Dunántúli Napló, 1977. augusztus (34. évfolyam, 210-239. szám)
1977-08-06 / 215. szám
6 Dunántúli napló 1977. augusztus 6., szombat A z is nyári munka volt — kérem- szépen — kint a pályán, a sínek mentén, és a talpfák közül gyomláltuk a gazt. a sin forró volt, a kövek mocskosak, mert ugye, ahogy a vonat halad, a vécéből szétszóródott a szenny és piszok, most ahogy hallom, vegyszerrel tisztít a vasút, de akkor az nem volt. erre a munkára, igen alacsony bérért csak mi, akkori kisdiákok jelentkeztünk, aztán ott is hagytuk, ki előbb, ki utóbb, mert a hányinger kerülgetett bennünket. Egy reggel sort álltunk a városszéli bulgár kertésznél, szétterpesztett ujjal mutatott ránk, „öt ember. . . csak öt", ott is gyomláltunk a vetemények között négykézláb mászkálva a nyári salátaógyásban, szép idő volt, meg egészséges, jó levegő, az öreg csak mondta: „hajde, hajdel", de ő maga is dolgozott, nem ácsorgott mellettünk pallérként, hanem példát mutatva végezte a munkát. Másik nyáron kubikosoknak hordtam a vizet piros zománcos „ceglédi kannában", ahogy ittak, barna mellükön végigcsurgott a víz, izzadtságszaguk volt és tiszteltem őket. A pénz jól jött minden nyáron, hogy mire, őzt kérdezi ugye, hát nem kirándulásra, meg balatoni cécók- ra, meg ahogy manapság mondják: „fölugrok lengyelbe két hétre", mint ugye, a fiom is, ez a nagy mafla .. . — Hol a fia? — Kint a kertben, menjen ki hozzá ... A rácvárosi — több szobás — családi ház udvarán középen három téglasorból rakta ki a járdát a kőművespapa, kétoldalt nohaszőlő- lugasnak, hátul gyümölcsfák, alul néhány lépésnyi pázsit, a pokrócon fürdőruhás fiatalember (most érettségizett), kikapcsolja a magnót: — Mi van? — arcáról lehúzza az újságot és hanyatt- fektében néz rám. — Mivel töltőd a nyarat? — Egyelőre semmivel ... — És utána? — Várom az útlevelemet. Lengyelbe megyek a srácokkal, augusztusban. — Miért éppen akkor? — A srácok kidolgozzák ezt a hónapot, egyik az építkezésen, a másik nem is tudom hol . .. szóval így beszéltük meg. — Honnét van pénzed? — Gyűjtöttem rá egész évben ... — Honnét gyűjtötted? — Havonta kaptam az öregektől. Nem iszom, nem dohányzóm, nem nagyon költekeztem. Néha egy-egy belépő Nyár, fiatalok a discóba, ennyi az egész. Tudom mire gondol, ne is kérdezze. Egyetlen nyáron sem vállaltam munkát. Egész évben tanultam, méghozzá nem is rosszul, hát senki se sajnálja el tőlem a pihenést... * Délután sörrel hűti magát mindenki az asztaloknál, most jönnek ki a hivatalokból, meg a közeli üzemből szerelők, lakatosok, hónuk alatt a már üres táska, az ernyő alatt idősebb hölgyek, öregurak jaf- fát szopogatnak meg kávét. A lány, aki korsókkal megpakolt lálcát visz hátra, int a szemével, egy perc és itt lesz. Az utolsó korsót leteszi elém: — ... Végre fölvettek, őszszel megyek Szegedre. — Minden nyáron dolgozott? — Hát, az utóbbi években bizony mindig. — Muszájból? — Ahogy vesszük. Szüleim dolgoznak, jól is keresnek, egyetlen lány vagyok, végül is nem „létkérdés” a keresetem, de ennek ellenére ez is jelent valamit. — Mennyit? — Június közepén léptem be, augusztusban még egy hetet ledolgozom, mondjuk jó másfél hónap, három darab ezrest összeütök, egészen biztos. Ebből nyolcszázat anyámnak adok, mert eay jó farmert vettem, megelőlegezte, a többit leutazom. — Hol? — Itthon. Kőszegre és Szentendrére megyünk. Bűbájos, kedves kis helyek, még egyiket sem ismerem, csak hallomásból. — Úgy mondta, „megyünk". Kivel? — Feltétlenül meg kell mondanom? — Nem kell. — Egy pillanat... Beszalad a söntésbe, csuta, rövid hajas fejével eltűnik a pincérek között, majd tele tálcával szalad vissza az asztalok közé, aztán ismét megáll, kipihegi magát: — Nézze, megmondom magának, a név úgysem fontos. A barátommal. Együtt járunk, ő már utolsóéves oz egyetemen, most szintén nyári munkán van, ő is összehoz három darab ezrest. Szüleim úgy tudják, barátnőimmel megyek országjárásra. Pedig nincs ebben semmi. Ketten jól kijövünk majd, megnézünk mindent, amit csak lehet, olcsó helyeken étkezünk, vonaton bumlizunk, esetleg stoppo- zunk, majd meglátjuk. Egy-két hétre elhagyom a szülői házat, s akkor én azonnal