Dunántúli Napló, 1977. augusztus (34. évfolyam, 210-239. szám)
1977-08-28 / 236. szám
Du na-ka nyár A komp a hajóállomáson túl pöfög, épp indul át Nagymarosra. Egyetlen lovaskocsit visz, néhány embert. Fehér és egy pej ló áll szomorúan, fejlógatva a szekér elé fogva, olyan az egész, mint egy Szőnyi-kép. Mindjárt a kompnál a nemrég épített ABC áruház mellett kell balra fordulni, ha az ember meg akarja ismerni az előtte magasodó helyeket, s a rajta levő látnivalókat — fellegvárat, Silvanust, az öreg, ezüstsima-kérgű bükkfákat, ko- pácsoló ácsokat, lelkes, még- nem-cinikus fiatal szakembereket, akik teszik a dolgukat — és a legnagyszerűbb látnivalót, amely Visegrád aranya, konvertibilis valutában sem kifejezhető értéke: a Duna-ka- nyar panorámáját . . . Fürge útkígyó szalad fel a hegyre, kirándulóbuszok, kisebb és nagyobb autók utaznak a hátán. Kényelmes parkoló várja őket odafent a fellegvár tövében, onnan gyalog egy macskaugrás a SilKényelmes parkoló, fent a Hotel Silvanus teteje látszik. vanus Hotel, Visegrád exclusiv szállodája, ahol hideg sört kaptam a kánikulában, nyolcfajta üdítőt, kétféle juice-t, kitűnő kávét, kedves kiszolgálást és bizalmat.. . — Hogy kik laknak nálunk? A vadászati idényben a vadászok — mondja a szálloda igazgatója, akit Silvanus-kis- asszonynak nevezett el egy idős főszerkesztő — azonkívül pedig ... Kisiparosok, esetleg egy-két orvos...'A szilvesztert, a hétvégét töltik itt, azt mondhatom, ugyanaz a társaság. Sikk ez a belvárosban, tudja...- A, nem. Legfeljebb két hetet töltenek itt a családdal. A nyaralás Spanyolországban, vagy egyebütt ... Ez csak amolyan kikapcsolódás, tere- fere, miegyéb. Na, ennyit erről. A Silvanus szállót nagyon régen megépítették. Valami templom állt a helyén. Silvanus a rómaiaknál az erdők istene volt. Igaz, keresve sem találhattak volna ennél szebb, erdősebb helyet. Megyek a púpra, a Silvanustól jobbra, innen épp látszik a Nagyvillám csúcsa, a kilátóval. A vadonatúj úttesten virítanak a felfestések, s nicsak, egy behajtani tilos tábla. Most mégis behajtok . . . Néhány száz méternyire, egy kőhalomnál bukkan elő a „rezidencia". Kis faház, ízléses nyírfa-kerítéssel, mellette egy aprócska konyhakert. Odabent kávéillat, írógép, két egészen pici helyiséq, ahol az asztalokon tervrajzok, papírok, melyeken hevenyészett számítások, firkaturák vannak — három erdőmérnök főhadiszállása. Ök hárman — Papp Miklós, Dobó István és Marosvári Tamás — a aazdái a viseqrádi kirán- dulóközoontnak. Három ilyen nagy kirándulóközpont létesítését hagyták jóvá évekkel ezelőtt. Visegrádon, a Velencei-tónál és Orfűn épülnek meg a kempingek, faházak, szalonnasütő-helyek, mindaz, ami néhány ezer szórakozni, kikapcsolódni váqyó városi ember természet iránti vágyait hivatott kielégíteni. Marosvári Tamás ' kalauzol végig a területen. — Ez a körbefutó út kocsival is járható lesz, megközelíthetik tehát a pihenőhelyet a kirándulók, Nem fognak a fü- vön, nemkívánatos helyen parkolni az autójukkal, mert ott vagy korlátot teszünk, vagy magas padkát hagyunk. Gyorsan sem fognak hajtani, mert hagyunk némi kátyúkat az úton, finoman kell tehát autózni, hogy ne poroljanak, vagy zavarják mások pihenését, szórakozását. A hely csodaszép. Belátni az egész Duna-kanyart innen, a Feketehegy tetejéről. Valamikor szőlőt műveltek itt, a mezsgye határokon kőhalmokat raktak a kisorosziak, ezeken kinőttek a fák, most is jól láthatók a hosszában lefutó fasorok. Közötte már évek óta rendszeresen kaszálják a rétet, megfelelően művelik, máris kedvem kerekedik egy jóízűet hemperegni a fűben, És hol lehet esetleg sátorozni? — Odafent. — A hegyoldalra mutat, erdőt látok, mást nem. Meg néhány dózert. — Ott épül a kemping. Akkor