Dunántúli Napló, 1977. augusztus (34. évfolyam, 210-239. szám)

1977-08-28 / 236. szám

Du na-ka nyár A komp a hajóállomáson túl pöfög, épp indul át Nagyma­rosra. Egyetlen lovaskocsit visz, néhány embert. Fehér és egy pej ló áll szomorúan, fejló­gatva a szekér elé fogva, olyan az egész, mint egy Szőnyi-kép. Mindjárt a kompnál a nem­rég épített ABC áruház mel­lett kell balra fordulni, ha az ember meg akarja ismerni az előtte magasodó helyeket, s a rajta levő látnivalókat — fel­legvárat, Silvanust, az öreg, ezüstsima-kérgű bükkfákat, ko- pácsoló ácsokat, lelkes, még- nem-cinikus fiatal szakembe­reket, akik teszik a dolgukat — és a legnagyszerűbb látniva­lót, amely Visegrád aranya, konvertibilis valutában sem ki­fejezhető értéke: a Duna-ka- nyar panorámáját . . . Fürge útkígyó szalad fel a hegyre, kirándulóbuszok, ki­sebb és nagyobb autók utaz­nak a hátán. Kényelmes par­koló várja őket odafent a fellegvár tövében, onnan gya­log egy macskaugrás a Sil­Kényelmes parkoló, fent a Ho­tel Silvanus teteje látszik. vanus Hotel, Visegrád exclu­siv szállodája, ahol hideg sört kaptam a kánikulában, nyolc­fajta üdítőt, kétféle juice-t, kitűnő kávét, kedves kiszolgá­lást és bizalmat.. . — Hogy kik laknak nálunk? A vadászati idényben a vadá­szok — mondja a szálloda igazgatója, akit Silvanus-kis- asszonynak nevezett el egy idős főszerkesztő — azonkívül pedig ... Kisiparosok, esetleg egy-két orvos...'A szilvesztert, a hétvégét töltik itt, azt mond­hatom, ugyanaz a társaság. Sikk ez a belvárosban, tud­ja...- A, nem. Legfeljebb két hetet töltenek itt a családdal. A nyaralás Spanyolországban, vagy egyebütt ... Ez csak amolyan kikapcsolódás, tere- fere, miegyéb. Na, ennyit erről. A Silvanus szállót nagyon régen megépítették. Valami templom állt a helyén. Silva­nus a rómaiaknál az erdők istene volt. Igaz, keresve sem találhattak volna ennél szebb, erdősebb helyet. Megyek a púpra, a Silvanustól jobbra, innen épp látszik a Nagyvil­lám csúcsa, a kilátóval. A va­donatúj úttesten virítanak a felfestések, s nicsak, egy be­hajtani tilos tábla. Most mégis behajtok . . . Néhány száz méternyire, egy kőhalomnál bukkan elő a „re­zidencia". Kis faház, ízléses nyírfa-kerítéssel, mellette egy aprócska konyhakert. Odabent kávéillat, írógép, két egészen pici helyiséq, ahol az asztalo­kon tervrajzok, papírok, me­lyeken hevenyészett számítások, firkaturák vannak — három er­dőmérnök főhadiszállása. Ök hárman — Papp Miklós, Dobó István és Marosvári Tamás — a aazdái a viseqrádi kirán- dulóközoontnak. Három ilyen nagy kirándulóközpont létesí­tését hagyták jóvá évekkel ezelőtt. Visegrádon, a Velen­cei-tónál és Orfűn épülnek meg a kempingek, faházak, szalonnasütő-helyek, mindaz, ami néhány ezer szórakozni, kikapcsolódni váqyó városi em­ber természet iránti vágyait hivatott kielégíteni. Marosvári Tamás ' kalauzol végig a területen. — Ez a körbefutó út kocsival is járható lesz, megközelíthe­tik tehát a pihenőhelyet a ki­rándulók, Nem fognak a fü- vön, nemkívánatos helyen parkolni az autójukkal, mert ott vagy korlátot teszünk, vagy magas padkát hagyunk. Gyor­san sem fognak hajtani, mert hagyunk némi kátyúkat az úton, finoman kell tehát au­tózni, hogy ne poroljanak, vagy zavarják mások pihené­sét, szórakozását. A hely csodaszép. Belátni az egész Duna-kanyart innen, a Feketehegy tetejéről. Vala­mikor szőlőt műveltek itt, a mezsgye határokon kőhalmo­kat raktak a kisorosziak, eze­ken kinőttek a fák, most is jól láthatók a hosszában le­futó fasorok. Közötte már évek óta rendszeresen kaszálják a rétet, megfelelően művelik, máris kedvem kerekedik egy jóízűet hemperegni a fűben, És hol lehet esetleg sátoroz­ni? — Odafent. — A hegyoldal­ra mutat, erdőt látok, mást nem. Meg néhány dózert. — Ott épül a kemping. Akkor sem látszik