Dunántúli Napló, 1977. július (34. évfolyam, 179-209. szám)

1977-07-12 / 190. szám

( Dunántúlt napló 1977. július 12., kedd ismerjük meg a jogswif«l|Wií«||!!!! A mezőgazdasági termelő­szövetkezetekről Az elmúlt időszakban a ter­melőszövetkezetekről szóló jog­szabályok több vonatkozásban is módosultak. Legutóbb a 7/ 1977. (III. 12.) MT sz. és a 12/ 1977. (III. 12.) MÉM sz. ren­deletek hoztak változást. Az 1977. május 1. napján történt hatálybalépés indokolttá teszi, hogy a mindennapi életben előforduló legfontosabb tudni­valókról olvasóinkat ezúton is tájékoztassuk. Mindenekelőtt arról, hogy termelőszövetkezeti tag lehet minden tizennegyedik életévét betöltött állampolgár, ha az általános iskolát eredménye­sen elvégezte, vagy az iskola rendszeres látogatása alól fel­mentették. Tizenhat éven aluli kiskorút csak törvényes képvise­lőjének írásbeli hozzájárulásá­val lehet tagként felvenni. Tagfelvétel, kilépések A tagfelvétel kérdésében a termelőszövetkezet vezetősége dönt, s határozatáról az érde­keltet értesíti. Abban az eset­ben, ha a vezetőség nem ve­szi fel a kérelmezőt a tagok sorába, tehát elutasító határo­zatot hoz, akkor a belépni kí­vánó személy a küldöttgyűlés­hez fordulhat. A kérelemről a legközelebbi küldöttgyűlés kö­teles dönteni és döntése ellen jogorvoslatnak nincs helye. Döntése végleges. A jogszabályi előírások ér­telmében a tagfelvételt belé­pési nyilatkozattal lehet kérni, amelyet a termelőszövetkezet vezetőségéhez kell Írásban be­nyújtani. A belépési nyilatkozatban a belépni kívánó személy a ter­melőszövetkezet alapszabályá­nak és más belső szabályza­tainak rendelkezéseit magára nézve kötelezőnek ismeri el. A belépési nyilatkozatot a benyújtástól számított harminc napon belül bírálja el a veze­tőség. A tagfelvételt tárgyaló vezetőségi ülésre a felvételt kérőt meg kell hívni. . Abban az esetben, ha 16. életévét betöltött kiskorú kéri a felvételét— amennyiben be­viteli kötelezettség alá eső va­gyontárgyai vannak — a tör­vényes képviselő írásbeli bele­egyezése szükséges. A termelőszövetkezeti tag nem lehet egyidejűleg tagja más termelőszövetkezetnek, szakszövetkezetnek vagy ipari szövetkezetnek, nem állhat munkaviszonyban, kivéve a jog­szabályban meghatározott ese­teket. Mód és lehetőség van arra, hogy a termelőszövetkezet tag­ja a kilépés szabályai szerint más termelőszövetkezetbe át­lépjen. Ilyen esetben a tagot úgy kell tekinteni, mintha az új termelőszövetkezetnél töltöt­te volna le korábbi tagsági vi­szonyát. A termelőszövetkezeti tag tagsági viszonya megszűnik: a) kilépés, b) kizárás, ej a tag halála esetében. A kilépés a tag önkéntes el­határozásán alapul, és azt a kilépés előtt a vezetőséghez kell írásban bejelenteni. A ki­lépés bejelentésének határide­jét — mely 30 napnál rövi- debb és 6 hónapnál hosszabb nem lehet — az egyes mun­kakörök figyelembe vételével az alapszabályban rögzíti a ter­melőszövetkezet. A termelőszövetkezet a tag­sági viszony megszűnése ese­tén a volt taggal, illetve örö­kösével köteles elszámolni. A volt tag (örökös) a ter­melőszövetkezet vagyonából részt nem igényelhet. A bevitt földet kiadni nem lehet, an­nak tulajdonára az 1967. évi IV. törvény rendelkezéseit kell alkalmazni. Rendszeres foglalkoztatás A termelőszövetkezet közös munkájában a tag mellett a családtagok is részt vehetnek. A közös munkában való részvétel a termelőszövetkezet minden tagjának joga és kö­telessége. Ugyanakkor a ter­melőszövetkezet köteles gon­doskodni tagjainak az adott­ságoknak megfelelő rendszeres és képzettségük szerinti foglal­koztatósáról. A jogszabályi előírások ér­telmében a vezetőség első­sorban a közös munkaszerve­zet keretében gondoskodik a termelőszövetkezet tagjainak — szakképzettségüknek megfelelő — rendszeres foglalkoztatásá­ról. Abban az esetben, ha a jogszabály valamely munkakör ellátását