Dunántúli Napló, 1977. július (34. évfolyam, 179-209. szám)

1977-07-01 / 179. szám

1977. július 1., péntek Dunántúli napló 3 Véget ért az országgyűlés nyári ülésszaka (Folytatás az 1. oldalról) nyen megteremthetők, ott el­sősorban az öntözővizet leg­jobban megháláló kultúrák ter­melését kell bővíteni, s ennek megfelelően kell módosítani a termelési szerkezetet. A továbbiakban elmondotta a miniszter, hogy az elmúlt évtizedekben megtöbbszöröző­dött az élelmiszeripar vízfel­használása. A víz minőségével szemben támasztott követelmé­nyek — a gyógyszeripar után — talán itt a legszigorúbbak, ezért a higiéniai követelmé­nyekre és a víztakarékos tech­nológiák alkalmazására igen nagy gondot fordítanak. A mezőgazdaság és az élelmi­szeripar együttesen az iparhoz hasonló vízfogyasztó, közvetle­nül érdekelt tehát a vízkész­letek növelésében is. Ebben a lehetőségek számottevőek. Je­lenleg mintegy 300 mezőgaz­dasági víztároló van, 11 000 hektár területen. A miniszter Baranya megye példáját em­lítette, ahol tizenhat év alatt mintegy 40 mesterséges tavat hoztak létre. Hasonló törekvé­sek Tolnában és néhány más megyében is tapasztalhatók. Romány Pál utalva arra, hogy a pénzügyminiszter ígé­retesnek mondta az idei ha­tárt, megjegyezte: ebben nem­csak az idei derekas munka tükröződik. Munkánk egy fo­lyamatnak a része, s nem is csak a mának szól. örömmel mondhatom, hogy alkotó szel­lem, teremtő szándék jellem­zi a mezőgazdaság sokezres kollektíváját. Jó, vállalkozó kedvnek vagyunk a tanúi a szarvasmarha-tenyésztésben is, vagy az ültetvények telepíté­sének előkészítésében. Az idei mezőgazdasági munka végső eredménye, tervezett, nagy ex­portbevételeink elérése még sok tényezőtől függ. Abban biztosak lehetünk, hogy a me­zőgazdaság dolgozói — az egész társadalom cselekvő kö­zösségében — mindent elkö­vetnek azért, hogy szándékuk, munkájuk olyan minősítést kapjon, mint amilyet tavalyi erőfeszítéseik kaptak. — Adottságainkból követke­zik, hogy számolnunk kell mind csapadékhiónyos évek­kel, mind a túl sok víz okozta időnkénti gondokkal. Ez és a kiegyensúlyozott vállalati gaz­dálkodás érdeke is azt kíván­ja, hogy fokozzuk erőfeszítése­inket az öntözött területek nö­velésére és a vízkárok mérsék­lésére is. Ugyancsak fokozni kell az erőfeszítéseket a tala­jok termékenységének és víz­gazdálkodási tulajdonságainak javítására. E feladatok ellátá­sa nemcsak a vízgazdálkodási ágazatban és nem is csak a mezőgazdaságban dolgozók, hanem együttesen, országunk érdeke — mondotta Romány Pál. Válasz, határozathozatal A vitában elhangzottakra dr. Gergely István válaszolt. Jelez­te, hogy a vízügyi szervek a vitában felmerült csaknem hat­van kérdéssel, illetve javaslat­tal részletesebben is foglal­koznak, s álláspontjukról írás­ban tájékoztatják a képviselő­ket. Több most elhangzott ja­vaslat már a megvalósulás út­ján van. Gondoskodnak pél­dául arról, hogy a bányavidé­keken ne ismétlődhessék meg a visontai eset, amikor a bá­nyaművelés elapasztja a kör­nyező vidék kútjainak vizét. Napirenden szerepel annak a körülbelül 400 községnek a vízellátása ’is, amely jelenleg nem vagy alig rendelkezik egészséges ivóvízzel. Az államtitkár egyetértett az­zal, hogy újabb korszerű öntö­zőberendezésekre van