majd, ha készen lesz, Cserjesor takarja az út­ról, a faházak meg bent lesz­nek az erdőben. Jöjjön! Néz­ze meg! A központi két épü­let éppen most készül. Két faramuci építmény fe­héren virító fagerendái tárul­nak elénk, itt kopácsolnak az ácsok. Indiánsátor, mongol jurta, busmanok kupolás vi- tyillói jutnak az eszembe láttu- kon. Makovecz Imre tervezte. Első pillantásra meghökkentő- ek, de néhány perc múlva már szeretem is ezt a két épít­ményt. Egyszerűek, ősiek, és épp ezért szépek. — Ez lesz a kemping bejá­rata. Ide érkezik a vendég a kocsival, ez lesz a „recepció1’, itt osztják be, melyik helyre ütheti fel sátrát. A hely kivá­lóan alkalmas a sátorverésre, hiszen délután hat órától már nem süt ide a nap, nincs dögmeleg az éjszakai nyug­váshoz. — Faházakat említett. . . Ró­zsaszínű, meg kék farostlemez? Elszörnyülködve néz rám, ki­tépi a pipát a szájából. — Még csak az kéne. Jöj­jön beljebb az erdőbe, meg­mutatom, milyen házaink lesz­nek. Ez tényleg jurta. Honfogla­ló őseink is ilyesmikben lak­hattak. Csodamód érdekes. Ku­polaszerű, nyolcszögletes fahá­zikó, középütt felül nyitott. Alapterülete harminc-negyven négyzetméter, mint egy másfél szobás lakásé. Nyolc személy­nek nyújt kényelmes hálóhe­lyet. — De lesz olyan, amelyik­ben nyolc zuhanyozót helye­zünk el. Harminc ilyen kis ház épül meg, bent az erdőben, öles bükkfák között. Az alapterüle­tet éppen az határozza meg, hogy mennyi hely van, ne­hogy egy fát esetleg ki kell­jen vágni . .. Ez is egy módszer. — Az ideérkező a tájat akar­ja látni, semmi mást, ami nem idevaló. Eldugjuk a kempinget előle, aki az úton megy vé­gig, az nem is lát belőle szin­te semmit. — És aki kényesebb, mint­sem fahózba, nyitott tető­vel?... — Annak ott lesz a Silva­nus. Mindenre gondoltunk, az ideérkező biztosan találhat a pénztárcájának, kényes igé­nyeinek megfelelő helyet. És szórakozási lehetőséget is. Elmondja, hogy lesz idefent egy kis tóféle, vaddisznó da­gonyából képezték át. Majd a gyerekek pancsolhatnak, so­rozhatnak kedvükre, szüleik legnagyobb gyönyörűségére . . . Megépítenek egy igazi kis ta­nyát, igazi háziállatokkal, te­hénnel, lóval, libával, pulyká­val, kecskével. Mindenfajta háziállatot betelepítenek ide. — A pesti gyerek hamarabb lát zsiráfot, mint tehenet. Hát ezért. — Itt nyaralnak? Ilyenek lesznek az erdőbe telepített faházak. Csodaszép a táj... A Szentendrei-sziget felső csücske, Kisoroszi községgel. Okos gondolat. És a felnőt­tek mivel szórakozhatnak? — Síelhetnek a műanyag­pályán. Vagy felmehetnek a libegőn a Nagyvillámra. — Libegőn? — Igen, ugyanolyan libegőnk lesz, mint a jánoshegyi. És megcsináljuk a rutschbahnt is. — Az mi? — Csúszda. Eternit, vagy mű­anyagpálya, amiben egy kis szánkóféle jármű fut négy csú­az idén készen lesz. A máso­dik ütemben építik meg az üldögélő medencét. Kellemes, meleg vizében, teraszosan' el­helyezett, labirintus szerű me­dencében ücsöröghet a kirán­duló, s a medencéből elétárul az egész panoráma, mert ez is fent lesz a hegyoldalban. Bámulatos. . Elhozom ide az egész baráti körömet. Leszünk vagy negyvenen. Épül a kemping „recepciója” szólapon. Lehet gyorsítani is, botkormánnyal, ez felemeli az első csúszólapokat és lebocsát egy kereket. Fellibegőzhet a polgár, aztán lecsúszhat a pénzéért. Hatszáz méter hosz- szú lesz a pálya. Visegrád messze van Pécs­től, azért mégis idelátogatok egyszer. Lepencén most épül a strand. Mert az idelátogató néhány ezer ember holtbiztos, hogy fürdeni is akar. Az építés el­ső ütemében elkészül egy har­minchárom méter hosszú sport­medence, és a gyerekek szá­mára a kismedence, ez már — Igaz is — mondom — ha netán csoportok jönnének, ho­gyan tudják elhelyezni őket? — Hét ugyanolyan, de na­gyobbra szabott faépületet ter­veztünk egy másik területre. Ez mindenütt