Dunántúli Napló, 1977. július (34. évfolyam, 179-209. szám)

1977-07-18 / 196. szám

Séta a megszépült Peré nyakért ben Karámja a kertben A tavalyi programot folytatják a siklósi kerámia szimpozion művészei Koponyák, csontok, — valósá­gos kis temető került elő a kö­zelmúltban a Siklósi Kerámia Szimpozion otthonát képező ko­lostorépület egyik helyiségében. A feltehetően középkori eredetű — Ágoston- és Bencés-rendi szerzetesek által használt — ko­lostorépület régészeti feltárása még korántsem fejeződött be. A Perényi kertet övező falakon azonban ez utolsó simításokat végzik az Országos Műemléki Felügyelőség dolgozói. A hangulatos várfalegyüttes övezte kertben néhány kerámia a helyére került már, és aki belép e falak közé, ízlésesen berendezett szabadtéri galériá­ban találja magát. A „kerámia a kertben'1 elnevezésű program értelmező szótári kifejtésénél hívebben beszél a megnevezés tényleges jelentéséről a boltív árnyékában húzódó csendes, magányos plasztika, az izzó napfényben hunyorgó, matt fe­lületű gömb és a pázsit fölé emelkedő térrácsszerkezet. „Kerámia a kertben.” Ez volt a tavalyi év témája és ennek sikere tette indokolttá, hogy idén is ezt a programot hir­dessék meg a rendező szer­vek. Az egyik viszonylag hűvös levegőjű műhelyben Orbán Ka­talin dolgozik. A budapesti ke­ramikusnő „fákat” csinál — vá- roslődi agyagból. Munkája még félig sincs kész, korai lenne szólni róla. Az azonban első pillantásra feltűnik: keze alól sajátos líraiságú formák bonta­koznak ki, egyéni stílusban fo­gant mű van születőben. Munka kSzban A Perényi-kert látnivalói Az ablakmélyedésekkel és cellaajtókkal szegélyezett fo­lyosó másik végén Polgár Ildi­kó arra próbálja rábeszélni a művésztelep egyik alkalmazott­ját, egy idős nénit, hogy üljön modellt kolléganőjének, aki szeretne róla tanulmányokat készíteni. A néni vonakodik, aztán kereken nemet mond. Csenkey Éva művészettörté­nész, a művésztelepek irodájá­nak vezetője röviden tájékoztat a szimpozion munkájáról. Az idén meghívott művészek java­része tavaly is részt vett a szimpozionon. A tavalyi prog­ram annyiban bővült, hogy idén a gyári sokszorosíthatóság lehetőségére nagyobb gondot fordítanak. Ennek a törekvés­nek a jegyében fogant Móker Zsuzsa játszótéri együttese, amely ülőkét, mászókát, virág­tartót és kutacskát foglal ma­gába. Az együttes modul-ele­mekből áll, sokféleképpen va­riálható. Hasonló rendelteté- sűek Tóvölgyi Katalin útjelzői, lépcsőkísérő plasztikái is. Sok­szorosítható elemek alkotják Sarkantyú Judit térrácsát. Ger­le Margit lakótelepi útjelzői, irányjelző plasztikái szintén el­sőrendűen közhasznú, szociális rendeltetésű alkotások. A kolostorépület 1975-ben megkezdődött régészeti feltárá­sa még eltart egy darabig. A felújítás programtervei viszont mostanában készültek el. A tel­jes rekonstrukció utáni épület első emeletén kapnak helyet a kerámiaműhelyek, ugyanitt alakítják ki a szálláshelyeket és a társalgót. Beépítik a tetőteret is. A földszinten és a kertben ismerkedhet meg a közönség a művésztelepen készült mun­kákkal, amelyekből kiállítást rendeznek. Csenkey Évától hal­lottam azt is, hogy két művészt szeretnének