Dunántúli Napló, 1977. július (34. évfolyam, 179-209. szám)

1977-07-05 / 183. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek! Dunántúli napló XXXIV. évfolyam, 183. sióm 1977. július 5., kedd Ara: 80 fillér Az MSZMP Baranya megyei Bizottságának Iái Kádár János a Német Szövetségi Köztársaságban Kódot júnos Helmut Schmidt kancellárral a megérkezéskor a Fogadtatás Bonnban Megkezdődtek a tárgyalások Új lakónegyed van kialakulóban Pécsett, az Alkotmány, Pe­tőfi és a Nagy Jenő utca által határolt területen fl munkásnők helyzete az ipari üzemekben m Költségvetési gazdálkodás 1976-ban # A Baranya megyei Tanács ülése A női egyenjogúság harcosa Clara Zetkin 1857. július 5-én született. Egyike volt azoknak a forradalmároknak, akik a szocialista társadalomért foly­tatott harcot tekintették élet­céljuknak. A nők helyzetének megjaví­tásáért folytatott harca — ko­ra női harcostársainak törek­véseivel szemben — nem volt szubjektív indíttatású. Felismer­te, hogy az a harc, amelyet a feminista mozgalom az egyenlő választójogért folytat, nem oldhatja meg a nők tár­sadalmi és családi életben be­töltött szerepének problémá­ját. „A választójog gazdasági szabadság nélkül nem ér sem többet, sem kevesebbet, mint egy váltó, amelynek nincs fe­dezete." Szilárd marxista alapokon álló társadalomismerete alap­ján fejtette ki elképzelését a nők felszabadításáról. Főbb té­teleit a következőkben foglal­hatjuk össze: A nő társadalmi tevékeny­ségbe történő bekapcsolása a kapitalista termelés velejárója, gazdasági hasznát a tőkés sa­játítja ki. Ennek ellenére pozi­tívuma, hogy a társadalmi te­vékenységbe való bekapcsolás­sal a nő gazdaságilag füg­getlenné válik a hozzátartozó férfitól, nincs alárendelve neki, egyenrangú vele. A tőkés azonban a női munka segítsé­gével még jobban kizsákmá­nyolja a férfi munkásokat, le­szorítja a munkabéreket. En­nek ellenére a történelmi ha­ladás elengedhetetlen feltéte­le a nők termelésbe történő általános bekapcsolása: „Mi, nők — Írja — elvi szempont­ból nyomatékosan tiltakozunk a női munka korlátozása el­len. Mivel ügyünket a legke­vésbé sem akarjuk a munkások egyetemes ügyétől elválaszta­ni, nem fogunk külön törekvé­seket támasztani; mi nem köve­telünk más védelmet csak azt, amelyet a munka a tökével szemben általában követel.” Helyesen látja, hogy a nők felszabadítása nem választható el az általános emberi szabad­ságtól. Ezért a nők érdeke az, hogy csatlakozzanak ahhoz a harchoz, amit a munkásosz­tály saját felszabadításáért folytat, gyakran még a férfiak akarata ellenére is. Óva intette a nőket attól, hogy kicsinyes érdekeiket az általános mun­kásérdek elé helyezzék. Elkép­zeléseiben igen komoly szere­pet tölt be az a felismerés, hogy nincs külön nőkérdés. Clara Zetkin harca a nők felszabadításáért — amely szinte egész életét betöltötte — kiemelkedő jelentőségű volt. Felismerte, hogy a nők társa­dalomban betöltendő helye és szerepe történelmileg megha­tározott, csak az emberi hala­dás egy bizonyos szakaszában, a szocializmusban oldható meg. Ezért nem egyszerűen a nők jogaiért, hanem azoknak a társadalmi viszonyoknak a megteremtéséért folytatandó harcot kell előtérbe állítani, amelyek felszabadításukhoz el­engedhetetlenül szükségesek. A férfi és nő viszony meg­változtatásának ma is elen­gedhetetlen feltétele a szabad emberi létezést megvalósító tár­sadalmi környezet, amelynek létrehozása nélkül minden har­cos igyekezet vakvágányra jut. Ebben nyújt segítséget szá­munkra ma is Clara Zetkin életének példája és elméleti munkássága. Jóriné Kiss Magdolna Kádár János, a Magyar Szo­cialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának tagja Helmut Schmidtnek, a Német Szövetsé­gi Köztársaság szövetségi kan­cellárjának meghívására hét főn hivatalos látogatásra o Német Szövetségi Köztársaság­ba érkezett. A Kádár Jánost, az MSZMP Központi Bizottsága első titká­rát szállító különrepülőgép, amelyet az NSZK határától va­dászgép-kötelék kísért, hétfőn déli egy órakor szállt le a kőin—bonni repülőtéren. Kádár Jánost és kíséretének tagjait Joachim Schöller protokollfő­nök' és Hermann Kersting, az NSZK budapesti nagykövete üdvözölte. Kádár János kísére­tében van Púja Frigyes külügy miniszter, dr. Bíró József külke­reskedelmi miniszter és Katona István, az MSZMP KB osztály- vezetője. Hamburger László, a Magyar Népköztársaság nagy­követe a Német Szövetségi Köztársaságban, Bonnban csat­lakozott a kísérethez. Kádár János a repülőtérről o Bonn közelében fekvő Gymnich községbe hajtatott. NSZK-beli tartózkodása során az itteni. 