Dunántúli Napló, 1977. június (34. évfolyam, 149-178. szám)

1977-06-08 / 156. szám

2 Dunántúlt napló 1977. június 8., szerda Első dijat nyert a Pécsi Mecsek Kórus a tamperei fesztiválon (Tudósítónk telelonjelentése) Keddre virradó éjszaka ha­zaérkezett nyolcnapos finnor­szági útjáról a Pécsi Mecsek Kórus. Az együttes szép, kimagasló nemzetközi sikerű díjjal öreg­bítette a magyar énekkari kul­túra jó hírét. A június 2-5-e között a finnországi Tamperében meg­rendezett nemzetközi kórus­fesztiválon a Pécsi Mecsek Kó­rusnak ítélte oda a zsűri az I. helyezettnek járó aranyérmet. A „Tamperei Melódia ’77” el­nevezésű fesztiválon több mint negyven, főleg a skandináv országokból részt vevő külön­böző énekkar között a Pécsi Mecsek Kórus Tillai Aurél kar­nagy vezetésével egyúttal nagyszerű közönségsikert is aratott. A helyi zeneiskola ex­kluzív hangversenytermében a hallgatóság különös érdeklő­déssel fogadta a pécsi együt­tes rendkívül igényes és ma­gas színvonalú műsorát. A Pécsi Mecsek Kórus mint korábban, ezúttal is a Lahti Munkáskórus vendégeként tar­tózkodott Finnországban, má­jus 31-től június 5-ig. Több koncertet adtak, egyebek közt Lahti közelében egy Hollola nevű helység több mint 800 éves műemlék templomában. A tamperei fesztiválprogram után egy ottani bank épületé­ben adott teljes estét betöltő műsort a pécsi együttes. A kó­rus több műsorszámáról felvé­telt készített a lahti rádió. A Lahti Munkáskórus és a Pécsi Mecsek Kórus cserekapcsola­tának jegyében számos közös programon, együttes dalének­lésen, szaunázáson, kirándulá­sokon vettek részt a vendég­látó lahti munkásénekkar tag­jaival. A Pécsi Mecsek Kórus finn­országi útjáról később részle­tesebben is beszámolunk. Wallinger Endre 1500 i|| iobla Elloptak a közlekedési jelzőtáblát Forgalom- technikai vizsgálat a baranyai utakon E heti közlekedési őrjáratun­kon kivételesen nem a közle­kedésrendészet vendégei vol­tunk, s nem a közlekedők el­rettentő szabálysértéseit vizs­gáltuk, hanem a Pécsi Közúti Igazgatóság forgalomtechnikai felülvizsgálatán vettünk részt, vagyis a jelzőtáblákat és út­burkolati jeleket figyeltük. Ez a vizsgálat, amelynek a KPM a gazdája, de részt vesznek ben­ne a megyei tanács, a megyei közlekedésrendészet és a Vo­lán 12. sz. Vállalat szakembe­rei is, nem egyszeri s nem egyedi program. A többi me­gyében is most történik, s lé­nyegében az ország összes te­lepülésére kiterjed. Baranyában a KPM és a ta­nácsok, illetve a gazdálkodó szervek kezelésében lévő uta­kat vizsgálják, mennyiben fe­lelnek meg forgalomtechnikai- lag a közlekedés biztonsága követelményeinek, hol és mi­képpen kell változtatni az ed­digi forgalmi renden. Tegnap először Vajszló felé vettük az utat, s útközben vala­mennyi bekötő utat is végig­jártuk, amennyi csak ezen az útvonalon található, majd ugyanezt tettük a görcsöny— harkányi és a boksa—szabad- szentkirályi összekötő utakon is. S nem eredménytelenül: volt jegyzetelni való bőven: vagy két tucat, elsősorban „elsőbb­Képünlr Görcsönyben, a vajszlói elágazásnál készült, ahol az útra nincs felfestve megfelelő gyalogátkelőhely, illetve a Vajszló felől jövő autóknak a kanyar nem belátható és ezért balesetveszélyes. Csütörtökön befejeződik... Nagykarbantartás a pécsi vágóhídon Növelik a sertésfeldolgozási kapacitást Száznegyvenezer sertés a második félévben Nagy a nyüzsgés és a fel­fordulás a Baranya