Dunántúli Napló, 1977. július (34. évfolyam, 179-209. szám)

1977-07-11 / 189. szám

Csőkígyó Krk-sxIgetrSI Másfél év múlva itt az arab olaj! Az acélcső egy része már a magyar szakaszon is a helyszínen van A Dunai Vasmű elkészítette az Adria-, vagy ahogy újab­ban nevezik, jugoszláv-kőolaj- vezeték magyarországi szaka­szának acélcsöveit. A jugoszlá­viai Krk-szigetről induló veze­ték a százhalombattai finomí­tóba szállítja majd a közel-ke­leti olajat. Hol tart most az építkezés? Kövessük végig az arab olaj útját az Adriától Százhalombattáig. Krk-szigetén épül már a tá­rolótér és az olajszállító hajók fogadására szolgáló tankerál- lomás. A jugoszláv szakaszon helyenként kint van már a cső is. A magyar szakasz építésé­nek ütemét az határozza meg, hogy miként épül tovább az adriai tengerpartról induló, csaknem 600 kilométer hosszú vezeték, amely Csurgó mellett lépi majd át a magyar határt. Az új kőolajvezeték jugo­szláviai szakaszán 700 millimé­ter átmérőjű csöveken indul majd az olaj. A Krk-sziget tan- kerállomásáról tenger alatti vezetéken jut a szárazföldre, és Zágráb felé veszi az irányt. Ez tulajdonképpen az első jelen­tős állomás: innen Pancsova irányába építenek egy leága­zást, majd tovább folytatódik a vezeték Sisakig, s azon ke­resztül a magyar határig. A határ előtt azonban még egy leágazása lesz a vezetéknek Lendva irányába. Sisak és Csurgó között 70 kilométer hosszú a vezeték. Ezt a sza­kaszt csehszlovák szakemberek építik majd. Sisakon épül fel az a szivattyúállomás, amely óránként 2090 köbméter olajat tud Magyarország felé továb­bítani. A vezetéken nemcsak a magyar kőolajfinomítók kap­nak alapanyagot, hanem Cseh­szlovákia is ezen szállítja a Kö­zel-Keleten vásárolt olajat. Százhalombattától azonban nem épül újabb vezeték, ha­nem a Barátság I. kőolajveze­ték felhasználásával szállítják a csehszlovákiai finomítókba. A vezeték évente 5500 órán át a magyar, illetve a csehszlo­vák igényeket elégíti majd ki: 60—100 000 tonnás chargek- ben (adagokban) jön az olaj. Ez a mennyiség tulajdonkép­pen egy tanker befogadóké­pessége. A vezeték ilyen mó­don évi ötmillió tonna kőolajat tud hazánknak is, Csehszlová­kiának is szállítani. Magyaror­szágnak erre az olajra a ha­todik ötéves tervtől lesz szük­sége. A beruházás nagyságát sok minden mellett jól bizonyítja az, hogy Európában körülbelül tízévenként épül egy ehhez ha­sonló kapacitású kőolajveze­ték. A 210 kilométer hosszú ma­gyarországi szakasz a tervek szerint 1978. december 31-re olyan állapotban lesz, hogy meg lehet kezdeni az olajszál­lítást. Ez azonban nem jelenti azt, hogy be is fejeződik erre az időpontra a beruházás, hi­szen több kiegészítő létesít­ményt kell még azt követően elkészíteni. A magyarországi szakasz valamivel vékonyabb lesz, mint a jugoszláviai: hat­száz milliméter átmérőjű cső­vezetékében „gyorsabban" megy az olaj a finomító felé. A haladási sebességet azok a nagy teljesítményű szivattyúál­lomások biztosítják, amelyek Csurgón és Kárán, valamint Százhalombattán épülnek fel. Ezeken a helyeken a legkor­szerűbb technikát helyezik üzembe. A műszerezettségre jellemző példa az olajátadás —átvétel. Jugoszláv területen állítják fel a mérőállomást: itt ellenőrzik, hogy hány köbmé­ter olaj indul el Magyarország felé. A műszereket azonban Százhalombattán is le lehet olvasni, sőt az ottani kezelő­pultnál ülők parancsot adhat­nak a jugoszláv határ mentén működő mérőállomásnak az adatok ellenőrzésére. Százha­lombattán ugyancsak felállíta­nak egy mérőállomást: ez azonban már annak az olaj­nak a mennyiségét határozza meg, amelyik elindul Csehszlo­vákia felé. A magyar szakasz kiviteli terveit az Olajipari Tervező Vállalat mérnökei készítették. A 2,5 milliárd forint értékű be­ruházás megvalósításában a siófoki Kőolajvezetéképítő Vál­lalat mellett