Dunántúli Napló, 1977. július (34. évfolyam, 179-209. szám)
1977-07-07 / 185. szám
2 Dunántúli napló 1977. július 7., csütörtök Védett lesz a Tözökváx A megye első rom kertje Mecsek- nádasdon Baranya megyében először helyez védelem aló egy csupán kultúrtörténe- tileg értékes területet a Baranya megyei Természet- védelmi Bizottság — Me- cseknádasd közelében az úgynevezett Törökvárat. Az egykori most már romos vár egy 40-50 méter magas dombon áll, jelenleg alig közelíthető meg, sűrűn fedi a gaz, dudva és cserje. így is kimagasodik a hajdani négyzetalaprajzú őrtorony. Egy fal hosszúsága öt méter, míg a magassága eléri a három métert is. Az elpusztult török dzsámi egyik falpillérje is látható még. A várárok igaz, hogy be- temetődött, de nagyon jól kirajzolódnak a körvonalai. A külső területét ma kettészeli a hatos út, közelében felfedezhetjük a püspöki nyaraló kertjét. Sándor Mária régész irányításával már 1974 óta folynak itt ásatások ki- sebb-nagyobb megszakításokkal. A feltételezések szerint a középkori Castrum Nádasd központját itt alakították ki. Az eddigi leletanyagok alapján egy 14. századi háromajtós templom romjai kerültek elő. Ezt az értékes egyházi épületet később várrá alakították át. A templom padozata alatt még korábbi történelmi korok épületmaradványaira bukkantak. A török hódoltság idejében a történetírók által is csodált dzsámit emeltek a középkori kövekből, melyet védőfal övezett, — nyugati végében a most már düledező őrtoronnyal. Magassága tekintélyes lehetett, hiszen a fal vastagsága néhol másfél-két méter. A Baranya megyei Természetvédelmi Bizottság szakemberei most járták be a várat és környékét és előkészítették a védetté- nyilvánítást. Felkérték a Mecseki Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaságot, hogy kezelje majd a védett várat. A Pécsi Kertészeti és Parképítő Vállalat pedig elkészíti a parkosítás, a tereprendezés terveit. A tervek szerint romkert nyitja kapuit, ahol sétautak vezetnek és a történelem konzervált kő-emlékeit csodálhatják a látogatók. Baranya 'megye első- védett romkertje két hektáros lesz. Komlóiak vendég szereplése Bulgáriában A kenderföldi iskola énekkara Jambolban Felejthetetlen út volt valamennyiünk számára - foglalta össze élményeit Szabó Szabolcs énekkarvezető, a Komló-ken- derföldi általános iskola énekkarának bulgáriai útjáról. A Komlón kétévenként megrendezésre kerülő Kodály-fesz- tiválok állandó vendége a hat iskolából összeválogatott jam- boli gyermekkórus. A két város kapcsolata mintegy hat esztendős múltra tekint vissza. A 64 tagú kenderföldi énekkar két évvel ezelőtt már eljutott Jambolba, most a 10 napos út során több várost, és a tengerpartot is felkeresték. Milyen zeneműveket tolmácsoltak az ifjú énekesek? — Külföldi és magyar zeneszerzők dalaiból válogattuk össze a hangverseny-műsort: 25 énekszámmal készültünk az útra, számítva arra is, hogy a hivatalos koncerten kívül alkalmi szerepléseink is lesznek — mondta Szabó Szabolcs. — Milyen volt a logadtatás? — Jambolba érkezésünkkor vendéglátóink hatalmas kerek kaláccsal vártak, amiből mindenki tört egy falatot. Másnap este a város és a megye legjobb akusztikájú koncerttermében adtunk hangversenyt. A lányok magyar népviseleti blúzban, a fiúk hasonló mintájú nyakkendőben léptek a pódiumra. A műsorban Karai, Bartók, Tillai, Dargomizsszkij, Letti egy-egy művét énekeltük. Nagyon jó, értő közönség előtt szerepeltünk. Letti ,,Ecce panis angelorum"-a után