Dunántúli Napló, 1977. június (34. évfolyam, 149-178. szám)

1977-06-29 / 177. szám

© Dunántúli napló 1977. június 29., szerda Olvastuk, hallottuk Baranyáról Történelmi virág A fehér liliom Cicerótól a különválasztásig Egy korrektor feljegyzéseiből (I.) Környei Elek arról ír a Ma­gyar Nemzet 16-i számában, hogy tovább bővül a pécsi Csontváry-múzeum. Az illeté­kesek tervbe vették, hogy a Janus Pannonius utcában lévő Technika Házát, amelynek eme­leti termeiben van a kiállítás, idővel teljes egészében Csont- váry-múzeummá formálják át. Pécs idegenforgalmának már ma is egyik nevezetessége a múzeum. Hétköznaponként át­lagosan négyszáz-négyszázöt­ven a látogatók száma, ün­nepnapokon ezerre-ezerkettő- százra emelkedik. A múzeum anyaga további képekkel gazdagodik a jövő­ben. Az 1974-ben kötött tíz­éves szerződés értelmében a múzeumnak elővételi joga van az öröklőtől, így a jelenleg is felbecsülhetetlen érték egyre gazdagabbá válik. ♦ E néhány sorban nehéz szű­kíteni azt a négyoldalas ké­pes riportot, amelyet a Ma­gyar Ifjúság 17-i számában ol­vashatunk az Ormánságról. Nem a konokság, hanem a kegyetlen élet kényszerítette e táj lakóit az egykeség szigorú betartására. A többször kiöntő Dráva a lápos területeken le­hetetlenné tette a földműve­lést, ezért még a múlt század végén is sokan abból éltek, hogy hámba fogták magukat a férfiak és a partról dereg­lyéket vontattak a Dráván. Az egykori sűrű erdőségekben makkoltatták a kondát, a szé­les réteken szarvasmarhákat és lovakat legeltettek éjjel-nap­pal. Közben gyűjtögették, amit a természet adott, bogyótól a mézig, ha szomjazott fákat csapolt meg, kenderből szőtte ruhaneműjét. Még ma is sok házban megtalálható a szövő­szék, 1969-ben azonban Csány- oszrón már megalakult a Drá- vamenti ÁFÉSZ szövőüzeme és azóta a falu lányai, asszonyai „iparszerűen" dolgoznak. Ken­derzsinegből és szövethulladék­ból háromfajta szőnyeget ké­szítenek ormánsági mintákkal. Az indulás évében 300 négy­zetméter szőnyeg került ki tő­lük, tavaly viszont már 41 ezer négyzetmétert készítettek. Termékeiket teljes egészében exportálják, csak a szőttesek kaphatók belföldi üzletekben, amelyet a bedolgozók készíte­nek. Legnagyobb vevők a své­dek és nyugatnémetek, de szál­lítanak Franciaországba és a Benelux-államokba is. Ez már nem a régi Ormán­ság. Eltűntek a talpasházak, megjelentek a gépkocsik, a tsz tavaly is ötmilliót költött gépesítésre, bevezették a sza­bad szombatot, minden eszten­dőben építenek egy szolgálati lakást, hogy az egyetemet, fő­iskolát végzett szakemberek gyökeret verhessenek ezen a vidéken. Lipóczki József Régen gyógyításra használták Rendjel is volt Valamikor jellegzetes paraszt­kerti növény volt a madonna­liliom. Ma hazánkban keveseb­bet ültetnek belőle, mint évek­kel ezelőtt. A történelem folyamán vol­tak időszakok, amikor keresett­ségben vetekedett a rózsával. Már a régi perzsa költők is di­csőítették szépségét. Sába királynője aranyból és ezüstből készült liliomot vitt Salamon királynak. A bibliá­ban sosanah-nak nevezik a li­liomot, amelyből illatos kenő­csöt készítettek. A sosanah el­nevezésből lett a Susanna név, ebből pedig a magyar Zsu­zsanna. A görög mitológia szerint a liliom úgy keletkezett, hogy a megszületett Héraklészt Zeusz az alvó Héra mellé helyezte. A csecsemő jóllakott, s a tej to­vább folyt Héra melléből. Eb­ből lett a tejút és ami a föld­re lecsöppent, abból nőtt ki a liliom. Ezért fehér és illatos a liliom virága. A rómaiak is kedvelték a vi­rágot. Pliniusz római bölcs sze­rint a liliom éppen olyan ne­mes, mint a rózsa, mert olaját és