képesítéshez nem köti, a termelőszövetkezet ha­tározza meg, hogy az egyes munkakörök betöltéséhez mi­lyen szakképesítés, szakmai is­meret vagy gyakorlat szüksé­ges. Azonos szakképzettség esetén a munkabeosztásnál a taaot az alkalmazottal szem­ben elsőbbségben kell része­síteni. A háztáji termelés Közös munkavégzés a tag­nak, a termelőszövetkezettel kötött megállapodás alapján a háztáji gazdaságban a me­zőgazdasági és élelmezésügyi miniszter által meghatározott eaves termény- és termékfaj­ták előállítására fordított tevé­kenysége, feltéve, hogy a) az állatot a termelőszö­vetkezet részére vagy a közös gazdaság útján értékesíti; b) a terményt a termelőszö­vetkezet részére vagy a közös gazdaság útján értékesíti, il­letve felvásárló vállalatnak ad­ja el. A most leírt tevékenységet a társadalombiztosítási ellátások­ra jogosultság, az ellátások folyósítása, a gyermekgondo­zási segélyre való jogosultság, valamint a tagnak a szövetke­zettől járó szociális juttatások és háztáji föld szempontjából figyelembe kell venni. A háztáji gazdaságban vég­zett termelő tevékenység a rendelet 73. §-a — most is­mertetettek -— alapján csak abban az esetben tekinthető közös munkavégzésnek, ha a tag az alapszabályban meg­határozott munkaórát, a be­számítást megelőző évben a közös munkaszervezetben telje­sítette, kivéve, ha: — a termelőszövetkezet a tag részére a közös munka- szervezetben munkalehetőséget nem tud biztosítani; — a tag a közös munka- szervezetben végzett munká­ban nem köteles részt venni, mert a) a termelőszövetkezeti nyug­díjra jogosító korhatárt betöl­tötte vagy rokkant, tekintet nélkül arra, hogy részesül-e nyugellátásban; b) a részére kijelölt munka (beosztás) meghaladja teljesí­tőképességét; c) fiatalkorú vagy nő és őt a védelmére hozott rendelke­zésekkel ellentétben kívánják foglalkoztatni. A termelőszövetkezet tagjai a közös munkát szervezeti egy­ség keretében, továbbá föld­terület megművelésének válla­lásával vagy a termelőszövet­kezet által meghatározott egyéb módon végzik. A közös munkavégzéssel kap­csolatos jogokat és kötelezett­ségeket a termelőszövetkezet és a tag külön írásbeli meg­állapodásba foglalhatja (mun­kamegállapodás). Terhelés és biztonság Tivoli, Práter, Vidám Park Óriáskerék a moszkvai Gorkij-parkban Szórakozva tanulni Életközeiben a fontos fizikai jelenségek, fogalmak Száztízezer hallgató Befejezés előtt az egyetemi tanévr Tévéműsor­ajánlatunk 1977. július 12., kedd. 21.45: Ipiapacs. Szálkái Sán­dor nevét elsősorban frappáns, ironikus, szatirikus rövidfilmjei­ről ismeri a nézőközönség. (Idén a veszprémi tévészemlén elnyerte a tévékritikusok kü- löndíját A fej című rövidjáték­filmje.) Az Ipiapacs azonban valódi helyzetet idéz meg. Ipi- apacsos bújócskát játszanak ugyanis sok üzemben és vál­lalatnál a munkaidővel, a mun­kaerővel, a nyersanyaggal. Megdöbbentő számokat hal­lunk, mennyi értéket jelentegy- egy perc kiesés, vállalati vi­szonylatban is, hát még nép- gazdasági viszonylatban! Azok a kiváló szakmunkások azonban, akik Kovalik Károly mikrofonja elé állnak, segíteni szeretnének, felfedik a hibákat, javaslatot tesznek, sőt, amint az az egyik riportból kiderül, még anyagi áldozatra ís haj­landók a jobb munka érdeké­ben. 1977. július 13., szerda. 21.30: Krétarajz a fiatal Illyés Gyuláról. Illés Endre krétaraj­zai író-körtársairól mindig hű képet adnak, művészi megkö­zelítéssel ábrázolnak. A fiatal Illyés Gyula Hősökről beszélek című versével Illés Endre is úgy találkozott, hogy nem tud­ta ki1 írta, hiszen a betiltott, majd Kolozsvárott megjelent kötet címlapján csak I. G. sze­repelt. A költemény részletét a műsorban Huszti Péter mondja el. De felhangzik egy Párizsban írt elbeszélése, a Nagyapa című novella, amely­ben a fiatal unoka a vak nagyapa számára felolvas, s olyan híreket költ, amelyek a szabadságról szólnak — 1919- ben, a bukás után is. 1977. július 14., csütörtök. 