Dunántúli Napló, 1977. július (34. évfolyam, 179-209. szám)
1977-07-25 / 203. szám
Palackozott Ivóvíz a kisközségekbe? Baranya vízgazdálkodása az V. ötéves tervben Az Országgyűlés nyári ülésszakán számolt be az Országos Vízügyi Hivatal elnöke a vízgazdálkodás helyzetéről és feladatairól. A beszámoló és a vita egyaránt felkeltette a közvélemény és a szakemberek érdeklődését, hiszen többek között olyan fontos kérdésekre irányította a figyelmet, mint az ivóvízellátás javítása, a szennyvizek elvezetése, az öntözéses gazdálkodás fejlesztésének segítése, az ipari igények jobb kielégítése. Hernádi Alajos elvtárstól, a Dél-dunántúli Vízügyi Igazgatóság igazgatójától arról kértünk tájékoztatást, hogy milyen lehetőségei és feladatai vannak Baranya megyében a vízgazdálkodásnak? — Ebben az ötéves tervben 3 milliárd 256 millió forintot fordíthatunk a megyében a vízgazdálkodásra. Ezt jelentős összegnek ítélhetjük meg, azonban vannak olyan körülmények, melyek ezt indokolttá teszik. Hadd említsem meg ezek között a megye jelentős iparát, mely nagy vízfogyasztó, a kisközségek nagy számát, közel ötven százalékuk nincs ellátva egészséges ivóvízzel, Pécs város krónikus vízproblémáit, melynek megoldása, javítása egyre halaszthatatlanabb feladat. Az utóbbiból fakad, hogy a pécsi gondok enyhítésére 1980-ig mintegy 1 milliárd 200 millió forintot fordítunk. A negyedik ötéves tervhez viszonyítva a jelenlegi tervidőszakban 61 százalékkal több pénz áll rendelkezésünkre megyei fejlesztésekre. — Melyek a legfontosabb pécsi feladatok? — Mindenekelőtt az ivóvíz- ellátás javítása. Ezt szolgálja a Mohács—Pécs közötti vízvezeték második vonalának építése, melyre ebben és a következő ötéves tervben másfélmilliárd forintot fordítunk. Befejezésével jelentős fejlődést érhetünk el a város vízellátásában. 1980-ig erre a munkára 587 millió forintot irányoztak elő. Az építkezések. jól haladnak, joggal bizakodhatunk, hogy a tervek megvalósulnak. A másik nagy feladat a szennyvízelvezetés. Sajnos itt 15—20 éves elmaradást kell pótolni, s erre ebben az ötéves tervben nincs erőnk. Lehetőség van egy bizonyos javulásra, de a végleges megoldáshoz jelentősebb állami támogatásra lenne szükség. A távlati célkitűzés, hogy a jelenlegi szennyvíztelepet a várostól távolabbra telepítsük ki. A fejlesztések lehetővé teszik, hogy a vízgazdálkodásban mintegy tíz százalékos előrehaladás történjék ebben az ötéves tervben. Persze mindent nem lehet központi előirányzatokból megoldani, szükség van a helyi kezdeményezésekre, az ipari üzemek vállalkozásaira is. Megemlíteném, hogy a Pécsi Bőrgyár nemcsak a víztisztítást oldja meg kiválóan, hanem még jelentős vegyianyagok visszanyerését is biztosítja. Ugyanakkor például nagyobb gondot kellene fordítani a városban az esővízelvezetésre! Beszélgetés Hernádi Alajos elvtárssal, a Dél-dunántúli Vízügyi Igazgatóság igazgatójával — Milyen fejlesztésekre kerül sor a megye többi településein? — Mindenekelőtt a bányászlakta települések vízellátását kívánjuk tobább javítani, köztük Vasasét, Komlóét. A megye húsz kisközsége kap vízmüvet, jut egészséges ivóvízhez. Ez nem jelenti a feladatok megoldását, a megye lakosságának fele ugyan el van látva jó ivóvízzel, de a településeknek csak az egyharmada. Több lehetőség van a helyzet javítására. Célkitűzésünk, hogy elsősorban azok, akiknek