Dunántúli Napló, 1977. augusztus (34. évfolyam, 210-239. szám)
1977-08-02 / 211. szám
1977. augusztus 2., kedd Dunántúli napló 3 K8 jaifiti« meg mivel ?! B izonyara mar on is állt leeresztett sorompó előtt hosszú kocsisorban nyitott ajtókkal várva, hogy majd folytathassa útját a munkahely, az otthon, vagy éppen a Balaton-parti üdülő felé. S akkor derült égből villámcsapás: elment a vonat, felment a sorompó, de mégsem indult a sor, mert ott elöl, kifújt egy kocsi, tarkóig izzadt gazdája kimerültségig inditózik, aztán próbálja félretolni, többen segítenek; míg végre szabad az út. Arra természetesen nem merek vállalkozni, hogy tételesen végigmenjek a listán. S tudom, az illetékesek is azt mondják. Az autóalkatrészellátás visszanőtt a gyerekcipőbe A prognózis azt mondja, hogy 1980-ra egymillió személygépkocsi kerül a magyar utakra. S közte jónéhány úgy- ahogy menetképes, bütykölt, fékhibás, kimerült akkumulátoré, gyújtás-zavaros, provizórikus-indexű, rozsdaette karosz- szériájú. Ki fogja megjavítani? S mivel? Ma hazánkban igen siralmas a kép, ha végigtekintünk az autóalkatrész-ellátás mezején. Évek óta semmi javulás, sőt! Megkérdeztem egy áruforgalmistát, aki a személygépkocsik alkatrészeinek hivatott ismerője: milyen típust választana, ha a javíthatóság oldalát is bekalkulálja? Hosszabb töprengés után válaszolta, hogy talán 1200-as Zsigulit, de azzal is akad gond, ha szervizbe kerül. Az alkatrész-hiánycikk lista áttekinthetetlenné vált, s már leírtam egyszer: csak sebváltóra díszgomb van dögivei. Érdemes bemenni egy Autóker szaküzletbe: az eladó 100 esetből 99-szer azt mondja: nincs, nincs, nincs .. . A naponta szarvasbőrrel letörölt, csillogó fémcsoda baga- tell holmik miatt vesztegel, a tulajdonos feje hordóvá dagad, hiszen a szervizben közölték vele, megjavítják, csak szerezze be a hiányzó alkatrészt. De honnan? Az AFIT-láncon belül egy titkos lista kering: ezen sorjáznak az aranyértékű hiánycikkek, azok, melyekből pillanatnyilag az Autóker-szaküzletek nem kaphatnak. Csak ízelítőnek néhány dolgot hadd soroljak fel, bár tudom, a kocsitulajdonosnak semmi újat nem mondok. (A hivatalos jelzések szerint Trabantból és Wartburgból 50 százblékos az alkatrész-ellátottságunk.) E két típusból jócskán akad Magyar- országon. Trabant-vonalon kincsképző eszköz lett a tömítés, a megszakító, az ajtózár, a belső kilincs, a külső tükör (!) — hogy csak néhányat említsek. Nincs fékcső, foncsor, főtengely, henger, dugattyú. Wartburgnál a titkos listán ott a fékpofa, a kormánygömbfej, a fényváltó relé, feszültségszabályzó. No lám: agonizál a fékezés, az irányváltás, a biztonságos közlekedés alapja. Cseh partnereink a megrendelt alkatrészmennyiség 60 százalékát adják, nem csoda, hogy az S 100-asnál listán van az első fékcső, a főtengely, a kuplungcsapágy. Az MB 1000-es fékpofa-fékhenger szegénységben szenved. Lengyel frontról a Polski érdekelt: gyújtáskapcsolók, fékcsövek, kipufogódobok, szervo-alkatrészek hiányoznak. hiába dohogok, azzal kell főzni, amink van. Hatalmas gépkocsi-állományunkhoz nem nőtt fel a javító front. S azzal sem főzünk okosan, amink van. Sajátosan gyorsfogyasztó nemzetté váltunk ezen a konyhán, s nem véletlen, hogy például NDK- barátaink csodálkoznak: miért fogy nálunk több autóalkatrész, mint náluk? Igen. A javításra nem sok gondot fordítunk, ha elromlik