Dunántúli Napló, 1977. szeptember (34. évfolyam, 240-269. szám)

1977-09-02 / 241. szám

1977. szeptember 2., péntek Dunántúlt napló 3 Sikeres vállalkozás Két hónap? Nem! Tíz nap! Minőségjavítás Petőfi-bányán széles körű összefogással — „A kommunisták magatartása nagy húzóerőt jelentett” A napi 1250 tonna fekete szenet termelő pécs-vasasi ak­na üzemvezetői irodájában hatan ültek az asztal körül, Gerber György üzemvezető, Klepach Ottmár, az üzem párt- bizottságának titkára, Varga Lajos, a gépészet főmérnök­helyettese, Keszler János fő­művezető, Lovig János és De­cs/ János művezetők. Pártta­gok. — Az utóbbi napokban rosz- szabbodott a szén minősége! — kezdte az üzemvezető. - Azért kérettelek benneteket, hogy megbeszéljük: mit tehe­tünk a minőség javításáért? Tudjuk, hol a hiba! A szén- és meddőkezelési rendszerünk egyik egysége nem úgy mű­ködik, ahogy kell. Sok meddő kerül a szénbe , . . A „kerékasztal" résztvevői jól ismerték az újonnan kiala­kult helyzetet. A hét éve meg­kezdett föld alatti és felszíni bányarekonstrukció egyik sza­kasza nemrég fejeződött be, új gépegység válogatja szét a bányából kikerülő szenet a meddőtől. Csakhogy a szétvá­lasztást végző hatalmas szer­kezet a megengedettnél na­gyobb meddődarabokat is át­enged. — Az egész egységet ki kell cserélnünk — folytatta az üzemvezető. — De nem isme­retlen előttetek, hogy tervezőt, kivitelezőt, akik rövid határ­időn belül ezt a munkát elvé­geznék, nem találtunk. — Érdeklődtünk, de közel két hónap telne bele a cseré­be — mondta a főművezető. — Nagyon hosszú idő . . . — Nem szólva arról, hogy ezalatt továbbra is csak a rossz minőségű szenet tudnánk a szénosztályozónak szállítani — jegyezte meg a pártbizott­ság titkára. - Ez pedig veszé­lyeztetné a 60. évfordulóra tett minőségjavító vállalásunk tel­jesítését is. . . Abban mindannyian meg­egyeztek, hogy a vállalást tel­jesíteni kell. De hogyan old­ják meg a feladatot? A be­szélgetés, a vita során aztán elhangzott a javaslat: csinál­juk meg mi! Az első pillana­tokban döbbent csend fogad­ta a javaslatot. Aztán a kétke­dés: nem vagyunk mi ilyen nagy munkára felkészülve! Anyagot kell beszerezni, csak lemezből több tonnát. Aztán megfelelő szakember, például marós — nincs az üzemben. Ellenvélemény: néhány szüksé­ges szakembert találunk a vál­lalat keretében, segítségüket kérjük. Az üzemvezető feltette a kérdést: — Gépüzemiek, mi a véle­ményetek: képesek vagytok egy új forgódob elkészítésére és beszerelésére? — A munka zöld utat kap, mindenben segítünk — mondta a pártbizottság titkára. A gépészetiek egymásra pil­lantottak, aztán a főmérnök­helyettes mondta ki a közös elhatározást: „vállaljuk”. Másnap megkezdődött a munka. Tervezés, anyagbeszer­zés, szervezés . . . Műszakiak, a gépüzem legjobb szakmunká­sai, - köztük számos törzs- gárdatag - jelentkeztek a nagy feladat megoldására. Anyag­gal teli teherautók érkeztek az aknatoronyhoz, dolgoztak a he­gesztők, esztergályosok, laka­tosok, művezetők. A „vállaljuk” elhangzásától számított tizedik napon besze­relésre készen állt a több ton­nás forgódob! Július 16-án, szombaton dél­után megkezdték a beszere­lést és hétfőn reggel az első műszak termelte szenet már az új gépegység válogatta! A gépüzemiek közül mint­egy húszán dolgoztak ezen a munkán. — Pótműszakot is ráhúztunk, mert tudtuk, hogy jó minősé­gű szén kell a szénosztályozó­nak, az erőműnek, — mondja Frank Emil lakatos. - Harminc éve dolgozom