észnél vagyok, de ezt apám aligha értené meg, pedig így van. Ez sem nagyon tetszett neki, hogy itt dolgozom, nem a munka miatt, hanem mert, hogy miért éppen ilyen helyen, a múltkor is beült oda a sarokba és „begorombolt", amikor az egyik asztalnál a srácok leszólítottak. Alig tudtam megnyugtatni. De meg lehet érteni őt is. Félt és ez jólesik. Képzelje, ivott egy korsó sört és tíz forint borravalót adott. Ha jó kedve van az apámnak, mindig hülyéskedik. Drága jó öreg „bürokratám” . . nem látja a világot az íróasztal mögül . . . Fizetem a sört, a borravalót komikus fintorral vágja köténye zsebébe: — Legyen máskor is szerencsém . . . uram! * Strand, roppant hangzavar, a zöld fűben barna-piros-fe- hér testek, színes fürdőruhák, sapkák, gumiállatok, plédek és pokoli forróság. Az alkalmi focicsapat már összeállt, csak a „kapus” szaladt el fagylaltért, addig áll a meccs. Tizenkét esztendős kisfiúnak intek, gyere ide addig a fa alá. — Mindennap kijársz? — Igen. — Egész nyáron? — Nem. Apám két hét múlva veszi ki a szabit és megyünk falura, Somogyba, nagyiékhez. — Apód hol dolgozik? — Gépkocsivezető. Anyám elment már rég, csak így hárman vagyunk, Apa, a nővérem, ő bolti eladó és én. — A nagyszülőknél jó lesz? — Túlzottan is. A nagyanyám mindentől félt, a nővérem is nyivákol, hogy ezt ne tedd, azt ne tedd, Papával pecázni járunk majd hajna- lonto, annyi kaját csomagolnak, hogy egy hétre elég lenne. Apám elvisz az erdőre is, minden évben megmutatja a vízmosást, ahol ő gyerekkorában játszott a haverjaival. Ismerem ezeket a helyeket, de minden nyáron bejárjuk. — Mit csináltok a halakkal? — Megesszük. De egyet majd bedúgok a nővérem ágyába, aztán sikonyálhat. Nem igaz? Két pécsi Csak a Trabant mellett Az ablakom alatt indiánüvöltés. Vagy nyolc fiatalember ordít, tiszteletre méltó hangerővel. Nincs különösebb célja az üvöltözésnek, csak úgy gyakorlatképpen hangzik, mint az esti tévétorna. Egyszerre csend lesz. Ez már gyanúsabb. Hirtelen döbbent csönd egy hangorkán után mindig jelent valamit. Szokatlant. Erre én is kinézek már. Nagy a serte-perte. A fiatalemberek összedugják fejüket, és suttogva adják tovább a nagy hírt: — Egy csaj a Trabant mellett! Ök tudják melyik mellett, mert van itt a parkolóban vagy öt a sok más autó között. A költő és fordítója 175 éve született Nikolaus Lenau, Franyó Zoltán 90 éves A születési évfordulók ritka egybeesésének lehetünk tanúi: Franyó Zoltán romániai magyar költő, s talán minden idők legtermékenyebb magyar műfordítója augusztus 10-én tölti be kilencvenedik életévét. — És három nap múlva, augusztus 13-án ünnepeljük Nikolaus Lenau magyar származású osztrák költő születésének 175. évfordulóját, akinek sok költeményét fordította magyarra Fronyó Zoltán. Lenau Csatádon született, gyerekkorát Sátoraljaújhelyen, Tokajban, Magyaróvárott töltötte, a gimnáziumot Pesten végezte. Tizennyolc éves korában költözött bécsi nagyszüleihez. Költészetének motívumait, témáit gyakran magyarországi élményeiből merítette, a pusztai ember, a betyár volt romantikus szabadságeszményének szimbóluma. Költészetét romantikus kettősség jellemzi: nagyszabású költeményekben ad hangot szabadságvágyának, a negyvennyolcas forradalmak előtti politikai nyugtalanságnak, a természetlírája viszont idilli világot, nyugalmat, harmóniát sugall. Petőfi költészetének első, lelkes fordítója és népszerűsítője német nyelvterületen. Franyó Zoltán költőként is kiemelkedő alakja az erdélyi magyar irodalomnak, életművét igazán jelentőssé azonban nagyszabású műfordítói tevékenysége avatja. Nagy szerepe van abban, hogy a kisebbségi erdélyi irodalom nem süllyedt el a jelentéktelenségben, megalapozott világirodalmi érdeklődésével, műfordítói, szerkesztői tevékenységével meghatározta az erdélyi magyar irodalom igényét s nyitottságát más kultúrák befogadására. Fiatal korától kezdve tudatosan, s fanatikus elszántsággal dolgozik egy teljességre törekvő virágirodalmi antológián, amely tartalmazza a világirodalom jelentős költői alkotásait a kezdetektől napjainkig. Ennek kötetei sorra napvilágot látnak: több mint négyezer verset fordított eddig