Dunántúli Napló, 1977. augusztus (34. évfolyam, 210-239. szám)

1977-08-11 / 220. szám

e Dunántúli napló 1977. augusztus 11., csütörtök Nikelszky Géza Most lenne WO éves g^gg»N»CCU2EyGE7i Élete végéig a Zsolnay-gyór- ban, a Zsolnay-gyárnak élt 1966. szeptember 15-én bekö­vetkezett haláláig életéből ösz- szesen 52 évet*szentelt a Zsol- nay-kerámiának. Gát Tibor, a gyár egykori igazgatója fiatal korától fogva együtt dolgozott Nikelszky Gézával. Géza bácsi felesége halálakor nem enged­te, hogy a családtagok magá­hoz vegyék. — Itt marad a gyárban, amíg csak él — mondta, hiszen tőle tanultuk a szakmát, a szakma szeretetet, a munkafegyelmet Amikor Lotz Károly és Szé­kely Bertalan Pécsett dolgoztak, a Székesegyházban, Lotz ottfe­lejtett egy rajzot Géza bácsinál. Géze bácsi természetesen az el­ső adandó alkalommal vissza akarta adni a mesternek a raj­zot. A rajz azonban most mégis itt van a kezemben. Forgatom, nézegetem... Szép. Lotz ugyanis ezt válaszolta a „szerencsés megtalálónak": — Ha maga ennyire becsületes, akkor tartsa meg a rajzot . . . Mindezt Erzsiké nénitől, Géza bácsi lányától hallottam, aki­nek Munkácsy utcai lakásába mindenekelőtt azért jöttem el, hogy megszemléljem Nikelszky* Géza hagyatékát, megnézzem Szomor László Géza bácsiról készített szoborportréját. • Társaságunkban van még Szentesi Flórián, a Kisgrafika Barátok Köre pécsi csoportjá­nak titkára is. — Csaknem negyven éves ba­rátság fűzött Géza bácsihoz - mondja. Annak idején a pécsi Képzőművészek és Műbarátok Társasága iparművészeti szakosz­tályának az elnöke volt, én pedig a grafikai szakosztályban tevé­kenykedtem. mint titkár. Végte­lenül szerény ember volt, mégis óriási tekintéllyel rendelkezett a város kulturális életében Minden megnyilatkozását szíve­sen fogadták. Kiállítási megnyi­tók után gyakran összejöttünk az akkori Virágcsokor vendéglő­ben baráti beszélgetésekre. Eze­ken az összejöveteleken — töb bek között ott volt — Weöres Sándor, Várkonyi Nándor, Mar- tyn Ferenc, Kelle Sándor, dr. Reuter Kamilló .. . Abban az időben a kiállítások zömét Gé­za bácsi rendezte, ő mondta a megnyitó beszédeket is. Emel­lett műkritikusként tevékenyke­dett. • A régi megsárgult újságokat lapozgatva meglep a tárcaíró sok sokasága. Ex librisek, alkal­mi grafikák, rajzok, akvarellek, egy teljes János vitéz illusztrá­ció (publikálatlan) és... ki tudná elsorolni még mi minden sorakozik itt, szépen rendberakva, ebben a kitűnően őrzött-gondo- zott kis házi archívumban. A Pécsi Figyelő 1900. október 20-i számának egyik cikkén megakad a szemem. Az írás Walter Craneről, a szecesszió megteremtőjéről szól. Ezt is Gé­za bácsi irta. „Walter Crane, a modern iparművészet megte­remtője, a stilizáló festészet ki­rálya, a szecesszió atyja" - ol­vasom a cikkben a ma is helyt­álló véleményt. A Crane-nel való találkozás nak aztán komoly hatása lett Nikelszky Géza: a Zsolnay-gyá művészete cimű könyvében ol vasom: „Mozgalmas művész élet indult meg a Zsolnay-gyár ban a szecesszió megjelenésé vei. Ez a Bécsben kivirágzott új 'MesíeaiTHi vagv Menir .- „Té/JGCAFn6A/r,'V<íP06'Zí5r DesiKeanetc etc's olcío'- Jza'oaz KíHYéa, vizes xqo jó DR JÜNGLING KÁLMANNE Irodalmi becsű kézirategyüttes A Széchényi Könyvtár új szerzeményei Liszt Ferenc levele a bécsi árverésen Elkészült a Széchényi Könyv­tár kézirattárának mérlege ar­ról, hogy milyen új szerzemé­nyekkel gyarapodott gyűjtemé­nyük. Dr. Windisch Éva, a kéz­irattár vezetője Így számol be erről: — Sikerült megszereznünk a többi közt három középkori kó­dexet. A XIV. századból való Jacobus de Voragine „Legen­da aurea"-ja, amelyet szép tollrajzok díszítenek. Ez „régi­ségben" azonban nem veheti fel a versenyt legrégibb, Vili. századi pergamenünkkel, művészeti irány a magyar ke­rámiában is talajra talált a mil- lenneum utáni időkben. Zsolnay mindig is