kenőcsét gyógyításra is használhatják. A régi rómaiak Júnóval, a nőiesség megteste­sítőjével hozták kapcsolatba. Egyben a reménység jelképé­nek is tartották. Mint a tisztaság és az ártat­lanság jelképét a keresztény­ség is átvette. A Vili—IX. szá­zad bencés kolostori irodalmá­ból sokat tudhatunk meg a li­liom jelentőségéről. Megjelent a képzőművészetben is, ahol az ártatlanságot, a szüzessé­get, a tiszta életet szimbolizál­ja. így került István király fiá­nak, Imrének a kezébe liliom. Talán egyetlen országban sem játszott a liliom olyan nagy szerepet, mint Franciaország­ban. A királyok még címerük­be is beiktatták és liliom-ren­det alapítottak. A legrégibb kerti liliom a fehér, tudományos nevén Lilium candidum. Emberemlékezet óta dísznövény. Valószínűleg kez­detben nem is a virágáért ked­velték hanem a hagymáját et­ték. A liliom hagymája és vi­rága régen fontos gyógyszer volt. Már Plinius is felsorolta, mi mindenre használható a li­liom (kígyómarás, mérges gom­ba ellen, ráncot simít, szépiát szüntet). Vidéken még ma is megtaláljuk a pálinkába ázta­tott liliomvirógot, amellyel a fájó testrészeket, a szúnyog­csípést kenik. A fehér liliom a kolostorker­tek és a főúri kertek leggyako­ribb virága volt. Lippai János a Posoni Kert című könyvében így ír: „Közönséges virág az magyarországi kertekben, azért nem szükséges sok szóval en­nek ékességét, illatyját leírnom. Szaga nagy vagyon, jó és hat­hatós, csakhogy az embernek nemigen egészséges." De nemcsak a fehér liliom, hanem a színesek is elterjed­tek. A vad fajokat összefoglaló néven tűzliliomnak nevezték. Ezek nyoma felfedezhető a ma­A Magyar Építőművészek Szövetsége, a Magyar Fotómű­vészek Szövetsége és az ÉVM magánlakásépítés-fejlesztési célprogram bizottsága építé­szeti fényképpályázatot hirdet „Korszerű családi ház" címmel. A pályázati kiírást már át­vehetik az érdeklődők a Ma­gyar ornamentikában is. A ré­gi székely festett bútorokon gyakran látható ez a motívum. Valószínűnek tartják, hogy ősibb díszítőelem volt, mint a tulipán. A liliom ültetése csak akkor lendült fel újra, amikor Ázsiá­ból (Japán, Korea, Kína stb.) új fajokat hoztak Európába. Siebold német természettudós küldte az első fajokat Hollan­diába, ahol rövidesen termesz­teni kezdték, mint a tulipánt és a jácintot. A legtöbb liliom Japánból és Kínából került kertjeinkbe. A termesztése és fajtáinak száma egyre nő. Felhasználása terjed és egyre több díszíti kertjeinket. Dr. Fodor Béla gyár Építőművészek Szövetsé­gének székházában (Budapest, Vili., Dienes László u. 2.), s a pályaműveket legkésőbb no­vember 4-ig kell benyújtani. A legjobb alkotások díjazására és megvásárlására 50 000 fo­rintot irányoztak elő. Csak másfél éve korrektor- kodom, e minőségemben nem olvastam többet 80 millió be­tűnél. Hossza valamivel több, mint hétmillió ciceró. Ciceró (i. e. 106-43) nem nyomdász volt. Leveleinek 1467-i római kiadásában szereplő betűkről nevezték el a 12 pontos be­tűnagyságot cicerónak. Egy pont a méter 2660-ad része. A nagybetű verzális, a kicsi kurrens, ha áll, akkor antikva, döfte kurzív. A gyöngy: 5 pon­tos betű. A még kisebb, más­fél milliméteres neve gyé­mánt. A kedves olvasó most éppen 9,5 cicerós hasábok­ban 8 pontos (petit) nagyságú buchgroteszk antikva betűket olvas. Lassú olvasás Mit keil tudni egy korrektor­nak? Én azt hittem, hogy a he­lyesírást, elsősorban. Hamar kiderült, hogy a legfontosabb és legnehezebb tanulnivaló a lassú-olvasás. Ma már nem mérgelődöm, ha a várt Galgó- czi-regény helyett a Vámtarifa­szabályzatot kapom korrigálás­ra. Ha érdektelen a szöveg, jobban tudok