Dunántúli Napló, 1977. augusztus (34. évfolyam, 210-239. szám)

1977-08-16 / 225. szám

2 Dunántúli napló 1977. augusztus 16., kedd 121 fő utazhat Jelentkezés az NDK-ba Négy szakmára még pályázhatnak Az utóbbi évekhez hasonlóan az idén is több száz fiatal uta­zik a Német Demokratikus Köz­társaságba, hogy ott munka közben bővítse szakmai isme­reteit. Emellett lehetőségük nyí­lik, hogy megismerjék az NDK-t és megtanulják a német nyel­vet. Baranya megyében szeptem­ber 5-ig jelentkezhetnek a 18— 26 éves szak- és betanított munkások. Eddig 84 fiatal ké­relme érkezett be a megyei ta­nács munkaügyi osztályára, az elbírálás most folyik. Lényeges tudni, hogy azok, akik már dolgoztak az NDK-ban, még egyszer nem mehetnek ki. A megyéből 121-en utazhatnak, Így a hiányzó helyekre még pályázhatnak. Várják még be­tanított és szakmunkás fiúk, lányok jelentkezését elektro­műszerész, forgácsoló, lakatos és hegesztő szakmákra. Akik az NDK-ban munkát vállalnak, évente három alka­lommal látogathatnak haza a gyár vagy üzem költségén. A fizetés havonta a végzett mun­kától függően 560-tól, 890 márkáig változhat, de ennél több is lehet. Minden magyar ifjúmunkás ezenkívül havi 120 márka különélési pótlékot is kap. A német nyelv tanulása kötelező, így aki három alka­lomnál többször igazolatlanul távolmarad az órákról, nem kapja meg a különélési pótlé­kot. A magyar munkásokat összkomfortos lakásokban he­lyezik el, ahol még konyhafel­szereléseket, evőeszközöket is biztosítanak. Idén öt város: Erfurt, Zeitz, Erbisdorf, Neustadt és Sömer- da üzemei várják a magyar dolgozókat, akik október kö­zepén utaznak el két, illetve három évre. f Újabb 20 ezer biztonsági övét készítenek Sopronban változatlan, len­dülettel terven felül is gyártják a biztonsági öveket. A terven felüli övékből 38 ezer már az első félév végén elkészült. Ezt követően a váratlanul jelent­kező igények kielégítésére jú­liusban még további 30 ezret gyártottak. A terven felüli gyár­tást augusztusban is folytat­ják. Ebben a hónapban újabb 20 ezer öv készül. A ^barna program“ ideje Főzik a fűz vesszőt Sellyén Nyolcszázféle termék exportra Korszerűsödik az üzem Fortyog a két hatalmas üst, bugyborékol a viz, re­meg a pára és édesen-, savanykásan kesernyés il­lat tölti be a levegőt. Ta­lán a kökény-kompot izé­hez lehetne hasonlítani az illatot. Mindenesetre aki egyszer beszivta, nem fe­lejti el és legközelebb már tévedhetetlenül kijelenthe­ti, ha megérzi ezt a furcsa keveréket: főzik a füzvesz- szőt! Nem fejkendős asszonyok, hanem félmeztelenre vetkő­zött férfiak őrzik az üstöket a Szék- és Kosáripari Válla­lat sellyei üzemegységében, így van ez a többi telepen is, akármelyikre látogatnak el. A nyári hónapokban a „barna program" határozza meg a munkát. Ilyenkor főzik a betakarított zöld vesszőket. A főzőüstbe egyszerre 12—14 mázsa fér. Épül az új is, ebben 70 mázsát lehet majd puhítani. A 6—-8 órás főzés után pár órás áztatás, később hántolás, majd szárítás következik. Ha jó az idő, egy nap alatt is megszáradnak a most már barna vesszők. Arról érdeklődünk az üzem vezetőjétől, Nagy Lajostól és helyettesétől, Szőke Zsigmond- tól, hogy hova kerül1 ez a ren­geteg vessző. — Baranyában 724 hektáron termeljük a zöld vesszőt. Ebből Sellyére 168 hektár jut. Az összterületünkön évente 350 vagonnyi terem. Ebből 200-at Vasárnap délután, kéthetes szünet után ismét beindították a Pécsi Dohánygyár gépeit. Megkezdődött a dohány elő­készítése, bontása, vágása. Éj­jel három órakor az első szál cigaretta is elkészült: