Dunántúli Napló, 1977. június (34. évfolyam, 149-178. szám)

1977-06-09 / 157. szám

6 Dunántúli napló 1977. június 9., csütörtök Milyen módszerekkel érték el? Termelni minden agrár­üzem növénytermesztési ágazata tud, jól termelni már kevesebben és ki­emelkedő eredmények el­éréséről sajnos még csak hellyel-közzel lehet szó. A különbségeknek esetenként magyarázata lehet a föl­dek változó minősége, az alkalmazott fajták eltérő képessége, de ennél lé­nyegesebb az üzemi ter­melési felkészültség diffe­renciált színvonala. Ezért fordul elő, hogy két szom­szédos agrárüzemben több ezer forintos eltérést mu­tat ki a zárszámadási mér­leg az egy hektárra eső árbevétel és közös jövede­lem alakulásánál. Hektáronként 410 mázsás burgonyatermés Nagy hozamú fajták, gépesítettség Pontos közgazdasági számítások Országosan is... Nagymógocson az 540 hek­táron gazdálkodó Egyesült Tsz- ben egy hektárról 406 mázsa burgonyát értékesítettek tavaly, de ennél valamivel többet ter­meltek. mert a gépi betakarí­tás során jó néhány mázsa földben maradt burgonyát ki­lónként 1 forintos térítéssel a tagság szedett fel, hogy ne menjen veszendőbe. A terme­lési költség mázsánként 103 forintot tett ki, mig az árbevé­tel meghaladta a 400 forintot. Ez megfelelően mutatja a ter­melés gazdaságosságát, de el kell ismerni, hogy az önkölt­ség azért alakult 100 forint kö­rül, mert kiemelkedően magos volt a hektáronkénti hozam, s ennek arányában csökkent a ráfordítás egységnyi összege. Nyilvánvaló, hogy 3 mázsás hozamnál már magasabb az 1 mázsára jutó termelési befek­tetés. A 406 mázsás hektáronkénti értékesítési eredményével nem­csak a megyében, hanem or­szágos viszonylatban is az el­sők közé került az Egyesült Tsz a közös gazdaságok termelési ranglistáján. Czirbus Lászlóhoz, a gazdaság föagronómusához fordultunk: foglalja össze a kiemelkedő hozameredmény szakmai magyarázatát Tervszerű talajgazdálkodás — Az első, amit rendkívül fontosnak tart a szakvezetés - mondta - a termőtalajok táp­anyaggazdálkodásának, kész­letének átfogó ismerete. Olyan gyakorlat alakult ki nálunk, hogy az esztendő közepén ta­lajmintavételt tart a szarvasi Tiszántúli Talajjavító és Talaj- védelmi Vállalat, és ezt követi a laboratóriumi vizsgálatok alapján a talajerővisszapótlás arányainak a megállapítása. Az idén a tavalyi felmérések alapján folytattuk a műtrágyá­zást. s előzőleg a szervestró gyázást, most júniusban pedig a következő évre szóló minta- vételezés történik. Tagjai let­tünk a Forráskúti Zöldség- és Burgonyatermesztési Rendszer­nek, ahol szintén alapvető technológiai előírás a talajerő szerinti tápanyag-utánpótlás. Akkor termelünk a leggazda­ságosabban, ha ismerjük a föl­dek termőképességét. A biztonságos termelés .ér­dekében a szövetkezet a ma­gas hozamú külföldi Desiere- és a Jarla-fajtát részesíti előny­ben, amelyek képesek hektá­ronként 500 mázsás termést is adni. Növekvő termőterület A gazdaság tavaly 100 hek­táron foglalkozott a burgonyá­val, s a termelési rendszer ke­retében az idén megkétszerez­te a vetéstej^iletet. A múlt évi eredmények alapján, s a szak­mai, technikai felkészültség ré­vén vetőmag-előállításra is megbízást kapott a szövetke­zet. Az idén a 150 hektáros árutermelés mellett 50 hektá­ron kizárólag vetőburgonyát termel.- Szót érdemel még a ter­melés teljes gépesítése - foly­tatta a főagronómus. — Ehhez tartozik az önjáró burgonyaül­tetőgép, a repülőgépes vegy­szerezés és a szedés automati­zálása. Az elmúlt évben még nem rakta fel a szedőgép a te­herautóra a burgonyát, de az idén már teljesen automatizált betakarító gépet üzemeltetünk. Közgazdasági elemzéssel A termelés hátteréhez tarto­zik, hogy felkészült a szövet­kezet a megnövekedett felada­tok ellátására is. Az eddigi négy berendezést egy önjáró, másodpercenként 200 literes egységgel egészítették ki, amely szükség szerint adja a vizet nemcsak a burgonyára, hanem a cukorrépára