Petőfi-bányán, itt kezdtem lakatosinasként, itt lettem párttag is. Úgy véljük, hogy nemcsak a gépekhez, ha­nem a szénhez is közünk van. Ha pedig hiba van a szén kö­rül, ezen segíteni legfőbb fel­adatunk.' Ez a véleménye Friedszám Jázsel és Bakó Ernő lakatosok­nak is. — Én még csak három éve dolgozom itt, de azt hiszem, hogy mindannyiunk nevében mondhatom: az októberi vál­lalások teljesítése nemcsak ne­künk, párttagoknak, hanem az egész kollektívának becsület­beli ügye — teszi hozzá Fried­szám József. — Huszonkét éve dolgozom itt. Én is itt kezdtem lakatos­inasként, sok szép munkát el­végeztünk, de ez a mostani minden eddigit felülmúlt, a legszebb volt — folytatja Bakó Ernő lakatos, szakszervezeti bi­zalmi. — Szép, meg hasznos az egész kollektívának — össze­gezi a pártbizottság titkára. — A kommunisták személyes ma­gatartása nagy húzóerőt je­Fejlesztik a tehenészeteket az állami gazdaságok Az állami gazdaságok ki­használják a szarvasmarha­tartás, elsősorban a tejtermelés ösztönzésére tavaly és az idén hozott új központi intézkedése­ket; az előnyös lehetőségekkel élve egész sor üzem bővíti már meglévő telepét, illetve új te­lepek építését határozta el. A vállalkozási kedv nagy, ezt jel­zi, hogy amíg az ötödik öt­éves tervben eredetileg 35 ezer tehén elhelyezésére irányoztak elő új épületeket, addig a je­lenlegi összesítés szerint 39 ezer tehenet lehet majd el­helyezni az új istállókban. A beruházási programok jól haladnak. 27 ezer tehén rész­ben már új helyére került, il­letve most épül számukra kor­szerű új létesítmény. Hozzáve­tőleg 13—14 ezer tehén né­pesíti már be az új tehenésze­teket. 1980-ig további létesítmé­nyeket adnak át. Jelenleg 12 ezer tehén elhelyezésére alkal­mas telepek vannak tervezés, illetve engedélyezési eljárás alatt. Ezek a telepek állami támogatással épülnek. Miután a beruházási költség eléggé magas, a szakemberek szerint ezek az új telepek csakis akkor működhetnek gazdasá­gosan, ha a bennük tartott te­henek évente legalább ötezer liter tejet adnak. Erre alkalma­sak a Holstein-frizek, valamint a vele keresztezett egyéb faj­ták. lentett, követőkre talált ebben a munkában is. — Milyen most a szén minő­sége? — Nincs panasz. Sőt, más bánya is érdeklődik már a mi konstrtukciónk iránt. Szívesen átadjuk tapasztalatainkat. Garay Ferenc Jutalom utak a Szovjetunióba Háromszáz baranyai terme­lőszövetkezeti dolgozó indul rövidesen a Szovjetunióba egy­hetes vagy tíznapos jutalom- útra. Az útvonalakat a tsz- szövetség és az IBUSZ megyei igazgatósága szervezi a NOSZF 60. évfordulójának tiszteletére. A szalántai Hunyadiból kilenc- venen Lvovba, a mágocsi Bé­kéből harmincán Jaltába tar­tanak, mások a Kijev—Kisi- nyov—Ogyessza, vagy a Moszk­va—Volgográd utat választot­ták, Leningrádba is eljut repü­lővel két csoport. A jubileumi évben a tsz-szö- vetség és a HNF megyei bi­zottsága segítségével megyénk 1300 dolgozója járt vagy uta­zik idén a Szovjetunióba. A vasasi bányaüzem harminc dolgozója Moszkvában vesz részt a november 7-i ünnepsé­geken. A jutalomutak népszerűségét az is bizonyítja, hogy a tsz-ek már most 300 dolgozójukat je­gyeztették elő a jövő évre a Szovjetunióba. A szakma kiváló brigádja Növelték exportjukat A 36 fős brigádból 30 nő Túlteljesítik a NOSZF 60. évfordulójára tett vállalásaikat A kalocsai terítő az asztalon nagyon mutatós, nem győzöm csodálni. Dr. Grünfelder Lő- rincné, a keltetőüzem vezetője nem kis büszkeséggel mondja, hogy az itt dolgozó asszonyok kezének munkáját dicsérem. Ez év tavaszán készült a kézimun­ka-kiállításukra. A Bólyi Mező- gazdasági Kombinát Baromfi- keltető Ozeme Május 1. szo­cialista brigádjának tagjai a brigádnaplóba ragasztott szí­nes fényképekkel őrzik a kiállí­tás emlékét és fellapozzák azo­Pályakezdő szakemberek (2.) Benczéné, dr.