feltétlenül szükségük van egészséges ivóvízre, hozzájussanak. Gondolok itt a gyerekekre, idősekre, betegekre. Ezt szolgálják azok a víztartályok, melyeket már eddig is több községben elhelyeztünk. Szeretnénk a tanácsokkal, termelőszövetkezetekkel együtt biztosítani, hogy azokban a községekben, melyek közelében a tsz saját kúttal rendelkezik, legalább egy helyre vezessék el az egészséges vizet, ezzel számításaink szerint újabb húsz község problémáját lehetne megoldani. Már régebben felvetettük azt a gondolatot, hogy a legszükségesebb ellátás biztosítására érdemes lenne a kistelepülésekre palackozott ivóvizet kiszállítani. Sajnos a megoldás körül vannak problémák, mennyibe kerüljön, ki palackozzon, hogy történjen a térítés. Véleményünk szerint nem szabadna erről a lehetőségről lemondani! — Többször beszámoltunk lapunkban a vízügyi beruházásokról, tervekről. Megítélése szerint ezek közül melyek a legjelentősebbek? — Elsősorban a mohácsi öntözőfürt megépítése, mely húsz éves előkészületek után elérkezett oda, hogy folyik a kivitelező munka, tervezése, építése még ennek a tervidőszaknak a végén megkezdődik. Joggal számítunk arra, hogy hasznosítása abban a térségben rekordtermések elérését biztosítja majd. Ugyanakkor példamutató lehet mások számára is, hogy jobban lehet a vizet hasznosítani. Közel ötven olyan víztározó van a megyében, melyeket öntözéses gazdálkodásra lehetne igénybe venni. Tervezzük egy tározó építését Csertő közelében, melynek segítségével az Almáspatak áradásait akadályozhatjuk majd meg. Folytatjuk a Dráva gátjainak építését, melyet a hatodik ötéves terv időszakában befejezünk, ezzel lehetővé válik több ezer hektár termőterület, több község ár- vízvédelmének biztosítása. Jövőre elkészül, közel huszonöt- millió forintos beruházással a Csele-patak víztározója, mely védekezési lehetőséget biztosít a mohácsi vízkiemelőnek. EsetVasszerkezetek, gépek és technológiai berendezések szerelésére, VASSZERKEZETEK helyszíni gyártására Baranya megye területén szabad kapacitást biztosítunkf Levél vagy telefoni megkeresésre Gép- és Felvonószerelő Vállalat vállalkozási osztály 1033 Budapest, III. kér., Benedek Elek u. 44. Telexszám: 224 464 leges vízszennyeződések bekövetkeztekor ebből engedünk a pécsi vezetékbe vizet. Ugyanakkor mezőgazdasági hasznosítása is jelentős lesz. Pécs lakosságát közvetlenül érinti a kökényi víztározó megépítése, mely egymillió köbméter vizével mindenekelőtt üdülési, pihenési hasznosítású lesz. Mindebből látható, hogy sok terv, fejlesztés valósul meg a közeli években, de a legfontosabb, hogy jól gazdálkodjunk a vízzel óvjuk, védjük azokat az objektumokat, melyek rendelkezésünkre állnak! M. E. Alakulnak az első tömőszakcsoportok Jovore 50000 májlibát állítanak elő Kilója 20 dollár Milyen cipőkben járunk 1978-ban? Bonyhádi lábbelik a börzén Erősek, mint Botond Olyan cipőkben járunk, amilyeneket a kereskedelem forgalomba hoz, mondotta egyik cipőgyárunk vezetője nemrégen a televízióban. Igen ám, de az üzletekben csak olyan cipők közül válogathatunk, amiket hazai üzemeink gyártanak. Egyértelmű. Azaz dehogy, hisz néha importált lábbelikkel is zsúfolásig rakják a kirakatokat és a polcokat: sajnos nem mindig olyanokkal, amelyeket szívesen felhúznánk, de ha mégis, hát az árak ... S hogy a kereskedelem és a gyárak hol egyezkednek? A börzéken. Az