valami, újat rakunk a helyére. Komplettírozunk, s annak, akinek egy foncsor kell, adunk egy egész reflektorbetétet, cugehőrrel, jó drágán, akinek megszakítórelé kell, vehet komplett index-berendezést — s amit nem tud belőle felhasználni, felteszi a garázspolcra porosodni. Természetesen nemcsak a takarékosság javíthatna a helyzeten. ügyes ipari szövetkezeteket biztatnék — próbáljanak felújító-gyártó profilt kialakítani. Talán tömítésgondjaink eny- híthetők. (Az AFIT már jó úton jár: Siófokon megkezdték például néhány alkatrész felújítását.) Legyen erélyesebb külkereskedelmünk! Ne hitessék el velünk, hogy az autó nem három évre szóló, kifacsarhátó, majd eldobható műszaki cikk, mert ezt egy kávéfőzővel megtehetjük, de az autó közepes keresetű ember kétéves-hároméves, foghoz verő koplalása. Nem olcsó a benzin, nem kicsi az adó — és akkor kerül legtöbbe a kocsi, ha áll. dex-relé híján „megbütykölt" irányjelzővel megyek, s remélem, hogy így hosszabb élettartamú lesz. (Ezerkétszázas Zsigulim van.) S közben abban bízom, hogy nagyobb karambol nélkül megúszom; és olyan üzletről álmodom, ahol a? eladó a kért cikket a pultra teszi. Kozma Ferenc Az AGRIMPEX növekvő tekintélye A IV. ötéves terv időszakában vált Magyarország gabonavásárlóból gabona eladóvá a világpiacon. A termésátlagokat tekintve hazánk jelenleg a világ nagy búzatermelő országait figyelembe véve az ötödik, a kukoricatermelő országai között pedig a negyedik helyen áll. Előkelő helyezés ez máris a világranglistán. A növekvő többlettermelést exportáljuk. Milyen feltételekkel? Gabonakivitelünk távlatairól beszélgetünk az AGRIMPEX Mezőgazdasági Külkereskedelmi Vállalat szakembereivel. A versenyképesség a kiinduló téma. Lehetséges vásárlóink Európában, a hazánkat övező mintegy 500 kilométeres körzetben találhatók. Ezentúl ugyanis a gabonát már aránytalanul magas szállítási költA magyar gabona a világpiacon ségek terhelik. A közel-keleti országok jelentős gabonavásárlók és kilométerekben mérve ugyan közelebb vannak hazánkhoz mint a nagy tengerentúli, kikötőkkel rendelkező szállítókhoz, az Egyesült Államokhoz és Kanadához, a fuvar- költségek mégis magasabbak. Ezeket a körülményeket a magyar gabona versenyképességének megítélésénél figyelembe kell vennünk. Amíg mi a gabonát elszállítjuk Rijeká- ba, a legközelebbi tengeri kikötőbe, az eleve 20 dollárral megüszni., Visszakanyarodnék a sorompóhoz. Az alapvető forgalmi feltételeket úgy-ahogy teljesítő személygépkocsik közérzetemet. közérzetünket rontják: nem érzem a közút biztonságát. Az alkatrészfront, ha tetszik, ha nem, arra kényszerít, hogy bármikor meghibásodó autóval járjak, s féljek, hogy netán egy gyengébb fékerejű kocsi belémfut, ha lassítok a gyalogátkelőhely előtt. Sokan — köztük én is — azért spórolok az irányjelzéssel, mert inixporttermekek tervezői fi.) Elkészült stílbútor szekrénysor S zép bútort, cipőt, ruhát, dísztárgyakat látva természetesen az ügyeskezű, már-már iparművésznek számító mesterekre gondolunk, ritkábban jutnak eszünkbe azok a tervezők, modellezők, akik megálmodják a termékeket. Már az is cso- dálnivaió, hogy sok millió hazai vásárló ízlésével megegyező fogyasztási cikkeket képesek tervezni, ennél bizonyára sokkal nehezebb olyan termékeket tervezni, melyek az „ezer kívánságú' külföldi vevők tetszését is megnyerik. Baranya legsikeresebb exporttermékeinek tervezői közül néhányon valóban nem találják köny- nyűnek ezt. A Faipari Szövetkezet raktárában sorban állnak a XV. Lajos korabeli, a barokk, a fla- mand, az 500 éves francia-spanyol stílust képviselő bútorok: kecsesen hajlított, törékenynek látszó szék és asztallábon, és rusztikus, faragott szekrények.