Dunántúli Napló, 1977. augusztus (34. évfolyam, 210-239. szám)

1977-08-18 / 227. szám

1977. augusztus 18., csütörtök Dunántúli napló 5 Nagygyűlésen búcsúztatták a barátságfesztivál küldötteit A magyar fiatalok célja a magyar—szovjet barátság további elmélyítése Több ezer budapesti fiatal búcsúztatta ünnepélyes külsőségek között szerda este a Sport- csarnokban a II. szovjet—magyar ifjúsági barátságfesztiválra Leningrádba utazó magyar de­legációt. Énekszó, taps köszöntötte a nagygyűlés elnökségének tagjait, köztük Biszku Bélát, az MSZMP Központi Bizottságának titkárát és Maróthy Lászlót, a KISZ KB első titkárát, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjait, Katona Imrét, a Budapesti Pártbizottság első titká­rát. Ugyancsak az elnökségben foglaltak helyet a delegáció díszvendégei. A küldöttséggel utazik a II. szovjet—magyar ifjúsági barátságfesztiválra Úszta Gyula, a Magyar Partizán Szövetség főtitkára, Pál Lénárd akadémikus, Pothornik József és Nagy Jenő, a munkásmoz­galom régi harcosa, Veszprémi István tatabányai vájár, szocialista brigádvezető és Gyurkó László író, országgyűlési képviselő. Jelen volt az ünnepélyes búcsúztatáson Marjai József, hazánk moszkvai nagykövete, va­lamint V. J. Pavlov, a Szovjetunió budapesti nagykövete. Biszku Béla beszéde Az MSZMP Központi Bizott­sága nevében köszöntötte a második szovjet—magyar ifjú­sági barátságfesztivál küldöt­teit s üdvözölte a fővárosi ifjú­ságnak a nagygyűlésen részt vevő képviselőit. — A magyar fiatalok külde­tésének célja a magyar—szov­jet barátság további elmélyí­tése, ismeretek szerzése, né­pünk, ifjúságunk munkájának, életének, szocialista építőmun­kánknak bemutatása szovjet földön — hangsúlyozta Biszku Béla, majd így folytatta: — Népeink sorsa közös, egy úton járunk. A barátságot sok évtizedes harcban szereztük, ápoljuk, vigyázunk rá, mint sze­münk fényére. Ez pártunk poli­tikájának sarkalatos elve, a Magyar Népköztársaság, egész dolgozó népünk elemi érdeke. — A megbonthatatlan szov­jet—magyar barátság, amely­nek alapja elveink és céljaink azonossága, a fejlett szocializ­mus, a kommunizmus felépíté­se, kiállta az idők próbáját és szüntelenül tovább erősödik. — Népeink cselekvő együtt- munkálkodásának őrzője és folytatója ifjúságunk is. A ma­gyar fiatalok ezrei szereznek diplomát szovjet egyetemeken, főiskolákon, miközben megis­merkednek a Szovjetunióval, a szovjet nép múltjával, jelené­vel, kultúrájával. Magyar fia­talok dolgoznak az uszty- ilimszki faipari kombinát és az orenburgi gázvezeték építésén, ahol kiemelkedő munkasikere­ket érnek el, és tartós, életre szóló barátságot kötnek szov­jet munkásokkal, mérnökökkel, idősekkel, fiatalokkal. A sport, a turisztika, a kulturális tevé­kenység ezer szállal köti össze a két nép ifjúságát. — Önök, akik most a Szov­jetunióba utaznak, olyan ál­lamba látogatnak, amely fenn­állása óta töretlenül harcol a békéért, a társadalmi haladá­sért, az emberiség boldog jö­vőjéért, a világ minden haladó emberével együtt a háború nél­küli világért. — Minden békeszerető em­bernek küzdenie, dolgoznia kell azért, hogy meghiúsuljanak a neutronbomba kiagyalóinak és más pusztító fegyvereket gyár­tó monopoltőkés köröknek gáncsvetései, mindazoké, akik fékezni igyekeznek a haladó