- Dárdai Éva Diplomával a zsebükben, alapos elméleti tudással fel­vértezve helyezkedtek el első munkahelyükön. Hogy állják meg végül is a helyüket? A ta­nultakat hogy tudják haszno­sítani a napi munkájukban? Benczéné dr. Dárdai Éva fél éve államvizsgázott a Pécsi Tu­dományegyetem Állam- és Jogtudományi Karán cum laude eredménnyel és március 7-től jogügyi előadó a Mecsekvidéki Vendéglátó Vállalatnál. Hu­szonnégy éves, két éve asz- szony. — Jogász szeretett volna len­ni? — Igen, de az érettségi után, 1971-ben próbára tettek, nem sikerült a felvételim. Dolgozni mentem, és elhatároztam, hogy tovább kisérletezem. A máso­dik nekifutásra sikerült, de csak az esti tagozatra vettek fel. Újabb bizonyítás, jó ered­ménnyel zártam az elsőt, hat tárgyból tettem le különbözeti vizsgát, így másodiktól már nappali tagozatos lettem. Eleinte bíró vagy ügyvéd sze­rettem volna lenni, aztán rájöt­tem, hogy a vállalati jogász­kodás is van olyan érdekes. Nemcsak érdekes, izgalmas, szereti is csinálni. Pályázattal került a vállalathoz, jó kollek­tívába csöppent. A pályakez­dés gondjain dr. Varóczi Mária osztályvezető jogtanácsos segí­tette át. — Mi a munkája? — Igazgatói határozatok szerkesztése, fegyelmi eljárá­sok lefolytatása, fellebbezések megírása. A vállalat érdekeit képviselem a döntőbizottsági és a bírósági tárgyalásokon, sűrűn utazom Paksra, Kapos­várra és Szekszárdra, de az Varga Árpád Répás Erika Diplomások ügyes-bajos dolgaikkal hozzám forduló dolgozóknak is szíve­sen segítek. A Baranya megyei Tanács Magas és Mélyépítő Vállalatá­nak társadalmi ösztöndíjasa­ként fejezte be a Műszaki Fő­iskola épületgépész szakát Varga Árpád. A vállalat Ver­seny utcai telephelyén a bá­dogos üzemben ismerkedik az üzemmérnöki „papírmunkákkal". Ez áll a legtávolabb az isko­lától — nyugtatja önmagát — de ezt is meg kell tanulnom. A Nagy Lajosban érettségi­zett 1973-ban, kémia szakon. Mindig is érdeklődött a mű­szaki dolgok után, édesapja építésztechnikus, így érthető, hogy épületgépésznek jelent­kezett. — Az elején nehéz volt. Egy évem ráment, hogy megszok­jam és belejöjjek A főiskolán alaposan felkészítettek a köz­ponti fűtés, a víz- és gázháló­zat, valamint a légtechnikai berendezések tervezésére és kivitelezésére. Itt a gyakorlat­tal ismerkedem, hogy minél jobban kamatoztassam a ta­nultakat. Augusztus 15-én áll­tam munkába, jól fogadtak. — Kilátásai? — Sokan vagyunk itt fiata­lok. Idővel szeretnék továbbta­nulni a Műszaki Egyetem épü­let- vagy hőerőgépész szakán. Kislányos, törékeny, szemüve­ges. Nehezen tudom elképzelni őt gumicsizmában, amint da­gasztja a sáros kukoricaföldet, vagy a növénytermesztésben dolgozóknak utasításokat ad. Pedig mindkettő hozzá tartozik a munkaköréhez. Répás Erika ugyanis növénytermesztő üzem­mérnök a remér,ypusztai Új Élet Termelőszövetkezetben. Pécsi lány. A Nagy Lajosban érettségizett 1974-ben. Édes­anyja tanárnak szánta, de egy gyermekkori barátja „bogarat tett a fülébe”, így a Keszthelyi Agrártudományi Egyetem Nagykanizsai Kihelyezett Fisko- lai Karára jelentkezett. Az el­ső év után a tsz társadalmi