Dunántúli Napló, 1977. augusztus (34. évfolyam, 210-239. szám)
1977-08-15 / 224. szám
K özö m bősek, el len s z egülőky alatto m oso k T olvaj, add a kezed! — és rácsapott a kegyetlen bárd, vessző, hóhérkötél, avagy „Add a pénzed!” meg aztán: „Száműzünk téged messze földre!” — így büntették a régi évezredekben a tolvajt, a gyilkost, a vélt vagy a valódi bűnöst. Hát bizony, ha a tolvajokkal ma is igy bánnának, megnőne a félkarú járókelők száma! Szabadságvesztés? — ezt alig ismerték az évezredes uralmak. De ahogy az emberi szellem lassan kezdte megtalálni önmagát s egyre inkább kigyulladt benne a fény, hogy egyik ember annyi mint a másik, ennek a több évszázados folyamatnak a mentén kialakult a testi mellett a lelki megtorlás is. A kettő közül az elsőről jelent meg a magyar jogi irodalom egyik úttörő jelentőségű, egyedülálló műve: dr. Pál László: Nevelés a büntetésvégrehajtásban című kriminálpeda- gógiai tanulmánya. Az újabb bűnnek a bűnös egyéniségében való megelőzéséről szól — ez az egyik jellemzője. A másik: szinte alig tárgyalja a politikai fogság kriminálpedagógiáját. Méltán, hiszen az úgynevezett közbűntényes cselekmények elkövetőit — a tolvajokat, csalókat — erkölcsi megvetés kíséri, s alapja lehet bennük a bűntudat kialakításának. A politikai foglyok azonban - a partizánok, a különböző elnyomó hatalmakkal szembeni föld alatti ellenállók — a történelem legtöbb pillanatában: hősök, s nem őket kell nevelni, hanem gyakran ők nevelhetnék a szürke-gyáva átlagembert. Dr. Pál László nagy terjedelmű és tudományosan nagyigényű munkája három részre oszlik. A börtön történetében végighalad a társadalmak büntetésvégrehajtási rendszerein, a kézlevágástól a rabokat pszichológusokkal „gyúró" mai intézményekig. Ebbe azonban két jelentős igényt ágyaz bele. Egyik a marxista neveléselmélettel is azonos munkaközpontú börtönszemlélet. Igazolja: a legtöbb korban a munka jelentette a többféle lelki és testi — például homoszexualitás — károsodást elszenvedő raboknak a fizikai, sőt bizonyos értelemben a lelki életben maradást. Többé-kevésbé a nevelés lehetőségét is. Másik: a jogtudomány már évszázadok óta elmélkedik a büntetésvégrehajtás nevelési kérdésein. Dr. Pál László pontosan ismerteti a kultúrállamok kezdeményezéseit, konferenciáit, szervezeteit, amelyek mind a nevelésközpontú szemlélet irányába haladtak. Például már az 1878. évi stockholmi kongresszus az erkölcsi romlás veszélyének kitett gyerekek felkarolásának két elvét tartotta szem előtt: 1. a fiatalokat nem megtorlásban, hanem jellemfejlesztő, egyéniségüket kedvező irányba befolyásoló nevelésben kell részesíteni. 2. a nevelést tisztességes, erre alkalmas családi körben kell megvalósitani és csak végső esetben kell intézeti elhelyezést alkalmazni. A két stockholmi alapelv máig érvényes szempont annak a célnak az érdekében, hogy a bűnözés minél kisebb utánpótlást kap□tietföi A börtönben is viselkedni kell Ma is korszerű magyar jogászi hagyományok A börtönpszichológusok nehéz küzdelme Kalodák, rácsos börtönök, rácstalan, dohos pincék! és hófútta drótkerítéseik a kényszermunkatáborok mentén. Persze, minden büntetés mélyén valahol a büntetőjogi elmélet két alapcélja állt és vívta a harcát egymással. Az egyik: a speciális prevenció, vagyis a bűnös ember újabb gazságát megelőző, őt megjavító büntetés. Másik: a generális prevenció, a büntetés keménységével elrettenteni a társadalmat, mindenkit, aki még nem követett el törvénysértést, de később esetleg elkövethetne. jón. Ez a kriminálpedagógia talán legeredményesebb területe. Jelentős volt a magyar jogászok kezdeményezése is: 1905-ben például Budapesten tartott nemzetközi kongresszuson kimondták: a fiatalkorúakat nem szabad a felnőtt bűnözőkkel egy intézetben