gond, ha egy iskolai csoport érkezik, nem tudnak megfelelő szállást biz­tosítani. Egyetlen épületben elhelyezkedhet egy osztály, kü­lön kis hálófülkéket képezünk ki, és egy közös teret, ahol valamennyien elférnek. Közé­pen a kandalló, vagy főző­hely, az élet a köré szerveződ­het. Félig már készen van min­den. És azok az emberek, akikkel a Pilisi Parkerdőgaz­daságban erről beszéltem, a garanciát jelentik arra, hogy egészen is elkészül. Hatvan­ezer hektár a területük, ebbői harmincötezer hektár az erdő, amit kezelnek. Telepítenek, fát termelnek ki, fel is dolgozzák — a faházakat, hozzávalókat, mind maguk készítik - vad­gazdálkodást folytatnak. Hat­száz kilométernyi jelzett turis­tautat tartanak karban. Ezek az utak be is népesednek, an­nak ellenére, hogy a vadá­szati idényben évente hatezer golyólövés dördül el az erdők­ben. Lovaglási lehetőség is van, vajon vadászhatok-e én itt lóhátról? Ki sem veszi a pipát a szá­jából, úgy mondja. — Ez a terület mindig is ki­rályi vadaskert volt . . . Értettem . . Ök a gazdák. Maguk terve­zik és ők a kivitelezői is mind­annak, ami itt készül. Vannak alvállalkozók is, de azok is kottára tesznek mindent, ahogy ők azt megkövetelik. így igen. Ez volt a legjobb érzés, ami elfogott az épülő kiránduló­központ láttán: lelkesen csi­nálják, pillanatnyi megállás nélkül. Kampis Péter — Markó Béla: Vasárnap Most érkeztem a szomszéd délelőttbői. Ott már díszíti a nyarat: szilvát kékítenek, gömbölyitnek almát, szalmaszin tücsökszóban göngyölik a törékeny csendet. Terített asztalunkon a megszegetlen gondolat. Megfésüljük esőtől csapzott virágainkat, s indulunk mi is nyarat diszítení- Zöld szilvát kékre ütögetni. Helyszíni közvetítés Meczyslaw Dobrynin: A meleg júniusi reggel éb­resztett fel, no meg egy hong valahonnan a fal mögül: — Posmiek, fáradjon a há­zi telefonhoz! — Egy pillanat — feleltem — máris megyek . . . Álmosan odacsoszogtam a megfelelő helyre, a falhoz, és finoman meg kopogtattam a vízvezetékcsövet. — Halló, itt Posmiek. — Jó reggelt! Hogy szolgált az éjszakai nyugalma? —- hal­lottam valahonnan a konyhá­ból vagy a fürdőszobából át­szűrődő hangot. — Köszönöm, jól —• vála­szoltam. — De kihez van sze­rencsém? .. . — Szymon Chranacz va­gyok, a negyedikről. A kö­vetkező ügy miatt háborga­tom. Tudja, ma este igen kedves hölgyvendéget várok és szeretnék... hogy úgy mondjam.... megfelelő' kör­nyezetet varázsolni a lakásom­ba, önnek pedig, mint hallot­tam, sztereo lemezjátszója van, meg sok remek leme­ze.’.. Igen, ami igaz, az igaz. — Hát én arra kérem, le­gyen szíves ma este bekap­csolni egy hangszórót a kony­hában, a mosogatónál, egy másikat pedig a fürdőszobá­ban. Rendben van? — Hát persze, szívesen megteszem, de zavarok tá­madhatnak a vonalban. Hi­szén ön elég messze lakik tőlem: három emelettel föl­jebb. Chranacz azonban minden­ről előre gondoskodott. — Már beszéltem az útvo­nalba eső szomszédokkal. Megígérték, hogy 18 és 20 óra között nem használják a vízvezetéket. Csak a hatodik emeleten van egy kis baj... Hallja, hogy csöpög a csap Kobayséknál? A konyhából valóban üte­mes csepegés hallatszott. — De megígérték, hogy rongyot kötnek a csapra — nyugtatott meg Chranacz. — Nos hát — mondtam —, akkor megegyeztünk. Vár­hatja az esti műsort! — Köszönet és hála — fe­lelte Chranacz —, várom! Messziről vízcsobogás hal­latszott. Akkor én is meghúz­tam a fogót és eleresztettem a vizet, annak jeléül, hogy o beszélgetés véget ért, s a vo­nal szabad. A lakók reggeli toalettje a villanyborotvák surrogása kö­zepette folytatódott. Mindenütt teáskannák zúgtak, és a la­kók hasztalanul kérlelték egy­mást: — Halkítsa már azt a rá­diót ! E szokásos hangzavar je­gyében kezdődött a társas­házban az új nap . . . Gellért György fordítása

Next

/
Oldalképek
Tartalom