befejező­dött a nyári nagyjavítás. Több mint száz lakatos, vil­lanyszerelő, műszaki ember ja­vította, újította fel a gépeket, berendezéseket. Ez idő alatt he­lyezték üzembe Molnár Adóm újítását, az automatikus do­hányadagoló berendezést. Prototípusát heteken keresz­tül figyelték a leállás előtt. Az automata bevált üzem közben, bár néhány megoldás finomí­tásra szorult. Az elmúlt tizen­két nap elegendő volt a mó­dosításokra, sőt újabb három automatát is beszerelt a tíz ta­gú műszaki-fejlesztési csoport. helyben feldolgozunk, vagyis főzzük, hántoljuk, barna illetve fehér vesszőt állítunk elő. Ezt a mennyiséget a Békési Kosár­gyárba szállítjuk, mintegy 87 mázsát pedig szerte küldünk az ország háziipari szövetke­zeteinek. A többit a más me­gyékben lévő társvállalatok rendelkezésére bocsátjuk, mert ők kevesebbet termelnek, mint amennyit fel tudnak dolgozni. A fűzvessző napjainkban igen keresett, hiszen a Békési Kosárgyár ebből „él” és a gyár 800 féle termékének zö­me külföldre kerül. A világ­piacon, főleg Olaszországban, Svájcban, NSZK-ban, Francia- országban tartoznak a köz­kedvelt cikkek közé a fűzből készült kosárkák, alátétek, kutyaházak, kenyértartók, búto­rok. Vásárolják a barna és a fehér vesszőből előállítottat egyaránt, bár a fehér, vagyis a nem főzött jelentősége csök­ken, mert ugyan szebb a bar­nánál, de kevésbé tartós. A vállalat egyik célja a fűzterületek felújítása és a zöldvessző-termés növelése. Ba­ranyában elegendő nagyságú a terület, de itt is folyamato­san frissítik a régi termőrésze­ket. Fokozzák a gépesítést és a kemizálás. A füzet géppel takarítják be az októbertől márciusig tartó időszakban. Gépesítették az üstből való ki­emelés folyamatát is és hid­Eddig kézi erővel juttatták a dohányt a szállitócsőbe, ami fárasztó munkát jelentett mű­szakonként 7 dolgozónak. Ami­kor nem érzékelték azonnal a szívólevegő áramlását, előfor­dult, hogy késve kezdték az adagolást. Ugyanakkor a hosz- szabb ideig áramló levegő ki­szárította a dohány külső felü­letét, túlságosan felaprózódtak a levelek, s romlott a minőség. Ezen nehézségek megszünteté­se és az itt dolgozók létszá­mának csökkentése volt a cél az automatikus dohányadago­ló megszerkesztésekor. Tegnap reggeltől kevesebb dolgozó, jobb körülmények kö­zött kezdte el a dohány ada­golását, és a minőségrontó kö­rülményt is sikerült kiküszöböl­ni. raulikus berendezések hántol­ják a vesszőket. Sellyén 200 munkás helyett 165 dolgozik, mind keveseb­ben választják ezt a mester­séget. Ami nem is szakma, mert nem megoldott a szak­munkásképzés sem. A kosár­gyár ugyan képez kosárfonó­szakembereket, de másutt nincs lehetőség tanulásra. A telepen igyekeznek minél jobb körülményeket teremteni a munkásoknak. Megépült az új konyha, étkezde, fürdő és öltöző. A bejárókat autóbusz szállítja reggel, este. Hozzá­fogtak a régóta várt TMK-mű- hely kialakításához. Szeretné­nek egy nagyobb mesterséges szárítót is, hiszen ha esik az eső, veszélyben forog a be­takarított, megfőzött termés. Barlahidai Andrea Szeptembertől a közönség számára is megnyílik Hagyományos szabadtéri tár­laton mutatta be az idei nyá­ron kés2ült alkotásait a Vili. Siklósi Kerámia Szimpozion 11 hazai résztvevője. A művek a szimpozion „Kerámia a kert­ben" eszmei koncepciója je­gyében születtek meg: térelvá­lasztó rácsok, mászókák, virág­tartók, pihenőpadok és más, csak esztétikai funkciót hordo­zó szabadtéri díszítőelemek, azaz kertplasztikák. Az idei termés jó része valóban na­gyon szép, a modern ember ízlését szolgáló - és