elhelyezni. Továbbá: más bánásmódban kell részesíteni a „bűnt elkövetett" és a „züllés veszélyének kitett” gyerekeket. Szükségesnek tartották a próbára bocsátás intézményét is. Lassan évszázados elvek ezek, de mennyire élőek és érvényesek ma is! A magyar jogászok máskülönben is élen haladtak az embertelenséggel szembeni küzdelemben. Szemere Bertalan, Deák Ferenc a nevelést tartották alapvető célnak. Kossuth és Széchenyi követelték a kegyetlen tömlöc- rendszer felszámolását. Az utógondozás sem új, s éppen Pécsett volt az első kezdeményezés: 1907-ben itt rendeztek róla kongresszust. Ennek alapján 1911-ben Kassán szervezték meg az akkori 300 000 négyzetkilométeres, 20 millió lakosú Magyarország több mint száz utógondozó intézményét, tehát nagy hálózatot. delem minden résztvevőjének. De a büntetéselmélet alapelvét nem változtatta meg: az elkülönítéssel és a büntetés elrettentő súlyával — vagyis a generális prevencióval — védeni kell a társadalmat a bűntől, s ha az elég erős, akkor jöhet a nevelés. Földessy • múlt századi Becs - Baján A íéríiéhes Karnyóné Kritikusok Játszottak tragédiát színészeknek Az eredmény: harsány röhögés A múlt század eleji Bécs éledt fel a bajai Szentháromság téren. Emberek jöttek, ingujjban, kecskelábakra állítottak egy színpadot. Borostás A második részben dr. Pál László a kriminálpedagógia történetét tárgyalja, filozófiai mélységgel, erős pszichológiai szemlélettel. Majd a harmadik részben a kriminálpedagógia elméletét boncolja. Lényegében ezt mondja: minden nevelési rendszer kudarcot vall, ha abban az elítéltek nem tevékenykednek, és munkájukkal, közösségi életükkel nem akarják maguk is a jobbá válást. Csakhogy ott a börtönlakók másik fele, akik visszahúzhatják a többieket. Ezeknek három fő csoportjuk van: 1. a közömbösek, 2. a rendetlenek, fegyelmezetlenek, ellenszegülők és 3. az alattomosak. Vagyis az elítéltek társadalma sokféleképpen rétegeződik és ez akadályozza a nevelés munkáját. Tömeges eredményről eddig sajnos nem beszélhetünk. A pszichológusok a börtönökben vívják a legkeményebb harcot a megújuló ember végett. Dr. Pál László mélyenszántó, tárgyilagos, szakmailag magas szintű műve tehát feladta a leckét a jogásztársadalomnak, s egyáltalán a bűn elleni küzHelytörténészkedő katonák Megkerült a Zrínyiszobor Zrínyi Miklós, a hadvezér, a szigetvári hős mellszobra több mint egy évtizedes kalandos út után megkerült. Pincéket, fészereket, sőt idegen városokat járt meg ez a művészi alkotás, mely akkor került el eredeti helyéről, a hajdani Dózsa gyalogos tiszti iskola parkjából, mikor ott a Pécsi Orvostudományi Egyetem épületét kezdték építeni. Talapzata ma is ott látható a POTE kertjében. Kallódott ismeretlen helyeken az egyméteres, égetett kerámiából formázott szobor. Megsérült megrepedezett, csokoládébarna színéből is veszített. A súlya, ami csaknem két mázsa, maradt a régi. A formák nagyon jól kivehetőek: így a tolldiszes, kerek sapka, a vitézkötéses mellény, a bojtos vállrész. Eredetéről csak annyit tudnak, hogy több mint százéves és a Pécsi Zsolnay Gyárban készült sa- mottos kerámiából. Alkotóját nem ismerik, erre vonatkozó iratbizonyítékot sehol sem találtak. Most a Határőrség Pécsi Parancsnoksága bejáratánál állították fel egy bástyára. Körülötte két másik bástya is magasodik. A mellszobor szépen faragott műkőalapzatra került. Díszcserjéket és platánfát ültettek el környezetében. A szobor és a bástyák a határőrzés jelképei és a végvári harcok emlékét idézik. A laktanyában azt tervezik, hogy az ifjúsági klubban Zrínyi-hagyományokat kutató helytörténeti szakkör alakul és a pécsi parancsnokság szeretné Zrínyi Miklós nevét felvenni. —CS.