sem látszik majd, ha készen lesz, Cserjesor takarja az útról, a faházak meg bent lesznek az erdőben. Jöjjön! Nézze meg! A központi két épület éppen most készül. Két faramuci építmény fehéren virító fagerendái tárulnak elénk, itt kopácsolnak az ácsok. Indiánsátor, mongol jurta, busmanok kupolás vi- tyillói jutnak az eszembe láttu- kon. Makovecz Imre tervezte. Első pillantásra meghökkentő- ek, de néhány perc múlva már szeretem is ezt a két építményt. Egyszerűek, ősiek, és épp ezért szépek. — Ez lesz a kemping bejárata. Ide érkezik a vendég a kocsival, ez lesz a „recepció1’, itt osztják be, melyik helyre ütheti fel sátrát. A hely kiválóan alkalmas a sátorverésre, hiszen délután hat órától már nem süt ide a nap, nincs dögmeleg az éjszakai nyugváshoz. — Faházakat említett. . . Rózsaszínű, meg kék farostlemez? Elszörnyülködve néz rám, kitépi a pipát a szájából. — Még csak az kéne. Jöjjön beljebb az erdőbe, megmutatom, milyen házaink lesznek. Ez tényleg jurta. Honfoglaló őseink is ilyesmikben lakhattak. Csodamód érdekes. Kupolaszerű, nyolcszögletes faházikó, középütt felül nyitott. Alapterülete harminc-negyven négyzetméter, mint egy másfél szobás lakásé. Nyolc személynek nyújt kényelmes hálóhelyet. — De lesz olyan, amelyikben nyolc zuhanyozót helyezünk el. Harminc ilyen kis ház épül meg, bent az erdőben, öles bükkfák között. Az alapterületet éppen az határozza meg, hogy mennyi hely van, nehogy egy fát esetleg ki kelljen vágni . .. Ez is egy módszer. — Az ideérkező a tájat akarja látni, semmi mást, ami nem idevaló. Eldugjuk a kempinget előle, aki az úton megy végig, az nem is lát belőle szinte semmit. — És aki kényesebb, mintsem fahózba, nyitott tetővel?... — Annak ott lesz a Silvanus. Mindenre gondoltunk, az ideérkező biztosan találhat a pénztárcájának, kényes igényeinek megfelelő helyet. És szórakozási lehetőséget is. Elmondja, hogy lesz idefent egy kis tóféle, vaddisznó dagonyából képezték át. Majd a gyerekek pancsolhatnak, sorozhatnak kedvükre, szüleik legnagyobb gyönyörűségére . . . Megépítenek egy igazi kis tanyát, igazi háziállatokkal, tehénnel, lóval, libával, pulykával, kecskével. Mindenfajta háziállatot betelepítenek ide. — A pesti gyerek hamarabb lát zsiráfot, mint tehenet. Hát ezért. — Itt nyaralnak? Ilyenek lesznek az erdőbe telepített faházak. Csodaszép a táj... A Szentendrei-sziget felső csücske, Kisoroszi községgel. Okos gondolat. És a felnőttek mivel szórakozhatnak? — Síelhetnek a műanyagpályán. Vagy felmehetnek a libegőn a Nagyvillámra. — Libegőn? — Igen, ugyanolyan libegőnk lesz, mint a jánoshegyi. És megcsináljuk a rutschbahnt is. — Az mi? — Csúszda. Eternit, vagy műanyagpálya, amiben egy kis szánkóféle jármű fut négy csúaz idén készen lesz. A második ütemben építik meg az üldögélő medencét. Kellemes, meleg vizében, teraszosan' elhelyezett, labirintus szerű medencében ücsöröghet a kiránduló, s a medencéből elétárul az egész panoráma, mert ez is fent lesz a hegyoldalban. Bámulatos. . Elhozom ide az egész baráti körömet. Leszünk vagy negyvenen. Épül a kemping „recepciója” szólapon. Lehet gyorsítani is, botkormánnyal, ez felemeli az első csúszólapokat és lebocsát egy kereket. Fellibegőzhet a polgár, aztán lecsúszhat a pénzéért. Hatszáz méter hosz- szú lesz a pálya. Visegrád messze van Pécstől, azért mégis idelátogatok egyszer. Lepencén most épül a strand. Mert az idelátogató néhány ezer ember holtbiztos, hogy fürdeni is akar. Az építés első ütemében elkészül egy harminchárom méter hosszú sportmedence, és a gyerekek számára a kismedence, ez már — Igaz is — mondom — ha netán csoportok jönnének, hogyan tudják elhelyezni őket? — Hét ugyanolyan, de nagyobbra szabott faépületet terveztünk egy másik