Dunántúli Napló, 1977. június (34. évfolyam, 149-178. szám)

1977-06-28 / 176. szám

A divat és a kínálat A közönséggel szoros kapcsolatban Fogas kérdést tett fel egy osztrák turista aminap: „Hogy van az, hogy itt az emberek olyan jól öltözöttek, de a ki­rakatokban alig látni igazán divatos, szép holmit?” Ha a kirakatokat illetően nem is va­gyunk egészen egy vélemé­nyen, megfigyelését mégis lé­nyegében reálisnak tartom. Némi magyarázattal szolgál az Országos Piackutató intézet egy a közelmúltban megjelent tanulmánya, amely az úgyne­vezett „láthatatlan importtal" foglalkozik. Eszerint a lakos­ság birtokában levő ruházati cikkek tekintélyes része nem a hazai üzletekből származik. Miért nem? Erről szakmai körökben eltérőek a vélemé­nyek. Egyesek szerint iparunk nem készít igazán korszerű ru­házati termékeket. Ennek azonban ellene szól, hogy a magyar cipőipar, konfekció- ipar árui piacot találnak a di­vatot leginkább követő orszá­gokban is. Mást gyártunk ex­portra és mást belföldre? Ese­tenként igen. Bizonyos vélemé­nyek szerint azért, mert a mi kereskedőink elavult Ízlésű, gondolkodású emberek, akik nem szívesen vállalják az új kockázatát, esetleg túlságosan korosak is ahhoz, hogy meg­értsék és méltányolják a fiatal vagy fiatalos Ízlésű vevők igé­nyeit. Biztos vagyok benne, hogy ez igy, általánosságban szintén nem igaz. Ám a ruházati cikkek for­galmának számai mégis fi- gyelmeztetőek. Tavaly például a kereskedelem értékesítése messze elmaradt a tervezettől, és nagy készletek halmozód­tak fel. 1976-ot a ruházati szakemberek fekete esztendő­ként emlegetik. Vásárlásaink mennyisége bi­zonyára összefügg jövedelmünk alakulásával is. Tény, hogy 1976-ban a lakosság pénzbe­vétele kisebb mértékben nőtt, mint az előző években, de va­jon miért éppen a ruházati forgalomban tükröződött ennek hatása? Ám bármennyi tényezőt is igyekszünk mérlegelni, mégis az az érzésünk: a ruházati cikkek kínálata kevésbé van összhangban a kereslettel, mint más árucsoportoké. Meg­kérdeztem divatosan öltözkö­dő fiatalokat: hol vásárolnak? Elgondolkoztató válaszokat kaptam. Például: „A bizomá­nyiban időnként pompás cuc­cokat lehet kifogni, csak állan­dóan figyelni kell, mi érkezik”. Vagy: „Mi, lányok, az egyete­men magunk varrunk!” Mások maszek butikokat látogatnak, divatos fürdőruhát, táskát, ci­pőt, farmert, pamutgarbót szü­leikkel hozatnak külföldről. Azt mondják: ritka szerencse, ha üzletben, áruházban igazán kedvükre valót találnak. A megszólaltatottak termé­szetesen a vásárlóközönség­nek csak egy töredékét képvi­selik, véleményükre, tapaszta­lataikra — különösen egy ilyen „fekete esztendő” után — mégis figyelni kell. A mai divatot követők vágyai nem túlzottak, nem képtelenek. Ál­talában egyszerűen, célszerű­en és kényelmesen szeretünk öltözködni; bizonyíték erre a farmer és a pamut ingek nép­szerűsége. Ez a kívánság össz­hangban van mai életformánk­kal, szokásainkkal. És ha nincs teljes összhangban a kínálat­tal, akkor nem az igény, ha­nem a kínálat hibáztatható. Gál Zsuzsa A felújításra váró, műemlék épület barokk szobordiszitésű kapu­ja. Fotó: Erb János Korszerűsítik a pécsi A képen a nemzetközi tanácskozás elnöksége. Balról a harmadik: Dencsko Uzunov, az UNESCO AIAP IAA elnöke . Fotó: Kopjár Géza kisegítő iskolát nemzetközi szimpozion mozga­lom jelentőségét. Ezt követően Aba-Novák Judit művészettör­ténész a Magyar Képzőművé­szek Szövetsége nevében tájé­koztatta a résztvevőket a ma­gyarországi, tanácsi fenntar­tású alkotótelepek tevékenysé­géről. Délután a bolgár és a cseh­szlovák küldöttek számoltak be az országaikban működő al­kotótelepek problémáiról, ered­ményeiről. A hétfői program a siklósi szobrász alkotótelepen tett látogatással zárult. V. A. A Pécsi Kisegítő — Foglal­koztató Iskola és Nevelőotthon több mint két évszázados épü­lete eléggé megrongálódott, elavult felszerelése a mai kor­szerű oktatás körülményeinek nem felel meg. Elkészültek a rekonstrukció tervei, s a tan­év végén a 10 millió forintos beruházás kivitelezése is meg­kezdődik. A belső építési, karbantar­tási és villanyszerelési munká­kat a Pécsi Építő- és Tatarozó Vállalat végzi és előrelátható­lag három év alatt készül el. Az életveszélyes tetőszerkezet javítását ezidáig nem vállalta egyetlen építési vállalat sem. — Az udvar inkább idegen- forgalmi látványosság mint­sem hasznos iskolai terület — mondja dr. Fekete Béla, az intézet igazgatója. — Zártsága, ridegsége gyereknek nem való. Olyan környezetre lenne szük­ségük, mely feloldja bennük a