itt, Siklóson végle­gesen letelepíteni úgy, hogy számukra műteremlakást bizto­sítanak a városban. A felújítás­ra vonatkozó végleges kivitele­zési tervek 1978-ban készülnek el. A kivitelezési munkálatok befejezése után egy ténylege­sen minden igényt kielégítő nemzetközi művésztelep fogad­ja majd a részvételre pályázó hazai és külföldi művészeket. Bebesi Károly (Gregorics Iván felvételei) anmedence” lett a Balaton Úszás­oktatás alkalmi uszodákban Gyalogolni jó, de úszni még jobb összegezte véleményét az a testnevelési főiskolás fiatal­ember, aki a nyarat úszóokta­tással tölti a Balatonon. Való­ban jó, csak az a baj, hogy nagyon kevesen tudnak. Ezen igyekezett változtatni a Magyar Hírlap és a Népsport szerkesz­tősége, amikor május 4-én meg­hirdette a Hajrá Balaton! című nyári akcióját. Ennek keretében a Balatonon lehetőségként kí­nálkozó nyári sportokat, min­denekelőtt az úszásbktatást he­lyezték előtérbe, de nem feled­keztek meg a tömegsportról sem. M11 a n na Kapható: 60. sz. Műanyag Áruházban Pécs, Szialai András út 16. (nagypiacnál Tel.: 15-782. '" A J A R A K t' 1E '■* RE iS EGVf E CtlOKi».. hív NALHATO' rGV KitO ARA i93, Ft FÖtyoMFTERREN KB .'0 — ; ’ 2? CM SZF.LES5SGBFN érő majolika asztal I Műtárgybolt a Kígyó utca sarkán % Antik a divat • Ezüstszelence és óntányér i Pápay István, kabinetirodai osztályfőnök, aki nagy érdeme­ket szerzett korona ügyekben feltehetőleg nem gondolta hogy ,,capa"-bőr díszkardját nyalka mentéjének gombjait ötvös készítette medálját bizo mányi úton próbálja pénzszűké ben lévő utódja értékesíteni Pápay nem1 érte meg a század- fordulót, az érdemek pókháló mögött, s a kard rövidesen egy magángyűjtő polcára kerül — ha kifizet ötvenezer forintot. Megvallom, szeretek kószálni az üzletekben, szemrevételezni a kiraktokat, s ide, a Kígyó ut­ca sarkán lévő műtárgyboltba is valamiféle kíváncsiság vitt, hogy a praktikusnak éppen nem mondható holmik között „elver­jek” egy félórát. A Bizományi Áruház igen exponált helyre vitte az üzletet; a sarokról a hídra látni egy kanyar a Váci utca, s aki végigsétál a kis­körúton, s lekanyarodik az Er- zsébet-híd felé, csemegét kap­hat, kiadós ebéd utáni desz- szertet. A vitrinek mögül antik holmik néznek ki; egy gyönyö­rű ikon a múlt századból, ha­gyományos módon fújt, üveg- huta-csuprocska, paraszt-barokk Szent Kristóf kopott köpönyeg­ben, fodros csipke mögé bújt porcelán-párocska, amint ép­pen valami buja táncot lejt, fa­ragott lopótök, ezüst szelence, óntányér. Kis bolt; öt-hatmillió forint értékkel, rogyásig zsúfolva. A bámészkodók között akad né­hány igazi vevő is. „Tizennyolc forintból kijönne nekem — konstatálja a meglett korú úri­ember —, s visszateszi az ezüst­kupát a polcra. — Csak ez a karcolás ne lenne...” Tokjába csúsztatja az ékszerésznagyítót, hunyorít, s megígéri, hogy a hét végén ismét benéz ... Papagáj­já festett úrihölgy mutogat a herendi cukrosdobozra — ára 200 forint, s a fogója szinte élő piros rózsa —, imajd tört angol­sággal próbál rávenni egy fia­talembert: ,jEz kell, talán a határon is átviheted ...” majd magyarul fizet: „Tudja, a fiam most jött haza, egy hétre. ..” Az üzlet