részt vesznek a csehszlovák vezetéképitők is. A Somogy megyei Kára és Szqzhalonr£>atta között ők fek­tetik földbe a csöveket. Száz­halombattáéi a tartályparkot ugyancsak csehszlovák szak­emberek szerelik össze és ők szállítják a szivattyúegysége­ket. Az új kőolajvezeték magyar- országi szakasza 1978. decem­ber 31. után mindig tele lesz olajjal, hiszen a szállítás mel­lett jelentős tárolótér is ez a föld alatti csőkígyó: minden három méterében egy köbmé­ter — megközelítően egy ton­na — olaj fér el. Csurgó és Százhalombatta között tehát annyi olajat lehet tárolni, amennyi egy nagyméretű tar­tályhajó befogadóképessége. Az építés ütemét eddig be­folyásolta, hogy miként készül a jugoszláviai szakasz. A ha­tár és Százhalombatta között ugyanis nem lett volna értelme korábban megépíteni a veze­téket, mint az Adria és Ma­gyarország közötti szakaszt. Az építők szántóföldeken, erdő­kön keresztül fektetik majd a csöveket, amelynek egy része már a helyszínen van. A Mecseki Szénbányák felvesz: 18—35 éves férfi munkavállalókat föld alatti CSILLÉS, SEGÉDVÁJÁR, VÁJÁR, LAKATOS munkakörbe. 35 ÉVES­NÉL FIATALABB ÚJ DOLGOZÓINKAT Komlón, illetve Pé­csett 1,5-2 év múlva KÉSZPÉNZ BEFIZETÉSE NÉLKÜL, RENDKÍVÜL ELŐNYÖS ANYAGI FELTÉTELEK MELLETT JUTTATJUK LAKÁSHOZ. A lakáskiutalás feltétele: 10 éves szerződés föld alatti munkára. A lakáskiutalásig kényelmes munkásszállói elhelyezést és kedvezményes, teljes ellátást biztosítunk Komlón, illetve Pécsett. Címünk: Mecseki Szénbányák munkaügyi osztálya, 7629 Pécs, Komját Aladár u. 5. Autósbüfé a 6-os útnál Autós büfé-falatozó nyílt a 6-os főközlekedési út mentén, a Kakasd melletti sötétvölgyi parkerdő bekö- tőútjónál kialakított tó partján. A Tolna megyei Vendéglátóipari Vállalat által berendezett falatozó­ban hétköznapokon dél­előtt 11-től este 8 óráig, szombaton és vasárnap hajnali hattól este nyolcig szendvicsekkel, virslivel, pecsenyével, babgulyással, hűtött üdítőitalokkal, sör­rel, borral és feketekávéval szolgálják ki a tájra kirán­dulókat. A vállalat korszerű fagylaltozót is nyitott Szek- szárdon, a vasút- és autó­buszállomástól a városköz­pontba vezető fasorban. Itt állandóan nyolcféle faqylaltot mérnek ki. Kevesebb műtrágyára lesz szükség Növekedés- serkentő szer húszezer hektáron Az osztrák cég I millió dolláros bankgaranciát adott — Sógor! Feltalálhatnának mar nekünk is valami jó kencét Jóllehet, az utca embere a piacok zöldséges és gyümöl­csös standjain keresztül ítél­kezik zöldiparunkról, mégis, a magyar mezőgazdaság tulaj­donképpen már évek óta fo­lyamatosan szállítja szenzá­cióit, a városi ember látókö­rén kívül szinte észrevétlenül válik iparrá, s szolgál újabb és újabb rekordteljesítmények­kel. E zöldforradalomnak akadnak kisebb horderejű, de mindenképpen izgalmas köz­játéka. Tulajdonképpen biokatalizátor Olvasóink, de még a mező- gazdasági szakembereink kö­zül is csak kevesen tudják, a Bábolnai Iparszerű Kukorica­termelési Rendszer több — köztük néhány baranyai — taggazdaságában az idén mintegy húszezer hektáron út­törő kísérletek kezdődtek az osztrák Agromax nevű növeke­désserkentő szerrel. A pécs- reménypusztai termelőszövet­kezetben egy értekezleten ta­lálkoztunk Bodor Pállal, az IKR termelési igazgatóhelyet­tesével. Megragadtuk az al­kalmat, hogy pillantást vet­hessünk ezekre a kísérleti táb­lákra. Az osztrák Anilag cég Ag­romax nevű növekedésserkentő szeréről van szó. Ez tulajdon­képpen biokatalizátor, amely feltárja a talajban lekötött, a növény számára egyébként fel nem vehető tápanyagokat. Az Agromax-koncentrátum ugyan­is feloldja a talajban lekötött műtrágya jó részét, így a nö­vény a korábbinál többet tud hasznosítani a kiszórt műtrá­gyából. Vagyis arról van szó, hogy a folyékony Agromax, illetve mikroelemek alkalmazá­sával kevesebb műtrágyát