emberiség törekvéseit és hábo­rús tűzbe akarják taszítani a világot, akik makacsul azon mesterkednek, hogy gyengül­jön a szocialista országok és más, a kapitalista országokban harcoló antiimperialista erők egysége, a nemzeti független­ségükért küzdők összefogása. — Ezért van napjainkban kü­lönös jelentősége a szocialista országok testvéri összefogásá­nak, nemzetközi munkásszolida­ritásnak, a békés egymás mel­lett élésért, a háborús válság­gócok felszámolásáért folyta­tott állhatatos harcnak. Ennek érdekében vállvetve küzdünk a szovjet néppel a békeszerető erők egységéért, cselekvő ösz- szefogásáért. Ezután arról szólt, hogy né­pünk méltóan készül a Nagy Októberi Szocialista Forrada­lom 60. évfordulójának megün­neplésére. Ezt fejezi ki a Cse­pel Művek dolgozói által kez­deményezett jubileumi munka­verseny is, amely hazánkban tömegmozgalommá terebélye­sedett, s a Szovjetunióban és más szocialista országokban is széles visszhangra talált a dol­gozók körében. A magyar nép, benne az-ifjúság tettekkel, új alkotásokkal, új termelési ered­ményekkel nyilvánítja ki érzel­meit, szocialista hazafiságát, internacionalizmusát, a Nagy Októberi Szocialista Forrada­lom világtörténelmi jelentősé­gének megbecsülését, a szov­jet nép eredményeinek elisme­rését. Az októberi forradalom Maröthy beszéde Maróthy László a második szovjet—magyar ifjúsági barát­ságfesztiválra indulók nevé­ben köszönetét mondott a párt bizalmáért, amellyel útra bo­csátotta a küldöttséget, majd így folytatta: — Két évvel ezelőtt ebben a teremben jelentettük be, hogy meghívást kaptunk a Szovjetunióba, a második ba­rátságfesztiválra. Most itt van­nak útrakészen azok, akik tár­saik bizalmából magukra ölt- hették a magyar delegáció egyenruháját. — Jelentjük pártunknak, né­pünknek, ifjú társainknak, a KISZ tagságának, hogy küldött­ségünk valamennyi tagja a munkában, a tanulásban és a haza védelmére való felkészü­lésben tanúsított példás helyt­állással, a közösségért végzett munkájával érdemelte ki a részvétel jogát. A szocialista munkaverseny élenjárói, a ta­nulmányi versenyek helyezett­jei, néphadseregünk kiváló ka­tonái, jeles fiatal művészek, él­sportolók és olimpiai bajnokok, kiváló KISZ aktivisták küldött­ségünk tagjai. Ök kapták fel­adatul, hogy vigyék magukkal népünk és ifjúságunk meleg, testvéri jókívánságait a Szov­jetunió népeinek és fiatalságá­nak. Meggyőződésünk, hogy a magyar ifjúság méltó kép­viselői kelnek útra. Ezért azt reméljük, küldetésük egyet­értésre és támogatásra talál népünk és ifjúságunk körében. Ezt követően a KISZ KB első titkára köszöntötte a delegá­cióvá) utazó fesztiváli díszven­dégeket, akik jelenlétükkel is bizonyítják, hogy Magyarorszá­gon népünk minden generá­ciója, a kommunisták három nemzedéke jó egyetértésben, egymást segítve, támogatva munkálkodik pártunk politiká­jának valóra váltásában. A fesztivál programjáról szól­va elmondotta: — A fesztivál fórumán he­lyet kap a komoly szó, a tár­sadalom előtt álló teendők boncolgatása. De helye lesz a dalnak, a táncnak, a vidám szórakozásnak is. A leningrádi eszméinek, céljainak következe­tes megvalósulása jól szolgálja nemzeti érdekeinket, a szocia­lizmus építését hazánkban, erő­síti a béke és a társadalmi ha­ladás ügyét az egész