vastapsot kaptak az énekesek. A má| Avatóünnepség az IH-ban Szakmunkások lettek sodik részben néger spirituálé feldolgozásokat adtunk elő, majd Kodály „Cigánysirató"- ját. A szünetben a vendéglátó kórus koncertezett. Az énekszámok könnyed hangvétele, játékossága és asszimetrikus lüktetése valamennyiünknek nagyon tetszett. Ezután ismét mi léptünk fel hét dallal, közte Birtalan József „Lidibári dombon’’ című kórusművével, amellyel azt hiszem az est legnagyobb sikerét arattuk. A koncert végén a jamboli karral közösen két művet tolmácsoltunk, amit a közönség felállva hallgatott.- A diákok hogy viselték az utazást? — Minden dicséret megilleti őket, akik szinte önmagukat múlták felül a szereplés óráiban, pedig fáradtak voltak. Számomra örömöt jelentett az, hogy a kórustagok az egész út során, mindig igényelték az éneklést. Több „házi” koncerten is résztvettünk, különböző helyeken, saját örömünkre. — Mi a legkedvesebb élménye a vendégszereplésről?- Útban Jambolból a tengerpart felé, kereket kellett cserélnie a gépkocsivezetőnknek. A gyerekek szétszéledtek, a közelben lévő étterem környékén, ahol találkoztak egy kaliforniai felnőtt vegyeskarral. Néhány perc múlva az étterem vendégei a két karból alakult kórusnak tapsolhatott. Az éneklés a világ minden táján barátokat szerez . . . Roszprim Nándor Nyolcvanhét fiatal életében jelentett fordulópontot a szerda délután, ünnepélyes keretek között átvették az őket hivatalosan is szakmunkássá nyilvánító okiratot, a szakmunkásbizonyítványt. Közülük, aki nem megy szabadságra, az ma reggel már munkásként lép be a gyárkapun. — Most már nagyobb a felelősségünk, jobban kell figyelni a munkára — mondja Kube- scha József. Jakabii László hozzáteszi: — A selejtet nem tudjuk oktatón keresztül elintézni . . . — Levonják a fizetésünkből — mondja Kubescha József. - Három hónapig órabért kapunk, aztán teljesítményben dolgozunk. — Más lesz... — gondolkozik el Jakabfi László. — Én IKR*tanácskozás Az aratás sikeres befejezéséért Mozgósítani minden erőt az aratás sikeres befejezésére — többek között ez volt a napirendje a Bábolnai Iparszerű Kukoricatermelési Rendszer 7000-es körzetébe tartozó tag- gazdaságai értekezletének, melyet tegnap tartottak a pécs- reménypusztai termelőszövetkezet központjában. Az értekezleten az IKR vezetői felhívták a figyelmet, a taggazdaságok jelezzék, ha végeztek az aratással, s felszabadultak gépeik, hogy megszervezhessék a többi, a betakarítással még nem végző gazdaságok megsegítését. A tanácskozáson egyúttal értékelték az IKR-központ és a gazdaságok eddigi együttműködésének tapasztalatait a kukorica, a napraforgó és a cukorrépa termesztésében. Rámutattak, a tavaszi munkálatok során ki mit mulasztott, hol van javítani való, hol kell a szervezettséget fokozni. Az IKR egyebek közt hiányolta az őszi alapműtrágyázás elmaró dását. Keresik a módját, hogi a pénzszűkében levő gazdasá gokat hozzásegítsék, még a; őszi szántással egy időben el végezhessék az alapműtrágyázást, mert azt a jövő tavossza már nem tudják pótolni. Kiállítás a városi tanácson Néhány napja meglepő s kellemes látvány fogadja az ügyfeleket, látogatókat a városi tanács épületének második emeletén az építési és közlekedési osztály folyosórészén: nagyméretű fényképekkel, térképekkel díszített paravánok és üdítően zöldellő dísznövények. Nincs szükség töprengésre, találgatásra: az első paraván felirata eligazít: „Tájékoztató a város lakosságának, ügyfeleink részére