hajlott a külföldön látott újítások átvételére, ami főképpen a különböző korok stílusának követését jelentette." Ami Géza bácsit illeti, szinte valamennyi műfajban — a dísz­től az épületkerámiáig — mara­dandót alkotott, és egyben szin­te motorja volt a gyár művészi fejlődésének. Szabad idejében verseket is irt. Három verses­kötete jelent meg. Mi több: el­járt falura, hogy a népviselete­ket tanulmányozza. Mint Hollósy Simon tanítványának, majd ké­sőbb Rudnay barátjának jó sze­me volt az efféle dolgokhoz is. Híven érzékeltetik ezt azok a szép színes vázlatok, amelyek most itt fekszenek előttünk az asztalon. Nikelszky Géza életútját a Művészeti Kislexikonnál valami­vel bővebb terjedelemben is­merteti a Kisgrafika című idő­szaki kiadvány 1975. évi 2. szá­ma. 1877. július 28-án született Szatmárnémetiben. Középiskolai tanulmányait ugyanott a refor­mátus gimnáziumban végezte, majd felkerült Kelety Gusztáv igazgatósága idején a buda­pesti iparművészeti iskolára. 1897—1898-ban állami ösztön­díjjal Münchenbe ment (itt volt Hollósy tanítványa), majd Adolf Eschle-né\ freskófestést tanult. München után Szatmárban, Fe­hérgyarmaton próbált szeren­csét, de az ott tapasztalt rész­vétlenség másfelé vezette. 1899. május 30-án lépett a pécsi Zsol­nay-gyár szolgálatába, ahol megszakítás nélkül 1952. január 12-ig dolgozott. Az óriási életmű áttekintése, értékelése a művészettörténet feladata. Az emlékezés azon­ban a miénk, akik itt élünk, Pé­csett, ugyanabban a városban, ahol ő élt és alkotott - példás hűséggel a gyár, a műhely iránt, amely otthont adott neki, pél­dás szakmaszeretettel, művelt­séggel, szerény, csendes ember­ként is nagystílűén. Dobrovits Aladár egykori pé­csi egyetemi tanár róla írott ér­tékelése amellett, hogy elgon­dolkoztató, kétségtelenül időt­álló is. „Sokoldalú Nikelszky művé­szete, sokoldalú és a művészet­nek sokféle ágazatára terjed ki. A kerámiától a szőnyegterven keresztül, a kisplasztikán, könyv- íilIusztráción, a tipográfiai terve­zésen át a festészetig . . . Mű­vészi tevékenységének minden ágát áthatja a természet, a magyar nép, a munka szeretete, a fejlődéskészség, a meg-nem- nyugvás és a töretlen optimiz­mus . . ." • Nyolcvankilenc évet élt, eb­ből csaknem hetvenet végigdol­gozott. Nem sok választotta el attól, hogy most századik szü­letésnapján itt legyen köztünk. Ez már nem adatott meg neki. Az emberek mégis gyakran ta­lálkoznak vele, köszönnek neki. Úgy, mint régen tisztelettel, sze­retettel és előre ... Bebesi Károly Orgona, nárcisz, töftgyfazuzmo Meddig élnek az illatok? ■ Szintetikus kompozíciók ■ Magyar Királyné Víz — rozmaringból Bécsben történt az autóbu­szon. Májusban, a pollensze­mek izgató szállongása, az asztmások és túlérzákenyek ve­szedelme idején. A hölgy rézsűt szemben ült. Könnyedén, elegánsan, a hang- súlytalan diszkréció öröklött ne­mességével és mosolygott. Az operánál ő is leszállt és eb­ben a pillanatban a forgalom szellője arcomhoz sodorta az illatát. Mire a friss érzékelés bizsergésében utána néztem volna, már eltűnt. Elnyelte az aluljáró, a passzázs, amint a wieniek mondják kedves fran- ciasággal. Alakja, arca, ruhá­ja ködkép maradt az emlék láthatárán, de az illata él és mostanában, amikor idehaza a hajlakk otromba laguna-szaga árad szívnyomást okozva be­lénk, jól esik erre a régi, friss üdeségű, kellemes, karcsú il­latra visszaemlékezni. Ugyan akkor sajnálni kell azt a nem­zedéket, mely szagosító szere­it a nehézipar kénes kohóiból meríti. Azt hihetné az ember, hogy a szag recept összetevői valami kozmás anyaggal ültek kegyetlen lakodalmat és ezt oz illatnak álcázott mészárszéki mosóvizet csempészték az illat­szerek trónusára. Az illat egytestvér a zenével és a tánccal. Egyszerre szület­tek, mikor őseink lelki feszült­ségei feloldódtak egy vallásos tombolásban. (Azóta eltelt