világon. Befejezésül arra kérte a ma­gyar ifjúság küldötteit, hogy vi­gyék magukkal a szocializmust építő magyar nép forró testvé­ri üdvözletét a kommunizmust építő szovjet népnek. Biztosít­sák szovjet barátainkat arról, hogy a magyar nép, a magyar ifjúság tetteivel tesz hitet a két nép testvéri barátsága és a közös ügy, a szocializmus, a kommunizmus, a proletárinter­nacionalizmus és a tartós bé­ke mellett. László konferencia tanácskozásain szovjet barátainkkal együtt ke­ressük majd országaink előre­haladásának és a további kö­zös feladatoknak a formáit. Megvitatjuk gazdasági, ideoló­giai, kulturális és nemzetközi tevékenységünk tapasztalatait, a tömegsport és a turizmus fejlesztésének lehetőségeit és módszereit. Különféle rendez­vényeken kifejezésre juttatjuk népeink és ifjúságunk interna­cionalista szolidaritását a világ haladó erőinek harcával. Fia­tal szakmunkásaink vetélkedő­kön mérik össze tudásukat, köztük a kohászat, a gépkocsi- vezetés mesterei, a fodrászat és nem utolsósorban a magyar konyha ifjú művészei is. — Külön öröm és megtisztel­tetés számunkra, hogy a má­sodik szovjet—magyar ifjúsági barátságfesztivál központi ese­ményeinek — alig két hónap­pal a Nagy Októberi • Szocia­lista Forradalom 60. évforduló­ja előtt — éppen a forrada­lom városa, Leningrád ad ott­hont. Felkészültünk arra, hogy a nagy október és a Magyar Tanácsköztársaság mai örökö­sei együtt tisztelegjenek Lenin emléke előtt, a világ első győztes szocialista forradalmát megvívó munkások, parasztok, katonák és a harcaikból részt vállaló magyar internacionalis­ták emléke előtt. Ök vetették meg a magyar—szovjet barát­ság megingathatatlan alapját, amely tovább erősödött a hit­leri fasizmus felett aratott tör­ténelmi győzelemmel, hazánk felszabadításával. E barátság azóta is mélyül és gyarapszik a közös cél, a szocializmus, a kommunizmus eléréséért foly­tatott harcban és munkában. — ígérjük, hogy méltók le­szünk a bizalomra, s mindent megteszünk a történelmi ma­gyar—szovjet barátság ápolá­sáért — mondotta befejezésül Maróthy László. Az ünnepi nagygyűlés a DÍVSZ induló hangjaival feje­ződött be. A II. szovjet—magyar ifjúsá­gi barátságfesztiválon részt ve­vő magyar delegáció szerdán éjszaka különvonatokon eluta­zott a Szovjetunióba. NAGYVILÁGBAN Szerdára virradó éjjel hatalmas felhőszakadás zúdult London egyes kerületeire. Képünk: gépkocsik az utcán hömpölygő szennyes áradatban. (Telefotó—AP—MTI—KS)- *­Szovjet —jugoszláv tárgyalások Szerdán a Kremlben meg­kezdődtek a hivatalos tárgya­lások Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára, a Szovjet­unió Legfelsőbb Tanácsa Elnök­ségének elnöke és Joszip Broz Tito, a Jugoszláv Kommunisták Szövetségének Elnöke, a Jugo­szláv Szocialista Szövetségi Köztársaság elnöke között. A tárgyalásokon szovjet rész­ről Andrej Kirilenko, a KB tit­kára és Andrej Gromiko külügy­miniszter, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, Michail Szo- lomencev, az SZKP KB PB pót­tagja, az Oroszországi Föderá­ció Minisztertanácsának elnö­ke, Konsztantyin Ruszakov, az SZKP KB titkára, jugoszláv részről Sztane Dolanc, a JKSZ KB Elnöksége Végrehajtó Bi­zottságának titkára, Velko Mi- latovics, Crna Gora Szocialista Köztársaság Elnökségének el­nöke és Milos Minies, a