megyei Al- latforgalmi és Húsipari Válla- lalat pécsi vágóhídján. A más­kor sertésekkel és szarvasmar­hákkal teli karámok üresen tá- tonganak. Néhány ember még az acélkorlátokat hegeszti, de odébb már mázolnak. Az üzem­csarnokban a „néma" beren­dezéseken szerelők dolgoznak. Három hete kezdődött az 1975-ben átadott vágóhíd első nagy karbantartása, melyben ségadás kötelező” jelzőtábla „hiányzott" az utak mentén. Korábban nem volt rájuk szük­ség, a legújabb útépítések mi­att azonban most már elen­gedhetetlen a kihelyezésük. Volt — illetve éppenséggel nem volt — olyan tábla is, amely azért hiányzott az út mellől, mert ellopták, például Baksa határában. Akadt olyan tábla is, amelyet „tréfás ked­vű" emberek ellenkező irányba fordítottak. Ez még viccnek is ostoba, azon kívül, hogy a köz­lekedési tábla ellopásával egyetemben bűncselekménynek minősül, mint a közlekedés biz­tonságát súlyosan veszélyeztető cselekedet. Legtöbbet talán a görcsöny— harkányi út görcsönyi csomó­pontjában időztünk. Itt, hogy a kereszteződés áttekinthető és biztonságos legyen, stob-táblát, illetve útburkolati jelet kell el­helyezni, illetve felfesteni, fákat és sövényt kell kiirtani, sőt egy kerítés sarkát is le kell bon­tani. Ezeknek a forgalomtechnikai vizsgálatoknak eredményekép­pen 1978-ban várhatóan mint­egy 1500 jelzőtáblával több lesz a baranyai utak mentén, mint jelenleg van. Nem éppen olcsó „beruházás”, de az egy­re növekvő közúti forgalom biztonsága ezt követeli. D. I. Óvatosságra intik a balatoni fürdőzőket A Balatonon megkezdődött a strandszezon. Az utóbbi évek szomorú „vihar-statisztikája” alapján az illetékesek felhívják az üdülők és a kirándulók fi­gyelmét arra, hogy 1970 óta szezononként több mint harmin­con lelték halálukat a tó vizé­ben. A halálesetek számának emelkedése hozzávetőleg ará­nyos a Balaton idegenforgal­mának növekedésével. Az ille­tékesek szerint azonban ez az arányosság nem törvényszerű. A Balatoni Vizirendészeti Rend­őrkapitányság — az Országos Meteorológiai Intézet obszerva­tóriumának segítségével — idejében figyelmeztet mindenkit a veszélyekre. Körben a parton 34 viharágyúból lövik fel a sárga és piros színű többcsilla­gos jelzőrakétákat. A sárga jel­zést legtöbbször már órákkal a várható vihar előtt fellövik, s a mólókon félárbocra húzzák a viharkosarakat. A vörös raké­tákkal és az árbocok végére húzott jelzőkosarakkal mór a veszély közeledtét jelzik. Ezen kívül gyakran levegőből is fi­gyelemmel kísérik a vízi életet és motorcsónakos járőrök is pásztázzák a tavat; szóval is figyelmeztetik azokat, akik nem vesznek tudomást a jelzések­ről. A tapasztalatok szerint a tragikus esetek felelőtlenségből és meggondolatlanságból kö­vetkeznek be. Sokan nem vesz­nek tudomást a tiltó táblákról. Kikötőben, kompátkelő helyen, kotrott területen fürödnek. Tizenkét éves barátság Magyar, finn, angol és né­met szavak kavarognak a Liszt­terem udvarában, előcsarnoká­ban a Pécsett tartózkodó Lahti Oratóriumkórus és a Liszt Fe­renc Zeneművészeti * Főiskola szimfonikus zenekarának pró­bája előtt. A keddi koncert előestéjén arra kértük Urpo Pesonent, a lahtiak vezetőjét, mutassa be az általa vezetett együttest. — Tizenöt éve alakult a Lahti Oratóriumkórus, a város tart­ja fenn, és kezdettől fogva én vezetem. Együttesünk 70—80 ta­got számlál, ilyen távoli utak­ra azonban ennek a létszám­nak csak egy része