— Nyugat-Dunántúl népművészete Szekszárdon A Nyugat-Dunántúl népművészete címmel érdekes kiállítás nyílt vasár* nap a szekszárdi Babits Mihály megyei Művelődési Központban a Vas megyei művelődési központ tárgyformáló stúdiója, valamint negyven népi díszítőművészeti szakkör gazdag anyagából. A Tolna megyeiek tavalyi hasonló bemutatkozását viszonzó kiállításon a nyugat-dunántúli megyék szövő-hímző, faragó, fazekas, szalma- és vesszőfonó népműmésze- tét ismertetik az őrségtől a Rábaközön át a Bakonyig, Szombathelytől Sárváron, Győrött és Kapuváron át Veszprémig. A kiállítás becses ritkasága egy 18. századbeli hímzett lepedőszél Celdömölkről, valamint egy őrségi motívumú keresztszemes hímzés. Az ősi darabok mellett szemléltetik azok mintáinak mai feldolgozását, alkalmazását is, így például kapuvári hímzésen, s a szentgáli pásztorszűr motívumait egy mai, szép női szőr- kabáton, Beszprémi Alojzia, a nép. művészet ifjú mestere hímző ,,áttöltésében”. A különleges kiállítás augusztus 23-ig látható Szekszárdon. B. L. Szeptember elsején a pécsi sportcsarnokban Megvettük Suzj Quatro-t A budapesti Interkoncert hosz- szú tárgyalások után megegyezett a művésznő londoni menedzserével. Előtte azonban megérkeztek Magyarországra a licenc alapján Indiában készült lemezek, s a múlt héten már sok lakosban felhangzott az egyik híres dala: „Wake up Little Susie!" Vagyis: „Ébredj fel kis Zsuzsi!” De rajta van az „American Lady" is. Miért nehéz Quatro, meg a többi köny- nyűzenei világsztár megszerzése? — Ezt kérdeztük Pencz Zsolttól, az Interkoncert menedzserétől. A válasz: — A könnyűzene nem örök érték, mint például a Tosca. A divat rendkívül gyorsan változik. Ezért a tiszavirágéletű világsztárok igyekeznek a rövid sikerévek alatt annyit keresni, hogy később is megéljenek belőle. A magas árakat pedig az ország konvertibilis valutakészletéből nehéz megoldani. Most sikerült: két bécsi koncert között eljön Quatro Magyarországra négy estére. Szeptember 1-én a pécsi sportcsár- nokban énekli majd: Wake up Little Susie! F. D. férfi, szemébe esett fekete keménykalap, ócska posztó bakanadrág, húzza-húzza a tangóharmonikát, csalogatja a ba- jaiakat. Plakát áll a falakon: a tanyaszínház bemutatja Csokonai: Karnyóné cimű komédiáját — az utca népének. A „játszó személyek” között pedig ott van három pécsi színművész: Albert Almási Éva, Györgyfalvai Péter és Takács Gyula, máskülönben ő a har- monikás ember — aztán egy kaposvári: Hunyadkürti István. A nép meg-megáll, oldalvást lesi, hogy milyen „színész- nék" jönnek elő a teherkocsi ponyvája alól, nekem pedig eszembejut Tschauer néni színháza, az utolsó bécsi stegreif- theater. A múlt századi, Nest- roy korabeli rögtönzött színházak utolsó élő teátrumát láttam az osztrák fővárosban. Tschauer néni pénztáros és rendező és igazgató és titkár egyszemélyben. A színészek pedig — csupa bécsi mesterember. Betanultak néhány darabvázlatot, de igazán csak a vázlatot és minden este másképpen rögtönzik. Beleszövik az aznapi parlamenti ülést, az áremelést, szóval mindenki megkapja a magáét. A bécsi művészvilág meg támogatja, hogy közösen eljátszanak egy aranyos színházi emlék. Láttam, amint a bécsi színikritikusok elvállalták egy estére, hogy közösen elátszanak egy darabot. Kivonult persze az osztrák főváros művésztársadalma, az agyonbírált, kritikákkal rettegésben tartott operaénekesek, meg színészek, hogy no majd most megnézzük „ezeket". Volt is mit nézni. Az egyik legarisztokratikusabb, kioktató stílusú ítész például nem játszani vagy beszélni, de nézni sem tudott a reflektor- fényben, csak kummogott néhányat szegénykém. És elérkeztek a színművészet legszebb pillanatai: az európai hírű operaénekesekből, színészekből és festőművészekből álló válogatott közönség harsányan röhögött, — mit röhögött?! üvöltött és