Dunántúli Napló, 1977. augusztus (34. évfolyam, 210-239. szám)

1977-08-07 / 216. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek! Duncmtull napló XXXIV. évfolyam, 216. szám 1977. augusztus 7., vasárnap Ara: 1,20 Ft Az MSZMP Baranya megyei Bizottságának lapja Sok pénz, kevés vállalkozó Minden állam segítse elő a nemzetközi problémák megoldását A szovjet ENSZ-képviselet jegyzéke Kurt Waldheimhez Donován József diszpécser, utasítást ad a kapcsolásra. Felvéte­lünk a Mecseki Szénbányák energiaközpontjában készült. Korszerűsítés előtt a Szén- bányák diszpécserközpontja Optimális energiafelhasználás R ögtön igazítva xi cím túl feszesre szabott mondatán: tisztességes java­dalmazásért sincs elegendő jelentkező bizonyos — közna­pion nehéznek nevezett — fi­zikai munkákra. Arra persze sokféle a válasz, ki mit ért tisztességes javadalmazáson, s nehéz fizikai munkán. Megtör­ténhet ugyanis, hogy aki már kapja, csinálja, elfogadható­nak tartja mindkettőt, ám aki most választaná, visszahőköl, s másfelé kereskedik. A kiin­dulópontul szolgáló tény egy­értelmű: ha lassan is, de fo­gyatkozik azok száma, akik hosszabb távon vállalják — mert rövid időre akadnak jö­vők és menők — a nagy erő­kifejtéssel és kedvezőtlen mun­kakörülmények közötti kenyér- keresetet. Ma a munkásoknak körülbe­lül egyharmada lát el olyan feladatokat, amelyeket nehéz­nek nevezhetünk. (A hivatalos csoportosítás ugyanis többféle kategóriát különböztet meg, négy főbbet, s közülük kettő a közgondolkozás szerinti ne­héz.) Ez a tábor 430 ezer főt számlál, tekintélyes sereg te­hát, apadása fontos népgaz­dasági területeket hozhat sú­lyos helyzetbe. Ami történik, az könnyen nyomon követhe­tő. Amiért történik, annak fel­derítése már bonyolultabb. Sémákra hajló osztályozó kedvünk könnyen meghúzza a határvonalat: nehéz fizikai munkával keresi kenyerét a bányász, a kohász, néhány fémfeldolgozó szakma művelő­je, azután a rakodómunkás . . . Ami ugyan igaz, de bővíteni szükséges a sort. Hiszen a könnyűiparban — a fafeldol­gozásban, a bőrgyártásban, a textilüzemek festődéiben, a pa­pírgyártásban — szintén tekin­télyes számban lelni nagy erő­kifejtéssel vagy kedvezőtlen munkakörülmények között dol­gozókat. Ugyanakkor tevé­kenykednek már úgy kohá­szok, hogy fizikai igénybevé­telük a vezérlőasztal gombjai­nak nyomogatása és karok tologatása, s működnek telje­sen automatizált fafeldolgozó sorok, ahol a fizikai munka a berendezések felügyelete. El­lentmondásos, vagy inkább át­meneti helyzetről van szó, amikor technikában és tech­nológiában együtt él a kor­szerű és a többszörösen el­avult. Kezdjük röpke vizsgálódá­sunkat a lényeggel, azaz — mert sokak számára tagadha­tatlanul ez az egy a fontos — a pénzzel, a jövedelmi forint­tal. Idén májusban a szocia­lista iparban a fizikai foglal­kozásúak havi átlagbére há­romezer forint volt. Ez azon­ban éppúgy magába foglalja a bányászok 3906 forintos ke­resetét, mint a kohászok 3421 forintját, a fafeldolgozóipar 2743, s a textilruházati ipar 2326 forintos havi átlagbérét. A részletezés azért érdemel papírt, hogy kitapinthassuk, egy-egy iparterületen belül is jelentősek az eltérések, mert a kohászat 3421 forintos ösz- szegező adata mögött az 1600 és 6400 forintos szélső pontok is ott rejlenek. Közelebb visz a megértéshez, ha a normál erőkifejtéssel, normál munka- körülmények között dolgozók, valamint a nagy erőkifejtéssel és kedvezőtlen munkakörülmé­nyek között tevékenykedők órabérét vetjük össze. Az elté­rés — a filléreket fölkerekítve — pontosan tíz forint. Persze, megíntcsak átlagosan, mert ezen belül is — ahogy a szak­emberek fogalmaznak — nagy a szóródás. Van 6,60-as és 29,40-es tényleges órabér; négy és félszeres különbség. A pénzzel tehát — egy-egy vállalaton belül azonban lé­teznek kivételek — különö­sebb baj nincsen. A kemény munka adta kenyér vastagabb. Ez azonban — a létszám- változási adatok tanúsítják — nem elég. Folyamatosan emel­kedik a munkások iskolázott- sági szintje — öt esztendő alatt például a betanított