tart velünk. Sokféle mű szerepel repertoá­runkon, főleg oratórikus dara­bok, s minden év húsvétjón a Máté passió. — Kik a kórus tagjai? — Amatőr együttes vagyunk, munkások, tanárok, háziasszo­nyok, orvosok, a legkülönfélébb foglalkozású emberek énekel­kórus Pécsett Szorosabbra fonjuk a barátságunkat nek nálunk. Nem kérdezzük, kinek mi a foglalkozása, aki énekelni tud és szeret, tagja lehet a kórusunknak. A jó hal­lás és a jó hang az egyedüli kritérium. — Milyen művek szerepelnek műsoraikon? — Énekeljük Kodály Psalmus Hungaricusát, a Budavári Te Deumot, Mozart Rekviemjét, Haydn és Mozart műveit. Mű­sorunk tehát igen hasonlít a Liszt-kórus repertoárjához. Pé­csett harmadszor vagyunk. Elő­ször Verdi, majd Mozart Rek­viemjét és Kodály Te Deumát énekeltük, most Beethoven C- dúr miséje szerepel műsorun­kon. — Hogyan jött létre kapcso­latuk a Liszt-kórussal, illetve Péccsel? — 1965-től tart köztünk a ba­rátság. Ekkor járt Antal György a lahti zenei táborban, s ott volt Kircsi László és Keszler György is. Akkor terveztük el, hogy szorosabbra fonjuk a két együttes, a két város zenei tá­borai között a kapcsolatot. Az­óta harmadszor vagyunk Pé­csett. ahol magam is többször dirigáltam. Gyakran szerepe­lünk Finnország városaiban, il­letve Svédországban, ahol leg utóbb Verdi Rekviemjével lép­tünk fel. G. O. Egyedülálló kezdeményezés Cigányszakkör kiállítása Komlón Ha festhetek Egyedülálló kezdeményezést dokumentál a komlói Juhász Gyula Klubban megnyitott ki­állítás. A komlói felnőtt cigá­nyok Koltai Magdolna rajzta­nár vezette képző- és iparmű­vészeti szakkörének alkotásai­ból rendezett bemutatót teg­nap délután 3 órakor nyitotta meg dr. Rácz Sándor, Komló város Tanácsa művelődésügyi osztályvezetője. A megnyitón megjelent Gallusz Józsel, a Komlói városi Pártbizottság el­ső titkára. — E kiállítással olyan kezde­ményezésnek vagyunk tanúi, amely egyedülálló az ország­ban. Hogy a cigánygyerekekkel kapcsolatos minisztertanácsi határozatnak — melynek lé­nyege a cigánygyerekek fel­emelése — igazán érvényt sze­rezzünk, a felnőttekért is ten­nünk kell valamit. Annál is in­kább, mert a felemelkedés vá­gya éppen úgy él bennük, mint bármelyik emberben, de ki­sebb az esélyük arra, hógy ez saját erejükből sikerüljön. Ezért van szükség a pedagógus, a népművelő segítségére —mon­dotta megnyitójában Rácz Sán­dor. — Koltai Magdolna tanár­nő, aki a pedagógusnap alkal­mával Apáczai Csere-díjat ka­pott pedagógiai munkásságá­ért, kiválóan vezette a szakkört, melynek tevékenységébe e ki­állítás némi betekintést enged. A szakkör egyik szervezője Csonka Ferencné Orsós Teréz kétgyermekes fiatalasszony. Festményei igen erőteljes meg­fogalmazásban az emberek mindennapjait örökítik meg. Az Esküvő, a Temetés, a Munka után, a Fürdőben köznapi élmé­nyeket közvetítenek megrázó erővel. A férje, Csonka Ferenc sokszorosító grafikával foglal­kozott, Orsós Gizella textilter­vezéssel. — Szerettem a tanárnénit — mondja Csonkáné Orsós Teréz. — Amíg iskolába jártam, ak­kor is rajzoltam nála, aztán felkerestem, hogy alakítsunk egy szakkört, ahová a felnőttek is eljárhatnak. Rábeszéltem a férjem is, hogy jöjjön el. Amit itt lát, azt mind otthon készí­tettük, a szakkörön csak befe­jeztük a rajzokat. Esténként rajzoltam, festettem, mert két gyerek meg a munka mellett csak este meg éjszaka jutottam hozzá. Eleinte csak mécsvilág mellett, de