is. — Feltétlenül hangsúlyozni kell — fejezte be a termelési tapasztalatok összegezését Czirbus László —, hogy minden agrotechnikai beavatkozást a gazdaságosság, a szükséges­ség jegyében alkalmazunk Ezért hoztuk létre a közelmúlt­ban a tsz önálló közgazdasági elemző csoportját is. Ez a négyfős kollektíva — ágazaton­kénti bontásban — figyelemmel kiséri a termelési költségek alakulását, továbbá az önkölt­ség. a termelésszerkezet és a jövedelmézőség közötti párhu­zamot. Méri ágazatonként oz NAGY VÁLASZTÉKBAN szezon 30 százalékos engedménnyel kezdetén I vásárolhatók A MECSEK ARUHÁZ DIVATOSZTÁLYÁN, AZ I. EMELETEN üzem- és munkaszervezés szint­jét, és megtervezi, kidolgozza a hasznosabb eljárásokat. Vég­eredményben tervez, mér, meg­figyel és jelez a közgazdasági csoport, és ezek az információk rendkívül nagy segítséget je­lentenek o vezetés számára a gazdálkodás hatékonyságának növeléséhez. Tóth József Kőolajmúzeum Zalaegerszegen Látható a Göcseji Falumúzeum mellett Oktatási hely az olajkitermelésről A múlt század közepén fúr­ták az első kőolajkutakat Ame­rikában, s nem sokkal később- az 1860-as, 1870-es években- Európában is megjelentek a föld mélyébe lenyúló acélszer- kezetek. Magyarország sem maradt le az új energiahordozóért foly­tatott versenyben: Zsigmondi Vilmos (1821-1888) neves geo­lógusunk ártézi kút fúrásai nyo­mán Zsibó és Szelence környé kén kezdtek el olaj után kutat­ni a vízfúráshoz hasonló be­rendezésekkel. A magyar geológusok újítá­sai, találmányai ugyancsak nagy lendületet adtak a kőolaj­kutatásoknak, hiszen Eötvös Lo- ránd torziós ingája volt az első olyan műszer, amely a föld mélyének anyagairól fúrás nél­kül tájékoztatott. A lelőhelyek felkutatása után hamarosan megkezdődött a kő­olaj hazai kitermelése is: a Magyar Vagon és Gépgyár vasúti tartálykocsikat, a Weiss Mannfréd Művek tankautókat gyártott a születő olajipar szá­mára. A műszaki berendezések gyorsan elavultak, s az új fú­rógépeket, szállító eszközöket mind modernebbel cserélték fel. A magyar kőolajipar hősko­rában alkalmazott masinák azonban nem kallódtak el, sőt, ma külön múzeum őrzi azokat Zalaegerszegen. E különös ipartörténeti gyűj­temény magvát a Sopronban levő Központi Bányászati Mú­zeumnak A magyar kőolajbá­nyászat története című kiállí­tásának anyaga képezte, amelyhez aztán odacsatoltók a Miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem Olajtermelési Tanszé­kének értékes eszközgyűjtemé­nyét is. Noha az olajipari múzeum elhelyezésére több városunk is alkajmas lett volna, mégis Za­laegerszegre esett a választás. Nem ok nélkül, hiszen a Gö­cseji Folumúzeum mellett igen jó hely kínálkozott az olajipar régi eszközei számára, s épp így Zala mellett szólt az a kö­rülmény is, hogy hazánk olaj­ipara Göcsej vidékén született meg: az 1917-1918-as próba­fúrások után 1937-ben ott ta­láltak nagyobb mennyiségű ki­termelésre érdemes kőolajat. A Magyar Olajipari Múzeum — ez az intézmény hivatalos neve — 1969 szeptemberétől várja a vendégeket, és 1971 áprilisától gyűjti országos ha­táskörrel az olajipar arra érde­mes műszaki emlékeit. A falumúzeum mellett ötven eredeti felszerelés, szerkezet látható. A legértékesebb min­denképpen a Rotary—1 elneve­zésű fúróberendezés, amelyet még gőz hajtott, s amely 1935 és 1954 között 162 kutat fúrt, összesen 210 000 méter mély­ségben. Vannak ott különféle kútjavítók, ún. lyukbefejezök, s ugyancsak a szabadtéri be­mutatón állították ki az emlé­kezetes algyői gázkitörés so­rán megsérült, majd a tűzben szinte a felismerhetetlenségig megolvadt kitörésgátlót is. Lát­ványa ma is elborzaszt: riasz­tóan emlékeztet a föld mélyé­ben rejtőző energiák félelmetes erejére . . . Az olajipari múzeum termé­szetesen nemcsak az immár el­avult berendezések őrzőhelye, hanem oktatási hely is, hiszen fedett csarnokában megannyi makett, táblázat magyarázza a kőolaj kitermelésének különfé­le