Szö­vetségi Végrehajtó Tanács al- elnöke, külügyminiszter, a JKSZ KB Elnökségének tagjai vesz­nek részt. A tárgyalásokról kiadott köz­lemény szerint a felek tájékoz­tatták egymást a szocialista és a kommunista építőmunka fel­adatainak teljesítéséről, az SZKP XXV. és a JKSZ X. kong­resszusa határozatainak vég­rehajtásáról. Megelégedettsé­güket fejezték ki az SZKP és a JKSZ, a Szovjetunió és Jugo­szlávia közötti kapcsolatok si­keres fejlődése felett. Megvi­tatták a politikai, gazdasági, kulturális és egyéb téren meg­valósuló kétoldalú együttműkö­dés bővítésének kérdéseit. Vé­leményt cseréltek számos nem­zetközi problémáról, a nemzet­közi kommunista és munkás­mozgalom kérdéseiről. ♦ ♦ SANTIAGO DE CHILÉT Chilében továbbra is fennma­rad a szükségállapot - kö­zölte kedden Gustavo Leigh tábornok, a chilei légierő fő­parancsnoka, a junta tagja. Indoklásul kijelentette, hogy ,.Chile egyelőre nem engedhe­ti meg magának a demokrá­cia helyreállítását" és „nem kell elsietni a dolgokat". 4- BEIRUT: A libanoni haza­fias erők és a palesztinok egy­mással együttműködő egysé­gei és a jobboldali erők kö­zötti újabb harcokról érkeztek szerdán jelentések Libanon dé­li részéből, Mardzsajun város térségéből. A nehéztüzérség és rakéta-egységek bevetésével vívott harcokba az izraeli tü­zérség is beavatkozott a jobb­oldali erők oldalán. + BRAZÍLIA: Huszonhárom karátos gyémántot találtak Sao Paulo várostól 350 kilométer­re, a Sapucay folyóban. A több mint 100 000 dollárra be­csült lelet újabb gyémánt-lázat váltott ki Brazíliának ebben a térségében, ahol az év elején már egy 45 karátos gyémánt­ra is bukkantak. + PÁRIZS: Több tízezer, a római birodalom korából szár­mazó bronzérmét talált telkén egy francia paraszt, az ország déli részén fekvő Mont-de- Marsan várostól nem messze. Szakértők szerint az érmék nagyrésze az időszámításunk szerinti 3. századból való. Tör­ténészek úgy vélik, hogy a kincs részét képezte -a római légió kincstárának, és ebből fizették a katonák zsoldját. A pénzérméket, amelyeket egy hatalmas faládában talált meg a francia paraszt, a város mú­zeumában őrzik majd. ♦ Mertgefe él? Joseph Mengele, az ausch­witzi haláltábor egykori orvosa a hatóságok védelmét élvezve Paraguayban él —. jelentette be szerdán Simon Wiesenthal, a bécsi zsidó dokumentációs központ vezetője. Elmondta, hogy a náci tömeggyilkos 1959- ben kapta meg saját nevére a paraguayi- állampolgárságot. Előzőleg álnéven Buenos Aires­ben orvosi praxist folytatott, de Adolf Eichmann elrablása után áttelepült Paraguayba, ahol azóta a gazdag magánzó éle­tét éli és rendszerint a rendőr­ség elől elzárt katonai öveze­tekben tartózkodik. A zsidó do­kumentációs központ vezetője elmondta azt is, hogy Mengele több álnéven számos külföldi utazást tett. Púja Frigyes a KNDK-ban Púja Frigyes külügyminiszter szerdán a Koreai Népi Demok­ratikus Köztársaság fővárosá­ban megkezdte hivatalos tár­gyalásait vendéglátójával, Ho Dam miniszterelnök-helyettes, külügyminiszterrel. A két és fél órás eszmecserén elsőként Pú­ja Frigyes adott áttekintést a magyarországi szocialista épí­tés tapasztalatairól és problé­máiról, majd a felek megbe­szélést folytattak a nemzetközi politika, a kétoldalú kapcso­latok néhány kérdéséről. Az el­ső tárgyalási