- Kik a tervezői ezeknek a bútoroknak? — Nálunk tervezői kollektíva dolgozik - mondja Klement László, a szövetkezet elnöke. — Néha úgy kapjuk a megrendelést, hogy meghatározzák a stílust és a faanyagot, amiből kéA Pécsi Faipari Szövetkezet tervezői munka közben Kopjár Géza felvétele Teljes szakismeret, fejlett rajzkészség, esztétikai érzék szüljön, de kisebb lakások céljaira kell átalakítani. Nehezebb a dolgunk, amikor a vevő a megadott stílusjegyekkel egy új, eddig még sehol nem szereplő variációt kér. Ilyenkor a tehetséges tervezői „stáb”, Schiller Jenő, Bősz Ottó, Klein János és Exner Lajos - aki ugyan nyugdíjas, de besegít a munkába — nekilát a munkának. Van, aki a corpus-t tervezi, vagyis hogy mekkora legyen az adott bútordarab, egyajtós vagy kétajtós, hány fiók legyen, milyen mélységű, mások a faragást, a díszítést. — A stabilitáson és az esztétikumon kívül szem előtt kell tartani a praktikusságot és a kényelmet is. A bútor az embert szolgálja - folytatja Klement László. — A múltkor halottam, egy riporter megkérdezte egy igen tetszetős ülőbútor tervezőjét, mi a véleménye arról, hogy ezen nem lehet hosszú ideig ülni, mert kényelmetlen. A legnagyobb elképedésemre a válasz ez volt: legalább nem alszanak el rajta! Ezt a széket például — mutat egy fonott ülőkés, magas, faragott támlájú székre — egy svájci minőség- vizsgáló céggel bíráltattuk. Ez a cég mintegy 80 embert alkalmaz. Ezek között van 10 évestől 70 évesig, és 30 kilóstól 100 kilósig mindenféle típus. Ezek az emberek heteken keresztül használják, strapálják a székeket. A 10-12 éveseket arra biztatják, hogy csak billegjenek rajta nyugodtan, amennyit csak akarnak. A megfigyeléseket, észrevételeket azután közük a gyártó céggel. Ezen a széken 46 féle apró módosítást javasoltak.- Miért nem Magyarországon végeztették el ezt a vizsgálatot?- Mert nálunk csak ún. rázógépbe teszik a székeket, ott különböző mechanikai hatásoknak vetik alá. Ez alkalmas a szék stabilitásának, tartósságának vizsgálatára, de nem elég a kényelmi szempontok elbírálására. A külföldi piac pedig főképp ezt a szempontot veszi figyelembe. — Kik lehetnek önöknél bútortervezők? — Azok, akik rendelkeznek üzemi gyakorlattal, teljes szakmai ismerettel, fejlett rajzkészséggel, esztétikai érzékkel. Ismerni kell még a faanyagok tulajdonságait, hiszen más kiképzést, faragást kíván a tölgyfa, mint a mahagóni, vagy paliszander. A korhűség nagyon fontos, az egyes stílusok ismertető jegyeit nem szabad összekeverni. A múltkor1 egy külföldi megrendelő Jakobin stílusú bútort rendelt. Mi még ilyennel nem találkoztunk. Nosza elkezdtünk kutatni képtárakban, múzeumokban. Hosszas keresgélés után az Iparművészeti Múzeumban találtunk egy könyvet, amiben egy kicsi kis képen ilyen bútor volt látható. Két teremőr felügyelete mellett és 500 forint befizetés ellenében tanulmányozhattuk és csak fejben rögzíthettük a jellemző stílusjegyeket. A Faipari Ktsz-nél persze a tervezők a kötött megrendeléseken kívül saját elképzeléseiket is