21.45: Ki az az Ibolya? A te­levízióba sok levél érkezik ma­gán- és közügyekben egyaránt. Egy alkalommal egy kislány írt levelet a tévébe, Molnár Mar­gitnak, hogy „ki kéne tenni az Ibolyát". Molnár Mar­git felkereste a kislányt, s ter­mészetesen első kérdése volt: Ki az az Ibolya? A film — diszkrécióval ke­zelve a kislány és a többi sze­replő kilétét — válaszol is a kérdésre. Nem a konkrét „Ibo­lyáról”, hanem egy vallási kön­tösbe öltöztetett jelenségről, a jóindulatú, de gyenge embe­rek kihasználásáról, anyagi ha­szonszerzés céljából. e ______________ A gépkocsi még a gyakor­lott utazókat is arra csábítja, hogy a szükségesnél több hol­mit vigyenek magukkal egy- egy hosszabb túrára. A sok csomag miatt aztán többnyire csak a beszállásnál derül ki, hogy az utasok alig kerülnek jobb helyzetbe ama kis doboz­ba préselt halacskáknál. Ám ez a kisebbik baj, legfeljebb az utasok kényelmét rontja. A cso­magoknak azonban nemcsak terjedelme, hanem súlya is van és az autó teherbírása vé­ges. A megengedett terhelés határát átlépve veszély fenye­geti az utazás biztonságát is. A túlterhelés sokkal nagyobb kockázatot rejt amint az az első pillanatra látszik és ez egyáltalán nem ellensúlyozható a keményebbre pumpált gu­mikkal. A hordrugók maradan­dó alakváltozása ismét csak a kisebb kellemetlenség. Cse­réjük csak pénzbe kerül. De a kocsi túlterhelésével jelentő­sen megváltozik a futómű be­állítása is, ami a jármű stabi­litását alapvetően lerontja. A kormányzás bizonytalanná vá­lik, a fékezés erőszükséglete és a fékút számottevően megnő, az addig fürge kocsi lustává válik, a gumik elhasználódása ugrásszerűen megnő. Általá­nosságban: a kocsi egészen másként viselkedik, amint azt normális terhelés mellett meg­szoktuk. Ez kritikus helyzetben katasztrofális következmények­kel járhat. Kellemetlen meglepetést okozhat az is, ha kocsink nincs ugyan túlterhelve, de a hely­telen teherelosztás miatt vala­melyik tengely vagy abroncs szenved túlterhelést. A csoma­gokat és az utasokat tehát sú­lyuk figyelembevételével kell elhelyezni. A farmotoros kocsi eleje pl. jobban terhelhető, mint mondjuk a hátsó ülés mögötti rakodótér. A teste­sebb utast is célszerűbb előre ültetni. Fronthajtású kocsiknál természetesen fordított a hely­zet. Kerülni kell a féloldalas terhelést is. Sokan indulnak út­ra tetőcsomagtartóval. Ez mind súlyban, mind terjedelemben csak mérsékelten terhelhető. (A Trabant pl. 30 kp-dal, Sko­da 40 kp-dal, a többi kocsik általában 50—60 kp-dal.) Rész­ben a kocsitető teherbírása miatt, részben a magasan le­vő súly okozta jelentős billen­tőnyomaték és nem utolsósor­ban a nagyobb oldalszél érzé­kenység miatt. Utóbbival már kisebb terjedelmű tetőcsomag­nál is számolni kell. A jármű súlyát és hasznos terhelését alapvetően a gumi­abroncsok viselik. Minden je­lenség, ami a gépkocsik hala­dásakor fellép (gyorsítás, féke­zés, kormányzás stb.) ugyan­csak alapvetően attól a kap­csolattól függ, amely az ab­roncsok és a pálya között lép fel. Jó gumik nélkül tehát nincs biztonság. Ezért . hosz- szabb túrára ne induljunk ko­pott gumikkal. Induláskor még elegendőnek látszó néhány mm-es profilmélység a nyári melegben meglepő gorsaság- gal elfogy. A simára kopott gumik veszélye közismert, de azt sem árt tudni, hogy az európai országok közlekedési rendőrsége igen szigorúan el­lenőrzi a gumik profilmélysé­gét. És az autóst sem az, hogy külföldi, sem az, hogy korláto­zott valutáját kell gumira vál­tania - nem menti. fel az új abroncsok felszerelésének kö­telezettsége alól. A gumiab­roncs pedig sehol sem tarto­zik a filléres kiadások közé. Búsbarna László A világ csaknem valamennyi nagyvárosának van szórakoz­tató parkja, amit Koppenhá­gában Tivolinak, Bécsben Prá­ternek, vagy egyszerűen, mint Pesten, Vidám Parknak