magyarra az emberi kultúra, az irodalom kezdeteit jelentő teremtésmítoszoktól kezdve a modern európai s amerikai líráig. Különösen német nyelv- területen végzett megbízható, s pótolhatatlan munkát. Nem elhanyagolható érdeme, hogy irodalmunk értékeinek szorgalmas terjesztője, népszerűsítője román és német nyelvterületen; Ady Endre verseinek egyik legjobb román és német nyelvű fordítója. történet Ebben az egészben nem is ez az érdekes, hanem a fiatalemberek kora. Ahogy elnézem őket, a legidősebb megvan vagy tizenegy éves. A legfiatalabb talán kilenc. Aztán előkerül a csaj is! Ez is élemedett, szintén erősen közel a tízhez. Menekül, az egész falka kergeti. Valamikor csak el kell kezdeni. Mi kell a világossághoz? Azt gondolják, áram? Na jó, az kell, de rájöttem, hogy a villanykörte se nélkülözhető. öltek már orvosi váróteremben. Akár magánban, akár államiban. Az biztos, hogy az ott égő körték alkalmatlanok az olvasásra. Világításra valók, nem dőzsölésre! üldögélek én is a szokásos körzeti rendelőben, és elun— Rab Ferenc — Rajzok: Erb János GKöMO/yTa/aN cRdvAt A gyulai természet- védelmi táborban — Megvan a tizenötödik fajta! — kiált már messziről az egyik fiú, ahogy berohan a táborba. Kezében a madárfogó hálóból kiszedett aranymólin- kó, népszerű nevén: sárgarigó. Gyűrűzés, bejegyzés a naplóba, s máris boldogan repülhet tovább a pár percre rabulejtett madár. A rovargyűjtők sem pihennek, gombostűvégre kerül a szarvasbogár, a színes erdei pillangó. Hálóban az erdei pinty A jövő ornitológusa tam már magam. Illetve más jött közbe: sürgős szükségem támadt a mellékhelyiségre. Ha írni nem is, olvasni tudó ember vagyok, látom ám: „Betegek részére." Ha nem is vagyok igazán beteg, itt nyilván ebbe a kategóriába számítok, tehát bemegyek. Egy előszobafélébe jutok. Az enyhely, az újabb kiírás szerint az újabb két ajtó közül az egyik. Benyitok. Sötétség I Tapasztalt ember vagyok, tudom, hogy ilyen helyen hol a kapcsoló. Csattintok .egyet rajta. És lön világosság! Lön a fene! Csattintok még egyet. Nem meglepő fordulat, erre se lön. Dörzsölt fickó vagyok, tudom, hogy ez csak két esetben lehetne már vagy csoda történne, vagy beleraknak egy újabb égőt. Vannak unatkozó betegek, akik nemcsak a gyógyulás hitét, meg a receptet viszik magukkal, hanem a WC villanyégőjét is. Amikor rámkerült a sor, bejelentettem felfedezésem, de nem lepődtek meg. Én lepődtem meg, hogy mi mindent Késő délután van, a tábori konyha bográcsában ínycsiklandó illatokat árasztva fő a finom vacsora. Őzpörkölt lesz a vadászok jóvoltából. Mielőtt lemegy a nap, egy lelkes kis csapat alkonyi terepszemlére indul, kíváncsiak, hogy fogott-e még valamit a háló. A tíz év körüli srácok vakációjuk legszebb napjainak tartják a gyulai természetvédelmi táborban tölthető időt Gyűrűzik a feketerigót A kis bogaras ... nem visznek magukkal a feledékeny betegek a lábtörlőtől a partvisig. Igaz, vannak súlyos betegek, akik amnéziában szenvednek. Ez az a fajta kór, amikor a beteg elfeledkezik arról, hogy mi az övé. Említettek egy erősen amnéziást, aki elemelte egy szegény öregasszony egyetlen télikabátját, amikor az öregasszonyt éppen vizsgálták. A feledékenység nagyon súlyos esete volt, mert a sajátjáét nem hagyta ott. Ez egy nagyon súlyos betegség! Egyetlen gyógymódját csak a középkorban ismerték, amikor is a város vagy falu főterén egy erre a célra megfelelő alkalmatossággal huszonötöt vertek az amneziás- nak a fejével ellentétes pucér részére. Jobb, mint az injekció! Én a magam részéről javaslom erre a célra a Széchenyi teret. A Hunyadi-szobor mellett. Mert most tudom, mi történik. Jön az újabb és még újabb körte. A körte pedig fogyóanyag, bár valami módon mégis mi fizetjük. Szöllősy Kálmán A Slágerbolt ajánlata! 40 százalékos engedmény! Régi ár Új ár farmer vászon 161,— Ft/m 96,60 Ft/m trevira jersey csak sötétbarna színben 223,— Ft/m 133,80 Ft/m lepedővászon-sifon kilós áru 60 cm-től 130 cm-ig zefir — damaszt kilós áru 125,— Ft/kg 75,— Ft/kg 60 cm-től 140 cm-ig Pécs-Uránvóros, 153,— Ft/kg 91,80 Ft/kg Kállai Éva tér 6. szám (Az Építők útjai Általános Iskola mögötti tv-házban.)