figyelni a betűk­re. Valamikor úgy képzeltem el, hogy a kézirat alapján elké­szül a levonat, azt a korrek­tor kijavítja, s már nyomhat­ják is a könyvet. Lényegében így van, csak közben a papí­rok még néhány kézen átmen­nek. Szereplők: író - kiadói lektor - felelős szerkesztő — kézirat-előkészítő — gépíró — képszerkesztő — grafikus — ke- migráfikus — műszaki vezető — műszaki szerkesztő — nyom­dai kereskedelmi osztály — gyártáselőkészítő — gépszedö- lehúzó - korrektor — kiadói korrektor — tördelő — formázó gépmester — revizor — nyomó gépmester. Néhányon a folya­mat során többször is szere­pelnek, a mű több nyomdai és kiadói korrektor kezén is át­megy, míg eljut az imprima­túráig, sőt az után is. A meg­jelenésig legalább tízen olvas­nak át egy könyvet javító szándékkal. Hát csoda, ha marad benne hiba? Mik a leggyakoribb hibák? Általánosságban talán a feles­leges vagy hiányzó vesszők. Idősebbek úgy emlékeznek, hogy az és elé nem kell vesz- sző, így akkor sem írják le, ha a kötőszó mondatokat vá­laszt el. Egyébként pedig a hibák foglalkozásoktól - függ­nek. Orvosok például a latin eredetű szavakat írják igencsak változatosan. A szilikózis sze­repel mint szilicozis, silikosis, szilicosis és egyéb változatok­ban. Tulajdonképp egy szak- kifejezést lehetne írni az ere­deti írásmód szerint, ezt te­hát így: silicosis. Csak kever­ve nem. No és a már közismert idegen eredetű szavakat sem illő - főként felemásan -visz- szaklasszicizálni. A consilium, subjektiv, intensiv és positiv már régóta konzílium, szubjek­tív, intenzív és pozitív. A nevek Sok baj adódhat a nevek­kel, főleg fordításokban. Mao Tun: Éjfél című regényének főbb szereplői: A-hcsen, A- hcsin, A-hni, A-hsun, A-hszüan, Caj Csen, Ceng Cang-haj, Ceng Csia-csü, Csang Fa-kuj, Csao Po-tao, Csang A-hsziang, Csen Csün-ji, Csen Lao-pa, Csien Csiao-li, Csien Pao-seng, Csin Ho-sang, Csin Hsziao- mej, Csin-pao, Csing-ma, Csiu Csun, Csou Csung-vej, Csou Er-csie, Csu Jin-csiu, Csu Kuj- jing, és — mivel az'ábécé még néhány betűt tartalmaz — to­vábbi hatvan szépen csengő kínaj név. Elsősorban a kéz­irat előkészítőjének kell ilyen esetben a neveket ellenőrizni, javítani. Kellene. Az első le­vonaton én néhány száz név­hibát találtam. Hogy végül is több lett-e vagy kevesebb, nem tudom. Szerencsére nem túl sok kínai regényt adunk ki, viszont akadnak rakoncátlan magyar nevek is. A KISZ ki­adványaiban egy idő óta vala­ki rendszeresen két l-re javít­ja (!) a Kilián nevet. Azt is kevesen tudják, hogy István e-vel, ám Ferenc é-vel írja nevét, ezért a tér Széchenyi, a könyvtár viszont Széchényi. Lóerőből Leó Hibacsemegék is előfordul­nak, köztük leginkább meg­döbbentett Leó szellemének felbukkanása. Tudtommal ed­dig csak vasúti ügyekben sze­repelt, Biatorbágy óta nem is hallottam róla, s ím, most a Közúti közlekedés című szak­könyv folyvást emlegeti. Mű­szaki könyvek szakkifejezései­nek, rövidítéseinek megfejtésén nem szoktam törni a fejem, így elég későn jöttem rá, hogy itt a szerző a LEÓ, azaz lóerő­óra rövidítését módosította Leó­ra. Ha már rövidítésről esett szó, hadd idézzem B. E.