elmúlt hetekben több börzére, azaz értékesítési tárgyalásra került sor Budapesten, ahol cipőgyáraink bemutatták a jövő év első félévének modelljeit. A nagykereskedelmi vállalatok képviselői pedig eldöntötték, hogy milyen cipőket is taposunk 1978 januárjártól június végéig. Szomszédságunk egyetlen gyermek-, női és férficipőket készítő gyára, a bonyhádi, az elmúlt hét péntekén állította ki kollekcióját. A bemutatóteremben 87 „Botond” fantázianevű modell közül válogathattak a kereskedők. A bonyhádiak vallják, hogy a gyárkapun kikerülő cipőik tartóssága kiváló, s olyan erősek, mint Bizánc kapuit döngető névadójuk. Közel 50 újszerű lábbelit is elvittek a börzére, amiket a hatvanéves gyár fiatal, három fős tervező- gárdája alkotott. A hagyományos formák mellett, ezek a lábbelik már igazodnak a világ divatjához. A nyújtott orrész és a bebujós megoldás a fiatalok körében minden bizonnyal keresetté teszi ezeket a termékeket. A bonyhádiak eddig zömmel hagyományosan, úgynevezett rámánvarrott megoldással készítették a cipőiket, ami a talp varrással történő felerősítését jelenti. Nemrég emellett megjelent a ragasztott technológia is. Az új fazonú lábbelik már ezzel a módszerrel készülnek. A cipőfelsőrész szinte valamennyi bemutatott modellnél valódi bőrből készült, sőt néhánynál a talp is. A gyár egykét nagyon szép és kényelmes bokacipőt is felvitt Budapestre, de ezekből a CORSO a Tiszántúli, a Fővárosi és a Dunántúli Cipőnagykereskedelmi Vállalat, valamint a SZÖVÁRU és a Centrum Áruház Vállalat egyetlen darabot sem rendelt. Pedig hát télen és tavasszal... A divatcipők különböző pasztellszínekben készülnek, de főleg a barna árnyalatai érvényesülnek. A lyukasztott, sportos cipők, amelyek a Pécsi Bőrgyár Junó bőrével készülnek, elnyerték a kereskedők tetszését. Ezekből nagyobb tételt rendeltek. A börze eredményeként a Bonyhádi Cipőgyár 320 000 pár cipő legyártására kapott megrendelést, amiből 115 000 már ragasztott megoldással készül. A gyár termékein szerencsésen ötvöződik a divat és a célszerűség, most már csak az árakat várjuk. Roszprim Nándor Kétszáz tonna libamájat exportálhat Baranya Pellérden működik a libatömőgép. „Az egész város bűzlik a libaszagtól” írták a napilapok anno 1973-ban Kiskunfélegyházáról, a libamájtermelés hazai fővárosáról. A vita nagy port kavart, a tv is megszellőztette, mígnem a Figyelő című lap pontot tett rá: „A libamáj devizát hoz az országnak, kilójáért 13 dollárt kapunk lefölözés nélkül. Szükségünk van rá.” Azóta 20 dollárra ment fel a libamáj ára, a félegyházi tömők pedig ma már nem 90 000, de 250 000 májlibát tömnek meg évente a helyi Lenin Tsz támogatásával. Ebben a ter- melőszövekezetben rakták le a nagyüzemi libamájtermelés alapjait, a lágytömőgépek beállításával. Ezekkel a gépekkel két ember 350 libát tud megtömni. A közelmúltban Baranyában is megjelentek ezek a tömőgépek, illetve ezeknek némileg módosított változatai. A megye ugyanis nagy libaprogramot indított. A tervek szerint kezdetben évi 200 vagon, távlatilag. évi 500 vagon pecsenye- és májlibát dolgoznak majd fel, az ez év augusztus 19-én átadásra kerülő új pécsi baromfifeldolgozóban. A libaprogramon belül különösen nagy jelentősége lesz a májprogromnak. A Baranya megyei Baromfifeldolgozó Közös Vállalat nem kevesebb, mint évi 200 tonna libamájat akar megtermeltetni és feldolgozni