formáló — alkotás; Pécsett is szívesen látnánk belőlük néhányat köz­tereinken, parkjainkban, ját­szótereken. Valamennyi magas hőfokon kiégetett, fagyálló anyagokból készült, így ameny- nyivel drágábbak, annyival tar- tósabbak is lehetnek az idő — és az emberek - „vasfogá- val" szemben . . . A kiállítást vasárnap délben dr. Orbán László, az Országos Közművelődési Tanács elnöke s a helyi művészeken kívül a nagyatádi, a villányi alkotóte­lepek képviselői, családtagok és barátok körében Bernics Fe­renc, a Baranya megyei Ta­nács művelődésügyi osztályá­nak vezetője nyitotta meg Sik­lóson, a Perényi kertben. Ki­emelte, hogy a siklósi alkotó­telep és szimpozion társadal­mi-közművelődési és szakmai funkciója kiegészítik, föltétele­zik egymást, örömmel állapí­totta meg, hogy sajátos érté­kű úttörő kezdeményezések ta­núi lehetünk ezen a kiállítá­son. E műveket érdemes volna közvetíteni, a társadalomhoz eljuttatni — de ez már a mű­kritika, 'az építészet és az ál­lami mecenatúra hatásköre. A lehetőségért az alkotók nevében Lőrincz Győző kera­mikusművész mondott köszöne­tét és átadta a siklósi köz- gyűjteménynek a kiállítás anyagát, amit a nagyközönség szeptembertől tekinthet meg. Automatikus adagolók Befejeződött a nagyjavítás, termel a dohánygyár Paks— Uszty-llimszk A Nagy Októberi Szocia­lista Forradalom 60. évfordu­lóját köszöntő, nemzetközi méretűvé fejlődött munkaver­seny új eseménnyel gazda­godik: a szovjetunióbeli Uszty-llimszkben készülő fa­ipari kombinát építői, köz­tük a magyar Kun Béla ifjú­sági építőbrigád tagjai, a ju­bileum tiszteletére versenyre szólították az első magyar atomerőmű építőit. A kihívás elfogadását tar­talmazó válaszlevelet hétfőn indították útnak a Duna men­téről a 9000 kilométer távol­ságra lévő Angara folyó mel­letti Uszty-llimszkbe, ahol a világ egyik legnagyobb fa- és cellulózipari kombinátja készül a KGST-országok hoz­zájárulásával. A paksi atomerőmű beru­házási, gazdasági, párt, szakszervezeti és KlSZ-veze- tői által aláírt dokumentum­ban felsorolták az idei fel­adatokat és a távolabbi cé­lokat. E szerint a paksi atom­erőmű első blokkját 1980-ban kívánják üzembehelyezni, 1985-ben pedig mind a négy blokknak termelni kell a be­ruházási javaslatban megha­tározott teljesítménnyel. Ezek­nek a célkitűzéseknek a va- lóraváltását segíti a csepeli példa nyomán kibontakozott jubileumi munkaverseny. A munkás-kollektívák felaján­lásokat tettek az építés, sze­relés pontos, jó minőségű teljesítésére. Az atomerőmű építése mel­lett jelentős feladatokat vál­laltak Paks várossá alakítá­sában. Társadalmi munkával, kommunista szombatok szer­vezésével veszik ki részüket a leendő város arculatának formálásában. Politikai, szak­mai téren gyarapítják tudá­sukat. A válaszlevélben el­fogadták azt a javaslatot is, hogy kölcsönösen cseréljék ki az építkezés múltjának és jelenének tapasztalatait, tá­jékoztassák egymást a vég­zett munkáról. Jubileumi versenykapcsolat az atomerőmű és a kombinát építői közöli Az első blokk 1980-ban üzemel Tizenkétezren Buzsákon Színvonalas volt a buzsáki búcsú Bazárosok hada giccsekkel .Nem Buzsák vasútállomáson van Buzsák. Lehet, hogy ezt mások már régen felfedezték, nekem újdonság volt, így 'hét kilométeres gyalogolás után már a híres-neves buzsáki bú­csúban is találhattam magam. Ha Fonyódon vagy Lengyeltó­tiban a vasútállomáson be­mondják — mint ahogy a ren­dezők kérték is — hogy a bú­csúba igyekvők itt szálljanak le, akkor sok embert megkímél­tek volna a reménytelenül hosz- szadalmas