nevez­nek. Népszerűségükre mi sem jellemzőbb, mint hogy például a Budapesti Vidám Parknak ta­valy 2,7 millió látogatója volt. Mintegy fél évszázaddal ez­előtt kezdték . üzembe állítani az első motorizált szórakoztató eszközöket, a villamosság, az elektromos hajtás elterjedésé­vel párhuzamosan. Korábban legfeljebb emberi erővel for­gatott körhintákon, láncos hin­tákon élvezhették a sebesség és a lendület, a földtől való elszakadás nagyszerű érzéséta szórakozni vágyók. A fejlődő technika azután egyre rafinál­tabb gépezeteket, szerkezeteket hozott létre a szórakoztatás szolgálatában is. Megjelentek az óriáskerekek, a hullámvas­útok és a pneumatikus, hidrau­likus Segédlettel, optikai trük­kök révén sok meglepetést kel­tő elvarázsolt kastélyok. A fejlődésben fontos szere­Még néhány felsőoktatási intézményben folynak az ál­lamvizsgák, egy-két egyete­men, főiskolán a diplomaosz­tás is hátra van. Néhány na­pon belül azonban elnéptele­nednek az épületek, a felső- oktatásban is befejeződik a tanév. Az intézmények nappali, esti és levelező tagozatán 110 és fél ezren tanultak az idén, ez az utóbbi tíz év legmagasabb hallgatószáma. A nappali ta­gozatokon 64 és fél ezer hall­gató sajátította el az ismerete­ket. A legtöbben — 21 ezren — a tudományegyetemeken, majd 14-16 ezren a műszaki főisko­lákon, illetve egyetemeken, va­lamint a tanárképző főiskolá­kon tanultak. Az egyetemek, főiskolák nap­pali tagozatán 17 ezer fiatal fejezte be több-kevesebb siker­rel az első évet, 14 700-an pe­dig - eljutva az államvizsgáig — búcsút mondtak, illetve mon­danak a képző intézménynek. A nappali tagozatok különbö­ző évfolyamain a hallgatók 37 százaléka volt fizikai dolgozó gyermeke, az előző tanév ará­nya: 35,8 százalék. A nők ará­nya 48 százalék volt, egyes in­tézményekben azonban túlnyo­mó többségben vannak. Érdekesség, hogy szeptem­pe volt annak is, hogy egyre nagyobb szilárdságú, majd egészen új tulajdonságokkal rendelkező anyagok is megje­lentek (könnyűfémek, műanyo- gok). A tömegszórakoztató eszkö­zök tervezése semmivel sem ki­sebb felelősségű munka, mint bármely más konstruktőri fel­adat. Gondoljunk csak a hul­lámvasút pályájának nagy ter­helésű íveire, a hosszú, karcsú rudak végén nagy sebességgel körbeszáguldó kis járművekre, a különféle lesiklópályókro, stb. A szórakoztató parkok bo­nyolult „kínzóeszközeivel” is­merkedő gyermekek, felnőttek akaratlanul is fontos fizikai fogalmakkal és jelenségekkel kerülnek életközelségbe. Bizo­nyára jobban megérti a fizika­órán a tanár magyarázatát a lendületről, a centrifugális erő­ről, a sebességről, gyorsulás­ról, holtponti helyzetről, ütkö­zésről stb. az a diák, aki gya­korlati tapasztalatokat szerzett — a Vidám Parkban. berben az elsőévesek közül több mint ezer fiatal az érett­ségin kívül szakmunkásbizo­nyítvánnyal a zsebében kezdte felsőfokú tanulmányait, 350 olyan fiatal lépte át az egye­temek, főiskolák kapuját, aki érettségivel nem, csupán szak­munkásbizonyítvánnyal rendel­kezett. A hallgatók 80 százaléka ré­szesült valamilyen rendszeres juttatásban, 38 százalékuk ta­nulmányi ösztöndíjat kapott. Minden második hallgató diák­otthonban lakott, s megközelí­tően minden tizedik társadalmi ösztöndíjban részesült. Az 1976/77-es tanévben 627 nép­köztársasági ösztöndíjasunk volt. Az utóbbi 5 évben egyenle­tesen nőtt a társadalmi ösztön­díjasok száma. A munkahelyek elsősorban a leendő műszaki szakembereket támogatják ily módon: 2500-zal kötöttek szer­ződést. A legkevesebb társa­dalmi ösztöndíjas az egészség- ügyi főiskolai karon, a Testne­velési Főiskolán és az óvónő­képző intézetekben található. A hallgatókat hazánk 56 fel­sőoktatási intézményében ösz- szesen 12 200 oktató tanította. Az oktatók 28 százaléka nő. A statisztikák jelenleg 1271 egye­temi és főiskolai tanárt tarta­nak nyilván.

Next

/
Oldalképek
Tartalom