szüksé­ge a mezőgazdaságnak, de nyomatékosan felhívta a fi­gyelmet a meglevők jobb, gaz­daságosabb kihasználására is. Az országgyűlés az OVH el­nökének beszámolóját egyhan­gúlag, jóváhagyólag tudomásul vette. Interpellációk Kangyalka Antal, a Buda­pesti Mezőgazdasági Gépgyár makói gyárának igazgatója (Csongrád megye) a külkeres­kedelmi miniszterhez interpel­lált az importból származó anyagmozgató gépek alkat­rész-ellátásáról, ami jelenleg erősen akadozik. Dr. Bíró Jó­zsef miniszter válaszában el­mondta, hogy az Országos Tervhivatal a szocialista or­szágokkal történő tervegyezte­téskor, a minisztérium pedig a kereskedelmi megállapodások aláírásakor minél nagyobb al­katrész-kontingensek elérésére törekszik. Évente mintegy 15 százalékkal növekszik az alkat­részbehozatal, amelynek értéke az idén várhatóan túlhaladja a 20 milliárd forintot. Fontos, hogy a megrendelők és a kül­kereskedelem között még szo­rosabbá váljék a kapcsolat, hogy kellő időben továbbít­hassák az igényeket a külföldi partnernek. A választ a képvi­selő, és az országgyűlés tudo­másul vette. Sarudi Sándor, a Vámospér- csi MEZŐGÉP Vállalat meósa a közlekedés- és postaügyi mi­niszterhez intézett interpellá­ciójában annak a fonák hely­Pintér Istifán képviselő felszólalása Hasznosítsuk jobban Baranya vízkészletét Az országgyűlés csütörtöki ülé­sén felszólalt Pintér István Ba­ranya megyei képviselő is. Töb­bek között a következőket mon­dotta. Az elmúlt 7—8 évben az or­szágos lehetőségekkel együtt Baranya megyében is fejlődött a vízgazdálkodás. A hozzáértő, felelősségteljes munka ered­ményeként a népgazdasági és helyi érdekeket szolgáló fejlő­dés következett be. Megyénk városaiban és köz­ségeiben jelentősen bővült a közműves ivóvízellátás. A vá­rosi lakosság 77 százaléka, a községek lakosainak 50 száza­léka részesül ilymádon ivóvíz- ellátásban. Fejlődött megyénk gazdag termálvízkincsének hasznosítá­sa, gyógyászati, hazai és kül­földi idegenforgalmi, lakóhá­zak és középületek, valamint a palánták neveléséhez szük­séges fűtőenergiakénti haszno­sítása. Az OVH elnökének előter­jesztéséből is olvasható, hogy hazánk vízkészlet-gazdálkodá­sa során, szabad készletekkel ma már csak a Duna és a Dráva rendszerében, e két fo­lyó által határolt területeken rendelkezünk. Ezek közé tarto­zik Baranya megye is. Ezért kérjük az OVH vezetőin túl a Tervhivatalt, az ipar és a me­zőgazdaság ágazataiban köz­vetlenül érdekelt minisztériu­mokat, hogy a következő öt­éves terv és a hosszútávú terv készítésekor a fejlesztési irá­nyok és területek meghatáro­zásakor vegyék figyelembe job­ban Baranya megyét. A mezőgazdasági hasznosí­tásban további lehetőségeink, feladataink vannak. Külön fi­gyelmet érdemel a már hosz- szabb idő óta szorgalmazott mohácsi öntözőfürt megépíté­se. Az egyébként is jó terme­lési adottságokkal rendelkező területek, az ott élő emberek Fejlesztési lehetőségek a Duna és a Dráua mellett szakértelme lehetővé teszi, hogy az öntözéses gazdálko­dással a mostani 60—80 má­zsás hektáronkénti kukorica átlagtermés 90—100 mázsára emelkedjen, az ipari növények, a zöldségfélék termelése jelen­tősen javuljon. Nagyon igaz, hogy a víz az élet nagyon fontos alkotóele­me. örülünk annak, hogy me­gyénk és főleg Pécs