-né — egyébként hibátlan — monda­tát egy pedagógiai munkából: „Szerény tájékozottságom a HM, MM (OPI), KPM, BKM, MÉM, BM, EüM, KIM, KSM munkájára terjed ki." Hát... el lehet képzelni kevésbé sze­rény tájékozottságot! Egybe és külön A legtöbb javítanivaló termé­szetesen a különírás és egybe- írás területén van. Mégsem ez­zel kezdtem, többek között azért, mert az ilyen hibákat a nyomdai korrektúra nem ja­vítja. Mi csak szerény kérdő­jelet teszünk a kézirat margó­jára, majd a szerző vagy a kiadói korrektor módosítja, ha akarja. (Az ún. szerzői javítá­sokért a nyomda külön díjat számít fel. Nem vagyok benne biztos, hogy ez az elég nehéz­kesen elszámolható bevétel megéri-e a javítások elodázá­sát. Különösen, ha figyelembe vesszük, hogy minél későbbi fázisban történik, annál mun­kaigényesebb, költségesebb a javítás.) Gyakran teszünk, és még gyakrabban tehetnénk kérdőjelet a már „javított" összetételek mellé. Azt hiszem, annyira beletörődtünk 1954 óta az addig összetetteknek vélt szavak szétválasztásába, hogy ma már sokan a másik ló túl­oldalán vannak, különválaszta­nak, amit csak lehet, néha azt is, amit nem lehet. Pedig „A magyar helyesírás szabá­lyai" is egy féloldalas beveze­tőben magyarázza (141. pont), hogy ez helyesírásunk legnehe­zebb kérdése, hogy a nyelv fejlődése, az „állandó moz­gás ... sok esetben lehetetlen­né teszi egyetemes érvényű szabályok megállapítását". A szabadidő szótárainkban pél­dául csak különírva szerepel, pedig időközben a szabad­időnk annyira meg növekedett, hogy ma már szabadidő-bi­zottságok és konferenciák tö­rik a fejüket azon, hogy mivel is tölthetnénk el. önálló értel­met nyert, összetett szóvá vált. Értelmező szótárunkban már szerepel is így. Természetesen régebbi értelmében — ha két munkadarab elkészítése közben van egy kis szabad idő — to­vábbra is két szóba kell írni. (Folytatjuk.) B. 1. Az Épület- és Lakás- karbantartó Ipari Szövetkezet az alábbi szolgáltatásokkal áll a lakosság rendelkezésére: O VILLANYSZERELÉS, -JAVÍTÁS . O HIDEG-, MELEGBURKOLÁS O VÍZVEZETÉKSZERELÉS O LAKATOSMUNKÁK O KOZPONTIFÜTÉS-SZERELÉS, -JAVITAS O ASZTALOSMUNKÁK ÉS ÜVEGEZÉS rövid határidő alatt Felvevőhely: Pécs, Kossuth L. u. 63., telefon: 11-739. Ügyintéző: Hekker Jánosné. Ilii; §|Í|Í1§ :x-:x;x;:;x:x:x;:: : • x; xxxxxivXxv .. íill: i ^ Ä -■A •’'"x"x■ • ; ■ X-''•> • ■ x­........-x-: 1 • • -X-Xv.-. ••• • •Xv.-.-X X .. -Xv.-. .-X . • • ..v ........• . XXX X ^XvXxXvXx­lilii Miért biztonságos a zergeugrás ? A Magas Tátrában nem rit­ka látvány, amint zergepárok vagy csoportok a látogatótól megriadva eszeveszett futás­nak iramodnak szikláról szik­lára. Szinte hihetetlen, hogy menekülés közben nem vétik el a sziklahasadékot, nem zu­hannak bele összetörve magu­kat. A zergék kizárólag magas- hegységben élnek és jól al­kalmazkodtak az ottani viszo­nyokhoz. Patáik erőteljesek, szélesek, s így biztos járást köl­csönöznek viselőjüknek. A pata kiálló széle a legkeményebb, ez is hozzájárul biztos ugrá­sukhoz. Ha ugyanis a pata megcsúszik a sziklaperemen, a pata széle megakad az egye­netlenségekben, s visszatartja az állatot. Ezen kívül a pata két fele egymás felé is elfor­dítható, de az álcsülköknek is fontos szerepük van a kapasz­kodásban. Európában minden magas- hegységben megtalálható a zerge a Pireneusoktól a Kau­kázusig. Érdekes, hogy nem vándorol át egyik hegységből a másikba, ezért a jégkorszak Fiatal, még szarvatlan zerge- pár óta az egyes hegyvidékeknek saját állománya alakult ki. Ezek azután az idők folyamán némiképp módosultak, alfa­jokká alakultak. Legismertebb alfajaik az alpesi és a kárpáti zergék. Mindkettőt szigorú vé­delmi törvények oltalmazzák. A kifejlett állat szarvat vi­sel, a hím éppúgy, mint a nőstény. Az állat évi növekedé­se a szarv „évgyűrűiből” meg­állapítható. A szabad termé­szetben akár 20 éves kort is megélhetnek. Érdekes, hogy többször is megkísérelték ke­resztezését a házi kecskével, de az utódok a koraszülés kö­vetkeztében nem maradtak életben. FÉNYKÉPPÁLYÁZAT Korszerű családi ház

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom