZ- bep végzem, mint sportfelelős. A pártalapszervezetben nincs funkcióm, a taggyűléseken is egyszerű párttagként veszek részt. A taggyűléseken a ter­melési munka értékeléséről és a feladatokról is szó esik. Pél­dául a féléves tervértékelő, tervismertető termelési tanács­kozásokat a taggyűlés megelő­zi. Itt már tájékoztatást kapunk a feladatokról. Ez igy jó. Kö­telességemnek tartom, hogy már a termelési értekezlet előtt tájékoztassam munkatársaimat. Ezek a kis beszélgetések a ter­melési értekezlet előkészítését szolgálják. Természetesen van­nak kérdések, amelyekre nem tudok pontos választ adni. Ilyenkor a pártbizalminak szó­lok: jó lenne, ha a termelési értekezleten ezekről is beszél­nének. felül TAKÁCS FERENC: — A karbantartó részleg, a tmk-sok munkáját — úgy szok­ták mondani — csak akkor veszik észre, ha. géphibáso- dás miatt akadozik a terme­lés. üzemelnek nálunk magyar, szovjet, cseh, kínai gépek. El­képzelhető, hogy hányfajta al­katrész pótlásáról kell gondos­kodnunk. És ha nincs alkat­rész? Ha nem tudjuk besze­rezni? Ha nincs, nincs... — így is hozzá lehet állni a mun­kához. De ez nálunk nem tör­ténhet meg. Mint szocialista brigádvezető és pártcsoport- bizalmi is megbeszélem a bri­gádtagokkal: önerőből hogyan tudjuk a géphibát megszüntet­ni. Jó brigád a miénk, bizo­nyítja ezt az értékelés: a TMK- sok miatt jelentős termeléski­esés nem volt! Nap mint nap törjük a fejünket a megoldás mikéntjén. Az elvtársak itt aprómunká­ról szóltak a szakmai munká­ban és azon felül is. Nos, ez nekem is kijut. Például most — mint az szb sportfelelőse, — előkészítem részvételünket az ÉPGÉP Vállalat budapesti spartakiádjára, amelyet szep­tember 24—25-én rendednek. Gyárunk negyven fős csapat­tal vesz részt. Az aprómunka mellett vannak nagyobb fel­adataink is. Iskolákat patroná­lunk — a gyárvárosi iskolát, a kertvárosi és a Szabadság úti óvodát — évente több száz társadalmi munkaórában. És ha a munkásőrséget — rajparancsnok vagyok — is említem, akkor már elmondha­tó: a szakmai munkán felül is vállalunk feladatot, önként, meggyőződésből. Garay Ferenc Magyar függetlenség és a dunai népek összefogása 175 éve született Kossuth Lajos A polgári átalakulás irányába a XIX. század első felé­ben reformok útján elinduló Magyarország már há­rom évszázada a Habsburg birodalom része volt. A reformkor liberális programadóinak tehát lényegében feudá­lis birodalom jelenlétével kell számolniuk. Az országos poli­tikába 1832-ben, országgyűlési tudósításaival bekapcsolódó Kossuth külpolitikai tájékozódását is e tény befolyásolta. A Pesti Hírlap szerkesztőjeként, 1841-től nézeteinek hirdetésé­re jelentős fórum kínálkozott. Lapja hasábjain elsősorban a belső gazdasági-társadalmi reformok kérdéseivel foglalko­zott, s Magyarország önállóságának bővítéséről ugyan le nem mondva, de folyvást a Habsburg-birodalom keretei kö­zött küzdött reformjavaslatainak elfogadtatásáért. Az 1840-es évek derekán a feudális rendben megmereve­dő Habsburg-birodalom súlyos válságba jutott, mert belül­ről a polgári fejlődés és a nemzeti mozgalmak, kívülről a már fejlett polgári országok vagy a feudalizmus válsága ál­tal még nem érintett hatalmak létét kétségessé tették, 1848-ban a népek tavaszának lendülete azonban nem a Habsburg-birodalom felbomlását, hanem alkotmányos átala­kulását hozta meg. Kossuth még március 3-án, néhány nap­nap a forradalom kirobbanása előtt, a pozsonyi országgyű­lésen hatalmas beszédben követelt alkotmányt a birodalom valamennyi népe számára. A forradalmi átalakulást azután a király által szentesített törvény is rögzítette: a polgári al­kotmányos Magyarország széles körű önállóságra tett szert a birodalmon belül. Kossuth arra gondolt, hogy az euró­pai hatalmi egyensúlyozó szerepet — Németországgal szö­vetségben — az új, erős, alkotmányos Magyarország fogja betölteni. A német egység meghiúsulása — a magyarországi tragikus nemzetiségi konfliktustól függetlenül is — egyelőre