mil­lió év és ma már ötvenezer szagot mesterségesen is elő tu­dunk állítani, az oroszlánszag­tól a cseresznyevirág illatáig.) Az illatos füstök és jószagú vizek orvosi tudománya a szép­ség kultuszával együtt a leg­nagyobb becsben állt, különö­sen a rómaiaknál, akik ugyan­csak értettek hozzá, hogy rend­kívüli luxusigényeiket a leigá zott népek tapasztalata és tu­dománya révén kielégítsék. Virágzó kereskedelme és a rómaiak hagyatéka folytán Itá­lia örökölte oz illat-teremtés tudományát és ennek nyomai hazánkban is fellelhetők az Anjouk korában. Erzsébet ki­rályné, Nagy Lajos anyja 1330 táján rozmaringból készített szeszes kivonatot. így született meg a világhíres Magyar Ki­rályné Víz, a kölnivíz őse. Az új kozmetikum hamarosan út­rakelt olasz fajanszból alkotott ajándék csuporkákban az eu­rópai uralkodók és főnemesek udvara felé és a felséges asz- szonyok, királyi szeretők ked­vence lett. A kitűnő illatrecept nem volt titok többé. A francia parfőmgyártást Itá­lia egyik fia tette naggyá. Medici Katalin, II. Henrik francia király felesége 1540- ben magához hivatta Firenzé­ből Tombarellit, a jeles szak­embert, hogy részére új illat­szereket kreáljon A firenzei te­hát Provence-ba költözött és berendezte Grasseban az első európai virágolaj-lepárló mű­helyt. Az illat-hegemónia Olaszországból Grasseba ke­rült. Négy évszázad telt el azóta, hogy Tombarelli megbűvölte a virágot, a lombikot és a hűtő­csövet, hogy a legszebb álom szólaljon meg és kivirá­gozzék a flakonból, mint egy rózsaszál. Grasse apraja-nagyja az Il­lat szolgálatába szegődött és hűségesen őrzi ma is a pro- vence-i parfőmváros tradícióit, melyben valamikor kecskepász­torok éltek és a bőripar virág­zott. A gressei tímárok a kecs­kebőrt kesztyűnek dolgozták fel. A bőripar minden hulladé­ka az utcára került, a mosó­víz az utcára folyt. A kellemet­len bűz mérgezte a levegőt és arra kényszerítette a városka lakóit, hogy a penetráns pá­rolgást virágillatokkal közöm­bösítsék. Ez volt a francia il­latszergyártás kezdete és oka, A környék óriási virágoskert. Milliószámra virít a rózsa, nár­cisz és tubarózsa, narancsfa, irisz, ibolya, heliotrop és mimó­za, sok egyéb, illatot árasztó növény mellett. És mindegyik életcélja, hogy gyárakba ván­doroljon és hivalkodó hölgyek szeszélye szerint, mint illatszel­lő lehelje lelkét egy szépművű üvegecskébe. Németország illatát Köln fe­lől hozza az európai légáram­lás. A Santa Maria Maggiore- ból származó olasz, Giovanni Maria Farina, Köln városában kísérletezi ki és állítja elő 1725- ben az Eau de Cologne-t, a kölni vizet, mely azóta foga­lommá vált az egész világon. De a divatban nincs megál­lás. A XIX. század közepe óta a kölnivíz a második helyre szorult az illatszerek rangsorá­ban, mert elérkezett a parfő- mök kora, melyben a lovag­rendek rózsavize támadt új életre. A kémia hatalmas elő­retörése a legtisztább parfőm- anyagok és kompozíciók előál­lítását tette lehetővé. Az első világháború kitöré­séig a szépségápoló és fény­űzési cikkek — illatszerek, ék­szerek, csipkék, gobelinek - keresett luxustermékek voltak. 1920 után elszegényedett a vi­lág és egyre kevésbé követte a szeszélyes-pompás párizsi di­Csőrös illóolajkancso. (Castel Durante — XVII. század.) vatot. Az illatszeripar vissza­szorult, mondhatnánk: realizá­lódott. Olcsóbb illatszerek után kellett nézni. Jöttek tehát a szintetikus illatok, majd a kom­pozíciók. A természetes illatok kedve­lői természetesen nem tágítot1 tak az orgona, nárcisz, gyöngy­virág és ibolya, meg a tölgy­fazuzmóból előállított, kissé férfias Fougére mellől. Ma is vallják, hogy az eredetit, a ter­mészetest nem pótolja a mes­terséges illatszer soha. Sajna, nagyon sok embertár­sunkból hiányzik az illat-intel­ligencia, amit pedig némi gya­korlattal meg lehet szerezni. Tízegynéhány veszedelmes illat­faj ismeretére van csak szük­ség, hogy disztingvólni tudjunk Vannak muszáj-szagok, mint pl. a szakácsé, az állatgondo­zóé, a halászé, a sebészé, a patikusé, és a belgyógyászé. A bányák és öltözők fojtó és verejtékpárás levegője, a szal- miák és a torma könnyeztető szaga, az édesen gyötrő szen­vedélyek bizarr illatcsokra, a fokhagyma-vanília keverék egyenesen ellenséges és kiáll- hatatlan lehet, de a legször­nyűbb a töménypacsuli szépfi­úk érettsajtba oltott jázminsza­ga, mely az örvénylő harcigáz inzultusával több száz méterre utánuk lebeg. Ezt a gyomor­felforgató tevékenységet hiva­talból kellene üldözni. Mert nemcsak a zaj- és sugárárta­lom, de a szagártalom is élet- veszélyes lehet. Meddig élnek az illatok? S élnek-e tovább annál a pilla­natnál, melyben megbabonáz­tak valakit? Mert babona ez és méginkább csoda, akár az ár és apály csodája, mikor o Hold parancsszavára a régi hullám újra megcsókolja a ré­gi partot. amelyre Szent Cuthbert élet­rajzát rótta a krónikás, és amelyet rendkívül szerencsés módon egy másik kódex res­taurálásánál, annak kötésében találtunk meg. Nem sokkal ké­sőbb íródott azonban kézirat­tárunk két féltve őrzött kincsé­nél, a Halotti beszédnél és Anonymus krónikájánál. A XV. századot egy zsoltároskönyv képviseli, ez körülbelül a szin­tén nagy becsben tartott Cor­vináink kortársa, míg a XVI századot egy most megszerzett német nyelvű kódex képviseli ez különféle hasznos tudniva­lókat és recepteket tartalmaz, egyebek közt az aranycsinálás leírását is. Olyan az egész mintha egy vándorló garabon­ciás diák számára készült zsebkönyv lenne .. . A XVIII. század végéről szár­mazó két emlékkönyv — al­bum amicorum — jutott az ÁKV-nál tartott árverésen c jtár birtokába; Márton István orvosé az egyik, a másik pe­dig Bartholomeides László evangélikus lelkészé, Gömör megye történeti — statisztikai földrajza első kidolgozójáé Göttingában, illetve Witten- bergában folytatott tanulmá­nyaik során sok jeles magyar és külföldi személyiség bejegy­zésével, rajzokkal, árnyképek­kel. A kézirattár birtokába került egy nagy jelentőségű történel­mi dokumentum is, felbukka­nása felfedezés számba megy eddig nem tudtak arról, hogy Kossuth országgyűlési tudósí­tásain kívül más feljegyzés is- készült az 1832—1836-os or­szággyűlés üléseiről. Az új for­rásmunka a Pártatlan című kéziratos országgyűlési beszá­moló. Irodalmi becsű kézirategyüt­test is sikerült szerezni, még­pedig kalandos úton: Jókai korai történeti regényeinek sa­játkezű fogalmazványait Cara- casból. A Venezuelában élő Ladány Ervin őrizte eddig őket. A kéziratköteg akkor jutott c család birtokába, amikor c szabadságharc bukása után menedéket nyújtott a bujdosó Írónak. 1877-ben kelt Liszt Ferenc levele unokahúgához. (Ezt egy bécsi cég árvetésén szereztük meg.) A fővárosi zenei intéze­tek tevékenységéről tudósít, s a pesti hangversenyekhez fűz megjegyzéseket. Justh Zsig- mond most megszerzett leve­leinek legérdekesebb része c Czóbel Minkához, az akkor népszerű költőnőhöz írt 125 le­vél. De figyelemre méltóak azok a levelek is, amelyeket Justh parasztszínházának szí­nészei írtak. A félmillió darabot számláló állomány növekedésének zö­mét a közelmúltból származó és jelenkori „fondok", azaz el­hunytak írásos hagyatékai és élő személyek letétbe helyezett személyi levéltárai teszik. (Ez utóbbiaknál az átadó kiköti, hogy mikortól bocsátható az anyag a kutatók rendelkezésé­re.) A fondok közül kiemelkedik a Németh László hódmezővá­sárhelyi éveiben keletkezett anyag: levelek az íróhoz, re­gény és tanulmánytervei és néhány egyéb írása. Zilahy Lajos haayatékának Magyarországon maradt ki­sebbik része a korszak irodal­mi életében vitt jelentős sze­repe folytán az író személyén túlmutató forrásanyagot is nyújt. Csorna Béla

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom