Dunántúli Napló, 1977. június (34. évfolyam, 149-178. szám)

1977-06-11 / 159. szám

e Dunántúli napló 1977. június 11., szombat Olvastuk, hallottuk Baranyáról Pécsváradon járt a Nők Lapja munkatársa és az oftkini tsz Május 1. aranykoszorús szocialista brigádjá­nak életéről, munkájáról számolt be a június 4-i számban. A 18 tagú brigádból kilencen a születésnél is ott voltak. Összeszokott, összeforrott kollektíva, tanulóbrigádnak is ne­vezhetők, mert a helyi mezőgazda- sági szakmunkásképző intézet tan­folyamain is részt vesznek. Céljuk a tejtermelés és borjúsza­porulat állandó fokozása. Két évvel ezelőtt 2200 liter tejet fejtek egy te­héntől éves átlagban. Tavaly 3154-et. Szerintük az állományban 4 ezer li­ter van, s azt kihozzák belőle. Az idén már elérik a három és fél ezret, három év múlva a négyet. Dr. Búza Péter a pincelabirintu­sok kérdőjeleiről ír a Magyar Hír­lap június 4-i számában. Vizsgál­ják: hogyan lehetne gazdaságosan és viszonylag olcsón megszabadulni a föld alatti árnyékvárostól. Vannak kezdeti eredmények, de senki sem hiszi el a hozzáértők közül, hogy gyorsan és örökidőkre érvényesen sikerül megoldani a gondot. Legna­gyobb gond a technikai felszerelés hiánya, bár az NDK-beli hordozha­tó kombinált geoelektromos-termo- elektromos műszerrel nagy valószí­nűséggel meghatározható az üregek jelenléte, elhelyezkedése és mérete. Pécsett bonyolult a földtani szerke­zet. Homokos, palás, márgás réte­gekből keveredik az altalaj, felépí­tését az egymásra rátolódott, repe­désekkel összeszabdalt, pikkelyes összetétel, szerkezet jellemzi. Külö­nösen az ún. „Mecsekalja-vonal” — ez húzódik a régi városmag alatt, ill. annak közelében — okoz gondo­kat. Ebben a földtani övezetben, szeszélyes egymásmelletiségben ta­lálhatók az ősi gránittól a földtör­téneti leg fiatal pannon rétegekig a legkülönbözőbb képződmények. Je­lentős nyomáskülönbségek is jellem­zik, ezért a vízvezető töréseken nngy sebességgel és nagy mennyi­ségben áramlik a karsztvíz a város felé. Pécs régi városrészének tengelyé­ben a talajvizszint minden korábbi ismeretet megcáfolva rendellenesen magas. Ez az oka annak, hogy Pécsre a sokkal több problémát oko­zó vízzel elárasztott járatok jelenlé­te a jellemző, amelyeknek a felku­tatása és megerősítése is nehezebb. Lipóczki József „Nem az alkotó, hanem az üzenet a fontos” Csendesen húzódik meg De­vin — magyarul Dévény — a Duna mellett, a Morva torko­latánál. A közigazgatásilag már régen Pozsonyhoz tartozó ősi településen sötétvörös ri­biszkeborral kínálják a ven­déget és szívesen eldicseked­nek vele, hogy itt még a kaj­szibarack is beérik, míg pél­dául a lamacsi részen meg se fogan a fa. Merthogy ez a vá­ros legmelegebb éghajlatú ré­sze. Rendbentartott portára nyílik a kapu előttünk, amikor Ma­ria Zilavahoz és férjéhez, Mar­tin Zilavahoz megyünk látoga­tóba, A házat a természeti ér­tékei miatt védett Kobyla-domb tövében, a két nagy folyó ölel­kezésénél, a sok vihart átvé­szelt dévényi vár szomszédsá­gában még a fafaragó nép­művésznő nagyapja építette. Az udvar és a ház inkább ha­sonlít műhelyhez, műteremhez, múzeumhoz, mint családi ott­honhoz. A vendéglátó, az idén 68, évébe lépő Maria Zilava köpenyének gyűrődéseiben, rán­caiban faforgácsok fészkelnek, a kis műhely — az előszoba, a konyha — székein fiatal lá­nyok, fiúk ülnek, rajzolnak, fa­ragnak, mintáznak. A holnap népművészei, képzőművészei, önképzőköri alapon Maria Zi­lava — hajlott kora ellenére — ma is szívesen foglalkozik a fiatalokkal. Nem egy szlovák szobrászművész mondhatja ma­gáról, hogy első bátortalan, de már alkotó mozdulatait a fa­faragó művésznő irányította annak idején. Szeretettel és szigorúan foglalkozik ifjú tanít-' ványaival. Tanításai, útmutatá­sai olyan élesek, mint a svéd acélból készült szerszámok, amelyekkel megfaragja a há-, lás hársfát, a tohonya topo­lyát és a csengő cseresznye- fát. A népművészet mindig is a környezetéből vette anyagait, eszközeit, mint ahogy mindig is a környezetét ábrázolta, on­nan vette mondanivalóját, mo­tívumait, figuráit. Maria Zilava nemcsak fafaragó népművész! Kerámiával és festészettel is foglalkozik. Az alkotás szerete- tét, a tehetséget, a művészet TEGYE KELLEMESEBBE NYARALÁSÁT vásároljon előre II Héj, gyermek, bakfis, férfi fürdőruhák, gyermek napozók, széles választékát kínálja a Mecsek Áruház I. emeleti divatosztályai Most vásároljon! Fából vésett vallomások Maria Zilava munka közben mérhetetlen becsülését apjától örökölte. Agyag szülőfalujában is volt, festeni meg csupasz uj­jaival kezdett; ecsetet ma sem használ, annál inkább az élénk színeket... De azt mondja, hogy leginkább a fa engedel­meskedik akaratának. Szereti a topolyafát, első munkáját is ebből faragta, hiszen jól meg­munkálható, a hibája viszont az, hogy könnyen hasad. Ked­vence a cseresznye, amelynek számos előnyös tulajdonsága van, hátránya viszont: kézzel nem lehet, vagy igen nehéz formálni, faragni, vésni. Éppen ezért leginkább a hársfát sze­reti, amely könnyen megmun­kálható, nemes anyag és tar­tós is. A fa megmunkálása, megfor­málása — akármilyen magról fakadjon is — fizikai munká­nak sem lebecsülendő. Maria asszonyon azonban egyáltalán nem vehető észre a fáradtság, még a késő esti órákban, vil­lanyvilágításnál sem. Miközben alkot, dúdolgat magában és ha társasága van, legyen az kisgyerek, felnőtt, vagy maga­korabeli, beszél; magyaráz, mesét mond, legendát sző. Mi­előtt munkához látna, rendsze­rint egyszerű vázlatot rajzol papírra ceruzával, aztán keze­lésbe veszi a fát. A rönkben, a tuskóban, a fatörzsben, az ágban ő már előre látja, mit akar belőle csinálni. — Azt tartom — mondja Maria asszony —, hogy csak kevés erőszakot szabad elkö­vetni a természet által meg­teremtett fán, ki kell használni minden adottságát, ahogyan az ember kezébe kerül. Csak annyira szabad beavatkozni az éles szerszámok, az ember sze­me, szíve és tudása, fantáziá­ja szerint a fa szöveteibe, amennyire ez feltétlenül szük­séges. Maria Zilava alkotásainál fi­gyelemre méltó, hogy általá­ban egy darabból mintázza meg a szobrokat, sokszor meg­hagyja a kérget a dombormű­veknél, a szoborkép kerete­ként. Ez utóbbiak közül van néhány alkotása, amelyek szin­te már szobrok, hiszen majd három dimenziósra képezte őket, áttörésük finom, csipké­zett. A fa törzse vagy deszkája nyújtja meg, vagy teríti szét al­kotásait, amelyeknél nem min­dig tapintható ki pontosan az emberi test anatómiájának tö­kéletes szabályismerete. Ro­busztus és nagyméretű alkotá­saiban a figurák sokszor dur­ván elnagyoltak, mégis légie­sek, az arcok nagyon kifeje­zők. Nem egy fafaragása az ősi indián művészet totemszerű fi­gurakompozíciójára emlékeztet. Lakása tele van oklevelekkel, könyvesszekrénye róla és mű­vészetéről szóló könyvekkel, ki­adványokkal, fényképekkel, új­ságcikkekkel. Európában egész sor kiállításon nyert díjat, 1975- ben egyik alkotása a Budapes­ten megrendezett nemzetközi amatőr képzőművészeti kiállí­táson is szerepelt. Alkotásai nemcsak Csehszlovákiában, ha­nem a világ számos múzeumá­ban és galériájában megtalál­hatók, legszebb faragásait pe­dig a szlovák nemzeti múze­umban őrzik. Látogatásom al­kalmával szerencsém volt, hi­szen kész alkotásai közül a legújabbakat még nem szállí­tották el. Láthattam a Cigány­lakodalom, a Dévényi szövet­kezet tagsága, A béke dala, a Holdutazás és a Hazafelé című munkáit. Feltűnt, hogy néhány nagyértékű alkotásán nem lá­tom az alkotó szignóját. Mi­kor rákérdeztem, így válaszolt: — Nem az alkotó fontos, hanem a mondanivaló, hogy úgymondjam, az üzenet, amit az alkotó csak közvetít alkotá­saival ... Maria Zilava és férje, Mar­tin Zilava — aki társa a mű­vészetben is — már egy kerek kis erdőre való fát megfara­gott, alakított át szobrokká, formált meg a maga, a gye­rekei, az unokái, a szomszédai, a munkatársai, falusi ismerő­sei arcára és hasonlatosságá­ra. Oravec János Földgázfeldolgozó épült Szegeden A szegedi szénhidrogén me­dence algyői központjában el­készült és pénteken megkezdte a próbatermelést a mező má­sodik gázfeldolgozó üzeme. A modern létesítmény magyar- szovjet kooperációban épült, több mint félmilliárd forintos költséggel. Ennek is ugyanaz a feladata, mint a két évvel ez­előtt átadott másik ilyen üzem­nek: a medencében a fel­színre kerülő földgázból — mi­előtt ezt az országos távveze­ték-hálózatba bocsátják — ki­választja a propánt, butónt és egyéb szénhidrogén-származé­kokat. Ezek az energiaellátás, valamint a vegyipar, a mű­anyagipar fontos alapanyagai. Évente tízmillió háztartási pa­lack megtöltéséhez elegendő propán-bután, huszonkétezer tonna izopentánt, száztizenöt- ezer tonna stabilgazolint - vagyis kis oktánszámú benzint — ad az üzem a népgazdaság­nak. Valamennyit vasúti tar­tálykocsiban szállítják majd a továbbfeldolgozó üzemekbe. Pénteken megnyitották a már eddig is működött gáz­előkészítők csapjait, s bebo- csátották a tisztított földgázt az új üzem felfűtött csőkemen­céibe, beindították a turbó­kompresszorokat, beállították az automatikákat. Több napig eltart, amíg a gáz végighalad valamennyi berendezésen, a hét leválasztó tornyon. Ez utóbbiak egyike hatvannégy méteres és így Szeged legma­gasabb üzemi objektuma. Az úgynevezett abszorpciós eljá­rás közben a gáz hőmérséklete mínusz huszonhárom Celsius és kétszázhatvan Celsius fok között változik, miközben ki­válnak belőle az értékes szár­mazékanyagok. Az ezektől „megszabadított" földgázt bo­csátják azután az országos távvezeték-hálózatba, vagyis a fogyasztókhoz. Az automatizált termelés kor­szerűségére jellemző, hogy az üzem munkáját mindössze hét dolgozó irányítja. Cholnoky László emlékezete Tíz éve már, hogy Cholnoky László tisztelői tudományos munkásságára emlékezve a Me­csekről hozott színes őszi lomb­csokrot helyeztek sírjára, mint­egy szimbólum gyanánt, Chol­noky László a növények szín- változtató élettani jelensége adta tudományos kutatómunká­jához az ihletet. Cholnoki László 1899-ben, a Tolna megyei Ozorán szüle­tett. A gimnáziumot Veszprém­ben végezte, s miután Buda­pesten gyógyszerészdoktori dip­lomát szerzett, 1924-ben a pé­csi egyetem Kémiai Intézetébe kapott tanársegédi kinevezést, majd itt megszerezte a böl­csészdoktorátust is. Az Akadémia által kiadott „A kémia története Magyaror­szágon" című könyv nagy el­ismeréssel beszél a pécsi inté­zet eredményeiről. „A szerves kémiai kutatás — olvasható Szabadváry—Szőkefalvi nagy művének 342. lapján — nemzet­közi hírnevű hazai centrum.a a pécsi egyetem Kémiai Intézeté­ben alakult ki Zechmeister László és Cholnoky László mun­kálkodása nyomán". E mun­kásság első számottevő ered­ménye a pirospaprika festő­anyagának, a kapszanthinnak izolálása volt. Cholnoky Zech- meisterrel megírta ezután „Die Chromatographiesche Adsorp- tionsmethode" című 1937-ben Bécsben, majd Londonban és Moszkvában is megjelent mű­vet. Zechmeister 1938-ban ta­nulmányútra az USA-ba ment, majd a fasiszta törvények kö­vetkeztében állásáról lemon­dott, s így 1942-ben tanszékét Cholnoky vette át, de végleges kinevezését csak 1948-ban kap­ta meg. 1952-ben a karotinoi- dok kutatása területén elért eredményei alapján a kémiai tudományok doktora lett. 1953- ban számolt be először a ka- rotinoidok növényfiziológiai sze­repének lehetőségeiről, 1955- ben felfedezte a kript-kapszint, 59-ben pedig az alfa-kriptoxan- tint. Rendkívül finom megfigye­lései, az aprólékos kísérleti technika, a szellemes megfon­tolások világszerte nogy elis­merést keltettek. A magyar ál­lam Kossuth-díjjal, a Munka Érdemrend arany fokozatával, az Akadémia levelező tagság­gal tüntette ki. Harcos Ottó GKdMO/yTci/úrN ^owAt A bácsi korszak Különlegesebb jelei kezdetben nin­csenek. Észrevétlenül kezdődik, mert oz egyáltalában nem számítható oda, mikor kis kölykek megállnak az ember mellett, és azt imádkozzák: — Bácsi, adjon két forintot! . . . Ez még semmi, mert ha nem adsz, még tegezőviszonyba is keveredhetsz oz ifjúsággal, ami így hangzik: — Letörne az a mocskos körmöd, te fukar disznó . . . Az elgondolkoztatóbb már, amikor barátod aggasztóan fölcseperedett kislánya elkapja pillantását, mintha észre se venne, és ha mégis kény­telen, akkor vonakodva köszön, mint­ha a fogát húznák: — Keiccsókolom . . . Ez még elintézhető úgy, hogy az omber legközelebb szemérmetlenül úgy köszön előre neki: — Csókolom Verácskal Erre ó már nem fordítja el a fejét, ős minden rendben lesz. Sokkal gyanúsabb, mikor felszállsz a buszra, és egy fiatal váratlanul átadja a helyét: — Tessék, Kálmán bácsi! Ilyenkor az ember vagy leül, vagy nem, de elgondolkodik. Ahhoz volt hozzászokva, hogy ő adja át a he­lyét. Sokkal rosszabb ennél az, amikor fiatalasszonyok ajánlják a helyüket: — Tessék bácsi, foglaljon helyetI Jó, rendben, nem ülsz le, valami olyasmit mismásolsz, hogy jobban szeretsz állni, de azért gyorsan el­rohansz az első kirakatüveghez. Van ennél gyanúsabb jel is. ösz- szejövetel, fiatalok is vannak, ked­ves gyerekek, szereted is őket, meg annyi emberrel tegeződsz, hogy el­igazodni se tudsz benne, hát ezt mondod: — Ne magázzl Szervusz! Az illető ezután úgy köszön, ahogy illik: — Szervusz, Kálmán bátyám! Egyszer azonban, bár továbbra is köszön, valamit változtat: — Szervusz Kálmán bácsit A változás lényegtelen, de nem neked. Udvariasan visszaköszönsz, de érzed, hogy nincs ez valahogy jól. Vannak azért még örömteli pilla­natok. Megállsz egy kert mellett. Szép virágok, az asszonyt, aki ott kapál ismered is. Köszönsz, és meg­csodálod a virágot. — Ez itt egy érdekes sziklanövény! Nem ismeri Szöllősy bácsi? — Sajnos nem! - mondod, de azért valami furdal. — Asszonyom, szabadna valamit kérdeznem? Hány- beli ön? Enyhe zavar, majd mint akinek minden mindegy, megmondja. Egyidősök vagytok, körülbelül. Egy kis rezignáció van a hangodban: — Talán egyezzünk meg egy más­fajta megszólításban. Nem jogos, kortársasszonyom. Megegyezünk a semleges „Szom­széd úr—Szomszéd asszonyában, és azóta ezt használjuk. Aztán jön egy érettségi találkozó. Nevezetes dátum! Döbbenten látod, hogy a fickók mit öregedtek! A szemükből meg látod, hogy te is öregedtél. Nem jók oz érettségi találkozóki Azután egyszerre jön a lejtő, ülsz a buszon. Áll egy tündérien csinos fiatalasszony, öröm nézned, üde, csinos, kedves az arca profilban is. Az alakja is jó. Leszálltok, és egyszerre indultok neki a zebrának. Nagy a forgalom, az átkelést töprengés előzi meg. Te megnyugtatod: — Nekiindulhatunk Asszonyom I Egy­szerre kettőt nem mernek elütni.» A fiatalasszony elneveti magát, és nekiindultok. Te egy kissé lemaradsz, de ő nem. Ezt mondja: — Mindig úgy várjuk az írását! és bemutatkozik. Nem te, ő! Már bemutatkozhat, nincs jelentősége. Van ennél rosszabb is? Van (Ami­kor nekiiramodsz a busznak, el is éred, és akkor megbotlasz. Talpra- kászálódnál magad is, de egy fia­talember elkap, segít fellépned, és azt mondja: — Papai Azért vigyázzon! Mit tehetünkl Vigyázunk. Szöllősy Kálmán Lakatos szakipari munkákat O kerítések, ♦ vasajtók, ♦ kapuk, ^ garázskapuk készítését és helyszíni szerelését elsősorban lakossági megrendelésre rövid határidővel vállaljuk! Irányárainkat a helyszíni felmérés után előre közöljük. A munkák megrendelhetők; ÉPÜLET- ÉS LAKÁSKARBANTARTÓ IPARI SZÖVETKEZET lakatos részlege, PÉCS, Felszabadulás u. 16. sz. Telefon; 15-066.

Next

/
Oldalképek
Tartalom