nemrég átköltöztünk az apámék házába. Most vil­lany mellett festhetek. Nagyon szeretem a szakkört és jó len­ne, ha többször lenne egy hé­ten. Huszonegy éves vagyok, sok mindent átéltem, de ha festhetek, minden bajomat el­felejtem. Orsós Gizella a hatodik osz­tályból maradt ki, férjhezment, aztán egy idő múlva, húszéve­sen visszatért ő is Koltai Mag­dolna szakkörébe, a régi isko­lába. — A hímzést, horgolást sze­rettem, mindig készítek vala­mit a kisfiamnak, öcsém szólt, hogy felnőtteknek van szakkör, erre beiratkoztam. Ha ittva­gyunk a szakkörben és dolgo­zunk, úgy érezzük, hogy mind­nyájan gazdagabbak leszünk. Gállos Orsolya részt vesznek a húsipari szak­munkások is, illetve azok, akik nem akartak most szabadság­ra menni. Ennek a módszernek az előnyeiről Fehér Sándor fő­mérnök beszélt: — A szerelők mellett, a „hú­sos" dolgozóink is ott tényked­nek a gépek karbantartásánál. Mivel ők ismerik igazán a be­rendezéseket, lehetőségük van arra, hogy észrevételeikkel, ja­vaslataikkal is segítsenek. Miért volt szükség a nagy­karbantartásra? — Kettős cél vezérelt ben­nünket. Egyrészt a sertéshizla­lási kedv fokozódásával az át­vételi és feldolgozási kapacitá­sunkat növeljük az elkövetke­zendő időben, és a berende­zésekre is ráfér a nagyjavítás. A vágóhídon 100 000 sertés feldolgozásával számolnak az év első felében. Ez a szóm a második félévben a tervek sze­rint 140 ezerre emelkedik. Mi­vel a pécsi feldolgozó első üte­mének építése csak nagyon vontatottan halad, így a terve­zett mennyiségű sertések levá­gása csak munkaszervezéssel oldható meg. — Június 9-én befejeződik a nagykarbantartás, és bevezet­jük a második műszakot. Ezt követően már ebben a hónap­ban 1000, júliustól 1200, októ­bertől már 1300 sertést vá­gunk le naponta. Ennyi az igény, amihez alkalmazkodunk. Körbejárjuk az üzemet. A Vágóhíd utca. építését végzi a Pécsi Köztisztasági és Útkar­bantartó Vállalat. Az eddigi köves utat aszfalttal borítják, a régi gond megoldódik. Az élőállat átvevő- és osztályozó­helynél a vállalat adminisztra­tív állományú szocialista bri­gádtagjai serényen takaríta­nak, festenek. A sertésvágó­csarnokban felújították a forrá­zó- és kopasztógépet, a gáz­üzemű perzselőbe biztonsági szelepeket szereltek. A két hús­szállító konvejort összekapcsol­ták; ezzel az eddigi kézi mun­kát kiküszöbölték. Csütörtökön 6 óra 30-tól már termelnek. A sertések átvételében fenn­akadás nem volt a karbantar­tás ideje alatt, és ezután is fo­lyamatos lesz. A szabadon fel­kínált süldőt, malacot és hízott sertést nyolc napon belül át­veszi a vállalat. Roszprim Nándor Vita a HNF-ben az új Polgári Törvénykönyvről A magyar jogtörténet első Polgári Törvénykönyve 1960. május 1-én lépett életbe. A 60-as évek gazdasági és tár­sadalmi változásai következté­ben az élet hamar túlhaladta az új kódexet, melynek módo­sítására törvényjavaslat készül. Ennek tervezetét, illetve a ja­vaslat főbb téziseit társadalmi vitára bocsátotta a Hazafias Népfront Országos Tanácsának titkársága és az Igazságügyi Minisztérium. Pécsett tegnap délután a Hazafias Népfront Baranya megyei Bizottsága rendezett vitát a megye jogi közélete képviselőinek részvé­telével. Az új PTK téziseit dr. Tamás Lajos, a Pécsi Tudo­mányegyetem polgári jogi tan­székének docense ismertette, majd a vitában észrevételek, módosító indítványok hangzot­tak el.

Next

/
Oldalképek
Tartalom