Dunántúli Napló, 1977. július (34. évfolyam, 179-209. szám)

1977-07-04 / 182. szám

A pécsi színház Sopronban és Gyulán Pécsi hódítás után jönnekagyulaiak Egy nagy hamutartó emléke llflcigis csők tudja, Intim Pistol A színész, a rendező két hétnél tovább nem tud üdül­ni. Megőrül, ha nem játszhat. A Pécsi Nemzeti Színház is emiatt most 600 kilométeres távolságra ment, kétfelé, hogy játékot vigyen messzi nézők­nek, sporoniaknak, gyulaiak­nak. A balett például már az elmúlt hét végén tapsorkáno­kat aratott Sopronban. írót ennyire még nem is­mertek színészek. Hiszen most a „tanárúr" darabját játsz- szák. A „tanárúr": Hegedűs Géza, szinte mindenkit taní­tott, pécsi rendezőket, színé­szeket, dramaturgokat, néhány kritikust. Merthogy negyed századon át oktatta a Szín­ház- és Filmművészeti Főisko­lán a drámatörténetet. Most pedig, hogy Lackner Kristófról szóló darabját keltik életre Sopronban, életre kel a szí­nészek előtt egy hatalmas ha­mutartó is, hosszú évek színes, szép történeteivel. A böhöm- nagy hamutól tulajdonképpen nem is hamutál volt, hanem a főiskola kacatjai közül elő­húzott filmtekercs-doboz, vagy 35 centi átmérővel. Másfél- órás előadásai alatt Hegedűs tanár úr többnyire szépen, arányosan telenyomkodta ezt a lavórnyi hamutartót csikkel, huszonöt éven át. Magam megszámoltam egy Bemard Shaw-t bevezető előadás alatt 31 csikket. Szálltak a füstpa­macsok és szárnyaltak a tör­ténetek, Hegedűs tanár úr re­mek sztorijai — éltük, láttuk a világ drámatörténetét. o Nógrádi Róbert igazgató, az új darab rendezője mondja: — Sopron város megrendelt tőlünk egy bemutatót. Mi ezt teljesítjük. Megtisztelőnek tart­juk, hogy részt vehetünk a 900 éves Sopron ünneplésében, és nagyon szeretjük a tanár urat, aki főleg rádiójátékokat írt. Tisztelettel és szeretettel gondozzuk művét. A darab a Sopron egykori jeles polgár- mestere, Lackner Kristóf körü­li közéleti és magánéleti konf­liktusokról szól. A színház sok vezető művé­sze is játszik a Lackner Kris­tófban: Győry Emil, Kovács Dénes, Labancz Borbála, Vári Éva, Dávid Kiss Ferenc, Ga­lambos György, Szivler József, Fülöp Mihály, Pákozdi János. Holnap, július 5-én este te­hát megjelenik a soproni szín­házban Bethlen Gábor feje­delem (Pákozdi János) és II. Ferdinánd császár (Dávid Kiss Ferenc), Jánosa Lajos díszle­tei között, Vágó Nelli jelme­zeiben és a premierre sok osztrák turistát is várnak. A második előadás szerdán este lesz. o Gyula. Az Alföld legszebb vára megadta magát a 32 fokos melegnek és — a pé­csieknek. A jövőre 15 eszten­dős várjátékokon negyedik éve rendez Sík Ferenc, s az utóbbi két esztendőben ő a művészeti vezető. Pécsi a leg­halkabb magyar színházi tit­kár: Simon István, a tüzes Szegváry Menyhért, a hatal­mas Huszár László, aztán ott van Faludy Laci bácsi is. Szó­val Pécs kicsit átvette a ha­talmat Gyula felett. Sík, aki legalább olyan jó diplomata, amilyen remek rendező, azon­nal igazítja ez utóbbi mon­datot: — De Gyula is jön Pécsre. A pécsi nyár rendezvénysoro­zatán szerepel egy produkció­val. Tervezzük, hogy ezt az együttműködést szorosabbra