Dunántúli Napló, 1977. augusztus (34. évfolyam, 210-239. szám)

1977-08-05 / 214. szám

Érdek és társadalompolitika a szocializmusban

osszú időn ót élt valamennyiünkben az a hit, hogy a szocializmus automatikusan megoldja az egyéni, a közösségi és az össztársadalmi érdekek egyeztetését. Hosz- szú időn át hittük, hogy az egyéni megélhetés és érvényesülés széles körű lehetőségeinek biztosítása összhangba hozza az egyénei: és csoportjaik érdekeit. Kiderült azonban, hogy a lehetőségek széles körű kiterjesztése és egyenlősítése nem vezet automatikusan az érdekek harmóniájához, illetve az össztársadalmi érdekek egyértelmű érvényesüléséhez.

Miért?' A válasz — látszólag — nagyon egyszerű. Nem élünk egyformán ugyanazokkal a lehetőségekkel. Pontosabban: nem tudunk azonos módon hozzáférni azokhoz a javakhoz, és csatornákhoz, amelyek szükségleteinket kielégítik, érdekeinket közvetítik.

A szocializmus — a marxizmus klasszikusainak megfogalmazásait szem előtt tartva — két ponton tér el döntő módon a kapitalizmustól. Egyfelől ott, amikor megszünteti a termelési eszközök magántulajdonát, s ezzel a magánelsajátítás — a kizsákmányolás - minden lehetőségét. De nem feledkezhetünk meg a második szempontról sem. A kapitalizmusban elsősorban azokat a termelési ágazatokat fejlesztik, amelyek gazdaságosak, számukra gazdaságilag racionálisnak bizonyulnak, magyarul: biztosítják a tőkésnek a profitot. Másszóval ez azt jelenti, hogy a társadalmi érdekeknek és szükségleteknek, a termelés szférájának nincs hatékony jelenlétük és kényszerítő erejük. A társadalmi szükségleteket a tőkés legfeljebb közvetett úton — a piac kereslet-kínálat arányaiból tájékozódva - veszi tudomásul.

Bizonyos ízlés- és szükséglet-minták tömegméretű elfogadtatása a hatékony propaganda, a raffinált - egyebek mellett lélektani - eszközök igénvbevétele, továbbmenve: a piackutatás révén csak megerősíti azt a tényt, hogy a tőkés továbbra is azt adja el, amit akar: azaz ami gazdaságilag racionális, ami profitot biztosít. A társadalomkutatás idevágó jelzői: az „értelmetlen”, a „túlzó”, a „hivalkodó” fogyasztás kifejezések mind ugyanarra a tényre utalnak — az irracionális szükségletek kialakítására és mesterséges életbentartására. Nehéz ugyanis belátni, menynyiben racionális - mint szükségletkielégítés — évenként kicserélni a gépkocsit vaqy hogy mennyiben racionális szükségletkielégítést szolgál az a kolosszális méretű szórakoztató irodalom, amelynek szoros összefüggése, pl. a bűnözéssel jól ismert.

Térjünk mármost vissza fentebbi kérdésfelvetésünkhöz. Szemben a mondottakkal, a szocializmus az a társadalom, ahol nem csak azokat a termelési ágazatokat fejlesztik, amelyek nyereséget hoznak, hanem azokat is, amelyek a dolgozók társadalmi szükségletei alapján fontosnak és racionálisnak ítélhetők. A szocializmus lényege, hogy a profitra orientált gazdaság kizárólagosságát megszünteti, és azt részben a

valóságos-racionális szükségletek szerint alakítja át. Másszóval megteremti annak lehetőségét, hogy a dolgozók különféle érdekképviseleti fórumaik útján, saját fontosnak és racionálisnak ítélt szükségleteik alapján tudatosan beleszóljanak a társadalmi termelés központi, közép- és egyéb szintű megtervezésébe. E szempont a szocializmus egyik kritériumának tekinthető. Érvényesítésekor azonban legalább két problémával kellett- és kell —. szembenéznünk.