ösztöndíjasa volt, havi hatszáz forinttal. Jelenleg 2200 forintos gyakornoki fizetése van. Július elsején államvizsgázott, aztán másfél hónapos pihenés után augusztus 15-én állt munkába. — Hogy telt el az első nap- ja? — Bemutatkozásokkal és munkával. A két nagy kukori­catáblában négyórás gyalog­lással levélmintázást végeztem. Este hétkor már ágyba zuhan­tam a fáradtságtól. Réggel fél hatkor kelek, hogy az Uránvá- rosbó! hétre kiérjek Remény­pusztára. Délután ötig dolgo­zom. — Hogyan tovább? — Először is mielőbb önál­lóan szeretnék dolgozni. Itt fel­ajánlották az üzemgardászi munkakört, de a növényter­mesztésben, a szakmámban szeretnék bizonyítani. Esetleg, ha férjhez megyek és nem győ­zöm idővel, erővel, akkor el­vállalom. Szeretném Magyar­óváron elvégezni a kétéves to­vábbképzőt, hogy agrármérnök lehessek, de addig minimum kétéves szakmai gyakorlatot kell szereznem. Murányi László kát az oldalakat is, ahol a lá­togatók elismerő sorai olvas­hatók. Az utolsó bejegyzés Gyenes Andrástól, az MSZMP KB titkárától származik . . . Annak idején kritikaként fo­gadták, hogy kevés a bara­nyai motívum a térítőkön, blú­zokon, és már most készülnek a jövő év májusában rende­zendő baranyai napokra a ma­gyar és német ajkú lakosság viseletét bemutató mintadara­bok. A kiállítások rendezése egyike azoknak a felajánlá­soknak, melyeket a Nagy Ok­tóberi Szocialista Forradalom 60. évfordulójának tiszteletére tettek a Május 1. szocialista brigád tagjai. A 36 fős brigád — harminc nő és hat férfi — három mű­szakban dolgozik, illetve szom­bat és vasárnap és ünnepna­pokon is váltják egymást. A csibekeltetés szinte futószalag­rendszerű — nem lehet leállni. Minden 45 éven aluli bri­gádtag elvégezte az általános iskola hetedik és nyolcadik osztályát, s jelentkeztek a ba­romfitenyésztő szakmunkástan­folyamra, illetve szakmai to­vábbképzőkre. A brigád jó né­hány tagja: a Villányi és a Merk házaspár, dr. Grünfelder Lőrincné és Müller Ádámné brigádvezető, járt már a Szov­jetunióban, s mint Kovács Ist­vánná, az egyik legfiatalabb brigádtag elmondta, jórészt az ő élménybeszámolóik, illetve a Bárba látogató szovjet vendé­gekkel folytatott beszélgetések­ből ismerték és szerették meg a szovjet embereket. Ezért kí­sérik most figyelemmel a szov­jet kiadványokban az évfordu­ló eseményeit. A szakma kiváló brigádja címmel kitüntetett Május 1. brigád tagjainak egyik legked­vesebb vállalása a bári böl­csőde, óvoda és az alsótago­zatos általános iskola patro- nálósa. Ez évben is több mint háromszáz órányi társadalmi munkát végeznek a gyermek- intézményekben. A játszótér kialakításától a villanyszerelé­sig mindenben segítenek. Ugyancsak a NOSZF 60. év­fordulójának tiszteletére aján­lották fel, hogy segítenek a sporttelep építésében, a kel­tetőüzem környezetének szépí­tésében, illetve részt vesznek azokon a sportprogramokon, melyeket szintén a NOSZF tiszteletére rendeznek. A brigád tagjainak többsé­ge 20 éve együtt dolgozik. Kö­zülük sokan többször is meg­kapták a Kiváló Dolgozó ki­tüntetést. T. É. Véget ért a Pannónia *77 találkozó A szövetkezeti szakemberek országos találkozója, melyet ebben az esztendőben nyolca­dik alkalommal rendezett meg Pannónia '77 néven a TIT, az Országos Szövetkezeti Ta­nács védnökségével, tegnap véget ért Harkányban. A há­rom szövetkezeti ágazatot, a mezőgazdaságit, a fogyasztá­sit és az iparit, 120 szakember képviselte a tanácskozáson.

Next

/
Oldalképek
Tartalom