fűzzük. A vendégszereplés: Lászlóffy Csaba: Nappali vir­rasztás című darabjával való­sul meg. Én rendeztem, de nincs benne egyetlen pécsi színész sem. Lássuk — Lászlóffy-darabon kívül — a pécsi irányítású, ám országos rangú Gyulai Várjá­tékok idei programját: Her­nádi Gyula: Szép magyar tragédia (rendező: Szinetár Miklós), Páskándi Géza: Tá­vollevők című komédiája (rendező: Valló Péter), Kosz­tolányi Dezső: A szörny című komédiája (rendező a pécsi színház dramaturgja: Katona Imre). Aztán Katona Imre színpadra alkalmazásában, Ruszt József rendezésében: Magyar passió. Az idei leg­szebb látványt Garai Gábor darabja nyújtja majd. Címe: Orfeusz átváltozásai. A gyu­lai tavon építenek fel egy ví­ziszínpadot, Sík Ferenc rende­zi, Eck Imre tervezi a koreo­gráfiáját és a Pécsi Balett táncol benne. Aztán az író- szövetség és a Színházművé­szek Szövetsége kongresszust rendez a dráma tárgykörében. Ezenkívül Csányi Árpád és Schaffer Judit díszlet—jelmez kiállítását is megnyitják, ami happyningszerű tárlatvezetés­sel párosul. * A pécsi színház tehát 600 kilométeres távolságban kiraj­zott a végekre. Külföldi újságírók nyilatkozata Elismerések a könnyűipar termékeiről Baráti országokból újságírók is érkeztek a hatodik alkalom­mal megrendezett Pécsi Ipari Vásárra. Külföldi kollégáink több nagy nemzetközi vásáron és kiállításon megfordultak már, így van összehasonlítási alapjuk. Miután megtekintették a vásárt, kértem véleményüket. Leonyid lljics Sztrelcov: — A sok szép és mutatós pa­vilon közül nekem legjobban a Pécsi Bőrgyár és a Pécsi Kesztyűgyár közös kiállítóterme tetszett, ahol igazán nemzet­közi színvonalú termékeket te­kinthettem meg. Remek meg­oldásnak tartom, hogy egy he­lyen mutatják be gyártmányai­kat. A Rába-Mann traktorok­nál sokat időztem. Azt hiszem, a magyar mezőgazdaságnak nagy szüksége van az ilyen kor­szerű gépekre. Célszerűek az Ikarus gyár munkásszállító au­tóbuszai. Jó látni, hogy a dol­gozókkal így törődnek. Min­dent összegezve elmondhatom, hogy nagyon jól és gondosan szervezett vásárt nézhettem meg, s biztos, hogy a gyárak­ban, üzemekben is úgy dolgoz­nak, ahogy ezt itt tapasztal­tam. Leonard Wachalski: — Értelmesnek és ötletesnek tartom, hogy a vásárt meglevő épületekben rendezték, így nem kellett nagy beruházás a meg­valósításához. Sok kiváló termé­ket láttam, de a Kesztyűgyár bőrruhái lenyűgöztek. Azt hi­szem, azzal, hogy Pécs vásárt rendez, a város nemzetközi je­lentősége is nő. Nagyon örü­lök annak, hogy Magyarország megismerését Pécsett kezdtem. Riportkötet a magyar popzene­szekről Földre vetette magát Szörényi Levente Gödér Károly: — Sok háztáji és kerti kisgé­pet állítottak ki. Ha ezeket a berendezéseket meg is lehet vásárolni a boltokban, az jó dolog. Nagyon tetszett a pihe­nést, kikapcsolódóst szolgáló hétvégi faházak bő választéka. Megnéztem a magyar kozmeti­kai vállalatok termékeit is: ná­lunk nagyon népszerűek ezek a cikkek. A Pécsi Ipari Vásár nagy seregszemléje a vidék gyárainak, üzemeinek, de a rendezők jobban megoldhatták volna a tájékoztatást. Vélemé­nyem szerint ez