munkásoknál 49,9 százalékról 55,7 százalékra bővült az álta­lános iskola nyolc osztályát elvégzettek aránya —, s vele igényük az emberibb felada­tok iránt. Az inat szakasztó gürcölés tiszteletet érdemel, de — mint a fiatalok maga­tartása int erre — nem élet­cél, nem szükségszerű. ,,Ha nehéz is, de legyen érdekes, változatos a feladat, s ne iz­mok monoton őrlése. A kedve­zőtlen munkakörülmények egy részét — lám, van tárgyila­gosság is — rövid idő alatt üzemen belüli intézkedésekkel fölszámolhatnák. Sűrűn pusz­tán azért kell nagy fizikai erőt kifejteni, mert az eszközök rosszak, hibásan állnak hosz- szú ideig." Az előbbi három mondatot egy szociológiai vizsgálat anyagából idéztük, a kutatók fiatalokat kérdeztek meg helyzetükről, olyan fiata­lokat, akik vállalták a nehéz fizikai munkát, a kedvezőtlen munkakörülményeket, olykor a kettőt együtt. T öprengésre okot adó vélemények, mert sok bennük az igaz­ság. A vállalatok, üzemek irányító posztjain állók azonban legtöbbször úgy vé­lekednek, „oda kell nyomni bőven a forintot", s kész, a holnap meg majd csak kiala­kul valahogy. A szemléleti tor­zulások, tévhitek mellett a las­sú haladásnak — a nehéz fi­zikai munka mérséklésében, illetve fölszámolásában —oka az is, hogy egy-egy munkás helyettesítése géppel az ipar­ban átlagosan 400 ezer fo­rintba kerül! Nem a szándé­kok, hanem a pénzügyi lehe­tőségek döntik el sok helyen, mekkorát léphetnek. Ugyanak­kor az szintén igaz, sűrűn a nemtörődömség tartja fenn a korábbi állapotokat, mert cse­kély beruházással, de sok szervezéssel javítani lehetne azokon. A tény, a sok pénzért is kevés vállalkozó folyamata ma már világosan kirajzoló­dott. Csak a tényt tudomásul venni kevés. A következtetések levonása a feladat, mert más­különben tevékenységi körök sora juthat oda, hogy egyre több pénzért egyre kevesebb lesz a vállalkozó. Mészáros Ottó A Szovjetunió állandó ENSZ- képviselete jegyzéket intézett Kurt Waldheimhez, a világ- szervezet főtitkárához a nem­zetközi biztonság megszilárdí­tásáról szóló ENSZ-nyilatkozat végrehajtásának menetéről. A jegyzék emlékeztet a Szovjetuniónak az utóbbi évek­ben tett leszerelési- és béke­javaslataira, s hangsúlyozza, hogy a Szovjetunió kitartóan harcol a fegyverkezési hajsza mennyiségi és minőségi korlá­tozásáért, a kölcsönösen elfo­gadható, igazságos alapokon álló leszerelésért. A Szovjetunió következetesen törekszik a közel-keleti válság, a ciprusi kérdés és más nem­zetközi konfliktusok békés meg­oldásának elősegítésére, s en­nek érdekében már előterjesz­tette konkrét elképzeléseit és javaslatait. A nemzetközi helyzetben ta­pasztalható pozitív tendenciák méltatása után a jegyzék le­szögezi, hogy a nemzetközi kap­csolatok kedvező átalakítását megpróbálják megakadályozni bizonyos körök, amelyek a Cyrus Vance amerikai kül­ügyminiszter közel-keleti tár­gyaló kőrútjának első hete egy máris visszautasított javaslaton kívül eddig még semmiféle eredményt nem hozott. Nyilván ennek tulajdonítható, hogy az előzetes bejelentéssel ellentét­ben a külügyminiszter kíséreté­ben máris közölték, hogy Vance a jövő héten az izraeli vezetők­kel folytatott megbeszélései után ismét felkeresi a három arab frontállamot — Egyipto­mot, Szíriát és Jordániát - hogy elődjéhez, Kissingerhez hason­lóan az „inga-diplomácia" esz­fegyverkezési hajsza fokozásá­ban, a katonai kiadások növelé­sében, új fegyverfajták létre­hozásában érdekeltek, ezek a körök a leszerelési tárgyaláso­kon továbbra is megpróbálnak egyoldalú előnyöket elérni, s ezzel veszélyeztetik más álla­mok biztonságát. A más álla­mok belügyeibe való beavat­kozásra, a hidegháborús ma­radványok felélesztésére irányu­ló kísérleteik ellentétesek • a népek közötti kölcsönös biza­lom és együttműködés megerő­sítésének érdekeivel. A béke és a nemzetközi biz­tonság megszilárdításának ér­dekei meg-követelik, hogy min­den állam lépéseket tegyen az időszerű nemzetközi problémák megoldására és az egyenjogú államközi együttműködés fej­lesztésére. A nemzetközi biz­tonság megszilárdításáról