vezetője szintén gyűjtő — rosszabb ez mint az ópium — mondja, nem lehet érintetlenül maradni, szenve­déllyé válik. Sajnos. És a pénz­tárcájára bök. Bár azt is jól tudom, hogy az aranyon kívül az antik holmikba érdemes a pénzt beölni, értékükön felül szemet-lelket gyönyörködtető dolgokba: a modern íróasztal dísze lehet egy XVIII. század­beli pennatartó, s ha sört nem is innék belőle, de el tudnám képzelni lakásom valamelyik polcán a 48 emlékét idéző, Kossuth-címeres kristálypoharat. Ahogy nyitjuk az üvegvitrineket, s Varró Gizella ki-kivesz néhány dolgot, az emberben önkénte­lenül felmerül a gondolat: tud­tak a régi mesterek, boszorká­nyosán míves munkát végeztek, s tulajdonképpen sajnálom né­melyiküket, hogy a névtelenség homályába hullva porlad vala­hol. Bár lehet, sejtették: érde­mes a szemromlás ódiumát vál­lalni, hisz mindenkor akadnak olyan emberek, kik naponta vé- gigtörlik a kis műremekeket szarvasbőrrel, ott a szoba ár­nyékában, s egyéb öröm híján, mondjuk egy ékszeresdoboz lát­ványa nyújtotta boldogságot kasszíroznak be az élettől... Évente 16 millió forint cserél itt gazdát. A bélyeggyűjtők, a numizmaták, az állatbarátok és a lóversenyrejárók mit érthet­nek ebből? — a műkincsgyűjtő szerencsés csillagzat alatt szü­letett, nem bérből és fizetésből élő, nem albérletrejáró, huszon­éves családot alapító ... Más­honnan akkumulálódnak forint­jai — vélem —, ha ötezer fo­rintot adhat egy ivópohárért, amiből sohasem iszik. (Vagy csak titokban?) ... Az ezüst grammja 8 forintnál kezdődik, s úgy emelkedik az ára, ahogy életkora. A Vitkovics Mihály ut­cai felvevőhely becsüsei a meg­mondhatói, hogy mennyiért ve­szik be a fölösleges „eszcójg- készleteket”, pecsenyéstálakat, grammonként és forintonként emelkedő áron, a néhány év­századot maga mögött hagyott a villa, a kanál. A kérdés ké­zenfekvő: Van-e olyan dolog, amit Varró Gizella a saját gyűj. teményében is el tudna kép­zelni? „Nincs” — mondja. Las­san két évtizede dolgozik eb­ben a szakmában, s a műtár­gyakat „széllel szemben” is fel­ismeri. Persze ez nem jelenti azt, hogy érték nincs: hiszen a kékcsipkés, Zsolnay-gyárban ké­szült majolika asztal egy Zsi­gulit ér, s a japán uralkodó­párt ábrázoló bronzszobor egye­seknek egész évi fizetését el­vinné ... Múzeum, ahol bárki — már aki — vásárolhat. Döngetlek az érdeklődők, nyílnak és csukód­nak a lakattal zárt vitrinek, ez a gyertyatartó jó lesz a tévé fölött, ezüstláncból horgolt szín­házi táskára volna szükségein, hogy ez a kínai ékszerdoboz?, vennék valamit, úgy hétezer kö­rül; csoda cuki ez a zeneláda — halk menüett a XVIII. szá­zad végéről —; micsoda hasa van ennek az elefántcsont- buddhónak? —, Síva istennő három pár karját kulcsolja a nyakam köré, feleségemnek egészen jól állna ez a miniatűr; annak a képnek meg a kerete ér a legtöbbet... Aranyholmik...? Nem, azok itt nincsenek, azokat a BÁV-ék- szerboltokban keresse. Kilépek a boltajtón, az utca forgatagába, taxifék csikorog, széplányok billegnek be a Váci utcába, kihívóan feszül csípő­jükön a farmernadrág. Nem műtárgyboltba valók, de „drá­gák" ... Kozma Ferenc Ü & A napokban sajtótájékoztatón ismertették az