kell, vagy — természetesen a meg­felelő talajvizsgálatok elvégzé­se alapján — egyáltalán nem kell műtrágyát kiszórni a földekre. Ezáltal csökkennek a költségek, miközben a termés­átlag marad, sőt, még emel­kedik is. A szer az INTERCOOPERA- TION Rt. közreműködésével került a Bábolnai Iparszerű Kukoricatermelő Közös Válla­lathoz, s annak taggazdasá­gai most nagyüzemi körülmé­nyek között hét növényen — a kukoricán, a cukorrépán, a napraforgón, a szóján, a lu­cernán, a dohányon és a bur­gonyán — próbálják ki. A 12 millió forint értékű Agromax-koncentrátumot, il­letve mikroelemeket az oszt­rák cég ingyen bocsátotta rendelkezésre, mindezeken fe­lül az esetleges terméskiesés­re 1 millió dolláros bankga­ranciát adott. Úgy számolják, ha a kísérletek eredményesek lesznek, hogy a termésátlagok növekedése mellett 30—40 százalékkal kevesebb műtrá­gyára lesz szükség az egyes növények termesztéséhez. A kukorica esetében például a 2200 forintos hektáronkénti műtrágyaköltség körülbelül 600 forinttal csökkenhet — beleértve az Agromax szer és a mikroelemek költségeit is —, ha a szer beválik. Az Ag­romax további előnye, hogy nem kell a hagyományos mű­trágyáknál oly gyakori 15—20 százalékos, a tárolás miatti veszteséggel számolni, miután a szer folyékony, s ezért köny- nyebb és olcsóbb a földön való szétpermetezése is. Szemre szebb Ezek után halljuk Bodor Pál véleményét. — A szerrel már korábban is folytak kísérletek, például a Vaskút-Bácska tsz-ben, ahol az idén már maga a szövet­kezet vásárolt a szerből. Ezek szerint a kísérletek beváltották a hozzá fűzött reményeket. Tudunk róla, hogy a zöldség- termesztésben is kiváló ered­ménnyel alkalmazták idehaza, korábban értek, szebbek, tar- tósabbak voltak a gyümöl­csök. Egyébként az IKR-nél is folytak már kísérletek. Ami az idei eredményeket illeti, a szerrel kezelt táblákon ugyan­olyan fejlett — egyesek szem­revételezése szerint még szebb is — a növény, mint azokon a táblákon, ahová ugyan több műtrágyát szórtak ki, de nem használták a szert. Az eddigi eredmények tehát biz­tatóak. Szeretném azonban han<^ súlyozni, az Agromex nem csodaszer. Ha be is válik, csak egy-két évig dolgozha­tunk kevesebb műtrágyával, bizonyos idő után ismétel­ten gondoskodni kell a talaj­erő visszapótlásáról. Mind­emellett várakozással tekin­tünk a kísérletek befejezése elé. A betakarítás utón, év végén az eredmények értéke­lésére természetesen visszaté­rünk. (— mz —) Sok a kocsány a teában, kevés a bor a fröccsben, az elmúlt hetekben többek között ezért háborogtak a minőségellenőrök, s velük együtt természetesen a fogyasztók is. De lássunk részleteket a Megyei Élel­miszerellenőrző és Vegyvizsgáló In­tézet legutóbbi gyorsjelentéséből. A megengedettnél nagyobb a ko- csánytartalma a COMPACK által csomagolt 10 dekás kínai, a 20 gram­mos indiai, az 50 grammos Arany­kanna és a 25 dekás Konzum teák­nak. A kifogásolt tételek miatt sza­bálysértési feljelentést tettek, ugyan­akkor javasolták, a kocsánytartalmat illetően véglegesen rendezzék a szabványt. Kevés a töltelék a francia dra­zséban. A Duna Csokoládégyár ugyanis a vállalt 58-46 százalékos töltelékarány helyett csak 46 szá­zaléknyi töltelékkel készíti termékét. A drazsé cukorbevonata vastagabb, élvezeti értéke kisebb. A hiányos­ság miatt szabálysértési eljárást kezdeményeztek. Egy Dunaföldváron tartott keres­kedelmi ellenőrzés során tejtermé­kek kaptak elégtelent. Kisebb volt a súlya, a megengedettnél alacsonyabb a zsírtartalma a dunaújvárosi tej­üzem poharas tejfölének, ugyancsak hibádzott a súlya a székesfehérvári teavajnak, míg a szendvics vajkrém a megengedettnél több vizet tar­talmazott. Fegyelmi felelősségrevo- nást kezdeményeztek. Fennakadt a rostán a búzadara is: a szekszárdi és a mohácsi malom­ban nagy korpatartalmú és nagy hamutartalmú