lehetetlenné tette e koncepció megvalósulását. Amikor pe­dig a szabadságharc során kiderült, hogy az ellenforrada­lom nem hajlandó figyelembe venni Magyarország még 1848 előtt élvezett különállását sem, Kossuth számára világossá vált: Magyarország és a Habsburg-birodalom érdekei tar­tósan nem egyeztethetők össze. Indítványa nyomán, a tava­szi hadjárat győzelmeire alapozva, 1849. április 14-én ki­mondották a Habsburg-ház trónfosztását. Az új, független magyar állam, melynek kormányzó-elnöke Kossuth Lajos lett, fennmaradásához, önállóságának biztositásához csak semlegességet igényelt — ezt azonban nem kaphatta meg. A cári intervenció megpecsételte Magyarország sorsát. A vereség után a Kossuth vezette emigráció a magyar függetlenség megteremtésének előfeltételein munkálkodott. A cár beavatkozását 1849-ben tétlenül szemlélte Európa, mert a Habsburg-hatalom fennmaradását a hatalmi egyen­súly fontos biztosítékának tartotta. Sürgető volt annak bizo­nyítása, hogy a magyar függetlenség összeegyeztethető az „európai egyensúly” követelményeivel. Ezt a célt nyújtotta Kossuth emigrációban készült Duna-konföderációs tervezete. Eszerint a függetlenségét kedvező feltételek esetén akár fegyverrel is vissza szerző Magyarország (s vele Horvátország és Erdély) az önkéntesség és bármikori felmondás elvei alapján védelmi szövetséget alkot a már önálló Szerbiával és Romániával. Kossuth alkotmánytervében a nemzetiségek számára messzemenő politikai jogokat biztosított. A tervezett államszövetség nem Magyarország felosztá­sán alapult, hanem majdani megvalósulásának elő­feltétele volt, hogy a Kárpát-medence népei az adott történelmi államkeretek között egymásra találjanak. A ma­gyar uralkodó osztályok elutasították a megbékélést a nem­zetiségekkel, s uralmuk fenntartása érdekében a Habsbur­gokkal kötendő kompromisszum mellett döntöttek Az 1867- es kiegyezés végérvényesén egybekapcsolta a történelmi Magyarország és a nemzetek felett terpeszkedő osztrák bi­rodalom sorsát. Mint arra Kossuth Deákhoz intézett híres Kasszandra-levelében rámutatott: Magyarország olyan dön­tésre szánta el magát, amely a jövendő kedvező lehetősé­geit zárja el előle. Eddig kényszerből osztoztunk a biroda­lom sorsában, most minden látszat szerint önként vállaljuk azt. S ez a sors a pusztulásé, mert a nemzeti fejlődés min­denütt szétbomlasztja a középkori eredetű államalakulato­kat. „Magyarország lesz a máglya, melyen az osztrák sas megégettetik.” Az érett férfikora óta hazájától távol élő, kilencvenkét évet megélt nagy száműzött egyedül maradt. Ahogyan maga fo­galmazta, „eleven tiltakozásként" a dualista rendszerrel szemben — s így neve holta után is a jobbágyfelszabadítás kivívása mellett a nemzeti önállásra, a népek egymásra ta­lálására is emlékeztet. Gergely András Éló' kapcsolat a régi munkahellyel Gondoskodik a MÁV a nyugdíjasokról / A nyugdíjas csoportok mű­ködéséről tanácskoztak többek között tegnap Pécsett, a Vasutas Klubban a Vasutasok Szakszervezete pécsi területi bizottságának tagjai. Ezek a csoportok több mint négyezer nyugdíjas vasutasról gondos­kodnak részben anyagi, rész­ben erkölcsi és érzelmi vo­natkozásban. A taggyűlések mellett nyugdíjas összejövete­leket, előadásokat, kultúrmű­sorokat rendeznek. A fogadó­napokat rendszeresebbé, a be­teglátogatást szervezettebbé tették. A segélyek alapos el­bírálásához környezettanul­mányt készítenek, így a való­ban rászoruló kaphat csak támogatást. Nem feledkeznek meg azoknak a volt vasuta­soknak özvegyeiről sem, akik szociális otthonban élnek. A csoportok nyugdíjasai közül nagyon sokan vállalnak tár­sadalmi munkát. A Vasutasok Szakszervezete pécsi területi bizottsága meg­állapította, hogy a nyugdíjas csoportok működése jó. Fel­adatként jelölték meg az üze­mek és a nyugdíjasok közötti kapcsolat élőbbé tételét és a nyugdíjasok társadalmi fog­lalkoztatásának szélesítését.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom