Dunántúli Napló, 1977. augusztus (34. évfolyam, 210-239. szám)
1977-08-11 / 220. szám
1977. augusztus 11., csütörtök Dunántúli napló 3 Otmilliard forintot hagyunk o pénztároknál Hit fogyaszt el a város? A jobb ellátásért „csatároz” a kiskereskedelem Bevásárlócentrumok, profiltisztítás Az új kertvárosi ABC áruház pénztársora. Kopjár Géza felvétele Ha belenéz az ember Pécs kiskereskedelmébe, ' szédülni kezd. Több százezerféle áru mozog, s állandó körforgását egy óriásbolt segíti: a 77 600 négyzetméter alapterületű hálózat - 3500 eladóval. Élelmiszert, bútort, műszaki cikkeket, vasárut, ruházati termékeket, s ki tudná felsorolni, hogy még mit fogyaszt el naponta a város, s követeli, hogy étvágyát újra csillapítsák. Mi, pécsiek egyetlen esztendőben közel 5 milliárd forintot hagyunk a pénztárgépeknél: ennivalóra 1,4 milliárdot költünk, 900 millióból öltözködünk, a vegyesiparcikkek 2 milliárdot „húznak ki” a zsebünkből. Lázár László majd negyed- százada füszértes. Az üzleteket hátulról közelíti meg. Nap mint nap a göngyöleget viszi, a meggyűrt kartonokat, az üres sörösüvegeket, a ragadós befőttese- ket. Ma 27 bolt maradékát tisztítja el társával, s számára az a jó, ha minéi több ez a maradék. A göngyöleg tételenként 1,6 fillért hoz számára, s egy expedícióban 60—80 forintot megkeres. — Egyre kevesebb a régi bútordarab — mondja —, a régiek igen, azok voltak a kereskedők! — Felforr bennem is a vér — mondja Lakatos Ferencné, az uránvárosi ABC vezetőhelyettese —, amikor a tanulók elhúzzák a szájuk szélét, ha takarítani kell. Nehéz megértetni velük: minden bolt lelke a tisztaság. Kedd van, ez a rendelés napja. Az ABC-ben több ezerféle áru, a vevők naponta elvisznek belőle 70-90 ezer forintnyit. (A rekordot a tavalyi szilveszter tartja: félmillió forintot blokkoltak. De ilyen napot ne kívánjunk többet!) Felsorolni is nehéz, hogy hány céggel, gyárral, üzemmel állanak kapcsolatban. Telefonon rendelnek, csak hangjukról ismerik az áruforgalmistákat, (ízelítőként: a tejüzem, a ME- CSEKTEJ, a húsipar, a Zalahús, a Füszért, a Sörgyár, a Borforgalmi, a Zöldért, a Vegyiáru, g PIÉRT, a Halért, a BOV, a Hűtöipar, a Titán, a Szikvíz- üzem, a VOSZK, a Dohányért, a Kenyérgyár, a Likőripar áruforgalmistáit. A sor így is csonka.) — Hiánycikket a boltos elméletileg nem ismerhet — mondja Ez aztán azt jelenti, hogy a 221 boltban, mindig marad valami: évente egymillió forint értékű tejet öntenek ki, félmillió forintnyi kenyeret adnak préz- linek. — Nehezen tudnám megmondani. hogy hányán szállítanak Pécsnek. Változnak is a partnerek, de a választékbővítés is azt követeli, hogy egyre többen legyenek. Naponta letesznek a város asztalára 240 mázsa kenyeret, 55 ezer zsemlét, 35 ezer kiflit, 30 ezer liter tejet, 10 mázsa Képünk a lakosság ellátásában fontos szerepet betöltő uránvárosi ABC Áruházban készült, (balról: részlet a bolt belsejéből, jobbról: raktár). Lakatosné. — Élelmiszerfronton bármit megszerzőnk, egyéb áruknál pedig csak átmeneti hiányról lehet szó. Szendrői Tivadar a Baranya megyei Elelmiszerkereskedelmi Vállalat áruforgalmi osztályvezetője. Dicsérő levelet nemigen kap: a vásárló csak akkor ragad tollat, ha valahol mélyen felháborították, ha hiánycikket talál.. . — Mi azt vállaltuk, hogy az alapvető élelmiszerekből mindig lesz a pulton. vajat, 30 mázsa sajtot, 15 ezer pohár tejfölt, a száz mázsa tőkehús és a 90 mázsa hentesáru mellé. Harminc fuvarozó szállítja az árut, s évente kétmilliárdos forgalmuk van. Baranya nagy területe is az övék, s az ország füszértjei sorában a leg nagyobbak között tartják számon őket.- Csak egy példát - mondja Szendrői Tivadar. — Ha üzemzavar miatt leállna a pécsi kenyérgyár, akkor is be kell szereznünk a kenyeret. (Ilyen már volt.) Riadóztatni kell a megye kisebb üzemeit, ahol berendelik a pékeket, újra begyújtják a kemencéket. A vásárló ezt nem tudhatja, nem veheti észre .. . Ha új üzletet nyitnak valahol, a többi forgalma megcsappan. Jó példa erre a Konzum belépése, amely nyomán a Centrumot is „tatarozni” kellett, hogy megtartsa vevőit. Ugyancsak megnyirbálta a többi kisboltot a kertvárosi ABC. A kereskedelem útja pedig ez: a régi szatócsüzletek felszámolása, a nagyobb bevásárló centrumok kialakítása. És a profiltisztítás. De nemcsak élelmiszerfronton csatáznak naponta. Ha benézünk a másik nagy, a BARA- NYAKER kulisszái mögé, észre kell vennünk napi 5-6 milliós forgalmukat. A vállalat áruforgalmi osztály- vezetője így sommázott cgy hétköznapot: — Ma is, holnap is hat vagon bútort fogadunk, 30-40 tehergépkocsi árut visznek ki az üzleteinkbe, s ehhez jön még 50— 60 konténer, különféle termékekkel . . . Anyagmozgatás. Egyik rákfenéje pécsi ellátásunknak, de kevés hely van az országban, ahol ne lenne gond. Izomerőre szükség van. (Gondoljuk csak el: egy önkiszolgáló bolt pénztárosa egyenként, félkézzel megemel minden cikket, blokkol 8 órán át.) A BARANYAKER-nél Pécsett naponta 800 ember áll a pultok mögé. Maguk között tréfásan mondják, de mély igazság van benne: mindent forgalmaznak, ami a bölcsőtől a koporsóig kell. Vasárut — több százezer egyedi cikket -, műszaki dolgokat, kultúrcikkeket — füzettel és ceruzával most készülnek szeptemberre —, bútorokat, ruházati cikkek széles skáláját, háztartási és vegyi anyagokat, fotóárut. A vásárló azt mondja: ha most seprűt akarok venni, akkor legyen seprű. A kívánsága lassan közelít a lehetőséghez. Bár nem szabad elfelejteni: a pécsi „nagybolt" 77 600 négyzetméterének valamelyik sarkában mindig megbújhat valami... A mondatot húsz év múlva is leírhatnám: mindenkor mindent nehéz a kirakatba tenni. Kozma Ferenc Szabad segíteni? A közelmúltban egy olvasónk levelét közöltük. Ebben olvashattuk (a magasházzal kapcsolatban), hogy „tudomásom szerint o bérlőkijelölés már megtörtént. Miért nem hívják össze az illetékesek a leendő lakókat, hogy „elvtársak", ez a próbléma, segítséget kérünk!" Gondolom, a többség nagyon szívesen segítene akár munka után, vagy szombat—vasárnap. Csak szerszámra és művezetésre lenne szükség". Az ötlet olvastán ennek egy nagyobb léptékű változata jutott eszembe. Tavaly írtunk róla, hogy Komlón úgy építenek 120 lakást, hogy kaposvári paneleket, pécsi térelemeket a Tolna megyei építők szerelnek házzá és komlói vállalatok alvállalkozókként és lakásokért végzik el a szakipari munkákat. A koordinátor: a tanács. Az akció sikeresen folyik! A komlóival szinte hajszáira egyezően most szerveződik Budapesten a X. kerületben az ÉVM kezdeményezésére a Budapesti Lakásépítő Vállalat gondozásában az ún. kőbányai vagy generálelvű félkészházas építési akció. Kecskeméten 1961 óta a lakásépítő szövetkezet szervezésében folyik és már befejezéshez közeledik egy hasonló akció, amelyet a tanács kezdeményezett és a Hazafias Népfront támogatott. A majdani lakók végzik a félkész-ház szakipari munkáit, s e saját munkával 80— 100 ezer forinttal olcsóbban jutnak a lakáshoz. Most a „hírős városban” azt fontolgatják, hogyan vihetnék tovább e hasznos módszert a házgyári viszonyok között. Hát igen, Pécsett is elkelne valami hasonló segítség az építőiparnak. Ezért ha felteszem a kérdést: szabad-e segíteni? — megtold- hatom ezt még egy felszólítással is: keressünk együtt kapacitást! Amikor a kőbányai akció felől a kerületi tanácsnál érdeklődtem, ott hallottam ezt a szokatlanul hangzó megfogalmazást: a hulladék-kapacitások felhasználásával akarják segíteni a munkáslakás-építést. Mit értsünk ez alatt, hogy hulladékkapacitás”? Pécsett is gyakorlat lett abból, hogy azok a vállalatok, amelyek tehetik, saját építőkapacitást hoznak létre, mert így látják biztosítottnak a házon belüli építési munkák elvégzését. Ez a kapacitás nyilván nincs teljes egészében lekötve, valami „hulladék" van mindenütt, amit ügyes — és önkritikus — szervezéssel még növelni is lehet, s akkor már házon kívül is lehet vele kezdeni valamit. De mindeddig szóba sem került ennek a hulladékkapacitásnak ilyeténvaló felhasználása. Leírtuk, hogy a BÉV a panelgyártást egyre inkább házgyári szintre emeli, a befejező munkák azonban az elégtelen kapacitás miatt változatlanul' vontatottan haladnak. Megírtuk azt is. hogy az Építőipari Szövetkezet nem győzi szakipari munkával követni — ugyancsak kapacitáshiány miatt — a gyors alagútzsalus technológiával folyó építést. Mindez . a lakások késedelmes elkészülésénél üt vissza. Pedig az itt hiányzó kapacitás másutt megvan és használható is lenne. A minap a BÉY egyik vezetőjével beszélgettem erről, s tőle kérdeztem először: szabad-e segíteni? Meglepett a válasz: szabad. Igen, szabad segíteni, de csakis szervezetten. A későbbiekben érthetően elsősorban a segítés nehézségeit ecsetelte példákkal is Mégsem lehet azt mondani, hogy elzárkózott volna o gondolat elől, hiszen a beszélgetésben vissza-visszatért a befejező munkák körüli nehézségekre, amelyeknél éppen a legjobban jöhetne a segítség. Szóba került a komlói szisztéma is. Voltaképpen ez lenne az igazi, a munkáslakásépítést is ez hozhatná lendületbe Pécsett. Csakhogy ez bonyolult szervezési feladatot jelent — Komlón sem volt diadalmenet ösz- szehozni mindent, de ma már nagy megkönnyebbüléssel nyugtázhatjuk: a vártnál simábban megy az akció c maga útján. Lehet, hogy több lakáshoz nem jutnánk, de talán elérhetnénk, hogy a lakások időben (netán idő előtt is?) elkészüljenek. És már ez is nagy nyereség lenne. Arról nem is beszélve, hogy a közreműködők olcsóbban juthatnának lakáshoz. A fentiekkel gondolatokat szerettem volna ébreszteni. Jó volna vitatkozni azon: szabad-e — és hogyan! — segíteni az építőiparnak? Hársfai István A megszépülő kastély Baranya legszebb lanulfiotliiofla les* Rekonstrukció a volt sellyei kastélyban Félidejéhez érkezett a Sely- lyei Mezőgazdasági Szakmunkásképző és Munkástovábbképző Intézet tanulóotthonának felújítása. A 140 éve épült kastély belső átalakítását és külső tatarozását a Szentlőrinci Költségvetési üzem végzi. Az 1975- bén kezdődött munka tízmillió forintot emészt fel, de a beruházás elkerülhetetlen volt, Czupy Györggyel, a szakmunkásképző iskola igazgatójával tekintettem meg, hol tartanak az építők jelenleg. Utunkat az intézet alagsorában kezdtük, itt a központi fűtés olajtüzelésű kazánjait szerelik. Az eredeti szintet jó egy méterrel süllyesztették, hogy a berendezések elférjenek. Innen látják el a kollégiumot is meleg vízzel. Az arborétumot keresztülszelő hővezeték a kastély déli pincéjébe torkollik, ahol a fogadóés továbbító-rendszeren dolgoznak. Czupy György büszkén mutatja a déli szárny alatt kialakított boltíves pincerendszert, amit nagyon ügyesen hasznosítanak. Elkészülte után játékszoba, klub és könyvtár szolgálja a 210 „lakó” hasznos szabad idő eltöltését. A parketta már nagyrészt a helyén van, a villanyszerelők befejezték a munkát. Szeptemberben már birtokba vehetik a diákok új „birodalmukat". A tanulóotthon keleti szárnyában óriási a felfordulás. A szobákat mindkét szinten megszüntették, s helyükre mosdókat és zuhanyozókat, WC-ket építettek. — Ez talán a legnagyobb munka a felújítás során, de elkerülhetetlen. Eddig az épületben csak korszerűtlen, régi fürdőket és WC-ket használhattak a gyerekek. Az épitők azt ígérték, hogy szeptember 20-án átadják az újakat. A földszinten lesz egy orvosi rendelőnk is. A műszereket beszereztük, értékük meghaladja a 700 000 forintot — mondja Czupy György. A sok-sok évet kiszolgált szociális helyiségeket szobákká alakítják át, Így azok száma nem csökken. A konyhában új berendezéseket szerelnek feles a raktárt és hűtőteret is a duplájára növelik. Két új társalgót, is létrehoznak, az összes ajtót, ablakot kicserélik, a folyosc kövezetét burkolják, valameny- nyi helyiséget átfestik. A zárt udvart újra betonozzák, nővé nyékét telepítenek és padokat helyeznek ki. Az OMF a kastély külső ké Ipét nem engedte megváltoztatni, így az eredeti sárga falszírr is megmarad. A nagyszabású rekonstrukciót várhatóan 1978 májusában fejezik be. A leg szebb tanulóotthon lesz a megyében. Roszprim Nándor