búzadarát csomagol­tak. Figyelmeztetés, fegyelmi javas­lat. Benne vagyunk a nyaralásban, az intézet ilyenkor fokozottabban el­lenőrzi az üdítőitalokat, az Állami Kereskedelmi Felügyelőséggel és a rendőrség embereivel gyakrabban szétnéznek az üdülőhelyeken. Általá­nosságban jellemző a gyümölcs alap­anyagú üdítőitalok érzékszerviig gyenge aromája. Némelyik üdítőital­nál különös mellékizt és szagot ész­leltek, másoknál a szénsav volt ke­vesebb. A gyárakat figyelmeztették. Ugyanakkor egyes üdülőhelyeken meglehetősen higan mérik az italo­kat. A bor és borhigitványok, az automatából készített üdítőitalok — az ellenőrök így fogalmaznak - szolgáltatási értéke általában keve­sebb. Tíz esetben szabálysértési fel­jelentést tettek. Az üdítőital-fronton az ellenőrök úgymond továbbra is tartják a fron­tot, sűrűbb ellenőrzést tartanak. Mikor fogynak el ■ I az oveg- Himaláják? Jelenleg Magyarországon több mint 60 millió felesleges sörösüveg van. Ahhoz, hogy ezt az üveg-Himaláját reke­szekben elszállítsák, közel 10 000 tehergépkocsira lenne szükség. De hová vigyék? Mindennapos bevásárlása­ink során már-már megszokot­tá válik az élelmiszerüzletek raktáraiban, az üvegvisszavál­tó pultok környékén ládákban, fűzfakosarakban vagy éppen a sarokban tornyosuló üres üve-, gek látványa. Panaszkodnak az eladók, zúgolódnak a ve­vők, nem a legkellemesebb a felgyülemlett sörös, boros, üdí­tő italos rekeszeket kerülgetni. Miként lehetne megoldani, hogy a raktárakban inkább több áru, mint üveg kapjon helyet? Fogyasztói oldalról a képlet egyszerű: minden betétdíjas üveget bárhol és bármikor visszaválthat a vásárló. Erre jogszabály kötelezi az élelmi­szeripart. De — főleg hónap végén — egyszerre, özönszerű- en kerülnek vissza az üvegek a boltokba és nem mindig oda, ahol éppen vásárolták. Itt je­lentkezik az első gond. Egy- egy nagy ABC áruház heti 5—6 000 darabbal többet vesz vissza, mint amennyit eladott. És mivel egy négyzetméter bol­ti alapterület építése 10—15 000 forintba kerül, könnyű kiszá­mítani; a legnagyobb luxus az amúgy is szűk raktárteret üres üvegek tárolására lekötni. A nagyobb egységekből hetente legalább egyszer, a kisebbek­ből már ritkábban szállítják el az összegyűlt göngyöleget, de a Baranya megyei Élelmiszer­kereskedelmi Vállalatnál dolgo­zó 12 teherautó közül 3—4 még így is csak üres üvegek vissza- fuvarozásával foglalkozik. Míg az üzletekben az üve­gek, addig a vendéglátóipar­ban inkább ládák és rekeszek gyűlnek össze. Legsúlyosabb a helyzet a sö­rösüvegek esetében, mert az import sör palackjainak jelen­tős része a belföldi gyártáshoz nem szükséges. A jugoszlávo- kon kívül egyetlen külföldi partnernek sem kell a saját üvege. A Pannónia Sörgyár például már évek óta nem gyártat palackokat, pécsi és bajai telephelyein mintegy egy­millió vár feltöltésre vagy el­adásra. A jövőben csökken az import palackozott sör aránya, s megtörténtek az első lépé­sek az üvegek nagyobb mér­tékű külföldi visszaszállítása ér­dekében is. A pécsi sörgyár tárgyalásai is kedvezően alakultak, még az idén félmillió üres palackot vesz át egy olasz cég, hogy útépítésre felhasználhassa. Nem egy fórumot járt már meg a javaslat: külföldi mintá­ra dobozos sörök, üdítő italok gyártására térjünk át. Egyelő­re azonban drágább a doboz, mint a benne levő folyadék. Ez az út tehát ma még járha­tatlan. Mi lehet akkor a megoldás? A szakemberek szerint további üvegvisszaváltó túrajáratok be­iktatására van szükség, és ar­ra, hogy a nagykereskedelmi vállalatok arányosan tegyenek eleget visszaszállítási kötele­zettségüknek. Követendő a Pan­nónia Sörgyár példája, ahol is számítógépekkel fejlesztik to­vább az értékesítést, még kor­szerűbbé - téve a szállítást és ezzel szinkronban a göngyöleg visszafuvarozását. Horváth L Hétfői □

Next

/
Oldalképek
Tartalom