nyerített a gyönyörűségtől, „ahogy ezek játszottak”. Ami ennél is szebb volt: a kritikusok két nap múlva derék módon megírták magukról, hogy milyen rosszak voltak. Valami ilyen feszélytelen játékhangulat támadt fel Baján a Szentháromság téren. Hiszen a négy esztendeje alakult tanyaszínház kezdeményező szellemében is, utazgató, fáradságos munkájában is, a színházat az utcába berobbanó erejével is ilyen élő, eleven színházi rekvizítum volt. Karnyóné szövegébe beleszőtték a farmerárakat, sőt, a ferencestemplom váratlanul megkon- dult harangja is megkapta a magáét egy a darabba beleülő, ám rögtönzött, remek „be- köpéssel”. Most fejezték be a turnét, ami elsősorban a kecskeméti tanyavilágnak szánt előadás- sorozat volt. De mivel Bács- Kiskun megye mindkét tsz- szövetsége fizette az előadásokat, hát eljöttek a bácskai részre is, ahol ugyan nincsen már tanyavilág. De a velencei Szent Márk térhez hasonló elhelyezésű, egynyílású bajai főtéren remek környezetet kapott tanyaszínház — utcaszínházzá lett, afféle múltszázadi hangulatú, aranyos bécsi rögtönző játékká. A közönség a toprongyos harmonikás ember szavára, meg egyáltalán a játék hangjaira fél perc alatt kétszáz főnyire dagadt. Biciklikormányon dinnyék himbálóztak a szatyrokban, strandra igyekvő diákok ültek le a járdaszélre, Mit keres Györgyfalvay Péter, a szép Albert Almási Éva keblén? — Jelenet az utcaszínház előadásából. öregurak hunyorogtak a színpad felé, — és ritmusoson végighullámzott a nézőtéren a nevetés. Csiszár Imre kecskeméti rendező „meghúzta" a a darab szövegét és a férfiéhes Karnyóné történetét egy dramaturgiai fogással egy óra alatt úgy eljátsszatta, hogy kerek maradt. Vaskos szöveg, nyers gesztusok, az utcaszínház minden eszköze megelevenedett. Mégis — a színiművészet szép pillanatait éltük ót úgy, hogy egy csoport fontoskodó bölcsészhallgató is a végén pirosra tapsolta a tenyerét. Az öt színház — Kecskemét, Pécs, Kaposvár, Szolnok, Debrecen — nyári szabadságuk alatt is játszó művészei között négy dél-dunántúli aratott nagy sikert. Albert Almási Éva — ő volt Boris, a szobalány — aki táncos kultúrájával, ragyogó komédiázó képességével nagy ígéret a Pécsi Nemzeti Színházban. Majdnem ugyanez jellemző Györgyfalvai Péterre, talán inkább a „hős” szerepkör felé is hajló készségekkel kiegészítve. Az énekes és Karnyót alakító Takács Gyula humorát muzikalitása növelte, emelve ezzel az egész előadás hangulatát. Samuka, a gügye gyerek szerepében a kaposvári Hunyadkürti István gumiarcú, igazi commedia deli" arte színész. Jó ügy volt ez az összefogás, a paraszti lakosságnak játszott tanyaszínház és a sokhelyütt életre keltett, tényleg bécsies hangulatú utcaszínház is. Földessy Dénes Pécsi stáb a Balatonnál Párbeszéd a balatoni kisvendéglőből. Pincér: Száznyolcvanhét húsz. Vendég: Nem, kérem- szépen. Száznegyvenkettő hetven. Vita, sorolják a tételeket, a kedves vendég bólogat, nem lehet vele kikukoricázni. Hiszen nem más, mint Pataki Ferenc fejszámolóművész, aki nyaral is, dolgozik is a Balaton partján. A pincér később széttárja a karját, s mondja az aktuális bölcsességet: Kérem, a vendéggel úgy kell bánni, mint a birkával. Nem szabad levágni, minden évben meg kell nyírni... Filmet forgatott a Magyar Televízió Pécsi Körzeti Stúdiójának stábja a Balatonnál. Szerkesztője Pánics György, egyben egyik riportere is, Gombár Jánossal együtt. A filmet Surányi Lili rendezte, Bárány György fényképezte. Megszólal a balatonföldvári tanácselnök, a bűnüldöző rendőr, a fejszámolóművész, a sztriptiz- táncosnő, a főpincér, a csavargó. S ami talán a legérdekesebbnek ígérkezik a filmben: közreadják a stábnak a Balatonnál szerzett személyes tapasztalatait is. Adás: augusztus 16-án, délután háromnegyed hatkor.