város, va­lamint a falvaink jelentős ré­szének jobb minőségű vezeté­kes ivóvízellátásában lényeges javulás történt. A központi szervektől ehhez jelentős tá­mogatást, közreműködést kap­tunk. A lakosság részéről a vízműtársulatok létrehozásához, a közműfejlesztéshez több eset­ben 18—20 ezer forintos hoz­zájárulást adnak. Ez figyelmet és tiszteletet érdemlő jelenség. Mindezek ellenére új igé­nyek, helyi feladatok jelent­keznek. A viszonylag gyorsan fejlődő városi településeink: Pécs, Komló, Mohács, Sziget­vár és Siklós, valamint a sok aprófalvas településben élő falusi lakosság nagy része igényli a jobb és rendszere­sebb vízellátást. Ezeket az igényeket csak hosszabb tá­von, megfelelő sorrend kiala­kításával lehet kielégíteni. E tervidőszakban a Pécs— Mohácsi Regionális Vízmű má­sodik vezetékének megépítésé­re 700 millió forintot lehet fel­használni. A Duna nagyarányú szennyezettsége miatt kérjük az illetékes központi szervek­től a Mohács-sziget térségé­ben lehetséges vízkutatás gyor­sítását és ebből a térségből nyerhető víznek a regionális vízműrendszer keretében törté­nő hasznosítását megkülönböz­tetett figyelemmel segítsék. A regionális vízvezetékrend­szer kiépítésével, a gyorsan fejlődő centrumtelepülések ki­alakulásával fokozódik az igény a falusi lakosság részé­ről. Különösen a mohácsi és a pécsi gerincvezeték mellett lévő községek lakosai kérik, hogy a hálózatfejlesztéssel együtt legyenek a környező községek is bekapcsolva a re­gionális vízműhálózat rendsze­rébe. Néhány területen, főleg a Dráva menti térség sok köz­ségében egészségtelen a ren­delkezésre álló ivóvíz. Ezért is kérjük a központi szerveket, hogy a népgazdaság anyagi erőforrásaiból a lehetőségek keretei között az ilyen telepü­lésszerkezetű megyék, mint például- Baranya megye is, a lakossági vízellátás fejlesztésé­hez még több figyelmet, anya­gi támogatást kapjon. Baranya megyében is nagy mennyiségű és értékes termál­vízkincs áll rendelkezésre. Har­kányban az utóbbi tíz eszten­dő alatt jelentős fejlődés tör­tént. Évenként hazánk külön­böző területeiről, és egyre na­gyobb számban más országok­ból is, másfél millió ember lá­togat Harkányba. Ami fejlődés bekövetkezett, döntően megyei erőből, a helyi gazdálkodó szervezetek aktív közreműködé­sével jött létre. Kérjük az OVH illetékeseit, az Egészségügyi Minisztérium, a Szakszervezetek Országos Tanácsa, a Belkereskedelmi Minisztérium vezetőit, hogy még összehangoltabb munká­val és pénzügyi támogatást is jelentő közreműködéssel segít­sék Baranya megye termálvíz­készleteinek hasznosítását. zetnek a megváltoztatását sür­gette, hogy az üzemek akkor is kötelesek a költségvetés számlájára befizetni kilométe­renként négy, illetve hat fo­rint térítési díjat, ha az autó­buszt szívességből bocsátják valamely iskola rendelkezésére. Pullai Árpád miniszter válaszá­ban elmondta, hogy a problé­mával a kormány is foglalko­zott és utasította a miniszté­riumot, hogy vizsgálja ki a kérdést. A közeljövőben a KPM az illetékes tárcákkal történő egyeztetés után javasolni fog­ja a kormánynak, hogy az üzemeltetők mentesüljenek a térítési díj fizetése alól. A választ mind az interpel­láló képviselő, mind az or­szággyűlés tudomásul vette. Az országgyűlés nyári ülés­szaka Apró Antal zárszavával ért véget. Megemlékezés a nemzetközi szövetkezeti nap alkalmából Tegnap a KISZÖV székhá­zában tartották ünnepi meg­emlékezésüket a Baranya megyei ipari, mezőgazdasági és fogyasztási szövetkezetek dolgozói az 55. nemzetközi szövetkezeti nap alkalmából. Haász József, a KISZÖV elnöke köszöntötte a három szövetkezeti ágazat képvise­letében megjelent közel száz­húsz küldöttet és az elnök­ségben helyet foglaló párt-, állami és érdekképviseleti szervek vezetőit. Az ünnepi beszédet Czé- gény József, az MSZMP Ba­ranya megyei Bizottságának titkára tartotta, aki áttekin­tést adott a ma már százhar­minc éves szövetkezeti moz­galom múltjáról és történeté­ről, majd ezt követően a szövetkezeti mozgalom mai helyéről és szerepéről szólt. A feladatokról szólva hangsúlyozta, hogy szorgal­mazni kell a termelési lehe­tőségek helyesebb kihaszná­lása érdekében a termelést szolgáló társulások, közös vállalkozások létrehozását, valamint bővíteni kell az ál­lami gazdaságokkal és álla­mi vállalatokkal a közös koc­kázatokon és vállalásokon alapuló tevékenységeket. Pécsi fiatalok Uszty-llimszkben A cellulózkombinát építői Két pécsi fiatallal beszélge­tek, akik majd háromszáz tár­sukkal együtt, közel tízezer ki­lométerre dolgoznak tőlünk Uszty-llimszkben, illetve most egyhónapos szabadságon van­nak itthon. Papp Pálfi István harmincegy éves kőműves és Csokonai János huszonöt éves szobafestő-mázoló és autófé­nyező. — Mi vonzotta Uszty-llimszk- be? Papp Pálfi István: — A romantika, az anyagi le­hetőségek is előtérbe kerültek az elhatározásomnál, de a ta­pasztalatszerzés szerintem a legdöntőbb. A Pécsi Építő és Tatarozó Vállalatnál kőműves brigádvezető voltam és meg­szereztem a művezetői végzett­séget is. A kint tanultaknak biztosan hasznát veszem majd itthon is. Csokonai János: — Sok szépet hallottam már Szibériáról: a távolság, a hó, a tajga vonzott. A BÁÉV-nál brigádvezető voltam a festő szakipari részlegnél. — Sok mindent most kell megtanul­nom a szakmámban ott kint, így még a szakmai oldalát nézve is jól döntöttem. Baranyából tizen indultak ta­valy augusztusban a magyar építő csapat tagjaként — há­rom festő és hét kőműves. Vál­lalták, hogy két évig dolgoz­nak Uszty-llimszkben a cellu­lóz kombinát, a hőerőmű és a város építkezésén. Nem könnyű munka. Sok mindent meg kellett szokniok: a mínusz negyven fokos hide­get, — szilveszter táján mínusz ötvennégy fok —, a távolsá­got, a kollégák, a család, a megszokott környezet hiányát. A nyelvtudás hiánya is előidé­zett néha kellemetlen perceket, de a legtöbb nehézséget ma­ga a munka okozta. Az itthoni­tól eltérő anyagokkal dolgoz­nak, más a technológia, a szervezés és a kivitelezés. Papp Pálfi István: — A nagy hideg miatt nem használunk meszet a habarcs­ban. Egy köbméter anyagba 350 kiló cement megy, a töb­bi homok és forró víz, így jó erős lesz és csak a széle fagy meg. Nehezen jöttünk bele, de hamar megszoktunk mindent. A szeptemberi teljesítményünk 250 százalékos lett. Voltak anyag- ellátási problémák, aztán a hi­deg, a hosszú munkaidőt is nehéz volt megszokni, reggel héttől este hatig dolgoztunk egyórás ebédidővel. Ezért vi­szont kárpótolt a heti szabad szombat és a kereset. Csokonai jártas: — Most