exportra. Ehhez 350—400 vagon májliba kell, ami kb. félmillió liba végsúlya. A szpektikusok azt mondják, Baranyában hagyományok híján nem tudnak ennyi libát és ilyen mennyiségű libamájat előállítani, s főként nem exportminőségben. Az exportmáj ugyanis 40 dekásnál kezdődik. Nos, a kiskunhalasi vágóhíd visszajelzése szerint az első baranyai májlibaszállíi- mány 42,5 dekás átlaggal jött be, a máj 65 százaléka exportra ment, ami igen jó export- hányadnak számít. A közös vállalat ugyanis olyan korszerű technológiát adott ki a libatartóknak, aminek a betartásával a 8 hetes, 4 kilogrammos libát 21 nap alatt 7 kilósra hizlalják, 15—20 kilogramm kukorica beetetésével. A ráhízlalt 3 kiló súlyból 40—50 deka a máj. Azt mondják, a félegyháziak féltve őrzik titkaikat. Vannak egyáltalán titkok, végül is mitől lesz nagy a libamáj? Akik a technológiát kidolgozták, azt állítják, ilyen titok nincs. A ii- bát meg kell tömni. Első nap csak kétszer, majd naponta há- romszor-négyszer, végül a huszadik és huszonegyedik napon már ötször. Ha bírja. Az egészséges liba jól bírja a gépi tömést. Azt azért elismerik, hogy a fajta is számít. A nálunk elterjedt rajnai fajta 45—50 dekás májat ad potenciálisan. Vannak persze kiugró egyedek. Egyes állatoknál a máj nagysága elérheti az 1 kiló 20 dekát is. Ez azonban mór nem elsőosztályú máj. A franciák a kilós májat zsírmájnak nevezik. A fehér Landesi — franciafajta — genetikailag 30 dekás máj előállítására képes. Már behoztuk, szaporítjuk, s a közös vállalat a jövőben ezzel a fajtával látja majd el a termelőszövetkezeteket, szakcsoportokat. A nagy programhoz biztos piac kell hosszútávon is. Ezzel nincs hiba, mert a libamáj tartja világpiaci árát, sőt ez az ár egyre feljebb emelkedik. Nekünk a hagyományos libamájpiacunk Franciaország, ameiy korlátlan mennyiséget felvesz, de mind nagyobb a libamáj iránti érdeklődés az olajtermelő arab államok piacain is. Baranyában most alakultak meg az első tömőszakcsoportok, egyelőre a szederkényi és a sásdi tsz szervezésében. Ezekbe bárki beléphet, termelőszövetkezeti tag, ipari munkás, városi alkalmazott is, ha van megfelelő épülete, még egy üres garázs is megteszi — természetesen nem a belváros szívében, hanem kinn a zöldövezetben. A libát a termelő- szövetkezet helyezi ki, biztosítja hozzá a kukoricát és a tömőgépet. Száz libához adnak ki egy tömőgépet, ennél kisebb állományhoz nem. A takarmány és a soványliba árát elszámoláskor vonják le, a gép árát pedig csak a harmadik turnus leadása után kell törleszteni. Tehát induláskor nem merül fel semmiféle költség. Azért nem kell azt hinni, hogy a libatömés másodállásban is elvégezhető. Ez a munka egész embert kíván, még éjjel is talpon kell lenni, hisz az utolsó tömést éjjel 1 órakor írja elő a technológia. Még tömőgéppel is roppant munkaigényes a hizlalás, nemhiába olyan drága a piacon a libamáj. Száz libán 21 nap alatt sokat lehet keresni, de ha nem jól csinálják, rá is lehet fizetni. A májprémium magas: I. osztályúnál kilónként 500, II. osztályúnál 400, III. osztályúnál 80 forint, és ez tiszta nyereség. Az érdeklődés máris nagy. Az idén 10 000, jövőre már 50 000 májlibát állítanak elő a megyében. A végső cél 200 tonna .májexport Pécsről. Könnyű kiszámítani, hogy ez kilónként 20 dollárral mennyi devizabevételt jelent majd az országnak. — Rné — Hétfői □