gyaloglástól. Tulajdonképpen ami látni­való. az két fő rendezvény, a menettánccal egybekötött dél­utáni folklórműsor és az isko­lában megrendezett kiállítás. Az ínyenceknek is ígérkezik minden évben újdonság, így például a jó akusztikájú mű­emléktemplomban a Camerata Hungarica együttes műsora, vagy a színvonalas bábműsor és a Dorottya o kaposvári Fo­Kiállítás a siklósi Perényi-udvarban „Kerámia a kertben” Túra László, Sarkantyú Judit, Kovács Gyula alkotásai. nómunkás Kisszínpad előadá­sában. Az idei búcsú egyik fő érdekessége volt a sok — elő­ször csak buzsáki — kézimunka, jellegzetes buzsáki vázás, rá- tétes és boszorkányos öltésmó­dokkal hímezve, készítve: A ki­állított kézimunkákon igyekez­tek a munkafolyamatokat is érzékeltetni. Helyi gyűjtés eredménye volt a teljes buzsá­ki lakószoba, a kendermun­kák eszközeinek bemutatása. A NIT-től kapták a hét terem- nyi fafaragást - tavaly csak hár­mat. Tetszetős a meghívó Já­vori Béla fotóival, szépek Lan­tos Miklós fotói a kiállításon. Mondják a rendezők, hogy ren­geteg a társadalmi munka a búcsúban. Óvónők, pedagógu­sok, környékbeli és helyi asz- szonyok megfeszített munkájá­nak eredménye ez a sok szép kézimunka. Mit vehet a ven­dég? Ici-pici buzsáki kisterítőt 80 forintért, sült kolbászt, 10 dekát 13 forintért és egyebet. Nem tudom pontosan, mit le­hetne tenni, hogyan kéne sza­bályozni a csecsebecsék, gics- csek árusítóit. Eleinte még de­rültünk rajtuk, de most már Buzsákon például annyian vol­tak, hogy az igazi népművé­szeti termékeket árusító sátra­kat alig lehetett megtalálni. Hosszú sorokon keresztül mű­anyag, kaucsuk, gumi tárgya­kon keresztül vitt az út a helyi szövetkezet termékeihez. Idén több mint 12 ezer ember for­dult meg Buzsákon. Érkeztek mindenhogyan. Kocsival, vo­nattal, kerékpáron a környék­ről. Egy-egy családhoz átlago­san 10—15 vendég érkezik ilyenkor, az országból és kül­földről egyaránt. A rendezőkön és a fellépő együtteseken nem múlott, hogy a helybéli öre­gek az előttük hullámzó so­kaságra bólogatva mondták: régen azért jobb volt. Hárságyi Margit Egy hónap múlva nyit az őszi BNV A fogyasztási cikkek nemzet­közi kinólatát felvonultató őszi Budapesti Nemzetközi Vásár egy hónap múlva, szeptember 16- án nyitja kapuit. Eddig a ha­zaikkal együtt 30 országból és Hongkongból jelentkeztek kiál­lítók, akik a jól bevált gya­korlatnak megfelelően ezúttal is hat szekcióban: az öltöz­ködés, az otthon, a háztartás, az élelmezés, a szabadidő és a közlekedés árucsoportjában mutatják be termékeiket. Az őszi BNV a nagyközön­ség vására, hiszen kínálata közvetlenül érinti a lakossá­got, s ennélfogva a bemutató iránti érdeklődés is szélesebb körű, mint a beruházási java­kat felsorakoztató tavaszi BNV-n. A nagy érdeklődés ki­elégítése érdekében a HUNG- EXPO úgy választotta meg a kiállítás idejét, hogy az eddi­gitől eltérően — ezúttal tíz na­pon át és ezen belül két hét­végén tekinthessék meg a lá­togatók. A napi nyitvatartási időt is egy órával meghosz- szabbították. A több mint ezer magyar és külföldi kiállító is gondo­san készül a látogatók foga­dására, a gyártók, eladók és a fogyasztók találkozóira, hogy piac- és közvéleménykutatás­sal tárják fel igényeiket, meg­hallgassák javaslataikat. Ugyanakkor tanácsadással, az újfajta cikkek használatának bemutatásával nyújtanak segít­séget a háztartás különböző munkáit megkönnyítő termékek megismeréséhez, a korszerű fo­gyasztói szokások elterjesztésé­hez, a közízlés formálásához és a szabadidő hasznos eltöl­téséhez.

Next

/
Oldalképek
Tartalom