eltelt időszak eredményeit Siófokon. Az ak­ció során közös összefogással több úszástanításra alkalmas stégrendszér készült, ahol ideá­lis körülmények között folyik az oktatás, üzemek, szocialista kol­lektívák fogtak össze, hogy tár­sadalmi munkában megteremt­sék a tárgyi feltételeket. Stége­ket állítottak fel Siófokon, Za- márdiban, Balatonföldváron, Balatonlellén és iBalatonboglá- ron. Az északi részen 12 helyen oktatják az úszást; úgynevezett „kosarakban”. Az úszóiskolákba mindenki beiratkozhat, ahol tíz alkalommal naponta félórás foglalkozás keretében ismerked­het az úszás alapmozdulatai­val, és megtanulhatja a gyors- és hátúszást. Az akció sikerére jellemző, hogy az északi par­ton eddig 1396 gyermek vett részt a mozgalomban, s a fel­mérések azt mulatják, hogy 90 százalékuk meg is tanult úszni. Balatonújhelyen bemutattak egy stégrendszerű uszodát. Mi­kor megpillantottuk, önkéntele­nül kifakadt belőlünk, hogy ez olyan egyszerű, csak ki kellett találni. Valóban az, hiszen a két stéget, amit szembeállítot­tak egymással, nem olyan nagy pénzből el lehet készíteni és a két kötél beszerzése is gyerek játék. 5 a fiataloknak, akik itt teszik meg első bizonytalan karcsapásaikat, nem hiszem, hogy hiányzik egy több milliós beruházással épült uszoda, hi­szen ők „csak” úszni akarnak megtanulni. S hogy nemcsak a Balaton partján üdülők tízezreinek hasznos a kezdeményezés, bi­zonyítja az a tény, hogy Siófo­kon például az ott élők hetven százaléka egyáltalán nem, vagy csak rosszul úszik. Az úszást tanulni vágyó fia­talokat nézve felmerült bennem a gondolat: mi lenne, ha Ba­ranyában is felkarolnák ezt az akciót, s a lehetőségeinket ki­használva, mondjuk Orfűn ilyen stégeket állítanának fel. Bizo­nyára akadnának jelentkezők, akik társadalmi munkában vál­lalnák az elkészítését. Azt hi­szem, ezen valamennyien csak nyernénk. Bizonyítja ezt a ba­latoni jó példa. Megéri... Roszprim Nándor Dolgosokat felvesznek AZ EGYESÍTETT Egészségügyi In­tézmények azonnali belépésre keres ápolónőt, asszisztensnőt, takarítónő­ket. Jelentkezés az intézet vezető asszisztensénél, dr. Veress E. u. 2. II«. emelet 53. (1904) TITKÁRNŐI munkakörbe érettségi­zett, gyakorlattal rendelkező dolgo­zót felveszünk. Jelentkezés: „Ipari nagyvállalat" jeligére a Hunyadi úti hirdetőbe. (1896/0009) KOZGAZDASAGI technikumot vég- zett, gyakorlattal rendelkező tarifőrt felveszünk. Jelentkezés: a Dél-du­nántúli TUZÉP Vállalat munkaügyi osztályán, Pécs, Rákóczi út 46. sz. (1879) CSERKÚTI műhelyünkbe bádogost felveszünk. Munkábajárás vállalati autóbusszal megoldható. Jelentkezés: Déldunántúli Vízügyi Igazgatóság gépüzemének műhelyvezetőjénél. (59499/0020) CSERKÚTI műhelyünkbe 2 hálózati villanyszerelőt felveszünk. Munkába­járás vállalati autóbusszal megold­ható. Jelentkezés: Déldunántúli Víz­ügyi Igazgatóság gépüzemének mű­helyvezetőjénél. (59500/0020) ERŐGÉPEK javításában gyakorlott szerelőket, géplakatosokat cserkűVi műhelyünkbe felvételre keresünk. Munkábajárás vállalati autóbusszal megoldható. Jelentkezés: Dél-dunán­túli Vízügyi Igazgatóság vízügyi gép­üzemének műhelyvezetőjénél. (59501/0020)

Next

/
Oldalképek
Tartalom