forduló után a magyar diplomácia vezetője — vendéglátói meghívására — lá­togatást tett a Koreai Munka­párt főtitkárának, a KNDK el­nökének, Kim Ir Szénnek a szü­lőhelyén. Ugyancsak szerdán Púja Fri­gyes felkereste a phenjani köz­ponti ipari és mezőgazdasági kiállítást, amely reprezentatív bemutatója mindannak, amit a Koreai Népi Demokratikus Köz­társaság dolgozó népe a nép­gazdaság fejlesztésében elért. A magyar külügyminiszter elis­meréssel nyilatkozott a látottak­ról. A csütörtöki napot a tervek szerint Púja Frigyes a japán tenger partján fekvő Vönszan kikötővárosban tölti és előre­láthatólag pénteken délelőtt tér vissza Phenjanba. ♦ + LISSZABON: Statisztikai adatok szerint a portugál fő­városban júliusban 33,5 szá­zalékkal magasabbak voltok az élelmiszerárak, mint egy évvel korábban. Legnagyobb arányban a kávé (180,6 szá­zalék) és a gyümölcs (101,8 százalék) ára emelkedett. Kommentar Jelentés az elnöknek Tulajdonképpen tanulsá­gos lesz az a jelentés, ame­lyet Todman Amerika-közi ügyekkel foglalkozó ameri­kai külügyminiszter-helyettes latin-amerikai útjáról készít majd Carter elnöknek. Négy latin-amerikai országban: Chilében, Argentínában, Uruguayban és Paraguay­ban tanulmányozza Todman az emberi jogok állását. Mi tagadás, kíváncsi len­ne az ember például arra, hogy a monoklis tábornok, a kifogástalan modorú Pino­chet miként festette fehér­re a feketét. Más szóval: említést tett-e a börtönök­ben és a koncentrációs tá­borokban máig is ezrével sínylődő hazafiakról, a fa­siszta puccs óta egyfolytá­ban tartó elhurcolásokról; az ismeretlen sorsú politikai foglyokról? Meglehet, beér­te azzal, hogy Washington megnyugtatására feloszlatta a hírhedt, náci módra szer­vezett titkosrendőrséget, a DINA-t, de azt már szemér­mesen elhallgatta, hogy szemfényvesztő intézkedésé­vel egyidejűleg életre hívták az úgynevezett „információs központot", amely nemcsak a volt titkosrendőröket, ha­nem szervezetük hatáskörét is örökölte. Aligha hisszük, hogy a paraguayi diktatúra bármi­féle felvilágosítást adna po­litikai ellenfeleinek sorsáról, vagy beavatná a külügymi­niszter-helyettest a haladó értelmiségiek és munkások elleni megtorlások módsze­reibe. A világsajtó eleget foglalkozott ezekkel a szo­morú eseményekkel, de úgy látszik, a washingtoni Fehér Házban nem adnak hitelt a még oly tekintélyes lapok­nak sem. Talán éppen Todman Bue­nos Aires-i sajtókonferenciá­jával egyidőben lőttek agyon két gerillának mondott fia­talembert a főváros közelé­ben, amiről persze a kül­ügyminiszter-helyettest alig­ha tájékoztatták. Azt viszont látnia kellett, hogy az ut­cán legalább száz asszony zokog, s mindenáron talál­kozni szeretne vele. Talán fölösleges is mondani: Tod- mannek erre a találkozóra nem futotta idejéből. Pedig tanulságos lett volna a be­szélgetés: valamennyi asz- szony nyomtalanul eltűnt hozzátartozóját siratta. Félő, hogy róluk éppúgy nem esik maid szó a jelen­tésben, mint a másik há­rom országban uralkodó va­lós állapotokról, elvégre az elnöknek szóló tájékoztató az elnökök által adott in­formációkra épül. Azt pedig az elmúlt hónapokban még a latin-amerikai elnökök is megtanulhatták, hogy az em­beri jogok tekintetében mit vár tőlük a Fehér Ház. Gyapay Dénes

Next

/
Oldalképek
Tartalom