szóló ENSZ-nyilatkozat végrehajtása menetének az ENSZ-közgyű- lés XXXII. ülésszakán történő sokoldalú és konstruktív vizsgá­lata elősegíti e cél elérését - hangsúlyozza a szovjet jegyzék. közeivel próbáljon meg vala­miféle eredményt kicsikarni a tárgyalás-sorozatból. Amerikai hivatalos személyek közlése szerint továbbra is meg­oldatlanok a legfontosabb kér­dések, köztük a békerendezés keretében szentesítendő közel- keleti határok, a közel-keleti rendezés jellege, s a palesztin probléma egésze. Vance utazá­sának előző két fontos állo­másán, Alexandriában és Da- maszkuszban, Szadat és Asz- szad elnök egyaránt a jelentős nézetkülönbségekre hívta fel a figyelmét. A diszpécserközpontban min­den tiszta és világos. A kom­lói 35 kilóvoltos távvezetéket sárgára mázolt séma mutatja, a hat kilóvoltos vezeték a bar­na színt kapta, a három kilo­voltos hálózat a lilát. Többtu­catnyi kijelző lámpa villog; hol zöld, hol pedig piros fény­nyel. A vörös szín a berende­zések bekapcsolását, működé­sét jelzi, ami kiló- és mega­wattokká összegződik a köz­ponti diszpécser irányító asz­talán. Közel tíz esztendeje annak, hogy a Mecseki Szénbányák újhegyi villamos üzemében megkezdte működését a Me­chanikai Mérőműszerek Gyára által készített központ. Dono­ván József diszpécser ugyan alig több mint három eszten­deje gyűjti az információkat, adja az utasításokat a komlói és a pécsi körzethez tartozó üzemek részére, de a velejéig ismeri a vállalat villamosáram- és levegőhálózatát. — A délelőttös műszak a leg­erősebb. Ilyenkor szinte telje­sen kihasználják az üzemek az óránkénti tizenhét megawatt teljesítményt. Tulajdonképpen ez a csúcsfogyasztás időszaka. Ha ezt túllépjük, megszólal az elektromos kürt arra figyelmez­tetve, hogy a DÉDÁSZ minden kilowatt után felszámítja a büntető-tarifát: amely jóval magasabb, mint a villamos­áram átlagára. Lényeges szem­pont tehát, hogy a komlói és a pécsi bányaüzemekben opti­mális legyen az energia fel- használás, minél kisebb mér­tékűvé zsugorodjon az „üresen futó” villanymotorok száma. A központi diszpécser termé­szetesen közvetlen kapcsolatot tart a bányákkal, s bármilyen utasításokat ad, automatikusan megindul a pulton elhelyezett magnetofon, amely kizárja a félreértéseket. A hangrögzítő­re rendkívüli események bekö­vetkeztekor hárul a legnagyobb feladat. Az évtizede működő diszpé­cserközpont ugyan rögzíti a legfontosabb információkat, de mindössze az energia felhasz­nálásról ad támpontot. Nem túlzás: elavultnak tekinthető, mert az „üresen járatott" fo­gyasztókat képtelenek kiszűrni ezzel a berendezéssel. A vil- lamosáram-fogyasztás optima­lizálását szolgálja majd az az új központ, amit a Ganz Gö­döllői Mérőműszerek Gyára ké­szít a Mecseki Szénbányák ré­szére. A korszerű diszpécser­berendezéssel lehetővé válik, hogy kimutassák: milyen mér­tékű a „meddő energia”-fel- használás. Szombat reggel hat óra. A digitális számlálóról Donován Ferenc diszpécser - pénteken a testvére teljesített szolgála­tot — a központi irányítóban leolvassa a legfrissebb adato­kat. A komlói területen 12,2, a pécsi üzemekben pedig 4,8 megawatt a teljesítmény ér­ték, amit az írógépek rögzíte­nek. Szavai szerint: a „csú­cson” vannak s ugyanez a helyzet kéttized megawatt el­téréssel reggel negyed nyolc­kor. Az üzemekben maximális a villamosáram fogyasztás. Né­hány hónap múlva már azt is tudják a diszpécserek, hogy hol pörögnek „üresen” a mo­torok ... — Salamon Gyula — Ezernyi szülő, családtag és barát jelenlétében tettek ünnepélyes katonai esküt tegnap, a sik­lósi vár tövében a fiatal határőrök. A színes, fel emelő ünnepségen résztvett dr. Földvári János, a Megyei Tanács általános elnökhelyettese, Ko vácsevics Márk, a Siklósi Járási Pártbizottság el­ső titkára, Horváth Alajos, a Siklósi Városi Párt bizottság titkára és Szőke Attiláné, a KISZ me­gyei bizottságának titkára. Az ifjú határőröket Mező Sándor határőr-alezredes köszöntötte. Erb János felvétele Vance is „ingázni” kezd a Közel-Keleten

Next

/
Oldalképek
Tartalom