Jól ismert egyfelől az, hogy a társadalmi érdekek és szükségletek alakulásába előre nem látható, ki nem számítható tényezők óriási tömege „belejátszik". Lehet itt beszélni a gazdasági élet változásairól, a technikai fejlődésről, a kül- kapcsolatok alakulásáról,'a világ- és belpolitikai események hatásairól. E tények ugyanis amellett szólnak, hogy — a széles értelemben vett — fogyasztói érdekeknek, s éppígy a társadalmi termelőegységek tevékenységének mindenre kiterjedő és mindent átfogó központi megtervezése és szabályozása kivitelezhetetlen valami. Ezért szükséges a piaci kategóriák némelyikének fel- használása a szocializmusban, ez — is — magyarázza a vállalat önállóság viszonylagos növelését, a központi mutatók csökkentését, stb.

Ez a szükségszerűség azonban — más oldalról — elválaszthatatlan a dolgozók, a termelői kollektívák érdekképviseleti fórumainak, beleszólási lehetőségeinek kialakításáról. Ami azonban mindaddig csak általánosság marad, ámíg nem látjuk be, hogy társadalmi termelői kollektívái a termelés más és más pontján elhelyezkedve más és más szempont — érdek! — alapján vitathatják a megtermelt javak előállításának és elosztásának konkrét módozatait.

Erről beszéltünk írásunk elején, arra utalva, hogy más és más társadalmi csoportok eltérő módon férnek hozzá azokhoz az intézményekhez, ahol társadalompolitikai intézkedéseket hoznak, ahol döntenek. Döntenek az iskoláztatásról és a pályaválasztásról, a szabad idő eltöltésének, avagy a lakások elosztásának konkrét formáiról. Jól tudjuk, hogy ezeken a területeken is összeütközhet egymással a gazdasági racionalitás és a társadalmi hasznosság, a társadalmi érdek szempontja.

MiJBJUi társadalmi érdekek figyelembe vétele ills azonban megvalósíthatatlan az érdekképviseletek különféle, a „visszacsatolást" szolgáló szférái nélkül. A tudatos, aktív társadalompolitika és az érdekkifejező funkciót teljesítő intézmények létezése elválaszthatatlan egymástól. Amennyiben sikerül a társadalmi csoportok szükségleteit társada- lompolitikailag közvetíteni és kifejezni, úgy és csakis ezen az úton a dolgozók számára tapasztalhatóvá, kézzelfoghatóvá lesz, hogy egyéni érdekeik összefüggenek a társadalom egészének érdekeivel.

Tóvá duzzasztják a

Még csak elképzelésként él, hogy a most épülő közelében, attól északra, újabb tavat hoznak létre: ovális formájút és hasonló méretűt. Pécs teAz Országos Béketanács ügyvezető elnöksége augusztus 4-én ülést tartott. Nyilatkozatban tették közzé, hogy a magyar béke- mozgalom csatlakozik a nemzetközi akcióhoz, amellyel követelik a tömegpusztító fegyverek betiltását, a neutronbomba gyártásának megakadályozását.

Malom-völgy patakját

Egy év múlva vízzel töltik fel

csak 295 ezer köbméter vizet tárolnak. Idén átadják a tervek szerint a zsilipet, a gáttestet burkolat nélkül és az árapasztót, ahol a hirtelen jövő nagyobb vizeket eresztik el, fokozatosan. Ugyanis a rakoncátlan keszü-kökényi vízfolyás áradásai gyakran okoznak problémát.

A völgy egyik oldalából hordják ki a gátba való 45 ezer köbméter földet úgy, hogy közben esztétikai szépségéből nem veszít a partszakasz. A talajt naponta két kotró termeli ki és nyolc billenős autó szállítja a helyszínre, ahol gumihengerrel tömörítik a gátba. Jövőre egyik oldalában betonlapokkal fedik be, míg tövében hatalmas kövekkel erősítik meg .. . Végleges átadását jövő év decemberére tervezik. Lvov-Kertvárostól mindössze négy kilométerre készül ez a csizma alakú tavacska, aminek a hossza az egy kilométert, szélessége a 200— 400 métert éri el. Remélik, hogy 4—5 hónap alatt megtelik mind a csónakázók, mind a horgászok örömére. Mélysége 7—8 méter, víznyerő területe héthektáros lesz.