az építésügyi igazgatás, a városrendezés a városfejlesztés, a város üzemeltetése s a közművek kérdésköreiből". A megfogalmazás szárazon hivatalos, de pontos. Az ügyLengyel György, a Madách Színház rendezője a színjátszásról Amatőrök és hivatásosak Főiskolás évei után hosz- szabb ideig a debreceni Csokonai Színház rendezője, majd főrendezője; 1967-től a Madách Színház rendezője, a Színház- és Filmművészeti Főiskola tanára. Az utóbbi években fontosabb munkái a Peer Gynt, a Hedda Gabler, a Spanyol Izabella, s legutóbb Sza- konyi Károly adaptációjában a Holt lelkek színpadra állítása. Ezen a héten amatőröknek tart előadásokat a pécsi színjátszó tábor programjában. így elsősorban az amatőr színjátszással való kapcsolatáról kér> deztem. — Magam is amatőr színjátszó voltam középiskolás diákéveimben — válaszolta -. A Madách Gimnáziumban előadtuk például Az ember tragédiáját, okkor, amikor ismert okokból színházakban ez nem volt lehetséges. Később is visz- sza-visszajártam, rendeztem is néhány előadást még főiskolás éveim előtt. világon magában hordja a színjátszás megújításának olyan lehetőségeit, amelyekkel ha jó, avatott kézzel él valaki, ez a mozgalom természetes módon ihletően hat a hivatásos színjátszásra is. A kettő merev szétválasztásában egyébként sohasem hittem. Példát említhetek Mejerhold életéből, aki a forradalom előtt Pétervárott nagy színházak rendezője volt már, ugyanakkor egyidejűleg klubokban különböző műkedvelő-kísérletező csoportoknak is rendezett előadásokat. Vagyis egyszerre érdekelte, izgatta mind a két kifejezési lehetőség. S végső fokon ezekből a kísérletekből alakult ki a forradalom utáni stílusa. — Az amatőr és a hivatásos színjátszás szembeállítása épp — Az amatőrizmus az egész olyan mesterkélt, mint a „vidéki és pesti” színművészet vagy az avantgárd és a realista művészet erőszakolt szétválasztása. Erről különben a KRITIKA szeptemberi számában bővebben is szólok majd egy interjú keretében. — Ez a problematika a színházi vitákban is fölmerült. Némelyek szerint élvonalbeli amatőr együtteseink avantgárd színházat csinálnak. Hogyan vélekedik erről? — Kérdés, mit tartunk avantgárdnak. Ha az éppen legfrissebb stílust jelenti, akkor ami tegnap avantgárd volt, ma már nem az. Ma külföldön az avantgárd erősen a naturalizmus felé fordul. Hogy azután ez nálunk mikor adaptálódik?... — A színházi világban sokan lekezelik az amatőr színjátszást. ön miben látná jónak, ideálisnak a kettő viszonyát? — A színházi világban mindenfajta elutasítást, elzárkózást gyengeségnek tartok. Szeretni nem feltétlenül szükséges valamit, de ismerni igen . . Mindkettőnek: a hivatásos és az amatőr színjátszásnak egyaránt élnie, léteznie kell: jó előadásokkal. Ebben óriási jelentőségű a tudatosság, az önképzés - a sok beszed helyett. Ezért külön üdvös dolog ez a pécsi kezdeményezés, mert új ismereteket nyújt és lehetőséget nyitottá válni mindenfajta stílusáramlat előtt - az önismétlés, a lemaradás, a „lemere- vedés" helyett. Erre a nyitottságra van szükség a színház- művészetnek: hivatásosnál, amatőrnél egyaránt. W. E. fél, a város polgára a paravánok között szemlélődve megismerkedhet a pécsi zöldterület gazdálkodás munkájával különféle régi és új városképekkel, a város vízellátását szolgáló berendezésekkel, a köz- tisztasági munkákkal és nem utolsó sorban a városrendezési tervekkel. Néhány méternyi séta alatt végignézheti Pécs múltját, jelenét és tervezett jövőjét építészeti, városrendezési szemszögből — képekben. A kiállítást — igaz, szerényen csak bemutatónak, tájékoztatónak nevezik — a városi tanács építési és közlekedési osztályának dolgozói állították össze a Nagy Októbert Szocialista Forradalom 60. évfordulójának tiszteletére. A kiállítás anyaga novemberig folyamatosan cserélődik, s amennyire azt a szűk hely engedi, bővül is. Ilyen jellegű kiállítás eddig nem volt Pécsett, s jó lenne, ha állandó maradna. Ez a tájékoztató hasznos információkat nyújt a városunk fejlődése iránt érdeklődőknek, a pécsieknek és az idegeneknek egyaránt. D. I. egyébként tovább szeretnék tanulni. Az érettségi bizonyítványért. Az Ifjúsági Ház előterében beszélgetek néhány ifjú szakmunkással. Ök esztergályosok. Rajtuk kívül még 45 esztergályos, hat marós,- húsz gépszerelő és tizenhárom szerszámkészítő vehette át tegnap a bizonyítványt az EIVRT Sopiana Gépgyár által rendezett avatáson. Mindannyian a gyár tanműhelyében sajátították el szakmájuk fogásait. Ismerik tehát leendő munkahelyüket. Legelső munkahelyüket. Mégis másként fogják kézbe a szerszámaikat a mai naptól. Felnőttek. Szakmunkások. A tanulóidő alatt is kaptak támogatást a gyártól. A második és harmadik évben az ösztöndíjon felül 500 forinttal segítették őket. Jól ismerik egymást, és sok fiatal dolgozik a Sopianában, biztosan sikerül beilleszkedniük. Nyolcvanhét fiatal éfétében jelentett fordulópontot szerda délután. Megyénk egyik legjelentősebb ipari üzeme fogadta őket munkásaivá. A forgácsolók már az új üzemben kezdenek dolgozni. A gépszerelők februárban költözködhetnek. Cakó János, az EIVRT Sopiana Gépgyár igazgatója „fogadta" az ifjú szakmunkásokat: — Legnagyobb munkaerő forrásunk a saját nevelésű szakmunkások. Számukat évről évre növelni szeretnénk. Ha végleg átköltözünk, a Szalai András úti telepünk nagyrészét tanműhellyé alakítjuk. A szakmunkásavató ünnepség részeként Lengvári Istvánnak, az 500-as Szakmunkásképző Intézet igazgatójának törzsgárda jelvényt nyújtott át Cakó János, az EIVRT Sopiana Gépgyár igazgatója. Négy oktató és 23 diák jutalomban részesült. Horváth Teréz Befejeződött a fül-, orr- és gégeorvosok kongresszusa Szerdán, a kora délutáni órákban Pécsett, a POTE aulájában plenáris üléssel ért véget a Magyar Fül-Orr- és Gégeorvosok Egyesületének 1977. évi kongresszusa. A háromnapos tudományos tanácskozáson az elmúlt két év tudományos eredményeiről, kísérleti tapasztalatairól számoltak be a magyar orvosok, és a meghívott külföldi vendég- előadók. A munka négy szekcióban folyt. Több száz előadás hangzott el és valamennyi azt példázta, mint ahogy dr. Surján László, a Magyar Fül-Orr- Gégeorvosok Egyesületének elnöke zárszavában mondotta, hogy a fül-orr-gégészet előbbre lépett, a kutatási és a mindennapos betegellátással kapcsolatos feladatokban egyaránt. Vetélkedők a MÁV-nál Jutalomüdülés az NDK-ban Ki tud többet a Szovjetunióról? — vetélkedőt rendeztek szocialista brigádok részvételével tegnap a MÁV Pécsi Igazgatóságánál. A döntőbe egy- egy dombóvári, dunaújvárosi, nagykanizsai és két pécsi szocialista brigád jutott. Első helyen a nagykanizsai csapat végzett, s bejutott az országos döntőbe. Ugyancsak tegnap rendezték meg a „Ki minek mestere?” szakmai, politikai vetélkedőt, melyen két szakma 103 versenyzője vett részt. A döntőbe került 17 járműlakatos és Diesel-szerelő elméleti kérdéseket kapott illetve gyakorlati hibaelhárítást végeztek. A két győztest egyhetes NDK-beli üdüléssel jutalmazták.