feszültséget. Ezért minden le­hetőséget kihasználunk, hogy a szabadba mehessenek. A Kálváriadomb van a legköze­lebb. Zengővárkonyban vasárnap megrendezték a hagyományos júniálist és népművészeti napot. Táncmenetes felvonulás után három együttes: a decsi, dunaszekcsői és a zengővárkonyi népi együttes lépett fel a szabadtéri színpadon. A képen: tánc közben a dunaszekcsői együttes. Erb János felvétele és alkotóleiepek nemzetközi tanácskozása Szovjet-amerikai konzultációk Moszkvában bejelentették, hogy egy korábbi megállapo­dás értelmében a Szovjetunió és az Egyesült Államok június 22. és 27. között Moszkvában konzultációkat folytatott az In­diai-óceánt érintő néhány kér­désről. A szovjet küldöttséget Lev Mengyelevics különleges megbízatású nagykövet, az amerikai küldöttséget pedig Paul Warnke, az Amerikai Fegyverzetellenőrzési és Lesze­relési Hivatal igazgatója ve­zette. Eszmecsere a szakmai problémákról, eredményekről A képzőművészeti élet a hat­vanas évektől világszerte egy új alkotó műhelyformát alakí­tott ki. Bár az elnevezés orszá­gonként változó — művészeti szimpozion, plainair műhely, kísérleti alkotó telep — a lé­nyeg mindenhol ugyanaz. A művészek közösségben, a kö­zönséggel szoros kapcsolatban a nyilvánosság előtt alkotnak, készülő műveiket a köznek ajánlják fel. A múzeum, a köztér, a mű­terem és a műhely alkotó lég­körének sajátosságait egyesí­tik a művészeti alkotótelepek. Az újfajta inspirativ légkör, a magas szintű technikai felsze­reltség lehetőséget nyújt az el­mélyült alkotó munkára és a befogadó közönséggel való közvetlen találkozásra. Igy ki­alakul egy nyílt dialógus a művész és a közönség között. A szocialista országokban az utóbbi években az alkotótelepi mozgalom megerősödött, a kulturális élet szerves részévé vált. Igy időszerű, hogy a kü­lönböző országok szimpozion- jai, alkotótelepei megismerjék egymás tapasztalatait, eredmé­nyeit. Ezt kívánja elősegíteni a művészeti szimpozionok és al­kotótelepek háromnapos nem­zetközi tanácskozása is, amely hétfőn délelőtt kezdődött a sik­lósi vár nagytermében. A szo­cialista országok első ilyen jel­legű tanácskozására a bolgár, a csehszlovák, a jugoszláv, a lengyel, a német, a román és a szovjet képzőművészek szö­vetségei egyaránt elküldték képviselőiket. Bernics Ferenc, a Baranya megyei Tanács V. B. művelő­désügyi osztály vezetőjének megnyitója után Dencsko Uzu­nov. az UNESCO AIAP-IAA (Képzőművészek Nemzetközi Szövetsége) elnöke méltatta a • Tízmilliós rekonstrukció # Nincs vállalkozó az életveszélyes tetőszerkezet megjavítására Az iskolával egy épületben levő nevelőotthonban száz- nyolcvan tanuló lakik harminc­ágyas szobákban. Hidegek, huzatosak a folyosók. Az alap­vető problémákról Markle Lász- lóné, az otthon vezetője így vélekedik:- Azt sem tehetjük meg, hogy megfelezzük a nagy szo­bákat, mivel a műemlékjelleg kötelez az eredetiség megtar­tására. Az öt méter magas, másfél méter falvastagságú szobákat szinte képtelenség befűteni. Elavult a vizesblokk, bár a közelmúltban üzembe helyezett 1000 literes bojlerrel egyelőre megoldódott a me­legvízellátás. A falból néhol kilógnak a hálózati áramveze­tékek. Az épületet teljes mér­tékig kihasználtuk, műhelyt alakítottunk ki a régi raktárak helyén, klubot a pincéből. Már csak a tárgyi eszközök száma bővíthető. Világjelenség, hogy a fo­gyatékosok száma egyre nő. Pécsett viszont nincs több fé­rőhely. ötven gyereknek kizá­rólagosan ez az intézmény je­lenti az otthont, a család me­legségét. A most megkezdett rekonst­rukció során megszépül, új köntösbe költözik az iskola. A tanulók egészségesebb életkö­rülmények, korszerűbb oktatási körülmények között és otthono­sabb, családias légkörben tanulhatnak majd a jövőben. Jankó Tamás A Mecseki Szénbányák teljesítette első féléves tervét Teljesítette első féléves termelési feladatát a me­cseki szénbányászat. Teg­nap délelőtt 9 óra körül szállították felszínre az 1 millió 425 ezer 100 tonná­ban megállapított I. fél­éves terv teljesítését jelen­tő utolsó csille szenet. A bányaüzemek közül Vasas­bánya, Béta-bánya, Pécs- Bányaüzem, az Északi-Bá­nya és Brikettüzem már korábban eleget tett ter­melési feladatának. Az 1977 első félévének utolsó napjáig visszalevő három napon a Mecseki Szénbányák várhatóan 40 ezer tonna szenet termel terven felül. Az MSZMP Baranya megyei Bizottságának lapja Világ proletárjai, egyesüljetek! Dunántúli napló XXXIV. évfolyam, 176. szám 1977. június 28., kedd Ara: 80 fillér í Művészeti szimpozionok

Next

/
Oldalképek
Tartalom