módozatait. Mindemellett még okmányo­kat, Írásos emlékeket is gyűj­tenek Zalaegerszegen, ahol a múzeum munkatársai olajipar- történeti ,,adatbank"-ot szeret­nének létrehozni. Bőven lesz ehhez is anyaguk . . . Akácz László A Rotary 1 furobcicndczest még gőz hajtotta-f*­Karácsonyfának nevezik az olajtermelő kutak felszíni sze­relvényét Könyv­kiállítás „Könyv a béke és a haladás szolgálatában” címmel szep­tember 6—14-e között rendezik meg az első moszkvai nemzet­közi könyvkiállítást és vásárt. A magyar könyvkiadás mintegy 250 négyzetméteren több mint 2000 kötettel mutatkozik be a legfrissebb művekkel. Az elmúlt két év termésével Moszkvában. A moszkvai nemzetközi könyv- kiállitáson a szocialista orszá­gok kiadói külön mutatják be a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulójára megjelentetett alkotásokat, s a győzelem könyvtára sorozat­ban napvilágot látott munká­kat. Ötven különféle szerkezet, be­rendezés látható a múzeum szabadtéri anyagúban Június elejére 1000 szarvas­borjút és közel 3000 őzgida- szaporulatot várnak vadász- társaságaink a területükön élő törzsállomány után, E két nemes nagyvad fajunk szaporodási ideje május végé­re, június elejére esik. Az őz- suto 10 hónapi vemhesség után ez idő tájban egy vagy két gidát ellik. A fiatal sutá­nak egy gidája van, az idő­sebb sutáknak rendszerint két tő, ritkán találkozhatunk hó- romgidás sutával is. A napvi­lágra jött gidák barna alapon fehér foltosak. Kéthónapos kor ban a fehér foltok elmarad nők és a gidák barna színe sárgásbarnába hajlik. Az özsuta nem olyan jó anya, mint a szarvastehén. Az első napokban a még hosz szabb távolságra elmenni nem tudó gidáját „elfekteti”, magó ra hagyja. Ilyen esetekben lép­nek fel a természetjárók „men- tőangyalként", a suta által rö vid időre elhagyott gidát fel­szedik és hazaviszik. Ez szigo rúan tilos és lopásnak minő sül. Az így elhurcolt gidát az anya már nem fogadja vissza Hosszabb házi nevelés után pedig nem tud beilleszkedni a természet adta környezetbe Ennek következtében az őzgida elpusztul. Az elfektetett gidák ban nagy pusztítást végezhet­nek a rókák és a kóbor ku tyák. Az egészséges kisgidák gyor san fejlődnek. Pár hónap múl­va a bak gidák homlokcsont­ján kidudorodás látható, pör­gő szőrcsomóval, amely az agancstő kezdetének az első jele. Az ünőgidák ivarjellege csak október táján látszik, ami­kor a jellegzetes „kötény" kezd kialakulni. Vadászaink hat-nyolc hóna­pos korban megkezdik a gidák selejtezését, elsősorban a be­teg és gyengén fejlett őzgidá­kat lövik ki. Ezek könnyen felismerhetők borzas szőrükről, púpos hátuk­ról és fejletlenségükről. Ugyan­csak selejtezésre kerülnek azon gidák, amelyek megkésve szü­lettek és még gyengék ahhoz, hogy kiteleljenek. Ha az ilyen gidák mellett gyenge, fejletlen, satnya anyát látunk, mindket­tőt kilőhetjük, az első lövéssel a gidát és csak a másodikkal a sutát. A szarvostehén ugyanebben az időben 8 és fél hónapi vemhesség után borjazik. A vemhes tehenek erre az időre az erdők sűrűjében nyugalmas rejtekhelyükön ellenek egy vagy két borját. Az újszülött szarvasborjú már a világrajötte után pár perccel lábra áll. Lá­bai botszerűen merevek és ki­kicsúsznak alóla, mégis elindul és rövid idő múlva kisebb tá­volságokra már követi anyját. Ilyenkor a szarvastehenek csak kis területen mozognak. így a szarvasborjak kevesebb ve­szélynek vannak kitéve mint az őzgidák. A szarvasborjak selejtezését ugyanazon szempontok alap­ján végezzük, mint ahogy azt az őzgidáknál leírtuk. Az éves szaporulat selejtezé­sét mindkét vadféleségnél olyan szigorúsággal végezzük, hogy a megmaradt állomány a jövő törzsállományának jó alapja legyen, mert ezt csak egészséges, jól fejlett szaporu­lattal biztosíthatjuk. Farkas János megyei fővadász Őzgidák és szarvasborjak selejtezése Az őzgidák elfogása büntetendő cselekmény Cél: egészséges törzsállomány kialakítása

Next

/
Oldalképek
Tartalom