területre. Ez mindenütt gond, ha egy iskolai csoport érkezik, nem tudnak megfelelő szállást biztosítani. Egyetlen épületben elhelyezkedhet egy osztály, külön kis hálófülkéket képezünk ki, és egy közös teret, ahol valamennyien elférnek. Középen a kandalló, vagy főzőhely, az élet a köré szerveződhet. Félig már készen van minden. És azok az emberek, akikkel a Pilisi Parkerdőgazdaságban erről beszéltem, a garanciát jelentik arra, hogy egészen is elkészül. Hatvanezer hektár a területük, ebbői harmincötezer hektár az erdő, amit kezelnek. Telepítenek, fát termelnek ki, fel is dolgozzák — a faházakat, hozzávalókat, mind maguk készítik - vadgazdálkodást folytatnak. Hatszáz kilométernyi jelzett turistautat tartanak karban. Ezek az utak be is népesednek, annak ellenére, hogy a vadászati idényben évente hatezer golyólövés dördül el az erdőkben. Lovaglási lehetőség is van, vajon vadászhatok-e én itt lóhátról? Ki sem veszi a pipát a szájából, úgy mondja. — Ez a terület mindig is királyi vadaskert volt . . . Értettem . . Ök a gazdák. Maguk tervezik és ők a kivitelezői is mindannak, ami itt készül. Vannak alvállalkozók is, de azok is kottára tesznek mindent, ahogy ők azt megkövetelik. így igen. Ez volt a legjobb érzés, ami elfogott az épülő kirándulóközpont láttán: lelkesen csinálják, pillanatnyi megállás nélkül. Kampis Péter — Markó Béla: Vasárnap Most érkeztem a szomszéd délelőttbői. Ott már díszíti a nyarat: szilvát kékítenek, gömbölyitnek almát, szalmaszin tücsökszóban göngyölik a törékeny csendet. Terített asztalunkon a megszegetlen gondolat. Megfésüljük esőtől csapzott virágainkat, s indulunk mi is nyarat diszítení- Zöld szilvát kékre ütögetni. Helyszíni közvetítés Meczyslaw Dobrynin: A meleg júniusi reggel ébresztett fel, no meg egy hong valahonnan a fal mögül: — Posmiek, fáradjon a házi telefonhoz! — Egy pillanat — feleltem — máris megyek . . . Álmosan odacsoszogtam a megfelelő helyre, a falhoz, és finoman meg kopogtattam a vízvezetékcsövet. — Halló, itt Posmiek. — Jó reggelt! Hogy szolgált az éjszakai nyugalma? —- hallottam valahonnan a konyhából vagy a fürdőszobából átszűrődő hangot. — Köszönöm, jól —• válaszoltam. — De kihez van szerencsém? .. . — Szymon Chranacz vagyok, a negyedikről. A következő ügy miatt háborgatom. Tudja, ma este igen kedves hölgyvendéget várok és szeretnék... hogy úgy mondjam.... megfelelő' környezetet varázsolni a lakásomba, önnek pedig, mint hallottam, sztereo lemezjátszója van, meg sok remek lemeze.’.. Igen, ami igaz, az igaz. — Hát én arra kérem, legyen szíves ma este bekapcsolni egy hangszórót a konyhában, a mosogatónál, egy másikat pedig a fürdőszobában. Rendben van? — Hát persze, szívesen megteszem, de zavarok támadhatnak a vonalban. Hiszén ön elég messze lakik tőlem: három emelettel följebb. Chranacz azonban mindenről előre gondoskodott. — Már beszéltem az útvonalba eső szomszédokkal. Megígérték, hogy 18 és 20 óra között nem használják a vízvezetéket. Csak a hatodik emeleten van egy kis baj... Hallja, hogy csöpög a csap Kobayséknál? A konyhából valóban ütemes csepegés hallatszott. — De megígérték, hogy rongyot kötnek a csapra — nyugtatott meg Chranacz. — Nos hát — mondtam —, akkor megegyeztünk. Várhatja az esti műsort! — Köszönet és hála — felelte Chranacz —, várom! Messziről vízcsobogás hallatszott. Akkor én is meghúztam a fogót és eleresztettem a vizet, annak jeléül, hogy o beszélgetés véget ért, s a vonal szabad. A lakók reggeli toalettje a villanyborotvák surrogása közepette folytatódott. Mindenütt teáskannák zúgtak, és a lakók hasztalanul kérlelték egymást: — Halkítsa már azt a rádiót ! E szokásos hangzavar jegyében kezdődött a társasházban az új nap . . . Gellért György fordítása