A vizet bármikor leereszthetik, vagyis cserélhetik, ha veszélybe kerül minősége. A VÍZIG talajmechanikai vizsgálatokat végzett a környéken, ugyanis itt található alig háromszáz méterre a Pécsi Bőrgyár kellemetlen bűzt árasztó szennyvizes zagytárolója. Kiderült, hogy a talajrétegek más irányban vetődnek, tehát a szennylé nem csuroghat be az új mesterséges tó medrébe. Még az erősebb talajvízmozgás sem változtathat ezen. A Baranya megyei KÖJÁL így nem emelt kifogást az új létesítmény megépítése ellen. Vizsgáló-kutakat telepítettek és ezekből figyelik a szennylé áramlását a talajban.

A Pécsi Gőzmalomban egy műszak alatt 100 mázsa búzából 35 mázsa finomlisztet, 40 mázsa kenyérlisztet, és 25 mázsa korpát őrölnek. Képünk ön ellenőrzik az őrlet átfolyását.

Fotó: Kopjár Géza

hát egy mesterséges tórendszerrel gazdagodik — feltehetően még ebben az ötéves tervben.

Csuti J.

Világ proletárjai, egyesüljetek!

Dunai ituii

napló

XXXIV. évfolyam, 214. szám 1977. augusztus 5., péntek Ára: 80 fillér

Az MSZMP Baranya megyei Bizottságának lapja

Megállapodás Elelgradban

Október 4-én kezdődik az európai biztonsági találkozó

Az őszi belgrádi európai biztonsági és együttműködési találkozót előkészítő tanácskozás csütörtökön újabb plenáris ülést tartott. Ezen a küldöttségek befejezték mostani, több mint másfél hónapon át tartó megbeszélés-sorozatuk határozatainak megfogalmazását. Úgy döntöttek, hogy az őszi találkozó október 4-én délelőtt 10 órakor fog megkezdődni az újbelgrádi kongresszusi palotában. Megállapodtak: arra törekszenek majd, hogy a találkozó ez év december 22-ig befejezze munkáját. Ha azonban addig nem sikerülne megállapodni a záródokumentum szövegében, akkor a jövő év január közepétől február közepéig folytatják tanácskozásukat.

A mostani előkészítő tanácskozás határozatainak első fejezete az őszí találkozó napirendjével foglalkozik. Rögzíti a találkozó megnyitásának idejét, módját, számol azzal, hogy az ENSZ főtitkára részt vesz a

megnyitó ülésén. Ezt követően az egyes országok képviselői fejtik majd ki általános értékelésüket a Helsinki utáni helyzetről.

Az őszi találkozó fő napirendi pontját a küldöttek a helsinki záróokmánynak megfelelően így határozták meg: „A találkozón beható eszmecserét folytatnak mind a záróokmány rendelkezéseinek megvalósításáról és az értekezlet által meghatározott feladatok végrehajtásáról, mind az értekezleten megvitatott kérdésekkel összefüggésben a kölcsönös kapcsolatok javításáról, az európai biztonság megszilárdításáról és az együttműködés fejlesztéséről, továbbá az enyhülés folyamatának jövőbeli továbbfejlesztéséről”. A felek nagy figyelmet fordítanak majd az új javaslatok megvitatására is.

Az előkészítő tanácskozás pénteken újabb plenáris ülést tart.

A jövő ősztől már kezdik feltölteni vízzel Pécs újabb mesterséges tavát, melyet hatmillió forintért alakítanak ki a Malom-völgyben, az épülő Siklósi városrész jövendőbeli kiránduló parkjában — egy patakocska felduzzasztásával. A munkákat most kezdte a Pécsi Állami Erdőrendezőség megbízásából a Dél-dunántúli Vízügyi Igazgatóság pécsi szakaszmérnöksége. Kijelölték az alapjaiban ötven méter széles, 221 méter hosszú keresztgát területét, vagyis leszedték a humuszt, hogy ne süppedjen meg a 10—11 méter 'magas, koronájában 4 méter vastag védmű. Szilárd altalajhoz jutottak el és mélyen felszántották, hogy a töltés jobban tapadjon. Most kavicsot terítenek az aljba és ez a „kavicspaplan” fogja fel a tóból esetleg kiszivárgó vizet. A paplanra pedig műanyag- lemezkéket fektetnek eliszapo- lódás ellen. A leeresztő zsiliptől a töltés alatt vezet el a betoncső, vagyis a kifolyó, melynek az alapja elkészült. Ebben vezetik el a felesleges vizet, mert a tóban egyszerre