megvalósíthatják, hiszen Schiller Jenő saját tervezésű F. 2-es szekrénysora a Pécsi Ipari Vásár aranyérmét nyerte el. Sarok Zsuzsa növeli a gabona tonnánkénti költségeit. S ehhez jön még ö tengeri szállítás, további 15—20 dollár. Az USA viszont nem egészen 15—20 dollárért behajózza és elszállítja a gabonát a közel-keleti kikötőkbe. Mivel az arabok egy centtel sem fizetnek többet a magyar gabonáért, mint az amerikaiért, a szállítási többletköltségeket — tonnánként 20-25 dollár — nekünk kellene vállalni. Vagyis ennyivel olcsóbban kellene adnunk a gabonát. Gabonapiacaink Európában azon a bizonyos 500 kilométeres körzeten belül: Lengyelország, a Német Demokratikus Köztársaság, Csehszlovákia és a Szovjetunió. Nyugat-Európa lényegében önellátó gabonából, és csak „kemény" búzát vásárol, mely követelménynek a magyar búza jelenleg nem felel meg. Jogos kérdés, nem válnak-e jelenlegi vásárlóink idővel — ahogyan évekkel ezelőtt mi magunk is — önellátóvá, sőt eladóvá? Vagyis hosz- szabb távon mennyire megalapozottak értékesítési lehetőségeink? Tény, hogy a baráti országok gyors ütemben fejlesztik mezőgazdaságukat. A világpiaci változások, a növekvő világpiaci árak serkentik, a politikai érdekek pedig megkövetelik a fejlesztést. A saját termelés előbb-utóbb bizonyára náluk is fedezni fogja a belső kenyérgabona szükségletet. A kukoricatermelésre viszont az éghajlati viszonyok kedvezőtlenek. így e takarmánygabonából az exportlehetőségek sokkal biztatóbbak. Gabonafeleslegünk döntő többségét dollárért értékesítjük, tőkés és szocialista országokba egyaránt. A jelenlegi ötéves tervidőszakban azonban a KGST-országok kölcsönös érdekeltségi rendszere tovább fejlődött. A baráti országok mind szélesebb körben, hosz- szabb távra megállapodnak a különféle, korábban dollárért értékesített, illetve beszerzett termékek forgalmazásáról. így gabonaszállítmónyainkért o Szovjetuniótól több nyersolajat, Lengyelországból ként és más fontos nyersanyagokat kapunk cserébe. Az ilyen hosszú távú megállapodások révén csökken a piaci kockázat, biztonságossá válik mind az értékesítés, mind az ellátás. A szállításokat kölcsönösen világpiaci áron számolják el egymásközt. Ami a gabona világpiaci árát illeti az utóbbi három évben jelentős ingadozásokon ment át. Még 1972-ben a búzo tonnája átlagosan 75, a kukoricáé 60 dollárba került magyar határparitásban. Jelenleg a világpiaci árak búzánál 115, kukoricánál 100 dollár körül alakulnak, de 1974-ben elérte a búza a 240 dolláros, a kukorica a 170 dolláros csúcsot is. Az AGRIMPEX a gabonát minden esetben a mindenkori világpiaci árakon értékesíti. Közvéleményünk bizonyos köre, egyes negatív epizódokat általánosítva, abban a téves hiedelemben él, hogy külkereskedelmünk nehézkes, érdektelen és rossz hatásfokú. Az elmondottak cáfolják e vélekedéseket. Valójában nagyon nehéz a szocialista és kapitalista külkereskedelmi vállalatok tevékenységét összehasonlítani. Az egyik népgazdasági feladatokat hajt végre, a másik csak azért vesz, hogy eladhasson. A haszon a lényeg. Ebben a rendkívüli időszakban vált nyilvánvalóvá a szocialista külkereskedelmi vállalatok feltétlen megbízhatósága, szigorú üzleti morálja, de kellő rugalmassága és életrevalósága is. Megnövekedett a szocialista külkereskedelmi vállalatok, köztük az AGRIMPEX tekintélye a világpiacon. Kovács József