16. században épült kastély szolgál szálláshelyéül. Kádár János hivatalos fogad­tatásúnk színhelye hétfőn ko­ra délután Bonnban, a kancel­lári hivatal kertje volt. Itt Hel­mut Schmidt, a Német Szövet­ségi Köztársaság kancellárja. Hans-Dietrich Genscher alkan- cellár, külügyminiszter fogadta, s jelen volt a nyugatnémet kor­mány több tagja, az NSZK po­litikai és gazdasági életének számos vezető képviselője, va­lamint a bonni magyar kolónia tagjai. A két ország himnuszá­nak elhangzása után Kádár Já­nos Helmut Schmidt társaságá­ban ellépett a tiszteletére fel­sorakozott díszalakulat előtt. A legmagasabb rangú ven­dégnek kijáró hivatalos fogad­tatás után nyomban megkez­dődött Kádár János NSZK-beli látogatásának érdemi prog­ramja: a kancellári hivatalban sor került az első megbeszé­lésére a nyugatnémet kormány­fővel. Az eszmecsere az eredetileg tervezett egy óra helyett csak­nem másfél órán át tartott. Kádár János és Helmut Schmidt egyaránt felidézte a Helsinki­KS/D. NAPLÓ, TELEFOTÖ kőin—bonni repülőtéren ben lezajlott találkozásukat, s kölcsönösen hangsúlyozták, hogy e mostani megbeszélései­ket bizonyos értelemben az ot­tani párbeszéd folytatásának tekintik. A megbeszélések szívélyes, őszinte és konstruktív légkör­ben kezdődtek meg. Kölcsönö­sen kifejezésre juttatták azt a reményt, hogy a tárgyalások demonstrálni fogják: mindkét fél kész a kapcsolatok sokolda­lú fejlesztésére. De már a hét­fői eszmecsere alkalmával is elégedetten állapították meg, hogy a Magyar Népköztársa­ság és a Német Szövetségi Köztársaság között rendezettek a kapcsolatok, olyanok, ame­lyek jó alapot nyújtanak a kon­taktusok továbbfejlesztéséhez. A kétoldalú kapcsolatok kérdé sei mellett nagy figyelmet for­dítottak mindenekelőtt az eu­rópai béke és biztonság kérdé­seire. (Folytatás az 5. oldalon.) A munkásnők helyzete az ipari üzemekben címen össze­foglalt jelentést dr. Földvári János, a megyei tanács álta­lános elnökhelyettese terjesz­tette a tanácsülés elé megvi­tatásra. Néhány számadat az előter­jesztésből: Baranyában a nők száma 221 578, a lakosság 51,4 százaléka. Közülük 126 000 a munkaképes és 68 százalékuk van munkaviszonyban. A nők társadalmi helyzetének javítá­sát szolgáló intézkedések ez ideig a munkábaállításban ér­tek el jelentősebb eredménye­ket. A nőpolitikái határozat óta eltelt időben ötszázalékos emelkedés mutatkozott. Baranya megyében — ez országos jelenség — a mun­kaképes korú férfiak foglalkoz­tatása csaknem teljes. A fog­lalkoztatottak számának növe­lése így csak a nők fokozot­tabb munkábalépésével lehet­séges. Bár a társadalmi-gaz­dasági és tudományos-műsza­ki fejlődés eredményeként ál­landóan növekszik a szakmun­kások száma és részaránya, ez a női szakmunkások esetében alig érvényesül. A nőpolitikái határozat óta is csak 2 száza­lékos az emelkedés. A férfiak és a nők szakképzettségi szint je közötti különbséget azon­ban már nem indokolhatja is­kolázatlanságuk. A munkásnők általános iskolai végzettsége magasabb (három százalék­kal), mint a férfiaké. Ennek ellenére többségük mégis o szakképzettséget nem igénylő fizikai munkakörben dolgozik A szakmunkás képzettség meg­szerzésére kevés lehetőségük nyílik. A legfontosabb képzés, forma a szakmunkástanuló­képzés. Itt a lányok aránya o nőpolitikái határozat után is csak 10 százalékkal emelke­dett. Nem sikerült még kiala­kítani a szakképzés olyan rend­szerét, mely biztosítaná, hogy a nők valóban „egyenlő érté­kű" munkaerőként kerüljenek be a társadalmi munkameg­osztásba. Mint a vita során Rameisl Ferencné, az SZMT titkára el mondotta: nem megnyugtató o női szakmunkásképzés, már az indulásnál is egyenlőtlenek az esélyek, nincs kollégium o számukra és a fejlesztés sem számol ezzel jelenleg. Elvileg már általában min­denki elfogadja az „egyenlő munkáért egyenlő bért" elvet, mégis ez a gyakorlatban nem érvényesül a kívánalmaknak megfelelően: a nők átlagkere­sete a népgazdaság minden területén alacsonyabb, mint o férfiaké, s akadnak még fel­tűnő béraránytalanságok. A kedvezőbb munkakörülmé­nyek biztosításában, a munka- és üzemszervezés korszerűsíté­sében némi előrehaladás mu­tatkozik, tennivaló azonban akad még éppen elég. A ta nácsülés által egyhangúlag el­fogadott jelentés és határozati javaslatok az anya- és gyer­mekvédelmet továbbra is a nőpolitika s az üzemi vezetés kiemelt feladatának jelölte. Ugyancsak nagy hangsúlyt ka­pott a nők politikai, közéleti tevékenységének segítése is. A tanácsülés másik napiren­di pontja a megyei tanács 1976. évi gazdálkodásáról szó ló beszámoló volt. Nem csu­pán visszatekintés 98 baranyai tanácsszerv tavalyi gazdálko­dásának eredményeire, tapasz­talataira, hanem az idei — az (Folytolás a 2. oldalon.) A Musica Antiqua Hungarica együttes koncertet adott tegnap — hétfőn este 20 árai kezdettel a Hotel Minaret udvarán. Sere* Éva felvétele

Next

/
Oldalképek
Tartalom