hiányzik. Dimitrina Todorova: — Nem tudtam jól áttekinte­ni a kiállítást, de az a tény, hogy három szocialista ország is részt vesz a vásáron, emeli a színvonalat. Feltűnő a jó szervezés és a magas esztétikai igény. A magyar könnyűipar termékei gyönyörűek. A szliveni pavilonnak kevés a területe, ami korlátozza az átfogó be­mutatkozást. A kiállítás előse­gítette iparuk megismerését. Kurt Holst: — Érdekes volt látnom, hogy a két' megye, Baranya és Schwerin között lehetőség van a kapcsolatok felvételére, hisz sok azonos jellegű üzem van. Bízom abban, hogy két év múl­va a mi vállalataink is eljönnek Pécsre, ahol ez bebizonyosodik. A kapcsolatok felvételére a le­hetőség adva van, s az együtt­működés csak hasznos lehet. Ezen a vásáron véleményem szerint igazolódott az, qmit Baranya megyéről hallottam: nagy teljesítőképességű az ipara. Neves énekesnőnk panaszol­ta, hogy magyar költők versei­re komponált zengeményeit „meggiccsadózták”, míg ugyan­Djuro Sovagovics: — Olyan korban élünk, ahol mindenki utazik, s ez jó dolog. Lényegesnek tartom, hogy a szomszédos országokról többet tudjunk, minél jobban tájéko­zódjunk. Ez a vásár jó alkalom arra, hogy kölcsönösen megis­merjük egymás termékeit. Érté­kes, hogy a bemutatott cikkek a mindennap emberének ké­szülnek, s hasznosan kiegészí­tik életünket. Nem először járok Pécsett, de a kiállítás elősegí­tette Magyarország alaposabb megismerését. Roszprim Nándor Gót menyecske gyűrűje Gabonatároló építése közben régi település temetőjét bon­totta meg a földmarkológép a napokban a Tolna megyei Tamási nagyközség közelében lévő Adorjánpusztán. Dr. Ros- ner Gyula, a szekszárdi Balogh Ádám megyei Múzeum tudo­mányos főmunkatársa hat sírt tárt fel a helyszínen. Az egyik sírból torzított férfi­koponya maradványai kerültek elő, hasonló ahhoz az erősen torzított koponyához, melyet mintegy másfél évtizeddel ez­előtt ugyanezen a helyen ta­láltak, s aránylag ép állapot­ban vitték a szekszárdi mú­zeumba. A mostani leletek egyik különlegessége egy női csontváz ujján lelt ezüst pe­csétgyűrű, amelyen a „Z" b%tű látható. Valószínűleg viselője nevének kezdőbetűje. — Vajon ikr lehetett, s milyen nevű az egykori keleti gót menyecske? — Ez már nemcsak a régészek, hanem a történészek, az írók képzelőerejét is megmozgathat­ja. A feltáró régészek szerint — feltehetően női név. De milyen „zé" kezdetű neveket viseltek a keleti gót kisasszonyok, avagy nagyasszonyok? Eddig titok. Mindenesetre annyit megálla­pítottak, hogy a leletek az idő­számításunk ötödik századbeli hunkori germán, keleti gót né­pesség emlékei. Ballabás László ezeket a dalokat még neve­sebb színművésznőnk előadá­sában sanzonnak tekintették. Valóban furcsa értékelés. Az­tán panaszolta azt Ts, hogy miért titulálják giccsnek a ma­gyar költők verseit?! A köznapiasan giccs-adónak nevezett „kommersz szórakoz­tatózenei többletadó" úgy vél­jük, nem a költőknek szól, ha­nem a zenének. Azon lehet vi­tatkozni, giccs-e ez a zene vagy sem — mindenesetre nem úgynevezett „komolyzene". És ugyanilyen adó alá esnek Dan- kó Pista és mások legalább ilyen színvonalas népies mű­dalai is, még akkor is, ha akár Petőfi költeményeire írták. Miért mondjuk mindezt? Mert bizonnyal meglepődnénk, ha holnaptól a Csepel Vas- és Fémművek százezres szériában gyártaná a kerti törpéket. S még jobban meglepődnénk, ha erről, mint komoly közművelő­dési feladatról nyilatkoznának az illetékesek. A nemrég meg­jelent könyvről ugyanis vala­hogy így nyilatkoznak. (Miklós Tibor: Keresem a szót, keresem a hangot... 22 interjú a ma­gyar pop-mezőnyből. Zenemű­kiadó.) Valóban szükség lenne egy átfogó, szociografikus le­írásra: hova jutott, hogy is áll a magyar könnyűzene? Sajnos azonban a Generál szövegíró­ja alapjában mást akart: „min­dig érdekelt azoknak a sorsa, embersége, akikkel a közelmúlt összeköt" — írja az előszóban, és még finoman fogalmaz — valójában zömmel a botrányok, zűrök, a magánélet érdeklik, s föltételezhetően azt a nagy­számú olvasót is, kiknek igé­nyére megszületett ez a kötet. De kell-e kielégíteni ezt az igényt?! Megtudhatjuk a könyvből, hogy zenészeink keményen dol­gozó, de — a csak látszólag zord és mogorva külső alatt — érző szívű emberek. Kit érde­kel? No és nyomorognak: a ne­ves együttes vezetője volt idő, hogy havi nyolcszáz forintot is megkeresett. Az Omega orgo­nistája tucatnyi világkörüli út után másfél szobában szorong harmadmagával. Egy gitáros a nagymami szoba-konyhás la­kása konyhájában szenved, is­mét másik úgyszólván a kert­végi klotyóbán lakik. Lehet, nem hiszem. Ha hiszem, "nin- den bizonnyal nem azért, mert még nem volt pénze jobbra. Ha nem volt, akkor másra köl­tötte. S az egész ismét csak nem érdekel! Minket nem érdekel, hogy Szörényi — Illés Lajos szerint — aljas üzleti szándékból ve- tette-e magát földre szólózás közben vagy — mint az érin­tett mondja — a zene örömé­től. Az se, hogy — idézzük Szörényit — Illést nem ő nyom­ta el, hanem ha igazán kíván­csiak vagyunk a véleményére, akkor az alkoholizmus nyomta el. Sőt, minket az sem érde­kel, hány becsületsértési, rágal­mazás! per lesz a kölcsönös vádaskodásból, sértegetésből. Legalábbis engem egyedül az érdekel: mi közünk nekünk ehhez?! Ha riportot ígérnek a zenéről, miért arról kapunk ké­pet, milyenek az „ideálok" pa­pucsban? Nem hiszem, hogy akik most ezt a kritikát elolvassák, jobb belátásra térve sutba vágják a könyvet. Sőt, tán kedvet csinálok hozzá. De na­gyon hazug — jó esetben fél­reértelmezett — közművelődési cél ez. Mi jöhet még? „Maga csak tudja, Intim Pista, kivel volt az éjjel a Fedák?" Szántó Péter A gyulai Várszínház nyári programja július 1-én este Hernádi Gyula: Szép magyar tragédia című színművének ősbemutatójával kezdődött. A darabot Szinetár Miklós rendezte. — Képűnkön: Fülöp Zsigmond, Szombathy Gyula és Hámori Ildikó Djuro Sovagovics, Glas Slavonija, Eszék; Dimitrina Todorova, Szlivenszko Delo, Szliven; Kurt Holst, Schwerini Volkszeitung, Schwerin Földessy Dénes Ml ü véleményük a PlV-ről f '•:: Leonyid lljics Sztrelcov, Lvovszkaja Pravda, Lvov; Leonard Wa­chalski, Gazeta Zachodina, Poznan; Gödér Károly, Szabad Szó, Temesvár

Next

/
Oldalképek
Tartalom