például gyorsan szá­radó műgyanta alapanyagú zo­mánccal dolgozunk, a vasszer- kezeteket festjük. A falfelüle­teket pasztával gletteljük — és mivel a korongecsetet nem használják, utána magasnyo­mású géppel fújják rá a fes­téket. Roppant gyors így a munka. Uszty-llimszket 1973 októbe­rében „léptették elő" városnak, akkor huszonötezren lakták. Ma már hatvanezren. A régi fara­gott ablakú és ajtójú geren­daházak híven tükrözik a múl­tat, a jelent meg a nagy sza­bású építkezések. Épül az An- garán az erőmű a duzzasztó­val, a cellulózkombinát és maga a város a hatalmas fo­lyam északi partján. Két ir- kutszki vállalat végzi a kivite­lezést: a Gidromontázs a vas­szerkezeteket szereli — itt dol­gozik Csokonai János —, a Bratszkgesztroj pedig az álta­lános építőipari munkákat, ahol Papp Pálfi István dolgozik. A kombinát maga 980 méter hosszú és 108 méter magas hatalmas vavázcsarnok, mely­hez 1000 darab 14 köbméte­res KRAZ teherautó számára garázs, 300 személyes étterem, háromszintes telefonközpont, háromszintes irodaépület ké­szül és kezdik a trafóházak építését is. A hőerőmű duz­zasztója valóságos tengert ala­kított ki, 80 méter magassá­gig emelhetik mögötte a víz­szintet. — Mennyit keresnek? Mennyi marad? Papp Pálfi István: — Brigádvezető vagyok, így átlagban a 260—270 rubelt megkeresem havonta. A szál­lás — öten lakunk egy nagy lakásban — havi 4, az enniva­ló — teljesen önellátók va­gyunk — visz el a legtöbbet, havi 100—120-at. Havi 80—100 rubelem megmarad. Itthon a feleségem megkapja forintban a korábbi átlagfizetésemet. Csokonai János: — Változó a kerésetem, at­tól függ, hogy éppen hol dol­gozom. Brigádvezető helyettes vagyok, a havi átlagom 200— 260 körül mozog, de a csú­csom a városépítkezésnél volt, 400 rubel. Havi 100 rubelt fél­reteszek. Itthon megvár az át­lagfizetésem. Nőtlen vagyok. — Nem volt nehéz átállni az idegen kosztra? Papp Pálfi István: — Eleinte furcsa volt, aztán megszoktuk. A munkahelyen ét­teremben eszünk, kedvünkre válogatunk. Otthon meg ma­gunk kotyvasztgatunk, ha hazai nyersanyaghoz jutunk. — Szabad időben mit csinál­nak? Papp Pálfi István: — Főzünk, sportolunk, kirán­dulunk a tajgába, néha hor­gászni is elmegyek, voltunk már Bratszkban és Irkutszkban is. A magyar házban szombat Papp Pálfi István Csokonai János esténként a saját zenekarunk­ra, vasárnaponként meg a dis- cora táncolunk. Négyezer kö­tetes könyvtár, klubtermek tv- vel, asztalitenisz is van. A mun­kaidő után is szívesen vagyunk együtt a szovjet és a szintén ott dolgozó bolgár és német fiatalokkal. Bábeli nyelvzavar­ban élünk, de valamennyien törjük már az orosz nyelvet. Csokonai János: — Sokat vagyok a házigaz­dák társaságában — nemcsak a nyelv alapos elsajátítása vé­gett. Barkácsolgatok, fotózga- tok, szakácskodom és sokat ki­rándulok. Csodálatos a tcjga. Május 22-én értek háza egyhónapos szabadságra. A kollégák, barátok, munkatár­sak, ismerősök is gyakran el­kapják őket. Véget nem érő élménybeszámolók egész sorát tartják. Szabadságuk leteltével a szélsőséges meleg szibériai nyárba érnek vissza. Kánikulá­ban sem könnyebb a munka, mint télen, de vállalták, két év­re. Az jövő augusztus elején jár le. Murányi László

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom